Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

fPS715T-MÄGYARORSZÄ<J! Ttm. feSruSp ». f. m* Állomáshelyükre érkeztek a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság csoportjai Négyórás ülést tartottak hétfőn Saigonban a — Ka­nada, Magyarország, Len­gyelország és Indonézia kép­viselőiből álló — nemzetközi ellenőrző és felügyelő bi­zottság küldöttségvezetői. Az ülésen Michael Gauvin kanadai küldöttségvezetőt Jelölték ki a nemzetközi bi­zottság február havi elnöké­vé, s megállapodtak abban, hogy a nemzetközi testület elnökének tisztét az angol abc szerinti sorrendben ha­vonként felváltva fogják be­tölteni a négy tagország kül­döttségvezetői. Gauvin kana­dai diplomata tehát február 28-ig lesz a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság elnöke, majd egy-egy hó­napig Magyarország, Indoné­zia és Lengyelország delegá­ciójának vezetője tölti be ezt a posztot. Hírügynökségi jelentések szerint a NEFB-küldöttség- ▼ezetők hétfői ülésükön meg­vitatták a tűzszünet megsze­gésével kapcsolatban a bi­zottság elé terjesztett pana­szokat is. Gauvin, a NEFB e havi elnöke az ülés után arról tá­jékoztatta az újságírókat; felkérték a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság regionális csoportjait, hogy a panaszok kivizsgálása ügyében vegyék fel a kap­csolatot a négyoldalú katonai vegyes bizottság csoportjai­val. Ülést tartottak hétfőn Sai­gonban a három vietnami fél és az Egyesült Államok kép­viselőiből álló négyoldalú ka­tonai vegyes bizottság kül­döttségvezetői is. Az ülésen a VDK képviselője felszólí­totta az amerikai felet, hogy a vietnami háború befejezé­séről és a béke helyreállítá­sáról szóló megállapodásnak megfelelően kezdje meg Dél- Vietnamban lévő összes ka­tonai támaszpontjainak le­szerelését. Arra sürgette az Egyesült Államokat, hogy ter­jessze elő a Dél-Vietnamban állomásozó csapatai teljes kivonásának ütemtervét. Egyébként — mint arról már hírt adtunk — hétfőn a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság szétküldte első megfigyelő csoportjait abba a hét dél-vietnami vá­rosba, ahol a tűzszünetről és a katonai vegyes bizottsá­gokról intézkedő jegyző­könyv értelmében a NEFB felállítja regionális főhadi­szállásait. Az AFP értesülése szerint a kanadai, magyar, indonéz és lengyel'megfigye­lőkből álló csoportok idő­közben már megérkeztek Huéba, Da Nangba, Bien Hoaba, Pleikuba, My Thóba, Can Thóba és Phan Thietbe. A négyoldalú katonai ve­gyes bizottság hétfőn szintén a megjelölt, különböző he­lyekre küldte ellenőrző cso­portjait. Saigonból Hanoiba érke­zett hétfőn Brian McCauley amerikai tengernagy, aki a VDK felségvizein elhelyezett amerikai aknák hatástalaní­tását irányítja majd. Repülő­gépe — amelyen rajta kívül még 14 amerikai tiszt uta­zott — visszafelé a négyolda­lú katonai vegyes bizottság VDK-tagozatának újabb cso­portját szállítja a dél-vietna­mi fővárosba. Az amerikai tisztek előre­láthatólag Hanoiban, vagy Haiphongban találkoznak a VDK magas rangú képvise­lőivel, hogy megtárgyalják az aknátlanítás tervezett me­netrendjét. Agsia-értekezlet Gandhi—Waldheim találkozó Magyar felszólalás a helsinki tanácskozáson (Folytatás as L oldalról) nagy földrajzi egységek ke­retein belül elhelyezkedő államok gyors ütemben fej­lesszék sokoldalú gazdasági együttműködésüket — mu­tatott rá Rónai Rudolf. A továbbiakban emlékez­tetett arra, hogy a rendkí­vül gyors