Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

*. oldal X^ÍT-MAGY ARORSZÄ G wíő. janüar ts. Szakértők bevonásával tanácskozik Le Dúc Tho és Kissinger /Vem jutottak előre Párizsban — közli az Humanité Pénteken délelőtt Gif-Sur- Yvette-ben ismét tárgyaló- asztalhoz ült Le Due Tho, a VDK-küldöttség különleges politikai tanácsadója Henry Kissingerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójával, a két fél szakértői pedig a nap folyamán Saint- Nom-la-Breteche-ben foly­tatják munkájukat. A bizalmas megbeszélések hétfői újrafelvétele óta Le Dúc Tho és Kissinger ösz- ezesen húsz órát tanácsko­zott, a szakértők pedig ja­nuár 2. óta kereken ötven órát töltöttek eddig a tár­gyalóasztal mellett. Több francia lap, így a Figaro, pénteken azt a vé­leményét hangoztatja, hogy — külső jelek után ítélve — a kezdetben feszült hangu­latú tárgyalások légköre megjavult, ami persze nem jelenti azt. hogy máris le­küzdötték volna az alapvető akadályokat. A Figaro min­denesetre biztató jelnek tartja, hogy csütörtökön Le Dúc Tho és Kissinger talál­kozóján a szakértők is részt vettek, amiből a lap szerint arra lehet következtetni, hogy a szakértők már be­fejezték a végrehajtási mó­dozatokra vonatkozó jegyző­könyvek kidolgozását, s azok szövegét a két delegáció ve­zetői elé terjesztették jóvá­hagyás végett. Az Humanité viszont rá­mutat arra, hogy a jelek szerint a fő kérdés megoldá­sában az amerikai magatar­tás miatt még mindig nem jutottak előbbre, mert a Kle­ber sugárúton tartott Viet- nam-konferencia csütörtöki ülése után a VDK szóvivője hangsúlyozta, hogy „még mindig árok tátong az ame­rikaiak szavai és cselekede­tei között”, a DIFK szóvi­vője pedig rámutatott arra, hogy Washington — saigoni csatlósaival együtt — to­vábbra is kétségbe vonja Vi­etnam egységének elvét. A Monde szerint az alap­vető kérdés, amelyet meg kell oldani, hogy ki gyako­rolja a szuverenitást Dél- Vietnamban. Vajon az Egye­sült Államok véglegesen hailandó-e kivonulni Dél- Vietnamból, rábízva a viet­namiakra. hogy rendezzék egymás között problémáikat, vagy pedig fenn akar tarta­ni magának újabb lehetősé­geket a beavatkozásra? — teszi fel a kérdést a lap, s rámutat arra. hogy Daird és Moorer tengernagy legutób­bi kijelentéseiből egyesek arra következtettek, Wash­ington úgy véli. hogy már aláírhatja a túzszüneti meg­állapodást. mert a saigoni rendszer megerősödött, s fennmaradását nem fenye­getné veszély. A Monde sze­rint azonban az új amerikai hadügyminiszter szavai el­lentmondanak ennek a fel­tevésnek, Richardson ugyanis szerdai nyilatko­zatában azt hangoztatta, hogy a rendezésnek egész Indokínára ki kell terjednie. Véget értek Szadat és Tito megbeszélései Péntek délelőtt Brioni szi­getén folytatódtak az egy­napos látogatáson Jugoszlá­viában tartózkodó Szadat egyiptomi elnök és Tito ju­goszláv államfő megbeszélé­sei. Az eddigi tanácskozá­sokról kiadott közlemény szerint a két államfő kül­politikai kérdéseket vitatott meg, de mindenekelőtt a közel-keleti helyzetről volt szó. Szadat részletesen tá­jékoztatta vendéglátóját Egyiptomnak a probléma rendezésére irányuló el­képzeléseiről. Az elnöki megbeszéléssel egyidőben Milos Minies ju­goszláv miniszterelnök-he­lyettes; külügyminiszter, va­lamint Hafez Iszmail, az egyiptomi államfő nemzet- biztonsági tanácsadója külön megbeszélést folytatott, ame­lyen az egyiptomi miniszter részletesen tájékoztatta tár­gyaló partnerét a térségben kia'akult helyzetről. Tito elnök csütörtök este díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Az itt elmondott pohárköszöntőjében a ju­goszláv államfő hangoztatta, hogy „elvesztette korábbi optimizmusát” a közel-kele­ti helyzet gyors rendezését illetően, majd hozzáfűzte: „Teljesen egyetértünk a bé­kés megoldásnak azzal a ja­vaslatával. amelyet Szadat elnök megbeszéléseinken ki­fejtett. Egyiptomnak ezen­kívül joga van igénybe ven­nie a felszabadító harcnak azokat az eszközeit is, amelyeknek birtokában van” Szadat elnök válaszában nagy elismeréssel szólott Egyiptom és Jugoszlávia örök barátságáról, majd hangsúlyozta: „Nehéz harc előtt állunk, amely nagyon hasonlít ahhoz, ami* önök folytattak a második világ­háború ideién”. A pénteken zárult meg­beszélésekről közös közle­ményt adtak ki. Szadat elnök pénteken es­te visszautazott Egyiptomba. Megnyílt a dán pártkongresszus Koppenhágában pénteken megnyílt a Dán Kommunista Párt XXIV. kongresszusa, amelyen csaknem 350 kül­dött vesz részt. A külföldi vendégek között 20 kommu­nista és munkáspárt képvise­lői foglalnak helyet. Az MSZMP képviseletében Óvá­ri Miklós, a Központi Bizott­ság titkára van jelen. A kongresszust Knud Jes- persen, a Dán Kommunista Párt elnöke nyitotta meg. A három napig tartó párt- kongresszus küldöttei megvi­tatják egyebek közt a Dánia közös piaci csatlakozása nyo­mán előállt belpolitikai hely­zete*. Megtárgyalják a dol­gozók életének megjavításá­ért és az európai béke meg­erősítéséért folytatott harc akcióprogramját. A kongresszus előtt a párt*agok elé megvitatásra terjesztett tézisek hangsú­lyozzák: az a tény. hogy Dá­nia iparilag fejlett országgá vált, nemcsak hogy nem ve­zetett a „általános jóié* álla­mának” megteremtésére — mint azt a vezető körök ígérték —, hanem ellenkező­leg, rosszabbá tette a dán dolgozók helyzeté* és fokozta körükben a bizonytalanság és a jövőtől való félelem ér­zését. A kongresszust megelőző vitákban ugyancsak nagy fi­gyelmet fordítottak a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységének megteremté­sével és az imperialistaelle­nes erők iránti szolidaritási mozgalom fokozásával kap­csolatos problémákra. Általános sztrájk Olaszországban Millió és millió olasz dol­gozó szüntette be pénteken négy órára a munkát, hogy a három nagy szakszerve­zeti szövetség felhívására általános sztrájkkal fejezze ki tiltakozását a kormány gazdasági és szociális poli­tikájával szemben. A mun­kabeszüntetésben az ipar és a - mezőgazdaság mintegy 13—14 millió szervezett dol­gozója mellett részt vettek a kereskedelem, a különbö­ző szolgáltatási ágazatok foglalkoztatottjai, a közleke­dés, a vasút, a posta dolgo­zói, az állami hivatalnokok, az oktatási intézmények dolgozói — Olaszország csaknem 20 millió szerve­zett dolgozója. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége a tagsághoz intézett felhívásában teljes támogatásáról biztosította a sztrájkoló dolgozókat, han­goztatva, hogy Olaszország gazdasági és társadalmi helyzete alapvető változáso­kat követel, s hogy a szak- szervezetek reformcéljai, amelyeket a kormány mind­eddig elutasított, nemcsak a kizsákmányolt osztályok, hanem az egész nemzet kol­lektív szükségleteit tükrözik. Mindazonáltal a szakszer­vezetek tudatában vannak annak. hogv az általános politikai sztrájk nem alkal­mazható gyakran, párosíta­ni kell országrészenként és szakmánként közvetlen konkrét célkitűzésekkel is. így a pénteki sztrájk célki­tűzései az elkövetkező idő­szakban helyi tagolt mun­kabeszüntetések formájában térnek vissza, mivel a szakszervezetek állandó nyomást kívánnak kifejteni a kormányra e célok érde­kében. <=•< ^ lomba robbant Belfastban Miután csütörtökön Dub- linban a betiltott ír köztársa­sági hadsereg (IRA) politikai szárnyának vezetőjét, Ruari Ognbradaighat félévi börtön- büntetésre ítélték, a sinn fe­in élére női politikus, Maire Drumm, a szervezet eddigi -delnöke került. Rendőri jelentések szerint 'éntekre virradóan Belfast­ban súlyos károkat okozott egy bombarobbanás egy üz­letben. A város utcáin tűz­harcban megsebesült egy rendőr. Jack Lynch ír miniszterel­nök pénteken az Egyesült Államokból hazautazott Dub- linba. Elutazásakor a rendőr­ség különleges biztonsági in­tézkedéseket tett, mivel Lynch ellen több alkalommal tüntettek radikális érzelmű fiatalok. Ceaussscu Iránba utazott Nicolae Ceausescu román államfő befejezte ötnapos pa- kisz*áni látogatását és pénte­ken Karakóiból egynapos nem hivatalos látogatásra Iránba utazott. A román el­nök Zulfikar Ali Bhutto el­nök meghívására január 8-án érkezett Pakisztánba. Ottani tartózkodása során a pakisz­táni elnökkel a két ország kapcsolatainak megszilárdítá­sáról és az időszerű nemzet­közi helyzet egyes kérdéseiről fo-o A -okozott. KOMMENTAR: Folytatás Helsinkiben JANUÁR 15-ÉN HELSIN­KIBEN ismét benépesül a Dipoli-palota konferencia- terme: 32 európai és két ten­gerentúli ország nagykövetei elfoglalják helyüket a hat­szögletű tárgyalóasztalnál és egyhónapi szünet után foly­tatódik az európai biztonsá­gi és együttműködési konfe­renciát előkészítő nagyköveti tanácskozás. Feltehető, hogy a helsinki konzultáció második meneté­ben nem egyszerűen ' ott ve­szik fel a munka fonalát, ahol az első végén letetnék. Az egyhónapos szünet meglehe­tősen hosszú idő, és amikor december közepén a nyugati országok nagykövetei ezt kér­ték, éppen aima hivatkoztak, hogy a két ü’ésszak között szükséges és hasznos kétol­dalú találkozókon lehet egy­máshoz közelíteni azokat a nézetkülönbségeket, amelye- két az első mene* felvetett Milyen témákat tárgyaltak és mely ponton szakították meg a munkát a nagyköve­tek? Többé-kevésbé egyetér­tésre jutottak az európai biz­tonsági konferencia színhe­lyében, résztvevőiben és megrendezésének hármas tagozásában. Eszerint Hel­sinkiben rendezik meg a konferenciát és arra minden európai országot, továbbá az Egyesült Államokat és Kana­dát hívják meg. A konfe­rencia hármas tagozásának első részében a külügymi­niszterek tanácskoznak; a másodikban munkabizottsá­gok dolgozzák ki az elfoga­dásra ajánlandó okmányokat; a harmadik szakaszban nincs megállapodás. A szocialista or­szágok magas szin*ű képvise­letet, míg a NATO-áliamok legfeljebb külügyminiszteri képviseletet ajánlanak. A- HELSINKI KONZUL­TÁCIÓ első szakaszában a legkevesebb haladást a biz­tonsági konferencia javgslan- dó riafarrénefjében érték el. Az érdemi tárgyalásoknak tehát tulajdonképpen most kell megindulniok, amikor várhatóan és remélhetőleg a NATO-országok is kialakult napirendi javaslattal ren­delkeznek. A Szovjet­unió képviselője már az első szakaszban előter­jesztette indítványát. Eszerint — és a vele egyetértő vo- cialis'a országok szerint is — napirendre kell tűzni: 1. az európai biztonság és az or­szágok közti kapcsolatok alapelveinek kidolgozását, 