Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

Városunk híre Fiatalok a közéletben Egy „csokor** a lapokból Y ÁROSUNK NEVÉVEL MIND TÖBB­SZÖR találkozhat az olvasó a nem Nyíregyházán megjelenő lapokban is. Ami ebben az itt lakó számára különösen jó ér­zés: mind ritkább. hogy pusztán egy-egy negatív példa kedvéért kerül városunk a lapok hasábjaira, mert van mit elmondani &y. itteni alkotómunkáról, a városfejlesz­tésról. Az elmúlt egy-másfél hónap is bővelke­dett nyíregyházi témájú írásokban. Két ©se­me hlyei kifemelkedően foglalkoztak a lapok: az egyik a BEAG UNIVERSIL gyáránál: avatása, a másik a közelmúltban átadott 21C fi'..-mélye-; középiskolai kollégium. Az új diákotthonról a Népszava azt emeli ki. hogy itt a munkás-paraszt szülök tehetséges gyermekei kapnak elsősorban he­lyet. A Szabad Föld arról ír, hogy a kollé­giumban külön gondot fordítanak a hátrá­nyos helyzetű és az osztatlan általános is­kolában végzett tanulókra. Az Esti Hírlap két fotója mellett arról tudósít: a diákokat Bzép könyvtár várja. Ugyancsak fotót is kö­zöl a kollégiumról a Heves megyei Népúj­ság, valamint a német és angol nyelven meg­jelenő Daily News—Neueste Nachrichten is. Az Elektroakusztikai Gyár nyíregyházi gyáregységének,. avatása alkalmából váro­sunkban járt ÁMi^Jpi^Lajosükphp- és gép­ipari miniszterhelyettes — az avatásról csak­nem minden nápllap hírt adott. Részletesen foglalkozott azonban az eseménnyel a Ma­gyar Hírlapban Rátkai J. István. Arról ír; a BEAG nem fizetett rá, hogy felszámolan­dó kisebb budapesti telepei helyett megvet­te ezt a városvégi üzemet. Mert például an­nak ellenére, hogy egy egészen más profilt kívántak itt kialakítani, mégis meghagyták, sőt tovább fejlesztették az üvegtechnikai üzemrészt, amelyben most Is háromszáz­húsz üvegipari munkás dolgozik, a legtöbb­jük nyíregyházi, vagy a szomszédos települé­sekről jár be. De kialakították az űj üzemrészeket is: tizenkétcsatomás tolmácsberendezéseket ké­szítenek, dlszpécsertelefont. hangfalakat sze­relnek. T T .1 IPARÄG honosodik meg ez­ZEE az üzemmel Nyíregyházán — írja a Magyar Hírlap munkatársa, s megál­lapítja; a gyáregységgel nemcsak Nyíregy­háza. hanem a magyar híradástechnika is tovább gyarapodott. Szintén erről a témáról ír részletesen a Magyar Nemzetben Kelemen Gábor, aki az írás elején dr. Pénzes János megyei tanács­elnököt idézi az ipartelepítésről; „Az iparo­sítást segítő keretünk a tervidőszakra 48<J millió forintot tartalmaz, ezenkívül több. mint százmillió forintot fordíthatunk a Bu­dapestről kitelepítendő üzemek fogadására." A gyáravatásról azt írja a lap munka­társa. hogy .az egyik legmodernebb iparágat ismerhetik meg azok a nyíregyházi munka sok és munkásnők. akik az új gyáregység ben dolgoznak.” Érdemes néhány adatot is idézni a cikkből: ebben az évben 850 mun­kást foglalkoztatnak, a dolgozók ielenlegi átlagéletkora nem éri el a 24 évet sem, a munkások 80 százaléka nő. Mindez arra is utal hogy a városban komolyan veszik a nők és az ifjúság érdekében hozott intéz­kedéseket. IfÉNYKÉPES TUDÓSÍTÁST KÖZÖL a Népszava: ötezer-kettőszáz íállo­rnásos. Crossbar-rendszerű Éricson telefon- központot épít a BHG Nyíregyházán. Ugyancsak a Népszava ír arróV, hogy a Magyar Dohányipar az idén csaknem 24 milliárd cigarettát készít. Javítani kívánják a minőséget, mert ma még nem ritka, hogy finánclábas törött, szakadt cigaretta kerül a dobozokba Ehhez kapcsolódik a terv: a do­hánygyárak 1973-ban 90 millió forintos fej­lesztést valósítanak meg. s ebből a pénzbő' a többi között Nyíregyházán új fermentáló berendezést állítanak termelésbe. Ezzel a berendezéssel kezelik majd a hazai dohám*. te.mésnek körülbelül a felét. INIGARZONOK ÉPÍTÉSÉT emeli ki tudósításában a Miskolcon megjele­nő Déli Hírlap: „Az QTP Nyíregyházán 180 minigarzonlakást épít az ifjú házasok, vagy magányosok részére. Az egyszobás, teakony­hád zuhanyozós garzon 130 ezer forintba ke­rül. Az OTP a lakásokat később visszavá­sárolja) s újabb igénylőknek ismét eladja.” A város jó hírét öregbítették a pedagó­giai hetek esményei is. A Magyar Hírlap például azt emelte ki tudósításában, hogy „az évenként ismétlődő rendezvények cél­lá a nevelők magas szintű szakmai tovább­képzése. az oktató-nevelő munka jó mód­szereinek ismertetése, a szülői ház és az ’.skola kapcsolatának erősítése.” A Nyíregyházán rendezett pálvaválasz- ‘ási kiállításról is elismerően írtak. A Sza­bad Föld például arról tudósított: a pálya­választási tanácsadó intézet és a szakmun­kásképző intézetek nagyszabású közös kiál­lításán 12 fő — és számos csatlakozó szak­ma, közte első ízben a papíripar — legszebb termékeit láthatják egy hétig az érdeklődő diákok és szülők. Rendszeres tanácsadást is fczerveztek. A Bessenyei György Tanárképző Főis­kolát vette ..bonckés” alá a Magyar Hírlap­ban N. Sándor László. Elismeréssel szól a minden igényt kielégítő intézményről, ame­lyet a módos amerikaiak campus-college- ihez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt Csengerből, Tiszavasváriból, Ujfehértóról, Kieséről, Balmazújvárosból, az ország leg-“ inségesbb vidékeiről való fiúk és főleg lá­nyok tanulnak, háromnegyedrészt parászt- és munkásgyerekek. ­n étán Érdekességeket tudhat meg az olvasó az írásból, amelyet a főiskola szomszédságában lakók közül sem tud mindenki. Ilyen például „a könyvtár, melyen Bessenyeinek, a felvilágosodás író­jának, az intézet névadójának — Margócsy így mondja: védőszentjének — a bécsi Col- légium Hungaricumból hazahozott óriási szobra őrködik.” Vagy például: „legesleg- jobban az úgynevezett .kerengővel*. egy fo­lyosórendszerrel körbefogott előadóterem­komplexum ragad meg. Itt a kerek aula gyűrűjében lévő nagy auditóriumokban a tanár úgy léphet be. mint színész a színház terembe. A kulisszák mögött előkészítheti és tárolhatja az előadás kellékeit.” Részletesen ír az itteni elképzelésekről Többek között így: „Ám nem csupán a fel­szerelés modem, hanem az iskola felépítés is a jelen és jövő olyan képzési modelljét villantja fel amely mintául szolgálhat az egész hazai pedagógusképzéshez”. Azt elem zi a cikkíró, hogy itt nem válik külön a tanító- és tanárképzés, így megoldani lát­szik bizonyos gondokat: „A mai általános iskolai nevelőtestületek egyik átka a belső tagozódás: a tanárok viszonylagos arisztok­ratizmusa, a tanítók kisebbségi érzése és féltékenysége, ami a képzés különbözőségé­ből adódik.” A nyíregyházi főiskola egyik érdekessége azonban éppen az, hogy itt alsó tagozatos tanításra képesített tanárokat képeznek, akiket ugyanakkor a felső tagozat valamely szakjára is alkalmassá tesz diplo­májuk. Cikkét így zárja: „Ami itt teremtő­dik. megsokszorozza magát és kisugárzik, hogy sokszorosan visszaverődjék Borsodban, Hajdú-Biharban és a szabolcsi homokon.” A Z IDEGENFORGALOM SZERKESZ- TŐSÉGE Benkei András belügymi­nisztertől — aki a közelmúltban lett a Felső- Tisza-vidéki Intéző Bizottság elnöke is — kért interjút. Benkei Andás a megye más idegenforgalmi körzetei mellett Nyíregyhá­záról ezt mondta: „A tájegység központja Nyíregyháza város, amely a Tokaj—Nyír­egyháza—Beregsurány idegenforgalmi folyo­só központjában fekszik, és nagy szerepet játszik a Szovjetunióba irányuló tranzitfor­galomban. A városnak ezért mielőbb tény­legesen is be kel) tölteni? a megj*e üdülő és idegenforgalmi központjának szerepét. Ezért többek között fontos feladat a város­hoz közel eső Sóstófürdő területének rende­zése is. Távlati cél. hogy a fürdőt gyógy- .íellyé fejlesszük. A kulturális kapcsolatok 'ejlesztése érdekében komoly előrelépést ie- lentene a megyei művelődési központ mi­előbbi megvalósítása.” Az idézetek csak egy részét jelentik an­nak a sokszínű információnak, amelyből vá­logattunk, s amelyek egyenként is Nyíregy­háza jő hírét viszik az országba. Marik Sándor „Nem érdekli ezeket a mai fiatalokat, csak a házibuli, meg a beatzene." De sokat elhangzott ez, vagy ehhez hasonló mondat már idősebbek szájából és valljuk be: ha az ember sokszor hall valamit, hajlamos arra, hogy alaposabb vizsgálat nélkül is elhiggye amit mások mondanak. Vajon tényleg í;{ van éz? Nemrég egy vállalati igazgatóval ültünk végig egy értekezletet és a szünetben mun­kájáról faggattam. „Épp most készül a mér­leg” — mondta — és azt is hozzátette, hogv nem igen lesz probléma a tervteljesításse’ Pedig még novemberben nagyon rosszul áll­tak... ' Nem történt csoda.. fcis még csal; csoda sem történt. Ezt ő mondta, az igazgató. Csak egy műszaki érte­kezletet tartottak, ahol elmondták, hogyan állnak, de már azt is hozzá tehették: az a? anyag is megvan, ami eddig gátolta a mun­kát. Másnap rendkívüli KISZ-gyűlésre hívták meg a fiatalok. A KISZ-titkár beszélt, rö­viden, negyedóra alatt be is fejezték. A na­pirend az volt, hogy valamit tenni kell. A/ igazgatót azért hívták, hogy adjon nekik munkát a szabad szombatra. Azon a napon benépesedett az egész üzem. Nem kellett blokkolni, de talán érde­mes lett volna, mert még azok is ott voltak fél hatra, akik máskor az utolsó pillanatban lépik át az üzem kapuját. És hét körül jöttek az idősebbek is. Először csak megnézni, mit csinálnak a KISZ-esek. aztán rövid idő múl­va ők is beolajozták a kezüket. De nézhetünk egy másik példát is a hosszú hajról. Mert azt sem kell bővebben magyarázni, hogy a hosszú haj alatt légib­ben enyhén szólva komolytalan huligánokat vélnek felfedezni. A mi hosszú hajú fiatalunk az SZTK-ban várakozott a fogászati rende­lés előtt. Sokan voltak, köztük egy fiatalasz- szony a kisfiával. A kisfiú keservesen sírni kezdett. A várakozók sajnálgatták, de meg­vigasztalni senki nem tudta. És ekkor a hoyz. szű hajú fiatalember felkapta magát és né­hány perc múlva egy csokoládéval a kezében állt meg a kisfiú előtt. A sírás természetesen abbamaradt, de nem is ezért írtam le ezt az esetet. Hanem a hosszú hajú fiú miatt, aki tulajdonképpen nem is valami nagy dolgot művelt. Mégi» csak látni kellett volna az arcokat, ahogy ez­után ránéztek, ahogy a szemekből leolvaS- 'hát'óVá Vált á YérettiétíyVáltozás. Pedig nem is tudták, hogy a fiú az üzemében KISZ- titkár és kiváló dolgozó. És hány ilyen példát lehetne sorolni gyárakból, üzemekből, ahol hosszú, vagy rövid hajjal ott vannak a fia­talok — bármilyen nehéz munkáról van is szó. Önként a közért Nem is kell sokáig visszanyúlni az emlé­kezésben, csak a szomorú árvízig, mindjárt tucatjával idézhetjük a példákat: a MEZÖ- BER KISZ-szervezetét, akik elsőként jelent­keztek, hogy segítenek a tervezésben. Azok­nak a fiataloknak az ezreit, akik hetekig dol­goztak az építőtáborokban, vagy azokat, akik most is háromszor annyian írják fel nevüket a nyári építkezésekhez, mezőgazdasági mun­kákhoz, mint ahányan helyet kaphatnak a : ülőn vonat okon. És vajon érdekli-e őket a politika? Csakis kennel lehet válaszolni! Gondoljunk csak .ússza a „Vádoljuk az imperializmust” akció­ra. a vietnami műszakokra, a tiltakozó nagy­gyűlésekre, ahol Angela Davisért emelték fel szavukat, vagy az éppen most kezdődő forra­dalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatra amelyikben egymást követik az évfordulók- március 15., a szabadságharc évfordulóját, március 21., a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulóját, a KISZ megalakulásának évfordulóját és legnagyobb nemzetközi ünne­pünket, a felszabadulás évfordulóját ünnepük meg méltón. De folytathatjuk a sort novem­ber 7-tel, felidézhetjük a múlt év decemlre rét, a Szovjetunió megalakulásának évford. lóját, vagy a Lenin-centenáriumot. Érdekli őket Mindez csak felsorolás volt, emlékeztető s csak azoknak, akik éretlennek, komolyta­lannak tartják a fiatalokat. De sorolhatunk másfajta példákat is, mondjuk az ifjú gárdát; ahol a politikai érettség mellett a hazasze­retetről is tanúságot tesznek, az MHSZ-t, a történelemszakköröket. Vagy eszébe jutott-« már valakinek, hogy kik voltak azok, akik az amerikai agresszió kiterjesztésekor önként jelentkeztek Vietnamba? A röviden leírt Ön­életrajzokból az is kiderült, hogy valameny- nyien fiatal voltak. És még valami más is: az együttérzés, a segíteni akarás. Most, ezekben a napokban kerül majd városunk olvasói elé egy kis könyvecske Nyíregyháziak Nyíregyházáról címmel, ame­lyikben megszólal 69 általános és középisko­lás diák is. ök valamennyien elmondták vé­leményüket a városról, de a legtöbben a gon­dokról is szóltak. Vajon miért? Mert sikk ma­napság csak a rosszat meglátni ? Egyszer valaki egy éx-tekezleten úgy nyi­latkozott, hogy a mai fiatalok nem közéleti emberek, csak a saját gondjuk érdekli őket Nem itt akarok válaszolni, mert azt már ott megtették mások. Azzal, hogy a közéletiség nem csak azt jelenti, hogy hány fiatal ül a tanácsülésen, hogy hány harminc éven aluli van a pártbizottságban, hanem mindenütt: aa iskolában, a munkapadok mellett, a KISZ- szervezetekben, a szakszervezetben, vagy ép­pen a nőbizottságban és nekik ott kell tel­jesíteni megbízatásaikat. És a fiatalok telje­sítik is. Gondoljunk csak olyan fontos és nagy gyárainkra, mint a gumigyár, a HAFE, vagy a papírgyár, ahol fiatalok a törzsgárda tag­jai, ahol az üzemek beindításával kapcsola­tos igen fontos dolgokat is sikerrel oldották meg a fiatalok. Vagy érdemes elmenni — ha csak szét­nézni is — a technika házába, mennyi fiatal található ott, technikusok, mérnökök, akik jóval a munkaidő után is szakmai problem mákról vitatkoznak, akik fejtörése nem öncé­lú és legtöbbször a boríték sem lesz tői« vastagabb. Valami más tartja ott őket, vala­mi, amit első kérdésre nemigen tudnának megmondani. Igaz, benne van a munkaszere­tet, a sokoldalúbb ismeretek megszerzése, de ott van a munkahely, a város szeretete, amiért többét akarnak adni.- ■ De' lé'ffhatjük a gumigyárak példáját, a „Gyár az ifjúságért, ifjúság a gyárért” moz­galmat is, ahol a KISZ-szervezet azt vállal­ta, hogy minden erejével segít a gazdasági feladatok megoldásában — még munkaidőn túl is — a gazdasági vezetés pedig nagyobb lehetőséget biztosít a KISZ-szervezetnek, anyagilag jobban támogatja őket és kikéri vé­leményüket minden, a fiatalokkal kapcsolat tos intézkedés meghozatala előtt. Ez így leír­va talán természetesnek tűnik, pedig ehhez komoly és következetes munkára volt szük­ség, bizonyítani kellett a fiataloknak, hogy rájuk mindig lehet támaszkodni. Példát mutatni Arról sem szabad persze megfeledkező nünk, hogy nem minden fiatal ilyen, min« akikről itt szó volt. De hogy valamennyien . ilyenek legyenek, a környezetükben élő fel- lőtteknek is tenni kell valamit: mindenek­előtt példát mutatni, segíteni és lehetőséget idni kezdeményezőkészségük kibontakozásá­hoz. És még valamit: olyan lehetőséget is adni nekik — többet az eddiginél —, hogy ne csak szűk körben, hanem a város érdekében :s kamatoztathassák fiatalos lendületüket. Jó atkalom lesz most erre a közelgő tanácsvá­lasztásokon, ahol mindenképp indokolt, hogy az eddiginél több fiatal kapjon helyet. És nem is csak azért, hogy jobban tükröződjön a lakosság életkora a tanácstagok arányában, hanem azért is, hogy nagyobb szavuk le­gyen azokért, akiket képviselnek. Balogh József Diákparlament, Nyíregyháza, 1972. 0. oldal RELET-MAGYARORSZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1973. március 1 Házibuli, hosszú ha), és... Tallózás lapokban

Next

/
Thumbnails
Contents