Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-16 / 12. szám
WT3. január tf!. KELET-MAGVARORSSÄ« & oNM Több árut, jobb minőséget feladatairól nyilatkoztak a megyei tanácson Á mezőgazdaság idei Az év elején tanácskozások sorozata volt megyénkben a mezőgazdasági termelés 1972. évi alakulásáról, az 1973. esztendő feladatairól. A három tsz-szövetség székhelyén tartott értekezlet, valamint a MÉM vezetőivel folytatott megbeszélések után felkerestük Bacsu Józsefet, a megyei tanács osztályvezetőjét, aki e tanácskozások résztvevője volt. — Milyen eredménynyel zártuk az 1972-es esztendőt a mezőgazdasági termelésben? — Általában elmondhatjuk, 1972-ben kedvézcfcn alakult a mezőgazdaságban a termelés, mintegy 5—6 százalékos fejlődést értünk el az előző évhez viszonyítva. A növénytermesztés terén, a burgonya kivételével jelentősen növekedtek a terméshozamok. Búzából és kukoricából hektáronként megközelítettük a 30 mázsás átlagtermést. Jelentős előrelépés történt a munka- igényes növények termesztésében, mint a dohány, a cukorrépa és a zöldség, örvendetes, hogy nemcsak a vetésterület növekedett, hanem a termésátlagok is. Megyénk gyümölcstermesztését meghatározó téli almából is többet takarítottunk be, mint: 1971-ben. — Az állattenyésztésiben különösen kiemelkedő fejlődés volt a sertéstenyésztésben, 70 ezer darabbal több hízót értékesítettünk, mint az előző esztendőben. A kezdeti bizonytalanság megszűnőben van a szakosított telepeken is. A termelőszövetkezetek szarvasmarha- állománya hat százalékkal növekedett, ezen belül a tehenek száma két százalékkal. A háztáji gzadaságok- ban a csökkenés tovább tart. A nagyüzemekben elért növekedés ezt ellensúlyozta, így összességében a csökkenés megállt. Nincs jelentős javulás a tejtermelésben, és gondot okozott az állattenyésztésben az év utolsó negyedében fellépett száj- és körömfájás is. — Milyen főbb elveket ajánlatos figjclem- be venni a most készülő éves termelési, fej- lesztési tervek készítésénél? — Azzal kezdeném az 1973. évi feladatok meghatározását, hogy annak lényegét a Központi Bizottság novemberi ülése, a megyei pártbizottság 1973. évi feladatterve, valamint a IV. ötéves terv esedékes szakasza szabja meg a mezőgazdaságban is. Mielőtt terveinkről szólnék, néhány összefoglaló mondattal szeretném vázolni az 1972-es eredményeket. — Az 1973-as esztendőben a mezőgazdaság bruttó termelése az előző évhez viszonyítva megyei szinten két—három százalékkal növekszik. Terveink szerint ezen belül az állattenyésztés, az állati termékek termelése nagyobb mértékben növekszik. Az alábbiakban a most készülő termelőszövetkezeti tervekhez néhány elvet, tanácsot szeretnék közreadni. A növénytermesztés terén fontosnak tartjuk az eddig elért kiemelkedő termelési eredmények stabilizálását, a megyei átlag alatti eredmények növelését. A kenyérgabona-termesztésben az elért sikerek tovább fokozása érdekében szükséges a fajtakorszerűsítés, a vegyszeres gyomirtás általánossá tétele, az okszerű tápanyag-biztosítás és a betakarítási optimum jobb kihasználása. — A kézimunka igényes növények termesztésében milyen feladatok megoldására kell felkészülni a mezőgazdasági üzemekben? — Kiemelt feladatként jelentkezik a kézimunka igényes növények vetésterületének és terméshozamának növelése. Fokozottan kívánjuk gépesíteni a cukorrépa- és dohánytermesztést. Készüljenek fel a szövetkezetek ebben az esztendőben a korszerű cukorrépa-termesztési rendszer 1974. évi bevezetésére. Célunk, ennek a módszernek mintegy 15—20 üzemben való bevezetése. — Jelentősen növelnünk kell az állattenyésztés fejlesztését nagymértékben befolyásoló ' abrak és szálas takarmány termelést. Különösen fontos a szakosított teleppel rendelkező üzemekben a korszerű, zárt rendszerű kukoricatermesztés bevezetése. A jövő évben megyénkben kívánatos lenne legalább húsz—huszonöt szövetkezetben ezt megvalósítani. — *-----«--- —■< — A burgonyatermesztésben növelnünk kell a termő- területet és a termésátlagokat is. Ezt kívánja a lakosság hazai termésből való ellátása. Néhány termelő- szövetkezet több éves termelési eredménye bizonyt fia. hogy a mi adottságaink mellett is lehet hektáronként 170—180 mázsás átlagterméseket elérni. Mint más növényeknél tettük, a burgonyánál is korszerűsíteni kell a termesztéstechnológiát. A fajtakérdésben folyó vitában több szempontot kell figyelembe vennünk: mit igényelnek a fogyasztók, milyen fajtájú vetőgumó szerezhető be. illetve biztosítható a gazdaságban, és melyek termeszthetők legtovább leromlás nélkül? — Melyek az állattenyésztési ágazat legfontosabb teendői? — Az .állattenyésztésben és az állati termékék termelésében a feladatok differenciáltan jelentkeznek. A sertéstenyésztésben biztosítani kell a folyamatos áruhízó előállítást, a szakosított telepek eredményes üzemelését. Javasoljuk a telepek üzemelését biztosító szerr t - lyi állomány alaposabb kiválasztását, kiképzését. — A szarvasmarha-tenyésztésben egyik évről a másikra nem érhetők el döntő változások, de a jó mega’.- pozás a későbbi évek gyorsabb ütemű fejlődését biztosíthatja. Ennek érdekében 1973-ban első rendű teendőnek tartjuk a biztonságos takarmányalapok megteremtését. Tegyenek meg mindent az üzemek, hogy a tenyésztésre alkalmas állatok tovább tenyésztésre kerüljenek, ne csak az üzemen belül, hanem a háztáji gazdaságokból is. Ezt állami akció is segíti. A szakosított telepek üzemeltetése, a távlati fejlesztési koncepció kialakítása érdekében szakemberek bevonásával megyei szintű tanulmányt készítettünk, mellyel segítséget kívánunk nyújtani az érintett termelőszövetkezeteknek. Szeretném felhívni a termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy az eddiginél i- többet törődjenek a háztáji szarvasmarha-tenyésztéssel, a takarmány biztosításától kezdve a tejfelvásárlásig. — Mire tanácsos elsősorban fordítani a szövetkezeti fejlesztési alapokat? — Az 1973. évi fejlesztési döntéseknél maximálisan vegyék figyelembe a saját erőforrásokat. Elsődlegesen tervezzék a gyorsan megtérülő befektetéseket, mint a műtrágya- és gépvásárlás. A gépesítésnél törekedjenek a szövetkezetek a korszerű termelési eljárásokat segítő gépsorok" folyáfhatos 'beszerzésére. Ahol hiányzik, pótolják a meglévő állóeszközök jobb kihasználását biztosító járulékos fejlesztéseket. Nagyobb gondot fordítsanak a már meglévő állóeszközök korszerűsítésére, karbantartására. Nagy értékű fejlesztést csak ott tervezzenek. ahol megfelelő saját erővel rendelkeznek. Az üzemi beruházások végzéséhez a múlt évihez hasonló központi célcsoportos támogatási kerettel rendelkezünk. — Végezetül szeretném felhívni a szövetkezeti vezetők figyelmét, hogy termésfejlesztési terveiket csak korszerű munkaszervezéssel, vezetéssel valósíthatják meg. Célkitűzéseikből sehol se maradjon ki a terveket végrehajtó emberek munkafeltételeinek biztosítása — fejezte be nyilatkozatát Bacsu József. Cs. B. ‘TIZENHATMILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁSBÓL FELÉPÜLT A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS JÁRVÁNYÜGYI ÁLLOMÁS NYÍREGYHÁZÁN, AZ ÁROK UTCÁN. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Ellenőrzés a portán Gyár — a rendész szemével Mire kell, hogy nyiljon az üzemi rendész szeme? Kitől kell óvni a társadalmi tulajdont gyáron belül? Ilyen és hasonló kérdésekre kerestünk feleleteket, amikor a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat üzemi rendészet, Varga Gábort megkerestük. Beszélgetésünk során a rendészeti utasítás paragrafusain túl olyan speciális és egyedi esetekről érdeklőd- tünk, amelyekkel munkája során találkozott, A dolgozók öntudata A rendész szerepét és jelentőségét emelte gyári méretűvé akkor, amikor á “vár jellegéből adódóan — hiszen itt "a gyulladás és robbanás veszélye embercsoportok életét és jelentős nép- gazdasági értékeket fenyeget — a társadalmi tulajdon itteni sajátos védelméről beszélt. A társadalmi tulajdont alapjaibi nem fenyegeti veszély. A dolgozók magukénak tudják a gyárat. De elmondta azt is, hogy munka közben apróbb lazaságok, az egymásért való felelősség érzésének a hiánya, nemtörődömség, „másra várás” velőfordul. Egyesek anyagi előnyökhöz is szeretnének jutni éppen a gyár, a gyáron belüli lehetőségek kihasználásával. Gyulladás- és robbanásveszélyes üzemről lévén szó, itt a rendész feladatai sokban találkoznak a tűzoltóság hatáskörével, például a tolatásnál is. Int az óvatosságra, hogy szikra ne pattanjon az erősebb ütközéstől. De figyeli a kifolyt olaj feltakarítását, a szívatásnál a hőfokot, a felhasználás, a gyártás technológiai folyamatainak helyességét. Veszély és íusi Ott van a kísérleti laboratóriumokban is, és ellenőrzi, hogy nem tárolnak-e a megengedettnél nagyobb mennyiséget. Dolgoznak maró-nátronnal. Itt az azonnali beszállítást kell szorgalmazni. Természetesen a talált hiányosságokat jelzi a vállalat vezetőinek. Az intézkedés már a vezetők dolgo. A vállalat területére gyufát, gyűjtőt «ét» 'Seabád 'Helyes selejtanyag megsemmisítése, elföldelése különös gondot, óvatosságot kíván. A leltározás sem az ő fel* adata, mégsem árt, ha ennek is utána néz. Az 1971- es évben éppen a rendészet javaslatára leltározták újx» az üzem vagyontárgyait. Ha valaki ittas«. Mindem vállalatvezetéstől kért intézkedése a társadalmi tulajdon védelmét. az esetleges károk megelőzését szolgálja. Hogy utólag is kell intézkednie? Az már nem is olyan természetes. Itt már az esetek töb őségében a dolgozók vétenek szabálytalanságot. vinni. . Van kijelölt cigarettázó hely, ahol elektromos gyújtóval, tehát láng nélkül gyújthatnak rá a dolgozók. Ha mégis a szúrópróba szerű ellenőrzéseknél találnak valakinél lánggal égő gyújtó- eszközt, természetes, hogy elveszik. Ilyenkor még a figyelmeztetés is kijár. A rendész nemcsak a tér- melést, a termelés folyamatosságát, az esetleges lógásokat figyeli. Különös gondja van a gyárból és a gyárba történő szállításokra. Itt sem csak a mennyiséget és a minőséget kell figyelni, hanem a szállított áru helyes bizonylatolását is. Van feladata a tmk-műhely ellenőrzésénél is.. Itt a fusizásra adódhat lehetőség. Éber szeme itt is nyitva van. Bár speciális vállalatról van szó,, mégis a selejtezésnél sem árt, ha ott van a rendész. A gyulladásveszéMit, tehet a rentjész. ha .ipar« /; munka képes auapoiban — enyhén italosán —' jelentkezik munkára? Javasolja a hazaküldését, A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál ipari szeszszel is dolgoznak. A hordók utolsó deciig történő kiürítése szinte lehetetlen. Az elmúlt évben akadt néhány dolgozó, akik kicsurgatták a hordóban maradt szeszt. A baj ott kezdődött. h”«v nemcsak kicsurgalták. ue az üzem területén ittak :s belőle. A rendészet ezt is észrevette és intézkedést kért a vállalat vezetőségétől. Két dolgozó vált meg emiatt a vállalattól, néhány pedig kisebb büntetésben részesültTársadalmi hálózat Lehetne még soroliii a rendész gyáron belüli el- adatait. De már így is felmerül a kérdés, hogy a *el- jes üzemi életbe szélesedett feladatsort hogyan tudja a rendészet megoldani. A váAz én új esztendőm Bevallom őszintén, engem sosem is töltött el különösebb büszkeséggel, hogy „homo sapiensének, vagyis embernek tisztel a tudomány. Inkább féltem ettől a fene megtisztelő meghatározástól, mármint attól kedve, hogy értettem jelentését, mert egyszeriben éreztem felelősséget is, amelyet vállamra rak a „sapiens”. No és tapasztaltam a felelőtlenséget, hogy egyes embertársak, mint élnek vissza a jelzővel. Szívesebben vállalom a „homo ludens” (játékos erti- ber) címet, ha az a fejlődés alacsonyabb fokát jelöli is és ha egyes tudósok manapság elutasítják is, hogy létezhet oly korszak, amelyben az embernek más dolga nem volt, csak a játszadozás. (Különösen, hogy sem totó, sem lottó, de még borítékos sorsjegy sein volt akkoriban...) Nos, akár volt annak idején „homo ludens”, akár nem, ma van bőven és ha a többsége tagadja is, én bevallom, én vállalom. Úgy bizony. szívesebben játszom én ma is, s nemcsak, mint kollégáim a férfikor delén villany- vonat mellé kuporodva, labdát rugdosva, hanem gondolatban, ábrándozva, eleresztve magam, mit sem tudva, csöppet sem törődve fejlődéstani hovatartozásommal és az arról folyó magas röptű polémiákkal. Behunyom a szemem és máris az egykori játékos emberke vagyok, s ha nem is túl értelmes, de őszinte lélek, aki mindent elhisz, mégpedig pontosan úgy, ahogy hallja, aki épp ezért például a nyakigláb embert has nélkül, mell nélkül, a nyakából eredő két pálcával ábrázolja. Az óesztendőről, meg az újról is volt nekem világos elképzelésem. Az öregről, akit búcsúztattunk, s akit én ott láttam aranyos trónusán ülve, dús hermelines, vörös brokát palástjában megtöpörödve, fázósan gubbasztva. Láttam, ahogy fáradt, ijedt szemével lesi a hatalmas palota tölgyfakapuját, figyeli a nagy falióra könyörtelen ketyegését, s amikor ama szilveszteri éjszakán ütni kezdi búgó-bongó galangja a tizenkettőt, föláll trónusáról, letipeg, s köny- nyezve elindul a kijárat felé. A kapu közben kicsapódik, nagy fényesség árad be rajta. Az öreg elvakul és irányt vesztve elódalog, eltűnik. Másnap azután ott találom a sarkon. Görbe háttal támaszkodik a falnak, maga elé tartja ócska kalapját, reszkető kézzel alamizsnáért könyörög. A trónteremben pedig már ott feszít az Ujesztendő, aki tajtékos paripán ugratott be a tizenkettedik óraütés pillanatában — természetesen huszáruniformisban (á la János vitéz). A trónterem közepén megtorpant lovának szikrázó patkója, ő einkkantja magát, hogy „Itt vagyok, ragyogok”, kirántotta kardját és a tömeg hatalmas éljenzése közepette magára öltötte a hermelines palástot és elfoglalta méltó helyét a trónszéken. így élt az én játékos emberke képzeletemben az Óesztendő távozása, az Ujesztendő érkezése, ilyen szép, fényes, operettes kivitelben. Ha jól emlékszem, még muzsika is szólt. Vagy azt csak később „játszottam alá?” Mert — bevallom, ha már hozzá- kezdtem — bizony még nem is olyan régen lejátszottam magamnak minden szilveszter környékén a régi tekercset. Az utóbbi időben azonban már sehogysem sikerül a régi játék. A tróntermet még csak el tudom képzelni, ha jó erősen behunyom a szemem, de az Óesztendő már nem a békebeli töpörödött vénség, már nem olyan riadt, menekülő, félénk kisöreg, aki a hermelinpalástot ledobva egyenest az utcasarokra görbéd — koldulni. Ha jól emlékszem tegnap éjszakai fan- táziálásomra, nyugdíjba ment az öreg, s jelenleg pecázik a Duna-parton. No és az Ujesztendő sem lóháton rugtat a palotába, hanem elegáns kocsin gördül az udvarra. Ott ruganyosán kiugrik a kocsiból, s a lépcsőt kettesével szedve, fölszalad az igazgatói irodába. Mire tizenkettőt üt az óra, már ott ül az asztalánál, megnyom ja a csengőt, belép a titkárnője. — Elvtársnő! — szól mosolyogva —, mától kezdve én vezetem a vállalatot. Kéretem a tervosztály vezetőjét, azonkívül... Azaz... — és fölpattan — inkább először körülnézek a műhelyekben. Már lent jár az udvaron, s az emberek összesúgnak mögötte: — Rendes fiúnak látszik ez az 1973! Sólyom László lasz: társadalmi rendészháló- -zat segítségével. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál húsz fős társadalmi ren- dészgárda segíti a termelés folyamatosságát, ellenőrzi a munka minőségét, a munka- fegyelem, a munkaidő betartását, a bizonylati rend tökéletességét. Ezért a munkáért az elmúlt évben a vállalatnál Gégény Miklós raktárkiadó. Varga Tibor csőszerelő -hegesztő és Pékár András kazán lakatos társadalmi rendé- szeket részesítették jutalomban. Elmondta Varga Gábcsr üzemi rendész azt is, hogy az üzemben a törzsgárda tagok, a szocialista brigádok nem félnek a rendészitől, védik a társadalmi tulajdont. segítik a rendészet munkáját. Ök nincsenek zavarban, ha a portán, mii- szak > végeztével szúrópróba szerűen ellenőrzik zsebeiket, táskáikat.
