Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

I. afÄsf ' wwm-wmmi&mM m. M it A Lunohod—2 folytatja tudományos küldetését a Holdon KOMMENTÁR:-­Doll árbetegség A „dollárbetegség”, ahogy a nyugat-berlini Tagesspiegel című napilap hétfői vezércik­kében találóan nevezi, most már több, mint egy hete tart. Nagy a kapkodás a nyugati valutaválság körül. Amerikai, angol, francia, nyugatnémet, olasz, japán pénzügyminiszte­rek -és pénzű,gyminiszter-he- lyettesek sürögnek-forognak, tárgyalnak reggeltől estig és estétől reggelig, összejönnek Párizsban, tanácskoznak Bonnban és mindezt titok­ban, kommentárok kiadása nélkül. Miközben tanácskoznak, a tőzsdék sorra bezárnak, « londoni pénzpiac csakúgy, mint a párizsi, a nyugatnémet tőzsdék éppen-úgy. mint a svájciak. A dollárt, ha egyál­talán beváltják, csak a hiva­talosnál alacsonyabb árfolya­mon és akkor is csak mini­mális mennyiséget. Talán igaza van a Frank­furter Rundschau című nyu­gatnémet napilapnak, amikor megállapítja, hogy a dollár- válság — a vietnami háború folytatása más eszközökkel. Lehet, hogy ebben a látvá­nyos ^megállanftáshan van né­mi túlzás. De az bizonyos, hogy az összefüggés szoros. Miután aláírták a vietnami tűzszünetet* miután az ame- rí kai monppol tqke egy részé­nek most már nem i el ént olyan mérhetetlen profi tfor- rást^ a vietnami háború, mint eddig jelentett, nyilvánvaló, hogy új területek, úi piacok titán káli néznie: S miért ne énn a Közös Piaccal, azon be- lü! is elsősorban az N^^K- val. továbbá Japánnal bo­csátkozzék kereslted el mi­gazdasági háborúba? Hiszen közismert, hogv az USA kül­kereskedelmi mérlege defici- tes. különösen a janin, s a nyugatnémet árucikkek be­hatolása volt erőteljes az amerikai niaeon — ez ellen tehát amerikai naTv­tőkének picőcorhpn harcolnia Hogvan? Például énnen ez'ze7 a nénziidvi nvpmás«?»!. amelv- !ve1 azt aVariák kiV4nvs,7erí- teni. hogv 3 ninigatnómet márkát őr a iqrvírt jent me­gint felértékelték. Tlátszólag ellentmondásos a belvzet: ió az Amerikának h^> a dollárt leértékelik, s mái valutákat felértékelnek. Ha e^entm.ondásnak tfínjk is. valóiáhan ió. ,Tó. mert: 1. az USA ezzel tud még iobban behatolni gazdaságilag az említett országokba és mert: 2. ezzel tndia més erőtelje­sebben exportálni, áthárítani az amerikai inflációt Európá­ba. elsősorban Nvu^at-Némef- országba (és természetesen Jaoánba is). A valutaválság mögött azonban politikai válság is húzódik: ellentétek a KSms Piac országai, elsősorban Pá­rizs ás Bonn között egyfelől, s ellentétek a KözKs Pia" s a- Uci\ között másfelől. A bal csak az, hogy amíg a nagy­tőke vág(il is megússza maid a válságot, a terheket, a óén-1 ingadozásának s elértéktele­nedésének következményeit megint csak azok fogiák leg­jobban megérezni, akiknek kevés van belőle: a kisembe­rek. A Lunohod—2 szovjet au­tomatikus holdjármű befe­jezte annak a térségnek a vizsgálatát, ahol a második ..holdnappal” találta a térség egy 30 méter átmérőjű krá­ter közelében van. A hold­jármű az elmúlt két napban folytatta előrehaladását dél­keleti irányban a Taurusz- hegységhez vezető útvonalon. Ezzel több, mint 3 kilomé­terrel távolodott el attól a ponttól, aijol eredetileg az égitestre ért. Útja során a holdkocsi méréseket eszközölt a talaj Szadat egyiptomi elnök va­sárnap fogadta Hafez Iszmail nemzetbiztonsági tanácsadót, aki részletes jelentést tett 3 napos moszkvai látogatásáról, az SZKP KB főtitkárával és a Szovjetunió külügyminiszte­rével folytatott tárgyalásairól. Az A1. Gumhurija értesülése • szerint Leonyid Brezsnyev válaszüzenetet intézett az egyiptomi államfőhöz. Szadat elnök vasárnap ugyancsak fogadta Ahmed Iszmail Ali hadügyminisztert és az Egyiptomban tartózko­dó szovjet katonai küldöttség vezetőjét. Kairóban egyébként élénk visszhangot keltett a szov- jeti—egyiptomi tárgyalásokról kiadott közös közlemény, amely megerősítette, hogy a két fél aktív harcot folytat a Biztonsági Tanács 242. számú Ujatíb megbeszélés-sorozat kezdődött hétfőn Bécsben az európai haderők és fegyver­zet csökkentésének előzetes konzultációjában. Diplomá­ciai megfigyelők szerint e2en a héten a megbeszélések még mindig a háttérben, a „diplomáciai szalonokban” folynak. Minthogy eljárási és szervezési kérdésekben még nincs meg az egyetértés. Újabb információk szerint — s ezt a szocialista országok és a nyugati résztvevők de­legációinak köreiből meg­erősítik — az álláspontok bizonyos területen közeledést értek el, de ez nem vonatko­zik olyan kulcskérdésre, mint a résztvevő országok meghatározása vagy státu­szuk kérdésének eldöntése. Bécsben hangsúlyozzák, hogy „nyugalomra és kitartásra” van szükség, s a legnagyobb érdeklődéssel azt várják, mikor ülnek össze plenáris tanácskozásra a résztvevők. Ha ennek idő­pontját már közlik. az egy­ben azt jelenti, hogy lénye­ges szervezési kérdésekben kompromisszum született. fizikai és mechanikai tulaj­donságaira. valamint a felü­let helyi mágnésségére vo­natkozólag térhatású fény- képfelvételeket készített és továbbított a környezetről. Az automatikus holdlabo­ratórium útvonala mentén az égitest felületén igen sok kisebb kráter és szikla volt. Ez a körülmény az egyes szakaszokon komoly nehéz­ségeket okozott. A Lunohod—2 folytatja tudományos küldetését a De- rültség tengerének partján. (TASZSZ, MTI) határozatán alapuló igazságos és tartós közel-keleti béke megvalósításáért, a megszállt arab területek teljes kiüríté­séért és a Palesztinái arab nép törvényes jogainak helyreál­lításáért. A Szovjetunió — emeli ki a kairói sajtó — a kétoldalú barátsági és együtt­működési szerződés keretében folytatja Egyiptom politikai és gazdasági támogatását, elősegíti katonai potenciáljá­nak erősítését. Kétségtelen, hogy a moszk­vai látogatás pozitív hatással lesz a jövő alakulására, min­denekelőtt az egyiptomi- szovjet kapcsolatok erősítésé­re — állapítja meg az A1 Ah- ram. Az egyiptomi—szovjet közleményben a kölcsönös megértés szelleme tükröződik — hangsúlyozza az A1 Gum­hurija. Az európai haderők és fegyverzet csökkentéséről fo­lyó bécsi konzultáció kereté­ben továbbra is „háttér-diplo- máciai” események zajlanak. A január 31-én tartott hiva­talos megnyitó óta az osztrák fővárosban jelenlévő 19 kül­döttség az előzetes konzultá- ció szervezeti és eljárási kér­dései megtárgyalásának szen­teli idejét. Hétfőn is folyta**“*ak az ilyen jellegű megbeszélések, amelyek most elsősorban a résztvevő államok körének meghatározását és az államok részvételének jogi tisztázását szolgálják. Jól informált kö­rök véleménye szériát némi­leg közelednek az álláspon­tok. A hétfői nap feltűnést kel­tett eseménye volt, hogy a delegációknak • meghívókat kézbesítettek. Az EavesüU Államok küldöttségének ve­zetője. Jonathan Dean a de- 'egáeiókat meghívta kedden délutánra az USA bécsj nagy- követségén tartandó koktél - nartira. Megfigyelők szerint ez a találkozó hozzájárulhat a nézetkülönbségek áthidalásá hoz. A Scafrói sajtó a szovjet— egyiptomi kapcsolatokról Ufabb megbeszélés-sorozat a haderőcsökkenlésröl Tábornok a csatornában Báró Lindenau alezredes reszkető térddel jelentette ' Pfeffer Wildenbruch SS ve­zérezredesnek, Budapest né­met városparancsnokának, hogy a beérkezett csapatok felkészültek a kitörésre. — Milyen állapotban van­nak a királyi vár alatti alagutak? — kérdezte a ve­zérezredes. mert esze ágá­ban sem volt részt venni a kitörésben. — Jelentem: nem felelnek meg az elképzeléseknek. Rajtuk keresztül nem jutha­tunk ki az ostromlott terü­letről ... Egy megoldás ma­radt: az Ördögárok csatorna. — Mi az az Ördögárok? Föld alatti patak, vagy egyéb? Lindenau nem mert a pa­rancsnoka szemébe nézni. — Jelentem, sem patak, sem egyéb . .. Csatorna, szennyvíz kivezető ... — Hogyan?! — hördült fel a tábornok. — Kanálisba akar vinni engem?!... Hát patkány vágy ok én? — Jelentem nincs más megoldás, mindent számba vettünk. Vagy itt várjuk be az oroszokat, vagy vállaljuk a csatornát, vagy ... Elhallgatott és jelentőség­teljesen az íróasztal szélén heverő pisztolytáskára né- zett. A vezérezredes tekinte­te követte a pillantást. Ha­bozni látszott, majd határo­zottan megrázta fejét. — Legyen a csatorna! De nem vezérezredesként. Hoz- zon egy legénységi köpenyt! tévedett a legény“ Zagorján főhadnagy éppen tárat cserélt, amikor odakú­szott melléje egyik katonája, — Főhadnagy elvtárs... Itt valami nincs rendben ... Ott, balra hitleristák bukkan­tak elő a föld alól . .. A tiszt különös hangsúly lyal rákérdezett a katonára. ^,4,iöW«»lóI? — Igen ... Mire észbekap­tam, már berohantak abba a hatalmas épületbe . . . Mind­össze kettőt tudtam leteríte­ni belőlük . .. A vegyvédelmi szakasz pa- ancsnoka óvatosan kikém- 'élt a fedezéke mögül. Való­an, két sáros katonatest he­vert az említett irányban. — Mit gondol? — kezdte. !e szavát elvágta egy ferge- \ges össztűz. A beosztottja Utal mutatott út menti ház- )ól — ahonnét fél órával ílőbb egyetlen lövést sem | adtak le rájuk — most sor- ] tüzek roppantak. „Nem téve- í dett a legény!” — állapította j meg Zagorján főhadnagy és I parancsot adott: — A sza- | kasz vegye tűz alá azt az épületet . . . öten hátulról kerüljék meg ... Húsz perc múlva a sza­kaszparancsnok megállapí • I tgtta, hogy többszörös túl- j "övei áll szemben. Itt fe- ! ■esleges volna tovább koc- [ ‘.áztatni az emberek életét. . Hirtelen új ötlete támadt. \ Odaintette a legközelebbi j vegyvédelmístát. — Indulj... Kerítsd elő azt a magyart, aki beszél né­metül! Tíz perc múlva az ember óvatosan kúszni kezdett az épülethez, majd kis idő múl­tán visszatért. — Megadják magokat — mondta. — Két feltétellel... Az egyik: önök szavatolják az életüket... A másik: leg­alább őrnagyi rendfokozatú tiszt fogja el őket... hehér zászlóval Zagorján főhadnagy másod­szor Jep'kJött meg ezen a napon. Őrnagy. Nos, legyen. Küldöncöt indított a had-* osztály vegyvédelmi főnö­kéért. Szkripkin őrnagyért, s amikor megérkezett, jelen­tette a különös esetet — Furcsa ,— morfondíro­zott az őrnagy — minden- esetre tehetünk egy próbát. Térképtáskájából tiszta papírt vett elő és a követ- kezüket írta rá németül: ,,Én Szkripkin őrnagy, a Vörös Hadsereg főtisztje, hajlandó vagyok fogságba fo­gadni mindazokat, akik ön­ként megadják magukat.w A magyar átvette az írást, ismét visszatért az épületbe —t s nem sokkal később ki­tárult a kapu mindkét szár­nya. Négyes sorokban mint­egy száz szürke ruhás kato­na menetelt ki rajta, fehér zászlóval. Valamennyen sá­rosak, iszaposak, mocskosak voltak és szinte kibírhatat­lan bűz áradt belőlük. — És ezeknek kellett fő­most elsősorban az . alkot­mányjogi kérdést” igyekeznek a kampány középpontjába állítani, felhasználva Pom­pidou elnök múlt heti televí­ziós nyilatkozatát. Az elnök ugyanis e nyilatkozatában élesen támadta a baloldal közös programját. Nyíltan ki­fejezésre juttatta. hogy a haloldal győzelme esetén nem lenne hajlandó együtt­működni e program •»megvaló­sításában, s így az elnök és a parlament között súlyos köz­jogi konfliktus támadna. Francois Mitterrand, a szo- üalista párt első titkára hét­tőn délután nagy érdeklődés­sel várt sajtóértekezletén vá­laszolt Pompidou elnöknek. Elsősorban sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az el­tiszt?! — jegyezte meg a fő» hadnagy. v Ekkor egy tiszti egyenru­hás alak pattant ki a sor­ból. Diszmenetben az undo­rodó Szkripkin őrnagy élé lépkedett és feszes tisztelgés közepette jelentette: — Báró Lindenau alezre­des, jelentem... Az elíogot­ak között külön elbánást kérek a birodalmi SS vezér- ezredese, Pfeffer Wilden­bruch Öméltósága számá­ra .. . A vegyvédelmisták tekin­tete a mocskos társaságra siklott. Bolondját akarják járatni iveliik? De nem. A sorok mozgo­lódni kezdtek és tipegő lép­tekkel, egy közlegény: kö­penyt és sapkát viselő idő­sebb férfi baktatott elejtik. Patkányok — Pfeffer Wildenbruch vezérezredes... Budapest német katonaj parancsnoka vagyok — mutatkozott be és idegesen fricskázta le ma­gáról az iszapmocskot. — Kérem, én minden felelős­séget elhárítok ... Csak pa­rancsot teljesítettem ... "Hit- ler vezér és... Szkripkin őrnagy a Sza­kaszparancsnokra nézett és csak ennyit szisszent anya­nyelvén : — Patkányok . . . Aztán intett a katonáknak és az émelyítő szagú csator- natöltelékeket hátrakísértet­te a fyadoSztálytörzshöz... BarkovHs István Pompidou elnök múlt heti nyilatkozatában nyomatéko­san hangoztatta, hogy 1969- ben, elnökké választásakor a néptől kapott megbízatást Mégpedig olyan politikai koncepció alapján, amely sze­rint szöges ellentétben áll a baloldal programjával. Mit­terrand ezzel kapcsolatban kijelentette: az elnök ennek alapján nem követelheti azt, hogy „a francia nép most már 7 évig mozdulatlanul vigyázz- ban álljon”. A népnek joga van ahhoz, hogy egy újabb választáson az eddigi politika megváltoztatását kívánja — mondotta a szocialista vezeti. Fiancia választási kampány Mitterrand sajtóértekezlete A választási kampányt — bár gyakorlatilag mór hóna­pok óta folyik — hivatalosan csak hétfőn nyitottak Franciaországban, ' vasárnap éjfélkor zártak l#a képvise­lőjelöltek jegyzékét. Soha mé ennyi jelölt nem indult a vá­lasztási küzdelemben mint most: összesen 3140 jelölt mérkőzik a március 4-én és 11-én tartandó kétfordulós választáson a nemzetgyűlési mandátumokért. A kormánykoalíció pártjai nők közvetlenül beavatkozik a választási küzdelembe, pártvezért magatartást tanú­sít, s úgy' viselkedik, mintha csak a franciák felének lenn« az elnöke. Mitterrand hangsú­lyozta, a baloldal, nem, törek­szik az elnök megbuktatásá­ra, azt óhajtja, hogy Georges Pompidou végig betölthesse 7 éves elnöki mandátumát (amely 1976-ban jár le), ha elfogadja a nép akaratát, a választásokon kialakuló par­lamenti többség politikai őri* Síiits Dénes 86 Szász, amíg Balátai ügyét elemezte és kutatta, sok min­denre felkészült. A megoldó sok közül mégis a legváratla­nabb következett be, szemé­lyesen találkozhatott a gyil kossal. Erre a különös fordu­latra viszont nem számított. — Egy szót se az ügyről? — mondta magyarul az asz- szonynak. — Tedd, amit ő tanácsol! Szásznak nem volt elkép­zelése. csak egyet tudott: nem marad más hátra, mint egyedül, a . világ segítsége nélkül — ahogyan egyébként eddig is tette — meg kell ke­resnie Alfred Flessburgert. Hogy esetleg mit mond neki, mit tesz vele, halvány sejtel­me sem volt, csak érezte, hogy a férfit meg kell talál­nia. Nem rohant, nem sietett, mindössze konok elhatározás­sal elindult a férfi után. Fe­leségének pénzt adott, intézze el, amit kell, és jelentse be. akinek kell, az esetet aztán lesietett a portáshoz. — Alfred Flessburger úr? — Az előbb fizette ki a szállodai számláját és távo­zott. Hová?... Azt uram nem tudjuk, sőt nem , is tartjuk nyilván, — mondta á portás, és furcsán méregette Szászt. A piros Mercedes látszólag érintetlenül állt a délutáni napsütésben. Szász a kocsihoz sietett, ajtajai le voltak zárva. Talán mégsem 'ment el?... Mi­vel mehetett el? Ha itt hagy­ta az autót, az csak félelmét bizonyítja, mert akkor azt hi­hette, Szász bejelenti majd a hatóságoknál a bűntettet. Szászban villámként hasí­tott a felfedezés. Frisch a tengeren keres egérutat. És, ahogy ez az egyetlen lehetsé­ges megoldás felmerült ben­ne már futott is a kikötő felé. — Nincs szerencsém. Frisch már talán a határon is túl van. Legalább egy negyed­órát vesztettem. Még egy gyenge, középszérű nyomozó se lenne belőlem, agyam túl­ságosan lassan jár. Elrohant a benzinkút mellett, az éppen tankoló gépkocsi ve­zetője, a kocsiban levő uta­sok, egy piros nyakkendős lány és a mamája, valamint a kút kezelője basszus bá­multak utána. A kikötőben hajók horgonyoztak, utasok szálltak le róluk. Matrózok, táskarádiót cipelő hosszú hajú fiúk hancúroztak a parkban Szász megkerülve a kikötőnek ezt a részét, és a betonjárdán szaladt tovább a halászmóló felé. A veszteglő bárkák, csó­nakok és vitorlások között már messziről felfedezte a köteleivel' bajlódó Flessbur­gert. -—Nem lehet, nem igaz, nincs nekem ilyen szeren­csém. Miért késett? Talán ő is elkövette azt a hibát, amit minden bűnöző elkövet? Va­lami miatt nem tudott elindul­ni L Talán nem vett fel annyi üzemanyagot, hogy Olaszor­szágig kifussa vagy nem in­dult be a motorja?... Min­degy itt van, megvan. De a hatalmas, katonai rohamcsó­nakra emlékeztető jármű motorja már járt, kékes fel­hőt eresztett magából. Fless­burger éppen a kikötésre szolgáld kötél eloldozásán fá- radoziott, amikor Szász odaért. — öreg már, nem mozog­nak az izmai úgy, mint ré­gen. Amikor Dániel ugrott, Flessburger már a kormány­nál ült, gázt adott, és a csó­nak „kilőtte” magát a kikötő betonpárkánya mellől. Szász nem a csónak belsejébe, ha­nem szerencsétlenül a pár­kányra esett, kis híja, hogy mindjárt a tengerbe nem for­dult. Egyik lába a combhaj­latától a lábfejéig így is a vízbe merült. Kezével gör­csösen kapaszkodott a csónak peremébe, de azt vékony fa­lemezből készítették, félő volt. hogy letörik. Szász kitűnő úszó volt. Egyetemista korá­ban a válogatott csapatban is szerepelt, később azonban le­mondott a gyorsúszásról és ugróvá képezte át magát. Sze­retett magas emelvényekről ugrani, és utána víz alatt úszni. Nem félt attól, hogy a tengerből hogyan kerül ki. Flessburger későn vette ész­re a feléje futó férfit, mert a motorja túlszívta magát és jó tíz percig elbabrált rajta, mi­re rájött, miért nem induL Most már késő, hiába rohan teljes gázzal a tenger felé. az a bamba képű firkász ott lóg a csónak végén. Majd meg­táncoltatja egy kicsit, és úgy lerázza, mintha sose látta volna. Ha kiér a nyílt vízre, két fordulatot csinál, élesen veszi a kanyart, és ez az ostoba ba­rom úgy vágódik a tengerbe, mint egy szigony. Frisch sze­me felcsillant, mohón szívta magába a színjátékot. A ra­gyogóan sütő nap rövid időre eltűnt, majd újra áttört a fel­legeken. A kéklő hegyek. a fehéren izzó város egyre messzebbről látszott, egyre ki­sebbedet a hátuk mögött Az erdők már folttá ol ' ak össze, a kikötőben levő két hajó makettnak tűnt ♦ (Folytatjuk) i i V

Next

/
Thumbnails
Contents