Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
"m: i.mi pártszervezés-pártirántItAs Beszámoló taggyűlések Segítség, phis* szorgalom Erősödés — árvíz után a fehérgyarmati járásban 'A ^PÁRTSZERVEZETEKBEN már javában folynak az éves munkát értékelő beszámoló taggyűlések. Ezúttal immár másodszor realizálódik a X. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat előírása, mely szerjnt: „A vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Már az előző év tapasztalatai bizonyították, hogy a párttagság az év végi összegező tanácskozásokat egyetértő helyesléssel fogadja, elsősorban azért, mert átfogóan és ösz- ezefüggéseiben foglalkozhat az alapszervezet életének főbb kérdéseivel. A mostani előkészítő munka és az első hetekben megtartott beszámoló taggyűlések pedig már arról is tanúskodnak, hogy az alapszervezetek ezt a munkát a pártmunka állandó, szerves részének tekintik. Megmutatkozik ez az előkészítés minőségi változásaiban, többek között abban, hogy a pártcsoportok szerepe és tevékenysége előtérbe került. AZ El,MÓLT ÉVBEN A PARTCSOPORTOK jelentősen fejlődtek. Ennek eredményeként ma többségük hatékony elősegítője a beszámoló taggyűlések sikerének. A megelőző pártcsoport-megbe- széléseken személy szerint értékelték a párttagok éves munkáját, magatartását, a szervezeti szabályzat előírásainak betartását. Ezeket a megbeszéléseket nagyfokú aktivitás, szóktmondás, sok esetben szenvedélyesség jellemezte, és természetesen nem hiányzott a pártvezetőségek munkájának kritikai értékelése sem. A PARTCSOPORT-MEG- BESZÉIjÉSEK, a tapasztalatok összegezése jó alapot szolgáltatott a vezetőségek beszámolóinak összeállításához. Igaz, vannak még olyan pártcsoportok is, amelyek csupán formálisan tettek eleget az elvárásoknak. A pártvezetőségnek, a párttagságnak azonban sehol sem szabad belenyugodnia az ilyen gyakorlatba. A pártvezetőségek a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása szellemében kezdték el éves munkájuk vizsgálatát és igyekeztek meghatározni az idei főbb feladatokat. A novemberi határozat kedvező hatása érződik a taggyűlések vitáiban is. Általában a párttagság egyhar- mada részt vesz ebben. Különösen szembetűnő a fizikai munkások aktivitása, érdeklődése. A beszámolók többsége kollektív munkával készült,, politikusabb és igényesebb is, mint az elmúlt évben volt. A fő figyelmet az alapszervezet életének néhány legfontosabb kérdésére irányítják. Az ilyen beszámoló a párttagságot az érdemi kérdések vitájára készteti. Egyes beszámolók azonban sajnos még megragadnak a szervezeti élet jelenségeinek puszta felsorolásánál, leltárszerű ismertetésénél. JELENTŐS HELYET KAP számos beszámolóban a pártcsoport-megbeszélések tapasztalatainak ismerteté- se, a személyre szóló dicséret és bírálat. A párttagság örömmel fogadja a névre szóló elismeréseket, a helyenként ez alkalommal kiadott dicsérő okleveleket és könyvjutalmakat. Ugyancsak helyeslik a határozott bírálatát azoknak, akik nem tettek eleget kötelességeiknek. Ehhez hozzá kell tenni: helyesen járnak el azok az alapszervezetek, amelyek nem kívánnak a beszámoló taggyűlésen dönteni a bírált párttag vagy párttagok sorsáról, hanem a vezetőséget bízzák meg: tegyen ismételt kísérletet az illetők felelősségérzetének felkeltésére, s ha ez nem járna sikerrel, terjessze ügyüket külön a taggyűlés elé. Kiemelkedő helyet foglalnak el a beszámolókban a gazdaságpolitikai problémák, a gazdálkodás, a termelés, a beruházás, a munkaverseny. a munka- és üzemszervezés kérdései. Az alapszervezetek többsége politikai oldalról, a párt gazdaságpolitikájának végrehajtása szempontjából tárgyalja ezeket — bemutatva a kommunisták erőfeszítéseit, helytállását, példa- mutatását. Sajnos az alapszervezetek eléggé tekintélyes része megáll a gazdasági, termelési számok felsorolásánál, s nem szól a vezetőség és a párttagság termelést segítő munkájáról, mellőzi a gazdasági vezetés tevékenységének értékelését. Jelentős azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek — helyesen — a felsőbb pártszervek vagy önmaguk határozatainak végrehajtását is számba veszik, bemutatva az eredményeket, gondokat, e munka összhatását az adott területen. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK többségén törekedtek a következő időszak feladatainak megjelölésére is. Néhol a beszámolót, az abban javasolt megoldásokat fogadják el határozatként, másutt külön éves feladattervben. vagy féléves munkatervben rögzítik tennivalóikat. Bármelyik megoldás jó lehet, ha ténylegesen meghatározzák a legidőszerűbb kérdések megoldására vonatkozó konkrét tennivalókat, s nem általában mindennel foglalkoznak. Az a jó határozat — bármilyen formában is terjesztik elő — amely névvel és határidővel megjelölve sorolja fel a most megoldásra váró konkrét teendőket. Ott, ahol a párttagság elégedetlen egyes titkárok, vezetőségi tagok munkájával, a taggyűlésen élesen bírálta tevékenységüket, magatartásukat. Néhány helyen meg is vonták a bizalmat ezektől a titkároktól és vezetőségi tagoktól, éltek a funkcióból történő felmentés jogával. A tapasztalatok szerint ezek a döntések időszerűek és szükségesek voltak. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK számottevő része még hátra van. Ezért helyes az első tapasztalatokat elemezni, a pozitív tendenciákat általánossá tenni, a fogyatékosságoknak elejét venni. Különösen fontos a párttagok munkájának, magatartásának személy szerinti értékelése, és az, hogy a beszámoló a párttagság figyelmét. aktivitását a legfontosabb kérdésekre irányítsa. A határozati javaslatban vagy munkatervben a KB 1972. novemberi határozata szellemében törekedjenek a legidőszerűbb teendők konkrét megfogalmazására. így adhatnak az éves számvetések újabb lendületet a X. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásához, az alap- szervezet munkájának további javításához. Somodi Gyula az MSZMP KB munkatársa Olyan közelinek tűnik még ma is az 1970-es nagy nyári árvízkatasztrófa, mely a fehérgyarmati járást — családok ezreit, ipari és mezőgazdasági üzemeket, intézményeket, stb. — sújtott, hogy nem lehet elfelejteni. Nyomasztó és szomorú emlékei élnek és hosszú ideig emlékezni fognak rá. Társadalmunk összefogásával, segítsége révén úrrá lettek a nehézségeken. Ez a helytállás sok áldozattal, kitartó, szorgalmas munkával párosult, következetes pártvezetést igényelt. Hogyan álltak talpra, s hol tart ma a fehérgyarmati járás gazdasága ? Lényegében az árvíz utáni több mint két esztendő munkájáról tanácskozott január 18-i ülésén a járási pártbizottság. Értékelte, elemezte az 1972. év gazdasági eredményeit. Bővülő ipar A járásban 15 ipari, illetve szolgáltató tevékenységet végző üzem működik. Fehér- gyarmaton ebből a most alakult HÖDIKÖT-tel nyolc ipari üzem van. A hét jelentősebb ipari üzem várhatóan — 1972-ben — 130 millió termelési értéket állított elő. Elmaradás csak a téglagyárnál és a MEZÖG ÉP-né] volt. Ezek együttes összege 15 millió körül várható. Okai: a téglagyárnál a nagy mennyiségben legyártott, de nem értékesített téglakészletből ered, a MEZŐGÉP-nél az új termék gyártására való átállásból. A HÓDIKÖT üzem létesítésével több mint 210-zel növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. Az 1974-ben átadásra kerülő új üzemnél ez a létszám eléri az 500—600 főt. Az értékelt 7 üzemnél 52-vel növekedett a munkáslétszám, így 1972-ben a 15 ipari üzemben 1750 főre emelkedett a létszám. Jelentős, hogy az ipari üzemek a tervezett 10 millió forint értékű beruházást megvalósították. A hét üzem állóeszközértéke elérte a 178 millió forintot. A pártbizottság megállapította, hogy jó a párt- és a gazdasági vezetők kapcsolata, együttműködése, jóllehet az üzemek belső irányítása, vezetése még sok kívánnivalót követei. Különösen vonatkozik ez a korszerű üzem- és munkaszervezésről szóló párthatározat végrehajtására. Rámutatott arra is, hogy tovább szükséges erősíteni az üzemi demokráciát, szervezni a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat. A fsz-eli jövedelme A járási pártvezetés megkülönböztetett gonddal foglalkozott a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekkel. S ez nem lehet közömbös, mert a tsz-eknek több mint 70 százaléka tartozik e kategóriába, melyek a földterületnek csaknem háromnegyed részével rendelkeznek és a tsz-tagságnak is több mint 70 százaléka e tsz-ekben van. A pártbizottság megállapította, hogy a sok gond és probléma ellenére is a tsz-ek tovább erősödtek, javult az irányítás, a vezetés, növekedett a gazdálkodás színvonala. A korábban kialakított 7300 hold öntözhető területnek csak 60 százaléka használható e célnak megfelelően. 1971-hez képest 2400 holdról 1972-re 3400 holdra növekedett az öntözött terület. A lehetőségeket ennek ellenére sem használták ki.’ A gazdálkodás eredményeként növekedtek a tsz-ek terméseredményei. Búzából állandósul a 15—16 mázsás átlag a járásban. Ennek eredményeként búzából 172. napraforgóból 147, cukorrépából 692 vagonnal értékesítettek többet, mint 1971-ben. Tovább növekedett a szarvasmarha-állomány, s meghaladja a 11 ezer darabot. A tehénlétszám 344 darabbal gyarapodott. Ennek ellenére nem javult a tejhozam, melynek az az oka, hogy sok helyütt gyenge az állomány, s nincs biztosítva megfelelő takarmánybázis. Mintegy 1300 darabbal csökkent a sertésállomány. Az állattenyésztés fejlődését jelentős mértékben hátráltatta a száj- és körömfájás. Emiatt hízómarhából 21,6 százalékkal, sertésből 20,8 százalékkal értékesítettek kevesebbet a gazdaságok, mint 1971- ben. így hízómarhából 1500, hízósertésből 1200 és juhból csaknem 6 ezer darab értékesítésére ez évben kerülhet sor. Tavaly a tsz-ekben 100,6 millió forint tervezett, illetve áthúzódó beruházás volt folyamatban. A beruházások 70 százaléka a szarvasmarha- tenyésztéssel kapcsolatos. Jelentős a 4 szakosított telep építése. Elkészült a fehér- gyarmati és a csahold, ez évben várható a befejezése a két tunyogmatolcsinak. Nyolc tsz társulása által folyamatban van 54 milliós költséggel egy 561 koca és 5400 hízósertés részére épülő kombinát. A szövetkezetekben összesen több mint 11 millió forinttal lesz nagyobb a szövetkezeti eredmény, mint 1971-ben volt Milliók a kulturáltabb életre örvendetes — állapította meg a járási pártbizottság — hogy befejeződött az áivízkárt szenvedett lakóházai* felújítása és helyreállítása. Több középület és egyes beruházások 1973-ban kerülnek megépítésre. Ezek között szerepel a középiskolai kollégium, a Fehérgyarmati Általános Iskola és a bölcsőde is. A helyreállítással jelentősen javult a községek kommunális ellátottsága. Tovább javult 1972-ben .a lakosság életkörülménye is. Ezt mutatja a kiskereskedelem áruforgalmának növekedése. Ezt nemcsak az mutatja, hogy 1972-ben az egy főre jutó forgalom iparcikkből 216 forinttal volt töbh, mint 1971-ben, hanem különösen az, hogy gyorsan növekedett a tartós fogyasztási cikkek forgalma, vásárlása. Ezekre a lakosság tavaly több mint 33 milliót költött. Tovább korszerűsödött a kereskedelmi hálózat. ABC- áruházak, éttermek épültek. Ez évben kerül átadásra a fehérgyarmati új szállodaétterem is. összegezésképpen megállapította a járási partbizottság, hogy az 1972. évi főbb gazdaságpolitikai feladatokat teljesítették a gazdaságok, ugyanakkor világosan látják az előrehaladás gátló tényezőit is, s ezek tükrében határozták meg az idei teendőket. F. K. Két példa A községek és az emberek neve nem annyira lényeges, mint az, amit mondtak, amiről beszéltek. A jelenség ugyan nem általános és a társadalmi rendet se borítja fel, de van, még mindig van. ezért szükséges, hogy nyilvánosan is beszéljünk róla. Az egyik példa. Zárszámadási közgyűlés egy elég jól gazdálkodó, eredményes esztendőt záró Tisza menti termelőszövetkezetben. A vezetőség beszámolója után — ami természetes — szót kértek és kaptak az emberek, a tsz-tagok. Egymás után két asszony beszélt. Nem a nagy, a közös ügyhöz szóltak hozzá, hanem lényegében apró, csak vélt egyéni sérelmeket tettek szóvá. Levontak tőlük 5—5 munkaegységet, mert nem művelték meg kellően és időben a cukorrépát. Nem is ez & lényeg, hanem az, amit ezzel kapcsolatban mondtak. — Vannak, akik semmivel,- csupaszon jöttek be a közösbe, mi viszont sok jó földdel és jószággal — mondta az egyik asszony. — Erre nem gondolt a vezetőség, amikor 'evonta a munkaegységeket? A sok jó föld és jószág, amit behoztunk, az semmi? Az nem ér annyit, mint 5 munkaegység?... Az asszonyok után felszólalt egy férfi is. Kemény, határozott hangú, testre — fizikailag — is erős. ő vegyesen beszélt. Elégedett az eredményekkel — mondta —, de nem egészen és nem mindennel. Dolgozni kell, hát persze, hogy dolgozni, de mégis... akik sok földet és jószágot adtak be a közösbe... azokkal mégiscsak másként kellene bánni... Mert mi, ugye — hangsúlyozta ő is — behoztuk a sok jó földet, meg mindent, de velünk is csak úgy bánnak, nekünk is csak «nynyit adnak, mint annak, afc! a csupasz... Az emberek — sokan a közgyűlés részvevői közül — ekkor suttogni kezdtek. Arról, hogy, na ennek mit mond majd az elnök, vagy a párttitkár... Merthogy — állítólag — ettől az embertől mindenki tart, mindenki fél. Jó gazda volt, nagy tekintélyű, a tsz-ben is jól dolgozik — ez sem vitás —, de többet eltűrnek neki, mint másoknak. Verekedett is már — abból se lett baja. Majd most se mer neki szólni senki, még az elnök se, meg a párttitkár se... Az is hamarosan kiderült, hogy a két asszony és az említett férfi édes testvérek. Talán nem is véletlenül egymás után szólaltak fel. Ezután szót kért és kapott a következő jelentkező, szintén férfi. — Én is hoztam valamit ebbe a szövetkezetbe — mondta. — Ezt ni! — És felmutatta két erős, dolgos kezét. — Én nem is hozhattam mást, mert ez volt a vagyo- nom. Ezt azonban hoztam és azonnal mozgatni kezdtem, ahogy beléptem. Hoztam vele a szívemet, a lelkemet, az akaratomat, az eszemet is. Akkor tettem mindezt, amikor mások még semmit se adtak a közösnek. A földjüket se. Később, amikor már sima úton haladt a közös szekere, beléptek azok is, akiknek sok földjük volt. De még akkor is csak a földet adták, és hát azt a jószágot, amit menthetetlenül adni kellett, de önmagukat, a dolgos két kezüket, hozzá a szívüket, lelkűket, akaratukat és az eszüket nem adták. Mi meg, a csupaszok, dolgoztunk. Kerestünk is, nem mondom, hogy nem. De a mi kezeink nélkül puszta maradt volna a föld, amit beadtak, és éhen pusztultak volna az állatok... Hát csak ezt akartam mondani... Felállt megint egy ember. Körülnézett, majd nyugodtan, határozott hangon beszélni kezdett. — Én is hoztam valamit ebbe a szövetkezetbe. Nem keveset. Földet is jócskán, meg állatot is, ami volt. Nem csupaszon léptem be. És mégis azokkal értek egyet, akik dolgoznak és nem beszélnek letűnt időkről feleslegesen. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy még ma is a valahai birtok, vagyon szerint tegyünk különbséget egymás közt. Vegyük már tudomásul, akármennyi földje és vagyona volt, hogy ma más lapokra más pennával írunk. A legteljesebben abban értek egyet, hogy csakis a végzett munka, a közös hasznára hajtott haszon szerint tiszteljük, dicsérjük és jutalmazzuk egymást ... Az elnöknek és a párttit- kámak már nem kellett foglalkozniuk a korábbi felszólalásokkal. Inkább ezzel az utóbbival. Mert azt mondta az elnök és a párttitkár is, hogy a szót senkibe se sza-f bad belefojtani. Beszéljen mindenki, aki tsz-tag, aki dolgozik, mert a szövetkezeti demokrácia ezt követeli. Közügy minden, az olyasmi is, amit a három testvér emlegetett. Ha ugyanis az ilyesmi nem kerül a közösség nyilvánossága és véleménye elé — csak tovább füstölög. Jobb így, hogy mindenki bátran kimondja bármilyen véleményét. Egy másik községben — a Szamos mentén — szintén egy elég jól gazdálkodó tsz zárszámadásán — és általában mindig — az ellenkező véglettel találkoztam. Ott a volt szegények, a nincstelenek — a volt „csupaszok” — emlegetik még mindig a múltat úgy, hogy szidják és ferde szemmel nézik az egykori jó gazdákat, a középparasztokat is. Nem nézik, nem értékelik, hogyan dolgoznak ma, menynyi hasznot hajtanak a közösnek. Márpedig dolgoznak, mégpedig szorgalmasan, és a vezetésben is képviselve vannak, ök nem emlegetik a múltat, csak azok, akik szegények voltak és megalakították a tsz-t. még a mozgalom kezdetén, ök most ebből — az úttörő érdemekből — szeretnének előnyöket kapni, vagy élvezni. A közösségek — és ez törvényszerű — szerencsére mindenütt bölcsebbek a3 egyes embereknél. Saeadrei JéaB«|
