Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

*, <*&L' «WElff-OTÄGYAtlORSZAe - TTYTREGYHÁZI 1973. február » A „falmelléki^ sztorija Víz a Tiszából A FRISSEN MOSOTT, SZÉP FEHÉR ágyneműre a kádban vastag sugárban ömlik a zavaros, sárga színű víz. A házi­asszony amikor észreveszi, ijedten zárja el a csapot, engedi le a vizet, vár egy keveset, míg újra tiszta víz jön a csapból, s utána megpróbálja újból kiöblíteni a ruhát. Ha szerencséje van. akkor sikerül, a vasiszap még nem ette bele magát a ruhába. Ha nincs szerencséje, akkor már nem segít se a hvpó. se más fehérítő szer. Marad a bosszú­ság és a hosszú időre szóló tapasztalat: Nyír­egyházán csak úgy érdemes az öblítővizet engedni, ha figyeljük, hogy az előbb még •jó vízből mikor lesz „rossz” víz. A színeződésre műszakilag elfogadott magyarázat van, de..., de..., de magyarázat­tal nem lehet sem mosni, sem mosakodni. Pedig ahogy fejlődik a város, úgy gyarapszik a vezetékes vizet használók száma, úgy lesz egyre több az olyan lakás, ahol elég egyet fordítani a csapon, hogy jöjjön a jó kótaji „íalmelléki”. Ahhoz viszont, hogy eljussunk idáig hosszú évek kellettek. A megyeszékhelyeit, nagyobb városok sorában Nyíregyháza az utolsók között kul­logott azzal, hogy csak 1964-től működik a rendszeres, üzemszerű vízszolgáltatás. Az egyes, nagyobb épületeknek, intézményeknek volt ugyan korábban is vezetékes vízhálóza­ta. de ezek egy-egy, helyben fúrott kútból szerezték a vizet, nem volt egységes városi hálózat. Az utcákon pedig, a nyomókaros közkifolyók helyett még kerekes közkutak' sorakoztak. Közben pedig a város fejlődött, s a fejlődés egyik gátja éppen a közműhá­lózat hiánya volt. Ahhoz, hogy felépüljön a város két mai büszkesége, az északi és a dél: lakónegyed, az is kellett, hogy a laká­víz. Néhány perc múlva pedig újra a tiszta, jó víz folyik a csapból. Lehetne ezen segí­teni, ha többször át tudnák mosni a csöve­ket. Csak éppen ehhez rengeteg víz kellene ami nincs, hiszen első a zavartalan víz­ellátás. A vízmű bővítésével együtt került na- pirendre a szennyvíztisztító mű bővítése is. Az 1964-ben elkészült mű a vízműhöz ha­sonló kapacitású volt. Az azóta megnőve- kedett fogyasztással .viszont itt is lépést kel! tartani. Ráadásul a tisztítási viszonyok is mindig változnak. A szennyvíz bontásában bizonyos baktériumok is segítenek, s elég csak egy újfajta mosószer megjelenése — mint ahogy azt a Tomi családnál tapasztal­ták —. ami elpusztítja a baktériumokat, s új fajtákat kell tenyészteni, hogy a tisztítás ugyanolyan jó hatásfokú legyen. AZ ELŐBB említett VÍZSZEGÉNY­SÉG sarkallja a város, a megye veze- tőit, a vízszolgáltatásért felelős víz- és csa­tornamű vállalatot, hogy keresse a vízellá­tás megoldásának módjait. Az elkészült, 1975-ig szóló tervnek a neve: vízmű II. program. Közel 300 miiliós építési feladat, amelynek során bővül az ivóvíztermelés, a városi elosztóhálózat, a szennyvíztisztító telep. Az építési költségek közel felét a városi tanács adja, de jelentős a vállalatok közműfejlesztési hozzájárulása és a SZA- VICSAV saját fejlesztési alapja is. Minde­nütt szinte erőn felül vállalnak, hogy 1975- ig újra megoldják a vízellátási gondokat. Addig viszont a nyári, száraz, meleg napok- ban