Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
-T973-: "ísmísr rTrP*TJETíTOT7rGYA'ftÖRSZX(r —^SAWAPÍ MIIXBireÄT aröKüi' Dienes István: A honfoglaló magyarok A műhely poézise Egyezerhatszázharmincöt. A németalföldi háború második szakaszába lép. Megkezdődik a támadás a spanyolok ellen. Tizenhetedik évébe tép a 30 eves háború, kezdetét veszi a „francia korszaki Megalakítják a nagyszombati egyetemet, és Pázmány megkezdi prédikációit. Guadelope és Martinique szigetét gyarmatosítják a franciák. Vietnamban bevezetik a latinbetűs írásmódot. , Angliában feltalálják a lábbal hajthatós esztergagépet. A? iparban forradalom veszi kezdetét. És háromszázharmincnyolc évvel ezelőtt láthatatlanul, aztán mind jobban érezhetően, majd megállíthatatlanul megindult egy új gondolkodásmód, életforma, létrendszer, harc, fejlődés az emberben. ★ A kiválasztott üzemcsarnok, mondhatnok műhely nemcsak a VAGÉP-et jelképezi. Inkább Szabolcsot. A mi iparunkat. Az önerő- megfeszítő gyáralkotó-akarat építménye. A regi mellé fecskefészek mód odatapasztott új. Ó- gyárudvar zegzúgos ösvényein megközelíthető. Ahány oszlop tartja, annyi sajáterös gödör. Ha a szabad időben itt pluszt dolgozók nevét táb- la örökítené, akár az egész falat burkolhatná a névsor. Foghoz vert garasból kevert fonnt- habarcs-massza tartja össze. A kamasz növő- görcse kényszerűen nvújtóztatta a lehetőséget az igényhez. Berendezése: Síkköszörű, fúró, esztergák, revolveresztergák, marógépek, csúcs nélküli köszörű, csúcsköszörű, menethengerlő, hónológép. Vannak köztük nagyon régiek, kevésbé régiek, régiek, és itt-ott újak. A fejlődés rétegvonalai. Korok mérhetők rajtuk. A csarnok mennyezetének tengelye egy műanyag alagút. Fényt adó. A falak átláthatatlan üvegből. A fény bejön rajta, de a külvilág dekoncentráló képei nem. A tetőtartó varelemek halványzöldek. Az áru- és anyag- mozgatás útvonalait oszlopokra rótt Habsburg sárga-fekete csíkok jelzik. A gépek világoszöldek a krémszínű falak alatt* amelyek lassan szürkülnek el, mint a vas. A csarnok végén gantfal választ le egy kisebb műhelyt. Egy zajosabbat. Itt a gépek közel vannak egymáshoz. A nagyteremben meszsze. A kicsiben összeforrott brigád. A nagyban mindenki saját számlára dolgozik. A kicsiben mindenki isméri egymást, A nagyban két hét is eltelik, hogy áz- újonnan jöttét észrevegyék. Egy műszak kezdetén 24 ember veszi birtokba. öt nő, tizenkilenc férfi. A nyíregyháziak és vidékiek 50—00 százalékban oszlanak meg. Átlagéletkoruk 25 és 28 év között változik. Hetvenöt százalékuk szakmunkás. Termelnek hengerperselyt. hajtókart, csavart. A termelés mutatói nap, mint nao feltűnnek a vezetők előtt. A trendék mutatják az önköltséget, a termelt mennyiséget, a kész- és félkész árut, a ráfordított munkaidőt, a raktárkészletet, az elszállított terméket, a termelékenység alakulását. Az anyag útja hosszú. Tizenkét művelet kell ahhoz, hogy az öntvény mikronnyi pontossággal megmunkált termékké váljék. Több. mint manufaktúra, kevesebb, mint nagyüzem. A Georg—Fischer-féle automatarendszer mindezt tizednyi munkaerővel megsöksZoroZVa produkálja. Az újféle csata kezdetét veszi. A szabályozó a nagy termelékenységet szorgalmazza. A pénz a lehetőséget limitálja. A jó szakmunkás már itt is kevés. Az üzemcsarnok, a műhely a láthatatlan erők küzdőterévé válik. Egy felzárkózni akaró ipar emberi csodateremtő színhelyévé. Nincs grafikon, amely mutatná azt, hogy az itt dolgozó hogyan alakul munkássá. Pedig a műhely legnagyobb ereje éppen a legnemesebb anyag formálásában rejlik. Tíz- és tízezer munkadarabnvi idő alatt esztergálódik, maródik, csiszolódik, nyer életünk anyájába illő menetet az emberi jellem, szokás, gondolkodás, hajlam, indulat, akarat. Vallomások: — Vajai vagyok, szakmunkás. Fiatal. Ha hazamegyek, sokszor látom, mintha más lennék, mint azok, akik otthon dolgoznak. Más fegyelem, más ütem szabályozza már az életem. — Voltak más szakmáim — mondja egy másik, bajuszos. — Olyanok, ahol szabadab- ban mozogtam. Az üzem rendje eleinte szokatlan volt. De rendszerre nevelt. Nevel ma is. Mert a műhelyt «zokni kell. — Asszony vagyok. Van egy 17 hónapos fiam. Tíz éve dolgozom üzemben. Síkköszörűn. Néha magam is meglepődöm, amikor a mikronok pontosságát akarom érvényesíteni otthon. — Itt nem lehet markírozni. Aki éjjel lump és link. az nappal hamar kibukik innen — mondja egy fiatal művezető. A műhely nagy szűrő. — Tíz év kell ahhoz, hogy valaki dolgozóból munkássá váljék — magyarázza egy középkorú Szaki, Csepel neveltje. Mert, hogy is megy először? Tanulja a szakmát. Valaki nem attól munkás, hogy fizikai munkát végez. — Kövesse amit mondok — így egy filozófus-munkás. — Bekerül ide a fiatal. Tanulja a munkát, viszonylag keveset keres. Hol földet fog mellé, hol disznót tart. Aztán rájön, hogy az üzemben csak akkor jut előbbre, ha fejlődik, jobban dolgozik. Bele.iön. Telnek az évek. Mind több kerül a borítékba. Ekkor búcsút mond disznónak, kertnek. És a végén rájön: mit is jelent az, hogy munkás. Ez kinél hosz- szabb, kinél rövidebb időt vesz igénybe. Inkább többet. — Az egymásrautaltság beidegződik — elmélkedik egy középkorú művezető. — És tudja mit jelent ez? Hogy ez a reflex aztán kihat a gyáron, műhelyen kívüli életre is. Az 'ebben rejlő felelősségből lesz a közéletiség. Ezt a legjobban a zárt üzem, a műhely, a gyár tanítja meg. Tapogatózunk. Gazdasági vezetők, társadalmi és tömegszervezeti aktivisták. Az anyag formálódásának szenzációval felérő izgalma mellett egy még nagyobb sztori: a munkássá formálódás zajlik a falak között. Töpreng a főmérnök. Szervezésen, üzempszichológián, falszíneken, az elhelyezések olyan szisztémáján, ami az embereket nem idegeníti el egymástól, a magányon, ami megtámadja a monoton mozdulatokat végzőt, a terven, amit teljesíteni szeretne, a terméken, amelynek pontosnak kell lennie. Cselekszik az esztergályos. Kivág a Fülesből néhány, amolyan magyar aktot és a falra szögezi. Színnek. Cselekszik az ujjsérült munkás, aki egy nap kétszer is belátogat itteni levegőt szippantani. Csobog a gépen a fehér színű hűtőfolyadék. A másikon a repceolaj spriccel, hűt, ken Amot a petróleum folyik a perselyre. A síkköszörű sír és szikrázik. Az esztergagép zizegve köpi a forgácsot. A honoló visít, mint öt egymást kergető mentőautó tízszeresére erősített szirénája. Suhog a segédmunkás seprője alatt a forgács, tocsogva elegyedve a kifolyt olajjal. Megkondul, csörren, cserren, csattan a vas, az acél, a réz. A műhelynek van poézise. ★ Történelmi számok, számjegyek ezek. Csak szív is kell hozzá, hogy a rideg vasban is rhegérezzük a küzdő, a vívódó, az alakuló, a tanuló, az akaró, a jobbra vágyó embert. A már meglévő és a most születő szabolcsi munkásosztály tagját. Bürget Lajos Figyelemre méltó bemutatkozás: Dienes István 1973. január elsejétől a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója. Igaz. szakmai körökben ismerik már régen, becsülik, értékelik munkáját. Most azonban új könyve révén ország-világ megismerheti. Hetekkel ezelőtt je-' lent meg ugyanis a Corvina Kiadó több nyelvű HEREDITAS-sorozatában A honfoglaló ■magyarok című könyve. Nem a lokálpatriotiz- mus, nem is az elfogultság mondatja velünk: remek könyv! A több nyelvű kiadás számára készült munka céljáról a szerző imigyen vall: ..... a régészeti források bevonásával arra törekszünk, hogy a honfoglaló magyarság valóságos életét idézzük fel. szemléltetni szeretnénk, hogy a X. század utolsó harmadában kiépülő magyar államszervezet gyökereit hogyan tudjuk már a betelepedéstől nyomon követni Nincs még messze az idő, amikor szakem- berek, kutatók is István királyhoz, legfeljebb időben visszább, Géza fejedelemhez kötötték a magyar állam születését, s nyomait, előkészítő motívumait nem is nagyon keresték a régibb időkben. A néprajz, a történelem, a nyelvtörténet mellé Dienes István felsorakoztatta a régészeti bizonyítékokat is, hogy bebizonyítsa: az államiságunk fejlődésének gyökerei legalább a honfoglalásig visszanyúlnak. A temetők belső rendjéből, geográfiai elhelyezkedéséből, lel elanyagából levont következtetésekkel igazolja, hogy a honfoglalás kori magyarság társadalma már jelentősen tagolt vagyoni szempontból. Négy, egymástól jelentős mértékben különböző, egymásnak alá- és felé- rendeltségi viszonyban lévő réteget különböztet meg teljes biztonsággal: „az előkelő származású, rangos, nagy vagyonnal bíró vezető családokat”; a „vagyonos középrétegeket”, az előbbiek szolgálatában; a „tulajdonnal rendelkező köznépet”; és az „uraik háza táján élő szolgákat”. Ebből a négy csoportból indul ki Dienes István, amikor a magyarság honfoglalás kori hadszervezetét elemzi. Ez a tagozódás határozza meg a mindennapi élet alakulását is. Sőt, jelentős mértékben befolyásolja, majd- hogy nem döntően meghatározza ez a társadalmi tagozódás az ország területén kialakult települési rendet is. Gazdag anyagra támaszkodva elemzi Dienes a társadalmi tagozódással szoros kapcsolatban lévő gazdasági fejlettségét is a magyarságnak. Rámutat, hogy a földművelés es * megtelepedett életmóddal kapcsolatos állatfaj* Iák tartása fokozatosan tért hódít a rtomád állattartással szemben. A ló és a juh döntő fölényét kiszorítja a szarvasmarha, a sertés. Dienes István könyve nem arra hivatott, hogy a honfoglaló magyarságról eddig alkotott elképzelésünket tudomáhyos bizonyítékokkal, új felfedezésekkel cáfolja, vagy átformál :a. Könyvében hem vállalkozhatott másra, mint a szaktudományokban eddig elért eredmények összegezésére, a részeredmények ötvözésével új. összefüggő kép feltárására. Ennyiben új és eredeti munkája. Erénye csak gyarapodott azzal. hogy először próbálkozott ..a magyaroknál is megragadható ősi szellemkultuszt (az ortgo- nők kultuszát), valamint a táltoshiten túllépő, már vallás jellegű hitrendszerünket” összefoglalni. bemutatni. Először történik kísérlet arra is. hogy a magyarság hitvilágával, kultuszával, életmódjával szorosan összefüggő művészeti életét, hagyományait értelmezze. Ezen a téren már nemcsak összegez, korábbi eredményék szintézisét adja, hanem új tézissel gazdagítja a honfoglaló magyarokról eddigi ismereteinket: Nagy érdeme Dienes látván könyvének, hogy sikerül megragadnia egy alakulóban, vál- tozatban lévő, az európai viszonyokhoz simuló, idomuló társadalom belső mozgását. Ennek a mozgásnak, alakulásnak a végeredménye a magyar állam megszületése, ahogyan Die nes fogalmazza: „A honszerzés betetőzéseként a kegyes életű, de céljait nagy eréllntl végrehajtó István király az egyetemes európai fejlődéshez kapcsolta országát, évszázadokra kijelölve népe útját. Népének felednie kellett mondái származáshagyományát, atyái törvényeit, szokásait, erkölcseit, meg kellett válnia mindattól, ami a pogány világhoz kötötte. Cserében megtarthatta a legfőbb népi összetartó erőt, ősi nyelvét és megőrizhette függetlenségét, amelyért viharos történelme későbbi századaiban oly sok véres küzdelmet kell majd vívnia.“ A könyv értékeiről szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a remekül sikerült fényképmellékleteket és a művészi színvonalú grafikai ábrákat. Ezekkel teljes a mondanivaló, s így érthetjük meg igazán a könyv sok fejezetének tartalmi lényegét is. Takács Péter Csanády fánoss Meztelen lábnyom Meztelen lábnyom fénylő sárba fagyva. a nagyuj) alatt a bőr récéi, fönt téli rajz: nyílkoszorú, fehér ecsetnyomok — száguld a föld, akár egy hógolyc a Nap felé! Fagyosan csikorog forgó jégtengelye — ropogva repül át a kátyúkon, holdkráter peremén, felzökkennek a szerelmesek: „Túl könnyű ez a cséza erre a hosszú útra!’’ Meztelen lábnyomok a csillagporban, a nagylábujj récéi, nyílkoszorú az égen — két zökkenő közt ölelkeznek újra, és kirügyezik boldogan a test! Simon Lajos: Nem felejtenek C, ezek a kezek, a reszelt körömhegyek, a báránybunda-lágy tenyerek, azt hittem felejtenek. Titeket elfelejtenek ősök markától meleg kapanyelek, villanyelek. S kabátom ujjúval törölt szurtos gyermekkorom azt hittem egykoron, majd könnyen elfelejtelek. De szép, szépséges éjszakán, gyárkémény-kórószál felett napraforgóliyi hold lebeg, s betűk a csarnok homlokán krumpli virág-fehéren fénylenek. Körorvos nyugdíjban Egy falubeli azt mondta róla: azok közé az emberek közé tartozik, akiknek már életükben Szobrot kéne állítani. Dr. Szederkényi József hyugdíjas körzeti orvos valószínűleg rosszallóin csóválná a fejét. Méghogy neki szobrot! ★ Negyvenkét évig szolgálta a nép egészségét. Gyógyított, kutatta a betegséget okozó gócokat, mocsarat csapolt a parasztemberekkel, röplabdapályákat épített. Meg orvosi rendelőt, gyógyszertárat... — Semmi sem meiit könnyen. Talpalni kellett... ★ Mikor 34 évvel ezelőtt G*'“hértóra került a kisvárdai kórházból, ez a szépnevű falu egymás után „tálalta” a meglepetéseket. A sok apró fehér tó, a virágzó szik ugyan már eltűnőben volt, de a mocsaras vidék ontotta a szúnyogokat. A főutca tulajdonképpen két kígyózó mocsár között húzódott meg. szigetként Sok maláriás beteget kellett meggyógyítani dr Szederkényi Józsefnek. De teljesen nyugodt csak akkor lett, amikor közös erővel ásóra-kapára kelt a falu és az orvossal együtt szívós munkával lecsapolták a szúnyogfészke- ket. a mocsarat... Aztán jött a títusz Évenként 70—80 ember betegedett meg endémiás tífuszban. 20—30 évre Vissza kellett „nyomozni” a tífusz után. Éjjelnappal talpon volt a kör^rvos, míg sikerült megtalálnia a három bacilusgazdát, akik a fertőzést terjesztették. Egyiküknek öt tehene volt, a tejjel hordták szét a bacilusokat. Nem volt hálás szerep benézni a sajtárba, figyelemmel kísérni, nem kerül-e fertőzött tej a mások asztalára — Nem haragudtak. Mintha családtag lettem volna, úgy fogadták mindenütt a szavaimat öt éven keresztül a falu minden lakóját állandóan oltottam tífusz ellen... Veszélyes ellenfele volt az egyiptomi szembetegség: a trachoma, iskolás gyermekeknél vette észre először és nemsokára 140 tra- chomást fedezett fel Leveleken. Három napra beköltözött a nyíregyházi kórházba, s az akkori szemész főorvossal: dr. Zempléni Bélával hozzáláttak a gyógyításhoz, a műtétekhez. — Annak örülök, hogy időben sikerült elkezdeni, nem vakult meg senki. Később meghívtak egy trachomakonferenciára Debrecenbe. Be kellett számolni, hogy sikerült megszüntetni a leveleki trachomajárvúnyt. Akkor nagyon jól esett, hogy a sok tudós, professzor között az egyszerű falusi körorvos is ott lehet és nagy figyelemmel hallgatják a szavaimat... Dr. Szederkényi József javaslatára rendelték el országosan, hogy az iskolákban csak csurgó vízzel szabad mosakodni. A feher tavak még a föld alól is életjelt adtuk a falusi orvosnak és újra fel kellett ölteni a fehér köpenyt. A magas talajvíz miatt rossz minőségű ivóvizet ivott a falu. Ez pedig golyvát okozott, ami ellen nem csak gyógyszerekkel küzdött az orvos. — Mélyfúrással is. Mikor Fehértóra jöttem. egy fúrott kút sem volt. Mikor három hónapja nyugdíjba vonultam és beköltöztem Nyíregyházára, úgy emlékszem, öt utcai mélyfúrású kút van a faluban. •ér Harmincnégy évvel ezelőtt nem volt orvosi rendelő, gondozási kör, gyógyszertár sem. Dr. Szederkényi Jófcsef a falu vezetőivel együtt talpalt, hogy a régi világban legszegényebb falunak nevezett Ófehértón legyen ez is. Nehezen, de sikerült megkapni az akkori gépállomástól a grófi kastély egy részét, abból lett gyógyszertár, orvosi váró, gondozási helyiség... Mindez nem született magától. Erre mondja a 71 éves orvos, hogy „semmi megy könnyen”. Említi, hogy nemcsak a betegséggel kellett megvívnia* hanem á denaturált szeszszel is, amit nyakra-főre ittak a faluban. Ez ellen hogyan tudott fellépni? — Néha hazugsággal Is — mosolyog. t.j- jeSzteni is kellett a szeszivókat, hogy az IVás súlyos betegséggel járhat. ★ A tanácsok megalakulása óta a községi egészségügyi állandó bizottság elnöke is volt dr. Szederkényi József. Nem papíron, a valóságban. Több alkoholistát elvonókúrára javasolt, járta a családokat, a munkahelyeket.- — Nem mondom, eleinte zohoráltak, különösen, akiket kényszerelvonóra küldtünk. Aztán belenyugodtak. A mi bizottságunk nemcsak az egészségüggyel törődött. A rendezetlen családi viszonyok közt élő gyermekeknek is mi viseltük a gondiát. Ha kellett, még Dunántúlra is elutaztunk a szülő munkahelyére, hogy csak végső esetben adjuk állami gondozásba a gyermekeket... ★ A falu orvosa tanította meg az ott lakókat a testedzésre, a sportolásra. Ismeretlen sportágakkal barátkoztak meg a falusiak: atlétika; röplabda. Hat röplabdapályát építettek a községben. Sokan a körzeti orvostól hallották a legérdekesebb krónikákat a régi Öfehértóról. Op- Vosi munkája mellett állandóan jegyezgette, gyűjtötte az adatokat. Még a terméseredmények, a bolti forgalom is bekerült a füzetébe.* Minden érdekelte, ami körülötte történt. ★ — Most lesz időm megírni a község monográfiáját — mondja csendesen. És jut idő a régi hobbyra is, a régészkedésre, kutatgatásra. Czóbel Minka egykori anarcsi költőnő kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert életrajzi adatai, munkássága foglalkoztatja. Közben buzgón olvassa a Kepler életéről szóló regényt, fejti a keresztre j tvény eket. — Megmondom miért könnyű nekem —; súgja titokzatosan. — Én már tulajdonképpen 1961. október 1-e óta nyugdíjban vagyok. Akkor kellett volna leköszönnöm, de maradtam a helyemen, mert szükség volt rám. — Volt időm lelkileg hozzákészülni a nyugdíjas élethez Az átálláshoz, amire sokai* azt mondják nem lehet kibirni... ★ Dr. Szederkényi József „Érdemes orvos”; akit nyugdíjba vonulása alkalmával a Munka érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. pihen. Pihenése is hasznos munka. Keze alól Öfehértó monográfiája kerül ki. Nem tud és nem is akar elszakadni a falutól, ahol gyógyította az embereket, formálta a holnapjukat. Páll Géz»