2. az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági, mű­szaki-tudományos és kulturá­lis együttműködés kérdéseit, ide értve az emberi környe­zet védelmét is, 3. olyan ál­landó szerv létrehozását, amely figyelemmel kíséri és Intézi a konferencia határoza­tainak végrehajtását. Az európai biztonságnak természetesen vannak katonai vonatkozásai. Ezek megtár­gyalása — a dolgok bonyo­lultsága miatt — a szocialis­ta országok megítélése sze­rint, az érintett országok külön tanácskozását igényli. Bár egy svájci javaslat a biz« tonsági konferencia napirend­jére ajánlja a katonai kér­déseket, azokra ott aligha ke­rül sor. Időközben ugyanis megállapodás szüléiéit arról, hogy január 31-én a Varsói Szerződés és a NATO érintett államai között megbeszélések kezdődnek a csapatok és fegyverzetek kölcsönös és ki­egyensúlyozott csökkentésé­ről a kontinens középső tér­ségében. A helsinki tanács­kozás és a esaoatcsökkentési tárgyalások nagyjából egyidő­ben, párhuzamosan folynak és általános felfogás szerint bármelyiken előreha’idás történi1*, az termékenyítőén hat a 'ásikra. Kielégítőnek lehet-e nevez­ni az első helsinki forduló eredményeit? Ha csupán azt mérlegeljük, hogy 34 ország nézeteit, javaslatait kell egy, a maga nemében páratlan nemzetközi tanácskozáson egyeztetni és közös nevezőre hozni, akkor úgy tűnik, je­lentősek az első három hét fejleményei. Ha azonban az eurónai biztonság létrehozá­sának sürgető feladatát te­kintjük, akkor a realitások­kal számoló megfigyelők jog­gal vártak volna gyorsabb munkatempót. A résztvevők többsége egyetért azzal, hogy a biztonsági konferencia idő-* pontját a minél közelebbi lö­vőre ki kell tűzni. A szocia­lista országok javaslata 1973 június végére szól és ezzel sok más ország is egyetért. KÜLÖNÖSEN FELTŰNŐ, hogy az Egyesült Államok képviselője alig mutatott ér­deklődést a vitatott témáit iránt. A műit év végén nao- világot látott prognózisok sze­rint 1973 az Egyesült Álla­mok kormányának politiká­jában Európa-centrikus lesz. Igaz, a prognó-ísok kí-zitől akkoriban azt hitték, hogy Amerika még az 1972-os év végén megszabadul legna­gyobb külpolitikai „ tehertéte­létől. a vietnami .háborútól. Biztosra vették, hogv Nixon 1973 eleién nyugat-európai körutat tesz és ez-e1 nyitja az amerikai politika Euréoa- évét. A vietnami béke múlt évi reménvei azonban el­hamvadtak az amerikai ag­resszió bombatüzében és ina már egvre kevesebb szó esik az Államok külonli, tikárának ,.eüróniz4^párói,,- Kontinensünk békéié és biz­tonsága azonban nem lebet füygvénve a Nixon-kormány taktiká-nsé r>ak. A január 15-én folytatandó helsinki konzultáción egyelő­re nem várhatók látványos eredmények, fordulatok. Az eltérő nézetek egyeztetése kölcsönös megértést, enged­ményeket követel és ezek ki­dolgozása hol gyorsabban megy, hol lelassul. A jóaka­ratot illetően egyetlen ország iránt sincs eredendő két­ség. A jóakarat próbája azon­ban — mint mindig — most is a cselekvés, vagyis az eu­rópai ügyek tartós és igazsá­gos rendezése. C. Tóth Béla Síiits Dénes 65. — Látom! — Szász jelentő­ségteljesen nézett rá. és te kln*etéből, ha az asszony ol­vasni tudott volna, meglát latja saját mély. karikákká írnvékolt szemét, puffadta* lángoló arcát, vas*ag ajkát amelyen elmaszatolódott e festék. Ha most úgy tesz. minth° semmi sem történ' volna akkor Éva iránti sze­relmét hazugsággá változtat ja. Dt ajon mit te*t Éva é* meddig ment el? Ahogy k: néz abból egy cseppnv *1| sem 'ehet következtetni De nála éppen az ellenkezőjét is fel 'ehet mindennek tételez­ni. Szász haragja nem párol­góit el, amikor Éva megkísé­relt«. az esetet magyarázni, hogy mi'yen jó hangulatos társaság verődöf össze, mo- ‘orcsónakáztak. s kirándulá­sukat az egyik splíti bárban ejezték be... egyszóval isten 'olt, csak kicsivel több ko- lyako* ivott a kelleténél Izász hallgatott. Az asszony hangja, testtartása arra vári hogy Dániel kiabálni, dü- höngeni kezd. talán még meg 's pofozza, de mert ez elma- -ad*. s helvette csak férfe -zikár. csontos arcát, fürké sző hideg szemé* látta, benne a meevetés apró fintorával, ő kezdett méregbe jönni. A baljós hallgatás idegeire ment. Nincs szemrehányás, nincs szenvedélyes jelenet, csak lehangoló csend. Erre kitört belőle a düh. — Nos, ha igazán tudni ikarod, jóképű, s.ramm fér akkal voltam. Nem két lá- «n járó tranzisztorokkal. /. életnek csak kibicelőivel... Flessburger pedig úgy vezeti a motorcsónakját, mint egy őrült, de nekem tetszett, el­ragadott, repültem... Az asszony felkelt és az erkélyajtóhoz ment. Sokáig forgatta a kilincse*, mire az ajtó zárját ki tudta nyitni. A szabadból éles levegő hatolt be, meglibbentve a függöny alsó szárnyait. —. Tudd meg! Amíg te a papírjaidat bújod, addig én... A kávéfőző csövén siste­regve folyni kezdett a kávé, de Szász nem vett róla tu­domást. Éva utóbbi megjegy­zésére fojtott hangon reagált: — Nos. addig te? Mit tettél addig te? — Mit csinálnál, ha meg­mondanám? — Szász közelebb lépett, felesége karját szorítva, ma­ga felé fordította az asz- szonyt. — Éva! Ez már igazán ne™ tréfa. Mi töriént veled? Be­szélj ! — Szász előtt felvillan! a kölni gyógyszerész ferde mosolyú képp, táskás szem­öldök nélküli szürke szeme, békaarca. de ezzel együtt mindaz, ami ezt a férfit kö­rülveszi. A kocsi, a pénz, a jachf, a fényűzés, és az elő­zőleg teljesen képtelennek tartott gondolat lassan vész­terhessé vált: Éva és Fless- burger... mint nő és férfi? Nem, ez abszurdum! Szász arca komorrá vált és •sokkal jobban tükrözte a belső feszültséget, semhogy Éva ne vette volna észre. Ezt akarta, tessék, Dá­niel jó úton járt ahhoz, hogy olyan képet vágjon, mint egy torreádor a mérkő­zés alatt, amikor a bika már egyszer felöklelte. De a tor­reádorokkal nem szerencsés dolog tréfálkozni, és amit akart, végeredményben már elérte. Szemével engedéke­nyen, békülékenyen kacsin­tott, és Dániel fejét esetlenül keblére vonta. — Dániel, ne légy... —ed­dig jutott el, az*án a már a padlóra folydogáló kávéra pillantott, s ez az aprócska szabálytalanság megszakí­totta gondolatainak fonalátj — Jaj a kávé —sikoltotta. Szász felugrott, kihúz*a a főző zsinórját, kiöntötte a kávét, és amikor Évának át­adta a csészé*, csendesen hangsúlyozott minden szót: — Éva megbocsáthatatlan hanyagság lenne a részemről, ha az időmet szórakozásai# ellenőrzésére kellene fordí* tanom, különösen mos*, máf az üdülésünk végén. Ne rontsd el a... Az asszony félbeszakította: — Ugyan Dániel, csak egy kicsit szórakoztam és ittam. Az az olasz srác olyan dagadt, mint egy diple... diple... dip- lodocus. Szász felkelt, kiment az erkélyre, ahonnan egyfelől a tengerre, a keskenyebb szög­ből pedig a távoli, még a lámpák gyenge fényében is fehéren világító sziklára há­zakra, teraszokra lehetet át- ni. Várakozó némaságba trar- kolódzott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents