Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-13 / 36. szám
f»*S. íeSföIr S. WI'-WÄ’CTXttöRgZAÖ I Jegyzetek Béremelés és Március elsejétől egységesen emelni kell az állami iparban dolgozók bérét a szakmunkásoknál 8 százalékkal, a segédmunkásoknál pedig 4 százalékkal. Ugyanakkor mindig elmondjuk, hogy nem szabad egyenlösdit játszani, mindenütt különbséget kell tenni aszerint, hogy milyen a végzett munka nehézsége, minősége, hogyan dolgozik az egyes munkás. Ha viszont a béremelés alapszámai adottak, hogyan lehet differenciálni'! A megoldás egyszerű. A központi keretből minden vállalat annyi pénzt kapott, amely fedezi a kötelezően előírt béremelést. Emellett viszont a vállalatnak is módja van a saját forrásaiból emelni a béreket, s a központi keret is valamivel többet tartalmaz, mint az alsó határ. Tehát marad egy olyan összeg, amelynek révén már különbséget lehet — és kell — tenni a végzett munkát, a mennyiséget és minőséget tekintve, ahol el lehet határolni az egyes szakmákat nehézségi fokuk szerint. S főképp a béremelésben is kifejezésre lehet juttatni, hogy az, aki lelkiismeretesen, pontosan végzi a munkáját, ^ki hosszú évek óta kitart a vállalat mellett, a törzsgárda megbecsült tagja, az a béremelés után többet vigyen haza a borítékban, mint a lógós, fegyelmezetlen munkás. Sok helyütt keletkeztek különböző feszültségek a jelenlegi bérarányok mellett. Az emelés tehát arra is jó, hogy ezeket a feszültségeket felszámolják. Példa erre az ÉPSZER, ahol azt tervezik, hogy a szakmák közötti különbségedifferenciálás két, a nehéz fizikai munka megbecsülését is éreztetik a béremelésnél. A TITÁSZ-nál hasonló gond vetődött fel, jelenleg kicsi a különbség a most végzett szakmunkások és a régi dolgozók fizetése között. Ezen kell tehát elsősorban változtatni, elismerni a huzamosabb ideje végzett jó munkát. Másutt az a gond, hogy többen ugyan nem szerezték meg a szak- munkás-bizonyítványt, de olyan munkakörben dolgoznak már évek óta, ami szakmunkás-képesítést igényel. Nyilvánvaló, hogy náluk ugyancsak éreztetni kell a fizetésemelésben a végzett munka megbecsülését is. De említhetnénk a nők és elsősorban a több műszakban dolgozók béremelését is. Náluk a központi keret is számol differenciálással, amennyiben ezek a vállalatok többet kapnak a közös keretből, de a vállalaton belül is figyelembe kell ezt venni a bérek elosztásánál, mint ahogy teszik például a konzervgyárban, vagy a Tiszavasvá- ri Alkaloidában. Lehetőség mindenütt van a differenciálásra. Ezekben a napokban a vállalat vezetése a szakszervezeti bizottságokkal egyetértve készíti el a béremelési javaslatot. Több helyütt — mint a tanácsi iparban — munkásgyűléseken is megtárgyalják a béremelés lehetőségeit. Ezek azok a fórumok, ahol már most ismertetni kell minden dolgozóval, hogy a béremelés nem jelent, és nem jelenthet egyenlösdit. (lányi) Mun ka és közérzet Alig pár hónapja, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár csupasz, beton utcai homlokzati falára feltették a hosszú évek óta hiányzó feliratot: „konzervgyár”. Amikor egy munkást megkérdeztem: jelent-e valamit neki, hogy kinn is látja, s mások is olvashatják „cége” elnevezését, így válaszolt: „Természetesnek vettem, de most, hogy ott van, szinte jólesik. Tatán kicsit büszkébe is vagyok arra, hogy mások is látják: ez a konzervgyár, s én itt dolgozom”. Aki ismeri a Nyíregyházi Konzervgyárat, annak nem kell bmutatni, hogy milyen korszerű, higiénikus körülmények között dolgoznak Rt az emberek. Hiszen már a beruházás megtervezésnél figyelembe kellett venni az élelmi- azeripar területén fennálló szigorú egészségügyi követelményeket. Annak idején sokan éppen a korszerű szociális létesítntény miatt választották szívesen ezt a munkahelyet. A lényeg mellett azonban sok esetben ilyen apróság is elősegíti a munkahelyi közérzet javulását. S a jó közérzet feltételezi a munkamorál javulását, a nagyobb eredmények elérését is. A megye két nagy vállalatánál tárgyalnak mostanában arról, hogy néhány kiselejtezett és felújított autóbusz megvásárlásával korszerü- títik a munkásszállítást. Megszüntetik az úgynevezett „fapados” buszokat. Hadd utazzanak haza kényelmesebben az egész napos munka után fáradt emberek, s érkezzenek másnap frissen vissza. Pszichológiai kutatások és felmérések nélkül is nyugodtan megállapítható; nem fogja kárát vallani a két vállalat a pénzzel is járó kezdeményezésnek. Egy korszerű porta, a rendezett gyárudvar látványa nemcsak a látogatóban, hanem az ott dolgozó emberekben is kellemes érzeteket kelt. Sok esetben a műhelycsarnok festésének megfelelő színe, a félkész gyártmányok, anyagok, készáruk szakszerű tárolása is kihat a dolgozó kedélyére, hangulatára. A vakolatlan portál, a düledezS kerítés, a térdig sáros gyárudvar, a poros-piszkos műhelyek elkeseríthetik a legöntudatosabb munkást is. Volt már több példa arra, hogy az újonnan felvett és egyébként jól fizetett dolgozó csak azért hagyta ott munkahelyét, mert lavórból kellett mosakodnia. A Nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalatnál gyári büfét rendeztek be, ahol a dolgozók előrendeléssel kapják meg munka végeztével a szükséges élelmiszereket. Példájukat már követték a Csepel Motorkerékpárgyár gyáregységében is. Ugyancsak az Aurórában vezették be, hogy az újonnan felvett dolgozónak előlegezve adják át a vasúti, vagy autóbuszbérletet, s másnap már azzal utazhat munkába. Természetes dolog, hogy nemcsak a parkosított gyárudvar, a rózsalugasos járdák képezhetik kizáróan a jó munkahelyi légkör alapjait. Sok más — a vezetők közvetlensége, a munka anyagi és erkölcsi megbecsülése — közre játszhat egy-egy kollektíva munkához való viszonyában. <4óth) Kraszna-parti rapszódia A tiborszállási Uj Elet Termelőszövetkezetből Ezen az úton nem lehet tovább menni. Amikor gépkocsink lefékez a határszéli falu termelőszövetkezeti irodája előtt, egyben az országútnak csaknem a végéhez értünk. Igaz, a rozsdás sínek mentén a vonat még fut egy kicsit, a közeli Ágerdőmajorig. De az már határszél, nincs hová tovább menni, a legközelebbi Bör- vely már külföld. Éppen hetven éve épültek itt az új majorságban az első házak. A Kraszna két partján a nyírségi homok és az Ecsedi-láp tőzeges talaja néz farkasszemet egymással. Nemrég hó esett, mintha jelezné, hogy a „térkép szélén” • vagyunk, itt még- az időjárás is más. . De az országút! Ami Innen már nem vezet sehová! Mintha a tiborszállásiak életútját jelezné. Az. ő eddigi útjuk sem vezet így — ahogyan eddig — tovább. Uj utat kell kezdeni. Újrakezdés előtt A két férfi életútja különösen egyforma. A két férfié, — akiket számok fölé görnyedve találunk a kopott kis elnöiki fülkében. Kovács Ferenc párttitkár már közel két évtizede tagja a tiborszállási közös gazdaságnak. Átélte benne a jót is, a rosszat is. Bár az igaz, hogy többnyire a jót. Mert egészen a legutóbbi időkig jól fizetett a tiborszállási Uj Élet. Csak most, a hétmilliós veszteség fenyegetne bajokkal ha nem találtak volna kiutat. Kerekes András pedig, akit tavasszal választottak meg elnökké, tulajdonképpen visszatér első jelentős munkahelyére. A fiatal férfi a nagy átszervezés után, a hatvanas évek elején több. mint három évig itt volt fő- agronómus. 1961-től 1964-ig, negyven hónapon át itt erősítette a közös akkor születő szellemét. Aztán technikusokat tanított, majd a területi szövetség munkatársa lett. önként vállalkozott rá, hogy egykori falujának összezilálódott ügyeit, segít helyrehozni. Mert. amikor elment. Ti- borszállást a járás egyik legjobb, legerősebb termelő- szövetkezeteként tartották számon. Most kiderült, hogy a leggyengébb. Mi történt itt az elmúlt évek alatt? Amikor a mostani elnök elment, egy szín építésére készültek. Máié sem épült fel. A gépek ugyanolyan elhanyagoltak. A párttitkár hozzáteszi ehhez, hogy az öregedő tagság már nem tud úgy kapál- ni, mint amikor .a zsellérsor után lelkesedve hozzá kez- ,dett a közös műveléséhez. Akkor hat hold is kevés volt egynek. Most a kettőt is sokallják... . 1 SzélpuUanl a léggömb Ősszel, a cukorrépaszüret utolsó napján voltunk tanúi Mátészalkán egy telefon-beszélgetésnek. A cukorgyár képviselője küldött, gépkocsikat a tiborszállási répa elszállításához, mert az itte- ni gépek nem bírták. Az elnök vállat von: — így volt. De mit csináljunk? A mi öreg gép- parkunk még a szántással is el volt maradva és alig győzte hordani a takarmányt. Száz tehénnek, ötven hízónak, ötven nővén- déknek, hetven anyakocának és szaporulatának, meg a nyolcezer törzsbaromfinal^ Az állattenyésztés költsé- gél hétmillióra rúgtak. Csak tápot ötmillió árát ettek meg a jószágok. Árbevétel: hatmillió. Több tucat vagon almával kevesebb termett a tervezettnél az elöregedő fákon. Nem termett meg a tervezett kender sem. ~És főleg nem volt takarmány. Bevetve sem volt pillangósokkal, csak a terület négy százaléka. Most a sokszorosát tervezik. Az az igazság, hogy ez a nagy veszteség nem 1972- ben keletkezett. Évekig nem tartalékoltak Tiborszállá- son, a meglévő eredményeket is szépítgették. Most aztán, ahogyan mondani szokták, kipukkant á léggömb. A termelőszövetkezet három könyvelője és a szomszéd márki közös gazdaság öt, főnyi számviteli embere tizenkét napig dolgozott a végre pontos mérleg elkészítésén, Három napig segített nekik a területi szövetség két revizora. Ritka zárszámadás az, amely jó szakembereknek száz munkanapjába kerül. De most már kész. Lezajlott a közgyűlés is. Várják a szanálást, hogy mielőbb kimondhassák a csatlakozást. Mert ezen az úton nem lehet tovább menni, legalábbis egyedül. A tiborszállási pártszervezet még december 22-en, % termelőszövetkezet vezetősége január 12-én állást fog- iáit, az egyesülés mellett a mér ki Kossuth-tál. Ezért segítettek a mérkiek . már a zárszámadás elkészítésé- ben is. lágabb bífohafár A mérkiek szívesen fogadták a közeledést. Sok mindenben össze tudják tenni erőiket. Itt van például a tiborszállásiak mátészalkai birkacsárdája. Ami másnak aranybánya szokott lenni. Nekik ez is Veszteséges volt. (A főkönyvelő keserű gúnynyal mondja, hogy annyi villanymotort egész Mátészalkán nem kellett „áttte- kercselni”, mint ebben a kis birkacsárdában, legalábbis a számlák szerint.) Ha nem egyesülnek, feladnák, mert nem győznék ellenőrizni. De a mérkieknek több üzletük is van, átokra már egy kis kereskedelmi részleget érdemes létrehozni. Ugyanez az állatokkal. Ahogyan az állatjárvány nagyon sújtotta Tiborszállást, normális időkben úgy lehet belőle sikerek forrása. Hiszen az egy hektárra jutó számosállatok sűrűsége 3,6, talán az egész megyében kevés hozzá hasonló van, Persze, ehhez kell takarmányt is termeszteni, mert máshonnan venni nagyon drága. Mindezt csak az egyesüléssel lehet megoldani. A mérkiek jó szakembergárdája biztosíték rá. hogy Ti- borszállás e rövid megtorpanás után ismét előre halad majd. Ezerkétszáz hektárnyi területe már úgyis kicsi volt egy igazi nagyüzem kialakításához. Ahogyan a Kraszna partján a két közös gazdaság egyesült tábláin messzebb lehet látni, úgy reméli mindkét község, hogy az egyesített üzem nagyobb határában „messzebb lehet látni” _ majd, több és jobb közös ügyben részt venni, mint eddig külön-külön. Mert szorgalomból egyik faluban sincsen hiány. Csak helyesen kell irányítani a tiborszállási 185 dolgozó tag törekvését. Akiknek még 118 nyugdíjast is segí-/ beni kell. Gesztelyi Nagy Zoltán A dohányzás abbahagyásával az a baj, hogy az ember soha sincs éppen a kellő pillanatban... Egyszer Chicagóban voltam és barátommal. Chuck Granttel készültünk hazarepülni Washingtonból. Chuck útban a repülőtérre kijelentette nekem, hogy nagy hatást tett rá a dohányzást tárgyaló kormányjelentés és elhatározta, hogy még aznap felhagy a cigarettázás- sal. — Miért nem hagytad abba tegnap? — -kérdeztem. — Hát tudod, olyan súlyos most a helyzet Panamában, hogy valahogy. úgy éreztem, nem lenne helyes elkezdeni vasárnap. De ma már igen! Amikor megérkeztünk a chicagói repülőtérre a légi- társaság közölte velünk hogy a washingtoni járat indítását el kellett halasztani. mert a főváros repülőte rét lezárták a nagy hóviha’ miatt. Lehet, hogy egy másik járatot indítanak dél • felé. ha az időjárás megengedi. Beültünk a presszóba, hogy elüssük a várakozás hároi 'raját. Chuck nagyor idegei volt. és miután lehaj totf három csésze kávét egyik kockacukrot a másik Ktán ette. » Art Buchwald: ♦ Abbahagyta a dohányzást — Miért nem gyújtasz rá? — érdeklődtem. — Nahát... talán egyet elszívok — mondta Chuck. — Igazán nem számíthattam erre a várakozásra. Három órával és tizenkét cigarettával később a légitársaság hangosbeszélőn közölte, hogy a gép elindul és mi beszálltunk. — És e pillanattól kezdve — hirdette ki Chuck — egyetlen cigarettát sem szívok. Két órával később a pilóta a repülőgép utasainak tudomására hozta, hogy elértük a Dallas légikikötőt . és noha az időjárási viszonyok kielégítőek. a leszálló- helyet nem tisztították meg kellőképpen a hótól és körülbelül egy óráig körözni kell a repülőtér felett. Chuck elkezdte rágni a biztonsági övét. — Mondd. Chuck. nem Lenne jobb, hogy ha inkább egy cigarettát rágicsálnál? — Na, csak egyetlenegy cigarettát, amíg nem leszünk szilárd talajon. Újabb félóra elteltével a pilóta kihirdette, hogy a leszállás még mindig akadályokba ütközik és lehet, hogy csak ' Clevelandban. vagy Richmondban érhetünk majd földet. Vagy tizenhét gép keringett alattunk és fölöttünk. Chuck úgy füstölt, mint egy mozdony. Újabb félóra múlva a pilóta közölte, hogy mégiscsak a repülőtér felett körözünk, üzemanyagproblémák miatt és harminc per-, cen belül el kell dönteni, hogy elmegyünk-e egy másik repülőtérre. Chucknak már ekkor elfogyott minden cigarettája és csikkekre . vadászott a hamutálcákból. Végre a jelzőtoronyból engedélyt adtak a leszállásra. Rágurult a hófödte repülő térre. Mesteri leszállás vob és az utasok önkéntelenül i tapsban törtek ki. — No most már, hogy lenn vagyunk — nyugodott meg Chuck, — maca számomra többé cigaretta. . Az ötven kilométerny, 'út Dullestő] Washingtonig csúszós volt a jégpáncéltól és a buszsofőr alig látott, mert a száj felkavarta a havat. Chuck egy újságot szaggatott apró fecnikre. — Megkínálhatlak egy cigarettával, Chuck ? — Csak egyetlen eggyel, míg nem érünk be a városba. A buszút kerek óráig tartott és Chuck végigtarhálta az összes utasokat. Végre beugrottunk egy taxiba, és én hazavittem őt. Másnap reggel felhívtam * és - megkérdeztem, hogy áll a dohányzással. — összevesztem a feleségemmel még tegnap este, reggel a kocsi nem indult be, a gyerekek kiöntötték az egész sókészletet a garázsban, és táviratot kaptam, hogj- nem újították meg a szerződésemet. De holnap, holnap már biztos abbahagyom. Kuk György ferdftáaa • Együttműködés a községért Tiszalökön Az idei településfejlesztési feladatok végrehajtásáról tárgyaltak a napokban Tiszalökön vállalatok, intézmények és a nagyközségi tanács vezetői. Az 1972-es évi eredményeket és az 1973. évi feladatokat dr. Borivó László tanácselnök ismertette. Elmondta, hogy az elmúlt évben 25, a tanács alá nem rendelt szervvel, illetve tanácsi intézménnyel kötöttek együttműködési megállapodást, amelynek eredményeként 5 és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el. A tanács elnöke beszámolójában név szerint is köszönetét fejezte ki azoknak, alak az eredmények eléréséért a legtöbbet tettek. Az idei feladatokról szóív, elmondta, hogy a KPM Köz üti Igazgatósága társadalmi munkában jelentős útkorszerűsítést hajt 'régre. As alapozáshoz a tokaji kőbányából a tanácsnak közel 4500 tonna követ kell elszállíttatnia, melyhez kérte a jelenlévők segítségét. A tehergépkocsikkal, markoló- és rakodógépekkel rendelkező vállalatok és üzemek, valamint a Szabadság Tsz vezetői a napokban kezdik meg 2300 tonna kőnek társadalmi munkában történő szállfttatását, míg a fennmaradó több mint 2000 tonnás mennyiséget a termelő- szövetkezet kedvezményes bértarifával számolja el. A község gyarapodása érdekében ezen túlmenően további társadalmi munkafelajánlások is születtek, melyek nyomán ebben az évben a község újabb 2 és fél, 3 millió forinttal lesz gazdagabb. OoszÜop Mikin* »■- - •« -!" f
