Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

4. oldal KELET-MAG Y ARORSZ AG 1973. február S. Szülők fóruma FIATALOK Sj FIATALOK j™ FIATALOK OS FIATALOK jgS FIATALOK A felnőttek felelősségéről Gyermekünk kudarca, sikertelensége, a javítóvizs­ga, az ismétlés, a tanulmányi lemaradás a közvéleményt, a szülőket, a pedagógusokat foglalkoztató kérdések egyike napjainkban is. Joggal merül fel bennünk a kérdés: miért maradt le gyermekünk. A tanulmányi lemaradás oka nem más, mint gyer­mekünk iskolai nehézségeinek egyik formája. Leggyak­rabban abban ismerhetjük fel, hogy tanulmányi ritmu­sa, üteme lassul, az elért eredménye átmenetileg, vagy tartósan az iskolai követelmény és saját képességének színvonala alá süllyed. A lemaradás, de különösen a tartós lemaradás káros hatással van a gyermek egész személyiségének fejlődésére. Aláaknázza önbizalmát, konfliktust idéz elő benne és környezete között. Gyak­ran fegyelmezetlenné, fásulttá, közömbössé válik. Hely­telen a felfogása, téves a nézete a munkáról, s előfordul, hogy az iskolai kötelezettségek alóli teljes kibúvás jel­lemzi. Nagyon fontos a lemaradás azonnali felismerése. Minél előbb ismerjük fel, annál eredményesebben segít­hetünk. A felismerés érdekében jó ha tudjuk, hogy a tanulmányi lemaradást előidéző leggyakoribb bkok igen összetettek, s egyszerre nemcsak egy, hanem többféle forrásból is fakadhatnak, s a legkülönbözőbb tünetek­ben jelentkezhetnek. Ilyenek lehetnek például: — a rossz családi környezet (kedvezőtlen lakás- viszonyok, részeges, goromba, csak a pénz után futó szülők, elkényeztetés, szeretet hiánya, kö­vetelmény nélküli gyermekszeretet, a túlzott tiltás, vagy a csak tiltás, teljesíthetetlen köve­telmény-támasztás a gyermekkel szemben, stb.); — születési hibák, betegségi hátrányok, testi fo­gyatékosság (kellemetlen testarányok, kancsal­ság, dadogás, rövidlátás, stb.); — rossz baráti környezet (kisebb csínyek elköve­tése, csavargás, cigarettázás, alkoholfogyasz­tás, nagyobb botrányok, stb.); — a tanulásra és általában a munkára való rossz beállítódás (helytelen tanulási módszer, az ol­vasottság hiánya, gyenge írási készség, szegé­nyes nyelvismeret, alacsony színtű szóbeli kifejezőkészség, rossz időbeosztás, stb.). A felsorolást szaporíthatnánk, de ebből is könnyen beláthatjuk, hogy olyan komoly dolgokról van szó, me­lyek közül egy-egy ok is elegendő lehet ahhoz, hogy gyermekünk — magára maradva — félszeggé, megke­seredetté, magába zárkózottá, közömbössé, ellenséges magatartásúvá váljék. Legfőbb kötelességünk folyamatos fejlődését, lema­radásának megelőzését biztosítani. Mindenekelőtt ezt megfelelő családi légkör és környezet megteremtésével teljesíthetjük legjobban. Ide tartoznak: a tanulás feltételeinek, helyének, esz­közeinek, a gyermek nyugalmának biztosítása. Ezen túl akkor járunk jó úton, ha rendszeresen és folyamatosan érdeklődünk minden iskolai, iskolán kívüli tevékenysé­ge iránt, ha megismerjük baráti körét, ha vele együtt tudunk örülni sikerének, ismerjük gondjait, ha kiala­kítjuk a családban végzett ésszerű és helyes munka alapkövetelményeit, ha irányítjuk szabad idejét, stb. Mindenféle munkánk csak akkor lesz eredményes, ha gyermekünk is minden képességével, akaratával részt vesz ebben, mert a nyújtott segítségünk nem pó­tolhatja az ő munkáját, nem csökkentheti erőfeszítését, hanem inkább erősítenie kell azt, mert így fejlődhet ki a munkához, a tanuláshoz, hozzánk, önmagához, mások­hoz való tudatos, felelősségteljes viszonya. Elsősorban nem az anyagi javak bősége, a szükség­letek és kívánságok korlátlan kielégítése az, ami gyer­mekünk szívét meghatja, s amiben bennünket követen­dőnek lát, hanem a mindennapi emberi vonásaink. Mert gyermekünk önkéntelenül is utánoz bennünket, s követi példánkat minden olyan esetben, amikor mintára van szüksége Könnyen