Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

-m t öim Pártszervezés-pártirányitás Felelősség a EGÉSZ TÁRSADALMI fejlődésünk szempontjából nagy jelentőségű döntéseket hozott novemberi ülésén a Központi Bizottság. E hatá­rozat valóra váltása az el­következő időszakban min­den pártszervezettől, kom­munistától nagyobb aktivi­tást, határozottabb cselek­vést igényel. A párt vezető szerepét természetesen ezút­tal sem elvontan, hanem a konkrét kérdések megoldása során kell érvényesítenünk. S ezek közül alapvető to­vábbra is a termelés, a gaz­dálkodás fejlesztése. Elmondható, hogy a mun­kahelyi pártszervezetek — felismerve a gazdasági tevé­kenység elsőrendű fontossá­gát — általában törekednek is arra. hogy minél jobban megfeleljenek ez irányú kötelességeiknek. Munkájuk színvonalában természete­sen vannak eltérések, ame­lyek az alapszervezetnek a gazdaságban elfoglalt hely­zetével (önálló gazdasági egységben működik-e vagy nem), a párttagság, a veze­tőség összetételével, felké­szültségével, az alapszerve­zetet irányító pártszerv munkájával függnek össze. A pártszervezetek veze­tőségi ülésein, taggyűlésein viszonylag sokat foglalkoz­nak a termelés kérdéseivel. Ennek ellenére nemcsak a pártonkívüliek, de a párt­tagság nem csekély hánya­dánál is a gazdaságpolitika iránti érdeklődés jelenleg még erőteljes fogyasztói szemléletet tükröz. Jóllehet a termelés és a fogyasztás szorosan összetartozik, de ez az összefüggő folyamat mégis csak a termeléssel kezdődik. Elvileg ezt nem is vitatja senki. Mégsem ha­totta még át kellően a köz- gondolkodást —az a felisme­rés, hogy csak a megter­melt javak oszthatók el. S ez. a pártmunka gyakorla­tára is kihat. A pártszerve­zeteknek természetesen tö­rődniük kell az elosztás és a fogyasztás kérdéseivel, de figyelmük középpontjában mégis a javak előállításá­nak kell állnia. Sok pártszervezetben, ahol az összefüggést értik, a gyakorlatban elsősorban az okoz gondot, hogyan foglal­kozzanak a termeléssel. Nem mindig látják világosan, ne­kik kell-e eldönteniük a felmerülő problémákat, szükséges-e operatív intéz­kedést tenniük, vagy pedig a felelős gazdasági vezetők­től igényeljék azt. Előfordul, hogy egyes alapszervezetek némelykor nem a saját mű­ködési területükön jelent­kező problémák megoldásá­val foglalkoznak, hanem ezekért a felelősséget kizáró­lag a felsőbb szervekre há­rítva, csupán azok bírálga- tásával töltik idejüket. Egyes esetekben a csoport- érdek torzítja el a szemlé­letét, másoknál a kényel­messég játszik közre. Más pártszervezetek viszont az ellenkező utat választva ab­ban látják feladatukat, hogy közvetlenül segédkezzenek a hiányzó anyagok beszerzé­sében, hitelek kijárásában, a szükséges munkaerő tobor­zásában. KÖNNYEN BELÁTHATÓ, hogy egyik véglet sem he­lyes. Nehezebb viszont a célszerű módszereket meg­találni. Itt a kiindulópont, az alapkövetelmény csak az lehet, hogy a termelés te­rületén, a gazdálkodásban, az ezzel kapcsolatos dönté­sekben a párt gazdaságpo­litikája fejeződjön ki. Ha ez így van, ha az adott gazda­sági egységben érvényesül a párt politikája, akkor ott biztosított a párt vezető sze­repe. Amennyiben viszont az adott termelési egység tevé­kenysége nem felel meg a párt gazdaságpolitikájának, akkor ott nem beszélhetünk a párt irányító, vezető sze­repének tényleges érvényre juttatásáról. A pártszervezetek minde­nekelőtt a saját területükön tudnak segíteni, tágabb ér­telemben a gazdaságpoliti­kai célok megvalósításában, szűkebb értelemben a ter­melési feladatok megoldásá­ban. S ez a megkülönbözte­tés nem felesleges. Ne akar­jon ugyanis minden alap­szervezet „gazdaságpolitikát csinálni”, ha azon a terüle­ten ennek csak részlegesen adottak a feltételei! Mivel az üzemi alapszervezetek többsége nem önálló gazda­sági egységben tevékenyke­dik, így a döntésben való részvétel alapjaiban az őket irányító pártszerv — pártbi­zottság vagy csúcsvezetőség — hatáskörébe tartozik. Eb­ből pedig az következik, hogy ezek az alapszerveze­tek elsősorban a konkrét végrehajtásból tudnak részt vállalni, ott képesek a leg­eredményesebben tevékeny­kedni. Itt viszont rendkívül so­kat tehetnek. "Shhez meg­vannak a szükséges ismere­teik. információik is. Hiszen valamennyi alapszervezet képes felmérni, hogy mű­ködési területén milyen a munka szervezettsége, az anyagellátás, hogyan alakul az erkölcsi-anyagi megbe­csülés, a dolgozók és a ve­zetők viszonya, milyen mér­tékben van a kifizetett bér mögött termelés, hol van­nak még tartalékok, és így tovább. S ha ezeket jól ismeri, akkor az érdemleges segítségnyújtásra is képes. VANNAK KÉRDÉSEK, amelyek a dolog természe­téből fakadóan senki másra nem tartozhatnak, csak a pártszervezetre. S vannak olyanok, amelyeket a gaz­dasági vezetésnek, illetve az egyéb mozgalmi szerveknek, tömegszervezeteknek kell megoldaniok. Itt is érvényes, ami minden normális em­beri munkamegosztásnál: ha mindenki ismeri a maga kö­telességét, tudja a felelőssé­gét, akkor működik jól az egész gépezet. A párt elsősorban politi­kai eszközökkel vezet, s a gazdálkodásra is politikai ráhatást kell gyakorolnia. A rendelkezésre álló politikai eszközökkel élve a pártszer­vezet képes összehangolni a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekeket. Ha egy adott üzemben, termelőegy­ségben a párt gazdaságpoli­tikájával ellentétes folyamat játszódik le, a pártszerve­zetnek először politikai esz­közökkel kell fellépnie. De ha ez hatástalan, nem riad­hat vissza az adminisztratív eszközöktől sem. Mire gondolunk a politi­kai eszközökről szólva? A pártszervezetnek mindenek­előtt ki kell alakítania a pártpolitika helyes és egy­séges értelmezését, amely­nek legfőbb fórumai, eszkö­zei a taggyűlések, pártcso- port-értekezletek, pártna­pok, a politikai oktatás tanfolyamai és nem utolsó­sorban az agitáció különbö­ző formái. Ide tartozik, hogy az alapszervezet megköve- veteli a párttagok példamu­tatását a politika képvisele­tében és aktivitásukat annak végrehajtásában. Ennek • so­rán figyelembe veszi az egyes kommunistáknak a munka szervezetében elfog­lalt helyét is. Ezenkívül számon is kell kérnie az elfogadott határozatok telje­sítését, végrehajtását. Ez gyakran nem is olyan egy­szerű. Harcot jelent a gondolkodásban mutatkozó téves nézetek, szemléletek, olykor a helytelen gyakorlat ellen is. így például nem szabad, hogy a kommunis­ták együtt „sírjanak” a gaz­dasági vezetéssel’ hanem ne­hézségek esetén mutassák meg a kiutat, támasszanak igényeket és segítsék a meg­oldást. Tegyenek javaslato­kat. de a döntést bízzák a gazdasági vezetésre, mert annak kell megválasztania, melyik úton haladjanak. AZ ALAPSZERVEZE­TEK felelőssége tehát első­sorban ebben a tekintetben jelentkezik. E felelősség vi­selése egyszerre jog és kö­telesség, amit. a párt vezető szerepének biztosítása céljá­ból érvényesíteni, illetve tel­jesíteni kell. Mindenekelőtt annak a gondolatnak a fo­lyamatos képviselésével hogy semmilyen kérdés, így a termelési problémák el­döntésénél sem szabad soha szem elől téveszteni a poli­tikai összefüggéseket. így érvényesülhet állandóan a politika elsődlegességének lenini elve — és ennek biz­tosításában az adott munka­helyen az alapszervezet le­gyen az élő lelkiismeret. I>r. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője Mellékutca A z utca keskenyen indul, majd néhány kanyar után szélesedni kezd, azután mint egy folyó, amely egy másikba siet, deltaszerű- en ömlik be a kövesútba, féloldva a homokot, a port, kővé szilárdítva az esőáztat­ta sziliciumszemecskéket, a taplós utat, amelyen tyúkok lábnyoma, lovak patkója, te­hénke patája és az autó gu- miráfjának keskeny sávja bé­késen fut egymás mellett, be- emélyedve a nedves földbe, a nedves földbe, amely mo­hát rak a fehérre meszelt kő­lábazatra, a palatetőre, a ház előtti farönkre, a kapu elé ácsolt kislócára, az összeom­ló gémeskút ostorára és ez a nedvesség az, ami belebújik 8z emberbe, nyúzza, meg­görbíti a csontot, a derekat, amit olyan jó ilyenkor neki- dűteni a bágyadt napnak, en­nek a bronzos színű korong- sugárnak, a csalókának, a mégis melegnek, a most már felelőtlenül sütögetőnek, hi­szen már nem érlel, nem éde­sít, csak fénylik és szeszélye­sen bújkálva bolondítja az embert, itt a Rákóczi utcán is, ahol a szőlős dombok mint hullám a hullámtörőn, úgy törnek meg a házak gátjain, és a szőlőkarók, a szürke ösz- tövér katonák bemasíroznak a kamráig, az istállóig, a ve­gyesboltig és a lankává sze­lídült dombok süppedékeiben kapirgáló helyet kínálnak a berzenkedő kakasnak, annak a kakasnak, amelyik vasárnap levessé változik át, amelyet sanda szemmel néz a puli, süttetve reumás hátát a szalma mellett, egyelőre vakkantásra se méltatva a leendő csontlakoma pompázó és még kukorékolásra is haj­landó egyedét, a vasárnapi ebéd főszereplőjét, amely oly csábítóan csalogatja gazdája torkára a ház végén termett szőlő savanyú borát, a rózsa­színű italt, az ökölbeszorítót, a bicskát kinyitót, az elálmo- sítót, Othelló és a Szőlős­kert királynője szerelmének egyesült italát, amit a gazda pohárba tölt, és bocsát le las­sú kortyokban torkán, amely hét közben annyi szót enge­det világgá, kérést, szitkot, áldást, számolást, tervet és valóságot, mesét, vágyat, ne­velő szót a pulyáknak, nóga­tást az állatnak, dörmögést a reklámnak, a képnek ott a bolt kiraka­tában, amelyen egy csodás láb nyúlik ki egy maxi­kabát alól, majd su­1972-BEN ADTÄK AT a Hajtómű- és Felvonógyár 4-es számú gyáregységét Nyír­egyházán. Többek között itt készítik a nagy teljesítményű elektroforetikus festőbe­rendezéseket — szovjet exportra szállítják — a konveyorokat, és a felvonóliftek sínpá­lyáit. Képünk a síngyártó nagycsarnokban készült. (Elek Emil felvétele.) Aliig a segédmunkásból diszpécser lesz A személyzeti munka jelentősége a Pálmában A személyzeti munka köz­vetlenül, vagy közvetve ki­hatással van a létszámra, kö­vetkezésképpen a termelésre. Főleg ettől a munkától függ a szakembergárda és az egész kollektíva kialakulása. A személyzetis döntéseivel befolyásolhatja a munkahelyi légkört, intézkedéseivel dol­gozók, sőt családok gondjain enyhíthet, vagy ronthat. Alakul a törzsgárda Végh Jánosné, a Palma Gu­migyár személyzeti csoportve­zetője 1967-ben került a nyíregyházi gyárba. Akkor mindössze 300 dolgozó ja volt a gyárnak, most közel 2 ezer Van. A fiatal, dinamikusan fejlődő gyárban különösen nehéz niuttkájá volt (és van) a személyzetisnek. Szervezte és irányította a felvételt, a káderképzést és a szakmun­kásképzést. Kezdetben nagy volt itt a munkaerőmozgás, sokan itt hagyták a gyárat különböző okok miatt.. Jelentős volt a létszámhiány, főleg a szak­munkáshiány. Nagy erőfeszí­tésre volt tehát szükség ah­hoz, hogy a város peremén egy külföldön is ismert nagy­üzem alakulhasson ki. Az erőfeszítés azonban nem volt hiábavaló: jelenleg kitűnő mérnök- és szakmunkásgár­dája van a gyárnak (műsza­ki értelmiségiek több, mint negyvenen vannak a gyár­ban), szinte nincs létszámhi­ány és kezd kialakulni egy „igazi” törzsgárda. Ez a si­ker nem csupán a bérrende­zésnek, hanem a jó személy­zeti munkának is köszönhető. Megfelel« embert... Mérnököket újsághirdetés és levelezés útján hívtak a dár combot sejtet, hir­detve egy harisnyát, és csodálkozást, rosszallást, kan­di kíváncsiságot, irigykedő sóhajt fakasztva a fejken­dős asszonyban, aki flórha­risnyába bújtatott visszeres lábát oly gonddal dugja, rej­ti szoknyája redői alá, de közben tudja, hogy*1 unokája, az miniszoknyás lány, ugyan­így jár, mint ahogy a kép mutatja, az a felvétel, ott az új évi replámnaptáron, s ehhez társul a házakból kiszűrődő zajos muzsika, egy Expressz- melódia, az „ezelőtt negyven évvel, egy nyári napon” kez­detű, a modernizájtan antik beat rezes, amire lehet tere­getni a ház mögötti kötélre, vásárolni a negyven év előtti illatú boltban, ott, ahol keveredik a cukor illata az egérpiszokéval, az­tán hozzávegyül a vanília és a bors, fűszerezve mindez a kenyér édes gőzével, a pad­ló olajának kesernyés szaga­,gyárba. Sok levelezésbe és tárgyalásba került, míg egy fővárosi, vagy egy dunántúli mérnök vállalta az idetelepü- lést. A személyzetisnek — a gyár érdekében — teljesíteni kellett a mérnökök kéréseit, feltételeit (lakás, bölcsőde, feleségének nyíregyházi állás, stb.), ez a feladat sem volt könnyű. A friss diplomás mérnökök az első hónapok­ban témafeladatokat kaptak a gyár vezetőitől. A felada­tok teljesítésétől függött a kezdő szakemberek beosztá­sa. A kinevezéseknél a „megfelelő embert a megfele­lő helyre” elv alapján dön­töttek. Tavaly már vezető­képző tanfolyamot is szerve­zett a személyzet) és oktatá­si csoport. így a jövőben is biztosítva lösz a gyárnak' egy megfelelő vezető gárda. Sokan érettségivel fizikai munkásként helyezkedtek el a gyárban. Közülük később többen is elköszöntek. Az itt- maradottak „megtartása” ér­dekében a gyár tanfolyamot szervezett. Az érettségizettek 2 év alatt levelező úton ve­gyésztechnikusi oklevelet sze­rezhettek. Közben 2—3 ha­vonként más-más üzembe he­lyezték őket (18 üzeme van a gyárnak), hogy a gumiipari szakma valamennyi fortélyá­val megismerkedjenek a gya­korlatban is. Minden üzem­ben a gyakorlat lejárta után minősítést készítettek a tech­nikusjelöltekről, . s a 2 év le­járta után az egyéni kérel­mek és a minősítések alapján döntötték el, ki melyik üzem­be kerüljön, s milyen beosz­tást kapjon. Igv lett az egy­kori segédmunkásokból tech­nikus, üzemvezető, vagy diszpécser. Körültekintő munkát igé­nyel a személyzeti és oktatási csoportnak a betanított és szakmunkástanulók kijelölé­se. A kijelölésnél figyelembe val, szappanillattal, dohány­ízzel, mindennel, ami kell otthon, árulkodva arról, mit kínál a kis kövér asszonyka, mit tud adni a többieknek, akik betérnek ide áruért, szó­ért, hírért, mint egy klubba, kaszinóba, népkörbe, presszó­ba, kávéházba, társaságot és sót keresni, megtudni min­dent, ami az utca híre, ami a falu híre, ami a világ hí­re, amit a rádió mond, amit az újság ír, amit a falu szülőbe, az utca volt lakója, az itt pendelyeskedő fiú írt, hiszen ha csend is van erre ilyenkor ősszel, az élet csak zajlik, a hír csak jár, és az ősz végi csendesebb napokban több az idő is erre, hisz’ pihen már a föld, pihen a gép, pihen a jó­szág, ilyenkor még arra is jut idő, hogy valaki megálljon a ház előtti kis kertnél, és el­nézze, mint búcsúzik évtől, naptól az őszirózsa felnyúr- gult szárán a tavalyi kert. Bürget Lajos veszik a gyár igényét, a doNi gozók családi körülményeit, természetesen elsősorban a rátermettséget., hiszen a gu­miiparban a szakmunkásjelölj teknek középfokon kell ta­nulni a kémiát. Két évvel ez­előtt bevezették a gyárban a „részjegyes” rendszerig amelynek lényege a követke­ző: azok a segédmunkások^ akik egy évet ledolgoztak ae gyárban, 56 órás tanfolyam«» vesznek részt, amelyen sajáÉ üzemrészük munkájával és feladataival ismerkednek meg részletesen. A tanfolyam si­keres elvégzése után a dolga«, zókat pénzjutalomban része­sítik — és ha magatartásul^ kai nincs probléma —, résaJ jegyet kapnak, vagyis törzs«! ^rdataggjá' fogadja őket * kollektíva* .A szakmunkás- képzést ig helyben oidjáÜS meg: a jelöltek 2 év utál* vizsgát tesznek nemcsak sa­ját üzemük, hanem a gyáv valamennyi üzemének mun­kájáról és feladatáról. Gond a személyzetisnek, hogy ke­vés férfi jelentkezik szakJ munkástanulónak, pedig néJ hány üzemben a fizikai erőre is szükség van. A múlt nyáron a személy­zeti és oktatási csoport fel­mérést készített a gyárban c* megállapította, bogy 150 dol­gozónak nincs meg a 7—8í osztálya. A vezetők azt akar­ják, hogy a nemzetközileg is­mert gyárban minden mun­kásnak legyen meg az ál (alá­nos műveltsége. Ezért a ve­zetők a városi tanács műve­lődési osztályával megszer­vezték a dolgozók levelező oktatását. A gyár tanácster­mében az „öreg diákok” &áJ mára megkezdődött a tanév,’ A tankönyveket és. a tansze­reket a szakszervezet vásá­rolta meg a diákoknak. Helyezzenek át...w Sokan kopogtatnak a szeJ mélyzetis ajtaján magán jel­legű kéréssel is. Az ilyen kérések teljesítése előtt egyeztetik a gyár érdekeit a dolgozók érdekével. Néhány kérelem az utóbbiak közüls egy nődolgozó férjével egy műszakba akart kerülni. Ké­rése csere útján teljesült. Egy segédmunkás levelező úton középiskolába jár, számára nem kedvező a háromműsza­kos beosztás:,! műszakos be­osztásba helyezték. Egy el­vált. asszony menekülni akart férjétől és a nyíregyhá­zi emlékeitől, kérte a sze­mélyzetist: ismeretsége ré­vén keressen számára állást Kisvárdán. A személyzetis a gyárból kilépő asszony prob­lémáján is segített. Ez a munkakör nagy kö­rültekintést, lojalitást köve­tel. Mint Végh Jánosné mondja: „Csak akkor jó a személyzeti munka, ha a dol­gozók érdekeit épp úgy szén* előtt tartjuk, mint a gyárét.” Nábrádi bajod

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents