Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
v*.k#uc, i ‘Waüi AwJVs3>sJ$tr t Jegyzetek Pozitív fordulat Egy érdekes listát olvasgatunk : Mezőgazdasági gépek tárolása — Gümőkórmentesí- tés a nagyüzemi szarmasmar- ha-állományban — A kukoricatermesztés komplex géprendszerei — A növények táplálkozása levélen keresztül — Öntözéses legelőgazdálkodás — Vágóállatok minősítése. Es így tovább, körülijeiül 90 hasonló, falusi termelők, mezőgazdaságban dolgozók között mindennap beszéd tárgyát képező téma. Valamennyi egy-egy filmnek a címe. Ezeket rendelte meg január 8-tól február 26-ig, 15 alkalommal való „házi” filmvetítésre a rétközberencsi Egyakarat Termelőszövetkezet, hogy dolgozóinak képekben mutassa be saját mesterségük legújabb fogásait, a forradalmi-technikai változás korát élő mezőgazdaság hazánkban is elérhető legmodernebb technológiáit. De nemcsak a rétközberen- esielc. Az elmúlt napokban hasonló arányokban rendeltek mezőgazdasági szakfilmeket a nyírbátori és a kis- várdai művelődési házak Is — hogy csak az eddig legjobban fogékony területeket említsük az új akció terjedésének útjában. Az elmúlt héten pénteken és szombaton Nagykállóban, Fehérgyarmaton vetítették le az illetékesek előtt az őket leginkább érdeklő filmeket, hogy az irányító szakemberek Történet Egy történet — az egyik szereplő szavaival élve viszonylag megnyugtatóan — véget ért. A befejezés azonban nem jelenti azt, hogy tanulságai ne maradtak volna. Kilenc plusz egy kislány nyert egy tévét. A nyári szünetben egy tanárnő vezetésével rongyhulladékért járták sorra a házakat. Másfél mázsát gyűjtöttek össze, amire a rongy árán kívül 30 darab MÉH jutalomsorsjegyet kaptak. Nem osztották szét, az őrsvezetőnél maradt, míg egy nap meg nem érkezett az értesítés, majd az egyik sorsjegyre a 7000 forintos ORILUX televízió. Eleinte ott állt kibontatlanul az iskolában, nem tudták, mit kezdjenek vele. Az iskolának nem volt rá szüksége. ezen kívül öt darab tévéjük van. Ekkor jelentek meg a szülők. Vigyék el az egyik lakásra, ott majd jobban látják a vevők, mert legjobb lesz eladni, s az " árát kilenc felé osztani. (Nem 10, illetve 11 felé, mert a tanárnő, s a közben elköltözött egyik kislány szóba sem került.) Vevő azonban nem akadt, hiszen csak készpénzzel lehetett volna fizetni, közületeken keresztül pedig nem tudták lebonyolítani a vásárt. Közben a posta is megjelent a tévé bejelentése és az elmaradt előfizetési díjak A kislányok akkor már az úttörőparlamentre készültek, önállóan és közösen úgy döntöttek, legyen a tévé az úttörőcsapaté. A csapatünnepségen át is adták. Az iskola igazgatója — óvatosságból — azt kérte: írassák be az ellenőrzőbe. hogy a szülők is beleegyeztek a döntésbe. Három kislány hozott választ. Egy ikerpár és egy másik, két pedagógus gyerekei. A többi, másfél hónapon keresztül állítólag „elfelejtette” beíratni. A tévé maradt az iskolában, a gyerekeké volt, s ők így döntöttek. A „harmadik felvonás” sem, eseménytelenebb mint az előzőek, a szülők ugyanis nem hagyták annyiban. Attól tartottak, mivel nem egyeztek bele a döntésbe, a tanárok az osztályzatokkal állnak „bosszút” a gyerekeken. A kilenc hetedikes tanulmányi előmenetele veÚj filmek falun kiválasszák közülük azokat, amelyek az ő üzemükben a legfontosabbak. De már jönnek az újabb utánrendelések is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egy 40 oldalas füzetben tájékoztat az oktatáspropaganda rendelkezésre álló Időszerű kisfilmjeiről. Ezzel egyidőben — a művelődésügyi miniszterrel kötött megállapodás alapján — versenyt hirdet a filmek elterjesztésében érdekelt művelődési és mezőgazdasági tájékoztatási szakemberek között: ki tesz legtöbbet azért, hogy ezek a nagy gonddal készült és már eddig is sikeresnek bizonyult, műveltséget hordozó eszközök eljussanak a legkisebb faluba is. ' Érdekes figyelni a kezdő lépéseket a „Mezőgazdasági film esztendeje” első hónapjában. Amikor legutóbb a fehérgyarmati járási művelődési központban a szorgos mozigépész már a tizenharmadik tekercset fűzte be, már fél 1 volt. Kilenc óra előtt kezdtek, de a résztvevők — legtöbbje maga is a falusi ismeretek terjesztésének munkása — nem unták meg, sőt egyre fokozódó kíváncsisággal lesték, Hogyan oldják meg a filmművészet szakemberei azt a nehezen megértethető és mégis megértetni való feladatot, amivel néhányuk már annyit küzdött, több-kevesebb eredménnyel. Kíváncsiságuk önmagáért beszél és az akciót igazolja. A film hatásosabb a legjobb előadónál is, dobozba zárva elvihető, nem fárad el, a türelmesen elkészített, legjobb megoldást tudja nyújtani ismételten. Két apró ellenvetést Tettünk mindössze észre. Akadt olyan népművelésben jártas szakember, aki a művelődési házakat féltette a mezőgazdaságtól, mondván, hogy hova jutunk, ha már a kiskertbarátok klubjai után és a kisállattenyésztők egészen jól sikerült minapi galambkiállítása után tömegestől jelennek meg a fejtrágyázás és a sertéshizlalás motívumai is a műveltség kis templomaiban? A másik kis ellenkezés, amit észrevettünk, a fiataloktól ered: mi lesz, ha esténként klub és tánczene helyet a kukoricatermesztés problémáival telik az idő? Mindkét ellenvetés meddő tévedés. Attól, mert a felnőttek is kezdik megtölteni a művelődési termeket, még marad hely és idő a fiataloknak is. Attól pedig senki se féltse Kodályt és Petőfit, hogy a művészet legédesebb testvérének, a tudománynak a megjelenése elriasztja művészet bármelyik ágának rajongóit. Sőt: egyrészt odaszoktat olyanokat is, akiknek eddig nem volt érdekes a művelődés otthona. Amellett pedig, amit itt filmben bemutatnak: tudomány, a javából. Gesztelyl Nagy Zoltán tanulságokkal Bíráló cikkünk nyomán a Baktalórántházi Építő* és Szakipari Szövetkezetben gyes, van köztük olyan is, aki több tantárgyból áll bukásra. És a szülők? Anyagi helyzetüket tekintve — mint a tanácson elmondták — vannak olyanok, akiknek a kis pénz is nagy segítség lenne. Az egyik helyen nyolc testvér, a másikon beteg édesapa, a harmadikon kü- lönváltan élő szülők. Akik legjobban rászorulnának, azokat mégsem kapzsi em- bereknek ismerik. A néhány száz forintért indított harc felelevenedett, míg a községi tanács vezetői szereztek a készülékre vevőt, aki készpénzben tud fizetni. Bár nem helyes megoldás, de ebben az állapotban ez a legmegnyugtatóbb. Milyen egyszerű és köny- nyű lenne tanulságot úgy levonni, hogy a tantestületnek erélyesebbnek kellett volna lenni, hogy a szülőket meg kellett volna győzni; ne ragaszkodjanak görcsösen a váratlanul jött ajándék-) énahez, hogy az úttörő- csapatnak felajánlott tévé ellenértékeként a gyerekeket el kellett Tolna vinni táborozásra. Az érvek mellett azonban ellenérvek is vannak. Hányféleképpen értelmezhetjük például azt, hogy lehet-e joga a szülőnek ahhoz a tévéhez, amelyet a gyerekek nyertek csak azért, mert ő neveli a gyereket, övé a gyerek, övé a tévé? Akkor meg hol van az a fogalom, amit iskolában, úttörőcsapatban oktatnak a gyerekeknek közérdekről és magánérdekről? A kis kollektíva úgy döntött, ahogy a felnövő nemzedék közösségi érzései diktálják. Nem önző módon. Csak azt nem lehet tudni, vajon az. a kilepc gyerek, — s mindazok, akikkel hasonló esetek előfordulhattak — ezek után nyertesnek, vagy vesztesnek érzi-e magát? Baraksó Erzsébet Fél éve múlt, hogy megírtuk; a sorozatos visszaélések. az ellenőrzés hiánya, az egyéb mulasztások egész sora után, több milliós veszteséggel zárta az 1971. évet Baktalórántházán a vegyes szövetkezet, a mai építő- és szakipari szövetkezet elődje. Megírtuk, hogy ennek ellenére, az ott dolgozók, a község érdekében, a szövetkezetét nem számolták fel. Az OKISZ — a KISZÖV elnökségének javaslatára — megfelelő összegű óvadékkal és kezességválalással segített. Ugyanakkor — természetesen — a szövetkezet élére is új vezetőség került, s a szükséges átszervezések után hozzáláttak a veszteséget okozó hibák feltárásához és megszüntetéséhez. A „fekete mérleg” után egy, a fordulat óta pedig fél év telt eL Vajon történt-e változás azóta, hogyan válaszolt az előlegezett bizalomra a tagság, élén az új vezer tőséggel? Szol érfeni az emberekkel Egy ipari szövetkezet életében — lényegében — nem sokat jelent a „cég” nevének megváltoztatása. A baktalórántházi „eset” azonban nem tipikus. A név megváltoztatásával itt nemcsak profilváltozást, hanem mást is akartak azon az emlékezetes június 17-i közgyűlésen. A sok keserű emléket felidéző „vegyes” elhagyása után alapvető, szemléletbeli változást is akartak. Lezárni a múltat, de levonni a szükséges tanulságokat — ez volt a cél. Bár a felejtés sem volt olyan egyszerű. Hiszen volt úgy, hogy a sok adósság miatt már-már fizetni sem tudták a dolgozóknak. Csalódott emberek vetették fel joggal a régi vezetés felelősségét. S akik annak idején a „szekeret tolták”? Sunyin hallgattak, vagy elmentek, ott hagyták a szövetkezetei. Nem volt könnyű dolga azoknak, akik maradtak, s akarták a változást. Szerencse, hogy az új vezetés jól látta; először is az emberekkel kell szót érteni, a tagság gondolkodásmódjá- ban, szemléletében kell gyökeres változást elérni. Elítélni ami rossz, de ezután kivételesen sokat tenni azért, ami jó. Az első, igazi közgyűlésen tehát nyíltan és őszintén tárták fel a hibákat. Megmondták mit kell tenni, s azt is, hogy a veszteséges szövetkezei mielőbb talpra állhasson. Becsületesen megmondták azt is, hogy ilyen helyzetben ne is számítsanak év végi nyereségre. A szövetkezet új vezetősége erre a közgyűlésre már kész intézkedési tervet dolgozott ki. Ezt a tagság egyértelműen elfogadta. Már ez így, egymagában is új dolog volt. Hiszen azelőtt sokat megsértették ezt a szövetkezeti törvény által előírt jóváhagyási jogot. Az új vezetőség a szövetkezeti demokratizmus szellemében, a tagsággal szóról szóra megtárgyalta, megvitatta az új szabályzatokat is. Csak azután, — az elhangzott javaslatok figyelembevételével — került sor azok jóváhagyására. Rendezni a tartozásokat A szövetkezet gazdasági helyzete már kezd stabilizálódni. A közel négymilliós veszteséghitelből először is a tartozásokat rendezték. Közben közel egymillió forint olyan veszteséget kellett begazdálkodni, amelyek még mind a deficites gazdálkodás következményeként, utólag jelentkeztek. Ilyenek voltak a fizetési határidők elhúzódása miatti késedelmi kamatok, a szanálási hitel kamata, a selejtezések és így tovább. Ebben az időszakban kellett például olyan eszközöket se- lejtté nyilvánítani, amelyek már évek óta azok voltak! Közben korábban olyan gépeket adtak el, amelyekre most, a termelés érdekében égetően szükség lenne. Ezeket most új áron keil beszerezni. A szövetkezet igazgatási szervezetének átalakításával, főleg a műszaki vonal megerősítésével sikerült áttekinthető, stabil termelés- irányítást és ügyvitelt kialakítani. A szervezeti intézke- désékkel és a tagság helytállásával a termelési érték máris kétmillió forinttal haladta meg az előző évit. holott a létszám mintegy harminccal csökkent. Jellemző példa erre a textil konfékcióüzem esete. Itt — ahelyett, hogy a meglévő létszámmal gazdálkodtak volna, — inkább a gépeket adták el. A termelési érték itt 1971-ben még a százezer forintot sem érte el. Ugyanakkor 1972-ben már az egymilliót is elérte. A terv ez évre már hatmillió, de könnyen lehet nyolc is. S* persze nem véletlen szerencse. Az üzem megbízott vezetője — Raus/, József — szintén azok közül való, akik megértették a szövetkezet nehéz helyzetét és mindent elkövetnek, hogy a bizalomra helytállással válaszolhassanak. Az első elismerések A szövetkezet profiljának megfelelően nagy gondot fordítottak az építőipa ri _e- vékenységre is. Ma már ott tartanak, hogy a kötbérezések helyett elismerő leveleket kapnak a munka határidőben és jó minőségben való elvégzéséért. S ami nem kis dolog, már az OTP-velis szerződést kötöttek. Mátészalkán egy háromsziniesi harminc lakásos épület ci- vitelezésére, Kisvárdán oe- dig egy szintén hároms-intés társasház megépítéséra, A szövetkezet új elnöke — Végh Sándor — mondottaj „A jövő bizonyítani fog!” S hogy mi ez a jövő, azt a szövetkezetben már megtervezték; többet termelni, hogy mielőbb kigazdálkodhassák a veszteséget. Biztosíték erre az is. hogy az elnök is megfelelő segítségre talált, hogy ez évre már húszmillió forintban jelölték meg a szövetkezet tevékenységét. Hogy a szövetkezet mielőbb talpra álljon, abban sokat segít a KISZÖV is. Nemcsak jó tanácsokkal^ fokozott ellenőrzésekkel, hanem anyagiakkal is. Éppen a napokban adott a szövetkezetnek 200 ezer forintot a megyei kölcsönös fejleszt ási alapból termelőeszközök beszerzésére. Mielőbb tiszta képet A szövetkezet vezetőség« nemrég szanálási eljárás lefolytatását kérte a felettes szervektől. A veszteséghitel ugyanis csak ez év március 31-ig van biztosítva, tehát addig végső döntésnek kell születnie a régi vezetés hibájából történt veszteségek lefedezésére. Lényegében egy ilyen eset természetes következménye a szanálási eljárás lefolytatása. Annak érdekében, hogy megállapítsák; hogyan sáfárkodtak a segítséggel. s mit tettek annak érdekében, hogy jövedelmezővé tegyék a gazdálkodást. S ha igen, akkor döntenek a további segítség formájának ügyében is. Tóth Árpád Aaatotíj Bornzkrn: Orvosi igazolás Az egyetemen egymás után jónéhány előadásról hiányoztam. Rájöttem; sürgősen orvosi igazolást kell szereznem, nehogy kirúgjanak. Megértettem a helyzet tarthatatlanságát, tudtam: tovább nem kockáztathatok. Ezért elhatároztam, hogy egy időre sutba dobom a műszaki rajzokat, a gépelemeket, meg mindent; szerzek egy orvosi könyvet, hogy felkészülten jelenjek meg a rendelőben, azaz betéve tudjam a betegségemre vonatkozó tüneteket. Precíz előkészület után keresem fel a körzeti rendelőintézetet. A doktornő észvesztőén Eiatal, látszik, még most került ki az egyetemről. Ahogy általában szokás, fizikális vizsgálattal kezdi: sztetoszkóppal meghallgat (ausculta- tio), majd kopogtat (percus- sio), aztán a tapogatás (palpatio) következik. A fenti mfl- /eletek után sokáig töpreng, majd feláll, és jegyzetelni Kezd. ..Most elemzi a diagnózist” ötlik fel bennem. — Micsoda pech -4- mondja i kis doktornő. — Úgy rémlik, annak idején hiányoztam arról a bizonyos előadásról, amelyiken... — Hm — krákogom. — Maga teljesen kikészít De taläst a laboratóriumi ismeretek elsajátítása idején bepótolta a szükséges tudnivalókat. — Sajnos, a labort okításokat is kihagytam — mondja a kis doktornő. — Emlékszem, akkor a Vityka esküvője volt, és ugye... — Hát akkor most össze- teheti a kezecskéit! — mondom diadalmasan. — Nekem ugyanis van valami gőzöm arról, amit magácskának illene tudni! És vízfolyásszerűen sorolni kezdem látszólagos betegségem tüneteit. — így tehát — fejezem be —, nekem nem lehet más bajom, mint a több okból eredő stress, pontosabban; stress pluricausalis! Tudja, én gyakran úgy érzem, elhagy az erőm, mély ájulás — coma — környékez... A kis doktornő sóhajt, újra kezdi a vizsgálatot: hallgat (auscultatio), kopogtat (per- cussio), tapogat (palpatio) — aztán elgondolkodik, végül közti: — Idült epehólyag-gyulladása van. Beleegyezően bólintok, de a kis doktornő helyesbít: — Nem, nem... elnézést... Magának nem epehólyaggyulladása van, hanem... — Vakbélgyulladás! — vágok közbe. — Tudja, néha egészen rosszul látok. Feltételezésem szemmel láthatóan megzavarja, gyanakodva néz rám. Megijedek. Érzem, mindennek vége. Nincs igazolvány. Zsibbadtan, a megsemmisülés csúcsán hirtelen eszembe jut: legdivatosabb betegség ma az infarktus és nyomban lerogyok a földre. A doktornő egy hatalmas könyvben lapoz, hogy kisilabizálja, mi lehet velem. — Ez, kérem szépen infarktus — okítom fekvő helyzetből. — Betrapált a szívem. Lokális érbeékelődés, embólia, vagyis thrombotikus elzáródás. Infarctus myocar- dh! Szívinfarktus! Szívroham, érti?... Szívelégtelenseg! A szíyizom körülírt részének heveny elhalása a szívkoszorúér egyik ágának hirtelen elzáródása miatt. Tudja mit jelent ez? És elkezdem neki magyarázni... Közben fetrengek a padlón. ő figyelmesen néz rám, időnként be-bejegyez valamit kis noteszébe. Láthatólag roppant érdekli amit mondok. A szakkifejezések hallatán egyenesen tűzbe jön. És beszélek, csakhogy megkapjam azt a nyavalyás igazolványt. A nagyobb nyomaték kedvéért még megkockáztatok egy diagnózist: — Mit szól ahhoz, ha esetleg epilepsziás vagyok? Hallhatja, valósággal lihegek. Tudja-e, hogy naponta négyszer felmosom a padlót? Ah, nem bírok így élni... Pedig hát nem is padló, hanem — parketta! És hogy tündöklik! De én csakazért is dörgölöm, Na, kérem — ez mánia! Ez az én mániám! Mániákus padlómosó vagy obi Minden átmenet nélkül ecsetelni kezdem az idegbetegség tüneteit, az idegbetegség fajtáit, de az igazolást még mindig nem adja... — Hogy a fenébe lehet ezt? — ordítom magamon kívül; — Magát mire tanították hat éven át azok a nagyokos professzorok, ha egy nyamvadt betegséget nem képes megállapítani? Mikor mindezt közlöm, már komolyan ideges vagyok, valósággal őrjöngök; jobb szemhéjam rángatózik, állkapcsom ide-oda ugrál, s érzem, valami ellenállhatatlan vágy gyötör. A vágy célját és okát nem ismerem. önkénytelenül felkapom a fecskendőt, kirohanota vele a folyosóra és magamon kívül ordítom: — Kapcsolják be az ultrahangot! Tanulni kellett volna!... Tanulni!... De az előadásokat ellógjákl... Nem kutyákon, hanem rögtön az emberen kísérleteznek U. Utánam rohannak, lefog-’ nak és — nyomban kiadják az orvosi igazolást. Az egyetemről nem rúgtak ki, de az előadásokra mindmáig nem járok. gyógykezelés alatt állok, A Junosztyből fordítóttar. Sneestoáryne Bajaié RösaESi
