Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

t. »Mal KELET-MAGYAROftSXA« 19TS. Jamiir It. 30 ÉVE TÖRTÉNT A voronyezsi katasztrófa AZ A HATALOM, amely népünk tör­ténelmének legsötétebb korszakában ural­kodott, első lépéseitől a bukásáig véres ke­zű. népellenes, kizsákmányoló volt. A Ta­nácsköztársaság leverése után kezdte mű­ködését 1919 augusztusában Siófoknál és Orgoványnál. ahol Horthy darutollas tiszti bandái gyilkolták, akasztották a védtelen, fegyvertelen embereket, dobták testüket névtelen tömegsírokba. Ez a politika vitt egyenesen Voronyezsig — 1943-ig. Ott száz- ezernyi magyar tömegsírját ásták meg, a német fasizmus szolgálatában. S tartott ez utána is még két hosszú évig. Sopronkőhi­dán még az utolsó órákban is lövették, akasztották, qlték a magyar nép legjobb fiait. 1945. április 4-én szűnt meg és került a történelem szemétdombjára a Horthy fa­siszta rendszer. A Harmadik Birodalom 1941. június 22- én támadta meg 'alattomosan — szerződést szegőén — a Szovjetuniót. A világ akkor legkorszerűbben gépesített, és szinte töké­lyig idomított teuton hordái, amelyek ezt megelőzően napok, hetek alatt legázoltak európai országokat, itt is villámháborúra számítottak. És kezdetben valóban gyorsan és jelentős területeket foglaltak el. A németek biztos győzelme és a gazdag zsákmány reményében és elsősorban termé­szetesen politikai arculata miatt a horthysta Magyarország nagy igyekezettel, alig öt nappal később, 1941. július 27-én hadba lé­pett a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió a háborúra okot nem szolgáltatott, annak oka, mint már írtuk, a magyar uralkodó osztá­lyok gyűlölete a szocialista eszmék, a szov­jet állam iránt. Hogy milyen volt a hangulat? Idézzünk néhány adalékot dr. Ölbedí Ignác és dr. Száva Péter kitűnő tanulmány- kötetéből, „A második világháború képei” című dokumentumgyűjteményéből: Wert Henrik, magyar vezérkari főnök­nek 1941, június 14-én kelt, a kormányhoz intézett memorandumából: „Oroszországgal szemben éppúgy gyors sikerekkel támadha­tunk, mint eddig. Ekkor pedig Magyaror­szág részvétele is igen rövid ideig fog tarta­ni, olyannyira, hogy ...a bevonultatott tarta­lékosok... még az aratásra hazatérhetnek.” A június 23-i minisztertanácson Wert ismételten követelte a hadba lépést, de a kormány akkor egyelőre csak a diplomáciai kapcsolatok megszakítása mellett döntött. E NAPON a szovjet külügyi népbiztos Moszkvában Kristóffynak, a magyar követ­nek kifejezte azt a reményét, hogy Magyar- ország semleges marad. A Szovjetuniónak *nincs követelése vagy támadó szándéka Ma­gyarországgal szemben...” (A követ távirati jelentését Bárdossy miniszterelnök eltitkolta.) A hadba lépég ürügyéül a német légügyi attasé és a magyar vezérkar által kidolgo­zott kassai provokáció szolgált. (Mint emlé­kezetes: német gépek bombázták Kassát és aztán világgá kürtölték a hírt, hogy a szov­jetek megtámadták Magyarországot.) Június 26-án elrendelték a gyaloghad­test mozgósítását. Június 27-én az országgyűlés vita nél­kii'. tudomásul vette a hadüzenetet. Horthy levele Hitlerhez 1941. június 28- án „Boldognak nevezem magam, hogy fegy­vereink részt vesznek... kommunista veszély­fészek elpusztítására... irányuló keresztes hadjáratban.” A magyar munkások, parasztok, értel­miségiek százezreinek ezzel ki lett állítva a halotti levél. Csak még a dátum hiányzott róla. De hamarosan megtörtént ez is. A dá­tum 1943. január 12-e. Ma harminc éve történt... A. I. Puskás „Magyarország a II. világ­háborúban” című értékes művében vázolja a Donhoz küldött 2. magyar hadsereg sorsát. A keleti frontra küldött 2. magyar had­sereg már 1942 őszén súlyos veszteségeket szenvedett a Don jobb partján a szovjet csapatokkal vívott harcokban. Am a hor­thysta kormány, ahelyett, hogy a történtek­ből levonta volna a szükséges következte­téseket, további csapatkiegészítéseket kül­dött a frontra. De ez sem növelte a 2. had­sereg harcképességét. Ráadásul a német fasiszta hadvezetés, képtelen lévén biztosí­tani a vezénylete alatt álló csapatok kellő anyagi-technikai ellátását, előnyben része­sítette a német egységeket a „szövetsége­sek”, többek között a magyarok rovására. A magyar csapatoknak elavult volt a fegyver­zetük. rossz volt az élelmiszer-ellátásuk és nem kaptak megfelelő téli ruházatot. Ám a legfőbb oka annak, hogy a 2. hadsereg szinte harcképtelen volt. változat­lanul abban rejlett, hogy a katonák nem óhajtottak harcolni a Vörös Hadsereg el­len. Ez volt a helyzet, amikor a Volga tér­ségében megindult a Vörös Hadsereg táma­dása. JANUÁR 30-ÄRA a 200 ezer fős 2. hadsereg gyakorlatilag már nem létezett többé. Maradványai nyugat felé özönlöttek, további veszteségeket szenvedve. Amint Horthy Hitlerhez intézet levelében megval­lotta. a hadsereg 80 ezer katonát és tisztet vesztett halottakban és 63 ezret sebesültek­ben. Ezekben a napokban a hitlerista had­vezetés a ..szövetségeseivel” szemben tanú­sított magatartásával még jobban meggyű- löltette magát a magyar katonák körében. Bo-covo-Jablocskovnál német záróosz- tago’- feltartóztatták a 9 hadosztály szét­ver* egységeit és az első vonalba hajtották őke* Á januári visszavonulás során egy né­met alakulat Ivanovkában kikergette a fagyba az összes magyarokat, és betelepe­dett a kunyhókba és fészerekbe. Amikor Verhnyeje-Gorovóban a német gépkocsik el­akadtak, a hitleristák elszedték a magyar trén lovait, hogy kocsijaikat kivontassák. Dokumentumok tucatjai és százai ma­radtak fenn ilyen esetekről. „A németek... a magyar csapatokat a jó utakról leszorították, úttalan terepre utalták — írta később Szom­bathelyi tábornok. — A szállásokban nem adtak nekik helyet, vagy egyáltalán nem bocsátották be őket a községekbe. Jármű­veiket, lovaikat, meleg takaróikat elvették. A kocsikról a sebesülteket ledobták...” Farkas Zoltán ezredes ezt irta: „A német hadsereg majdnem mondhatnám, hogy ellenségként kezelt bennünket. Az utakról letiltott, szál­lásban csapataink nem tartózkodhattak. a honvédek és tisztek, ha egyenként mutat­koztak, sőt csoportokban is, rablótámadá­soknak voltak kitéve, egyes személynek többen nekitámadva, letépték a pisztolyt a derékszíjukról, lovakat, járműveket erő­szakkal elvettek, és a magyar nemzetet és a honvédséget állandóan gyalázták.” HOGYAN TÖRTÉNT katonai szem­pontból egészen konkrétan nézve ez az összeomlás? Erről ezt írja dr. Horváth Mik­ló hadtörténész. 1943. január 12-én 9 óra 45 perckor igen heves aknavető és tüzérségi előkészítés kezdődött, majd 10 óra 30 perckor megin­dult a szovjet csapatok támadása Urivból a 7. hadosztály arcvonala ellen a 4. és 429. ezredek sávhatárán. A szovjet támadás teljesen váratlanul érte a magyar és a német fasiszta katonai vezetést. Még a támadást megelőző napon felrepült gépek sem tudtak megállapítani semmilyen ké­szülődést, csapatmozgatást a támadáshoz. A ma­gyar hadseregparancsnokság január 11-én v. Lajtos Árpád vk. századost, a hadsereg had­műveleti osztályának I. vk. tisztjét is kiküldte felderítő repülésre, aki visszatérve jelentette, hogy az urivi hídfőben és mögötte, a Don ke­leti partján nyugalom van, csapatmozgást nem észlelt, a közeljövőben nem várható támadás. Egyébként hasonló értelmű helyzet-megállapí­tást tett hetekre visszamenően a hadsereg hadműveleti (I. a.) és I. b. (hírszerző, felderí­tő) osztálya is. A szovjet hadvezetőség kiválóan tudta leplezni a támadáshoz való felvonulását. Meglepetés volt a német és a magyar ka­tonai vezetésnek a szovjet csapatok délelőtti támadása is. A tüzérségi előkészítés utSni gyalogos és harckocsi támadás két órán belül elfoglalta a 4. gyalogezred védőállását, tartalékállását és tüzérségi állását. Közben megindult a támadás a 20. hadosztály arcvonala ellen is. A szovjet katonai vezetés egy hadosztálynyi erővel kezdte meg az áttörést, amelyet kisebb számú harckocsi támogatott. A szovjet csapatok támadása 13 óra 20 percig kivetette állásaiból a 429. német ezre­det, körülzárta a 35. magyar ezredet és Gye- vica község térségéig felszámolta a védelmi ál­lásokat. A HADTÜRTÉNELEMBÍ’N ritkán előforduló gyors áttörést eredményezte az is, hogy az említett meglepetéssel teremtett előnyös helyzetet gyorsan és mélyen ki is használta a szovjet vezetés Még a gyalogsági fegyverek hatáskörzetében is gépkocsikon szállította a csapatokat és így a német—magyar fasiszta katonai vezetésnek nem maradt ideje a tü­zérségi előkészítés okozta veszteségek, zava­rok ellen intézkedéséket hozni. A szovjet csapatok a kora délutánig el­ért sikerek kiaknázására folytatták támadá­sukat a nap folyamán és január 13-ra virra­dó éjjel. A szovjet nehéz harckocsik is tá­madtak, reflektorfénnyel keresve éjjel a cé­lokat. Még az éjszaka folyamán — a szovjet csapatok térnyerése következtében — a 20. hadosztály déli szárnya szabaddá vált. Ez le­hetővé tette az átkarolás megindítását a 429. német ezred ellen. A magyar hadserégparancsnokság janu­ár 13-án ellentámadást tervezett indítani a betört szovjet csapatok visszaszorítására és az eredeti állások visszaszerzésére. Az ellen- támadás végrehajtásához megkapta a Cra- mer-hadtestől a 700. német páncélos csopor­tot. Az ellentámadás hajnalban, 5 órakor in­dult meg. A szovjet csapatok, a gyalogság és a harckocsik szoros együttműködésével elsö­pörték az ellentámadó egységeket és a 700. német páncélos csoport 60 harckocsijából négy maradt meg hírmondónak. Milyen erkölcsi képet mutatott a harc három napja a magyar csapatoknál? A CSATA szörnyű poklában élesebben merült fel a katonaruhába bújtatott nincs­telen magyar parasztban, munkásban az a kérdés, amely már hónapok óta, 2000 kilo­méter távolságban otthonától, családjától kí­nozta. „Miért kell nekem meghalnom az oro­szok ellen? Mit védjek velük szemben? Ne­kem semmim sincs, otthon nyomorog a csa­ládom! Az uraknak mindenük van, hát ér­tük haljak meg?” A magyar munkások, szegényparasztok tízezreinek életét oltotta ki ezekben a napok­ban a Horthy-fasizmus. Egyrészt azokét, aki­ket az aljas szovjetellenes propagandával megtévesztettek és elestek a harcban, más­részt azokét, akiket tisztjeik lőttek agyon. Több, mint két esztendőnek kellett még eltelni, hogy eljusson a magyar nép 1945. áp­rilis 4-hez A Szovjetunió elleni háborúban még újabb tízezreket áldoztak fel az úri rend érdeké ben. A náci Németország teljes össze­omlása mindenki számára nyilvánvaló volt. de még az utolsó percekben is avilkolt a nyi­las számonkérő szék Sopronkőhidán, kom­munista fiatalokat lőttek aevon és felakasz­tották Bajcsy-Zsilinszky Endrét Anvar Szadat Jugoszláviába érkezett Anvar Szadat egyiptomi el­nök csütörtökön a déli órák­ban különrepülőgépén a ju­goszláviai Pulába érkezett. A repülőtéren Tito elnök fo­gadta, akivel Szadat 24 órás látogatása során Brioni szi­getén megbeszéléseket foly­tat. Szadat csütörtökön befe­jezd háromnapos hivatalos líbiai látogatását. Tripoliban, mielőtt elindult volna Belg- rádba, sajtóértekezletet tar­tott Kadhafi líbiai elnök la­Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja, a VDK párizsi tárgyaló kül­döttségének különleges ta­nácsadója és Henry Kissin­ger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója csütörtökön több, mint hatórás bizalmas meg­beszélést tartott Párizs pe­remvárosában, Saint-Nom- la-Breteche-ben. Ez volt a két magas rangú diplomata leghosszabb eszmecseréje azóta, hogy a VDK — a de­mokratikus Vietnam 20. szé­lességi körtől északra fekvő területei amerikai bombázá­sának leállítása nyomán — hozzájárult a vietnami- amerikai bizalmas megbe­szélések felújításához. Le Dúc Tho és Kissinger csütörtöki találkozóján tel­jes létszámban részt vettek a két fél szakértői is, akik — A szovjetellenesség az a pont, ahol a NATO-stra- tégák találkoznak — írja a Novoje Vremja legújabb számában. A szovjet folyó­irat azokat a kijelentéseket kommentálja, amelyeket a Zsenmin Zsipao tett nemré­giben a NATO-tanács de­cemberi ülésszakával kap­csolatban. A cikkírók felhívják a fi­gyelmet. hogy a Zsenmin Zsipao az atlanti tömb ve­zéreinek a szovjet külpoliti­ka agresszív törekvéseiről terjesztett koholse.ánvait is­mételgette. Azokat az intéz­kedéseket pedig, amelyeket a NATO háborús készülődé­seivel szemben a szocialista közösség tesz biztonsága megszilárdítására, úgy állí­totta be, mint növekvő . ka­tonai veszélyt a Nyugat szá­mára. A Zsenmin Zsipao rendkí­vül kínos pontossággal tag­lalja az atlanti szövetség orra irányuló érvelését, hogy kompromittálja a szo­cialista közösség külpoliti­kai célkitűzéseit — mutat rá a cikk és így vonja le a kö­Olaszországban ma meg­áll minden munka: az ország több millió dolgozója általá­nos sztrájkot tart a kormány gazdasági politikája elleni til­takozásképpen. Az egész országra, minden ágazatra és intézményre ki­terjedő félnapos munkabe­szüntetést, mint ismeretes, a három nagy szakszervezetet egyesítő csúcsszövetség ve­zetése határozta el, még az elmúlt év decemberében, mi­vel sorozatosan kudarccal végződtek a kormánnyal folytatott megbeszélések a kásán és annak jelenlétéljen. Szadat kijelentette: „cio­nista ellenséggel szembeni harc számunkra a lét vagy nemlét kérdése, csatába kell szállnunk és meg kell véde­ni létezésünket bármi áron. A harc nem csupán a meg­szállt arab területek néhány négyzetkilométerének vissza­foglalását célozza, hanem az arab nemzet létezésének vé­delmét” — mondott** az egyiptomi elnök. eddig külön tanácskoztak. Le Dúc Tho és Kissinger megbeszéléseinek felújítá­sa, vagyis január 8-a óta — csütörtök délutánig bezáró­lag — összesen 21 és fél órát tárgyalt. A két ország küldöttei — nyugati tudósítások szerint — csütörtöki eszmecseréjük befejeztével 16,05 órakor mosolyogva távoztak a tár­gyalás színhelyéről. Először a Le Dúc Tho vezette viet­nami delegátusok, majd né­hány perccel később Kissin­ger vezetésével az amerikai küldöttek léptek ki a saint- nom-la-breteche-i villa ka­puján. Mindkét küldöttség­vezető mosolyogva intege­tett az épület előtt várakozó újságíróknak, de korábbi megállapodásának megfelelő­en ezúttal sem nyilatkozott egyik fél sem. vetkeztetést: Peking szeretne egyenlőségjelet tenni az im­perializmus politikája és a szocializmus politikája kö­zé, s az észak-atlanti tömb prókátorának szerepében tet­szeleg. A szovjet veszélyről hir­detett jelszó leple alatt — fejtegeti a cikk — a kínai vezetők országuk gazdaságát hadivágányokra állítják át és mesterségesen szítják a háborús hisztériát. Peking- nek a NATO-val folytatott flörtjében szerepet játszanak bizonyos kalmár jellegű el­gondolások is. A kínai veze­tők bizonyára arra számíta­nak, hogy ha támogatják a NATO politikáját és eluta­sítják a következetes anti- imperialista álláspontot, cse­rében megnyerhetik a Nyu­gatot a kínai katonai és gaz­dasági potenciál növeléséhez. A pekingi politikában ész­lelhető atlanti eltolódás újabb bizonyítéka annak, hogy e politika alapja vál­tozatlanul az a törekvés, minél több kárt okozni a Szovjetuniónak, csorbítani a szocialista közösség érdekeit. gazdaságpolitika általános iránya, a foglalkoztatottság, a társadalmi reformok, a déli országrészek fejlesztése kérdésében. A pénteki általános poli­tikai sztrájk négyórás lesz egész Olaszországban, kivéve egyes városokat — mint Ró­mát is —, ahol egész napos a munkabeszüntetés. A köz­szolgáltatást végző intézmé­nyek munkája és a vasúti közlekedés csak rövid időre szünetel, hogy ne sértse a lakosságot, ne fordítsa a köz­véleményt a dolgozók ellen. KOMMENTÁR: Mr. Ziegler cáfol Párizsban továbbra is tél­ies a titoktartás: Le Dúc Tho és Kissinger tanácsko­zásairól semmi nem szivá­rog ki. A hallgatás ' ameri­kai részről nem korlátozó­nk a párizsi megbeszélé­sek tényanyagára. A leg­utóbbi hírek szerint a washingtoni külügyminisz­térium, a State Department és a hadügyminisztérium, a Pentagon valamennyi mun­katársa szigorú utasítást ka­pott arra, hogy semmil'-en formában ne kommentálja a bizalmas tanácskozásokat. így aztán Washingtonban ezúttal hiába kérdeznek bár­mit, ami Vietnammal kap­csolatos. Azaz, hogy mégis akadt egy, mindössze egyet­len Indokínával kapcsolatos kérdés, amelyre elhangzott valamilyen válasz. Nem is akármilyen és nem is akár­honnan . .. Miután a nyugat-európai ás különösen a nyugatné­met lapok már régebben megbízható forrásokra hi­vatkozva tudni véltek Ni­xon közelgő nyugat-európai látogatásáról, a Washington­ban akkreditált tudósítók ilyen értelmű kérdést tettek fel Ronald Zieglernek, a Fe­hér Ház hivatalos szóvivőjé­nek. A felelet kifejezetten in- dulatosnak bizonyult. Mr, Ziegler közölte, hogy erede­tileg sem terveztek semmi­féle látogatást, ezért — mon- dotta — a híreszteléseknek az a része sem lehet igaz, hogy ez az út a vietnami bombázásokkal kapcsolatos nézeteltérések miatt hiúsult volna meg. Természetesen nem áll módunkban ellenőrizni a szóvivő állításának sem első, sem második részét. Az azonban bizonyos, hogy nyo­matékos, sőt ingerült cáfo­lat hangzott el és ez az újabb párizsi tárgyalások, valamint Vietnam nagy ré­szének változatlan bombázá­sa idején valami fontos tényről árulkodik. A leg­utóbbi napokban sorra ér­keztek a Fehér Ház címére a legkülönbözőbb formájú tiltakozások a bombázások miatt az Egyesült Államok NATO-szövetségeseitől is. Nem egy ilyen protestálás — például a dán. valamint a belga külügyminisztériumé — olyan éles volt. hogy nem maradhatott következmé­nyek nélkül a Washington­hoz fűződő viszonyra. Indo­kínai agressziója az USA számára már régen morális, politikai és katonai krízist jelent. A Ziegler-Cáfolat nem ke­vesebbet jelent, mint azt. hogy ez a válság még atlanti értelemben is kiterjedt a diplomáciai szférákra. A svéd parlament ülése Stockholmban csütörtö­kön megnyílt a svéd parla­ment ülésszaka. VI. Gusztáv Adolf svéd király a képvise­lőkhöz intézett trónbeszédé­ben megállapította, hogy Európában a kölcsönös meg­értésre való törekvés számos fontos távlatot tárt fel. kö­zöttük annak lehetőségét, hogy 1973-ban megtartsák az európai biztonsági ó-*e- kezletet. A király trónbeszéd _• ii sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy egyelőre nem váltak valóra a vietnami béke helyreállításához fűző­dő remények. A svéd kormány a parla­ment elé terjesztette az 1973—74-es pénzügyi évre vonatkozó állami köl*- " :ve­tési tervezetet, amely több mint 5,7 milliárd ko-ona költségvetési deficitet irá­nyoz elő. A költségvetés a közszükségleti cikkek árá­nak további emelkedésével számol. Le Dúc Tho—K?ss!nger hatórás találkozófa A NOVOlE V RE Ml A CIKKE a Zsennvn Zsipao szovjelelienességéröl Általános sztrájk Olaszországban És eljött 1945 április 4.! Ezen a napon a szovjet hadsereg az utolsó fasiszta egységet is a határunkon túlra szorította. Azóta e nap nemzeti ünnepünk. Ekkor született meg a dolgozó magyar nép szabadsága. E naphoz kötődik felemelkedésünk, szabadságunk, nemzeti függetlenségünk. A Szovjetunió, amely ellen rablóháborút viselt a Horthy-rendszer, ma népünk testvé­ri barátja, gazdasági, politikai és katonai szövetségese. Hazánk a Varsói Szerződés tag­állama. Békében, biztonságban élhetünk. 1 Otdaa N and 05

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents