Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-23 / 45. szám

Pesti ember Beregben Az egészségesebb Szabolcsért Az igazi diploma ALIG VAN OLYAN KÖZ­MONDÁSUNK, köszönésünk, szólásmondásunk, amely ne lenne összefüggésben az egészséggel. Napi téma ez baráti beszélgetésnél, ta­nácstagi és egyéb gyűlésen. Érthetően foglalkoztatja a közvéleményt: hogyan alakul az egészségügyi ellátás, mi­lyen lépéseket tesznek az il­letékes állami és tanácsi szervek a legdrágább kincs megvédése érdekében. A beteg ember, aki közvetlenül átéli, tapasztalja az egész­ségügyi ellátás pozitív és negatív hatásait, azon a vé- leményen van: többet ille­ne tenni az egészségért. Enélkül nincs munkabírás, életkedv, jó közérzet. Mit mondanak a „másik oldalon”, az egészségügyi el­látás fejlesztéséért felelős szervek vezetői, dolgozói? ök is azt mondják, többet kell tenni minden évben. Olyan áron is, hogy más, ugyancsak fontos beruházá­sok mellett, elsőbbséget ad­ni az egészségügyi beruhá­zásoknak. Nincs eltérő vélemény az egészségesebb Szabolcs­Szatmár megteremtésében. Mégis, az egyes emberek, a betegek legtöbbször a saját esetük alapján azt látják, megint órákig kell várni, akadozik a gyógyító mun­ka... Az egészségügyi szervek viszont ezen t.úl azt is lát­ják, milyen anyagi forrás áll rendelkezésre, hogy a mennyiségi és a minőségi követelmények szerint fej­lődjék tovább megyénkben az egészségügyi gondozás, gyógyítás, megelőzés. VALAMENNYIÜNK MEG­NYUGVÁSÁRA szolgál és egy fontos felismerést tar­talmaz, hogy az idén a korábbiaknál jóval nagyobb pénzösszegeket fordíthatnak megyénkben egészségügyi célokra. A megyei tanács a központi költségvetéséből 73- ban 269 millió forintot költ erre a célra, s ez nem keve­sebb, mint az összköltségve- 51,7 százaléka. Milliókban számolva az idén 25,7 milli­óval több jut az egészségügyi ellátás fejlesztésére, mint az elmúlt évben. Ez a külön­böző központi intézkedések hatására — mint az egész­ségügyi intézmények élelme­zési normáinak emlőse stb. — azt jelenti, hogy a me­gyében mintegy 10,2 száza­lékkal többet költhetünk egészségügyi célokra. mint korábban. Nagy dolog ez, mert em­lékszünk olyan időszakokra, amikor az egészségügyi költ­ségvetés nem foglalt el ilyen kulcshelyet. Noha a szándék akkor is az volt. hogy minél erőteljesebben Viktor Kon jakin: A vendég egy kiskanállal megkavarta a pohár tartal­mát, majd kiitta. Arca eltor­zult, azonnal hívta a pincért. — Maguknál miért nincs cukor a kefirben? — De van kérem. — Nincs. — Akkor nem keverte meg eléggé. — De igenis megkevertem A pincér elgondolkozott és így szólt: — Bocsásson meg, akkor valószínű, hogy tejfölt hoz­tam önnek kefir helyett. És ugyebár tudnivaló, hogy a tejfölt cukor nélkül árusít­ják. — Ez kefir volt, cukor nél­kül. Kérem a panaszkönyvet — Nem adom. Sőt felhívom a kedves vendég figyelmé' arra, hogy kötelessége a tejfö és a kefir közötti értékkülön bözetet megfizetni. — Miféle különbözetet? Azonnal hívja ide az igaz gatót! Bejön az igazgató. törődjünk az egészségügyi el­látással. El kellett azonban jutni a felismerésen túl a gyakorlati cselekvésig, s az anyagiak elosztásában is megadni a legdrágább kincsnek kijáró elsőbbséget. Nemcsak új gyárakat, mo­dern mezőgazdasági telepie­ket, lakónegyedeket, iskolá­kat, művelődési létesítménye­ket kell építeni, hanem új rendelőintézetet, kórházi osztályokat, orvosi rendelő­ket. S tetemes összegeket kell fordítani a korszerű gyógyí­tómunka feltételeinek a meg­teremtésére. Műszerekre, gyógyászati eszközökre, ame­lyek költségesek. Élni a sa­ját lehetőségekkel, de oko­san felhasználni az országos egészségügyi szervek évi 14 millió forintos külön támo­gatását is, amely a hátrá­nyos helyzet megszüntetését szolgálja. MEGYÉNK BEBIZONYÍT­JA, hogy nem csak kérni tud a saját erőforrásokat megha­ladó, Igen fontos és hiányzó egészségügyi létesítmények céljaira, de nem sajnál a megye kasszájába is bele­nyúlni, ha az egészségünkről van szó. Megyénkben a leg­mostohább a helyzet, a kór­házi ágyakkal való ellátott­ságban, s az orvosok száma is a kívántnál jóval keve­sebb. De Szabol cs-Szatmár Baranya után a második, ahol a tanács a legtöbbet költ évente egy-egy kórházi ágyra, Pest megye után ugyancsak a második helyen áll a megye a szociális gon­doskodásban is. Több példát sorolhatnánk — Nyírmada, Ajak, a MEZŐGÉP stb. — amelyek azt bizonyítják: nemcsak a megyei szervek gondoskodnak kiemelten az egészségügyi ellátás fejlesz­téséről, de a községek, az üzemek, vállalatok önállóan is vállalnak anyagi áldozato­kat. orvosi rendelőket ren­deznek be, műszereket vásá­rolnak, stb. Társadalmi méretűvé kezd válni az egészségről való gondoskodás. De aligha le­het másként, hiszen a megye körzeti orvosi rendelőiben egy év alatt hárommillió ember fordul meg, a kórhá­zakban 72 500 beteg, míg a rendelőintézeti gyógykeze­lési esetek száma az utóbbi évben is csaknem elérte a kétmilliót. Alig van ember, család, aki valami módpn ne találkozna az egészségügyi intézmények munkájával, s ne lenne egyben kritikusa is a tapasztaltaknak. A közvé- leméhy állandóan képet al­kot- slz orvosok, az ápolók, az egészségügyi dolgozók hoz­záértéséről, felelősségéről. Ez nem mindig dicsérő, olykor elmarasztaló. Néha az egyedi — Mi a hézag, kérem? — A kedves vendég megit­ta a tejfölt, de csak kefirért óhajt fizetni. — Nem ittam semmiféle tejfölt — tiltakozik a vendég. — Ez kefir volt — cukor nél­kül! Ezért kérem a panasz­könyvet! — Ne hazudozzon! Tejföl volt, határozottan emlékszem, hogy tejföl volt. Az igazgató elgondolkozott, majd így szólt: — A bizonyításhoz szüksé­ges még egy pohár kefir. Így majd tisztázzuk. hogy mii ivott. Hozzon egy po­hár kefirt — szólt a pincér­hez. Az elment, majd öt perc núltva, arcán elégedett vi- vyorral jött vissza: — Megmondtam! Ma a konyha egy szikra kefirt sem kapott! Az igazgató rosszallóan né­zett a vendégre, a vendég — a pincérre. — Hadd látom, hol az a tej­esetek alapján levont általá­nosítás nem igazságos, nem veszi figyelembe a sok száz becsületesen dolgozót, akik közül sokan éppen a betegek önzetlen gyógyítása közben hajszolják beteggé önmagu­kat. JÓZANUL MÉRLEGELVE a tennivalókat lehet többet tenni az egészségünk meg­óvása. a betegség gyógyítása érdekében megyei méretek­ben. Ez pontosan azt a helyzetelemzést, a fontossági sorrend, kijelölését kívánja meg. amit az egészségügyi irányító szervek munkájában tapasztalhatunk is. Ennek eredményeként épül meg az új megyei rendelőintézeti szárny, bővül a megyei kór­ház, korszerűsödik jó néhány körzeti rendelőintézet. Vagy­is: egyszerre szükséges vé­gezni a mennyiségi fejlesz­tést és szorgalmazni a minő­ségi munkát, a magasabb színvonalú, a korszerű gyó­gyító eljárások terjesztését. Ennek egyik legfrissebb pél­dája a megyében első ízben végrehajtott sikeres szaruhár- tya-átültetés. De a gyógyí­tás, a megelőzés sokkal in­kább tevődik össze sok száz, ezer „mindennapos” esetből, amelyet nem „jegyeznek” az orvostudomány lapjain. De emberek százai, ezrei nyerik vissza egészségüket. Szabolcs-Szatmár megye különösen nagy erőfeszíté­seket tesz az egészségügyi ellátásban érezhető elmara­dás csökkentésére, az egész­ségügyi törvény megvalósí­tására. Az egészségügy tár­sadalmi feladat, s ebből az állami és a megyei szervek jócskán kiveszik részüket. Gyorsabb lenne azonban az előrelépés, ha a központi in­tézkedéseket a tenniakarás, az önálló kezdeményezés, a helyi erőforrások jobb ki- aknázása is segítené. Néhol ugyanis a kulturáltabb kör­zeti rendelő, az otthonosabb és kényelmesebb gyógyító munka csupán azon múlik, hogy igényt tartanak-e a helyileg felkínált társadalmi munkára, az összefogásra. Nem milliókat, nem anya­gi megterhelést jelentő ál­dozatokat kéme olykor az egészség, hanem „filléres”, de időben elkészülő apró munkákat. Egy kis óntevé­kenységet a helyi egészség ügyi ellátás egy-egy • lépcső jének megépítéséhez. ÍGY MÉG NYUGODTAK BAN elmondhatnánk, hogy a/ egészség nem csak a leg drágább kincsünk, hanerr öntevékenyen tudunk term is érte. s nem várunk min dent felülről. Páll Géz föl, hasonlítsuk össze — szólt a vendég. A pincér savanyú képpel válaszolt: — Sajnos, nincs tejfelünk. A főszakács azt mondta, hét­fő óta tejfölt sem kaptunk. — Hívja ide a főszakácsot! — parancsolta az igazgató. Bejött a főszakács. Szigorú volt és megfontolt. Az ujját belekanyarította a pohárba, a fény felé tartotta és megfel­lebbezhetetlenül kijelentette: — Ez tej! Közönséges sava­nyú tej. Már egy hete kalló­dik a konyhán, haza akartam vinni a kandurmacskámnak. de mire az ételmaradékokat elszortírozom, ezek a pincé­rek mindent eladnak. És felsóhajtva visszament ' a konyhára. Egy pillanatig mindhár­man hallgattak. Aztán a pin­cér elövette a noteszét, rá­nézett a menüre és számolni kezdett. — Tejet kapott a kedves vendég. Langyos, felforralt fejecskét. És ugyebár ez egy kopekkel drágább a szokásos­nál. Kérem, a különbözetet fizesse meg! Fordította: Rrecsmáryné Baraté Rozália Azt mondják: ritka, mint a fehér holló, hogy valaki, aki Budapesten született, nevel­kedett és élt, ott lakással és lehetőségekkel- rendelkezett, tehát igazi fővárosi ember létére, diplomával a zsebében Budapesttől 350 kilométer­nyire, a beregi részen, egé­szen . pontosan: Va.saro.sna ményban vállaljon munkát és egész csaladjával együtt ott is telepedjen le. Igen, valóban ritka az ilyen eset. Zentai Gyula, a vásáros- naményi-olcsvai Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet főa.g- ronómusa és egész családja ilyen kivétel. Senki sem csalogatta Zentai Gyula most 32 evef Két gyermeke van, a nagyob­bik iskolás, első osztályos. Mindkét gyermek Vásárosna- ményban született. Pedig az édesanyjuk is pesti lány volt, de követte férjét s most köny­velő a Vásárosnaményi ÁFÉSZ-nél. De hogyan is került Zen- tái Gyula, a pesti fiú Vásg- rosnaményba ? Hívta, csaló- gáttá valaki? Nem. Még egyetemi hallgató volt Gödöllőn, amikor az egyete- mistákat, mint leendő mező­gazdászokat az egyetem ki­rándulásra, termelőszövetke­zetek meglátogatására vitje. Egyik út Szabolcsba, azon belül Beregbe, Vásárosna- mény környékére vezetett. Zentai Gyula akkor járt elő­ször ezer a vidéken. Látta az itteni életet, a gondokat, prob ­lémákat is. Az embereket kü- lön is figyelte. Arra a követ­keztetésre jutott, hogy dolgos emberek — jó nép él és lakik ezen a tájon. Már akkor úgy ment vissza az egyetemre, hogy a beregi látogatás emlé­ke állandóan foglalkoztatta. Megszerette ezt a vidéket és az itteni embereket. És nem is csak ő. Hárman határoztak úgy, hogy tanulmányaik el­végzése után a Beregbe kérik elhelyezésüket. Kozsdi Árpád Tiszaszalkára került, a Bijza kalász tsz-be agronómusnak. Négy étivel ezelőtt megvá­lasztották elnöknek. Szendrei Kálmán Beregdarócra kérőit, t Barátság Tsz-be. Azóta is tt dolgozik, tisztelt és elis- -ert szakember. Ök azonban n budapestiek. Gyakornokból főagronómus tak a fiatal szakember mellé és segítették őt, főleg az első esztendőben, a kezdet kezdetén, amikor még nem volt se helyi ismerete, se ter­melési tapasztalata. — Az első napokban láttam, hogy remek emberre, igazi szív-lélek mezőgazdászra te­hetünk szert, ha el nem ront- juk a dolgot — mondta a mi­nap Siket Sándor. — Még csodálkoztunk is,* hogy pesti fiú. de úgy csinál mindent, mintha parasztgyerek lenne Nem volt előtte akadály, nem ismerte a legyőzhetetlen ne­hézséget. Igaz, nem hagytuk magára, hiszen a mi szövet­kezetünk vezetői mind a mai napig segítik egymást, köl­csönös egyetértésben dolgo- zunk és igyekszünk kollekti­ven, a demokratizmus minden , lehetőségét kihasználva vezet­ni, Irányítani a tsz és az egyes agazatok termelését, gazdál­kodását. Talán ezért is ér­tünk el jó eredményeket... Zentai Gyula egy esztendő, a gyakornoki idő letelte után főagronómus lett. Nem köjjy- nyü szakmai-vezetői felada­tai mellett igen aktívan dol­gozott az ifjúsági szervezet­ben, a KISZ-ben is. Nyolc éven át — például — tagja volt a KISZ megyei bizottsá­gának is. 1965-ben vették fel a pártba. Jelenleg tagja a nagyközségi párt-végrehajtó­bizottságnak és a tsz pártve- zetőségénék is. Hat éve mun­kásén Politikai előadó, a párt- oktatás vezetője a tsz-ben. S mindezekkel egyidőben arra is volt kedve és energiája, hogy Nyíregyházára bejárva elvégezze a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemet (agrár­gazdaságtan szakon) és az agráregyetemen üzemszerve- zési szakmérnöki diplomát is szerzett. A tsz termelési és gazdál­kodási eredményei azt bizo- nyitják, hogy Zentai Gyula a termelést se hanyagolta el, főagronómusként is helytállt, mindig elvégezte feladatait. Az elmúlt évek során — hogy néhány példát említsünk — a vásárosnaményi tsz-ben 50 mázsára emelkedett a búza .hektáronkénti hozama. Ré­gebben 15. mázsa körül ter­mett egy hektár. Cukorrépá­ból 1972-ben hektáronként 500 mázsa termést takarítottak be. Kukoricából, májusi mor- zsoltban számítva 45 má­zsát. Vetőburgonyábó! helc­táronként 200 mázsát. Hogy csak a fontosabb növényedet említsük... Mindig korszerűen Honnan van egy emberek ennyi ideje és energiája? A tsz vezetőinek vélemé­nye szerint onnan, hogy Zen­tai Gyula nemcsak elméleti­leg készült fel hivatására, hanem emberi akarattal, hi­vatástudattal és lelkesedével is. Elméletileg mindig tartja a lépést, állandóan tanul. a mindig jobbat, a mindig kor­szerűbbet keresi. S talán job­ban szereti a tsz-t, a mező­gazdaságot, mint aki paraszt­nak született. Édesapja cipész volt — és birkózó. Már nyugdíjas. Bu­dapesten háza volt. Eladta. Vásárosnaményban vettek há­zat és az öregek is oda köl­töztek. ök is nagyon jól ér­zik magukat a Tisza partján. Mindaz, ami Zentai Gyula körül a vásárosnaményi tsz- ben történt — nem kivételes eset, és nem is csak az egye­temi diplomás, jó szorgalmú, küzdeni, dolgozni tudó, lelkes fiatal szakembernek szól. A vásárosTiaményi tsz-ben van- nak fiatalok bőven. Legin­kább technikusok és szak­munkások, A tsz vezetősége — és az idősebb tagok is — szeretik, megbecsülik a fiata­lokat. Évente öt-hat fiatal ké­ri felvételét a tsz-be, s ezek mind szakmát tanulna^, szak­munkások. Jelenleg két ösz­töndíjasa is van a tsz-nek. Az egyik agráregyetemen tanul Debrecenben, a másik kerté­szeti technikumban Nyíregy­házán. Mindkét ösztöndíjas szülei tsz-tagok. Szendrei József Tíz évvel ezelőtt, a tani,' nányok elvégzése után Zer.tai Gyula, a pesti fiú, Vásárosna- ményba, a Vörös Csillag Tsz- be került gyakornok agronó- musnak. Akkor Siket Sándor, a tsz mostani párttitkára volt a főagronómus. Szerette Zen- tait. Tudta, hogy diplomája van, azt is látta, hogy jól érti a dolgát, de nem volt félté­keny rá. Sőt, ő kezdte mondo­gatni — és a vezetőségnek ja­vasolni —, hogy Zentait a gyakornoki idő letelte után ki kell nevezni főagronómus- nak. A tsz vezetői is látták, hogy Zentai Gyula nemcsak érti a szakmát, hanem szív- vel-lélekkel csinálja is. Igaz, gyakorlatból, termelési ta­pasztalatokból, s főleg vezetői képességekből az egvetem nem ad diplomát, de ad az üzem, adnak az emberek, ha látják, hogy a fiatal, elméletileg kép­zett szakember igyekszik, nem hátrál meg és alkalmazkodik is. Pérsze, ez se könnyű. Sok fiatal mezőgazdasági szak­ember maradna meg első munkahelyén, ha mindenütt úgy fogadnák és úgy segíte­nék. mint Vásárosnaményban Zentai Gyulát. Siket Sándor főagronómus, Siket Gyula tsz- elnök és a brigádvezetők is mind őszinte jóakarattal áll­Huszonöt milliós gyárfejlesztés Nyírbátorban 1974-ig összesen mintegy' 25 millió forintot fordítanak Nyírbátorban a Csepel Mo­torkerékpárgyár telepének fejlesztésére. Ez a beruházás több új épület emelését je­lenti, több új munkahelyet teremtenek. A bővítéssel a IV. ötéves terv végére a me­gye nagy gyárai közé zárkóz­nak fel, több, mint ezer fős létszámmal. Vagyis a volt vasipari vállalat átszervezé­se, átadása meghozza a kí­vánt eredményt, gazdagodik megyénk ipara. A bővítés jelenlegi szaka­szában az egyik legnagyobb munka az úgynevezett motor IV. csarnok ‘ felépítése. Az építés és a szerelés több, mint 7 millió forintba kerül. Ez a csarnok adja meg a gyá­ron belüli belső átszervezés lehetőségét is. Egy helyre tudják csoportosítani a mo- torkerékpáralkatrész-gyártó egységeket, ide helyezik a Csepelről ezután lehozandó gépegységeket is. A zártabb termelés, a szállítási utak le­rövidítése a termelés növe­kedését is magával fogja hoz­ni. Ennek az épületnek — melynek vázazerfeezeie már elkészült — az átadása ez év végére várható, s utána ke­rülnek le az újabb gépek Nyírbátorba. Az új csarnokkal a régi termelőhelyeken felszabaduló területen a karbantartórész­leget helyezik el, növelik az iparitanuló-képzést. Ennek már csak azért is nagy a je­lentősége, mert a következő időkben újabb 200 munkás­nak lesz hely a gyárban, ép­pen a bővítés következménye­ként. A termelés bővítése és a létszám növelése magával hozza, hogy a szociális léte­sítményeket is bővíteni kell. Erre egy 3 szintes épület eme­lése szolgál, több, mint 5 milliós építési költséggel. Itt 540 embernek teremtenek kor­szerű öltözőt és fürdőt, mel­lette még egy orvosi rendelő is helyet kap az épületben és itt lesz a gyár központi ét­terme is. A gyárbővítés további költ­ségei között szerepel az ener­giaellátás javítása, a közleke­dő utak korszerűsítése, a csa­padékvíz elvezetésének meg­oldása, a közvilágítási rend­szer jobbá tétele. KEFIR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents