Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK! Magyarorszag uras ma is) ÁCS LAPUNK TARTALMÁBÓL* Beszámoló taggyűlések (3 oldat) Eredményes zárszámadás Nyírcsászáriban (5. oldal) A megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság tavaszi sorsolása (6. oldal) Totóeredmények X\X ÉVFOLYAM. 30. SZA M ÄRA: 80 FILLÉR 1973. FEBRUAR 6, KEDD (7 oldal) Megkezdődtek a tárgyalások a DIFK és a saigoni kormány képviselői között Hétfőn délelőtt a nemzetközi konferenciaközpontban megkezdődött a közvetlen tárgyalás a DIFK és a saigoni kor­mány képviselői között. Az első találkozón, amelyen még csak eljárási kérdésekről, a két fél közötti politikai tárgyalások színhelyéről és módozatairól van szó, a DIFK-et Dinh Ba Thi, a DIFK párizsi küldöttségének helyettes vezetője, a saigoni kormányt pedig Nguyen Phuang Thiep, Saigon küldöttségének he.yettes vezetője képviselte. A DIFK és a saigoni kormány képviselőinek első találkozója két és fél óra hosszat tartott. A találkozó után a DIFK szóvivője kijelentette: a két fél között egyes kérdésekben megegyezés jött létre, de még vannak tisz­tázandó pontok. A két delegáció megállapodott abban, hogy a következő ülést február 7-én, szerdán délelőtt tartják. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Lakás, közmű, óvoda, iskola Nyíregyháza idei fejlesztéséről tárgyalt a városi tanács Az új hét elején a világ is­mét a párizsi Kiéber sugár­úton lévő konferenciapalota felé figyelt. Ez az a reprezen­tatív épület, amelyben 48 hó­napon át, néhány megszakí­tástól eltekintve minden csü­törtökön aggódva várta a vi­lág, vajon csütörtököt mon­danak-e a Vietnammal kap­csolatos, Johnson elnök bu­kása idején elkezdett megbe­szélések. Az amerikai és a saigoni fél magatartása miatt sok­szor tűnt úgy, hogy a megál­lapodás szinte elképzelhetet­len. De 1972. január 27-én annyi vargabetű, felcsigázott, majd összezúzott remény után Az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítéséről Hel­sinkiben folyó sokoldalú konzultációkon megkezdő­dött a vita a tervbe vett ér­tekezlet második napirendi pontjának (az államok kö­zötti gazdasági együttműkö­dés kérdései) megformulá- zásáról. Egyidejűleg megvi­tatják, hogy milyen felada­tok háruljanak arra a bi­zottságra, amelyet az emlí­tett napirendi pont záróok­mány-tervezetének kidolgo­zásával bíznak majd meg. Malcev szovjet küldött a hétfői ülésen tervezetet nyújtott, be, amely összefog­lalja az említett bizottság feladatait. A tervezet így hangzik: „A bizottság feladata, hogy kidolgozza az európai gaz­dasági együttműködés fej­lesztésének programját fel­ölelő záróokmány tervezetét. Ebbe a tervezetbe fel kell venni: 1. Általános rendelkezése­ket a kereskedelem bővíté­sére. köztük a legnagyobb kedvezmény elvét és a hát­rányos megkülönböztetés ki­küszöbölésének elvét; álta­lános rendelkezéseket az ipari együttműködés kibon­takoztatására ; 2. javaslatokat arra nézve, hogyan lehetne együttesen megvalósítani az ipar, az energetika, az ásványkin­csek kiaknázása és a közle­kedés területére vonatkozó, egész Európát felölelő ter­vezeteket; továbbá javasla­tokat arra vonatkozólag, mi­képp mélyítsék el a további­akban az ilyen tervezetek együttes kidolgozását; 3. javaslatokat az olyan tudományos és műszaki együttműködés konkrét irányvonalaira vonatkozólag, amelyek a leghatékonyab­ban segítik elő a közös ér­dekű problémák megoldását, továbbá javaslatokat az ilyen együttműködés lehet­végre aláírták a megállapo­dást — ugyancsak a párizsi Kiéber sugárúton. Azóta a palota, amely sokáig — Washington obstrykciója mi­att — a politikai cinizmus jel­képe volt, végre a bizakodás szimbóluma lett. A tűzszünet aláírása két­ségtelenül a döntő, a frontát­törő fejlemény, de sok szem­pontból mégis csak a kezdet. A Kiéber sugárúton most megindult újabb megbeszé­lés-sorozat a folyamat követ1 kező, rendkívüli jelentőségű láncszeme. Ezúttal a Dél-Vi- etnamban lévő alapvető két politikai realitás, a saigoni rezsim és a DIFK képviselői séges formáira vonatkozó­lag; 4. rendelkezéseket a kör­nyezetvédelemre és a kör­nyezet jobbá tételére irá­nyuló együttműködés fej­lesztéséről és az európai ter­mészeti erőforrások racioná­lis felhasználásáról.” Az európai biztonsági konferencia előkészítésével foglalkozó helsinki tanács­kozáson hétfőn felszólalt Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. Beszédében a Hétfőn a két- és többolda­lú konzultációk egész sora bonyolódott le Bécsben az európai haderők és fegyver­zet csökkentésének témájá­ról. Délelőtt „NATO-plénum” volt, délután a szocialista or­szágok küldöttségei vettek részt sokoldalú egyeztetésen. A szovjet küldöttség körei­ből szerzett értesülés szerint az előzetes megbeszélések minden vonalon normális mederben haladnak. Ugyan­ezek a körök nem tartják kevésbé fontosnak a két- és többoldalú .konzultációkat, mint a plenáris ülést, amely­re a hét közepén vagy máso­dik felében kerülhet sor. A január 31. óta tartó kon­zultáció továbbra is szerve­zési és eljárási kérdésekkel foglalkozik — így a megbe­szélések résztvevőinek, az el­nöki tisztség betöltésének, az ülések gyakoriságának, a vi­ták anyaga nyilvánosságra hozatalának problémáival. Az elsőrendű megoldandó kérdés azonban: milyen — teljes jogú vagy megfigyelői státust — kapjanak a kon­zultációkon olyan országok, ültek zöld asztalhoz, hogy a tűzszüneti megállapodás 12. cikkelyének értelmében lépé­seket tegyenek a jövő felé. Tanácskozásaiknak el kell vezetnie ahhoz, hogy — im­már a harmadik erő bevöná- sával — Dél-Vietnamban megalakuljon a nemzeti meg­békélés és egyetértés országos tanácsa. Ha minden jól megy, ez lesz az a valóban átfogó, a lakosság akaratát képviselő szerv, amelyből kikristályo­sodhat egy békeszerető, prog­resszív vezetés. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a most megindult tanácskozás nehéz és talán hosszadalmas lesz. Saigon nem egyszer állított akadá­lyokat a megegyezés útjába és előfordulhat, hogy Thieu- ék további kellemetlen meg­lepetéseket tartogatnak. A fejlődés menetét azonban Washington sem állíthatja meg és Saigon még kevésbé képes erre. Az új tárgyalássorozat té­nye önmagában is a népi erők nagy gvőzelme. Thieu és elő­dei nolitikáiuk alapjává tet­ték, hogv a DIFK-kel nem ül­nek le társva'ni. Most mégis le kellett ülniök. napirend második pontjá­nak érdemi tárgyalásával összefüggésben kitért azok­ra az igen fontos változá­sokra, amelyek a gazdasági, a termelési és kereskedelmi szférában mennek végbe és hangsúlyozta, hogy ezekkel a változásokkal lépést kell tartani, mert az ese­tek nagy többségéber: meghaladja egy ország, egy nép teljesítőképességét. Min­den eddiginél inkább szük­séges tehát, hogy az egyes mint Bulgária. Dánia, Gö­rögország, Norvégia, Olasz­ország, Románia és Törökor­szág, valamint hogy bekap­csolódhatnak-e a megbeszé­lésekbe azok az európai sem­leges, illetve el nem kötele- zétt államok, amelyek érde­keltek az európai fegyveres erők és fegyverzet csökken­tésében. A Bécsben tartózkodó de­legációk szóvivői ismételten kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a sajtó egy részének borúlátó és türel­metlen hangvétele a konzul­tációkkal kapcsolatban indo­kolatlan. Ami a hétfői osztrák lapo­kat illeti, figyelemreméltó, hogy mind a Die Presse, mind a Wiener Zeitung idé­zi a szombati Népszabadság­nak a bécsi konzultációval foglalkozó kommentárját, ki­emeli annak a számszerű haderőcsökkentés és a NA- TO-támaszpontok közötti összefüggést megvilágító ré­szét, valamint a nyugati ha­talmak köreiben uralkodó bizonytalanságra vonatkozó megállapításait. Hétfőn ülést tartott a Nyíregyházi Városi Tanács. A tanácsülésen részt vett dr. P. Szabó Gyula, a me­gyei tanács elnökhelyettese. Elsőként a városi tanács idei költségvetésének és fejlesztési tervének terveze­tét vitatták meg a tanácsta­gok. Jó alapot nyújtott eh­hez. hogy az ötéves terv első két évének eredményei már következtetni engednek az egész ötéves terv céljai­nak végrehajtásához. Nyíregyháza város 5 éve6 fejlesztési tervét 1971-ben hagyta jóvá a tanács, amelyben több, mint másfél milliárd bevételi és kiadási összeg szerepel. Ebben az összegben döntő súllyal a lakásépítés szerepel: csak a célcsoportos lakásépítés ősz- szege eléri az 1,2 milliárdot. így vált lehetővé, hogy 1971-ben 470, 1972-ben 507 célcsoportos lakás épült. Ha ezekhez a számokhoz hoz­záadjuk az OTP, a lakás­szövetkezeti és a magán­erőből történő építkezése­ket, elmondhatjuk, hogy e két év' alatt több lakás épült Nyíregyházán, mintáz egész II. ötéves tervben, ha pedig az idei évben fel­épülő lakásszámot tekint­jük, a három év alatt több lakás épül, mint a III. öt­éves tervben összesen. E szép eredmények elle­nére is volt és még az idén is várható kisebb elmara­dás, hiszen az ötéves terv első éveiben nagy összege­ket kellett fordítani a ta­nácsnak a lakásépítkezéshez szükséges terület előkészíté­sére. az elöközművesítésre, a kapcsolódó létesítmények felépítésére, hiszen egy új lakótelepen — mint a Jósa- város — szükség van bol­tokra, iskolára, orvosi ren­delőre, vagy éppen szolgál­tatói hálózatra is. Jósavárosban például már közel 2000 lakás építéséhez szükséges terület, előkészí­tése megtörtént, épül az óvoda és az iskola, a Kun Béla úti és a Homok sori Huszonöt éve, 1948. február 6-án fogadta el az országgyű- tés és bauxitbányák és az alu­míniumipar államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ugyanakkor döntött az or­szággyűlés a gyártás egysé­ges irányításáról és az üze­mekben végrehajtandó egysé­ges racionalizálásról is. Az államosítás után azon­nal megkezdődött az óriási ütemű fejlődés. Felépítették az almásfüzitői timföldgyárat, évi 100 ezer tonnás kapaci­tással, s már az első három­éves terv idején 15-szörösére nőtt az alumíniumgyártás, 12- szeresére emelkedett a tim­föld előállítása. Egy idő után azonban energia-ellátottsá­gunk a további termelésnöve­kedés gátja, akadálya lett. A bőséges bauxitkészlet és az energia-szegénységünk kö­zötti ellentmondást oldotta fel a magyar—szovjet tim­lakótelepen pedig ebben az évben befejeződik az iskola és az óvoda építése. A nagy területen fekvő megyeszékhelyen még nem sikerült teljes egészében felszámolni a múlt hiányos­ságait, néhány esetben még a legjogosabb igények ki­elégítésére sincs anyagi le­hetősége a tanácsnak. Pedig csak az elmúlt évben 400 millió forinton felül költött a tanács fejlesztésre: 250 milliót lakásépítésre, 150 milliót a lakossági igénye­ket kielégítő fejlesztések megvalósítására. A számok mögött olyan fontos fejlesztések húzód­nak meg, mint 10 kilométer hosszúságú gázvezeték le­fektetése, vagy az, hogy hétszázzal több gyerek jár­hat óvodába, mint például 1971-ben. De jelentős össze­geket fordított a város olyan vállalatok, intézmé­nyek támogatására, ame­lyek közvetlenül hozzájá­rulnak a város fejlődéséhez. Ez a támogatás a két év alatt meghaladta a 30 mil­liót, de 26 milliót költött a tanács a középiskolák és a kollégiumok bővítésére, fej­lesztésére, 13 milliót az ál­talános Iskolák fejlesztésére. Az idei év még nehe­zebb lesz a város életében, hiszen nagyon sok pénzt kell költeni olyan feladatok megoldására. amelyek a további fejlesztéseket ala­pozzák, amelyek már most, de különösen néhány év múlva gátjává válnának a város fejlődésének. A leg­fontosabb a vízellátás problémája. Igaz, városunk­ban még egyszer sem kellett olyan szigorú vízkorlátozást életbe léptetni, mint a fő­városban, vagy Miskolcon, de az épülő új lakások, üze­mek vízigénye már most meghaladja a lehetőségeket. Mindenki saját környé­kéről, saját tapasztalatából tudja: mire is lenne szük­sége Nyíregyházának. A ta­nácsülésen azonban — amel­lett, hogy a tanácstagok el­föld-aluminium egyezmény, amelyet 1962. novemberében írtak alá. A magyar—szovjet timföld- aluminium egyezmény 10 éve alatt 67 százalékkal nőtt a kibányászott bauxit mennyi­sége, megkétszereződött a timföldtermelés és háromszo­rosára emelkedett az alumí­nium félgyártmányok előáiTT- tása. A mennyiségi növekedés mellett jelentős minőségi változást is hozott a két or­szág közötti megállapodás, le­hetővé tette a bauxit- vagyonnal arányos mé­retű félkész- és kész­áruiparunk kifejlesztését, az egészséges szerkezetű hazai alumíniumipar kialakítását. Ennek eredménye, hogy az alumínium ma már nem hi­ánycikk, 1971-ben az egy főre jutó fogyasztás elérte a 10,3 kilogrammot. A két ország között létre­jött egyezmény újabb, továb­mondták választókerületüti gondjait, kéréseit —, csak azt a pénzt oszthatták el, ami megvan. amiből aa idén gazdálkodni, építeni lehet. A 158 és fél milliót, az idei költségvetést és a 305 millió fejlesztésre elő­irányzott összeget. Alapos mérlegelés után, a legsürgetőbb gondok és sí város fejlődése érdekében hozták meg a döntést a ta­nács tagjai, hogy mi is épüljön a fejlesztésre szánt milliókból. A legna­gyobb összeget idén is a lakásépítésre kell költeni: így épül meg összesen 363 tanácsi bér- és tanácsi ér- tékesítésű lakás, hatvannal növekszik a bölcsődei és 569-cel az óvodai helyei* száma és 28-cal lesz töbls általános iskolai osztály, mint az elmúlt évben. Nyolcmillió forinttal járul hozzá a tanács a Finom- mechanikai és Erősáramú Szakközépiskola építéséhez és egymillióval egy 210 diáknak otthont adó kollé­gium * építésének megkez­déséhez. Igaz, már kisebb össze» gekkel, de fontosságuk mi« att kellő mérlegeléssel ke­rült a város idei tervébe a Vasgyár és a Mező utcái* korszerűsítése, a Rozmaring utcai és a tbc-szanatórium előtt buszvárók építése, a Makarenko és az Eperjes utcákban a gázvezeték épí­tése, az Arany János utcai szennyvízátemelő, vagy a Dobó István utcai vízveze­ték megépítése. A költségvetés és a fej­lesztési terv megtárgyalása után a szolgáltatásokról szóló kormányhatározat vég­rehajtását vitatták meg, majd elfogadták a végrehaj­tó bizottság ez évi munka- cervét. Ezt követően a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága és a városi tanács együttműködési megálla­podását vitatták meg, majd rendeletet hoztak „Nyíregy­háza város díszpolgára” cím alapításáról és adományozá­sáról. bi fejlődésnek nyitott utat. A kormány az alumíniumipar fejlesztését központi program rangjára emelte, s ennek cél­kitűzései szerint 1985-re ba- uxitból évi 3 millió tonnát, timföldből 830 ezer tonnát és alumíniumból 260 ezer tonnát állítanak elő. A jelentős több­lettermelés megvalósításához tovább bővül a Székesfehér­vári Könnyűfémmű, az Ajkai Timföldgyár és kiemelt nagy- beruházással három új bá­nyát nyitnak Izamajorban, Deákipusztán és Halimbán. A többtermelés eredményei jelentősen növelik exportlehe­tőségeinket, ugyanakkor 1985- ig megnégyszerezi a hazai fel- használást. Segítségével to­vább korszerűsíthetők az épít1 kezések, a karosszériagyár­tás, a csomagolás egyaránt — a korszerű könnyűfém a táv­lati programok szerint betör az ipar valamennyi területé­re. Hányái* felszólalás 2i helsinki tanácskozáson (Folytatás a t. oldalon' „közelítő megbeszélések“ a bécsi konzultáción Huszonöt éve államosították a bauxit- és alumíniumtermelést

Next

/
Thumbnails
Contents