felismerhetjük, hogy nemcsak arcvonásai­ban viseli jegyeinket, hanem egész magatartásában, jel­lemében. Rá nemcsak akkor hatunk, ha direkt módon foglalkozunk vele, hanem minden szavunkkal, tettünk­kel, egész magatartásunkkal. A kitartást, a szorgalmat is tőlünk látja először. A ióról, a rosszról alkotott első fogalmait is a mi néze­tünk alapján alakítja ki. Ezért nem szabad, hogy a vé­letlenre bízzuk fejlődését, sorsának alakulását. Életünk során látókörünkből egyetlen percre sem tűnhet el gyer­mekünk. Lehatásosabb szülői gyógyszer a vele való emberi ‘örődés és az igazi gyermekszereteten túl a szülői terv- szerűség, megfontoltság, következetesség. A családban sok lehetőség van arra, hogy gyerme­künk tanulási feltételét kedvezőbbé tegyük, fejlődését, erkölcsi magatartását, gondolkodásmódját helyes irány­ba fejlesztjük. Vass Lajosné A medve és a szúnyog Egyszer a medve így szólt a szúnyoghoz: — Mondd már meg ne- kém, szúnyog barátom, te, aki minden élőlény vérét szívod, kinek a vére a leg- édesebb? A szúnyog így válaszolt: — Hát bizony — az cm- béré. — Jó — szólt a medve — és elindult, hogy mcgízlelje az ember vérét. Találkozott egy fiúval: — Állj! Ember vagy? — Én csak az leszek! — szólt a fiú és vidáman, ug­rándozva ment tovább. — Nos, ugrándozzál csak — morgott a medve — úgy sincs abból, ami csak lesz, semmi hasznom. Ment tovább és találkozott a koldussal: — Állj! Ember vagy? — Ér sak az voltam — krákogc a koldus és még jobban összegörnyedt, hogy ne lehessen öt észrevenni. — Nos, csak görnyedj — morogta magában a medve — ami már volt, abból sincs semmi hasznom. Ment. ment, mig találko­zott a lovon ülő huszárral. — Állj! Ki vagy? — Ember! — förmedt a medvére a huszár és jól megsarkantyúzta a lovát. De a medve utánarontott és állandóan a nyomában volt. Ekkor a huszár hirtelen megperdült és kardját a medvébe döfte, hogy csak úgy patakzott annak a vére. A medve látta, hogy ez bi­zony már nem tréfa és fu­tásnak eredt. A huszár nem volt rest. lerántotta válláról a karabélyát és a menekülő medve után lőtt. Ismét összejött a medve a sztínyoggal. — Te szúnyog, elismerem, hogy igazat mondhattál, hogy az ember vére a leg­édesebb — szólt o medve — de nekem többé nem csi­nálsz kedvet annak megízle­lésére. — Ugyan miért? — kér­dezte nevetve a szúnyog. — Hát azért, mert az em­ber nem tréfál. Még csak készültem rárontani, máris rám öltötte hatalmas és oly éles nyelvét, hogy a cson­tom velejéig belém hasított. Ott is hagytam őt, de még utánam is fordult és akkorát köpött utánam, hogy csak úgy belém nyilait; még most is sajog az oldalam. A szúnyog akkorát neve­tett a medve tudatlanságán, hogy a nevetéstől majdnem megpukkadt. Szlovákból fordította: Dr. Papp V inciorn<* MI VAN A ZSÁKBAN? Hogy mi van a zsákban, azt nyomban megtudhatjátok, ha mind a 12 sorba vízszintesen beírjátok az alábbi meghatározásokra a helyes választ — majd a nyíllal jelölt függőleges sort elolvassátok. Meghatározások: Megfejtések: 1. Ország a Baltikumban (Lett). 2. Ruhát készítő mester (Szabó). 3. Növénygondozó (Kertész). 4. Kazahsztán fővárosa (Alma-Ata). 5. Az „így írtok ti” szerzője (Karinthy). 6. Nagyváros Ausztráliában (Melbourne). 7. Uszóbajnoknőnk (Gyarmati). 8. A fekete földrész (Afrika). 9. Fej alá való (Vánkos). 10. Paprika jelzője is lehet (Szegedi). 11. Borbélyszerszám (Borotva). 12. Nincs határa (Határtalan). (Tioijuq iE)ex :J0S saSajpggnj y) TÖRD A FEIEDI Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Növény. 7. Fogoly. 8. Kettőzött más­salhangzó. 9. Szülő 11. TÓI. 12. ötlet, javaslat, ismert szóval. 14. Ingaóra ingája teszi, ha jár az óra. 16. Megfejtendő. 18. Bőg, népie­sen. 20. Szeszes ital (tömény). 21. Éliás Miklós. 22. Orszá­gos Rendező Iroda. 24. El- me. 25. Személyénél. 27. Ka­lászos gabona. 28. Vissza: hajadon. 29. Falatozta. Függőleges: 19. Perzsia. 21. Balti szovjet nép. 23. ILÁ. 24. fii. 2«. Alumípium vegyjeli ’.7, Helyrag. Megfejtendő: Szabolcs-Szatmár megye 21 településében található... függőleges 6. Közülük a leg­nagyobb és legidősebb a ...vízszintes 1, 1640-ből. Egy századdal későbbi található pl. ...vízszintes 16 és ... függő­leges 15 ...községekben. Múlt heti megfejtés: 1. Huszonnégy órai. 2. Eu­rópai nép. 3. Pakol. 4. Ket­tőzött mássalhangzó. 5. Fe­udális felségjelvény. 6. Megfejtendő. 10. Felforgatott lap! II. Üdítő főzet. 13. A- val a végén pravoszláv pap. 14. Egymást követő két más­salhangzó a magyar abc-ben. 15. Megfejtendő. 17. NUT Ez időszak jellegzetes ese­ményei a farsangi mulatsá­gok. Könyvjutalmat nyertek} Hadina Magdolna Kótaj, Kiss Hedvig Mátészalka, Boros Katalin Nagykálló, Molnár Ibolya Fehérgyarmat és Né­meth Ibolya Nyíregyháza. A paraszt és a cár (OROSZ MESE) fiit egyszer egy cár. Ez s cár nagyon szerette a mesét. És mindig újabbat és újab­bat akart. Az udvari mese­mondók, már elmondtak minden mesét,, amit ismer­tek. Senki nem tudott a cár­nak többet mesélni. Akkor a cár megparancsolta, hogy vezessék elébe azt, aki tud olyan mesét, amit még nem hallott. És aki új mesét mond neki, annak nekiadja a lá­nyát és fele birodalmát. Jöttek a bojárok, generá­lisok, gazdag kereskedők. Bármelyikük is kezdett me­sélni, a cár kiabálja: — Ismerem, ismerem, már hallottam. Ezzel be is fejező­dött. Minden kérőt kidobott. Élt a cár birodalmában egy szegény paraszt. Egyszer ez a paraszt elment a kocs­mába megmelegedni. Ott ki­nevették őt: — Te nem mégy a cárhoz mesét mondani? Vár a cár­leány — kérőnek — siess! Ne félj, menj! Hallgatja a szegényein bér a gúnyolódást, magában, pe­dig azt gondolja: — Elmegyek. A eárleány- nak nem leszek a kérője, d» legalább enni adnak. Elment a palotába és &z| mondja: — El akarok neked moiw dani, cár őfelsége, egy me­sét. Csak előbb parancsold meg, hogy adjanak enni-inni. A parasztot megetették, megitatták. A cár összehívta a bojárokat és megparan­csolja a parasztnak: — Mondd a mesét! , — Az én apám nagyoa gazdag ember volt a mi bi­rodalmunkban. Magas szé­kesegyházat épített. Az ud. varunk olyan volt, hogy a galamb egy nap alatt nem tudta átrepülni. A cár hallgat, a bójáról hallgatnak, a paraszt pedig mondja: — Majd holnap ebéd után folytatom. És elment meg­vacsorázni. A cár azt mondja a bo­jároknak : — Mit tegyünk? Ilyen me. sét nem hallottam, de a lá­nyomat nem akarom a pa­rasztnak adni. Mit tegyünk? — Mondd, hogy hallottad A7 alOMCfífufo HADNAGY GÁBOR ÉS MEKIS JÁNOS SZATIRIKUS KÉPREGÉNYE 4. — Bocsánat, uram! Szólí­totta meg Borostás úr a fur­csa öltözetű idegent. — ön bizonyára külföldi, van fi­nom, impregnált gyufája. Nem adha egy kis tüzet? 5. — Parancsoljon — szólt hősünk szerényen. — Mi-mi-micsoda ? Hihe­tetlen... — Borostás úr majd elájult a csodálkozástól. — Első sercintésre gyűlt! Ez kész csoda! 6. Látom, itt a legfőbb ide­je, bogy előrukkoljak a köz­jó érdekében legújabb talál­mányommal, az atomgyufá- vaL Áldani fog az emberiség, s híres lesz általam a hon... (Jövő heti, szombati szá­munkban folytatjuk.) ezt a mesét, mi pedig majd helyeseljük. Eljött a másnap délután és a paraszt is folytatta tov j a mesét: Volt az apámnak egy kancája, az 3 nap alatt körbefutotta a földet. Arany és ezüst olyan sok volt, hogy te cár. akkor elvettél tőlünk: egy ládával... Még máig sém adtad vissza. Ekkor felkiáltott a cár: — Tudom, tudom! És a bojárok is kiabálták! — Tudjuk, tudjuk, hallot­tuk! — Ha tudod, és ti. bojárok is tudjátok, akkor fizesd meg az adósságot cár őfen­sége! Ekkor a cár megértette; hogy a paraszt, becsapta őt. De semmit sem tehetett el­lene. Megtöltött a paraszt­nak egy ládát arannyal. Á paraszt fogta az aranyai hazament. Még mindig él és nevet a cáron. PaVB Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents