Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

2. öMa! KWST-MAtíYARÖTÍSZACf »TS. ifeSruIr I ' HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: A saigoni rendszer csapatai sorozatosan megsértették a tűzszünetet. — Schumann francia külügyminiszter Bukarestben tár­gyalt. Brezsnyev és Le Dúc Tho megbeszélése Moszkvában. — Az amerikai légierő be­szüntette tevékenységét Kambodzsában, de Laoszban folytatja bombatámadásait. Bécsben megkezdődött a konzultáció az európai fegyveres erők csökkentéséről. — Washingtonban bejelentették, hogy Kissin­ger február 10-én Hanoiba utazik. CSÜTÖRTÖK: Tíz évre szóló szovjet—osztrák gazdasági egyezmény aláírása Bécsben. — Hivatalo­san közölték, hogy Pompidou francia el­nök az ősz elején Pekingbe látogat. PÉNTEK: Mao Ce-tung Pekingben fogadta Le Dúc Thót. — Véget ért Washingtonban Nixon és Heath kétnapos tárgyalása. SZOMBAT: A vietnami nemzetközi ellenőrző bizottság felügyelő csoportjai megérkeztek Hűé, Da Nang és Pleiku térségébe. Agnew ameri­kai alelnök Vientianeban tárgyal. Talán nem is szabad meg­lepődni azon — felháborodni annál inkább! — hogy a Thieu-rezsim a vietnami bé­ke első hetében békebontó­nak bizonyult továbbra is. Százszámra sértették meg a saigoni rendszer csapatai a tűzszünet előírásait, amikor támadásra indultak a haza­fiak kezén lévő terület visz- szafoglalásáért. Napokig le­hetetlenné tették a négyes katonai vegyes bizottság megalakulását és munkájá­nak kezdetét, mert minden­féle praktikával rá akarták bírni a Saigonba érkezett küldöttségeket a Thieu-rend- szernek, mint államnak, mint kormánynak az elisme­résére. (Például olyan űrla­pokat akartak kiállíttatni a VDK-ból érkezett tisztekkel vagy a felszabadított terüle­tekről, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány megbízásából jött képvise­lőkkel, hogy ezeknek a pa­píroknak az aláírásával is­merjék el a Dél-vietnami Köztársaságot...) De az is világos, hogy a vietnami háború annyi bo-‘ nyolult problémát teremtett, olyan gyűlölködést szított, hogy nem várható egyhamar sem a megbékélés, sem a rendezés folyamatának gyors kibontakozása. Thieu azzal fenyegetőzik, hogy tovább harcol. A saigoni diktátor személyes jövője is attól függ, sikerül-e — félig-med- dig már az amerikaiak nél­kül vagy azok ellenére —bi­zonyítania tekintélyét és ere­jét? A világsajtó ma már ar­ról ír, hogy Washingtonban ez a szólásmondás járja: „Thieu megtette kötelességét, Thieu mehet.. Az amerikai katonák ki­vonása tovább folyik- Egyet­len napon — csütörtökön — hat utasszállító repülőgépen 1200 „gi”, azaz kiskatona hagyta el Dél-Vietnamot. Az amerikai létszám most kö­rülbelül 20 000. A saigoni amerikai parancsnokság sze­rint március 14-ig minden katonát kivezényelnének Dél- Vietnamból. Persze nem mindenki megy haza. Az Egyesült Államok vezetői gondoskodnak arról, hogy bármikor szükségesnek tartott katonai beavatkozás­hoz megfelelő erő álljon ké­szenlétben — a közelben. Thaiföld az egyik fő ameri­kai bázis, a másik — Japán! Az amerikai—japán katonai szerződés bizonyos módosí­tása révén most csökkentik ugyan a támaszpontok szá­mát, de a megmaradó bázi­sokat még jobban kiépítik. A vietnami fegyverszünet pil­lanatában 65 000 amerikai katona tartózkodott japán földön ... A japán kormány számára fejtörést okoz az új vietna­mi helyzet: az USA-val ki­alakult szövetségesi viszony kedvéért Thieu rendszerét is­merik el továbbra is, mint Vietnam egyetlen törvényes kormányát. De mert a Pá­rizsban aláírt tűzszüneti egyzeményben benne foglal­tatik a VDK „létezése”, ezért a japán kormány valamilyen formában kapcsolatot kíván teremteni a hanoi kormány­nyal. Ugyanakkor a japán nagytőke — különösen szá­mos kereskedelmi és építke­zési, vállalat — máris jelent­kezik a vietnami újjáépítés­ben való részvételre. Vietnamról szó esett azon a kétnapos tárgyaláson is, amely Washingtonban Nixon elnök és Heath brit minisz­terelnök között zajlott le. Az angol vendég járt először a Fehér Házban azóta, hogy annak lakója újabb négy év­re kapott elnöki megbíza­tást. Ez egyben azt is hiva­tott volt jelezni, hogy az amerikai—angol „különleges viszony” változatlanul fenn­áll. Heath látogatása ugyanak­kor azt is mutatta, hogy Washingtonban most már hozzálátnak az európai kér­dések tanulmányozásához is. Az amerikai külkereskedel­mi mérleg a múlt évben jó­kora hiányt tüntetett fel: leg­alább hatmilliárd dollárral volt több az amerikai im­port, mint amennyi árut ex­portáltak. A Közös Piac or­szágai és az USA kereske­delme is európai szállítási többlettel zárult 1972-ben. Nixon most rá akarja szo­rítani európai szövetségeseit, hogy vásároljanak több ame­rikai árut, ugyanakkor kor­látozzák saját exportjukat. Mivel a dollár ismét meg­érezte a külkereskedelmi mérleghiány közlése után támadt kisebb pénzügyi vál­ságot, valószínű, hogy más kemény valuták felértékelé­sének kérdése nemsokára új­ra napirendre kerül. Európában a biztonsági és együttműködési problémák mellett egy kérdés lett újabb nemzetközi tárgyalás témájává: Bécsben összeült 19 ország küldöttsége, hogy megkezdje a konzultációkat egy olyan széles körű konfe rencia előkészítésére, amely az európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkoznék. A szocialista államok azt javasolják, a bé esi konzultációban, s a maj­dani értekezleten vegyen részt minden európai ország, amely érdekelt az ügyben. A NATO csak 12 ország rész­vételére korlátozná e tár­gyalásokat r hét NATO-or- szágra és a Varsói Szerződés öt országára. (így Romániá­ra és Bulgáriára nem, s ter­mészetesen a NATO állás pontja szerint távol kellene mat'adniok az európai sem­leges országoknak is...) Egyelőre „csak az előkészítés előkészületei kezdődtek” Bécsben — hogy egy lengyel lap szellemes megjegyzésével éljünk. Viszont bizonyos, hogy a haderők és a fegy­verzet csökkentésének kér­dése igen bonyolult és hosz- szadalmas tárgyalásokat igé­nyel, így aztán jókora adag türelemre van szükség Bécs­ben. Hasonlóan hosszan nyúl­nak el a helsinki tanácskozá­sok. Itt, mint ismeretes, 34 nagykövet tárgyal a bizton­sági és együttműködési érte­kezlet előkészítéséről. Most az értekezlet napirendjének az első pontjáról folytak még a viták. A jövő héten térnek át talán a második pontra: a gazdasági együttműködés lehetőségeinek körvonalazá­sára. Pálfy József HANOI JELENTÉS Holdújév és barackvirág Hanoi bomba sújtotta ut­cái a szivárvány minden szí­nében ragyognak e napok­ban: mindenfelé kerti és művirágok — a holdújév el­maradhatatlan jelképei. Évek óta most először ünnepelhet békés égbolt alatt a vietna­mi nép. A Vörös folyón átvezető pontonhidon hosszú autósor: személykocsik, teherautók, autóbuszok. A gépkocsiveze­tők nyugodtak. Már nem kell tartaniok attól, hogy a sziréna bármelyik pillanat­ban légiriadót jelezhet. A , kocsikon integető emberek. A visszatérők kezükben szo­rongatják a legszükségesebb holmikat, amelyeket, a gyors kiürítéskor magukkal tudtak vinni. Elhagyott otthonaikba igyekeznek vissza. Lesznek, akik megtalálják rokonaikat, hozzátartozóikat, mások házuk helyén csak romokat lelnek majd és hozzátartozóikat talán soha­sem látják viszont. A haza­térők szívét mégis büszkeség tölti el: kiállták a megpró­báltatásokat és bebizonyítot­ták. hogy nem lehet térdre kényszeríteni azt a népet, amely függetlenségét védel­mezi. A bombák rongálta vasúti híd vastraverzein villamos hegesztők dolgoznak. A hidat lényegében már helyreállí­tották. épp ügy, mint sok bombatalálatot kapott üze­met, lakóházat, kórházat. Vietnam földjére visszatér a béke. Az a béke, amelyet nehéz és szívós harcban si­került kivívni. S ebben a harcban a vietnami nép mel­lett ott álltak a szocialista országok népei, az egész vi­lág haladó közvéleménye. Néhány nappal ezelőtt egy rakétaütegnél jártam. A zász­lóalj, amelyhez az üteg tar­tozik. huszonegy amerikai repülőgépet lőtt le. Nguen Nanh főhadnagy beszélgetésünkkor megjegy­zi, hogy a Szovjetunió nagy­szerű fegyvereket adott ne­kik, így győzelmük egyben barátaik győzelme is. Bszak-Vietnam népe éve­ken keresztül két fronton harcolt: — a háború és a munka frontján. Azon a na­pon, amikor megjött a hír a tűzszüneti megállapodás alá­írásáról, éppen Haiphong kö­zelében tartózkodtam egy légvédelmi ütegnél. Csupa fiatal fiú és lány vett körül: építőmunkások, kőművesek, betonkeverők, akik átmeneti­leg otthagyták békés szak­májukat és a légvédelmi ágyuk mellé álltak. Ágyúik­kal megakadályozták, hogy a légikalózok Haiphong fölé jussanak. Az üteg állásai körül mindenütt bombatöl­mmaJk IFJÚ POLGÁRŐRÖK csérek — a többségében lá­nyokból álló egység azonban kitartott. Azt remélik, hogy hamarosan kézbe vehetik munkaeszközeiket, újra fel­építik majd házaikat és azok szebbek lesznek mint a ré­giek. Vietnamban most virágzik a barackfa. Az emberek vi­rágzó barackágakkal üdvöz- lik egymást a győzelem, a béke alkalmából, Alekszandr Gyeniszovics a- APN különtudósítója A zászlódíszbe öltözött Ha­noiban szombaton délelőtt tízezrek fogadták lelkes ün­nepléssel a párizsi tárgyalá­sokról hazaérkezett Le Dúc Thót, a VDK Politikai Bi­zottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát és Nguyen Duy Trinht, a VDK Politikai Bizottságának tag­ját, miniszterelnök-helyet­test, külügyminisztert. A ha­zaérkezett Vietnami vezető­ket a zászlódíszbe öltözött el­nöki palotában Pham Van Dong, a VDK Politikai Bi­zottságának tagja, a VDK kormányának elnöke kö­szöntötte. Rövid beszédében hangsúlyozta: a vietnami nép nagy győzelmet aratott a hosszú és nehéz harcban, amelyet az amerikai agresz- szió ellen a haza megmenté­séért vívott. A politikai, ka­tonai és diplomáciai fronto­kon vívott harc, amelyben Le Dúc Tho és Nguyen Duy Trinh nagy szerepet töltött be, győzelemmel ért véget —» mondotta. Nguyen Duy Trinh vála­szában kijelentette: „Mostani útunkon ismételten meggyő­ződtünk arról, hogy a vietna­mi nép hősi harcával kiví­vott megállapodás a vietnami béke helyreállításáról óriási nemzetközi jogi jelentőségű, s a világ népei forrón üdvö­zölték azt. Ma a tét ünnepével együtt a VDK megalakulásának 43. évfordulóját is ünnepeljük — mondotta befejezésül a VDK külügyminisztere. Ezen a na­pon tisztelettel kívánunk jó egészséget a VDK elnökének, valamennyi elvtársunknak és barátunknak. Lelkes és boldog új esztendőt kívánunk minden harcostársunknak és honfitársunknak, s kérjük őket: tömörüljenek még szo­rosabban pártunk köré a ja­nuár 28-i felhívásban kije­lölt lelkesítő új feladatok vég- rejhatásában. Az ünnepélyes fogadáson részt vett Ton Duc Thang, a VDK elnöke és ott volt a DIFK hanoi különleges kép­viseletének kollektívája is. Szüts Dénesi 80. Tudunk felfedezéseiről, szakdolgozatairól, me­morandumairól. Kitűnő geológusnak tartjuk. Ön Itt, Magyarországon már nem dolgozhat... ön kulcs volt. Ezzel nyitották ki a kasszát és a kulcsot eldobták... Uram, jöjjön ki az Államokba. Tisz­tességes összeget, jó életet, megbecsülést ajánlunk ön­nek... satöbbi, satöbbi... Jenő azt mondja, majdnem el­ájult. Nem is képzelte volna, hogy őérte a külföld nyújtsa a kezét, amikor itt, a saját hazájában betevő falatja is alig van. Aztán Balátai, ami­lyen gyorsan berobbant hoz­zám, olyan gyorsan lohadt le az öröme. — Nem megyek ki, Gyula — mondta nekem —, nem megyek, mert magyar mérhök vagyok. Nekém vál­lalnom kell a nép sorsát. Mondhattam aztán én már neki, hogy ez felesleges mar­haság, ósdi, romantikus ka- cat, tudod Jenő milyen. Túl­ságosan is dacos és szeret pózolni, tetszelegni a maga kimondott, hajthatatlan iga zában. Azért írom e levelet neked, talán, tudsz rá hatni, menjen innen!!! Ferikém! Balátai Jenőnek el kell innen mennie! Te tudod, hogy mi­ért!!...” Szász kikapcsolta a készü­léket. Elsőnek Éva szólalt meg: — Még mindig nem értem, Dániel, mit akarsz ezzel a felvétellel? Mire jó ez? Az apám úgy látszik, sajnos nem volt ilyen dolgokban beszá­mítható, otthon maradt. — Éva! Ha az apád tudat­ja valakivel, hogy az ameri­kaiak ajánlatát nem fogadja el, akkor nem hal meg. Ha nagyanyád beszél vele, akkor tudhatta volna, hogy nem akart kimenni az USA-ba. Nem beszélt vele, tehát más­tól tudta, illetve csak feltéte­lezte, hogy nem akart ki­menni. Utólag tudta meg. De most nem is ez a leglényege­sebb, hanem a németek sem tudtak arról, hogy nem fo­gadja el az ajánlatot. Ezért kellett hát apádnak eltűnnie. Ez most már egészen biztos. Az indok teljesen világos. Nem akarták, hogy Ameriká­ba kerüljön. — Jó, rendben van. És ak­kor mi történt? Szeretném már, ha világosabban beszél­nél. — A te apádat meggyilkol­ták! — Hazudsz! — kiáltotta Szászné kivörösödve, de sze­mébe rémület költözött. Értel­metlenül bámult férjére. Ha­tározottan dühös volt rá. Mi­ért keveri megint apja dolga­it az életükbe. — Előre megfontolt szán­dékkal, jó előre kitervelve gyilkolták meg Balátai Jenőt, édesapádat a Kaszinó utcai lakás fürdőszobájában. Éváról egyszeriben lehul­lott a magabiztosság álarca. Arca, nézése ezerféle tartal­mat fejezett ki, de ezek közül egy sem mutatott együttérzést férjével. Azt a feltételezést, hogy apja áldozat volt, nem hitte el Dánielnek. — Blöffölsz — mondta megvetően. — Mindig is sze­retted meghökkenteni az em­bereket. Miért ölték volna meg az apámat, és kik ölték volna meg? Erre válaszolj! — A nagyanyád közremű­ködésével a Gestapo, ponto­sabban Alfred Frisch csoport­ja. A titok nyitja Ehrenburgi Bayer Olgánál, a nagyanyád­nál van. — Megőrültél? — szisszent fel az asszony. — Nem. Sőt, ma éjjeltől végre nagyon is tisztán látok. És most te adtad a kezembe az utolsó, még hiányzó bizo­nyítékot: Flessburger ajánla­tát. Talán nem lepődsz meg, ha közlöm veled, a nagy­anyád túlságosan régóta, 1934 óta ismeri Alfred Flessbur- gert, a kölni gyógyszerészt, bár már abban is kételkedem, hogy gyógyszerész-e egyálta­lán. Egyébként táviratoztam Pestre. Itt a válasz: Magyar- országon Alfred Flessburger nevű diplomata, export-im­port üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a 30-as évek közepén és végén. A cég, amit a gyógyszerész, mint munkahelyet megjelölt, nem létezett. Flessburger úr tehát egé­szen biztos, hogy nem mon­dott igázat. De más takargat- nivalója is lehet. Kétszer si­került kihallgatnom nagy­anyádat és az állítólagos pa­tikust, akit csak per Frisch- nek szólított. Legutóbb, alig 10 perccel ezelőtt. — Te hallgatózol? Fuj, de undorító. (Folytatjuk) 1 ! Ff ff BW' BSjap -- -- ^gg|g ypif+fflH BJb| jljlüJ LMji! kfi r^v*iTTl "7a! >T<m I Tiv __I ■ I I iTil. A A

Next

/
Thumbnails
Contents