Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJ ETEK! KXIX n VI OLY AM, 291. SZÁM AKA 1 lüKIM 1972 . DECEMBER 10, VASÁRNAP LATONK TARTALMÁBÓL; Karrier Beregben (3. oldal A várossá válás gondjai (9. oldal Bírák esküje iS. oldal Mai sportműsor (11. oldal Mit fizet a lottó (12. Oldal Hinta asszony a vietnami kérdés rendezéséről Emlékülés a Tanácsakadémiáit Nguyen Thi Binh asz- szony, a DIFK külügymi­nisztere, és Párizsban tár­gyaló küldöttségének ve­zetője pénteken nyilatko­zott az AFP francia hír­ügynökségnek. Nyomatékosan hangsú­lyozta, a vietnami konflik­tus rendezéséről szóló meg­állapodás aláírását nem ki­fejezetten technikai kérdé­sek késleltetik. Mint mon­dotta, az Egyesült Államok egyszer már tisztázott elvi kérdéseket akar újra meg­vitatni. E kérdések között sorolta fel Binh asszony a fegyvermentes övezet hely­reállítását és a három ösz- szetevóből álló országos ta­nács formuláját. — Ha Nixon továbbra is konokul kitart e kérdések mellett, akkor sohasem tud­juk megkötni a békemegál­lapodást. Mindezek ^prob­lémák a háború vietnamizá- lását célzó politikáját tük­rözik. amelyet kezdettől fogva elutasítottunk. — Vé­leményünk szerint az ok­tóberben megkötött megál­lapodás igazságos és minden fél számára méltányos. Ha Nixon véget akar vetni a háborúnak, alá kell írnia ezt a megállaoodást — jelen­tette ki Binh asszony. Binh asszony ezután rész­letesen foglalkozott a tűz­szünet meghirdetése után felmerülő különböző prob­lémákkal. A foglyok sorsáról szólva emlékeztetett arra, hogy az októberben létrejött megálla­podások kilátásba helyezték az összes politikai foglyok szabadon bocsátását. „Mi­helyt az Egyesült Államok véget vet katonai elkötele­zettségének, kivonja összes csapatait és kötelezi magát arra. hogy tiszteletben tart­ja a dél-vietnami nép ön­rendelkezési jogát — han­goztatta —. 60 napon belül szabadon engedjük az ösz- szes foglyul ejtett katonákat. Ugyanakkor elvárjuk, hogy szabadon bocsátják a mi oldalunkon álló személyeket is. akiket az amerikaiak és a saigoni kormányzat tarta­nak őrizetben. Semmi okunk sincs arra. hogy mi szaba­don bocsássuk az amerikai foglvokat. miközben honfi­társaink továbbra is börtön­ben maradnak.” A külügyminiszter-asszony a DIFK és a saigoni rezsim kilátásba helvezett tárgya­lásairól szólva azt mondo:ta. hogy ..a rendezésre váró po­litikai kérdések nehéz és bonyolult kérdések”. Ennek kaocsán elsősorban arra a problémára utalt, hogy el­nökválasztásokat. vagy al- ^otmányozó nemzetgyűlési választásokat tartsanak-e. „Ha azonban a másik fél jóindulatról tesz tanúbi­zonyságot, akkor vélemé­nyem szerint ebben a kér­désben is sikerül megállapo­dásra jutnunk” — mondot­ta. A DIFK külügyminisztere a francia hírügynökségnek adott interjújában részlete­sen kifejtette elképzeléseit a megállapodások tisztelet­ben tartásának biztosításá­ról, a nemzetközi ellenőrző bizottság hatásköréről is. Ki­jelentette, nagyobb fontos­ságot tulajdonít a megálla­podásokban előirányzott négy-, vagy kétoldalú ve­gyes bizottságoknak, mint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak. Észak- és Dél-Vietnam- nak a béke helyreállítása utáni kapcsolatait fejtegetve annak a véleményének adott hangot, hogy az ország egye­sítése nem akut kérdés. „A tűzszünet meghirdetése után — hangoztatta — síkraszál- lunk majd a normális kap­csolatok megteremtéséért.” Rámutatott, hogy a két övezet között szabaddá vá­lik majd a személyforgalom, s hogy a délen leszerelt északról Származó katonák visszatérhetnek otthonuk­ba. Az ország újraegyesíté­séről szólva azt mondotta. A Hazafias Népfront kül­döttsége, amely kéthetes lá­togatást tett a Kubai Köz­társaságban — pénteken a késő esti órákban — haza­érkezett Budapestre. Bencsik István főtitkár vezette a delegációt, amelynek tagja volt Léderer Róbert, a Ha­zafias Népfront külügyi osz­tályának vezetője, dr. Ta­kács Ádám, a Zala megyei népfrontbizottság elnöke és Tóth Ferenc, a Magyar Táv­irati Iroda belpolitikai mun­katársa. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Molnár Béla és Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront országos titkárai. Bencsik István az aláb­biakban nyilatkozott a ta­nulmányi útról, a Kubában szerzett tapasztalatokról: — Delegációnk a kubai forradalom védelmére ala­kult bizottságok (CDR) meghívására látogatott Ku­bába. Három célja volt A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából szom­baton tudományos emlék­ülést rendezett a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala és a Tanácsakadémia. Dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnöke megnyitó beszédében hang­súlyozta: a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetségének megalakulása és fél évszázados története a marxista állam- és forrada­lomelméletben és a szocia­lizmus világrendszerré for­málódásában is kiemelkedő helyet foglal el. — A Szovjetunió meg­alakulásának 50. évforduló­ján a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a szovjet nép, a szocializmus sok száz mil­liós tábora és az egész ha­ladó emberiség jogos büsz­keséggel tekint vissza a hő­si küzdelmekkel, fényes győzelmekkel és nagy ered­ményekkel megtett útra. A bölcs lenini politika köve­tése meghozta gyümölcsét, a Szovjetunió példátlanul nagy fejlődést ért el. s szá­zadunkban szerepe nagyobb bármely más államénál. Ve­zetésével a szocializmus erői mindinkább meghatáro­zókká válnak a világesemé­nyek alakulásában, döntő szerepe van a béke biztosí­tásában. Pártunk és egész dolgozó népünk megkülön­útunknak. Mindenekelőtt az, hogy megismerkedjünk a CDR szervezetével, munká­jával, tevékenységének hatá­saival. A másik cél az volt, hogy betekintést nyerjünk Kuba társadalmi, gazdasági életébe. Harmadsorban pe­dig azt szolgálta a látoga­tásunk, hogy erősödjenek a Kuba és Magyarország kö­zötti társadalmi kapcsolatok. — Ami a CDR tevékenysé­gét illeti, arról a szervezet valamennyi — országos és lakóterületi — szintű szer­vezeteinél tett látogatások­kal szerezhettünk gyakorla­ti tapasztalatokat. Ez a szer­vezet országos, tartományi, járási, kerületi, körzeti szin­ten és a legkisebb egység­ben, tömb CDR-ben végzi munkáját. Éppen ott-tartóz- kodásunk napjaiban tartot­ták a CDR országos tanács­kozását, úgynevezett mérle­gelő gyűlését, amelyen egy év munkáját értékelték és körvonalazták a következő esztendő tennivalóit. Dele­gációnk is üdvözölte a gyű­lést, amelyen meleg, baráti fogadtatásban volt részünk. — Házigazdáink rendkívül tartalmas, sokrétű progra­mot biztosítottak számunk­ra, így nemcsak a CDR-rel ismerkedhettünk meg, ha­nem gyárakban, különféle munkahelyeken tett látoga­tásaink során alkalmunk nyílt a kubai emberekkel való barátkozásra, arra, hogy megtudjuk, mi minden foglalkoztatja Kubát és né­pét Jó benyomásokat sze­reztünk mindenütt. Értékes tapasztalat számunkra, hogy a Kubai Kommunista Párt a tömegekkel, az ország la­kosságával a kapcsolatot a böztetett tisztelettel ismeri el a szovjet nép forradalmi sikereit, őszintén örülünk a sok nemzetiségű szovjet állam népei boldogulásának, a kommunizmus építésében elért eddigi sikereinek, pél­dát mutató jövőjének. Szo­cialista államiságunk, pro­letárdiktatúránk létrehozá­sában és továbbfejlesztésé­ben eddig is, a jövőben is a szovjet nép történelemfor­máló munkájának eredmé­nyeiből, támogatásából me­rítünk tapasztalatokat. A megnyitót követően két referátum hangzott el: dr. Takács Imre egyetemi ta­nár, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályve­zetője „A Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfor­dulója és a szovjet föderá­ció történetének tanulságai” címmel. Leon Arsakovics Onyikov, az SZKP KB agi- tációs és propagandaosz- tályának konzultánsa pedig „A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének megalakulása és a Szovjet­unió társadalmi struktúrá­jában végbement változá­sok” címmel tartott előadást. Az elhangzottakat dr. Ko­vács Tibornak, a Tanács- akadémia főigazgatójának, dr. Nagy Ferencnek, a Ta­nácsakadémia tanszékveze­tőjének és Takács Gyulá­nak, a Baranya Megyei Ta­nács elnökhelyettesének korreferátuma egészítette ki. CDR-szervezetek útján Igen tartalmasán formálja, az élet mindennapi dolgaiban részletesen tájékoztatja az embereket és nap mint nap kapja az Információkat a la­kosságtól. — A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságánál folytatott megbeszélésün­kön arról tájékozódhattunk, hogy Kubában rendkívül eredményesnek tartják Fi­del Castro európai útját, s örömmel hallottuk a ma­gyarországi látogatás nagyra értékelését. Nagy megtisz­teltetés volt számunkra, hogy delegációnk minden tagjának átnyújtották Fidel Castro könyvét az európai szocialista országokban tett látogatásáról. Szó esett ar­ról is a megbeszéléseken, hogy Kubának a KGST-be való belépése minden bi­zonnyal tovább fogja erősí­teni a karib-tengeri sziget- ország kapcsolatait társadal­mi, gazdasági téren egyaránt a szocialista táborral. Ezek­nek a szálaknak a sokasítá- sában, szorosabbra fűzésé­ben tevőlegesen részt vállal a magyar Hazafias Népfront is. Delegációnk a személyes kapcsolatok révén is elősegí­ti ezt az együttműködést. Társadalmi „hátteret” je­lenthet a két ország kap­csolatainak elmélyítésében a mozgalmi tapasztalatok ki­cserélése, az együttmunkál- kodás. Utunk során Kállai Gyulának, a Hazafias Nép front elnökének megbízásá­ból magyarországi látogatás­ra hívtuk meg Luis Gonzales Marturelos elvtársat, a CDR elnökét, aki örömmel fo­gadta a meghívást, s a láto­gatásra 1973-ban kerül sor. A áírták a magyar-guíneii tárgyalások jegyzőkönyvét Dr. Bíró József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja. külkereskedelmi minisz­ter és dr. Barry Alpha Oumar, a Guineái Demokra­ta Párt Politikai Bizottságé nak tagja, kereskedelmi mi niszter szombaton a Külke reskedelmi Mini-ztérium ban iegvzőkönyvet írt alá, amelyben összegezték a két delegáció baráti légkörben lefolyt tárgyalásainak ered­ményeit. Guineái kérésre előzetesen megvizsgálták, hogy Ma­gyarország milyen módon vehet részt az 1973 tavaszán induló új guineai ötéves gazdaságfejlesztési és szo­ciális terv megvalósításában. Áttekintették a két ország árucsere-forgalmának ala­kulását és az együttműködés bővítésének lehetőségeit is. hogy az „évekbe fog telni . Bencsik István főtitkár nyilatkozata a népfrontküldöttség kubai útjáról Elhunyt Kovács Sándor Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Kovács Sándor elv­társ, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei B;zottságánais tagja, az MSZMP Mátészalkai Városi Bizottságának titkára hosszas betegség után 53 éves korában elhunyt. Temetése december 11-én délután 14 órakor lesz a mátészalkai teme­tőben. AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMAR MEGYEI BIZOTTSÁGA AZ MSZMP MÁTÉSZALKAI VAr.OSI BIZOTTSÁGA Kovács Sándor elvtárs több, mint negyedszázados közéleti tevékenységében nagy politikai felkészült­séggel, ügyszeretettel, szívós, következetes munkával lett elismert vezető. Jól is­merte munkaterületét, az embereket, akikért halál iig tevékenykedett. Elévülhe­tetlen érdemeket szerzett a járásban az ellenforradalom utáni konszolidáció megte­remtésében. Vezetése alatt sikeresen oldották meg a járás mezőgazdaságának át­szervezését. majd a terme­lőszövetkezetek megszilár­dítását. Erejét, egészségét nem kímélve dolgozott a járás gazdasági, kulturális fellendítésén. Különösen sok személyes fáradts^'a, áldozatos rmrtikája van ab­ban, hogy Mátészalka ma az ország egyik legdinami­kusabban fejlődő fiatal vá­rosa. Munkásságát, amit a já­rás, város fejlődése is példáz, a párt és a kormány magas kitüntetésekkel is­merte el. Kiemelkedő munkáiéval maradandót alkotott. Sok­sok ezer embert tanított a párt szavával a szocializ­mus építésére, akik ma gaz­dagabb életükkel példáz­zák; a pártmunkás élete nem volt hiábavaló. Alkotó tevékenysége tel­jében ragadta el a halál. Munkájára, személtére kegyelettel emlékeznek Sza- , bolcs-Szatmár kommunistái és mindazok, akik szeret­ték. tisztelték. Utón az Apollo—17 Kovács Sándor elvtárs a felszabadulás után, mint asztalossegéd, Nyírmeggye­sen az ifjúsági mozgalomban Indult el, hogy az új társa­dalom építésének cselekvő részese legyen. 1949-ben pártiskolát vég­zett, utána hivatásos párt­munkás lett a mátészalkai járási pártbizottságon, majd az akkori Szatmár megyei pártbizottságon. Fiatalon lett a Szabolcs megyei párt- bizottság osztályvezetője. A pártfőiskola elvégzése után Mátészalkán a járási párt­bizottság első titkára, élete utolsó két évében pedig az általa annyira szeretett új város, Mátészalka pártbi­zottságának titkára volt. Ceman, az Apollo—17 pa­rancsnoka és Schmitt, az ex­pedíció geológusa pénteken este az anyaűrhajóból kive­zető szűk alagúton átmá­szott a holdkompba, hogy ellenőrizze az egység beren­dezéseit és áttelepítse mind­azokat az eszközöket, ame­lyekre a „Challengerében töltendő 75 óra során szük­sége lesz. Eközben mindjárt szembetalálták magukat egy jelentékenynek tűnő problé­mával, az első ilyennel, amióta elhagyták Kennedy- fokot. Kiderült ugyanis, hogy az anyaűrhajót és a holdkompot összetartó gyű­rű tizenkét nagy erejű rugós zárszerkezete közül egy nem „fog” szabályosan. Cérnán megpróbálkozott volna, hogy helyrehozza a hibát, de Houston a leghatározottab­ban óvta ettől. „Csak semmi kísérletezés” — hangzott a földi ellenőrző központból. Houston ugyanis attól tart, hogy javítás közben a zár wetlet; végleg beszorulhat, a problémákat okozhat az „America” és a „Challen­ger” elválasztásában. Egyéb iránt az űrhajósok nyugod­tan megengedhetik maguk­nak, hogy az egyik zárszer­kezet üzemképtelen marad­jon, hiszen a két egység — az anyaűrhajó és a hold­komp — összetartásához a tizenkettő közül háromnak zavartalan működése is ele­gendő. A szemle végeztével Cér­nán és Schmitt visszatért az anyaűrhajóba Evanshoz, aki, mint ismeretes, nem megy velük a Holdra, hanem az „America” fedélzetén Hold körüli pályán marad. Szombaton közép-euró­pai idő szerint hajnali há­rom óra. előtt az űrhajósok súlytalansági kísérleteket végeztek folyadékokkal. Va­lamivel reggel hat óra után rákkoktélt és hússzeleteket „vacsoráztak”, majd fél nyolc után — az űrben most harmadszor — piheni

Next

/
Thumbnails
Contents