Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

t »Mal KELET-MAGYARORSZAC 1973. január HS Vasxilevtzkii marsall cikke: A sztálingrádi győzelem 30. évfordulóján Koreai hétköznapok(2.) Tárgyalóasztal a határon Harminc esztendővel ez­előtt fejeződött be a fasiszta csapatok megsemmisítése Sztálingrád alatt. Vaszi- levszkij marsall, a hadmű­veletek egyik irányítója írja ebből az alkalomból a hétfői Izvesztyijában: A sztálingrádi vereség után a hitleristák minden erőfeszítésük ellenére sem tudták helyreállítani hadse­regük addigi harcképességét. Ez a győzelem megmutatta, hogy nemcsak az igazság, hanem az erő is a szocializ- mus oldalán áll. Mint Vaszilevszki.i marsai* írja. 1942 őszén és 1943 telén valamennyi szovjet köztár­saság fiai részt vettek az el- lenség elit hadosztályainak megsemmisítésében. Június­tól ■ novemberig a Don és a Volga közötti csatákban az Pompidou köztársasági el­nök hétfőn reggel ötnapos ke­let-afrikai látogatásra indult, előbb Dzsibutiban „afférok és isszák francia területének” (francia-szomáliai part) fő­városában, majd Addisz-Abe- bában, Hailé Szelasszié csá­szárnál tesz látogatást. „Az affárok és isszák fran­cia területe” Abesszínia és a Szomáli Demokratikus Köz­társaság közé ékelve, az Ade- ni-öböl afrikai Dartján fek­szik, s a „francia tengeren túli területekhez” tartozik. Párizs elsősorban stratégiai jelentő­sége miatt tartja fontosnak ezt sí területet, ahol mintegy 5000 korszerűen felszerelt francia katona állomásozik. A 23 000 négyzetkilométernyi Egyiptom, Szíria és Líbia szakértői hozzáfogtak annak az átfogó arab tervnek a ki­dolgozásához, amely a meg­szállt területek felszabadítá­sát célozza, s amelyet január 27-én terjesztenek az Arab Liga védelmi tanácsa elé jó­váhagyás végett. Az arab ál­lamok legmagasabb katonai fóruma ezenkívül megismer kedik a Palesztinái ellenállás mozgalom javaslataival is. Mahmud Riad. az Arab Li ga főtitkára kiterjedt kon­zultációkat folytat a tanács ülés előkészítése céljából. Amennyiben a védelmi ta­nácsnak sikerül kidolgozni? és jóváhagynia egy átfogó stratégiai tervet, akkor azt az arab kormányok elé kell terjeszteni azzal a kiegészítő ellenség körülbelül 700 000 katonát és tisztet vesztett. Ezután már néhány nap kel­lett csupán a szovjet harco­soknak, hogy áttörjék az el­lenség 330 ezres seregének védelmét és gyűrűjét. A szovjet parancsnokság — amely emberanyagban és haditechnikában nem ren­delkezett általános fölénnyel — mesteri módon alakította* ki a hatalmas rohamcsapato­kat a főcsapások irányában. A hitleristák 1942 októ­berében több. mint 50 had­osztállyal rendelkeztek Sztálingrád térségében és ott összpontosították legfőbb oáncélos és légi erőiket, — írja Vasziljevszkij marsall, majd kiemeli a kommunis­ták szerepét, akik az össze­tartó erőt jelentették a város védőinek soraiban. s nagy részt terméketlen siva­tagból álló területre — amely- nek lakói az affárok és isszák — mind Abesszínia, mind a Szomáli Demokratikus Köz­társaság igényt tart, mivel az affár törzs egy része Abesszí­niában él, az isszák pedig Szomáliái eredetűek. A lappangó feszültség miatt gyakran kerül sor kisebb-na- gyobb incidensekre, s De Gaulle tábornok 1966. au­gusztusában Dzsibutiban tett látogatását heves tüntetések kisérték. A tüntetők a francia csapatok kivonását és teljes függetlenséget követeltek. Most mindenesetre széles körű intézkedéseket tettek, hogy hasonló tüntetések ne zavar­ják meg a köztársasági elnök látogatását. javaslattal, hogy járuljanak hozzá egy arab csúcsértekezlet mielőbbi összehívásához. Kai­rói politikai körök szerint kevés a remény olyan egysé­ges álláspont kialakítására, amely alkalmas lenne a -súcstalálkozó gondolatának elfogadtatására. A szíriai kormány a leg- ttóbbi izraeli támadássorozat nyomán nagy intenzitással szorgalmazza az arab orszá­gok összefogását. E célból in­dult arab körútra Abdel Ha­lim Khaddam miniszterelnök- helyettes és külügyminiszter, akit szombaton Szadat elnök fogadott Kairóban, vasárnap pedig Kadhafi elnök Tripoli- San. A szíriai politikus a to­vábbiakban Tunéziába, Algé­riába, Marokkóba és Szudán­ba látogat. IRfl-vezetfiket tartóztattak le Vasárnap újabb áldozatok­kal gyarapodott az észak- frországi zavargások halot­tainak amúgy is terjedelmes listája. A tartomány máso­dik legnagyobb városában, Londonderryben nagy erejű bomba robbant egy rendőr­autóban. Két rendőr a hely­színen meghalt, kettőt pe­dig súlyos sérülésekkel szál­lítottak kórházba. Az ak­cióért az ír Köztársasági Hadsereg ideiglenes szárnya vállalt felelősséget, Ugyancsak egy rendőr ha­lálával végződött Belfasttól 64 kilométernyire az ország­úton történt robbanás, ami­kor egy rendőrségi autó ak­nára futott. A pokolgépes akciók a tartomány más városaira is kiterjedtek, következmé­nyük több sebesült és tete­mes anyagi kár. Hétfőn állítja1' bíróság elé Dublinban Leo Martint. az ideiglenes IRA egyik veze­tőjét és négy társát. Mind az ötüket szombaton tartóztat- ták le az ír hatóságok az észak-írországi határ köze­lében. Leo Martint már hosszabb ideje körözték a hatóságok, s mint letartózta­tásakor kiderült, egy évig az ír Köztársaságban bújkált, s onnan szervezte az IRA-cso- portok észak-írországi ak­cióit. Gofda Meír a Vatikántrosban Golda Meir izraeli minisz­terelnök, aki Párizsban részt vett a Szocialista Internacio- nálé ülésén, a francia fővá- rosból hazatérőben rövid Iá- ugatást tett Rómában. Mint már jelentettük, az izraeli kormányfőt hétfőn délelőtt a Quirinale palotában fogadta Leone olasz köztársasági el­nök. Az olasz részről szívé­lyesnek minősített, több mint egyórás eszmecserén a felek véleményt cseréltek a közel-keleti helyzet időszerű problémáiról. Ezt követően Golda Me!-! a Vatikánban fogadta VI.**Pál pápa. Ez volt az első alka­lom, hogy izraeli kormány­fő járt a Vatikánban. A Va- tikán az Í9ő7-es arab—izraeli háború óta erősen szorgal­mazza, hogy Jeruzsálem vá­rosa, amely központja mind a katolikus, mind a zsidó mind a mohamedán vallási kultusznak, kapjon ■ önálló nemzetközileg ellenőrzőt iogállást. Az izraeli kormán: azonban mindig elutasítottr ezt a javaslatot. VI. Pál hétfőn újra nyo matékosan hangoztatta, hogy a Vatikán a város nemzet közileg ellenőrzött önálló jogállásának híve. Az eszme csere nem szorítkozott Jeru­zsálem kérdésére, hanem ki­tért a közel-keleti konflik­tus más vonatkozásaira is. ■ Phenjani tartózkodásunk első napján délben felbúgtak a szirénák. S ugyanez a hang reggel 6-kor és este 6-kor is. Húsz esztendeje nyugszanak ugyan a fegyverek, de még- sincs béke, csak fegyverszü­net — erre emlékeztetnek a szirénák. S ez a figyelmeztetés nem indokolatlan. A fegyverszü­neti szerződés ellenére — mint az előző fejezetben utal­tam rá — az amerikaiak szá­razföldön, tengeren és leve­gőben egyaránt több százszor megsértették az egyezményt. Fényképek, okmányok, fotó­kópiák tömegének tanúságté­telét láthattuk mindezekről Panmindzsonban. Hadd idéz­zek jellemzőül három levelet: Az egyiket 1964. március 5- én Hamilton H. House ameri­kai tábornok írta alá. Elné­zést kér, hogy renülőik beha­toltak a KNDK légi terébe. Tgérte: többet ilyen nem for­dul elő. — A következő levél Cecil E. Cömbs vezérőrnagy aláírásával 1964. május 15- én kelt, s ismét ígéretet tar­talmaz, hogy nem fordul új- hói elő, hogy megsértsék a KNDK légi terét. Mert ezek szerint újból előfordult. — A harmadik levél* 1985. május 21. keltezéssel. William P. Yarborough tábornoknak alá­írásával ismét bocsánatkérés, ismét ígéret. Az aláírók ugyan mindig mások, de az ígéretszegő ugyanaz az amerikai hadse­reg, amely számtalanszor megsértette a demarkációs vonalat, sőt bombázta a népi Korea partjait, fegyveres in­cidenseket provokált, külön­féle kémtevékenységet foly­at. amely közül a legismer­tebb az 19S8-ban elfogott Pu­eblo kémhajó esete. Mindeh­hez járul, hogy a megállapo­dás ellenére nagy mennyisé­gű tömegnusztító fegyvert szállít Dél-Koreába. A panmindzsoni fegyver­mentes övezetben beléptünk abba a barakkba is, amelyben a fegyverszüneti bizottság tartja tárgyalásait. Jellemző, hogy csupán a határinciden­sek ügyében eddig 332 alka­lommal kén.”'Terítették a né­ni Korea képviselői a tárgya­lóasztalhoz az E\7C17 álarcá­ban tárgyaló TT'ÍA-kénviselő- ket. Egv-egv alkalommal egyébként több incidensről is tá rgyaltak. A terem maga különben nagyon érdekesen jellemzi a viszonyokat. Középen a tár­gyalóasztal, amelyet hosszá­ban éppen a demarkációs vo­nalra állítottak. Az asztalra helyezett két mikrofon zsi­nórja jelenti a határt, illetve a fegyverszüneti vonalat az északi és a déli országrész között. A koreaiak mikrofon­énak áramellátását a KNDK- ból, a másikét Dél-Koreábó! biztosítják. Az amerikai tár­gyalófél a délre a koreai az északira eső ajtón lép a te­remtse. Mellette a 4-es számú ba­rakk a semleges katonai bi­zottságé. Az asztal itt is a demarkációs vonalon áll. Ér­dekesebb azonban az, hogy en­nél az asztalnál az utóbbi idő­ben más jellegű és biztatóbb- tárgyalások kezdődtek el. Az 1971. augusztus 6-án Phen- janban elhangzott Kim ír Szen-beszédet követően itt találkoztak egymással 25 al­kalommal az északi és a déli vöröskereszt képviselői. A magasabb színtű megbeszé­léseket készítették elő. ame­lyeken az egymástól elszakított két országrész, kapcsolatainak módozatairól van szó. Mun­kájuk sikeres volt: magunk is láthattuk az egyik ennek nyomán létrejött magas szín­tű találkozót ott-tartózkodá- sunk alkalmával. A különbö­ző jellegű és színtű megbe­szélések tovább folynak, s ez kétségtelenül nagyon kedve- ző jelenség, noha kilátásairól még aligha mondhatnánk bi­zonyosat. Annyi bizonyos, hogy a ko­reai nép sohasem mondott le hazája békés újraegyesíté­séről. S ennek a nemzeti cél­kitűzésnek legfőbb ösztönzője a KNDK. Erre minden jog­alapja is megvan, hiszen az 1946 augusztusában tartott választásokon a szavazásra jogosultak északon csaknem teljes számban, délen pedig 77,52 százalékban vettek részt, így az egész országot átfogó^ választással tették meg leg­főbb állami szervnek a leg­felsőbb népi gyűlést, a parla­mentet. Ez fogadta el 1916. szeptember 9-én az alkot­mányt. kiáltotta ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságot és Kim ír Szén marsallt választotta meg miniszterel­nöknek. A háború utáni szövetsé­ges megállapodások is az egy­séges. oszthatatlan Korea alapelyéből indultak ki. Mi­közben azonban 1948 végére A Szocialista Internacioná- lé vezetői vasárnap délután fejezték be kétnapos tanács- kozásukat Párizsban. Fran­cois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára a Szocialista Internacionálé alelnöke a tanácskozás után tartott sajtóértekezleten kö­zölte, hogy a tanácskozás résztvevői a nemzetközi hely­zettel foglalkoztak, elsősor­ban az európai biztonság és együttműködés kérdéséről, valamint a vietnami kérdés­ről tárgyaltak, majd Golda Meir izraeli miniszterelnök a közel-keléti helyzettel kap­teljesen kivonták a felszaba­dító szovjet csapatokat a KNDK-ból, délen tartósítot­ták az amerikai jelenlétet. 1950 júniusában pedig — nyilvánvalóan az ő ösztönzé­sükre — a dél-koreai hadse­reg átlépte a 38. szélességi fo­kot, megtámadta a népi Ko­reát. A koreai háború fegyver­szüneti megállapodása ugyan­ezen a vonalon, a 38. széles­ségi fokon húzta meg a „bi­tárt” a két Korea között. Észak-Korea népének hősies harca, helytállása — a Szov­jetunió fegyverszállításai, minden irányú támogása. a több szocialista ország önzet­len segítsége, a kínai néni önkénteseit fegyveres részvé­tele, a sokoldalú szocialista diplomáciai, politikai akcíAk révén — meghiúsította a?, ag- resszorok terveit és a fegy­verszünet aláírására kénysze­rítette őket. Most. amikor az elszakított két országrész békés egyesí­tésének terve konkrétan is napirendre került, jogosan tá­masztják a népi Korea képvi­selői azt a követelményt, hogy az egyesítés egyik elen- gedhetetlen feltétele az USA- katonák kitakarodása Dél-Ko- reából. Jelenleg ugyanis az USA-hadsereg az ENSZ zász- laja alatt csendőrtevékenysé­get fejt ki Dél-Koreában, s gátja minden haladó .s7oiv«nű, demokratikus kibontakozás­nak. Jelenlétük az egyik leg- főbb akadálya az újraegyesí­tésnek, arról nem is szólva, hogy jogtalan ott-tartózkodá­suk fájdalmas sebek százait szakítja fel a koreaiak­ban. Ezzel is volt alkalmunk megismerkedni látogatásunk idején egy szomorú képekkel teli különös múzeumban. Következik i Képek a bar» bárságról. csolatban fejtette ki állás­pontját. Ezt az utóbbi fémát azonban, amely nem szere­pelt a napirenden, nem vi­tatták meg. Mitterrand rá­mutatott arra, hogy nagyon részletesen megvitatták a vietnami kérdést. Az európai biztonsági es együttműködési értekezlet kérdésével kapcsolatban Mit­terrand — az MTI tudósító­jának kérdésére válaszolva — kijelentette: a tanácsko­zás minden résztvevője po­zitív módon elő kívánja mozdítani az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet ügyét. Pompidou Afrikába indult Arab országok a megszállt területek felszabadításáról Ivőkös Zoltán A Szocral’sto Internacionálé az európai hizfonságról 67. — Áh, Síurmbahnführer úr! Éppen a legjobbkor. Uj kis bogárkák érkeztek .. Pszt... és egy fiú is... Nagyon helyes, mint egy nyulacska. Gruber félretolta a mada- me-ot és elindult a világos­kék tapétával borított folyo­sóra, Egy hallszerű helyiség­be értek. Az asszony 1935-ös járatú Vouvrey-t bontott ne­ki Gruber állandóan lovagló­pálcát hordott magánál, azzal ütö'gette a csizmáját, s köz­ben a francia kuplerájok ott­honosságát ecsetelte. ■— Vé­gigjártam már Brüsszel. Amszterdam, Hága és Varsó hasonló intézményeit, de ek­kora választékot sehol sem találtam!... A német nők túl­ságosan nehezek ezekhez ké­pest. Gruber előadást tartott « mór stílusról, az arab lánykákról, akik nemsokára meg is jelentek. ... Flessburger töltött ma­gának. — Az a Gruber jól kifogta magának Párizst, bezzeg őneki csak Pest jutott. Ott sem volt azért éppen rossz, de Párizs mégiscsak más. El kellene mennie most Párizs­ba. Vajon áll-e még az a ház, és mi van benne? .. Mindegy, előbb ezt az ügyet kell rend­be raknia. Ez az asszony re­mek nő, kitűnő szerető lenne belőle. De az árukapcsolást nem szereti. Szászné azzal állt elő, hogy vigyék magukkal a bárónőt és talán a férjét is... — Ho­hó! — Flessburger elnevette magát. — Még mit nem?.. Franciásan szólva: egy pe­tite liaison. Egy kis friss ke­leti fűszer, az még megjárja, ha már ilyen peches volt, de nem keveredhet egy olyan ügybe, aminek nem lehet láít- a végét. Bármennyire is kel­lemes dolog lenne viszonyt kezdeni ezzel az asszonnyal, sajnos nem teheti. Olaszor­szág?! Még mit nem! Éppen az hiányozna neki, hogy eset­leg egy rendőrségi hajó fel­tartóztassa. Alfred Flessbur­ger kölni gyógyszerész, amint embereket csempész pont Ju­goszláviából... Teljesen el­ment a nő esze?... Ha már a bárónő felismerte és itt kel­lett maradnia, eljátszogatott az unokájával... Flessburger csettintett a nyelvével. , Az öregasszony követelését dehogy teljesíti, ha most ad neki pénzt, holnap 'azzal jön, adjon még. Ez képes a bull­dogfejű újságíró révén meg­kerestetni Kölnben is. Lud- ger Westricket a háború után nem vonták felelősségre, bár a neve szerepelt a háborús bűnösök listáján. A bonni kormánykoalícióban a gaz­dasági államtitkárságig vit­te, később a kancellári hi­vatal államtitkára lett. Jó kis hecc lenne, ha Ludger megtudná, Ehrenburg Bayer Olga él még és piszkálódik. Mit tenne Westrick? Nem fi­zetne. hanem megkísérelné a felelősséget a Gestapóra ken­ni. Flessburger arca egyre zor­dabbá vált a lehetőségek la­tolgatása során. A szerelmi kaland édes sóvárgása lassan megszűnt, és helyébe a jó­zan ész követelése lépett Ludger, Gerhardt Ruter és társai mindent Clodiusék és dr. Wemer Daitz, valamint Hugenberg nyakába varrtak. Maga Veesenmayer is utál- kozva jelentette ki: — Semmi közöm a Gestapóhoz. Bezzeg a pénz meg a hatalom, az kellett. A gestapóaok közül pedig, aki nem tudott idejé­ben eltűnni, azt kiadták, hogy saját bőrüket mentsék. Jól nézne ki ő is. ha ebben az ostoba helyzetben Lud- gerre lenne utalva. — No­csak Frisch, kit szedett maga össze külföldön? Egyáltalán mi a fenének jár Jugoszlá­viába? Megőrült maga?... Ahelyett, hogy örülne annak, hogy Alfred Flessburger- ként, egy réges-régen halott ember nevével, igazolványai­val új életet kezdhetett, ösz- szevissza mászkál Európá­ban, és bajt kever. Ludger egyből azt monda­ná, semmi közöm Frischhez, alias Flessburgerhez. Elha­tárolná magát tőle, ő pedig bevonulhatna egy cellába, ha nem tudna időben kereket ol­dani. Flessburger ijedten csapott a homlokára. Hát ő itt csak szórakozik, szerelmeskedik, játszik, mintha újra övé len­ne a világ. A hosszú évek alatt kifinomult ösztönei el­tompultak volna? Képte­len lenne időben megsejteni a veszélyt ami fenyegeti? Hát ez a kar­valy arcú, de még mindig ke­mény akaratú bárónő kitör­heti a nyakát? Elég lenne egy bejelentés, egy telefon, aztán ezek a szerbek, akik amúgy is alig várják, hogy egy né­met tiszt a kezükbe kerüljön, még akkor is lefognák, ha semmi sem lenne a füle mö­gött — és ez eddig eszébe se jutott?! Clodius, Daitz meghalt"k. Keserű sors jutott Húg i- bergnek is. Berlin ostrománál a bunkerjukat telibe találta egy szovjet bomba. Bár ez nem is rossz, él viszont Bru- mer, Nürnbergben tölti nap­jait a 427-es cellában. Mi sem egyszerűbb, mint szembesíte­ni vele, aztán ha Brumer köpni fog?... Flessburger homlokát las­san kiverte a verejték. Lud­ger Westrick mit mondott 1938. március elsején Berlin­ben, amikor dr. Wemer Daitz-cal és Hugenberggel ta­nácskoztak?... — Uraim, úgy érzem, még mindig túlérté­keljük az emberi élet fontos­ságát. Csupán hiúságból. Az egyén pedig semmi. Clodius röhögött. De hol van Clodius és Wemer? (Folytatjuk) Szüts Dénes:

Next

/
Thumbnails
Contents