Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
1973. Január 89. KfT.OT-MAGYARORSZAG - VÄSAffWAPl VtfffIMFTiHf I. rUM L*A.I Klub - összefogásból Iskola, vagy tapasztalat? AZ ÉLET BIZONYÍTJA, hogy vannak problémák, amelyek makacsul tartják magukat, bár a sok munka miatt néha háttérbe szorulnak. Olyankor kevésbé törődünk velük. Máskor viszont ismételten felerősödnek, elsődlegessé válnak és követelik, hogy ne hallgassunk róluk, mert megoldatlanságuk akadályozza a haladást és károkat okoz. Ilyen probléma a mezőgazdasági szakemberek helyzete, a hozzájuk való viszony, általános megítélésük és értékelésük — elsősorban a termelőszövetkezetekben. Most, a zárszámadásokat megelőző időszakban ismételten gyakran találkozunk ilyen jelenségekkel, sőt, kategorikusan kijelentett szakemberellenes véleményekkel is. Az egyik — eléggé jól gazdálkodó — tsz elnöke népes gyűlés előtt felemelt hangon mondta el, hogy többre becsül egy tapasztalt tsz-tagot, mint akármilyen egyetemi végzettségű szakembert. Leginkább a fiatal, kezdő, az egyetemekről. felsőfokú technikumokból és középfokú technikumokból frissen kikerült, szakembereket szidják. Kényelmesek, nincs gyakorlati érzékük, nem bírják se a hideget, se a meleget, az első akadálynál elbuknak, stb. — mondták róluk. Melléjük kell állítani egy olyan embert, akinek iskolája ugyan nincs, de tapasztalata van. Hát akkor minek a szakember? Nélküle az illető, tapasztalt tsz- tag többre jutna. Kifogásolják, hogy a fiatal szakemberek igényesek, többet akarnak, mint ami lehetséges, ugyanakkor a nehéz problémákat nem tudják megoldani, i BIZONYOS, HOGY SOK IGAZSÁG van azokban a véleményekben, amelyeket a fiatal mezőgazdasági szakemberekkel kapcsolatban hangoztatnak a tsz-elnökök és más tsz-vezetők. Aligha vonható kétségbe, hogy a fiatal szakemberek egy része — esetleg többsége — nem tud azonnal a feladatok magaslatain megállni. Ennek azonban elsődleges oka az, hogy nincs még tapasztalatuk. Az őket kifogásoló tsz-elnökök azt mondják, hogy az iskola nem készítette fel őket megfelelően a termelés irányítására. Nos, az is lehetséges, hogy egyetemeinken és technikumainkban hiányos, vagy nem megfelelő a gyakorlati képzés, a gyakorlathoz való szoktatás. De az iskoláknak nem is ez az elsődleges feladatuk, hanem az, hogy korszerű ismeretekkel vértezzék fel a hallgatókat. Es ez meg is történik. Azt senki sem vitatja, hogy a fiatal mezőgazdasági szakemberek elméleti felkészültsége, ismereteik korszerűsége jócskán fölötte áll az üzemekben jelenleg megvalósítható gyakorlati lehetőségeknek. De ez nem lehet baj. így csupán arról van szó, hogy a fiatal szakember képzettségét összhangba kell hozni az üzemi gyakorlattal, mégpedig úgy, hogy a korszerűbb ismeretekhez közelítsen a termelés. Ne a fiatal. felkészült szakember adja alább, hanem az üzemi valóságot igyekezzünk emelni a magasabb elméleti szinthez. A TÜRELEM ÉS A JÓ SZÁNDÉK azonban sehol sem kerül pénzbe. A fiatal szakembert segíteni kell, hogy a gyakorlatban is beletanuljon mesterségébe. Meg kell érteni és a lehetőségek szerint ki kell elégíteni igényeit is, hiszen őt az iskola igényességre nevelte. A szakmái ismeretekhez kulturáltságot is adott. S ez nem bűn. Az egyetemi hallgató, vagy a technikusjelölt ma már ritkán jár térdig érő sárban, trágyában és gumicsizmában. Senki se kívánja, hogy a tanulmányok befejezése után ezek a fiatalemberek mondjanak le igényeikről. Sőt, az a jó, ha nem mondanak le. Igaz, hogy sok konfliktus éppen ebből származik. A fiatal mezőgazdasági szakember nem talál megértésre, nem kap megfelelő segítséget a kezdeti nehéz időkben, sőt. szakemberellenessé- get tapasztal és elmegy a kedve. Választása csak egy marad: odébbáll. Elmegy oda — vagy addig megy —, amíg megfelelő környezetbe, megértő emberek közé nem kerül. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mezőgazdaság az állandó korszerűsödés korszakát éli, újabb és újabb feladatokat kell megoldani egyre magasabb szinten. Mindezekhez szakember és megint csak szakember kell. Elegendő régi, tapasztalt szakember nincs, mert nem is lehet. Ezért csakis a fiatal szakemberekre lehet számítani. Csakis velük lehet és kell megoldani a további nagy feladatokat. És képesek is lesznek e feladatok megoldására, ha elegendő gyakorlati tapasztalatot szereznek. De ehhez kell a türelem és az idő. Elsősorban a tsz-elnökök és más tsz-vezetők türelme. A SZAKEMBERELLENESSÉG nagyon káros jelenség. Különösen káros akkor. ha egyes tsz-elnökök önteltségből, nagyképűségből elhamarkodva ítélkeznek és nyilatkoznak, mint az említett esetekben is. Tűrhetetlen jelenség ez. Sajnos, nem új. De éppen ideje, hogy végérvényesen megszüntessük. Addig ugyanis, amíg ilyen szemlélet tapasztalható, nem várhatjuk, hogy Szabolcs- Szatmár megye termelőszövetkezeteiben mindenütt elegendő szakember legyen. Márpedig a következő öt-tíz év során a megyében legalább öt-hatszáz különböző mezőgazdasági szakemberre lesz szükség. Készen jóformán egyet se kaphatunk. Csakis az egyetemekre, főiskolákra, technikumokra számíthatunk, tehát fiatal kezdő szakemberekre, olyanokra. akik a megfelelő elméleti képzettség, a korszerű ismeretek megszerzése után éppen a mi termelőszövetkezeteinkben akarnak gyakorlatot szerezni és a termelés megfelelő irányítóivá válni. Megértés, türelem, segítés nélkül és káros szemlélettel aligha nyerhetjük meg őket. Márpedig nélkülük nincs, nérr lehet korszerűség, se gyors fejlődés. Szendrci József Ha valaki Mátészalkán a vasútállomástól a város központja felé indul a bal oldalon és figyel — mindjárt az első sarok után talál egy klubot. Ez a vasutasok klubja. Régi, ismert, csendes klub, de eredményesen működik. Elsősorban azonban csak a vasutasok látogatják, hiszen az övék. A tizennegyedik A városban jelenleg 13 különböző klub működik, bár a többit nem lehet így, az utcáról észrevenni és felismerni. Van klubja a MÉK mátészalkai kirendeltségének, amely elsősorban az ott dolgozó fiataloké. Klub működik az AFÉSZ-nél, az ÉRDÉRT Vállalatnál, a tangazdaságban, a mezőgazda- sági technikumban, a gimnáziumban, a vár rosi művelődési központban és még néhány más intézményben, vállalatnál. Az újtelepi iskolában öregek klubja is van. Mátészalka tizennegyedik klubja most épül-készül. Részben már kész is, a kettős klub első egységének ünnepélyes avatására 1973. január 1-én, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján került sor. E klub létesítése ugyanis beletartozik abba a programba, amellyel a város nemzetünk nagy költőjének 150. születésnapját ünnepli és köszönti. A klubot Petőfi Sándorról nevezik el. Ráadásul az újtelepi Petőfi téren áll. E klub létrehozásának azonban előzménye és története van. Előzmény, hogy Máté- szalka-Ujtelep lakói régen kérik a város vezetőitől: létesítsenek részükre is valamilyen kulturális központot. Az Újtelepet négyezren lakják. Nem kis körzet tehát. S eddig mindössze egy szegényes könyvtára volt, az is az iskolában működött. Mindenki megmozdult A telep lakóinak vágya most a lehető legszélesebb és legszebb népfrontmunkával, sokoldalú összefogással teljesül. A klub, vagy inkább körzeti kulturális központ létesítésére mindenki megmozdult, mindenki összefogott: a városi tanács, a pártbizottság, a KISZ-bi- zottság, a szakmunkásképző iskola, a költségvetési üzem, a faipari vállalat és néhány kisiparos. A munkát a Hazafias Népfront városi bizottsága szervezte és irányította, de a személyek közreműködése külön-külön is sokat számított. Nagy Bertalan, a városi tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, Vass József, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és Homoki László városi népművelési felügyelő hivatali lehetőségeiken és kötelességükön túl is nagyon sokat tettek az újtelepi klub létrehozásáért. A munka tavasszal kezdődött. A Petőfi téren át kellett alakítani egy épületet. Az átTrencsényi Imre: Formahóbort Éles Pál esküdött a ferde vonalakra. Lendületet, erőt, változékonyságot, felfelé tartó, végtelen fejlődésvonalat látott bennük — akár a többi fiatal formatervező. Diplomamunkáját egy autógyárban készítette. Olyanformán kellett valami sivatagi terepjárón a vezetőfülkét kiképeznie, hogy a jármű álló helyzetben is a száguldás érzetét keltse. Megoldotta. Aztán egy kutató intézethez hívták, ahol mindennapi életünk kellékeinek ideális formáját kereshette. A jó tervező szerencsére minden feladatban megtalálja ? lehetőséget. Nem hiába tanult annyit, tartalom és forma egységéről, minden munkát alaposan átgondolt; hagyta magára hatni az életet, hogy az anyag lelke megszólaljon, és a funkció esztétikus vonalakat sugározzon. Itt volt például ama emlékezetes fogkefetartó. Sokan beérnék annyival, hogy beleférjen a fogkefe, de ő bizonyítani akart, és így gondolkodott: A fogkefét az ember otthon a pohárban, vagy a pohár peremére fektetve tartja. A fog- kef etartó csak utazásnál szükséges. A formának is ezt kell hát kifejeznie. Namármost! Mivel szokott az ember utazni? Vonattal. Repü lővel. Hajóval. Vagy éppen gépkocsival. A hajón történő utazásról nehézkes hajóbőrönd ju eszünkbe. A vonat füstös és fekete. A repülőn túl sok a kiszögelés — bár az igazi az lenne!... A gépkocsi túlságosan közönséges. Különben is, csak balhé támadna, ha a célnak legjobban megfelelő, hosszúkás kocsitípusokból választana... Szinte hallotta a főkonstruktőr kiáltozását : — Nem az a dolgunk, hogy valamely -'utómárkának reklámot csináljunk... Maradt a repülőgép-forma, ezt igen feleme- ■ő hatásúnak érezte, de a kollégák — már akik előtt meg merte kockáztatni ötletének felvillanását —, azt tanácsolták: ne kísérletezzék repülővel, mert az ördög nem alszik —, megalakítási költségekhez a városi tanács 80 ezer forintot biztosított. Ennyi pénzből azonban nem lehetett volna átalakítani az épületet. De jelentkeztek a társadalmi munkások, kollektiven és egyenként. A szakmunkásképző iskola tanulói dolgoztak legtöbbet. A falburkolati munkákat, remek kivitelezésben, a faipari vállalat dolgozói végezték el. A városi tanács költségvetési üzeme egyik megbízott kivitelező volt, de majdnem annyi társadalmi munkát végzett, mint amennyiért pénzt kért. Erdei István kőműves kisiparos mester, aki tagja a városi tanácsnak és a Hazafias Népfront városi bizottságának — mindvégig irányította a kőművesek munkáját. A kályhák építését Tóth Béla kisiparos vállalta, de a neki járó összegből 6000 forintról lemondott, vagyis: ennyi értékű társadalmi munkát végzett. Bolemán József szobafestő kisiparos az összes festést társadalmi munkában végezte el. így a klub létesítésében végzett társadalmi munkák értéke meghaladta a 100 ezer forintot. Mátészalka városban a társadalmi munkák összesített értéke 1972-ben kereken egymillió forint. Ennek 10 százléka az újtelepi klubban lett elvégezve. Otthonos környezet A klub kétszintes: magasföldszint és pince. A felső szint már teljesen kész. Nagyterem, ahol tanácskozni is lehet, alkalmas gyűlések megtartására, ismeretterjesztő elő. adások lebonyolítására és filmvetítésre is. Ugyancsak a felső szinten épült meg a körzet könyvtára, gyönyörűen berendezve, 7500 kötet könyweL Ugyanott van az olvasóterem, ahol az érdeklődők folyóiratokat, heti- és napilapokat is találnak. A pincerész — a külön ifjúsági pinceklub — ahol szintén remek faburkolattal biztosították az esztétikus, otthonos környezetet — ugyancsak három helyiségből áll, de még nem készült el egészen. A pincében az egyik helyiségben vitákat, beszélgetéseket rendeznek majd a fiatalok. A másik helyiségben táncolni lehet, a harmadik helyiség szeszmentes büfé. A teljes kulturális létesítmény — mindkét szint — berendezésére és bútorzatára 110 ezer forintot biztosított a városi tanács. Ez az összeg azonban nem elegendő. A városi tanács az 1973. évi keretből biztosítja a hiányzó berendezések megvásárlását, s akkor — körülbelül március—áprilisban — az ifjúsági pinceklub is megnyílik. Az egész létesítmény a városi művelődési központ önálló egysége lesz, függetlenített vezetővel. Sz. J. kérdezhetik, miéri nem alumíniumból van a fogkefetartó! Nem beszélve arról a támadási felületről, hogy a repülőgép a fémes csillogásra, az pedig a fogtömésre emlékeztet — ami egyáltalán nem cél, mert borúlátóvá teszi a fogyasztót, fölébreszti benne a fogmosással szemben amúgy is lappangó szkepszist. Azon a ponton volt, hogy feladja. Gondo lataiban már egy robogó vonaton ült, hogy mennél jobban eltávolódjék a repülő témától. Ekkor felragyogott az arca. — Hálókocsi! Szép, fényes, világos tetejű, szivar hosszúságú hálókocsi! Látta magát, és az utókort, mely Pull- mann után őt is emlegeti, mint a korszerű ogkefetartó feltalálóját, a lekerekített, lágy vonalak szerelmesét... Azért ez se ment egész simán. Az illetékesek — noha csettinteni szerettek volna a •sodálatos modellt forgatván kezükben — nem mutattak különösebb lelkesedést. — Igen, igen, kétségtelen... — hümmögött mindenki. Tagadni sem lehetett a hálókocsi és a fogkefe közti ideális kapcsolatot. Az álnok, féltékeny öreg rókák azonnal meglátták a nagy exportlehetőséget. Minthogy a hálókocsi este indul, reggel érkezik, — kétszeres fogmosási alkalmat kínál az utazóközönségnek. Mégis megpróbálkoztak az elmaradhatatlan ellenvetésekkel, gáncsoskodások- kal. — Jó, jó, látszólag kellemes képzetet kelt a suhanó szerelvény, ruganyos fekhelyeivel be mi van ébredéskor?! Rossz szájíz. Ez a .gkefetartó még az utazástól is elveszi a? mberek kedvét... Ha ezek a kis féltékenykedő gáncsoskodá k végül is erejüket vesztették, részint azér örténhetett, mert a zseniális találmányod szükségszerűen győzedelmeskednek, részir >edig azért, mert egy tekintélyes intézmén- 'riss észjárású szakértője olyan értelembe foglalt állást, hogy „rossz szájíz” ébredéskr más okból is keletkezhet, tehát utazás és fog mosás képzetének összekapcsolása csak ősz lathatja a szorongásokat. Következésképp hálókocsi alakú fogkefetartó — minden má előnye mellett — még az utazási kedvet ir fokozza. Nágynehezen elfogadták hát az Éles-féle modellt, és a dokumentációt átadták a termelő vállalatoknak. A fonpatervet általában diMarton László: Damjanich szobra Arra a kérdésre, hogy melyik városunk legérdekesebb és legújszerűbb szobra, sokak választása esne erre az alkotásra, ha egyáltalán nem ezekből a sorokból vennének tudomást arról, hogy városunkban ilyen is van. Ez az ismeretlenség nem is egész indokolatlan, ugyanis a Damjanich-laktanyában találhatjuk meg, a bejárattól balra. Elhelyezéa szempontjából a legkedvezőbbek közé tartozik. A rác származású 48-as tábornok számtalan csatának a hőse, a „veres sipkások apja”, mintha egy ütközet közepette állna. Külseje nem szabványos. Köpenye csak vállára van dobva, kardja hüvelyéből kihúzva, egyszóval minden mozdulatát inkább az indulat feszültsége diktálja, s nem pedig a cselekvés rációja. Két részlet különösen szuverénül uralkodik a figurán: a portrészerűen megmintázott fej, s a görcsösen markoló kéz szenvedélyes mozdulata. De a mű megmintázása is figyelemreméltó. Nyilvánvaló, hogy régebbi stílusát feladta, amit még Vaján is láthatunk, s Kerényiből, Somogyi Józsefből és Vilt Tiborból indult ki a fiatal mester, de bizonyos mértékig már túl is jutott rajtuk. Nagyon szép és merész formai megoldásokat is láthatunk nála, például a panyóká- ra vett köpeny összekapcsolása, vagy némileg más ízzel a köpeny hátuljának esése. Legkevésbé a kardkosár átgondolt. A mester Marton László, Munkácsy-díjas szobrász. Legismertebb művei a szombathelyi Savaria-emlékmű, a gyulai Lenin-szobor, vagy a monurpentális jászberényi Felszabadulási emlékmű. A Damjanich-szobor 1971 szeptemberében került felállításra. Koroknay G /I» csérték és hamarosan Éles leopárd alakú bei*- zineskannája is díjat nyert. Idővel nagyobb intézethez csábították, több pénzért. — Végeztem a piti ügyekkel! — ropogtad ta derűsen a csontjait. — Eljött a komoly munka ideje!... — A csavart vonalaké a jövő! — vallotta akkoriban, és hűtőszekrényének formájával kívánta őszintén megmutatni a hűtőrendsze* csöveinek okos tekervényességét, olyan spirálvonalba nyújtotta tehát a hűtőteret, hogy em a fogyasztás utáni vágyakozást fejezze ki. Hosszú ideig kellett az új elképzelés elismertetéséért küszködnie. Bolondnak néztél^ fantasztának, sznobnak, utópistának. Ellenfelei később főleg a raktározási nehézségekre hivatkoztak, de aztán egy szakértő bizottság megállapította, hogy a hagyománya* formájú hűtőgépek iránti kereslet — az eladott példányok egy részének túlzott tartóssága miatt — erősen megcsappant. A modem formájú hűtőszekrénytől remélték a kereslet fellendülését. A csigavonalú hűtőgépformát végül is elfogadták. Éles Pál nagy összeghez jutott, éa számos vállalat legfőbb tekintélyévé lépett elő. Egy névnapi összejövetelen pedig megismerkedett a tröszt vezérigazgatójának lányával... Nem sokkal később karonfogva vonultak; beletörődve, hogy némely utcába még ők se hajthatnak be gépkocsival. — Micsoda modemkedő eredetieskedés sz! — állította meg a hitvesét Éles egy kirakat előtt, amelyben külföldi hűtőgép szemér* metlenkedett. Á hűtőteret függőleges és víz-: szintes síkok határolták, nem éktelenkedett lő a szerkezet, valamint a kilincset is az aj- ílap síkjába süllyesztették, feltehetőleg, hogy e ütközzön neki senki, ha netán a konyháéin szűk a hely... Élest sokáig foglalkoztatta ez a jelenték- ■1 ennek tűnő bosszúság, megbontva lelkének ierüs, magabiztos harmóniáját. Később aztán nunkatársaival is megtárgyalta annak a fia-- al kollégának az esetét, aki talán kissé merészen kezeli a ceruzát, mikor gömb alakú hű- lőszekrényeket tervez, de végül arra a megállapításra jutottak, azért talán még sem kellene rögtön idiótának nevezni. Elvégre kezdetben az Éles-féle „csigaházak” is szokatlannak tűntek...