Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
Felhívás helyett « Nyíregyházi évfordulók A megyeháza 1972 őszén. Napjaink Számok . ki ott volt a minap a legújabb nyíregy- házi gyár, a hullámdoboz- és zsákgyár íi avatásánál, s részt vett egy nem mindennapi kiállítás megnyitóján is, amelyben a magyar munkásosztály helyzetéről szól a képek, grafikonok és más eszközök nyelvén egy tablósorozat, találkozhatott egy szerény, négylapos. nyolcoldalas világoskék füzetecskével is. Nyíregyházán szerkesztették, nyomtatták és nyíregyháziaknak adták közre, hogy kiegészítse az országos képet. A röplap — mert így is nevezhetnénk — címe: Adatok Nyíregyháza iparáról, a munkások helyzetéről. Sokan megismerkedtek már ezzel a világoskék papírossal a papírgyári kiállításon is, de még nagyon sokan látják majd a 8 oldalon leírtakat, nézhetik a benne lévő 12 grafikont, hiszen a kiállítás nem marad meg egyetlen üzem keretein belül. Vándorol a városban és a megyében, s nyíregyházi útjukra mindenhová elkíséri majd a tablókat. A városi pártbizottság célja nem volt egyéb ezzel a kis füzettel, mint hogy az országos számok, adatok mellé oda tegye a mieinket. Hogy bemutassa: az országnak ebben a távoli részében is van már ipar, vannak már munkások, s helyzetük sok mindenben hasonló. néhány dologban elütő az országos átlagétól A négy lap olvasása, az adatok megismerése tanulságos képet mutat. Annak is, aki ismeri a helyzetet, s annak is, aki más területen dolgozik és eleddig nem foglalkozott behatóan azzal a kérdéssel, mit is jelent egy város, az adott esetben Nyíregyháza számára az ipar, az ipari munkásság kialakulása. Ne tárjon ettől a világoskék 8 oldaltól senki sem teljes Képet a fentiekről. A szándék sem az volt vele, hogy mindent pótoljon, hogy történeti áttekintést, összehasonlítást nyújtson. Mégis, így is sokat mondanak a benne foglalt mondatok, még többet a; számok. $•; Kérdezheti az olvasó.’hogy mit? Hadd éljek még az alkalommal, s egy pillanatra elidőzzek á pápírgyáravatás eseményénél, hiszen végül is jelképes jelentősége van annak, hogy ez a füzetecske éppen az avatás ünnepélyes légkörében került egy kiállítás asztalára. Már nem számoljuk, hogy a felszabadulás óta hányadik új üzemünket avattuk idén december 4-én Nyíregyházán. Ami ebben az eseményben mégis nagy- gzerű: nincs év, hogy ne lennének ilyen ünnepeink. Amikor megállnak a már üzemben lévő gépek és az országos, a megyei vezetők jelenlétében a munkások-megpihennek egy órácskát. Talán, hogy számot vessenek magukban, a közösség előtt is arról, hogy megint gazdagodtunk. Több a munkahely, megnőtt a családok jövedelme, lehetőség nyílt a szakképzésre, a régen áhított hűtőgép, televíziós készülék megvásárlására, a családi ház alapozására és a töbH. Az ünnepek után következő munkáshétköznapokon talán el is feledkezünk arról a nem kis erőfeszítésről, amelynek mindezek az ünnepi órácskák eredményei, következményei lehettek. Hogy a párt és a kormány tervszerű vidéki ipartelepítési politikája, a helyi erők következetes erőfeszítése, munkálkodása nyomán szü’ethetett meg a szabolcsi munkásság, amelynek legerősebb osztaga a nyíregyházi. És most jöjjenek bizonyításul a számok. A város ipari üzemei 1968-ban már 3 milliárd forintos értékben termeltek árut. Nagyon nagy ez a szám, s ezt tudva különös büszkeséggel mondhatjuk ki, hogy 1972-ben már eléri a 8 milliárdot az itt előállított ipari termékek értéke! Az utóbbi évtizedben sikerült megoldani a nyíregyházi férfilakosság teljes foglalkoztatását. Ezzel egyidőben 6000 nő is munkához jutott. Térjünk vissza az eltelt két évtizedhez, j 1949-ben a város ipari foglalkoztatottjainak J száma 3909 volt. Még 1960-ban is csak ezerrel több 1971-ben már 16 ezer. Példátlan arányú ez a fejlődés és ebben még nincs benne a 3600- ps óoítőinari és a közlekedés fejlesztésével járó 2400 fős munkáslétszám. Ezekkel együtt a nyír- egvházi munkások száma ma meghaladja a 22 ezret! A nyíregyházi’munkáskezek ad ják a világhírű Palma kempingcikkeket, a Globus márkájú konzerveket, az el°ktroforet,ikus festőberendezéseket, a legkülönfélébb mezőgazdasági gébeket, a koratronanvagból készült öltönyöké* a díinvertes cipőmodelleket, laboratóriumi üvegárukat és felsorolni is sok ldnne mi mindent még. A fiatal munkásság — maidnem 90 százalék harminc éven aluli! — csodákra képes. Otthonos munkahelveket teremt, a jobb munkát segítő mozgalmakat szervez, szereti gyárait. A szakmunkások száma is megközelíti az országos átlagot — több, mint 30 százalék. A munka arányában javult a munkabér is. de intézkedések sóra születik napjainkban is a további kedvező változásért A számok nvelye értelmes beszélgetőpartner Még soka! elmond annak aki szereti ezt a társalgási formát A nyolcnldalas füzetecske* ezért is ajánlom minden nyíregyházinak. Kopka János A VÁROSI TANÁCS és a Hazafias Népfront nyíregyházi bizottsága közös felhívással fordul minden városát szerető nyíregyházi lakoshoz: tegyék az eseményhez méltóvá városunk két jelentős történelmi dátumának megünneplését. 1974-ben lesz a nyíregyházi örökváltság 150. évfordulója. Mint a felhívás sorai említik: „Méltó alkalomnak kívánkozik ekkor emlékezni azokra a jobbágy ősökre, akik áldozatos munkájuk’-: !, kitartó szorgalmukkal a magyar jobbágyfelszabadításnál — amely 1848 egyik legnagyobb vívmánya volt — 24 évvel korábban biztosították Nyíregyháza örökös megváltását a földesúri terhek alól. Ünnepélyesen szeretnénk emlékezni az elmúlt százötven esztendő nyíregyházi paraszttársadalmára, mindazokra, akik a múltban á város fejlődésért, haladásáért küzdöttek, s azokra is, akik ma a városban élnek, dolgoznak hazánk szebb jövőjéért, a szocializmus felépítéséért...” A felhívásban hangsúlyozzák, hogy Nyíregyháza a legfiatalabb magyar megye- székhelyek egyike is. A ma hetvenötezres pezsgő Nyíregyháza nem kis részben az örökváltságnak, s szorgalmas tirpák lakói nagy igyekezetének köszönhette, hogy sok próbálkozás után Nagykállóból ide tette át székhelyét az akkori nemes vármegye. Városunk a magyar kapitalizmus virágkorának egyik legdinamikusabb fejlődésén ment keresztül a múlt században, s ez megtörte a jeget. 1876-ban Szabolcs megye székhelye Nyíregyháza lett Ú JRA IDÉZÜNK: „A Horthy-korszak pangó, eseménytelen évtizedei után városunk igazi, nagy ütemű fejlődése a felszabadulással köszöntött be. Osaka szocialista építés tette lehetővé, hogy Nyíregyháza az ország északkeleti csücskének ne csak közigazgatási, hanem ipari és kulturális, kereskedelmi centruma is legyen. A megyeszékhellyé válással egyidőben jött létre a nyíregyházi munkásosztály, alakult ki a városát szerető értelmiség, amelynek leg- jobbjaira emlékezni szintén kiváló alkalmat nyújt a centenáris évforduló. A két nagy jelentőségű esemény méltó megünneplése legyen szívügye városunk minden lakosának. A városi tanács végrehajtó bizottsága idejekorán hozzákezdett az évfordulók megünneplése előkészítéséhez. Megalakította az emlékbizöttságot, amelynek feladata az ünnepségek előkészítése, koordinálása. Ugyancsak e célból jött létre a Hazafias Népfroni városi bizottságának honismereti köre. Mint a város illetékes vezetői elmondták: az emlékbizottság tagjai — Nyíregyháza múltjának és jelenének jó ismerői, lelkes patrióták — már alakuló ülésükön is számos jó javaslattal éltek, amelyek nyomán már ki is alakult az ünnepségek tervezetének gerince. A PROGRAMTERVBEN pályázatok kiírása is szerepel. Ebben a város örökváltságával, Nyíregyháza úirat.e lepítésével, a korabeli város gazdasági és szellemi életével foglalkozó pályaművek szerepelnének. Az eredménykihirdetés és a díjkiosztás 1974. október 26-án, az ünnepi városi tanácsülésen lenne. Pályázat >kat írnának ki a város megyeszékhellyé válásával kapcsolatban is: mi tette lehetővé ezt a fontos eseményt és mit jelentett és jelent Nyíregyháza számára ez a jelentős dátum? Az eredményhirdetés és a díjkiosztás e témában 1976. január 28-án, ugyancsak ünnepi tanácsülés keretében lesz. Tudományos emlékülések és előadások is színesítik majd az ünnepi programot. A tervezett programban szerepel a többi között, hogy a Magyar Történelmi Társulat Nyíregyházán tartaná Vándorgyűlését 1974. tavaszán. Ezzel 'az eseménnyel indulna tulajdonképpen a m^nt^gy két évig tartó városi ünnepségsorozat. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat történelmi tárgyú előadássorozatot állít össze, amelyeket üzemeknél, vállalatoknál rendez meg. A városi tanács ünnepi tanácsülésein okleveleket, emlékplaketteket adnak azoknak, akik Nyíregyháza fejlesztéséért eredményesen tevékenykedtek. Az örökváltság 150. évfordulója alkalmából — amelyek ünnepségeit összekapcsolják a város felszabadulása 30. évfordulójával — külön ünnepségeken, gyűléseken emlékeznek meg a város tanyai lakosságáról, a „honfoglaló tirpákok” utódairól. Ez ünnepségek lebonyolításába bevonják a nyíregyházi termelőszövetkezeteket és szakszövetkezeteket is. Gazdag forgatókönyvvel készül az események megünneplésére a nyíregyházi Jósa András Múzeum is. 1974-ben itt állandó várostörténeti kiállítást nyitnak, ez év őszén megrendezik a város mezőgazdasági és ipar ri termékeinek állandó kiállítását is. Az örökváltság kihirdetésének helyén emlékoszlop felállítását is tervezik. Ezeken kívül is országos jelentőségű, érdekes programot állítottak össze. Szerepel közöttük például az Urbanisztikai Társaság nyíregyházi konferenciája a várossá válás, városiasodás kérdéseiről,a Néprajzi Intézet szimpoziona a népi emlékek megőrzéséről, orvosi országos vándorgyűlés Jósa András emlékére stb. E mléktáblákat is avatnak a két évforduló szempontjából jelentős helyeken és személyeknek, el akarják készíttetni Szabolcs vezér szobrát, kiadni a város egységes monográfiáját, filmet is készíttetnek a mai Nyíregyházáról. A Tanácsköztársaság téren szabadságemlékmű felállítása, a Szabadság téren Lenin-szobor avatása, Sóstón szabadtéri panteon felállítása — jövőre Krúdy Gyulával kezdődik — szerepel még a programtervben. Ezen túl a lakosság bevonásával megkezdik a korabeli emlékek, hagyományok gyűjtését, a népi dallamok feltárását is. A városi tanács és a népfrontbizottság ezúton is kéri a nyíregyházi lakosságot, az ország más helyein élő egykori nyíregyháziakat, hogy az évforduló megünnepléséhez tárgyi emlékek, dokumentumok közrebocsátásával, gyűjtésével, stb. járuljanak hozzá. Kérik, hogy a fentiek gazdagításához újabb javaslatokat tegyenek. A cél: ezzel is méltó módon emlékezni a városalapítókra, hozzájárulni szűkebb hazánk történetének jobb megismeréséhez, s jobban megszerettetni ’akóhelyünket. A város kiemelkedő évfor- iulóinak megünneplésére alakult emlékbizottság — címe városi tanács épülete, Kossuth tér 1. — minden javaslatot és egyéb hozzájárulást szívesen .vár és elfogad. Példát mutatni A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nem* rég úgy határozott, hogy 1973. janu- , ár /elsejével városi státuszt ad Nyírbátornak. A nem is olyan régen még „egyvárosos” megyénkben az új esztendőtől tehát már összesen négy település vallhatja magáénak a megtisztelő .és ugyanakkor felelősséggel járó városi rangot. Hallottam: Nyíregyháza vezetői az elsők között köszöntötték táviratilag a nagy múltú Nyírbátor vezetőit, lakóit abból az alkalomból, hogy sok éves fáradozásuk a várossá ‘ nyilvánítás alapvető feltételei -?k megteremtéséért végül is eredményre vezetett. Nem ismerem a távirat pontos szövegét, csupán elképzelem, hogy gratuláló és sikereket kívánó, szívből jövő szavak fejezték ki a megyeszékhelyiek érzését. Talán máris érezhető az a ki nem mondott kapcsolat, amely megyén belül Nyíregyháza és a másik három város között objektíve fennáll. Nemcsak a megyeszékhely területi elhelyezkedése, számottevő ipara, hanem az itt koncentrálódó intézményhálózat miatt is Nyíregyházának lényegesen sokrétűbb — és mondjuk ki: nehezebb — feladatokat kell ellátnia, mint a többi tele a illésnek. Egyenes következménye ez a lakosság területi szervezésének. Nem holmi „rivalizálás”, hanem sokkal inkább a gazdasági, a politikai és társadalmi feladatok elvégzésének legésszerűbb módja alakította ezt így szükségképpen. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk Nyíregyháza szerepét, nemcsak „nagy kérdéseket”, hanem a hétköznapok sok apró jelenségét is fel kell fedeznünk. Iga?, Nyíregyháza sem tartozik a nagy múltú magyar városok közé, de annyira mégsem fiatal már, hogy az élet, az urbanizálódás különböző területein ne várhatnánk el tőle: mutasson példát a település fejlesztésében megyénk fiatal városainak. Persze, ez így félreérthető: nem csupán a rendelkezésre álló feljesztési pénzek hasznos elköltésében, a városkép kialakításában kell elöl járni jó példával, hanem a közösségi élet alakításában, formálásában is. Egy szélsőséges példa: azt mondta egy ide érkező idegen, hogy mielőbb végigjárná a város szép részeit, bemegy az étterembe, s megnézi a térítőt az asztalon. „Szerintem az sok mindent elmond” — mondta a látogató, s azt sem rejtette véka alá, hogy bővebben mire gondol, így folytatta: „Én egy várost nem a szemkápráztató épületeiről , szoktam megítélni, hanem arról, miként köszönnek az embernek, hogy gondozottak-e a virágok a parkokban, van-e áru a boltokban, s hogy tisztádé a terítő a vendéglő asztalán. Ezek már nem csupán külsőségek, ezek már a lényeget adják.” Kell-e szégyenkeznie Nyíregyházának mindezek mi alt? Nem kell, még akkor sem, * ha igen sok még a baj, a gond. a rossz szervezés? a tunyaság, a hanyagság. Nyíregyháza ma már nemcsak szép és praktikusan elkészített épületekkel rendelkezik, — van már szállodája, olyan étterme, ahol a legkényesebb igényeket is kielégítik. És van alkalom a „szellemi étvágy” kielégítésére is: szép színházzal rendelkezünk, a vidék egyik legszebb képcsarnokát találni, szabadtéri színpadunkat sokan megcsodálják, a felső- oktatásnak jkét impozáns otthona ékesíti a várost stb. • . ■ Nyilvánvaló, hogy egy település, —mint esetünkben Nyírbátor — a városi rang elnyerését követően siet szétnézni az idősebb „testvér” háza táján. Kíváncsian kutatja, mi az, amit ők is hasznosíthatnának, hogyan lássanak egy-egy nehezebb feladat megoldásához, — de még csak azt is megfigyelik, hogyan mozog egy városi ember. Erre ritkán figyelünk, pedig ha nem is vesszük észre, a városba érkezők ezt is figyelik. Ezek legtöbbször eltörpülnek az olyan fontos kérdések mögött, mint például: hogyan szervezik a lakosság élelmiszer- és iparcikkellátását; milyen kezdeményezések születnek a peremkerületek elemi gondjainak megszüntetéséért; hogyan lesznek úrrá a közlekedés nehézségein, az iparfejlesztéssel járó településfejlesztési gondokon. Ha el is törpülnek, azért nem felismerhetetlenek. Végtére is ha épül egy modem gyár, vagy ha — miként Jósaváros esetében — szemet kápráztatóan szép lakónegyedek formálódnak, — mindez mégiscsak az emberért van, aki végül is a leghűbb képet mutatja a városról. Két fiatal városunk, Mátészalka és Kis- várda vezetői többször elmondták már, mindig szívesen utaznak a Magyar Urbanisztikai Társaság különböző konferenciáira, mert ott több olyan égető kérdésre kapnak feleletet, amelyeket egyedül képtelenek volnának megoldani. Bizonyára ott találni az ilyen 'konferenciákon Nyíregyháza illetékes szakembereit is. Arról viszont nem hallani, hogy a megyén belüli városok itt, helyben is rendszeresen találkoznának, kifejtenék azokat a sajátos problémákat, amelyek a szabolcsi városfejlesztésben jelentkeznek. Mert bármennyire is nagyobb anyagi lehetőséget jelent a rang megszerzése, aligha vitatható, hogy a mi vidékünkön nehezebben „születik” egy város, mint például a Balaton partján. Abban már Nyíregyházának jócskán van tapasztalata, hogyan kell kitűzni a legégetőbb célokat, hogyan lehet a kevés pénzt társadalmi összefogással megtoldani. Ezért is szükséges, hogy négy városunk (milyen jó leírni is, hogy már négy!) vezetői, szakemberéi közeli rokonként segítsék egymást. És ebben nekünk, nyíregyháziaknak kel! ílen járnunk. Ez még hozzá tartozik a gratuláló sorokhoz.
