Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

raLW-MÄCYASORSZÄff á. oldal M73. január 2tt. Munkássá válás — Szabolcsban Nem a bejegyzésen múlik A szekér nem állhat meg Eredmények és gondok Gulács-Tiyadaron Nem elég egy ipari üssem munkakönyvi bejegyzése, hogy valaki munkássá vál­jon. Nem elég az ipari köz­pontokban sem, még kevés­bé nálunk, Szabolcs-Szat- márban, ahol csak néhány éve indult meg a gyorsabb ütemű iparfejlesztés. Nagyon sok követelménynek kell eleget tenni: szakmai, em­beri, közéleti téren. Vajon nyugodt szívvel mondhatjuk-e itt, a mi me­gyénkben — ahol csak az elmúlt négy esztendőben ti­zenhat és fél ezer fővel nö­vekedett a munkások száma — hogy mindenki. vagy legalább a többség rövid idő alatt igazi munkássá vált? A téma rendkívül fontos, mert egyáltalán nem kö­zömbös, hogyan alakul me­gyénk gyors ütemben nö­vekvő munkásosztálya. Ezért is vállalkozott a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa egy olyan sokrétű elemzésre, amely a munkássá válás je­lenlegi sajátosságaira mutat rá. A kiindulópontot az adta: az utóbbi években munkába állók nagy része a mező- gazdaságból, a háztartásból, az iskolák padjaiból kike­rülve először lépték át az üzemek, vállalatok kapuját. Elsősorban az újonnan léte­sült nagyüzemekbe kerültek, amelyeknek hagyományok­ra épülő munkásosztálya nem volt, a törzsgárdát főleg a gyár letelepítésével együtt érkező munkások, esetleg a korábban már más üzemek­ben dolgozók, alapító tagok alkották. Ilyen helyzetben természe­tes. hogy a munkássá válás folyamatát messzemenően befolyásolja az, hogy az il­lető mióta dolgozik munka­helyén. Végső soron az, hogy törzsgárdatag-e, vagy azzá kíván-e válni jelenlegi munkahelyén. A tapasztala­tok ugyanis azt bizonyítják, hogy a munkahelyhez való hűség, a munkáskollektívába való aktív beilleszkedés az egyik legfontosabb fokmérő. A szakszervezetek felmérése arra utal: a munkások két­harmada mindössze 1—5 éve dolgozik jelenlegi munkahe­lyén. Ennek csak részben oka, hogy az igazi nagy­üzemek éppen csak egy év­tizede alakultak ki a me gyében. Jelentős mértékben közrejátszik ugyanis a mun­kásvándorlás. amely az utóbbi években csökkent, de még mindig a kívánt mér­ték fölött van. Ezt támaszt­ja alá a felmérés egyik ada­ta: 1971 kilenc és 1972 há­rom hónapját figyelembe — Országszerte mínusz 3, mínusz 4 fok a hőmérséklet. Helyenként ónos szitálás, hó- szállingózás. Az utak síkosak. Ezért innen is intjük a gép­kocsivezetőket, hogy óvatosan vezessenek. Inkább késsenek valamennyit, minthogy baj legyen — határozták el a Miskolci Volán Trösztnél —, melyet a gépkocsivezetők aláírásukkal vettek tudomá­sul, stb, stb... Ezzel ébresztett valamelyik hajnalon, kopott, divatjamúlt, olykor öklömmel bíztatott, vi­lágot nem vevő parányi rá­dióm, mely mégis a világot je­lenti néha számomra. A nagyban a kicsit, az annyit szidottat, csepültet, aminek hétköznapi gondjai mellet“ mégsem lehet elmenni szemel hunyva. Pedig ez a hajnal csak any- nyiban különbözött az előz: 5—6-tól, hogy még nagyobi volt a köd, erősebb a zúzma­raképződés és ennek követ­keztében szebbnek mutatott mindent. A fákra példáu mintha fürtös fehér levelek nőttek volna, az avar ezüstö- zést kapott, a bokrok egyetler csillogó gömbbé váltak, és a. pailagok gurdulykórói is mintha fácskák, vagy védő­anyagba bugyolált hasznos csemeték lettek volna. E félre nem érthető inte­lemből azonnal következte téseket vontam le. Miszerini biztos késni fognak tehát a járatok, ha többet nem, a szokásosnak a dupláját^ »elyhez ha hozzáteszek még­véve minden fiz újonnan belépő munkavállaló közül hat más vállalattól érkezett. Mindezek alapján megál­lapítható. hogy az igazi mun­kássá válást jelentősen be­folyásolja két tényező: a rö­vid időn belül több ezerre tehető új munkavállaló, va­lamint a munkásvándorlás. Ebből azt , a következtetést vonta le a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy az alapszervezeteknek, aktí­váknak a korábbinál sokkal többet és hatásosabban kell foglalkozni az első ízben munkát vállalókkal. Ezenbe- lül is más-más módszerekkel azokkal, akik a mezőgazda­ságból, akik a háztartásból, akik az iskola padjaiból jöt­tek. De mindhárom réteg esetében alapvetően jobbá kell tenni az üzem kapuját először átlépők fogadását, és következetesen segíteni kell őket az első napok, hetek munkájában. Nem könnyű feladat: arról van szó, hogy rendszeres, állandó támoga­tással kell elősegíteni az üzemi élet megszokását, a termelésben teljes értékűvé válást. Ennek csak egy ré­sze, hogy a korábbi többé- kevésbé kötetlen életrendet egy feszesebb munkarend váltja fel. Azokat az egyéni elképzeléseket is fel kell is­merni, amelyek minden igé­nyes munkásban élnek: re­ményei vannak, szeretne előrébb jutni a munkában és a közösségben is jobb helyezést elérni. Persze a munkahelyhez való ragaszkodást nemcsak a munkabér dönti el — bár az anyagi megbecsülés nagyon fontos —, az üzemhez való kötődést befolyásolja a jó üzemi légkör, amelynek számtalan összetevője van: szociális, kulturális, üzem- egészségügyi ellátás, s amely mindezek alapja. az üzemi demokrácia teljessé tétele. Külön-külön témák ezek. ha­tásukat azonban együtt fej­tik ki, s alakítják a munkás véleményét, ösztönzik a szakmai és politikai tovább­képzésre. igénvesebbé teszik, így érhető el, hogy a mun­kás valóban tulajdonosként vegven részt a termelésben, k felelősségvállalásban. Éljen együtt gyárával, üzemével, ismerje annak legjellemzőbb eredményeit, hiányosságait, gondiait. Megértse a társa­dalmi. a csoport- és az egyéni érdek összhangjának szükségét. És mindez csak egv része annak a követel­ményrendszernek amely az igazi munkássá váláshoz a legtöbb segítséget adhatja. M. S. annyit — számoltam magam­ban gyorsan —, itt-ott a vá­rosban leszek. Ott aztán gyor­san átöltözök, mert kényelem ide, praktikusság oda, trá- gyás posztócipőben csak nem mehetek Pestre látogatóba! Közben azzal vigasztaltam magam, hogy biztos nem árt meg a mozgás. Sem a szívem izomzatának, mert az a nya­valyás infarktus, nagyon ke­rülgeti az olyan korú embere­ket, mint én, sem a virgácsa­imnak. Mert ha már a Don- kanyarban megőriztem volt a fagytól, most tréning hiá­nyában ne fészkeljen bele a trombózis. Szomszédomat, aki pár száz néterrel lakik előttem, már itban találtam. Fiatalember. Mig húszon valahány eszten- lős. Közepes termetű, de va- ' amivel gyengébb testalkatú. \ tavasz óta lakik kint. Szü- 'eivel, testvérével, egy na- <von jól fűthető fa víkend- íázban. Az épület teteje kü- 1 önben műanyag lemez és szi­getelve valamilyen préselt 'apókkal van. — Hát nem busszal? — fordultam feléje a kölcsönös egymásra ismerés után. Köz­ben a gerincre értünk, ahová a város közvilágításának össz- fénye úgy vetítette a milliárd­nyi zúzmarakristályt, mint a szivárványt az esőcseppek. — Magunk is éreztük, egy szakaszt le kell zárnunk. Határoznunk kellett, mi le­gyen gazdálkodásunk továb­bi tartós, fő ereje. A szako­sodáson belül, adottságun­kat tekintve, a húsprogram célkitűzései mellett döntöt­tünk. Ezt hagyta jóvá a tag­ság. Az átállás egyáltalán nem könnyű, de a szekér nem állhat meg. Vagyis: a tervet teljesíteni kell, a le­hető legtöbb haszonnal. A tagság, munkája alapján az eredményekből rendszeres részesedést vár. A fentiek Kiss Sándornak, a gulács-tivadari Uj Élet Tsz elnökének szavai. Egyéb­ként részt vett a beszélgeté­sen Mihalovics Bertalan párttitkár, Kiss György fő- agronómus és Uj János be­osztott agronómus is. A fordulat éve A két beregi faluból je­lenleg 830 tagja van a tér-' melőszövetkezetnek. összes közös területe 2030 hektár (3500 hold), 1220 hektár szántóval. Fordulatnak 1967. évet tart­ják. Kivétel az 1970-es ár-, illetve nagyarányú belvizes esztendő, amiről a tsz nem tehet. Ennek megfelelően mérnek, hasonlítanak fonto­sabb tényeket, adatokat. Mint többek közt: „Akkor nyolc és fél millió volt az összes közös tiszta vagyon ér­téke. 1971-ben már huszon­ötmillió.” A múlt évről ké­szülő zárszámadási mérleg ugyancsak vagyonnövekedést fog jelezni. Az év utolsó hó­napjában került műszaki át­adásra a több mint 14 mií-_ lióba kerülő, 334 férőhelyes, szakosított tehenészeti telep. Szorgalmas, jól szervezett munkával gazdag termésho­zamokat takarítottak be. Bú­zából félezer holdon három és fél, kukoricából (májusi morzsoltban számítva) 214 holdon átlag két mázsával értek el többet a tervezett­nél. Cukorrépából 80 holdon 250 mázsa átlagot irányoztak elő, s 315 lett. Almából kö­zel öt vagon plusz értékesí­tése történt. Pillangós takar­mányból is jócskán került terven felüli betakarításra. „Különösen növelte a jó eredményt az öntözés. A cu­korrépát háromszor öntöztük, igyszer levéltrágyázássa! kombinálva.” 1967-ben még 3,9 millió jutott a tagság részesedési alapjára. 1971-ben pár ezer forint híjával 7 millió. Ami — Nem. — Jobb így, mint gyalog — tréfálkoztam a magam mód­ján. — Jobb is, mert ülök a vo­lán mellett egész nap eleget, meg a tüdőmnek tesz jót ez a bőséges levegő. Mert ha nem tudná, amiatt lakunk mi kint. Végső megoldásként ja­vasolták az orvosok, amikor elhagytam a szanit, hogy pró­báljam meg, költözzek ki va­lahová. Az legyen a fontos, hogy minél kevesebb zajban és füstben legyen részem, mert ha romiok, leszázalé­kolnak. Megtettük és nézzen rám, pedig még az évet sem töltöttük be. Valóban nem látszik rajta semmi. Friss, vidám, tele van életkedvvel és tervekkel. S nem a legdivatosabb, hogy elébb a kocsi, aztán a kicsi, meg majd ha ilyen lakásom lesz, vagy amolyan, hanem az életrendje szerintivel; hogy minden a maga idejében jó. A buszok ezalatt szépen elhúztak az alattunk kígyózó országúton. És olyan menet­rendszerűen, hogy arra csak egyetlen kifejezést lehet használni: hogy az már nem is igaz. (Hiába, mindig ilyen az én szerencsém, csak az si­kerül, amit nem tervezek el előre — zsörtölődtem magam­ban —, de mintha több lett a múlt évet illeti, várha­tóan a tervezett szint körül alakul, A tagság foglalkoztatása A tsz általános helyzetét, különösen az utóbbi fél év- tized eredményeit tekintve, nincs ok pesszimizmusra. De a vezetők szerint dicsekvésre sem. A terméshozamok növeke- dését jónak tartják. Elége­detlenek viszont azzal, hogy a jövedelem nincs arányban a több terméssel. Magas a termelési költség. A szakosított tehenészeti telepet 80 százalékban máris sikerült benépesíteni. Ez azonban nagyon vegyes állo­mány. Szükséges a rendsze­res szelektálás. így is hiány­zik 20 százalék. Két év múl­va pedig „teljesnek” kellene lennie az üzemelésnek. Mennyi pénz, figyelem, el­lenőrzés, számolás, szerve­zés kell még ahhoz, hogy rendben megtörténjen. A takarmánybázis igényé­hez kell alakítani a szántó­földi termelés szerkezetét. „Ennek első lépéseként, már bekapcsoltunk kétszáz hol­dat. A pillangósok területét négyszáz holdról hatszázra növeltük. Megszüntettük a konyhakertészetet, a száraz­bab- és zöldborsótermelést. Pedig ezek jók voltak a tag­ság egy részének foglalkoz­tatására.” A vezetőség egyik legfontosabb feladatának tartja a tagság rendszeres foglalkoztatása lehetőségé­nek bővítését. Annál inkább, mert a fő ággá alakított ál­Hazánk' légnágyobb do­hánytermesztő vidékén, a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat kör­zetében, amely több megyét foglal magában, befejezés­hez közeledik a múlt évi termés beváltása. Az elmúlt években eszközölt áremelé­sek igen kedvezően éreztetik hatásukat a termesztő gaz­daságok árbevételében. Má­zsánként 25—30 százalékkal nagyobb bevételhez jutnak, mint a korábbi években. Emellett ösztönzően hat a termesztésre e fontos ipari növény munkáinak gépesíté­se. Amíg 1971-ben mind­volna abban az elismerő vo­nás, mint az elítélő.) — Csak nem gyalog jöt­tél? Városi szomszédom fogadott ezzel, amikor botomat szoron­gatva azért a bizonyos porció vidámítóért rányitottam az ajtót. — De igen. — Nem siklottál? — Nem, ahol nem. Ahol pe­dig, ott használtam a nadrág­féket. — Nem úgy szokták azt az igazi hegyen lakók! — Hanem? — Úgy, hogy visznek ma­gukkal egy tepsit és amikor a lejtőhöz érnek, beleülnek, és leereszkednek. Mindenki derült és javasolt hozzá valamit. Kint az utcán azonban nyo­ma sem volt a hasonló vi­dámságnak. A gyárak és az üzemek felé szótlanul tódult a nép, legfeljebb a nagyon is­merősök üdvözölték röpke szóval egymást. Szia, szevasz, csókolom, na mi van, stb. Az utcánk sarkán mégis ön­feledten beszélgetett két asz- szony. Kezükben szatyrok, te­jeskannák és közelről nézve a frizurájuk ellenére, olyan nagymamakorba tartozók. És státuszuk szerint háztartásbe­liek. — Te jóban vagy velük? — kaptam el az első töredéket. lattenyésztés további terme­lési változtatásokat (centrali­zálást) igényel. Elvitte a saját erőt Nem kis „érvágást” jelent, hogy a szakosított telep múlt évi. befejezési idényében, a tsz-nek csaknem két és fél milliót (pontosan 2 millió 475 ezer forintot) kellett sa­ját erőből terven felül kifi­zetnie. Ez gátolta a gépesí­tés fejlesztését, az alapok kellő feltöltését. Csökkenti a tagság nyereségrészesedését. Jó dolog, hogy a két falu­ban közismerten jelentős a tsz-gazdák háztáji jószág­tartása. A közösnek ugyan gond tartásuk segítése, de megéri. Az ilyen szarvas- marhák évi átlagszáma hét- nyolcszáz. Fiatalok tagfelvétele Nem zár rossz évet a gu­lács-tivadari Uj Élet Tsz. Sőt szép termelési eredmé­nyeket, szorgalmasan meg­valósított terveket mondhat magáénak. A múlt évet lezáró köz­gyűlésre mindezt ismerve, vi­tatva készül a tagság, a ve­zetőség. S minthogy eddig is a feladatok sokaságának legyőzésével jutottak el, a magasabb szintű perspektíva, a szakosítás nehézségein is úrrá lesznek. Máris sikere­sen alakul a korszerű telep dolgozógárdája, ahol csak szakképesítésűek lesznek. A tsz vezetősége pártolja az ide jelentkező fiatalok tag­felvételét. Asztalos Bálint össze egyetlen univerzális dohányművelő gép — kom­bájn — volt kísérletképpen, ez évben számuk eléri az ötvenet. A feltételek javulásának hatására tovább nőtt az ér­deklődés a dohánytermesztés iránt. Ezt mutatja, hogy bár a szerződéskötések mégnem fejeződtek be, a vállalat körzetében, ahol az ország dohánytermésének a felét állítják elő, máris 1,5 száza­lékkal nagyobb területre szerződtek a gazdaságok, mint az 1972-ben beültetett terület volt. A vállalat még további területekre is köt termelési szerződést. — Dehogy vagyok. Nem bírom én azt a feszengést, azt a nagyzolást, meg a többit. Ha látnád most is milyen ru­hát csináltatott — csináltatott és nem vett —, és hogy feszít benne a kocsiban. Mint egy dáma, mint egy színésznő... Pedig neked rokonod is! » — Na és ha az? Az igazság az mindenkire igazság! Én nem felejtettem el, honnan keltem fel, de ő igen. Míg lánykodott, a kutya se nézett rá, mert olyan volt — hogy az isten bocsássa meg a sza­vaimat —, mint egy szálkóró. Se eleje, se hátulja és most, hogy kivakarodott, mint a koszos malac, alig ismeri meg az embert. Olyan fitymálva köszön — ha köszön —, hogy majd a franc jön rám... — Az öcséd a hibás. — Az hát, a nyomorult, mert ha időközönként jól összevágná, akkor neki sem mondaná mások előtt, hogy fogd be a pofád, ne bugyogj, te szemét! Mert nem mon­dom, mi is összeugassuk egy­mást néha az emberrel, de azt nem hallja senki. De ez nem válogat... — Ezt eredményezi a köny- nyű kereset! — A gebin aranyom, a ge­tan... Az aranyos gebin — helyes­bítettem magamban —, mert nem kell hozzá ismerni a személyt, hogy az általa megteremtett típust elképzel­hesse az ember... Szállási László „Hajnali őij 'rat...“ Tovább nőtt az érdeklődés a döbánylermeeztés iránt A határozat végrehajtása Hatékonyabb és követke­zetesebb irányításra hívja fel a figyelmet az MSZltlP KB 1972 novemberi állás- foglalása. Hogyan értelmez­hető ez a pártvezetésben? Miben juthat kifejezésre, ér­vényre? Főként a párthatá­rozatok végrehajtásának el­lenőrzésében, abban, hogy az illetékes pártszervek és pártszervezetek rendszere­sen figyelemmel kísérik, ho­gyan, mit tettek megvalósí­tásuk érdekében. És segítik a gazdasági vezetést a hatá­rozatok következetesebb ér­vényesítésében. Ezt tette az MSZMP tt- szalöki nagyközségi bizottsá­ga is, amikor vb-ülésén na­pirendre tűzte, mit tett a KB 1971 december elsejei határozatának megvalósítá­sa érdekében a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat. Részle­tes, a jelen munkáját elemző és a jövő feladatait is meg­határozó jelentés került a v'o elé. Ezt elemezték. Megálla­pították, hogy ma már a négy telephellyel — Tiszalök, Tiszavasvári, Tunyogmatolcs és Kisfástanya — rendelke­ző és csaknem 400 munkást foglalkoztató vállalat vezeté­se kiegyensúlyozott. Ismeri feladatát, látja a problémá­kat, ezek okait, s törekvés van azok megszüntetésére. Fő tevékenységük a faipa­ri termelés. Termékeik: fe­nyőfűrészáruk, export célra gyártott különböző csoma­golóeszközök. Szolgáltatá­suk építőipari és vasipari javítások. A múlt évi terve­zett termelési érték megha­ladja az 54 milliót. Ebből az export közel 40 millió. A tervidőszakban a vállalat 12,3 százalékos bérfejlesztést valósított meg. A vállalat állami támogatások és banki hitelek nélkül saját fejlesz­tési alapjából fedezi a szük­séges beruházásokat és ál­lóeszköz fenntartásának költ­ségeit. Ez a stabilitást mu­tatja. Az üzem- és munkaszer­vezésről szóló párthatározat megvalósítása érdekében in­tézkedési tervet dolgozott ki, amelyet a nagyközségi párt- vb is megvitatott. Ebben a£ intézkedési tervben részlete­sen meghatározzák az egyes területek tennivalóit. Közü­lük csupán néhány problé­mát érintünk: elsősorban a munkafegyelmet, a gépek ki­használásának nagyobb le­hetőségét, amelyekre a vb különösen felhívta a vállalat figyelmét. Mint említettük, jelentős sikereket ért el ’ a vállalat, de ha e két említett probléma megoldásában kö­vetkezetesebbek, úgy még szebbek lennének az ered­mények. Egy esztendőre vetítve a termelésből kiesett órák szá­ma meghaladta a 120“ ezret. Az egy órára jutó átlagos termelési érték így csak 68 forint volt. Ezek elemzésé­ből nem nehéz kiszámítani, hogy több milliós termelési érték csúszott ki a népgaz­daság, a vállalat, s termé­szetesen a dolgozók zsebé­ből. Mérések alapján megál­lapították azt is, hogy a gé­pek kihasználási foka 56 szá­zalékos. Ez nagyon alacsony. Hasonló részletességgel vizsgálta a párt-vb az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsola­tos egyéb problémákat, s ál­lapította meg a teendőket. Jelentős segítséget kapott ezzel a vállalat gazdasági, párt- és szakszervezeti veze­tése. Ráirányította a figyel­met a végrehajtó bizottság a következetesebb munkára, a párthatározat végrehajtásá­nak rendszeres ellenőrzésé­re. És most már van egy olyan intézkedési terve a vállalatnak, amelynek alap­ján elvégezheti mindazt, amely a hibák okainak meg­szüntetését eredményezi. Eh­hez szükséges több segítsé­get adni a vállalat párt- és szakszervezeti vezetőségé­nek. Helyesen cselekedett a Tiszalök nagyközségi pártbi­zottság, amikor egy vállalat munkáját értékelte a pártha­tározat tükrében. F.

Next

/
Thumbnails
Contents