Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

tm FeSruIr 5. IffftFT MAG'YAR0P«7^rf S. oMal Építőanyag-ipar A talpra állás évei NEM A TERVEZETTNEK és nem a szükségletnek meg­felelően növekedett az építő­anyag-ipar termelése” — ál­lapította meg a párt Központi Bizottsága novemberi ülésén hozott határozatában. Az öt­éves tervben előirányzottnál egy százalékkal kevesebbet termelt az építőanyag-ipar 1972-ben, az építőipar viszont 3,5 százalékkal többet. Mechut- n ikusan nem vethető össze e két adat — hiszen az építés­hez sokféle más terméket is fölhasználnak, s a szorosan vett építőanyagok előállítása annak, hogy napjainkban is eléggé szétaprózott az építő­anyag-ipar vállalati szerve­zete. (359 ipartelep közül mindössze 29 munkáslétszáma .haladja meg az 500 főt, de 233 olyan von, ahol száz alatt ma­rad; 42 vállalatból 19 terme­lési értéke nem éri el az évi 100 milliót stb.) Tény ugyan­akkor, hogy a fejlesztés e te­rületen rendkívül eszközigé­nyes — hétköznapibban; drá­ga —, mert például az oros­házi üveggyár évi 10 millió négyzetméter kapacitású sík­üveg üzeme egymilliárdnál költséggel már épül az új, nagy teljesítményű cement­gyár... Biztató tényekben te­hát nincs hiány. Sajnos, gon­dokban, kétségekben sincsen. Hullámok hátán táncoló ladiknak tűnik az építőanyag­ipar. 1961 és 1971 között nézve például a termelése — 5 és + 15 százalékos eltérésekkel in­gadozott, egyik évről a má­sikra, ami meghökkentően sok. 1971-ben mindössze két százalékkal növekedett a tel­jesítmény, de az egy foglal­koztatottra jutó termelés vál­tozatlan maradt. 1972-ben nem homogén terület -V-, de jelzi, hogy mint hosszú évek óta, úgy tavaly sem volt össz­hang a tényleges igények és a termelés között. A talpra ál­lásra tehát nagy a szükség. A harmadik ötéves terv az építőanyag-ipar termelésének 25—30 százalékos növekedé­sét írta elő. Ezzel szemben a tényleges bővülés 23 százalé­kot tett ki; az alsó határt sem érte el. Ugyanakkor az építő­anyagok iránti fizetőképes kereslet a számítottnál is na­gyobbnak bizonyult. A ce­ment-előállítás öt év alatt mindössze 16 százalékkal emelkedett, az importált mennyiség már a felhasználás egyharmadára rúgott, falazó­anyagokból. tetőfedő árukból, csempéből kimondottan rossz volt az ellátás. Sokféle adós­ság gyűlt össze az iparág számláján, érthető, indokolt volt ezek után a negyedik öt­éves tervről szóló törvényben megfogalmazott feladat; „Az építőanyag-ipart kiemelkedően gyors ütemben kell fejleszte­ni. Jelentősen javuljon és vál­jék kiegyensúlyozzottá az építőipar és a lakosság építő­anyag-ellátása; ennek alap­vető forrása a hazai termelés legyen.” Régi tartozások törlesztése kezdődött meg ezzel. A világ­szerte gyorsan fejlődő iparág hazánkban ugyanis jó ideig a mostohagyermek kenyerét et­te. NEM KAPTA MEG A SZÜKSÉGES fejlesztési esz­közöket, csupán a hatvanas évek elején épült fel az első, valóban nagy kapacitású ce­mentgyár, s ez a magyarázata Kisvárda lakosainak a száma rövidesen négy szovjet családdal gyarapszik. Bár ők ideiglenesen költöznek a vá­rosba, de ha elmennek, ak­kor jön helyettük más. Fog­lalkozásuk: olajátadó. A Ba­rátság II. kőolajvezeték fé- nyeslitkei szivattyúállomásán dolgoznak. — Nagyon jó — szól a csoport vezetőjének, Vlagyi­mir Tokarevnek a válasza a lakásról. A partner, a Kőolajvezeték Vállalat rendezte be a két- szoba összkomfortos lakáso­kat. Ellátta háztartási gé­pekkel. tv-vel, rádióval, gon­doskodik a fenntartásukról, így van ez a szomszédos or­szágokban is. — Már gyakorlatunk van a külföldre járásban — mondja. — Öt és fél ezer ki­lométer hosszú a vezeték- rendszer, ami visz olajat Csehszlovákiába, Lengyel- országba és Magyarországra Eddig a magyarok a Barát­ság I. vezetéken, a csehszlo­vák leágazásról kapták az olajat. 1974-től már teljesen ezen a vezetéken érkezik az olaj. Hogy egy-egy időszak­ban mennyi jöjjön, arra nemzetközi megállapodás Tan, Legutóbb az első ne­többe került. E kiadásokat azonban nem takaríthatjuk meg. Éveken át sokféle termékből — húzott síküveg, falburkoló csempe stb. — a hazai előállítás több­szörösét kellett behozni, s mi­vel a szocialista országok ha­sonló gondokkal küzdenek, az import egyre növekvő részé­ért tőkés devizával kellett fi­ugyan nyolc százalékkal több cement készült — a behozatal még így is túlhaladta jóval az egymillió tonnát! — de csök­kent az égetett cserépterme­lés, visszaesett a kő- és ka­vicsipar árukibocsátása, s az iparág egésze végül is csak há­rom százalékkal bővítette menyiségi eredményeit ta­valy. Ugyanakkor gyorsan nö­IGEN NAGY PONTOSSÁGOT IGÉNYLŐ MUNKA az öntödei mintakészítés. Ké­pünkön: Baranyai József és Hardi József a kisvárdai öntöde lakatosa radiátormintát ké­szít. (Hammel József felvétele) Bakta nem hagyja Falugyűlések után a volt járási székhelyen zetnünk. A jövőt tekintve, ez járhatatlan út. Nem egyszerűen a hazai termelés mennyiségi növeke­désének szorgalmazásáról van szó, hanem az egész épí­tőanyag-ipar szerkezeti átala­kulásáról, sőt, az egyes terü­letek — a kőbányászattól a hő-, hang- és vízszigetelő- anyag-iparig — termékszer­kezetének átrendeződéséről is. így például nagyobb' szi­lárdságú cementfajták előál­lításáról. a modern útépítés megkövetelte különleges zú­zott kövek —az ún. kubiszti- kus kőfajták — termelésének növeléséről. S más iparágak­ról szintén, hiszen az építő­ipar egyre több kohászati, vegyipari stb. terméket hasz­nál fel; összesen 80 ezer kü­lönféle árut! LÉPJÜNK NAGYOT: idén, a népgazdasági terv szerint az építőanyag-ipar termelése öt százalékkal kell, hogy növe­kedjék. Ezen belül a cement előállítása — az új beremendi gyár segítségével — 15—16 százalékkal bővül. A bátaszé- ki cserépgyár — évente 51 millió cserép és 47 .millió tégla — szintén termelni kezd, vár­hatóan munkához láthat az orosházi síküveggyár, Hejő- csabán 4,5 milliárd forintos vekedett az azbesztcement te­tőfedő pala, mérsékelten az égetett tégla termelés, ug­rásszerűen a falburkoló csem­pe — 1971. november: 80 ezer. 1972. november; 214 ezer négyzetméter — előállításai. A fölemelkedés kezdő mozdula­tai ezek, így válik érthetővé — de nem mindig indokolttá — ellentmondásosságuk, INTÉZKEDÉSEK SORA ENYHÍTETT a feszültségeken — tavaly 10 millió c> '11 árra] csökkenhetett az építőanyag import, 1971-től teljes egészé­ben a vállalatoknál hagyták az amortizációt, megkülön- böztetet hitelpolitikai elbá- násban részesülnek stb., de úrrá lenni a gondokon csak maga az iparág képes. Egye­netlenségtől mentes termelési eredményekkel, műszaki fej­lesztéssel, rekonstrukciókkal, az üzem- és munkaszervezés — más területekénél is ala­csonyabb — színvonalának erőteljes javításával. E bo­nyolult feladatok végrehajtá­sa teszi lehetővé, hogy az épí­tőanyag-ipar teljesítménye — a Központi Bizottság állásfog­lalására emlékeztetve — e tervezettnek és a szükséglet­nek megfelelően növekedjen már az idén s még inkább s következő esztendőkben. Vmm (M.) Aki ma Baktalórántházára először érkezik, megérezheti, hogy olyan helyen jár, ame­lyik már volt „valami”. Az árnyas utcák, a központ szép üzletsora mind erről árul­kodik. Ha aztán hallgatni kezdi az embereket, mintha egy árnyalattal több lenne az „észrevétel”. Megszűnik a kisvárdai vasútvonal, kevés az üzlet, és így tovább... Fejlődik, vaj»y visszafe;!tídik ? Mi hát a valódi helyzet? Fejlődik, vagy visszafejlődik a volt járási székhely ? Leg­jobb iránymutatóul a Bak- talórántházi Nagyközségi Kö­zös Tanáos, tehát a volt székhely, és a két szomszéd- falu, Nyírkércs és Nyírjákó egyesült közös tanácsa kínál­kozott, ahol éppen a tanács- tagi beszámolók és falugyű­lések statisztikáját készítette ott jártunk alkalmával. A három községnek egy híján ötven tanácstagja van jelenleg. (Körzet ötvennégy van, de négy tanácstag el­költözött és egy lemondott.) Baktán 35, Jákón 10 és Kér­essen 9 a körzetek száma. — Negyvennégy tartotta meg tanácstagi beszámolóját — összesíti Bárdi Sándor tit­kárhelyettes. Megjelentek összesen 673-an. összesen öt- ezerhétszáz lakosa, három és fél ezer választója van a nagyközségnek, de itt minden családban van legalább négy választó, miért menjen el Vezeféképílők — vendégségben gyedévre Ufában volt egy megbeszélés, legközelebb márciusban Prágában lesz hasonló értekezlet. Minek kell az olajat át­adni, hiszen az úgyis jön „magától” a vezetéken, — merül fel a gondolat. A vá­laszt Tokarev adja meg: — Minden napra megvan a terv, hogy mennyi kőolaj jöjjön a vezetéken. Két- óránként ellenőrizzük a mennyiséget, ha kevesebb jött, akkor telefonálunk Lvovba — ott van a disz­pécserközpont — hogy nö­veljék a mennyiséget. Aztán vannak minőségi mutatók is. A szabvány szerint megvan, hogy mennyi szennyeződést, vizet. sót. egyéb ásványi anyagokat tartalmazhat a kőolaj. S nekünk ez a leg­nagyobb feladat: hogy jó mi­nőségű kőolajat adjunk. Lassan teljes létszámú lesz í csoport. Február elején ér­kezik meg az utolsó család, s a nyolc fős üzemelő létszám így meglesz. Ugyanis min­denütt a férj és a feleség is dolgozik, mindketten olaját­adók. — Akkor nyolc lakás kel­lene, ha csak az egyikőjük dolgozik — magyarázza To­karev. — Tudjuk, hogy min­denütt gond a lakás, ezért a többi szocialista országba is így megy együtt a férj és a feleség. — Az egyik családban két­éves kisgyerek is van. Rá ki vigyáz, amikor az édesanya dolgozik? — Két-három gyerek nem számít. Bárki vigyáz a má­sik gyerekére. Kicsi a cso­port, megértésnek kell lenni egymás között. Tokarev és egy másik tár­sa december 24-én érkezett Magyarországra. Hogy szok­ta meg a magyar környeze­tet? — Vártak bennünket a szivattyúállomáson. Nagyon szívesen fogadtak, szinte rögtön otthon éreztük ma­gunkat. Csak egy a baj; tol­mács nélkül nem tudunk beszélgetni. De hamarosan ezen a kis nehézségen is változtatni fogunk. — Hogyan? — Megtanulunk magyarul. Amikor majd elutazunk, ak­kor már fele részben ma­gyarok leszünk — tréfálko­zik. A csoportvezető igen agilis ember. Már a'i első hetek­ben felkereste a községi ve­zetőket, járt Kisvárdán a pártbizottságon, megígérte, hogy tájékoztatja őket arról, hogyan élnek, a pártszervek pedig segítik őket. ha vala­milyen problémájuk akad. — Mit láttak eddig Ma­gyarországból ? — Nem sokat. Most nincs idő elmenni sehová, mert kevesen vagyunk. Aztán első a munka, most kezdődik iga­zán, hogy mindennel megis­merkedjünk. Majd tavasszal, akkor más lesz. Megérkezik a Szovjetunióból a kocsink, el tudunk menni mindenüvé. Megígérték, hogy a Kőolaj- vezeték Vállalat központjába, Siófokra is elmehetünk, ott fogunk üdülni a Balaton, partján. — De mégegyszer: előbb a munka — mondta búcsú­zóul is Vlagyimir Tokarev. Lányi Bolond mindenki ? A résztvevők szá­mát beszorozva, az érdekelt családok nyolcvan százaléka képviseltette magát a nép legkisebb sejtjeiből, a csalá­dokból. Egyébként hét falugyűlés is volt, a két faluban' egy- egy és az anyaközségben öt­felé. És egy réteggyűlés a Flóra-tanyán — hogy a kin­tieket ne kelljen behívni. Középületek új hivatása És most érkezünk a sta­tisztika ' legérdekesebb -részé­hez. összesen hatvanhat közérdekű javaslatot tettek a választók, amit a tanácsta­gok csoportülésein még kö­vetett 32 bejelentés. Mik ezek? Vasút, megszű­nése, ugyanakkor a Nyíregy­háza felé vezető sínpálya korszerűsítése. Útépítés, a kottyanok kijavítása, járda, közvilágítás sűrítése. És feltűnő hevességgel egy bölcsőde indítása. — Lám, ez teljesül is — mondja a titkárhelyettes. A volt járásbíróság épüle­téből — három lakás ellené­ben megkapták a megyei ta­nácstól — iskola, napközi lesz és ott bölcsőde is. Egy­millióba kerül, nyolcszázezer már megvan az átalakítás­hoz, még idén megnyílik. (Mi lett a többi középülettel? A volt pártházból egészség- ügyi épület, a volt rendőrka­pitányságból gyermekotthon.) A tisztasági fürdő nehe­zebb ügy. Van egy mélyfúrá­sú kút, meleg a vize, arra álmodozzák a fürdőt a lako­sok, még vikendtelepet is köréje. De a víz nem eléggé forró, magától sem jön fel, most vizsgálják szakemberek a lehetőségeket. Vízmű 22 millióért A vízmű viszont idén meg­lesz. összesen 22 millióba ke­rül, ehhez 18-at a megyei ta­nács ad — tudták meg a vá­lasztók. Még ez évben min­den ház udvarán, egy mé­terre a kerítéstől megindul­nak a vizek a csapokból. On­nan aztán ki-ki bevezetheti a lakásba is. Egyelőre csak Bakta. de öt községre ter­vezik. Érdekes, hogy az ötö­dik már kívül is esik a já­ráson, Petneháza Kisváráé­hoz tartozik, de a kilométe­rek könyörtelenek, át kell lépni a közigazgatási hatá­rokai a csövekkel. Ennek örültek a választók. Viszont nagyon sürgették a* ÁFÉSZ bolthálózatának ki­terjesztését, mert van akinek nem mindegy, hogy két ki­lométert kell gyalogolnia a bevásárlásaihoz. Érdekes, hogy lakosai nem hagyják el a nagyközséget.' Még, aki máshol kapott új állást is, itt maradt, innen jár dolgozni. Változatlanul nagy a lakás­éhség — beszélik tovább a* észrevételek. Három év alatt a gimnázium mögötti. > volt vásárteret beépítették —• méghozzá, miVel itt csak ilyenre lehet építési enge­délyt adni — emeletes magán­házakkal. Arra sétáltunk a beszélgetés után, jólesik né*- ni, milyen takaros, jól be­osztott, kulturált életet je­lentő kis házak ezek. Sok alatt még a garázs is 0I4' van... A választó sürget De a választó sürget: új házhelyeket kell kiszakítani. Mert Baktán ma, ha a fia­talok összeházasodnak, nem húzzák meg már magukat otthon, rögtön új fészket sze­reznek. Nagyon tanulságosak vol­tak ennek a beszélgeléssoro- zatnak a mondatai. Azt. jel­zik, hogy Baktalórántháza nem vált „halott kisvárossá”, amiért néhány hivatal elköl­tözött és az ügyintézők se­rege nem jár már ide. Sőt, máris sok dologban — vízmű, házépítés — kezdi felülmúlni járási székhelykorát. Ahogyan egy beszélgető- partnerünk mondta a kelle­mes étteremben: „Bakta nem hagyja magát.” A mondanivaló világos a* eddigiekből. Bakta jó barátja nemcsak a baktaiaknak, ha­nem a két leány községnek Is. Nyírkércs és Nyírjákó nem bánták meg, hogy hozzá csatlakoztak. Ilyenkor általá­ban a központi község kap többet a közös pénzekből a központi létesítmények fenn­tartására. Itt fordítva törté­nik: a két kis falu a nagy központi székhelytől többet kap vissza utakban, óvodák­ban és egyebekben, mint amennyit ő ad. Egy volt já­rási székhely, egy ilyen nagy község ezt megengedhet magának. Nem rosszabb itt élni, mint máshol, ezért ma­radnak itt az emberek és ezért nem fejlődik vissza m volt székhely. Geszfcelyi Nagy Zoftaa t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents