Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-12 / 9. szám
KELEX-MAGYÄ.RORSZÄG Í9T3. január 19, 4. oMal 0 Újdonságok Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Mérlegkészítés a termelőszövetkezetekben A szabolcsi alma jövője Megindul a rekonstrukció — Milyen fajtákkal? Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, melyet — 'felsőbb szervek döntését megelőzve — csak nagyobb vonalaiban ismertethetünk. Mezőgazdasági üzemeink Közismert, hogy a termelőszövetkezetek is — más gazdálkodó szervekhez hasonlóan — az ide vonatkozó törvényes rendelkezések szerint minden évben december 31-i fordulónappal mérleget készítenek. Ebben som- mázzák az esztendő sokirányú gazdasági tevékenységül. számba veszik az eszközöket, forrásokat, számot adnak a szorgalmas szövetkezeti tagság munkájának eredményéről. A mérlegkészítés fontosabb teendőit a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Területi Igazgatósága osztályvezetőjétől, Lakatos Bélától kapott tájékoztatás alapján közöljük. " Az össztársadalom, de a szövetkezeti közösség érdeke is egyaránt megköveteli, hogy a termelőszövetkezetekben jó előkészítés mellett, nagyfokú felelősséggel készüljön el az éves mérleg, amelynek minden vonatkozásban meg kell felelni a vele szemben támasztott követelményeknek; meg kell feleljen a mérleg és eredményvalódiság — magas szintű közgazdasági igényt kifejező elvének. Az a reális követelmény, hogy igaz, megalapozott, valós legyen a mérlegnek minden számadata. Csakis az ilyen gonddal elkészített mérleg kerülhet a közgyűlés elé, amely a törvényben biztosított jogánál fogva jóváhagyja azt. v Csak felsoroljuk azokat a témákat, amelyek betartása lényeges a leltározás során: — Minden eszközt és forrást a leltározóknak meghatározott mértékegységgel kell leltározni (mérlegelés, megszámlálás, térfogatszámítás, stb.>; — minden értéket december 31-i állapot szerint kell kimutatni; — állatmérlegelésnél a december 31-i mérlegeit súlyból a súlyapadót le kell vonni; — idegen vállalatok készletét is leltározni kell és azt a tulajdonos szervnek meg kell küldeni (például a szerződés alapján tárolt készletek); — fontos megtartani az értékelési előírásokat, így például, hogy a saját termelésű készleteket szűkített önköltségen értékeljék, amelyet gondosan kell kiszámítani és összevetni az állami gazdaságok elszámoló árával, melynél magasabb szűkített önköltséget használni nem lehet; — nagy gondot kell fordítani arra, hogy a leltározás során talált készletek meny- nyiségben és értékben is ösz- sze legyenek hasonlítva a könyveléssel és az ennek során előálló hiányokat, többleteket ki kell vizsgálni, az okokat meg kell állapítani és a szövetkezet vagyonáért érzett felelősséggel rendezni. Előfordulhat az is, hogy a kivizsgálás szükségessé teszi a vezetők intézkedését, vagy az ellenőrzés hatékonyabb megszervezését; — a tapasztalat bizonyítja, hogy nagyobb gonddal és a szabályok megtartásával kell elkészíteni a nagy értéket képviselő mezei leltárt. Ebben jelentős szerepük van az agronómusQk- nak is: — a leltározás során ke- letkezett iratok okmányszerűségére nagy gondot kell fordítani; azokat tintával, vagy géppel kell készíteni. A Ieltárjegyek, leltárösszesítők, stb. szabályozott formanyomtatványon készüljenek, a leltározók, ellenőrzők, értékelők aláírása is rajta le- gyen. hogy az egyéni felelősséget utólag is meg lehessen állapítani; — helyes, ha a vezető állásúak menet közben is meggyőződnek a leltározás szabályosságáról, de az egész munka befejezése után gondosan áttekintik a keletkezett iratokat érdemileg, számszakilag, formailag, ok- mányilag, stb. E tekintetben a szakmai felelősség fokozottan vonatkozik a termelőszövetkezet főkönyvelőjére. Az ő tudása, igénye, rendszeretete, számszaki ellenőrzésének érvényesülése nagy súllyal esik latba; — az egész évi gazdasági események szabályos könyvelése és annak év végével ismételt felülvizsgálata alapozhatja meg a valódiságát annak, hogy a tartozások és követelések, a források. az időbeli elhatárolások, az aktívák és passzívák, egyszóval az úgynevezett egyéb eszközök és források a valóságos helyzetnek megfelelően kerüljenek leltározásra és értékelésre. Az eredmény valódiság követelményének megtartása érdekébén fontos hangsúlyozni, hogy csak a ténylegesen megvalósult realizált események árbevétele és költségének különbözete kerüljön eredményként (nyereség, veszteség) a mérlegben kimutatásra. Az eredményvalódiságot nagymértékben befolyásolja, hogy a szövetkezet vezetői miként ismerik, szervezik meg és bonyolítják le a szövetkezet költségvetési kapcsolatait. A jogszabályok nem kellő ismerete, a pontatlan munka, az ellenőrzés hiánya, (az ön- reviziós lehetőség ki nem használása) felesleges költséget hárít a szövetkezetekre (pótlék, kamat, bírság, stb.). A szövetkezetek mostani jó munkájukkal későbbi kellemetlenségeket kerülhetnek el. A megyében 1971. és 1972. évben minden termelőszövetkezetben megtörtént a most már igényesebb hatósági pénzügyi revízió, melynek során rögzítették a saját hibát. A termelőszövetkezetek a saját és más hibájából okulva, a közreadott tapasztalatok felhasználásával, most olyan mérleget készítsenek, amely megfelel a törvényes követelményeknek, egyaránt kibírja a közgyűlés, de a hatósági el- j lenőrzés bírálatát is. I Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg huszonnyolc- ezer hektáron virulnak almafák. A műit években így évi háromszázezer tonna termést tudtunk elérpi és ez nagy mértékben számított bele rossz talajú földjeink jövedelmezőségébe. Nem mondhatunk le róla. mert egész mezőgazdaságunk nehezen elért jelenlegi színvonalát is veszélyeztetné. Igen ám, de az almafák sem élnek őrölné. A legrégibb telepítések máris roha* mosan öregszenek, termésük csökken. Ezt még — egy-két évig — ellensúlyozza a legújabb telepítések termőre fordulása. De aztán számolnunk kellene azzal, hogy az almából eredő bevétel egyre gyorsuló ütemben csökkenne. A következő években tehát meg kell kezdeni az almáskertek felújítását. A nagy munka előkészítésén a megyei pártbizottság és a megyei tanács felkérésére egy szakemberekből álló munkabizottság dolgozik. Egyike annak a hat hasonló bizottságnak, mely Szabolcs fő termelési ágazatainak távlati fejlesztési irányelvein fáradozik. A bizottság sok szakember bevonásával már csaknem teljesen készen van javaslatával. Sbár ezek még el nem fogadott tervek, javaslatok, melyekhez nem kis részben még az anyagi erőket is mozgósítani kell az ijzemi elhatározásokon kívül, a terv körvonalai már kirajzolódtak. Az alábbiakban ezzel a javaslattal, annak legérdekesebb részleteivel foglalkozunk, felhasználva a bizottság vezetőjének, dr. Pethő Ferenc országgyűlési képviselőnek. a Kertészeti Kutat/) Intézet Ujfehértói Kutató Állomása igazgatójának korábban már tett nyilatkozatait is, melyek közül mi is közöltünk részleteket a Ke- let-Magyarországban, valamint a szabolcsi mezőgazdaság irányítóinak véleményét. A régi kertek problémája Mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy a 28 ezer hektárnyi szabolcsi almás- kertből 13 300 hektárt a második ötéves tervben telepítettünk és azóta jóformán semmi új telepítés nem történt. A régebbi almáskertek között is elég nagy számú az öreg, terrpésre már egyre alkalmatlanabb régi fa. Az 1950-es év előtti telepítés jóval több hatezer hektárnál. Ennek több, mint fele 1975-ig teljesen kiöregszik, ki kell vágni. További hétezer hold olyan öreg, hogy 1980-ig eléri az almafák életkorának végső határát. A további években várható még ötezer hektárnyi kert gyors elöregedése. Két évtized alatt tehát közel húszezer hektárnyi almáskert felújítása szükséges, a jelenlegi ültetvények kétharmadánál. is több. Hozzá tartozik e problémához. hogy a jelenlegi almáskertek sem mind egyformák. Nem azonos eredetük SZAKKÖNYVTÁRUNK Porpáczy Aladár: RIBISZKE Á bogyós gyümölcsűek nagy előnye a korai termő- refordulás, ezáltal a befektetett költségek hamar megtérülnek. ■ Aztán törzses gyümölcsösben termőre fordulásig köztesként is ültet- hetők. Aránylag rövid élettartamuk lehetővé teszi a piac igényeinek gyors követését is. A nyugat-európai államok a bogyósok termesztését glig fejlesztik. amit azzal magyaráznak. hogy kézi munkaigényük miatt nem gazdaságosak. A kelet-európai országok viszont sajátos adottságaik között termesztésüket bővítik. Ez kiegyenlíti a nemzetközi piac árukínálatát. Előkelő helye van tehát a ribiszkének is a piacokon. Különösen a fekete ribiszke iránt érdeklődnek. aminek magas a vitamintartalma, és ez a feldolgozás során nem vész el. A piros ribiszke korábban kizárólag házikerti növény volt. csak nemrég az intenzív fajták meghonosodásával kezdődött meg üzemi telepítése. Mind a konzerv, mind a mélyhűtőipar kiváló „nyersanyaga”. . Exportálás! lehetőségei azonban korlátozottabbak, mint 'a fekete ribiszkéé, ezért telepítésekor körültekintőnek kell lennünk. A fehér ribiszkét különösen a házi- kert-tulajdonosog kedvelik. A harmadik ötéves terv végén (1970-ben) a ribiszke üzemi területe 730 kh volt, amelyből termett 330 kh, nem termett 400 kh. A negyedik ötéves terv fejlesztése során, 1975-re az összterület eléri az 1020 kh-t. amelyből 820 kh lesz termő. 200 kh nem termő. sem. Azon kívül, hogy sikerültebb és kevésbé sikerült telepítések vannak. akár tudatlanság, akár hanyagság miatt, van falu, ahol pár- száz hektáros kert száznál több apró tagban van, a termelőszövetkezeti tagok telepítették maguknak és aztán bevitték a közösbe. Általában a háztáji almáskertek száma és mennyisége sem kevés. Mindezt tovább bonyolítja, hogy a Rétköz és a Szamoshát kötöttebb * talajain, ahol a legtöbb hagyománya van az almatermesztésnek. a második ötéves tervben sem volt sok telepítés. Ezért itt a szétszórtabb, igen kevert fajtájú és nagyon idős a faállomány. A legtöbb segítség ide kell, szemben a Nyírség túlnyomó többségében frissebb telepítésű és ezért is szakszerűbb eredetű ültetvényével. A nagy rekonstrukció két nagy ütemben zajlana le: 1980-ig tízezer hektáron, 1988-ig pedig újabb 5600 hektáron. Munkaerőhelyzet és korszerűség A kivágott és az újjátelepítendő területek nem min- dik azonosak. A terület jobb kihasználása érdekében az új telepítések 60 százaléka termőkaros lesz, 30 százaléka sövényalma, tíz százaléka pedig sűrű ültetésű és öntözött. Nagy változást jeleni; ez, mert míg most a szétszórt, kevert fajtájú kertekben nem ritkán gondot okoz a hektáronkénti hatvan mázsa megtermelése is, ezek a korszerűbb telepítési módok megsokszorozzák' a termést, ugyanakkor intenzívebbé teszik a kezelését, a gyümölcstermesztő munkát. Ezt a munkaerőhelyzet várható alakulása is megköveteli. Hiszen most még az almáskertek 91 százaléka magas vagy közepes törzsű Szabolcsban és ezeknek a művelése igen sok munkát, azon belül is sok kézimunkát igényel. Ez így nem tartható fenn. Termelőszövetkezeteink tagjai közül a közeljövőben tízezer tag megy nyugdíjba. Nyilván nem szűnik meg az egészséges elvándorlás sem, az iparba. így a szüret, amely már most is évről évre nagy gondot okoz az üzemeknek. egyszerűen lehetetlenné válna a hagyományos telepítési módok kertjeiben, ahol a fára kell mászni, vagy körül létrázni szedéskor a koronát. Mindjárt itt meg kell jegyezni, hogy . a korszerűbb telepítési formákkal együtt jár bizonyos gépek beszerzése is. Vagy javítani kell például jelenlegi permetező- gépeink porlasztásán. vagy külföldi gépekkel való versenyeztetéssel elérni a gyökeres javulást, mert a rossz porlasztás miatt így igen sok marad a perzselés. Más módon ugyanez vonatkozik a manipuláló gépekre is. Bár sokat javultak. van még velük tenni- való, különösen, ha számításba vesszük a jonatánnál jelentkező 5—8 százalékos törést, ami miatt még mindig van keletje a sokkal nehézkesebb kézi manipulálásnak is. Érdekes módon a többi között a manipulálás szólt bele a fajtakérdésbe is. Nem minden vita nélkül lehetett megtárgyalni: milyen arányban szerepeljenek az új telepítésekben az egyes fajták. A külkereskedelem álláspontja például az volt, hogy az új telepítések csupán az erős. a manipulálást jól bíró starkingból álljanak. Mielőtt vitába szállna az olvasó ezzel a nézettel, jobb lesz, ha alaposan szemügyre vesszük a külkereskedelem indokait. Mindenekelőtt nem kívánnak „áttérni” a starkingra. Csak le szeretnék szorítani a jonatán arányát, hetven százalékra. Erre pedig azért van szükség, .mert külföldi vevőink túlnyomó része tárolja a szabolcsi almát, mégpedig nem keveset száraz tárolókban is. mert csak akkor kerül fogyasztásra. ha az ottani friss gyümölcs elfogyott. Márpedig köztudomású, hogy a jonatán nehezebben viseli el az ilyen tárolást, nagy a romlási veszteség. így aztán, bár a mi jonatánunk ízét külföldi vevőink nagyon jónak tartják, kénytelenek kérni az említett okokból a mennyiségi aránya mérséklését. ugyanis saját erejűkből nem tudják ezt a nagy munkát elvégezni. Igaz ugyan, hogy az almatermesztés nyereséges, de ennek jó része átvándorolt más, vesztesége« üzemágakba. Tíz év kell még ahhoz, hogy az akkori almatelepítéseket az üzemek saját tartalékerőikkel elvégezhessék. v A telepítés költségei A nagy munka elkezdéséhez tehát biztosítani kell az állam segítő erejét is. A szakemberek reálisnak tűnő elképzelése az, hogy az 1976 és 1980 közötti első nagy munkaszakasz idejében biztosítsanak ötvenszázalékos ártámogatást az almatelepi tésekhez és további — a telepítő üzemek anyagi helyzetétől függően változó. de körülbelül húszharmihe százalékos — hitel felvételét. Ha ez nem sikerülne, csak olyan kölcsönből lehetne megkezdeni a munkát, melynek visszafizetése csak a telepítés utáni nyolcadik évben kezdődik, amikor az új fák már teremnek és „kifizetik” saját bekerülésük részleteit. Kérdezhetné valaki végül, miért csak 1976-ban kezdenénk hozzá, ha olyan sürgős. A válasz igen egyszerű: azért, mert ennek a hatalmas mennyiségű fának az alanyait meg is kell termelni a megfelelő fajtaválasztékban. És ehhez is keil idő. De az ültetvény tervező vállalat felkészülhet a nagy munkára, ha idejében tudja, miből, mennyire van szükség. Többrétű, összefüggő kérdéscsoport tehát az almatermő gyümölcsösök rekonstrukciója. Éppen ezért volt szükséges, hogy még a döntések előtt, tudományos alapozottságú terv készüljön, valamennyi vonatkozás figyelembevételével. Bár a fenti sorok tájékoz-J tató jellegűek és hangsúlyozzuk, hogy a készülő javaslatok körvonalairól van szó bennük, nem hallgathatjuk el, hogy az irányító szervek nagyjában már ismerik. velük megtárgyalták és a szabolcsi almáskertek felújításának ügye jó úton halad, (gnz) Génótültetés a laboratóriumban Betanított talajbaktériumok A mezőgazdgság eddigi történetének alighanem legnagyobb jelentőségű tudományos felfedezése érlelődik a sussexi egyetem genetikai laboratóriumában. A délangliai egyetem kutatói ugyanis kísérleteikkel bebizonyították, hogy genetikai mesterkedéssel, manipulációval az olyan baktériumok is rábírhatok, megtaníthatok a nitrogén fixálására, megkötésére, amelyek korábban nem rendelkeztek ezzel a képességgel. A kötött nitrogén nélkülözhetetlen valamennyi növény növekedéséhez, de az állatok egészséges táplálkozásához is. Ezért állandóan pótolni kell a termőtalaj természetes kötött nitrogén veszteségét. Jóllehet a légkör négyötöd részben nitrogén gázból áll, ilyen formájában elérhetetlen a növények számára. Nitrogénszükségletük túlnyomó többségét baktériumoktól és algáktól kapják a növények — azoktól a nitrogénfixáló mikroorganizmusoktól, amelyek a talajban vagy a növények gyökerein élnek. ,Csgk a szükséglet kis részét fedezik a földművelők szerves vggy műtrágyákkal, jóllehet a vegyi műtrágyák alkalmazása rendkívüli mértékben növelheti a terméshozamot. A vegyipar rohamléptű fejlődésének eredményeként ma már nem is túlságosan drágák a nitrogén- műtrágyák — annál költségesebb a szállításuk. A nagy vegyi gyáraktól távoli területeken, főiként a fejlődő országokban tehát óriási gazdasági jelentősége lenne, ha a talajban élő baktériumokat ruházhatnák fel a nitrogén megkötésének, fixálásának képességével. Az ehhez vezető úton tették meg a sussexi egyetem kutatói az első lépést. Egy nitrogénfixáló baktériumfaj egyik génjét — a genetikus tervrajz részét — vitték át egy olyan másik baktériumfajra, amely korábban nem rendelkezett ezzel a képességgel. Alighanem ez a beavatkozás volt a „génsebészet” tudományának eddigi legnagyobb remekműve. A műtéten átesett baktérium egyébként nem talaj- mikroorganizmus, de ez a kísérletek jelenlegi szakaszban nem döntő jelentőségű. Az a fontos, hogy sikerült bebizonyítani a nitrogénfixáló képesség maradandó átvitelének lehetőségét, később azután más, immár valóban talajbaktériumokkal is megismételhetik a genetikai manipulációt. Mindez most már csupán idő kérdése. Megnyílt az út az előtt, hogy például a gabonafélék gyökerei körül élő és a nitrogénmegkötés képességével nem rendelkező talajbaktériumokba laboratóriumi mesterkedéssel átvigyék a nitrogén-fixálást * z- tosító gént, az így „betanított” baktériumtörzset nagyüzemi körülmények között; óriási mennyiségben kitenyésszék, majd ismét szétszórják őket a termőföldeken. Aligha van kétség aziránt, hogy minderre már a következő években sor kerülhet. Ilyen módon, talán még bonyolultabb és kifinomul-: tabb génsebészeti beavatkozással olyan talajhaktériu- mokkal vehetjük majd körül kultúrnövényeinket, melyek közvetlenül a légkörből kivonhatják és felhasználásra a növények rendelkezésére bocsáthatják a nitrogént. A lehetőségek csaknem határtalanok. Ezen a módon megtakaríthatjuk a vegyi műtrágyák előállítási költségeinek jelentős részét és a* sem mellékes, hogy nem szennyezzük a bioszférát, természeti környezetünket ha-: talmas vegyszermennyiséggel. De még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy gazdag terméshez juttathatjuk azokat a fejlődő országokat, amelyekben talán a legtöbb táplálékra lenne szükség. V. *
