Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-17 / 13. szám
S. Január CT. KELiti*SK AuiARuimSSwB lapjaink Évzárás Városa büszke rá A mi Balczónk , * ondhatjuk-e már, hogy hagyomány a pártszervezeteknél az év végén ösz- oglalni: mi is történt az elmúlt tizenkét apban? Ha arra gondolunk, hogy 1972 végén, 73 én még csupán másodszor került sor végi beszámoló taggyűlésekre, akkor nem ezhetjük ezt hagyománynak. De hogy lesz mindenképpen, az már bizonyos. Nyíregyházán az év végi beszámoló ;yűlések előkészítési munkája már au- stusban megkezdődött. A pártbizottság ai vállalták a feladatot, hogy részt vesz- az előkészítésben. Ott voltak az alapvezetek vezetőségi ülésein, taggyűlésein megismerték az alapszervezetek életét, k alapján készítettek írásos értékelést a tszervezetek tevékenységéről. Hadd szóljunk azokról az aktivistákról akiket szintén bevontak ebbe a munká- Mindjárt elöljáróban: többségük eredlyesen oldotta meg feladatát. A városi t-végrehajtóbizottság legutóbb írásban is ^köszönte a társadalmi munkások hozzá- ilását a pártélet erősítéséhez, s ezt meg- dte az illetékes pártvezetőségeknek. A határozat szerint decemberben az mi pártbizottságokhoz és csúcsvezetéséhez tartozó pártszervezeteknél és negy- — a városi pártbizottság irányítása á álló — más alapszervezetnél került sor éves munka értékelésére. A taggyűléseket idenütt a pártcsoportok ülése előzte meg; íisebb kommunista kollektívák értékelték izör az egyéves munkát, a pártmegbi- isok teljesítését, adtak javaslatot a poli- ti munka további javításához. Megkönnyítette ez a pártvezetőségek yzetét, hiszen a beszámolóhoz sok segít- et adtak a pártcsoportok. (A kommunis- között is vannak olyanok, akik nagyobb össég előtt nem szólnak, mert attól tárák, hogy nem tudják magukat jól kifeli, de kisebb kollektívák előtt szívesen iondják észrevételeiket, tesznek javaslato- .) Ennek köszönhető nem kis részt, hogy aggyűlések beszámolói színesebbek, sokol- úbbak, kritikusabbak voltak, mint például esztendővel korábban. Sok taggyűlést tudnánk idézni ennek az támasztására. A pártvezetőségek — s ez is tatja, hogy a legtöbb helyen ma már tnerei lettek a gazdasági vezetésnek — nolyan, megfontoltan, elemzően, számok- és tényekkel gazdagon érvelve ismertet- a munkahelyi eredményeket, hívták fel igyelmet a kijavításra váró hiányosságok- Minden bizonnyal eredménnyel. Nem volt hiány önkritikában sem. Szinte idenütt elmondták azt is, hogy mi gátol az élénkebb, pezsgőbb pártélet kialakulá- , s meghatározták a holnap tennivalóit. Mindenképpen úgy értékelhetjük az ed- lezajlott év végi beszámoló taggyűlése- . hogy ez előrelépés a tegnaphoz viszo- tva. A párttagság jól reagált a Központi ottság novemberi határozatára, értette az jól következő helyi, sőt személyes teen- cet, s vállalta, hogy megteszi, amit vár- í tőle. Ez csendült ki végeredményben a asztalatok összegezésekor. Ám nem lennénk őszinték és igényesek, tikusak önmagunk iránt, ha nem tennénk vá a néhány pártszervezetnél tapasztalai fegyelmezetlenséget. Első helyen kell gemlíteni, hogy már a pártcsoport-meg- széléseken sem volt jelen több párttag, á voll étét nem is tudta megfelelően indo- Ini. Nem lehet elfogadni bármilyen maira za tot erre. S különösen nem azoktól, k egy-egy munkahelyen vezető funkciót viselnek. Nem lehet elnézni, szemet hunyni a rtszervezetek vezetőségeinek afelett, hogy taggyűlések egy részénél igen alacsony it a részvétel, s hogy igazolatlan mulasz- ezeken az eseményeken is előfordult. A i-lságok .között alapvetően kettőt kell lenni. Az egyik, hogy jobban mozgósítsa- k a pártélet legfontosabb eseményeire a alcsoportok és vezetőségek. A másik, hogy li kell a Szervezeti Szabályzatban is leieken törvényekkel, azokat, akik nem tart- : azokat magukra nézve kötelezőnek, von- < felelősségre. Ez is mutatja, hogy itt-ott nem ártan taggyűlések napirendjére tűzni a pártié- ■lem helyzetét, az egyés fegyelmezetlen rttagok magatartását. Szerencsére nem a negatív, hanem a zitív példák voltak a jellemzők az év végi számoló taggyűlésekre. Okos. előre vivő ’.revételek hangzottak el, jó határozatok ilettek megfelelő alapjai a holnap tevé- nyebfc munkájának. Bizonyosak lehetünk ban, hogy elérték a céljukat. K. J. A KI ÖT EGYÉNI VILÁGBAJNOKI GYŐZELEM után Münchenben érte el minden sportoló nagy álmát, az olimpiai aranyat, s aki azóta Moszkvában a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából több világhírű sportoló társaságában a Sport Érdemes Mestere kitüntetésben részesült — Balczó András decemberben kétszer járt itthon Nyíregyházán. Mikuláskor és a karácsonyi ünnepek alatt pihent szűkebb családi körben. Kevesen tudják, hogy már évek óta karácsony első napján milyen kedvvel adózik hagyományos szenvedélyének: nyíregyházi barátai társaságában teremfocizik a 12-es iskola tornatermében. „Olyan még nem volt, hogy ne az a csapat győzzön, amelyikben Bandi játszik: még ezt a játékot is csak teljes szívvel tudja csinálni”.« Amikor a szerkesztő arra kért, írjak Balczóról, hozzátette: „Róla igazán nem nehéz írni, őt mindenki ismeri.” Valóban így van? Tudtam, hogy Balczó András ifjúsága javát városunkban töltötte: itt járt általános és középiskoláiba. (Kondoroson született 1938. augusztus 16-án, de „karonülő” korában szülei Nyíregyházára költöztek.) Tudtam, hogy Bandi több nyilatkozatában is méltatta Nyíregyházát, itteni tanító- mestereit. Tudtam, hogy valamennyi érmét itthon tartja, a szülői ház vitrinjében. (A müncheni arany egy héttel a nagy verseny után már megérkezett városunkba.) H allottam közismert egyszerűségéről, szerénységéről, szófukarságáról. (Egyik világbajnoki győzelme után — évekkel ezelőtt — itthon jártában interjúra, kisebb ünneplésre invitáltuk a szerkesztőségbe. Pontos volt: biciklin, melegítőben karikázott be a sóstó!1 erdőből',' ahol' á napi „adagját” futotta le. A „reprezentációból” csak teasüteményt és friss vizet fogyasztott... Édesanyja mondja róla egyhelyütt: „Bandiról egészen pici korából az az emlékem maradt meg a legélénkebben, hogy ez a gyerek folytonosan elesik, meg leesik valahonnan, de soha meg se mukkan. Később se jár úgy, mint más, rendes kisgyerek, hanem örökösen felfelé megy, felkapaszkodik a leg- lehetetlenebb helyekre, hol a magasra vetett ágy, hol a varrógép, hol a szekrény tetejéről kell leszedni. Ha kirándultunk, minduntalan eltűnik, s mindig valamilyen magaslaton vagy éppen egy fa tetején tűnik fel...” tELKÉPSZERÜEN IS IGAZAK ezek a J szavak! Hiszen mit is olvashatunk Si- rokmány Lajos 1968-ban megjelent „öttusa ABC”-jében? Íme: „1956-ban fedezte fel Benedek Ferenc, az akkor még csak úszó-futó 18 éves tehetséget. 1958-ban Aldershotban ezüstérmes lett a magyar csapattal, egyénileg 5. 1959-ben Amerikában a VB ezüstérmese. 1960-ban Rómában olimpiai bajnokságot nyert a magyar csapat tagjaként, egyénileg 4. volt. Moszkvában 1961-ben a csapatban ezüstérmet, egyéniben bronzot nyert. 1962-ben Mexico City: csapatban 2., egyéniben 4. helyezett Azután 1963- ban, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben egyéni világbajnok, csapatban 1963-, 1965-, 1966- és 1967-ben nyert világbajnokságot... 1963-, 1965-, 1966-ban az „év legjobb magyar férfi sportolója”... , , ■ A „csúcsot”, az olimpiai dobogó legmagasabb "helyét sokáig nem sikerült elérnie. Már 12 évvel ezelőtt, Rómában titkos esélyesként tartották nyilván, s a társadalmi méretű várakozást a világhírű öttusázó csak 1972-ben tudta beteljesíteni. Ö mondta: „Azért nagyon jó érzés, hogy odahaza nem csalódtak bennem az emberek. Talán mégis van valami abban, hogy olyan sokan kívánták nekem az olimpiai bajnokságot. Győztem és most nagyon boldog vagyok, de hogy ez valójában milyen érzés, azt ^ ma még talán meg sem tudom fogalmazni... Amíg Balczó a kis bujtosi tótól első „úszóversenyének” színhelyétől — eljutott a müncheni „aranyörömig”, nehez, (sokak által elképzelni is nehéz) utat tett meg. Budapesti VB-gy őzelme alkalmával írtak róla: „A legapróbb részletekig felmérte, ki- ismerte és megtanulta a maga szakmáját. Naponta nyolc-tíz órán át dolgozik, műveli lélekszakadva, szinte az ájulásig. Mindig mindent elkövet, hogy megközelítse, amit tökéletesnek tart...” M A SOK TAL AN ÖRÖMUJJONGÁSBAN törnének ki világra szóló eredményeik után — Bandi ebben is egyedülálló. A budapesti VB futószáma után, a Hármas- határhegy tövében, kalapáló halántékkal a célba „zuhanva” ez volt az első szava: .Anyuka hol van?” S az első mondat az őt A müncheni ..aranyöröm” faggató riporternek: „Üdvözlöm a nyíregyháziakat...” Legutóbb Münchenben az utolsó szám, a futás előtti estén, amikor már sokan úgy vélték, Balczó képtelen lesz behozni a ponthátrányt, az olimpiai faluból Bandi az édesanyját hívta telefonon: .....Nem tudom, hogyan alakul, én mindent megtettem”. Ez szinte egész eddigi pályafutásán végigkísérte Bandit — s ebben senki sem kételkedett. Annak viszont sokan csodáiéi voltunk, milyen igazi sportemberhez illően tudta „elviselni”, ha neki a dobogó alsóbb foka jutott. Ebben is példát mutatott, nemcsak a küzdeni tudásból. Balczó András az idén lesz 35 éves, s még mindig tagja maradt a magyar válogatott keretnek. Tehát a „visszavonulás” későbbre marad. Szinte mindent elért, amit egy sportoló elérhet, tisztelőit nehéz volna összeszámolni az öt világrészen. (Az olimpiát követő hetekben ismerősei, barátai meghívására például észak-európai kiránduláson volt, élvezhette a Nemzetközi öttusa Szövetség főtitkára, Wille Grut vendégszertetét is. Hazatérve annyi meghívás várta élménybeszámolóra, hogy napjában több helyütt is „fellépett”.) És Nyíregyháza? Kétszer is járt az olimpia óta — &z\X? családi körben. Hivatalosan még csak most — január 14-én. Hogy örült a meghívásnak az élménybeszámolóra! A város, — amely ha nem is szülőhelye, de elindítója volt a nagyszerű sportolónak — büszke Balczó Andrásra, a világ eddigi legkiemelkedőbb öttusaegyéniségére, s a nagyszerű emberre. München napjaiban a nyíregyházi sportkedvelők ezrei „szorítottak” Balczó Andrásnak — a többszörösen megérdemelt, megdolgozott sikerért. tvxOST, HOGY ITTHON VOLT, hogy „hi- vatalosan” is hazaérkezett a nyíregyháziak Balczója, a legnagyobb terem is szűknek bizonyult az élménybeszámolóra. Egy héttel ezelőtt is ide kívánkozott volna a kérdés: elég-e, ha győzelmei után néhány kirakatunkban látjuk városunk világhíres sportolójának fényképét? A válasz: Aligha. A megbecsülésnek maradandóbb módjai is vannak. S ime: Balczó Bandit városa szombatod Nyíregyháza nagyjainak kijáró tisztelettel, megbecsüléssel fogadta. • Angyal Sándor Félmilliárd a ligha akadtak boldogabb emberek a legutóbbi szilveszter estén Nyíregy- aázán, mint azok, akik az albérleti élet keservei után először búcsúztathatták az óesztendőt jósavárosi modern lakásukban. Akik itt bontottak pezsgőt — vagy csak olcsóbb italt is. mert sokba került a költözködés, a berendezkedés —, joggal mondhatták: nekik jól sikerült az 1972-es esztendő. Hallottam, vizitelők is érkeztek több új lakóhoz, a nemcsak szilveszterezni, hanem meggyőződni róla: valóban olyan szépek-e az új . városnegyed lakásai. Olyan vendég is érkezett az egyik „új honfoglalóhoz”, aki a megye túlsó sarkából indult, mert életében még nem látott olyan házat, amely „gyárban” készül... Igaz, az ember hajlamos arra, hogy néha túlfokozza az örömet, máskor pedig felnagyítsa a gondokat. Mert akinek éjszaka kellett felforgatni a lakását a meghibásodott fűtőtest miatt, annak hiába mondta volna bárki: jó, jó, azért nézzen csak körül, milyen impozáns ez az alakuló új körút. Neki azon az éjszakán ez volt a legnagyobb gondja! Aztán a másik véglet: lelkesedéssel szólunk az új lakástulajdonosok boldogságáról, s talán közben csaknem elfelejtjük, milyen sokan várnak még meghitt, nyugodt családi fészekre. Igen ám, csakhogy nem megy minden máról holnapra. És mégis: az ember szinte meghökkeö, amikor hallja, hogy az elmúlt évben Nyíregyházán a „városfejlesztéseket lebonyolító* iroda, a VÁBER csaknem félmilliárd forint értékű kivitelezési szerződést kötött. (Ennek jó része elkészült, másik része „műszakilag kész”, míg a többi áthúzódott 1973-ra.) Nem szándékunk most valamiféle „leltárt” készíteni arról, hogy mi minden épült 1972-ben Nyíregyházán, csupán az előbbi adatra szükséges újólag felhívni a figyelmet Ennyi pénzből — még akkor is, ha közismert, hogy az építőanyagok árai szédületes sebességgel emelkedtek az elmúlt időszakban — sok- mindent lehet építeni, ha okosan használjuk fel a forintokat. Itt célszerű visszakanyarodnunk az „ürömökhöz”. Való igaz, hogy a legsikerültebb lakásban is lehet valamilyen hibát találni vagy hogy egyik-másik baj csak egy idő eltelte után tűnik elő. Az is igaz, hogy aki szép gáztűzhelyet is kapott a remekül felszerelt lakásába, nem szereti azt csak szobadísznek tekinteni, mert valamilyen oknál fogva késik a gázvezeték fektetése... Aligha szükséges viszont bizonygatni, hogy mindezt nem szeretik azok 6em, akik a tanác* döntéseinek, elhatározásainak gyakorlati végrehajtói. Amikor ezekről beszélgettünk a lebonyolító irodán, elmondták: náluk összefut minden probléma, pedig anélkül is lenne elég dolguk. („Illusztrálásképpen” kopogott egy nemrég új lakásba költözött férfi, • felháborodottan panaszolta: nem fűt jól a radiátor, pedig az ünnepekre német vendégeket vár.) Nem rejtették viszont véka alá, hogy a legjobb igyekezet mellett is előfordulhatnak hibák. Például a házgyári lakások esetében! ezt az építési módot még most tanulta a tervező, a kivitelező és a „lebonyolítónak” sem volt valami nagy jártassága. Az is forrása a gondoknak, hogy a mi városunkban sokminden egyszerre kellene: lakás is, meg közmű is, áruház is és bölcsőde is. Csakhogy — amellett, hogy a lakás sem olcsó — temérdek pénzt emészt fel egyfelől a szanálás, másrészt az új lakónegyedek közművesítése, a víz, a szennycsatoma, a gázvezeték, a villany. (Számokkal érzékeltetve: tavaly a lakóházakhoz szükséges alapközmíí- vesítés csaknem 70 milliót „vitt el”, a táv<- hővezetékre 15 milliót költöttek, a kisajátítás. a szanálás tízmilliónál is többe került J Nemcsak az a célja a városi tanácsnak hogy' minden forint jó helyre kerüljön, kedvező hatása érződjék, hanem az is, hogy a tervezett létesítmények gyorsan, kellő takarékosság mellett valósuljanak meg. Valójában ezt a célt szolgálta az a döntés is, amikor létrehozták az önálló VÁBER-ts most már a városfejlesztést jelentő létesítmények nem kerülnek „albérletbe”, a lebonyolító közvetlenül a végrehajtó bizottságnak alárendelten működik, „első kézből* onnan kapja a döntéseket, s ha menet közben nehézségek adódnak, gyorsan kérheti a segítséget. Teljes összhangban van mindé* azzal a kormányhatározattal, amely a beruházások fegyelmét szigorította, s azt célozta, hogy a tervezett létesítmények megvalósítása ne húzódjék sokáig. Mindemellett a tanács vb lebonyolító irodája egyszersmind a műszaki ellenőrzéseket is ellátja, tehát lényegesen nagyobb most már a garancia arra, hogy a minőség tekintetében sem lesz hátrányos, kiszolgáltatott helyzetben a város. Az említett kisebb minőségi kifogások ellenére az elmúlt évben is sokkal kevesebb felületes munkával találkozhattunk a városi építkezéseken, mint korábbah. Amit még nem sikerült megoldani: a közművesítési munkák jó összehangolása. Egyszerűbben: mire felépül a lakótömb, s mire beköltöznek a családok, minden szükséges dolog — víz, villany, gáz, fűtés — is legyen ott. Ennek objektív okai is vannak — hiszen a munkákat kooperációban több vállalat végzi — de javulást a jövőben e téren is el lehet érni. Mert a tapasztalatokat, a tanulságokat már 1973-ban is hasznosítani szeretnék a város- fejlesztés szakemberei. Várhatóan még kevesebb lesz a rosszul záró ablak, a hanyagul felragasztott tapéta stb. Az idén a lakásoknál megpróbálják lefaragni a költségeket azáltal, hogy nem olyan előkelőén szerelik fel azokat, mint eddig. Ez mindenekelőtt a kisebb jövedelműek javára válik, akik azért mégis tisztességes lakáshoz fognak jutni. Nem utolsósorban, ezáltal több lakás épülhet. És mégiscsak ez a legfontosabb. A. % 4 / £ <OML
