Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
_L Vasárnapi melléklet Újfajta nép Meghökkentő logikával beszélt minap egy termelőszövetkezeti vezető, egy kis falu igen jól gazdálkodó, jó jövedelmet biztosító közös gazdaságának elnöke. Ezt mondta: ' „Mi itt egy kissé falupolitikát is csinálunk. Abból indulunk ki, hogy minél több pénz itt maradjon a faluban. Ezért, őszintén szólva, nemigen vásárolunk drága gépeket. Azoknak az ára ugyanis a gyáré lesz, nem a miénk. Amit viszont kézi erővel meg tudunk csinálni, annak a munkadíja itt marad.’* Az említett elnök jó szakember, kitüntetéssel végezte el az egyetemet, élete nagyobbik részét egy kis városban töltötte el és munkás származású is a tetejében. Tehát nem született bele abba az osztályba, amit ma is úgy hívnánk nagy tisztelettel, hogy „termelőszövetkezeti parasztságunk”. Csatlakozott hozzá. Érdekes volna, ha kiszámolnánk, hogy hány ember dolgozik a mezőgazdaságért. Nem benne, az más. Érte! Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági gépgyártó üzem munkása es vezetői is a mezőgazdaságért dolgoznak. (Az ó keresetük „megy fel a városba” az említett példa szerint.) De „érte" dolgozik a vegyipari üzem minden olyan embere, alti á' növényvédő szereket, a műtrágyát készíti. Az Is, aki a mezőgazdasági cikkekkel kereskedik, felvásárolja. Sőt, a külkereskedő is érte utazik, hiszen a termék csak úgy válhat jövedelemmé, ha eladják. Tágabb értelemben egész élelmiszeriparunk, pékek, molnárok, tconzervgyártók, húsüzemiek, tejfeldolgozók is és, ha nagyon kitágítjuk a kört, a vendéglátóipar dolgozoi is. Maradjunk a munkásnál, akinek a bére „faluról városra megy”. És ő? Honnan jött, ha nem faluról? Ha aem ö, akkor az apja, nagyapja, vagy a dédapja. Arány- .ag fiatal munkásosztályunk, szinte kivétel nélkül. Persze ez „más raj, újfajta nép”. Nemcsak azért, v mert az ipari környezet magasabb fokú öntudatot, szervezettséget és — mondjuk meg őszintén — műveltséget hoz óhatatlanul. Hanem azért is, mert itt egy világ fordul meg a szemünk láttára: egyre többen dolgoznak ..ipari munkás módjára” a mezőgazdasági üzemekben is. A gépjavító műhely esztergályosa, vagy az új, szakosított telepek dolgozói, hogy csak a kirívó példákat említsük. És a traktoros? ő nem „olajszagú”? És még így is egyre többen mennek a gyárakba és egyre kevesebben maradnak falun. Ez a változás megállíthatatlan, aki nem veszi észre, magát csapja be. Aki meg akarná állítani, a föld forgásának megállítására is vállalkozhat ugyanannyi erővel. Mi hát a megoldás? Hogyan fogja az egyre kevesebb „paraszt” megtermelni az egyre több és egyre nagyobb választékú élelmiszert? A megoldás egyszerű: a városra ment testvérek erejével és tegyük hozzá, eszével. Vagyis: gépekkel. Természetesen gépesíteni sem lehet kézzel-lábbal, meggondolás nélkül. A teljes gépesítés még sok faluban munkát venne ki olyan emberek kezéből, akik már nem taníthatók meg a gépekkel való bánásra. Egyrészt, mert idősek, idejük sincsen már rá. Másrészt, mert olyan környezetben nőttek fel, ahonnan nagyon nehéz mindenkinek egyszerre kiemelkedni. Vigyázzunk azért a fogalmakra. Nem állítjuk azt, hogy „mindenki nem tanulhat”. Sőt, éppen oda akarunk eljutni, hogy mindenkinek tanulnia kell. Természetesen mást és mást. Ezenkívül különböző szinteken. Tulajdonképpen ez is csak átmenetileg van így. A jelenlegi nemzedékváltás rohamosan játszódik le falun. Mire a mai nemzedék — amelyik most kerül ki az általános iskolákból — felnő, már 6 is „új nép lesz, másfajta raj”, rá sem lehet maid ismerni benne apáink „‘parasztságára”. Várjuk az időt, amikor abba kell hagyni a tiszteletteljes hangsúlyú „termelőszövetkezeti parasztságunk” kifejezést is, egyszerűen azért, mert nem illik már rá, hiszen csupa olyan emberből fog állni, akik közül az egyik növényvédő szak munkás, a másik állattenyésztő szak munkás, és így tovább. Ez az a pont, ahol vitába kell szállnunk a bevezető példában említett gondolatmenettel. Ha mindig csak arra ügyelnénk, hogy a „pénz a faluban maradjon”, ez a pénz is egyre kevesebb volna. Lehet, hogy ma még illik ehhez a kis faluhoz a gondolat. De számolni kell vele, melyik esztendőben változik meg hirtelen az idősebbek tömeges nyugdíjba menésével ott is. Egy példát még végső érvként. Szaboles-Szatmár megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei az elmúlt esztendőben 4 és fél milliárd forint értéket termeltek, másfél milliárd forint munkadíj ellenében. Hallatlanul nagy arány. Ma már egyetlen fejlett termelési ágazat sem engedheti meg magának, hogy a munkabér hányada ilyen magas legyen Nemcsak azért, mert a termeli értékből kell eltartani a nyugdíjasokat, a gyermekeket és a hozzájuk tartozó nevelési és oktatási intézményeket. a bölcsődétől az egyetemig, a kutatókat, a szülő anvákat. a betegeket és az állam nélkülözhetetlen fe1- adatainak költségeire is maradnia kell Hanem azért is. mert a mi esetünkben a ..falu” termeléséhez egyre nagyobb arányban kell igénybe venni a gépeket, a vegyszereket. a kutatókat, a fajtanemesítőket és a korszerű kereskedelemnek is megvannak a maga kiadásai hűtő- V’-'-üíban. szállításban Ezzel számolni kell. Természetesen csak a kimarad" munkaerővel harmonikusan a leghelyesebb gépesíteni. Az élet kérlelhetetlen törvényei szerint gyorsabban vagv lassabban, ez mindenütt feladat. S ezt nem lassítani, nem félelemmel várni kell. hanem elébe menni. Gesztelyi Nagy Zoltán Tavaszi naps&tésben. (Hammel József felvétele) Napló — a hétköznapokról E gy régi divat tért vissza, új tartalommal: a naplóírás. Felnőtt emberek az egész napi munka után tollat vesznek a kezükbe és írják a naplót. Ez a napló nem egyetlen ember éietenek eseményeit örökíti meg, hanem egy kisebb közössegét, a brigádét. „ Néha csak ennyi kerül a lapra: az épület előtt elültettünk la cserep virágot. Máskor:- megnéztük a csodálatosan szép Tisza-kanyart és a kisvárdai várat. Majd: kocsimesterünk házat épít, oda mentünk segíteni... Nem brigád tag, de van1 munkatársi szolidaritás is... Valamennyien vért adtunk a vietnami sebesülteknek... Közös névnapot tartottunk, jól éreztük magunkat... így sorakoznak a bejegyzések a Mosolygó Antal szocialista brigád naplójában. Tagjai különböző községekben laknak, Király Béláné, a brigádvezető Gyürében, a többiek: Tuzséron, Mezőladányban, Kemecsén. A szélrózsa minden irányából indulnak munkába, hogy találkozzanak a záhonyi széles vágányoknál ahol a gurítás és a mérlege lés a dolguk. Havonként több száz vagont mérnek, gurítanák, saruznak, ahogy szakmai nyelven ők nevezik. Modem automata mérleggel dolgoznak a széles pályaudvaron. Király Béláné véletlenül lett vasutas, betegsége után ment Záhonyba, 1970 októberében. Azelőtt a gyürei Béke Tsz-ben dolgozott. Most mérlegelő rakiárnok az automata mérlegen, ö vezeti a brigádnaplót, amelyből kirajzolódik a Mosolygó Antal brigád munkával, gonddal, betegséggel, sikerekkel megtűzdelt élete. A brigád több faluból toborzott tagjai itt érték emberi közösségé: Köztük a régebbiek, mint Kulcsár János 22 éve. Rakoncza József 16 éve dolgozik a MÁV-nál. Király Béláné csak hetven ősze óta. Mégsincs elkülönülés, a törzstagok és az újak jól megértik esvmást. Bejegyzés a brigádnaplóból: „Meglátogattam Rakoncza Józsefet családi körben és Gazdag Istvánékat. Illő, hogy ne csak a brigádtagokat ismerje az ember, hanem a családi körülményeit is” — írta a brigád vezetője. Egy másik lapon a kedves figyelmességet köszöni meg, hogy névnapján a brigád tagjai nem felejtették el felköszön- teni. Ilyen apróságokat is tartalmaz a napló. Ezekből állnak össze a hétköznapok. A személyes természetű eseményeket a munka pontos rögzítése követi: „Az időjárástól függetlenül, baleset- mentesen mértünk, gurítottunk, saruztunk 2158 kocsit...” S egy jellemzésnek is beillő megjegyzés a brigád egyik tagjáról: Gazdag Istvánról, aki mindenhez ért; a gurításhoz, a váltókhoz, a saruzáshoz. Újabb bejegyzés, a véradóállomás köszöneté: „A brigád véradáson kollektíván megjelent és vért adott.” Nem tudósítanak nagy eseményekről a napló sorai. Beragasztottak néhány újságkivágást, képet, kimásoltak az újságokból világpolitikai eseményeket. De ezek kevésbé kívánkoznak a naplóba, nem a brigádkrónika hivatása megörökíteni őket. Annál inkább megragadják a böngészőt a személyes, hétköznapi bejegyzések, A brigád egyilí tagjának betegsége, aki emi« att nem tudta folytatni ; tanulmányait, kimaradt á szakvizsgáról. De pótolni fogja a kiesést. ; Élményszerű a kirándulásuk leírása, az őszinte rácso- dálkozás a megye nem is túl távoli, mégis számukra eddig meglehetősen ismeretlen- tájaira. Ezeket is az együvé tartozás, a közös programok tették lehetővé. Van még egy szép tői rekvésük, ami .eddig csak részben sikerült. Jobban meg akarják isnfterni brigádé juk névadójának életét", munkásságát. Nehéz .azonban utánajárniuk, szívesen vennék, ha valahol segítségre találnának. Minden életrajzi adat, dokumentum, ismert, vagy kevésbé ismert tény érdekli őket, amely összefügg a nagy forradalmár, a szabolcsi születésű Mosolygó Antallal. Talán akad vállalkozó kedvű könyvtáros, honismereti gyűjtő, talán én- nen Mosolygó Antal -szülőfalujából. Nagydobosról, aki híd segíteni a brigádnak.. T. <*
