Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
í. 6Maí KBLÍT-fiAGTAROftSZÄÖF fm. feSruir S9 HÉTFŐ: Előzetes konzultációk Bécsben a haderő- csökkentési tárgyalásokról. — Iszmail, Szadat főtanácsadója Londonban folytat megbeszéléseket. KEDD Laoszban megállapodás születik a tűzszünetről. — Genfben ismét megkezdi munkáját a huszonnégyes leszerelési bizottság SZERDA: izraeli ejtőernyősök támadása libanoni területen levő palesztin táborok ellen; izraeli vadászgépek lelőnek egy líbiai utasszállítót. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev, az SZKP főtitkára Prágába érkezik, Csehszlovákiában a februári győzelem évfordulóját ünnepük. — Kínai- amerikai közlemény Kissinger útja nyomán. PÉNTEK: A tűzszünet ellenére, amerikai bombatámadások Laoszban. — Rómában ülésezik a nemzetközi társadalmi Vielnam-konferen- cia. SZOMBAT: Előkészületek a hétfőn nyíló párizsi Viet- nam-értekezletre, a magyar küldöttség a francia fővárosban. Szendrel József: Ismét véget ért egy hosszú háború: Laoszban, az egymillió elefánt országában megkötötték a tűzszünetet. Remélhetőleg valóban elhallgatnak majd a fegyverek, húsz esztendő alatt ugyanis három ízben történt t'üzszü- neti megállapodás, de egyszer sem volt hosszú életű. Mindenesetre lényegesen új elemet jelent és bizakodásra adhat okot, hogy ezúttal először egybeesik a vietnami és a laoszi fegyvemyugvás. A laoszi egyezményeknek bizonyos sajátosságai említésre érdemesek. Mindkét szemben álló fél megtartja területeit — becslések szerint az ország kétharmada felett a Patet Lao, a népi erők gyakorolnak ellenőrzést — ám egyenlő arányú részvétellel ideiglenes koalíciós, kormányt és politikai tanácsot alkotnak. Ennek működését nyilván megkönnyíti majd, hogy a két főváros, Vientiané a közigazgatási — és Luang Prabang a királyi székhely semleges zónává alakul. A különböző részletek kidolgozása természetesen még újabb tanácskozásokat követel, de erőfeszítéseket igényel a tűzszünet következetes megvalósítása is. Az első napokban viszonylag sok összetűzésről érkezett jelentés, részben technikai tényezők, a kellő összeköttetés hiánya, részben a jobboldali provokációk miatt. A legnyugtalanítóbb fejlemény, hogy Souvanna Phoumának, a királyi kormány miniszterelnökének fenyegetései nyomán amerikai bombázók még a tűzszünet utáni napokban is bombatámadásokat hajtottak végre. Igaz, a hét legmegdöbbentőbb eseménye Ázsia másik végében egy utasszállító repülőgéppel volt kapcsolatos. A francia pilóta által vezetett, líbiai Boeing 727-es le- lövése méltán váltott ki felháborodást világszerte, még azokban a nyugati körökben js, arpelyek különben rokonszenveznek Izraellel. Semmi nem indokolhatja, hogy a jól ismert utasszállító típust négy izraeli vadászgép megrohanta, és minden figyelmeztetés nélkül megsemmisítette. Néhány nyugati lap hajlik annak feltételezésére, hogy helyi katonai parancsnokok túlkapása, önkényes akciója történt, csakhogy ennek ellentmond a Tel Aviv-i kormány későbbi magatartása. Az utólagos egyetértés a támadással a nemzetközi vizsgálat megakadályozása, a kártalanitás megtagadása végül is az állami politika rangjára emelte ezt a példátlanul barbár akciót. Súlyosbítja a helyzetet, hogy alig néhány órával a líbiai utasszállító ügye előtt, izraeli ejtőernyősök mélyen behatoltak Libanon területére, s ott palesztin menekült- táborokat támadtak. Nem a határ mentén, hanem fent egészen északon — a behatolás is a tenger irányából történt — s a cél nem valamely hadifontosságú terület, hanem a civil lakosság látható megfélemlítése volt, A közel-keleti válság tehát éleződött a héten, pontosan akkor. amikor Kairó nagyszabású diplomáciai tevékenységet folytat a kibontakozás érdekében. Hafez Iszmail, Szádat főtanácsadója — „egyiptomi Kissingernek” is nevezik — miután Moszkvában több órás eszmecserét folytatott Brezsnyevvel, a héten Londonban Heath-szel, illetve Washingtonban Nixonnal találkozott. A jelek szerint további élénkségre számíthatunk e kritikus térség körül. Európában a héten kevésbé látványos tárgyalásokra ke- rült sor, főként Bécsben folytak különböző formájú elő- konzultációk, milyen formában kezdődhetne el az EKHT, az európai kölcsönös haderőcsökkentés tanácskozássoro- zata. ügy tűnik, mintha a nyugatiak Helsinkitől félSzombaton délután befejeződött Rómában a társadalmi erők nemzetközi szolidaritási világértekezlete. A konferencia, amelyen a világ mintegy hatvan országából több száz küldött vett részt, fényes bizonyságot tett arról, hogy széles nemzetközi egységfront kívánja előmozdítani az indokínai béke megszilárdítását. A párizsi egyezmények aláírásával Vietnam és Indokína mellett álló nemzetközi szolidaritási mozgalom új szakaszba lépett. A tanácskozás résztvevői felszólítanak minden nemzeti és nemzetközi erőt, a po- ’itikai, szakszervezeti, vallási kulturális, ifjúsági és nőmozgalmi szervezeteket, folytassák erőfeszítéseiket a párizsi egyezmény betartása, a vietnami népnek nyújtott anyagi és politikai támogatás ércekében. szemmel Bécsre s_anditaná~ nak, s addig bizonyos fokig fékezni szeretnék az európai biztonsági értekezlet előkészületeit, míg katoni kérdésekben nem történik megállapodás az osztrák fővárosban. A szocialista országok hajlandók megvitatni minden kérdést, de semmi ésszerű okot nem lehet felsorakoztatni, hogy miért várjunk az európai biztonsági problémák megoldásával a sokkal Bonyolultabb és hosszadalmasabb, más irányú viták eldöntéséig. Az európai kibontakozás fontosságára hívta fel a figyelmet Brezsnyev, az SZKP főtitkára a pénteken Prágában tartott nagygyűlésen is. A csehszlovák februári győzelem negyedszázados évfordulójára emlékeztek, olyan eseményre, amely nagy fontosságú volt Európa szocialista felének kialakulása szempontjából. A múlt tanulságait azonban a jelenre vonatkozólag is levonták, s a Szovjetunió ismét teljes támogatásáról biztosította Csehszlovákiát a müncheni egyezmény érvénytelenségéért vivott küzdelmében. Európai fővárosra, Párizsra irányul a fő figyelem a Vietnammal kapcsolatos diplomáciai tevékenység során is. Egymás után érkeznek a külügvmíniszterek a hétfőn kezdődő nemzetközi Vietnam- konferenciára, amelyen tizenkét küldöttség, valamint az ENSZ főtitkára vesz részt. (Ott lesz a Péter János ve- zette magyar delegáció js. hiszen hazánkat, a NEFB tág- iáként meghívták.) A konferencia elnevezéséből következően a tanácskozás Vietnajn- mal foglalkozik majd, s nem az egész indokínai vagy délkelet-ázsiai térséggel. Feladata nem új megállapodások, vagy határozatok elfogadása hanem a tűzszüneti egyezmé- nvek szavatolása és szíton! végrehajtása. Közben Rómában is lezajlott égy nemzetközi Vietnam-koníerencia, de ehhez hozzáfűztük a társadalmi jelzőt is. Az olar fővárosban vagy hatvan or szág szakszervezeteinek, b' kebizottságainak. más szervezeteinek képviselői arró^ 1 széliek, hogy az új helyzptbr miként fejezzék ki változa' lan szolidaritásukat a vfpttjr. mi néppel. A párizsi és a rf mai összejövetel időbeni csak nem párhuzamossága mélye’ szántó jelkép is: a hivatalé diplomácia és a néni diplomr cia síkján — akárcsak p európai biztonság érdekébe — a vietnami tűzszünet tartó sításáért is összehangolt erő feszítések történnek. A tanácskozás egy másik határozata sürgeti a dél-vietnami politikai foglyok szabadon bocsátását. Egy további határozat felhívja a világ társadalmi erőit, nyújtsanak hathatós segítséget a háború okozta károk helyreállításához, Vietnam újjáépítéséhez. A konferencia résztvevői kijelentették, hogy országuk minden rétege kész arra. hogy minden hasznos és lehetséges módon segítse a vietnami népet az újjáépítés nehéz munkájában. A római értekezlet táviratot intézett a párizsi nemzetközi Vietnam-értekezleten részt vevő országokhoz — így hazánkhoz is — hogy lépjenek fel a dél-vietnami foglyok szabadon bocsátása, egy egyezményben lefektettt szabadság- jogok tiszteletben tartása érdekében. 9. Nagy bajusza van és ma is tud magyarul. A neve is János. Janos Nakovec. 1964- ben Irkutszkban ő üdvözölte — magyarul — Kádár János elvtársat. Összeölelkőztek, összecsókolóztak, azután halat is sütöttek a Dajkál partján. Sziszegő parázsként izzott a szibériai tajga nyírrenge- tegének aranysárga lombfelle- ge. Hajók úsztak a megduz- zasztott Angarán Irkutszk lé. Fekete-tarka tehenek csordái legelték a völgyek halványzöld füvét. Vakítóan kéklett a Bajkál és a túlsó partján tetőtől talpig hó takarta a 3000 méternél is magasabb hegyeket. A déli partvidéken ugyanis 3000—3500 méter magasak a hegyek, a keleti partvidéken 2700 méter magasak a csúcsok. Ezek a nagy hegyek — a Szelenga és a Barguzin hegységek — a Burját Autonóm Köztársaság területén vannak. A tó nyugati-északnyugati oldalán húzódik é Bajkál hegység, amely általában 1500 méter magas. Északon, a Felső-An- gara mentén terül el a Vitim felföld, amely valaha szintén magas hegység volt, de a vizek és a szelek lekoptatták. A hegyvonulatok közt a föld legnagyobb, legmélyebb és legöregebb édesvízű tava. a Bajkál. Kevés ilyen vízi csoda van a földön. A tó durván számítva is legalább 20 millió éves. Hosszúsága 63G kilométer. Szélessége 25—80 kilométer közt váltakozik. Mélysége: 2620 méter. Területe: 34 200 négyzetkilométer. A mindig kékló, kristálytiszta vizű tóban úgynevezett bajká- 11 fóka is él. Játékos állatok, kövérek, és bundájuk sűrű. Kora tavasszal a part menti jégtáblákon sütkéreznek. Té- len a Bajkál vastagon befagy. Nyáron — júliusban és augusztusban — fürödni is lehet benne. Partvidéke, főleg a délnyugati részen nagyon szép és kedvelt üdülőkörzet. Valóságos legendák szólnak a bajkáli halakról. Itt fogják az omult, amely csak a Baj- kálban él és a halcsemegék közé tartozik. Húsa halványpiros, igazán fenséges ízű jobb, mint a lazac. És még sok más hal van a Dajkáiban. Égész halászati flották vonulnak ki reggelente és mindi" gazdag zsákmánnyal térnek vissza. De Szibériában általában — főleg a nyári és őszi időszakban — fontos foglal- kozás és termelési ág a halászat, hiszen rengeteg a folyó, köztük az olyan folyamóriá- 3ok, mint az Amur, Léna, Jenyiszej, Ob, Irtisz, Angara és a többiek. A folyók vize iránylag nyáron is hideg, s -•zért a halak húsának íze különösen finom. Többször volt szerencsém szibériai halvacso- rát enni. s ezek olyan finomak voltak, hogy rengeteg élményem és benyomásom közt a halak íze megmaradt a számban, feledhetetlenek, különösen az omulé és az amuri halaké, amelyeket külön repülőgépek szállítanak Moszkvába is. ahol sorba állnak értük az emberek. A Bajkálba összesen 336 folyó ömlik. Ez is egyedüli a földön. Es az is. hogy ennyi beömlő folyóból csak egyetlen egy ered. Ez az egy folyó az Angara. Hírneve az utóbbi években világra terjedt szét és népszerűsége a Szovjetunióban már vetekszik a Volgáéval... Angara... Padun. Bratszk... Uszty-Ilimszk... Ezek a földrajzi nevek ma már olyan fogalmak, amelyek valóságát ismeretlenül képtelen felfogni az emberi elme Az Angara már évmilliókkal ezelőtt úgy szakadt ki a Bajkál-tóból, hogy torkolatánál — eredeténél — ezer méternyire szélesedett. Ma még szélesebb, hiszen Irkutszk alatt elzárták és megduzzasz- tották. Ezen a 69 kilométeres szakaszon — a Bajkáltól Ir" kutszkig — négy-öt kilométer széles és 30—35 méter mély Lírai legenda beszél a foíyó születéséről, bár ezt a legendát több változatban is hallottam. A lényege azonban minden változatnak ugyanaz. ügy mondják, hogy az Angara a Bajkál leánya volt. de a Jenyiszej megszerette és elcsábította. (Más változatban Bajkál, Angara és Jenyiszej élőlények voltak, Jenyiszej, például, herceg.) Angara megszerette Jenyiszejt, de Bajká' nfem akarta elengedni a lányát. Angara azonban megszökött. Bajkál ezt észrevette és hegyeket, meg sziklákat dobált az útjába. Ezért van — mondják —, hogy mindjárt a torkolatnál sziklaóriás áll á folyó közepén. És ez igaz is. Egv óriás sziklát ölelve szakád ki a tóból a folyó. Angara szerelme mindent legyőzött. Szétzúzta, vagy megkerülte az útjába dobált sziklakat és 1300 kilométernyi jút után (ilyen hosszú a folyó) plérte szerelmét, Jenyiszejt. Maklovo városkánál találkozik a kát folyó, azután együtt hömpölyögnek, egyre szélesebben az Északi Jeges-tengerbe. A két folyó szerelmének ereje — most már a villamosítás nyelvére lefordítva — 260 milliárd kilowattóra villamos energia évente. Ebből az Angara máris 27 milliárd kilowattórát termel. A Jenyiszej meg 1967. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján indította meg az első turbinákat a gigantikus kraszno- járszki vízerőműben. — Méltó akar lenni a feleségéhez, Angarához — mondta képletesen egvik nagyon kedves szibériai barátom, Baisz Bednotulov, a bratszki vízerőmű fiatal mérnöke. Nem tréfált, nagyon komolyan beszélt, mert érdekes módon, a Szovjetunióban — ezt tapasztaltam a Volga és a Dnyeper vidékén is — ezeket az óriás folyókat valóságos élőlényeknek tekintik Nemcsak szeretettel beszélnek róluk, hanem olyan m^1v tisztelettel, amilyennel általában az erős és bölcs embereket emlegetik. S talán nenj .is véletlenül. Ezekben a folyam óriásokban valóban van erő és bölcsesség. Olyan méltósá- gosak tudnak lenni, hogy az ember — különösen, ha magyar — megszeppen és tisztelettel meghajlik előttük. A bratszki vízerőműben és környékén, az új immár negyedmillió lakosú városban. Bratszkban, s az úi ipari üzemekben napoljon át csavarogtam. Néha, amikor ráért, elkísért Baisz barátom is, a fiatal elektromérnök, és mesélt. — Kicsi falucska állt itt a folyó partján. Kéttucatnyi faház. Ezt nevezték PaduimaS: Nem tudom, miért. Állítólag még az orosz föld kereső vándorok alapították 1631-ben. Van egy történészünk, ő kaparta elő az okiratokat... Mi most ezt az egész bal parti területet Padunnak nevezzük. Néha a patinás nevek jobbak, mint az újak... — És Bratszk? Hiszen a város neve Bratszk... — No persze... A város Bratszk... Ez is régi település. Ugyancsak a XVII. században építették itt az első házakat és az első erődöket, bástyákat fából... Az egyik; bástyát rneg is hagytuk műerpléknek. A többit lebontottuk. Nem feleltek meg a célnak. Uj várost építettünk. Ez már így szokás. Ha Szibériában elkezdődik egy vízerőmű-épí- tés, mellette nyomban épül az új város, meg minden, ami kell hozzá. Gyárak. egész kombipátok is. természetesen. Az a célunk, hogy egy telje* sen összkomfortos, kényese* és kellemes Szibériát ,t- sünk. Jártál új lakásokban? — Jártam. — Akkor láthattad... kényelem, összkomfort m: - de- nütt... Ha már az időjárás komisz, legalább az otth~ mk legyen kellemes. — Bratszkban milyenek az időjárási szélsőségek?—kérdeztem közbe. — A leghidegebb haljon fok mínusz — felelte B-üsz. — Nyáron negyven fok aij.sz. Remek hómérsékleti k 'lönb- ség. Kereken száz fok. — És a hatvanfokos hidegben dolgoznak az emberek? — A gyárakban és a fedett munkahelyeken igen... De kint, a szabadban 45 foknál nagyobb hidegben csak ritkán, szükség esetén dolgozunk... A bratszki vízerőművet, amelyet a Nagy Október 50. évfordulója névvel tiszteltek meg — télen kezdték építeni. Erdőirtással kezdték, hiszen járműveikkel meg se lehetett közelíteni a folvót. 1954 november 25-én Gor- nosztájev gépkocsivezető vállalkozott, hogy teherautójával átmegy a taigán és elviszi az első szükséges szerszámokat, felszereléseket Padun- ba. Két napig tartó küzdelem után megérkezett. Alig egy hónappal később, 1954 december 21-én a folyó három méter vastag jegén elkezdődött a vízerőmű építése, a folyó egyik felének elzárás^. (Folytatjuk) Üdvözlő tévFrat a csehszlovák vezetőknek GUSTÄV TILSAK eíytársnak, Csehszlovákia Kommá* nista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, LUDVIK SVOBODA elvtársnak, a Csehszlovák Szó* cialista Köztársaság elnökének, LUBOMIR STROUGAL elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének P r á g a Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és az egész magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a csehszlovák dolgozó népnek, a februári győzelem negyedszázados évfordulója alkalmából. A februári győzelmet nemcsak a csehszlovák munkás- 1 osztály, a forradalmi erők nagy harci sikerének tekintjük, amely kialakította a szocialista fejlődés feltételeit, hanem o’ -an forradalmi példának is. amely az egész nemzetközi k mmunista és munkásmozgalom méltó elismerését váltotta ki. Nagyra értékeljük a februári győzelem óta eltelt 25 év alatt hazájuk szocialista építésében elért sikereiket, és kívánjuk, hogy Csehszlovákia dolgozó népe. Csehszlovákja Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezetésével, további nagyszerű eredményeket érjen el országa felvirágoztatásában. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának e'nöTat Réti Ervir Befejeződött a római szolidaritási értekezlet