fejlődés következ­tében megváltoznak az élet- es munkakörülmények, az iparosodott országok új -problémával találják szem­ben magukat, egyensúlyt kell teremteniük a természet, valamint az embernek a természetre való hatása kö­zött, meg kell óvniuk az embert körülvevő kömye- aetet Az államok közötti együttműködésnek minden más területéhez hasonlóan a gazdasági és a környezetvé­delmi együttműködésnek is megvannak a politikai fel­tételei. Az utóbbi évek eu­rópai politikai fejlődése jól szolgálja az európai orszá­gok közötti gazdasági együtt­működés fejlődését. Ez for­dítva is igaz, . az anyagi, gazdasági szférában kiala­kuló sokrétű együttműködés jótékonyan visszahat az együttműködő országok po­litikai kapcsolataira. Beszédének következő ré­szében Rónai Rudolf ki­emelt egy-két európai je­lentőségű problémát, ame­lyek az európai biztonsági és együttműködési értekez­letben érdekelt valamennyi állam, vagy ezen államok nagyobb csoportjait érintő gazdasági tervek kidolgozá­sával, kivitelezésével és hasznosításával kapcsolato­sak. A szónok kitért például mz. Európában fellelhető energia- és más nyersanyag- bázisok feltárásának, az infrastruktúra fejlesztésé­ben létrehozandó együttmű­ködésnek a kérdésére. A magyar nagykövet az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet máso­dik szakaszában összeülő bizottság feladatairól beter­jesztett szovjet munkaok­mányról kijelentette, hogy az rendkívül hasznosan szol­gálja a konferencia mun­káját. A Szovjetunió javas­lata felöleli mindazokat a hasznos és ésszerű eleme­ket. amelyeket erről a kér­désről más országok képvi­selői javasoltak. Uj-Delhiben hétfőn nemzet­közi értekezlet kezdődött, amelynek részvevői az ázsiai országok társadalmi, gazdasá­gi és kulturális problémáit vitatják meg. A konferencián 20 állam — közöttük a Szov­jetunió — küldöttsége vesz részt. Venkata Giri indiai köztár­sasági elnök rövid megnyitó beszédében méltatta az ázsiai népeknek a gyarmati elnyo­más ellen vívótt hosszú és ki­tartó harcát. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár, aki az indiai kormány meghívására hivatalos láto­gatáson Uj-Delhiben tartóz­kodik, ugyancsak üdvözölte az értekezlet részvevőit. Be­szédében rámutatott, hogy az ázsiai népek fejlődését eddig Észak-írország A véres szombat éjszaka után számos áldozatot köve­telő vasárnap köszöntött az északír fővárosra. A még hétfő hajnalban is folytatódó fegyveres összecsapásokban vasárnap reggeltől a tűz­harcban tízen vesztették éle­tüket, és több mint huszon­ötén megsebesültek. Az an­gol katonák egyetlen össze­csapásban az Illegális ír Köz­Szüts Dénes: 81. — Igazán? — kérdezte kö­nyörtelenül Dániel. — És az nem undorító, hogy nagy­anyád túlságosan is érdekelve volt a bauxitügyben, és ré­szes apád balsorsában? Most nagyon finoman fejeztem ki magam. — örült vagy! örült vagy1 — kiáltotta Éva és elállta a férfi útját, aki fel-alá járkált a parketten. Az ajtón ebben a pillanatban erélyesen ko­pogtak. Szász hirtelen az aj­tóhoz lépett, kinyitotta. Az éjszakai portás komor arccal meredt rá. — Kérem önöket, jöjjenek velem. A madam rosszul van. Éva felsikoltott. Szász nern tudta elég gyorsan azonosítani a „Hiadamot” Dédivel. Této­ván álldogált 8 férfi előtt, ló­erősen fékezték a kontinensen dúlt súlyos konfliktusok. A vietnami háború befejezése és a béke helyreállítása —mon­dotta — remélhetőleg lehető­vé teszi, hogy az ázsiai népek gazdasági problémáik megol­dására összpontosítsák erő­feszítéseiket. Kurt Waldheim hétfőn találkozott Indira Gandhi miniszterelnökkel, majd Szvaran Szingh külügy­miniszterrel. A tárgyalások középpontjá­ban az indiai szubkotntinen- sen uralkodó helyzettel kap­csolatos kérdések álltak. Waldheim a megbeszélések után újságírók kérdéseire vá­laszolva elmondotta, hogy az ENSZ kész közreműködni a szubkontinens helyzetének rendezésében. társasági Hadsereg hat tag­ját lőtték le. Lynch ír miniszterelnök a Fianna Fail, a kormánypári egy ülésén vasárnap felszó­lalva élesen bírálta az an­gol kormány ulsteri politiká­ját. Hangsúlyozta, hogy az angol kormány biztosított cselekvési szabadságot a pro­testáns szélsőségeseknek szá­mos békás északír polgár gyilkosainak. tán észbe kapott. Persze, a Dédi. — Megyünk, csak magunk­ra kapunk valamit. — Be­csukta az ajtót, majd gyorsan kinyitotta, s a tétovázó férfi után sietett. Megfogta a vál­lát — Az orvost értesítették? — Igen, uram. Az egyik vá­rosi orvos látja el a szálló vendégeit. Itt lakik a közel­ben. Nemsokára megérkezik. — Köszönöm — mondta Szász és visszament a szobá­jába. — Öltözzél fel! — szólt Évára, de az asszony már kapkodta ruháit a székről. És amíg remegő kézzel magá­ra húzta őket gondolatai egy nyomasztó, szörnyű álom egymást követő mozzanatai­hoz hasonlítottak. — Mintha nem lennék eszemnél, mintha nem lennék Újabb tíz áldozat Szendrei József; A Tiszától az Amurig /. Az öreg, kopott lépcsők ma is őrzik a nyomokat. Szinte hallja, képzelőerejével felidézi az ember a léptek szapora kopogását, hiszen — mint mondják, akik ismerték őt — Lenin mindig sietett. Moszkvában, az Oszipenko utca 30-as számú házának falán márványtábla emlé­keztet: Vlagyimir Iljics Le­nin gyakran járt ebben a házban. Krzsizsanovszkij fő­mérnökkel együtt itt dolgoz­ták ki a GOELRO-t, Orosz­ország Villamosításának Ál­lami Tervét. Rendszerint es­te érkezett, mert nappal nem sok ideje volt, hogy a „má­sik forradalommal" — az or­szág villamosításának terve­zésével és szervezésével is foglalkozzék. A hatalmas ország villa­mosításának megálmodói és megtervezői petróleumlámpa mellett dolgoztak. Talán ép­pen ez adta a sürgető ihle­tet, hogy minél előbb minél gyorsabban és minél na­gyobb méretekben villamo­sítsák Oroszországot. A gyér, sárgás fényen túl a tervező gondolat magasfeszültségű villanylámpák millióit gyúj­totta fel, turbinákat és erő­műveket lendített mozgásba és mérgelődtek, vagy tré­fálkoztak, ha a hazai és kül­földi lapok okosberciskedő publicistái szidták, vagy egyenesen rágalmazták őket. Lenint leginkább hazudozó szélhámosnak nevezték, Krzsizsanovszkijt elmebe-- teg fantasztának, akinek „mérnöki józansága a bolse­vik demagógia műszaki má­niájává alakult át... A GOELRO nem más, mint a bolsevizmus elmebetegségé­nek pontos diagnózisa.” — feét egy amerikai lap írta abban az időben, pedig az Egyesült Államokban 1917- ben már hárommillió kilo­watt teljesítménnyel dolgoz­tak a vízi erőművek és évi 15—16 milliárd kilowattóra energiát termeltek. Ezzel szemben Oroszországban a háborút megelőző esztendő­ben, 1913-ban egészen pon­tosan : 1 980 000 kilowatt össz­teljesítményű erőműkapaci­tás volt. Ebből a vízi erőmű­vek teljesítménye mindösz- sze 16 000 kilowattot tett ki. Többségük 25—30 kilowattos törpe vízi erőmű volt, csupán az alavergyinszkájai (Ör­ményországban), a Debet fo­lyón és a gindukusszkájai (Türkméniában), a Murbot folyón termelt ezer kilowatt fölötti teljesítménnyel. A háború és a forradalom •g ezt az energiatermelő kapacitást is lerombolta, el­pusztította. A győztes prole­tárforradalom 1918-ban a cá­ri uralom idején termelt energiamennyiségnek csak egynegyedét tudta előállíta­ni: mindössze 500 000 kilo­watt teljesítőképességű erő-1 művek maradtak épségben, s 1920-ban Moszkvában már annyi villamos energia sem volt, hogy a Nagy Színház­ban ülésező VIII. összorosz- országi Szovjet Kongresszus küldöttei nyugodtan figyel­hessék azt a térképet, ame­lyen Lenin Oroszország Vil­lamosításának Állami Ter­vét (a GOELRO-t) ismertet­te. A térkép lámpácskái, amelyek a leendő 30 erőmű­vet jelezték, ismertetés köz­ben kialudtak, mert elfogyott az energia, mire Lenin meg­kérdezte : — Küldött elvtársak, értik már, miért kell Oroszorszá­got villamosítani?... Azért, mert villamosítás nélkül nem erősödhet meg a szov­jet hatalom, villamosítás nélkül nem lesz kommuniz­mus. A GOELRO mai szemmel, mai értelmezéssel és mai is­meretekkel vizsgálva arány­lag szerény, bár minden té­telében reális, sokszorosan álgondolt, tudományosan és közgazdaságilag egyaránt megalapozott terv volt. Har­minc különböző erőmű építé­sét foglalta magában, mind­össze 1 750 000 kilowatt össz­teljesítménnyel és a munka elvégzésének idejét tíz-tizen­öt évben határozta meg. Az adott viszonyok közt — négy évig tartó nehéz háború, egy mindent felforgató forrada­lom után — a polgárháború kellős közepén, abban az Oroszországban, ahol akkor a lehető legnagyobb sze­génység tombolt és éhínség­gel küzdöttek az emberek, ez a terv mégis a világtör­ténelem addigi legnagyobb, legbátrabb és legzseniálisabb építő programja volt. Nem hiába mondotta Lenin, hogy: — Ezen a terven köztársa­ságunk kétszáz legjobb tudo­mányos és műszaki szakem­bere dolgozott... Hogy a villa­mosítás feladatát pénzügyi te­kintetben megvalósíthassuk, több mint egymilliárd arany­rubelra van szükségünk. Önök azonban tudják, hogy arany­alapunkból korántsem tud­juk ezt az összeget fedezni... De mi Oroszországot elhó­dítottuk a kizsákmányolóktól a dolgozók számára. A ki- zsákmányolókat elnyomtuk. Most meg kell tanulnunk Oroszországot kormányozni... Minthogy nálunk már régen nem az általános elvekről van szó, hanem éppen a gyakor­lati tapasztalatokról, tízszerte nagyobb érték szám ,’-ra az a tudományos és műszaki szakember, aki, ha burzsoá is, de érti a dolgát. A GOELRO-ban burzsoá szak­emberek vannak, kevés a kommunista... De meg kell végre tanulnunk a tudományt megbecsülni, elutasítani a dilettánsok és bürokraták „kommunista” gőgjét, meg kell végre tanulnunk rend­szeresen dolgozni, saját ta­pasztalataink, saját gyakorla­tunk felhasználásával... Vé­gül megtaláljuk a villamosí­tás mérlegét anyagban és pénzben (aranyrubelekben is), körülbelül 370 millió munkanapban». (Folytatjuk) Hármas arab csúcs Kairóban Hétfőn reggel Kadhafi lí­biai elnök is megérkezett Kairóba, és röviddel ezután az Arab Köztársaságok Szö­vetségének elnöki tanácsa megtartotta első ülését. Szá­dat egyiptomi, Asszad szíriai és Kadhafi líbiai elnök egy­órás megbeszélést folytatott zárt ajtók mögött, mielőtt csatlakoztak volna hozzájuk a küldöttségek. Az ülésen, amely két órát tartott — nyugati diplomáciai források szerint — a jelenlegi közel- keleti helyzettel foglalkoz­ták. Ugyancsak hétfőn izraeli repülőgépek behatoltak Szí­ria légiterébe. Egy szíriai katonai szóvivő bejelentése szerint a szíriai vadászgépek felfedezték a behatolókat és elűzték őket az ország légi- teréből. Georges Marchais beszéde Georges Marchais, az FKP főtitkára Liliében mon­dott beszédében rámuta­tott: az álreformerek egy olyan „új többség” létrehozá­sára törekszenek, amely biz­tosítaná a jobboldali politika folytatását abban az esetben is, ha a lakosság többsége a baloldal mellett foglalna ál­lást. E manőverek megakadá­lyozásának legbiztosabb mód­szere az, ha a dolgozók mi­nél több kommunista kép­viselőt küldenek a parlament­be. Erre annál is inkább szükség van — hangsúlyozta Marchais —, mert a válasz­tási rendszer rendkívül hát­rányos a kommunista párt­ra: a legutóbbi választásokon az FKP — a szavazatok 20 százalékával — csak 33 man­dátumot szerzett, a szocialis­ták és a radikálisok a szava­zatok 16,5 százalékával 57 mandátumra tettek szert, az UDR és a köztársasági füg­getlenek pedig a szavazatok 43 százalékával 358 mandá­tumhoz jutottak. E botrányo­san igazságtalan választási rendszer mellett az FKP-nak nagyon sok szavazatra van szüksége, hogy megfelelő kép­viselethez jusson a parla­mentben. s ott kellő súllyal érvényesíthesse a dolgozók érdekeit. eszemnél — suttogta maga elé. Szásznak a bárónő állapot- változása okozta most a leg­nagyobb gondot. Mi történhe­tett?... Az öregasszony gyom­ra rossz volt már napok óta, panaszkodott a gyomrára, de ez nem hoz ilyen hirtelen ál­lapotváltozást. Bár, ami az életkorát illeti? Az ampulla — jutott eszébe. — Hátha Flessburger abból adott be neki? — Szász a zsebébe ko­tort, és elővette az üvegfiolát, majd gyorsan tárcájába tette. — Menjünk! — Éva meg­ragadta a karját. — Gyere már! A bárónő ijesztően nézett ki. Egyik szeme teljesen nyit­va, tágult pupillával, mere­ven bámult a mennyezetre, a másik szeme félig csukva, mintha folyton kacsintani akarna. Sovány arcán a lila kvarclámpa égéshelye is meg­fakult, majdnem eltűnt. Cson­tos kezével a paplan szélét markolta. Nem látszott, hogy szenvedne, inkább mintha va­lamiféle kábulatban lenne. Éva kétségbeesetten hajolt nagyanyja ágya fölé. — Dédi! Drága Dédikém! Mi történt veled? Mitől?... A bárónő arcáról semmit sem lehetett leolvasni, beszéd közben is mozdulatlan ma­radt. Nem nézett rájuk. Hal­kan, erőtlenül beszélt. Any- nyit mondott, hogy az este megfürdött és lefeküdt. Arra ébredt, hogy elzsibbadtak a végtagjai. A bárónő Évának panasz­kodott. — Nem tudom a lábam mozgatni. Nagyon nagy hi­degséget érzek. A kisujjam­ból jön fel egészen a szíve­mig... — Mit kért? Adjak vala­mit? — Éva széket húzott az ágy mellé, és megfogta a paplant görcsösen szorító ke­zet Szász összehúzott szemmel figyelte a bárónőt, s m- lapította, nagyon rosszul le­het. Fürkészve nézett körül, és a heverő fölötti polcról leemelt néhány üvegcsét. Hosszan nézegette őket, aztán visszarakta. Éva közben to­vább faggatta nagyanyját, mikor lett rosszabbul, tói­kor csengettet az éjszakai portásnak, mit érzett. A bá­rónő szaggatott mondatokkal felelt a kérdésekre. Talán negyedóra telhetett el, amire megjött az orvos, egy alacsony, pattogó beszé­dű, kissé túlságosan is pon­gyola módon öltözött férfi. — Sprechen Sie deutsch? — kérdezte Szászt, mire az bólintott, s közölte vele, mindannyian beszélnek né­metül. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents