Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
2. öMa! KWST-MAtíYARÖTÍSZACf »TS. ifeSruIr I ' HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: A saigoni rendszer csapatai sorozatosan megsértették a tűzszünetet. — Schumann francia külügyminiszter Bukarestben tárgyalt. Brezsnyev és Le Dúc Tho megbeszélése Moszkvában. — Az amerikai légierő beszüntette tevékenységét Kambodzsában, de Laoszban folytatja bombatámadásait. Bécsben megkezdődött a konzultáció az európai fegyveres erők csökkentéséről. — Washingtonban bejelentették, hogy Kissinger február 10-én Hanoiba utazik. CSÜTÖRTÖK: Tíz évre szóló szovjet—osztrák gazdasági egyezmény aláírása Bécsben. — Hivatalosan közölték, hogy Pompidou francia elnök az ősz elején Pekingbe látogat. PÉNTEK: Mao Ce-tung Pekingben fogadta Le Dúc Thót. — Véget ért Washingtonban Nixon és Heath kétnapos tárgyalása. SZOMBAT: A vietnami nemzetközi ellenőrző bizottság felügyelő csoportjai megérkeztek Hűé, Da Nang és Pleiku térségébe. Agnew amerikai alelnök Vientianeban tárgyal. Talán nem is szabad meglepődni azon — felháborodni annál inkább! — hogy a Thieu-rezsim a vietnami béke első hetében békebontónak bizonyult továbbra is. Százszámra sértették meg a saigoni rendszer csapatai a tűzszünet előírásait, amikor támadásra indultak a hazafiak kezén lévő terület visz- szafoglalásáért. Napokig lehetetlenné tették a négyes katonai vegyes bizottság megalakulását és munkájának kezdetét, mert mindenféle praktikával rá akarták bírni a Saigonba érkezett küldöttségeket a Thieu-rend- szernek, mint államnak, mint kormánynak az elismerésére. (Például olyan űrlapokat akartak kiállíttatni a VDK-ból érkezett tisztekkel vagy a felszabadított területekről, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány megbízásából jött képviselőkkel, hogy ezeknek a papíroknak az aláírásával ismerjék el a Dél-vietnami Köztársaságot...) De az is világos, hogy a vietnami háború annyi bo-‘ nyolult problémát teremtett, olyan gyűlölködést szított, hogy nem várható egyhamar sem a megbékélés, sem a rendezés folyamatának gyors kibontakozása. Thieu azzal fenyegetőzik, hogy tovább harcol. A saigoni diktátor személyes jövője is attól függ, sikerül-e — félig-med- dig már az amerikaiak nélkül vagy azok ellenére —bizonyítania tekintélyét és erejét? A világsajtó ma már arról ír, hogy Washingtonban ez a szólásmondás járja: „Thieu megtette kötelességét, Thieu mehet.. Az amerikai katonák kivonása tovább folyik- Egyetlen napon — csütörtökön — hat utasszállító repülőgépen 1200 „gi”, azaz kiskatona hagyta el Dél-Vietnamot. Az amerikai létszám most körülbelül 20 000. A saigoni amerikai parancsnokság szerint március 14-ig minden katonát kivezényelnének Dél- Vietnamból. Persze nem mindenki megy haza. Az Egyesült Államok vezetői gondoskodnak arról, hogy bármikor szükségesnek tartott katonai beavatkozáshoz megfelelő erő álljon készenlétben — a közelben. Thaiföld az egyik fő amerikai bázis, a másik — Japán! Az amerikai—japán katonai szerződés bizonyos módosítása révén most csökkentik ugyan a támaszpontok számát, de a megmaradó bázisokat még jobban kiépítik. A vietnami fegyverszünet pillanatában 65 000 amerikai katona tartózkodott japán földön ... A japán kormány számára fejtörést okoz az új vietnami helyzet: az USA-val kialakult szövetségesi viszony kedvéért Thieu rendszerét ismerik el továbbra is, mint Vietnam egyetlen törvényes kormányát. De mert a Párizsban aláírt tűzszüneti egyzeményben benne foglaltatik a VDK „létezése”, ezért a japán kormány valamilyen formában kapcsolatot kíván teremteni a hanoi kormánynyal. Ugyanakkor a japán nagytőke — különösen számos kereskedelmi és építkezési, vállalat — máris jelentkezik a vietnami újjáépítésben való részvételre. Vietnamról szó esett azon a kétnapos tárgyaláson is, amely Washingtonban Nixon elnök és Heath brit miniszterelnök között zajlott le. Az angol vendég járt először a Fehér Házban azóta, hogy annak lakója újabb négy évre kapott elnöki megbízatást. Ez egyben azt is hivatott volt jelezni, hogy az amerikai—angol „különleges viszony” változatlanul fennáll. Heath látogatása ugyanakkor azt is mutatta, hogy Washingtonban most már hozzálátnak az európai kérdések tanulmányozásához is. Az amerikai külkereskedelmi mérleg a múlt évben jókora hiányt tüntetett fel: legalább hatmilliárd dollárral volt több az amerikai import, mint amennyi árut exportáltak. A Közös Piac országai és az USA kereskedelme is európai szállítási többlettel zárult 1972-ben. Nixon most rá akarja szorítani európai szövetségeseit, hogy vásároljanak több amerikai árut, ugyanakkor korlátozzák saját exportjukat. Mivel a dollár ismét megérezte a külkereskedelmi mérleghiány közlése után támadt kisebb pénzügyi válságot, valószínű, hogy más kemény valuták felértékelésének kérdése nemsokára újra napirendre kerül. Európában a biztonsági és együttműködési problémák mellett egy kérdés lett újabb nemzetközi tárgyalás témájává: Bécsben összeült 19 ország küldöttsége, hogy megkezdje a konzultációkat egy olyan széles körű konfe rencia előkészítésére, amely az európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkoznék. A szocialista államok azt javasolják, a bé esi konzultációban, s a majdani értekezleten vegyen részt minden európai ország, amely érdekelt az ügyben. A NATO csak 12 ország részvételére korlátozná e tárgyalásokat r hét NATO-or- szágra és a Varsói Szerződés öt országára. (így Romániára és Bulgáriára nem, s természetesen a NATO állás pontja szerint távol kellene mat'adniok az európai semleges országoknak is...) Egyelőre „csak az előkészítés előkészületei kezdődtek” Bécsben — hogy egy lengyel lap szellemes megjegyzésével éljünk. Viszont bizonyos, hogy a haderők és a fegyverzet csökkentésének kérdése igen bonyolult és hosz- szadalmas tárgyalásokat igényel, így aztán jókora adag türelemre van szükség Bécsben. Hasonlóan hosszan nyúlnak el a helsinki tanácskozások. Itt, mint ismeretes, 34 nagykövet tárgyal a biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséről. Most az értekezlet napirendjének az első pontjáról folytak még a viták. A jövő héten térnek át talán a második pontra: a gazdasági együttműködés lehetőségeinek körvonalazására. Pálfy József HANOI JELENTÉS Holdújév és barackvirág Hanoi bomba sújtotta utcái a szivárvány minden színében ragyognak e napokban: mindenfelé kerti és művirágok — a holdújév elmaradhatatlan jelképei. Évek óta most először ünnepelhet békés égbolt alatt a vietnami nép. A Vörös folyón átvezető pontonhidon hosszú autósor: személykocsik, teherautók, autóbuszok. A gépkocsivezetők nyugodtak. Már nem kell tartaniok attól, hogy a sziréna bármelyik pillanatban légiriadót jelezhet. A , kocsikon integető emberek. A visszatérők kezükben szorongatják a legszükségesebb holmikat, amelyeket, a gyors kiürítéskor magukkal tudtak vinni. Elhagyott otthonaikba igyekeznek vissza. Lesznek, akik megtalálják rokonaikat, hozzátartozóikat, mások házuk helyén csak romokat lelnek majd és hozzátartozóikat talán sohasem látják viszont. A hazatérők szívét mégis büszkeség tölti el: kiállták a megpróbáltatásokat és bebizonyították. hogy nem lehet térdre kényszeríteni azt a népet, amely függetlenségét védelmezi. A bombák rongálta vasúti híd vastraverzein villamos hegesztők dolgoznak. A hidat lényegében már helyreállították. épp ügy, mint sok bombatalálatot kapott üzemet, lakóházat, kórházat. Vietnam földjére visszatér a béke. Az a béke, amelyet nehéz és szívós harcban sikerült kivívni. S ebben a harcban a vietnami nép mellett ott álltak a szocialista országok népei, az egész világ haladó közvéleménye. Néhány nappal ezelőtt egy rakétaütegnél jártam. A zászlóalj, amelyhez az üteg tartozik. huszonegy amerikai repülőgépet lőtt le. Nguen Nanh főhadnagy beszélgetésünkkor megjegyzi, hogy a Szovjetunió nagyszerű fegyvereket adott nekik, így győzelmük egyben barátaik győzelme is. Bszak-Vietnam népe éveken keresztül két fronton harcolt: — a háború és a munka frontján. Azon a napon, amikor megjött a hír a tűzszüneti megállapodás aláírásáról, éppen Haiphong közelében tartózkodtam egy légvédelmi ütegnél. Csupa fiatal fiú és lány vett körül: építőmunkások, kőművesek, betonkeverők, akik átmenetileg otthagyták békés szakmájukat és a légvédelmi ágyuk mellé álltak. Ágyúikkal megakadályozták, hogy a légikalózok Haiphong fölé jussanak. Az üteg állásai körül mindenütt bombatölmmaJk IFJÚ POLGÁRŐRÖK csérek — a többségében lányokból álló egység azonban kitartott. Azt remélik, hogy hamarosan kézbe vehetik munkaeszközeiket, újra felépítik majd házaikat és azok szebbek lesznek mint a régiek. Vietnamban most virágzik a barackfa. Az emberek virágzó barackágakkal üdvöz- lik egymást a győzelem, a béke alkalmából, Alekszandr Gyeniszovics a- APN különtudósítója A zászlódíszbe öltözött Hanoiban szombaton délelőtt tízezrek fogadták lelkes ünnepléssel a párizsi tárgyalásokról hazaérkezett Le Dúc Thót, a VDK Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát és Nguyen Duy Trinht, a VDK Politikai Bizottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert. A hazaérkezett Vietnami vezetőket a zászlódíszbe öltözött elnöki palotában Pham Van Dong, a VDK Politikai Bizottságának tagja, a VDK kormányának elnöke köszöntötte. Rövid beszédében hangsúlyozta: a vietnami nép nagy győzelmet aratott a hosszú és nehéz harcban, amelyet az amerikai agresz- szió ellen a haza megmentéséért vívott. A politikai, katonai és diplomáciai frontokon vívott harc, amelyben Le Dúc Tho és Nguyen Duy Trinh nagy szerepet töltött be, győzelemmel ért véget —» mondotta. Nguyen Duy Trinh válaszában kijelentette: „Mostani útunkon ismételten meggyőződtünk arról, hogy a vietnami nép hősi harcával kivívott megállapodás a vietnami béke helyreállításáról óriási nemzetközi jogi jelentőségű, s a világ népei forrón üdvözölték azt. Ma a tét ünnepével együtt a VDK megalakulásának 43. évfordulóját is ünnepeljük — mondotta befejezésül a VDK külügyminisztere. Ezen a napon tisztelettel kívánunk jó egészséget a VDK elnökének, valamennyi elvtársunknak és barátunknak. Lelkes és boldog új esztendőt kívánunk minden harcostársunknak és honfitársunknak, s kérjük őket: tömörüljenek még szorosabban pártunk köré a január 28-i felhívásban kijelölt lelkesítő új feladatok vég- rejhatásában. Az ünnepélyes fogadáson részt vett Ton Duc Thang, a VDK elnöke és ott volt a DIFK hanoi különleges képviseletének kollektívája is. Szüts Dénesi 80. Tudunk felfedezéseiről, szakdolgozatairól, memorandumairól. Kitűnő geológusnak tartjuk. Ön Itt, Magyarországon már nem dolgozhat... ön kulcs volt. Ezzel nyitották ki a kasszát és a kulcsot eldobták... Uram, jöjjön ki az Államokba. Tisztességes összeget, jó életet, megbecsülést ajánlunk önnek... satöbbi, satöbbi... Jenő azt mondja, majdnem elájult. Nem is képzelte volna, hogy őérte a külföld nyújtsa a kezét, amikor itt, a saját hazájában betevő falatja is alig van. Aztán Balátai, amilyen gyorsan berobbant hozzám, olyan gyorsan lohadt le az öröme. — Nem megyek ki, Gyula — mondta nekem —, nem megyek, mert magyar mérhök vagyok. Nekém vállalnom kell a nép sorsát. Mondhattam aztán én már neki, hogy ez felesleges marhaság, ósdi, romantikus ka- cat, tudod Jenő milyen. Túlságosan is dacos és szeret pózolni, tetszelegni a maga kimondott, hajthatatlan iga zában. Azért írom e levelet neked, talán, tudsz rá hatni, menjen innen!!! Ferikém! Balátai Jenőnek el kell innen mennie! Te tudod, hogy miért!!...” Szász kikapcsolta a készüléket. Elsőnek Éva szólalt meg: — Még mindig nem értem, Dániel, mit akarsz ezzel a felvétellel? Mire jó ez? Az apám úgy látszik, sajnos nem volt ilyen dolgokban beszámítható, otthon maradt. — Éva! Ha az apád tudatja valakivel, hogy az amerikaiak ajánlatát nem fogadja el, akkor nem hal meg. Ha nagyanyád beszél vele, akkor tudhatta volna, hogy nem akart kimenni az USA-ba. Nem beszélt vele, tehát mástól tudta, illetve csak feltételezte, hogy nem akart kimenni. Utólag tudta meg. De most nem is ez a leglényegesebb, hanem a németek sem tudtak arról, hogy nem fogadja el az ajánlatot. Ezért kellett hát apádnak eltűnnie. Ez most már egészen biztos. Az indok teljesen világos. Nem akarták, hogy Amerikába kerüljön. — Jó, rendben van. És akkor mi történt? Szeretném már, ha világosabban beszélnél. — A te apádat meggyilkolták! — Hazudsz! — kiáltotta Szászné kivörösödve, de szemébe rémület költözött. Értelmetlenül bámult férjére. Határozottan dühös volt rá. Miért keveri megint apja dolgait az életükbe. — Előre megfontolt szándékkal, jó előre kitervelve gyilkolták meg Balátai Jenőt, édesapádat a Kaszinó utcai lakás fürdőszobájában. Éváról egyszeriben lehullott a magabiztosság álarca. Arca, nézése ezerféle tartalmat fejezett ki, de ezek közül egy sem mutatott együttérzést férjével. Azt a feltételezést, hogy apja áldozat volt, nem hitte el Dánielnek. — Blöffölsz — mondta megvetően. — Mindig is szeretted meghökkenteni az embereket. Miért ölték volna meg az apámat, és kik ölték volna meg? Erre válaszolj! — A nagyanyád közreműködésével a Gestapo, pontosabban Alfred Frisch csoportja. A titok nyitja Ehrenburgi Bayer Olgánál, a nagyanyádnál van. — Megőrültél? — szisszent fel az asszony. — Nem. Sőt, ma éjjeltől végre nagyon is tisztán látok. És most te adtad a kezembe az utolsó, még hiányzó bizonyítékot: Flessburger ajánlatát. Talán nem lepődsz meg, ha közlöm veled, a nagyanyád túlságosan régóta, 1934 óta ismeri Alfred Flessbur- gert, a kölni gyógyszerészt, bár már abban is kételkedem, hogy gyógyszerész-e egyáltalán. Egyébként táviratoztam Pestre. Itt a válasz: Magyar- országon Alfred Flessburger nevű diplomata, export-import üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a 30-as évek közepén és végén. A cég, amit a gyógyszerész, mint munkahelyet megjelölt, nem létezett. Flessburger úr tehát egészen biztos, hogy nem mondott igázat. De más takargat- nivalója is lehet. Kétszer sikerült kihallgatnom nagyanyádat és az állítólagos patikust, akit csak per Frisch- nek szólított. Legutóbb, alig 10 perccel ezelőtt. — Te hallgatózol? Fuj, de undorító. (Folytatjuk) 1 ! Ff ff BW' BSjap -- -- ^gg|g ypif+fflH BJb| jljlüJ LMji! kfi r^v*iTTl "7a! >T<m I Tiv __I ■ I I iTil. A A
