Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-10 / 34. szám
± 1973. február W. CTLET-MAG Y AR0RSZÄ9 S. oMa! ' a gyengébbeknek Az ISG mátészalkai gyáregységében az egyik legjobb esztergályosnak Szentmiklösi Sándort tartják munkatársai. Tizenhat éve dolgozik a szakmában , jelenleg a MIA-motorok alkatrészeit esztergálja. (Elek Emil felvételei) KÖVETENDŐ PÉLDÁK Vállalati támogatás a nagycsaládosoknak Segítség ÉVZÁRÁS KÖZBEN, zárszámadások idején a közvélemény figyelme a mezőgazdasági üzemek felé fordul. Hogyan. zárják az évet? Mi történt náluk 1972-ben? Mi az oka sikereiknek, kudarcaiknak? A sokágú kérdéskörből most csak egyet szeretnénk kiragadni: a szakszövetkezetek ügyet. Azt is a megyei pártbizottság tavalyi, márci- us hatodiki határozatának tükrében. Ez a határozat kimondta, hogy szakszövetkezeteink elmaradtak az általános megyei mezőgazdasági fejlő- déstől és több utat jelölt ki helyzetük megjavítására, hangoztatva, hogy fejlődé- sükhöz több irányú segítséget kell adni. 1VIi történt ez irányban? Nagyon sok. De ehhez ismerni kell a szabolcsi szakszövetkezetek sajátos viszonyait is. Ismeretes például, hogy amikor a szakszövetkezetek jogelődei, a termelőszövet- kezeti csoportok 1961-ben megalakultak, a föld bevitele nálunk csak a szántó művelésű ingatlanokra terjedt ki. A többi művelési ágazat, a rét, legelő, szőlő, gyümölcsös és erdő ingatlanok fölött a tagok szabadon rendelkezhettek, az ingatlanforgalom sza- bályai szerint. Ez csak Szabolcsban volt így. Vas megyében például a szőlőterületekre terjedt ki főleg a beviteli kötelezettség, mert ott első- sorban a volt hegyközségek alakultak át szakszövetkezetekké. Az 1965-ös erdőrendezésnél nálunk is kiterjedt ez a kötelezettség az erdőterületekre, saját érdekükben, mert másképpen át kellett volna adni erdőterületeiket. Amikor a tszcs-k szakszövetkezetekké alakultak át 1968-ban, az akkori rendeletek érdekében joguk volt nagyob- bitani a közös éreltségei. Kiterjeszthették, szakszövetkezeti jellegük megváltozása nélkül a beviteli kötelezettséget — és az ezzel együtt járó fejlesztési hozzájárulást a szántóterületek mellett. az egyéb művelési ágakra is. Lehetőségük volt rá, de ez nem volt kötelező. Nem is . élt vele sok szakszövetkezet. A Tisza menti Területi Szövetség Nyíregyháza környéki szakszövetkezetei közül egyedül a Szabolcs szakszövetkezet hozott ilyen új szabályt közgyűlésén. Pedig akkor már nyilvánvaló volt, hogy a stagnáló szakszövetkezetek gazdálkodásának pangását csak a közös érdekeltség növelésével lehet kimozdítani helyéből. Végül ezt az intézkedést kötelezővé tette az 1971-es III. számú törvény, a szövetkezeti törvény, viszonzásul a szak- szövetkezetek teljes jogi egyenrangúságot kaptak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. Tulajdonképpen nem is „beviteli kötelezettségről” van szó, csak arról, hogy a szakszövetkezetek tagjainak tulajdonában lévő összes ingatlanok szakszövetkezeti érdekeltségűek, eladásnál a szakszövetkezetnek elővételi joga van. Természetesen a közös művelés alá nem vont terület egy részével — az egyes tagoktól eredő földterülettel arányosan — a tagok továbbra is az ingatlanforgalomra vonatkozó jogszabályok szerint rendelkezhetnek. Ez a rendelkezés — és ennek végrehajtása —volt az egyik alapfeladata a szakszövetkezeti új alapszabályok elkészítésének. Tulajdonképpen az eddigi lazább szabályokat olyan általános érvényűek váltották fel, amely- bői a paraszti igazság szerinti egyenjogúság mértéke vitathatatlanul megérthető. A MÁSIK RÉGEBBI INTÉZKEDÉS, amely a szak- szövetkezetek egyenrangúságának egyik alapfeltétele, a betegségi biztosítás kiterjesz- tése volt a szakszövetkezetek tagjaira is. Havi 70 forint befizetése ellenében a szakszövetkezetek tagjainak ugyanolyan betegellátásra nyílt joguk, mint a termelőszövetkezetek tagjainak. Már maga az a tény, hogy e járulék fizetését a tanács pénzügyi osztályán kell teljesíteni, mutatja, mennyire figyelembe vették a szakszövetkezetek sajátosságait, külön problémáit. Mert bizony, van olyan idős szakszövetkezeti tag, akinek már a havi 70 forint befizetés is tehertételt jelent. Elég nehézkesen indult a mentesítés. Maguk a szakszövetkezetek sem voltak elég fürgék a mentesítési kérések elindításában. Az érdekképviseleti szervek ezért az eredeti 1971-es határidő meghosszabbítását kérték. Kérésük teljesült. Jellemző jogosságára, hogy míg az eredeti határidőig a Tisza mentén 15 termelőszövetkezetben mindössze 637 szakszövetkezeti tagot mentesítettek, a meghosszabbított határidőig további 1089 nyírségi szakszövetkezeti tag kérését intézték el, akik visszamenőlegesen kapták meg a mentesítést. KEDVEZŐ VOLT AZ A MÓDOSÍTÁS IS, amely a díjat leszállította évi 600 forintra, azaz havi 50 forintra, az eddigi szolgáltatások mértékének meghagyásával. Egy olyan problémát hagytunk utoljára, amelyben még nem sikerült jelentősen előbbre lépni. Ez pedig a szakszövetkezetek szakember-ellátásának ügye. Nagyon sok szakember hagyja ott a szakszövetkezeteket. Miért? Az okok vizsgálatánál, sajnos, meg kell állapítani, hogy a kedvetlenség a legtöbb esetben onnan fakad, hogy a szakszövetkezetek tagsága — nem ritka esetben a vezetősége is — elzárkózik a jó szakembert megillető munkabér megállapításától. Van tehát még tennivaló az ő házuk táján is. De égé- szében az elmúlt években — és .különösen 1972-ben az látható, hogy szakszövetkezeteink nem mostohagyermekei a magyar mezőgazdaságnak. És ami a legfőbb: ők is érzik ezt. Részesültek a kedvezőtlen adottságú mezőgazda- sági üzemeknek járó jövedelempótló dotációkban. Vezetőiket minden fontos tanácskozásra meghívják. Bár sok problémájuk van még, fejlődésük egyre egyenletesebb, kiegyensúlyozottabb és ahogyan az évek múlnak, úgy szűnik meg egyre inkább a ma még itt-ott meglévő különbség termelőszövetkezet és szakszövetkezet, között, (gnz) Az utóbbi években mind nagyobb, segítségre kész figyelemmel kíséri társadalmunk a nagycsaládok élet- körülményeit, mindennapi gondjait. Megnyilvánul ez nem csupán a központi, párt- és állami intézkedésekben, hanem a munkahelyeken, a nagycsaládos dolgozókról történő fokozottabb gondoskodásban. Csaknem mindenütt számos példa bizonyítja, hogy a gyárak, a munkahelyi kollektívák részt vállalnak a többgyermekes, illetve a gyermeküket egyedül nevelő társaik gondjaiból. Mi a helyzet a nyíregyházi üzemekben ? Ötvenezer forintos keret Konzervgyár: A vállalat szakszervezeti aktívái időnként felkeresik otthonukban a nagycsaládos dolgozókat, hogy a helyszínen győződjenek meg életkörülményeikről, s így döntsenek a segítségnyújtás módjáról és mértékéről. Egyik ilyen lehetőség: a vállalat segélykeretéből évente 50 ezer forinttal kizárólag a nagycsaládosokat támogatják. Ebből 30—35 nagycsaládos dolgozónak jut szeptemberben, a tanév kezdetén, valamint karácsony előtt nagyobb ösz- szegű segély. Kérniük sem kell, „automatikusan” kapják ezt az anyagi juttatást. Ismeretes, hogy a konzervipari szezonban rendszeres a vasárnapi munka. De a nagycsaládosokat csak saját kérelmükre osztják be a vasárnapi műszakokba. A gyermeküdülőjegyeket is elsősorban ók kapják, s ha szükséges az üdüléshez pénzsegélyt is ad a szak- szervezet, sőt esetenként az üdülés költségeit is megtérítik helyettük. A nagycsaládosok érdekében folytatnak most tárgyalásokat az illetékesekkel, hogy bocsássanak a vállalat rendelkezésére szanálásra kijelölt épületeket. Ezeket a szocialista brigádok bontanák le, a használható, értékes építőanyaggal a többgyermekes családok lakásépítkezését segítenék. Üdülőjegy ügyben Szövetkezetek Értékesítő Vállalata: A MÉK Vállalat is támogatja lakásépítő dolgozóit, s az elsőség e tekintetben is a nagycsaládosoké. Sőt, a kamatmentes hitel visszatérítéséhez hosszabb határidőt kapnak másoknál. A vállalat szolgálati lakásainak ' többségében ugyancsak három-, négygyermekes családok laknak. Kizárólag a többgyermekes dolgozóknak adják a gyermeküdülőjegyeket, és ingyen! S elsősorban a nagycsaládosok üdültetése céljára bérlik a szobákat Hajdúszoboszlón, Sóstón, Miskolc-Tapolcán. Elsőségért; élveznek gyermekeik a szakmunkástanuló felvétel- , nél, valamint a diákok nyári foglalkoztatásánál. Előnyben vannak a nagy családot eltartók a bérbesorolásnál, a béremeléseknél. Évről évre nagyobb az az összeg, amit segélyezésükre költenek. Az idényben foglalkoztatott többgyermekeseknek pedig igyekeznek mielőbb álla*ndó munkát biztosítani. Előny a felvételnél Építő- és Szerelő Vállalat: A vállalat jóléti alapjából és a szakszervezet segélyezési alapjából évente átlag 100 ezer forintot költenek a dolgozók segélyezésére, és természetes, hogy ebből nagyobb rész jut a nagycsaládosoknak. Hagyomány már, hogy húsz-huszonöt többgyermekes dolgozót évente egy alkalommal nagyobb összegű támogatásha« Áj® SZER is a fizikai dolgozóié és ezen bel ül a nagycsaládosok gyermekeit részesíti előnyben a szakmunkástanuló felvételnél. Jelentős - se* gílséget kapnak lakásépítésükhöz bontott anyag, fuvar és tervdokumentáció rendelkezésre bocsátásával. Emel- lett — szép emberi megnyilvánulásként — egy-egy építésvezetőség vagy brigádkollektíva közvetlen társa* dalmi munkával is segít. Lakáshoz juttatni Közúti Építő Vállalat: Száznyolc nagycsaládos, illetve gyermekét egyedül nevelő dolgozót tart nyilván a vállalat. Ezek rendszeres segélyezése hagyomány. A pénzjuttatáson kívül alkalmanként ruhaneművel is segíti a szakszervezet nőbizottsága a nagy családokat. A vállalat Hajdúszoboszlón bérelt üdülőjében a gyermekes dolgozók pihennek nyári szabadságuk idején családjukkal, s a gyermeküdülőjegyeket több esetben ingyen kapják meg. A fejlesztési alapból képzett kamatmentes lakásépítési kölcsön elosztásánál évről évre a nagycsaládos dolgozókra gondolnak elsősorban, de segítenek az építkezőknek bontott anyaggal és fuvarral is. Ahol többet kereshetnek \ Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat: A kollektív szerződés e nagy- vállalatunknál is előírja a nagycsaládosok fokozottabb támogatását. Más vállalatokhoz hasonlóan a MEZŐGÉP gyáregységeiben a segélyezésnél, a lakásépítési kölcsön elosztásánál, a gyermeküdültetésben, a szakmunkásfelvételnél, ugyancsak a több gyermeket nevelő dolgozókat részesítik előnyben. Jelentős intézkedés, hogy olyan munkahelyekre osztják be őket. ahol nagyobb kereseti lehetőség nyílik számukra. Több esetben segítettek már úgy is, hogy férfidolgozójuk feleségét is felvették — amikor egyébként nem volt munkásfelvétel —, hogy ezzel két keresethez juttassák a családot.' A vállalatnál nem ritka a szocialista brigádok összefogása nagycsaládos munkatársaik támogatására. Erre csak egy példát hadd említsünk: elhunyt társuk árvájának iskoláztatási költségeit vállalta el az egyik brigád. A TIS7AVASVÄRI ALKALOIDA GYÓGYSZER VEGYÉSZETI GYÁR tablettakészítő üzemeben jelenleg 70 féle terméket készítenek. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek a forgó rézüstökben kapnak különböző ízű és színű bevonatot A fék halkan megcsikordult, az abroncsok megszisszentek az aszfalton, s a kocsi megállt az út szélén. A fiú alig száz méternyire ücsörgött, egy ökör mellett. Amint a kocsi vezetője kiszállt, ő is közelebb lépdelt. — Jó napot... — köszönt már távolról, s mikor odaért, megállt a kocsi mellett. — Kipukkadt a gumija? — Az egyik... — mondta a férfi. Nadrágja zsebéből pipjit húzott elő és fogai közé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj... — szólt a férfi. '— Segíthetek? A férfi azt felelte. hogy egyedül is meg tudja csinálni. Nem szerette, ha lábatlan- kodtak körülötte. Felnyitotta a csomagteret, emelőt és szerszámosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt szerelte, — Krumovóból — mondta a fiú. — Ott látszanak a házai... Azt is boldogan közölte volna, hogy Petyonak hívják, s most megy a negyedik osztályba. De látta, hogy a férfi már a belsőt szereli. — Adja ide... A férfi szippantott egyet a pipáján. Koliu Nikolov: DEFEKT — Na jó, ha nagyon akarod. A fiú a pumpával és a belsővel leszaladt a patakhoz, amely az út mellett folyt. Felfújtatta a gumit, majd a vízbe mártotta. A parányi lyuknál búborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van... — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes dohányos vagyok! — Mi a foglalkozása? — Karmester... Láttál már élő karmestert? — Láttam... Az Iskolával egyszer voltunk az operában. De csak a hátát láttam mindig... — Akkor most láthatsz elölről is. A fiú lecsiszolta a gumit és ráhelyezte a foltot. — Azt hiszem, már jó... — mondta egy idő múlva a férfi. A fiú Ismét felfújtatta a gumit és ismét leszaladt vele a vízhez. — Jó! — kiáltotta, — Nem ereszt! A kereket felszerelték. — Hogy hívják? — Dzsakin... — mondta a karmester. — Már hallottam... — Ha egyszer az operába akarsz jönni, jelentkezz nálam. Csak mondd azt, Tioy Dzsakint keresed, beengednek. Elrakta az emelőt, a kulcsokat és a ragasztót. — Már elmegy? — Elmegyünk... — felelte. — Elmegyünk...? — szólt be a kocsiba, ahol fiatal nő ült a hátsó ülésen és egész idő alatt egyetlen szót sem szólt. Most is csak bólintott. — Ö operaénekes... — magyarázta a karmester. — Kíméli a hangját... Megtörölte a kezét, majd eldobta a kócot az út menti árokba. — Ha Amerikában lennénk, négyszáz dollár büntetést kellene fizetnem! — Nevetett és beült a kocsiba. — A viszonttátásrag Bees szer találkoznunk kellene, hogy megigyunk egy pohárka snapszot! Az énekesnő összecsukta a könyvet, amelyet olvasott, a férfi beült a kocsiba és amikor már messze jártak, a fiú Visz- szament a jószághoz, amit őrzött. — Látod, megismerkedtem egy karmesterrel — mondta alig hallhatóan —, és most már te is tudod, hogy Amerikában négyszáz dollár büntetést fizetnek, ha az árokba dobják a szemetet... és az operaénekesnő vigyáz a hangjára... Az ökör bólintott és tovább legelt, a fiú pedig lehevere- dett. Az égen fehér felhők húztak barázdákat. Minden mozgásban volt: az ég és a föld, s az országút, amelynek aszfaltján a teherautók, személykocsik, motorkerékpárok vad iramban rohantak t-;- va. Mozgásban volt mind^, mint az idő, amely mindig siet és oly gyorsan elfut felettünk. Még az a jó, hogy a zsebé ben ott lapulnak a szögek, amelyek közül időnként egyet-egyet az útra dob... — gondolta. Bolgárból fordította: totste