akár vízkorlátozás$al is lehet számolni. A vízmű II. program első lépése a jó minőségű víz keresése volt. Nyíregyházától északnyugatra. Nyírtelek-Belegrád határában találták meg a föld alatt a kótaji víztermelő Kok vízzel legyenek ellátva, az elfolyó szennyvizet elvezessék, tisztítsák. Ugyancsak vezetékes vizet — és sok vizet — kívánt az épülő konzervgyár is. A EOLYÓKTÓL TÁVOLI VÁROSNAK **• vízszerzésre mélyfúrású kutakra volt szüksége. Meg kellett keresni azt a helyet, aliol bőven van víz a föld alatt, viszonylag rövid vezetéket kell építeni á városig. A kutatások után így esett a választás a tíz kilométerre lévő Kótajra. A város szélén, a sóstói erdő mellett felépült a vízmű közpon­ti telepe, ide vezetett a kótaji mélyfúrású kutakból két 300 milliméter átmérőjű veze­ték. Elkészült két föld alatti tárolótartály, melyek 6 ezer köbméter víz tartalékolására alkalmasak, s ellenpontként, a város másik felében, a déli lakónegyedben felépült az elegáns víztorony, amely 800 köbméteres tá­rolóterével hivatott arra, hogy egyenletes nyomást biztosítson a vezetékben. A kutak napi 8 ezer köbméter vizet adtak, erre a terhelésre épült meg a vezetékhálózat is a városban. A megépült vízmű — úgy látszott — hosszú évekre megoldja a város vízellátási gondjait. Az egyetlen nagy ipari fogyasztó a konzervgyár volt, a nyári csúcsban a maga napi 4 ezer köbméter vizével. A lakosság pedig még nem tartozott a „nagyfogyasztók" közé. Ám ahogy emelkedtek az új, több emeletes bérházak, ahogy vezették be a csa­ládi házakba is a vizet, s jutott el a vezeték a legtávolabbi utcákra is, legalább olyan mértékben nőtt a lakosság vízfogyasztása. Csak szemléltetésként egy példa: számítások szerint ott, ahol a vízvezeték nincs benn a lakásban, hanem utcai közkifolyókról hord­ják a vizet, egy-egy háztartásban csak napi 20—40 liter vizet használnak el. Ugyanakkor az összkomfortos északi lakónegyed lakásai­ban eléri a 200 litert is az elhasznált víz mennyisége egy nap. rétegtől független területet, ahol eddig 11 kutat fúrtak. Átlagosan 130—200 méter mélyből jön majd fel a víz. A következő lé­pés a vezetékhálózat építése, amelyet a Ke­let-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat ez év tavaszán kezd el. A városig 20 kilométer hosszon egy 600 milliméter átmé­rőjű vezeték épült. A vízfogadó telep pedig a város déli részén, az iparnegyed közelében, a Derkovits utca meghoszabbításánál készül el. Ezzel párhuzamosan, 1974—75-ben elvég­zik a városi gerinchálózat rekonstrukcióját is. A bővítés „tartalékkal” készül. Ugyanis a jelenlegi szakaszban napi 10 ezer köbmé­ter víz termelésére tervezték, de a városig megépülő csőhálózat, valamint a kutak víz­hozama. illetve újabb kutak fúrása lehető­vé teszi, hogy még 10 ezer köbméterrel emelni tudják a napi vízfogyasztást a kö­vetkező években. A VÍZHÁLÓZAT ÉPÍTÉSÉNÉL, a fel­n használás fokozódásánál — amit alá­támaszt a városépítés további fejlődése és az iparosítás növekedése — a távlati ter­vekben is foglalkozni kell. Az 1980-ra el­készített prognózis a városban már napi átlagban 46 ezer köbméter víz felhasználá­sával számol, amely csúcsban megközelít­heti a 70 ezer köbmétert is. Az Országos Vízügyi Hivatal illetékesei ezért már eg;, tiszai vízmű építésének a tanulmányozása val foglalkoznak. A cél: ivóvíz minőség' ipari víz biztosítása a város további fejlő­dése érdekében. Ugyanakkor meg kell te remteni a szennyvíztisztításnak a feltéte­leit is. Mindezek több százmilliós beruhá zást igényelnek, tehát a pontos progran kidolgozása, a várható fogyasztás becslés komoly gazdasági kihatással is jár. . Az utóbbi években a szabolcsi iparfej­lesztés is éreztette hatását. Egyre-másra épültek az új üzemek, a gumigyár, a hőerő­mű bővülése, a déli ipartelep kiépítése mind magával hozta a vízfogyasztás növekedését. Ezért már 1967-ben megszületett a döntés a kótaji vízmű bővítéséről. A hidrogeológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a vízmű kapa­citását duplájára lehet emelni anélkül, hogy a kutak termelőképessége romlana. Ez vi­szont csak az egyik oldala volt a bővítés­nek. A jó vizet e] is kellett juttatni a vá­rosba, s erre a meglévő vezetékek már nem voltak képesek. Újat kellett építeni, immár nagyobb, 400 milliméteres átmérővel. A BŐVÍTÉS TULAJDONKÉPPEN — az új vezeték és a kapcsolódó berende­zések átadásával — csak a múlt év tavaszán állt rendelkezésre. S a nyári kánikula ta­pasztalatai azt mutatták, hogy a város már­is kinőtte vízműhálózatát. A 16 ezer köbmé­ter napi víztermelés mellett előfordult 17 ezren felüli felhasználás is, a tárolóteret maximálisan igénybe kellett venni, az éjsza­kai csekély fogyasztás idején a szivattyúk a tárolókba nyomták a vizet, hogy legyen nappalra tartalék. Ezek ismeretében adhatunk magyaráza­tot a bosszankodó háziasszonynak: a kótaji víz — s általában a nyírségi föld alatti vi­zek — jellemző tulajdonsága a magas vas­tartalom. amelyet külön vastalanító beren­dezéssel tisztítani kell. A különböző vas­iszapok a normális üzemelés közben lera­kódnak a nyomócsövek falára, azonban egy hirtelen, lökésszerűen megnőtt vízfelhaszná­lás szinte leszívja onnan az iszapot, s így jut el a háziasszonyig a szennyes, zavaros Lányi Botont’ Ma még Jön a vfz„ Napjaink gondjai Szmog és társai A város hét-nyolcezer esztendővel ezelőtt jelent meg a világtörténet színpadán. Azóta számtalan kutató bizonyította: az ember építi a várost, de a város visszahat lakói fejlődésé- re. A pozitív kölcsönhatások mellett a mai modern város nemcsak előnyeivel alakít. A civilizatív fejődés számos rossz mellékhatása sokszor megfogalmaztatja a kérdést: áldás vagy átok a mai város. Nyíregyháza esetében a káros mellékha­tások nem érik el azt a szintet, mint a világ­vagy nagyvárosoknál. Talán ha kényelmesen nézzük, mondhatjuk úgy: itt még szinte ide- álisak a körülmények. De valóban azok-e? Egyértelműen kijelenthetjük: már nem. A homok és a por levegőszennyezése mellett nyomasztóvá válik a füst. a korom, az úgy­nevezett szmog. A konfliskocogás helyett a járművek sokasága kelti az utcai zajt, növeli a szennyeződést. A csendes üzemek helyett mind több a zajos, kibírhatatlan hangos gyár. Az egyetlen városon áthúzódó víz, az Ér pe- dig folyókat megszégyenítő mennyiségben hordozza a mérget, piszkot. A város növekszik és gyűlik a szemét. A város fejlődik, egyre több lesz a szennyvíz. A kaptárszerű bérház- rendszerben egyre nő a lakásban elviselendő zaj szintje. A városok oly sebesen gyorsuló élettempója itt is egyre idegtépőbb. A technikai, civilizatív fejlődés, annak üteme törvényszerű. A hozzá való alkalmaz­kodás lassúbb. A védekezés az ártalmak ellen drága. És itt már konfrontál a modern vá­ros és a városlakó. A fejlődést lassítani nem szabad, de nem is lehet. Az alkalmazkodóké­pesség kérdése is adott. Mi tehát a teendő? A védekezés, ötlettel, törvénnyel, jóérzéssel, racionálisan. A bírság kevés Nyíregyházán megállapították: tizenhá­rom olyan létesítmény van, amely a normát meghaladó mértékben szennyez. Felmértek még harminchat olyan házat, vállalatot, amely ugyan nem fűt annyit, mint a norma felső határa, de becsületesen hozzájárul a füsthöz, koromhoz. Csak néhány: ott van a MÁV, az állomás környéke, a közúti építő vállalat betonkeverő üzeme, a dohányfer­mentáló, az irodaház, a bíróság, az Állami Áruház, a Zrínyi utcai bérházak, a sütőipar egy-két üzeme. Ki-ki láthatta és érezhette a télen. Erdős András, városi főmérnök: — Nem­csak az itt a baj, hogy nem megfelelően fű­iének. Régiek a berendezések és sok helyen hulladékot tüzelnek. A műanyag, a textil és sok más anyag nemcsak gomolyogtat, de bü­dös, színezi, mérgezi a füstöt. Az első intéz­kedési terv elkészült Nyíregyházán is. Ser- :enti ezt a Minisztertanács rendelete is. A belterületen a megoldást mégiscsak a kor- izerűbb fűtésre történő áttérés oldja meg. A jelenlegi védekezési eszközök között említhetjük a bírságot. A tanácsi vállalatoktól >e is szedi a PM Bevételi Igazgatósága. Az országos vállalatok máshová fizetnek. Az ösz- •.eg nem nagy, a pönálét a vállalatok bevál­tsa alapján vetik ki, a pénz központi alapba üyik. így aztán jó akarat ide vagy oda, a Irosnak se pénze nincs több ebből, se le- 'iösége, hogy keményebben lépjen fel. Az új ipartelepítéssel nincsen baj. Ott ár csak korszerű levegőtisztító-berendezé- kkel felszerelt kazánok működhetnek. A Tárakat csak oda lehet telepítem, amerről a ;él nem fúj szennyet a város fölé. De mi a elterületi jövő? Tömöri László, a VÁBER rtmernöke: — Az idén újabb kétkilométeres távhővezeték épül, keresztül a városon. Erre nemcsak új lakásokat, de az útba eső régi épületeket, üzemeket is fel lehet „függeszteni.” A korszerűbb tüzelésre, fűtésre lassan ol­csóbb lesz az áttérés, mint a büntetés. Amely egyre több lesz. Mert ha ma még nem tra­gikus a nyíregyházi levegő tisztasága, ne az­zal kísérletezzünk, hogy sikerül-e elérni a ve­szélyes szintet. Nem sokkal jobb a helyzet a gépkocsik okozta szennyeződéssel. Úgy mondják, egy közlekedési rendőr vagy egy utcaseprő ma olyan veszélyszinten dolgozik, mint a sugár- hajtású repülőgép berepülőpilótája. Nyíregy­házán ez csak a csúcsforgalomkor igaz. A szennyezés és a sebesség kritikus határon van ilyenkor az Állami Áruház előtt, a bu­szok útvonalán, a városháza környékén. A járművek okozta fertőzés ellen a zöldsávokkal igyekeznek védekezni, mint például a körút környékén. Általában a levegő tisztántartá­sának egyik segítője a sok zöld, a parkok, a "ás ligetek, a házak környéki kertek, az ab- akba tett virágok. Szűrnek, de tisztítanak is. logy hobby-e csupán a virágos város moz­galom? Nos, a jövőt tekintve egyszerűen az egészséges élet egyik előfeltéte’ Zaiok, dübörgések Az ember 40 fon erősségű zajt még jól vi­sel el. Csak összehasonlításul: egy valamire­való beatzenekar 130 font is képes produkálni, Füst a Bethlen utcán ami már fáj. Nos, a nyíregyházi, eddigi mé­rések szerint főleg a belterületen és a forgal­mas útvonalak mentén van kitéve nagy zaj- ártalomnak. A belvárosban a nappali zaj 60 fon körül mozog. Tehát már kellemetlen. A felbőgő autók, motorok lökésként 100 fon ere­jű hangot bocsátanak ki. Az Északi körút csúcsforgalmi zajszintje 80 fon körül mozog. Vagyis mint látható, illetve hallható, már a mi kis városunkban is a normálisan elvisel- hető, kellemes szint kétszeresét érjük el* ami bizonyítja a városiasodást, de egyben figyelmeztet ártalmaira. A másik, ami állandóan támad, az üze- mek zaja. A gumigyár egyes üzemei, a VA- GEP műhelyei, általában a vasasüzemek, de még a monoton zajokat produkáló ruhagyá- rak, írógépekkel dolgozó irodák is betegségek forrásai. Tegyük hozzá, a dolgozók még a kö­telező, rendelkezésükre bocsátott védőfelsze­relést sem használják, A város kórisméi Felmérést végeztek nyíregyházi bérfrS- zakban is. Kiderült, hogy az otthonok csendje is meglehetősen zajos. Egyrészt ki-ki magá­nak kelti, rádióval, televízióval, az állandóan zúgó hűtőgéppel és nemegyszer viselkedésé­vel. Mindez azt jelenti, hogy a bérházak álta­lános zajszintje este hat táján több, mint a kívánt 40 fon. A nyíregyházi orvosok is megállapították, hogy a városban egyre pontosabban kimutat­hatók a levegőszennyezettséggel és a zajjal szorosan összefüggő betegségek. Vagyis a kórismék egyre inkább városiak. A köd által lenyomott füst a légzőszervi megbetegedésben szenvedőket sújtja. Sokaknál fejfájást idéz elő. Forrása a bronchitisnek, támadja az aszt­másokat. A zaj következménye az álmatlan­ság, idegesség, serkenti a cukorbetegséget, neurózisok, szívinfarktusok követett élőidé­zőjévé válik, tapasztalható a pajzsmirigyek túlműködése is. Vagyis a zaj nemcsak fül­sértő. A védekezés? Nos először is emberség, tisztelet egymás iránt. Aztán egy lényegesen korszerűbb csendrendelet Nyíregyházán. Kí­vánatos lenne a szigorú ' rendőrhatósági el­lenőrzés is. És végül, de ez már pénzkérdés: a forgalmas útvonalak mentén olyan hangfo­gó rendszerek kiépítése, ami legalább a há­zakban élőket kímélné. Zavarosan folyik az Ér Igaz, nem folyó, csak csatorna, de szeny- nyet azt hordoz. Patyolat, tejipar, húsipar, ELEKTERFÉM, és egy sor más vállalat bo­csátja bele üzemi melléktermékét. A vízügy büntet. A vállalatok törekszenek is tisztítani vizüket. De a kis vízhozam, a drága beren­dezés, az Ér kis befogadóképessége lehetet­lenné teszi a megoldást. Pedig olcsóbb a tisz­títás, mint az egyre növekvő pönálé. Az Ér így nemcsak Nyíregyházán termeli kj a pat­kányt, az élősdit, hanem egész folyása mentén kiirtja a halat, billenti fel a biológiai egyen­súlyt. Egy másik szükséges és elkerülhetetlen szennyező területünk a szeméttelep. Ég, füs­töl, büdös. Talán ebben az évben itt is vál­tozik a helyzet. Fásítják, bekerítik, őrzik. Fejlődünk, egyre inkább nagyváross-' vá­lik Nyíregyháza. Mindez jó. De közben nár most érdemes figyelni arra: a nagyváros átkai éppúgy elértek, mint áldásai. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents