Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

*. «MM Í975 <fe«Mi6er Mt HÉTFŐ: Párizsban ismét megkezdődnek a bizalmas tárgyalások Vietnamról. — Az ENSZ-ben: Allcndc beszéde, NDK megfigyelőmisszió érkezése. KEDD: A magyar nagykövet felszólalása a helsinki előkészítő tanácskozáson. — Katonai puccs Hondurasban, ismét a korábbi elnök ha­talmon. SZERDA: Bejelentik Pompidou januári, szovjetunió­beli látogatását. — Szabadságharcos táma­dás a saigoni katonai repülőtér ellen. CSÜTÖRTÖK: , Az Apollo^—17 felbocsátása a Hold felé. — Irán cs Burundi elismeri az NDK-t, meg­beszélések más országokkal is. PÉNTEK: Brüsszelben befejeződik a NATO minisz­teri tanácsülése. — Tiltakozás a saigoni rendszer terrorcselekményei ellen. SZOMBAT: Allende chilei elnök befejezi megbeszélé­seit a Szovjetunióban. Az idő nemcsak pénz, hanem élet Is... Ha az Egye­sült Államok tartja magát adott szavához és a közösen meghatározott időpontban aláírja a vietnami tűzszü- neti egyezményt, már he­tek óta hallgatnának a fegyverek. Nem így történt, s a hét minden napján vál­tozatlanul érkeztek a hadi- jelentések is. A szabadság- harcosok több sikeres akció­val — mindenekelőtt a sai­goni katonai légikikötő elle­ni rajtaütéssel — bizonyí­tották. hogy Washington és Saigon a iövőben sem lesz képes az erő nyelvén be­szélni. Ugyanakkor az amerikai B—52-esek to­vábbra is szórják a pusztító bombaterhüket Dél-Viet- namra, s a VÜK déli körze­teire. Az idő múlása újabb emberi életek pusztulását, anyagi értékek megsem­misülését jelenti. A párizsi jelentéseken ál­landó hangulathullámzás lett úrrá a héten. A bizalmas megbeszélések alighogy új­rakezdődtek, átmeneti idő­re ismét abbamaradtak, majd különböző konzultáci­ók után megint folytatód­tak. Közben több ízben op­timista. sőt túlságosan de­rülátó hírek láttak napvi­lágot: a megállapodás gyors parafálását helyezték kilá­tásba. Ám cáfolatok is kö­vetkeztek. nemiképpen le­hűtve a túlzott várakozáso­kat. Részletekbe menő tájé­kozottságunk már csak az eszmecsere- titkossága miatt sem lehet. A kiszivárgott és kiszivárogtatott értesülések, valamint a nyugati sajtóvé­lemények olyan képet tük­röznek. hogy nem egyszerű­en fordítási vagy értelme­zési viták folynak — aho­gyan ezt korábban maga Kissinger állította — de az amerikaiak igyekeznek a már aláírásra előkészített egyezmény lényegét meg­kérdőjelezni. A vietnami fél nagy rugalmasságot és haj­lékonyságot tanúsít, de nem tud és nem akar beleegyez­ni abba. hogy semmissé váljanak hosszú. áldozatos harcának eredményei. Eb­ben a kritikus időszakban a tűzszünet aláírása az ame­rikaiakon múlik, fel kel! végre hagyni a rossz ízű manőverezéssel. Mennyire bonyolult a dél­vietnami helyzet, arra fényt vetett a DIFK és a VDK komoly tiltakozása a saigo­ni börtönökben és koncent­rációs táborokban végrehaj­tott mészárlások ellen. A Thieu-rezsim több tízezer politikai foglyot tart rab­ságban. s a tűzszünet lehe­tőségének hírére máris száz és száz fogva tartott hazafit mérgeztek meg. A . saigoni kormányzat így akar meg­szabadulni ellenfeleitől, az amerikaiak pedig ezzel a rendszerrel kívánják bizto­sítani a „demokráciát” Dél- Vietnamban... Helsinkiben közben har­madik hetükbe léplek az európai biztonsági konfe­renciát előkészítő tárgyalá­sok. A megbeszélések most már érdemi kérdésekről folynak. A szocialista orszá­gok — köztük a magyar nagykövét —» konkrét ja­vaslatokat tettek az értekez­let időpontjára, helyére, na­pirendjére vonatkozólag. ‘ A nyugatiak elsősorban a kon­ferencia napirendi és eljá­rási ügyeit akarják tisztáz­ni s csak utána adnák hoz­zájárulásukat a színhelyhez és a dátumhoz. Valószínű­leg egyszerre fognak dön­teni az összes problémák­ban, ami egyúttal azt jelen­ti, hogy az előkészítés vár­hatólag januárra is áthúzó­dik. Meglehetősen ellentmon­dásos volt ezzel kapcsolat­ban a NATO miniszteri ta­nácsülése, amelyet Brüsszel­ben tartottak meg. Ma már egyik atlanti állam sem el­lenezheti nyíltan az európai biztonság gondolatát, ter­mészetesen megpróbálnak azonban olyan kérdéseket előtérbe állítani, amelyek főként a Nyugat érdekeit szolgálják. Nyitányként szolgált a hadügyminiszte­rek találkozója, akik hideg- háborús húrokat pengettek és öt-hat évre „betáblóz­ták” magukat a fegyverke­zési tervek fokozását ille­tően. Jellemző mozzanata volt az ülésnek, hogy a hi­vatalától megváló Laird amerikai hadügyminiszter az erőpolitikáról zengte haty- tyúdalót, s búcsútanácsként a militarlzálá.s folytatását kötötte kollégái lelkére. A nyugati nagyhatalmak hagyományos „németvacso­rája” (ilyenkor az amerikai, francia, brit és nyugatné­met külügyminiszter érte­kezik a Bonnt foglalkoztató kérdésekről) alaposan et- tért a megszokottól. Arról tanácskoztak, hogy milyen formában és ütemben tör­ténjék meg az NDK elis­merése. Bonn szeretné, ha atlanti partnerei nem előz­nék meg; amerikai elkép­zelések szerint az elisme­rést esetleg csak bizonyos idő múltával követné a nagykövetek cseréje. A fo­lyamatot azonban nemhogy megállítani nem lehet, még fékezni is nehéz. A héten Irán és Burundi ismerte el az NDK-t, Winzer külügy­miniszter aláírta a kapcso­latlétesítési okmányt a fin­nekkel, jelentkezett Tunézia is, sikeresen folynak a meg­beszélések Ausztriával és Svédországgal. A demokra­tikus Berlinben nyilván kel­lemes gond lesz, hogy va­lósággal új „diplomáciai negyedet” kell majd létesí­teni. S ne feledkezzünk meg New Yorkról sem: az NDK UNESCO-fel vétele után megérkezett az ENSZ székhelyére a demokratikus német állam öttagú megfi­gyelői missziója. A hetet Utaló két nagy té­makör mellett, legalább táv­irati stílusban utalnunk kell néhány nagy jelentőségű fejleményre. Allende chilei elnök nagy hatású ENSZ-be- li megnyilatkozása után Moszkvában tárgyalt, s út­jának következő állomása Kuba lesz. Bejelentettek egy másik szovjetunióbeli utat: Pompidou januárban, vala­hol Belorussziában kétnapos protokollmentes eszmecserét folytat Brezsnyevvel és más szovjet vezetőkkel. S végül a választások folytatódnak: Űj-Zéland után Ausztráliá­ban is munkáspárti győze­lem született, a két ország kilépésére számítanak a SEATO-ból, a délkelet-ázsiai katonai tömbből. Japán ma járul az urnák elé, ponto­sabban szólva, magyar idő szerint már szombaton éj­fél előtt kezdődött a sza­vazás: Budapest és Tokjó között nyolc és fél óra az időkülönbség... Réti Ervin Síüts Dénes: ■ ■ Owyitkó-Má#? a fáatbihá 46. Millióskor ránézett a házra, ismerte már minden szögle­tét. szintét, szagát, ablakait, esőcsatornáját, és mégis egy váratlan délutáni óra perce, a percnek töredéke kellett, hogy a feliratot véletlenül meglássa, a második és harmadik emelet között. Ha valaki addig megkérdezte volna, van-e azon a bérhá­zon, amelyben ön lakik egy narminc centiméter magas betűkből álló, félkör alakban elhelyezett felírás, megeskü­szik, hogy nincs. Lehet ebben a dr. Dénessel folytatott be­szélgetésben is olyan részlet, amely őt most különösen ér­dekelhetné, aminek eddig nem tulajdonított jelentősé­get?... Kűri*, bíróság, zártku- tatmányi ügy, per, elutasítás, majd fellebbezés, az újságok címei, Borbás, a belügymi­niszter elkéri a boncolás eredményeit, a régi stáb át­adja az ügyet, ezek mind szán­dékot, meghatározható szán­dékot jelölnek, de még min­dig nem bizonyítékok!... Szász bekapcsolta a készü­léket, visszapergette a Bor- básról szóló részt. ... — Borbás látta a tanú- kihallgatások jegyzőkönyvét? — Nem. Azt nem láthatta Csak érdeklődött azoktól a kollegáktól, akik kint voltak. Lehetségesnek tartotta, hogy Balátaival előbb egy másfaj­ta töményebb, hirtelen ható gáz végzett, és utána enged­ték rá a fürdőszobai gázt .. Megvan! Ez a lényeges megjegyzés, ez a lehető leg­élesebb feltételezés, Borbás Ötvenéves a Szovjetunió Nyefosigurbán vidám fickó derűs az arca, vidám a szíve — olajmunkás hős — valahogy így hangzanék he­venyészett fordításban a dal, Nyefcsigurbánról, az olajhősről. Ki írta, ki zené- sítette meg — nem tartják számon. De azt, amiről szól, annál inkább. K. A. Abaszov — a dal hőse — ma is derűs, nyílt tekintetű. Pedig most négy és fél ezer ember munkája, gondja a vállán. Abaszov. az ötvenes évek olajhőse öt éve a Kaspi-tengeri Olajkutató Tröszt igazgatója. Nakicseván Narasz köz­ségből indult el Bakuba, hogy olajmunkás legyen. 1944-et irtait akkor, amikor a jó fizikumú, erős legényt fúrómunkásnak szerződtet­ték. Négy év múlva már fúrómester, aztán a munka- terület vezetője lett. Idő­közben technikumot, egye­temet végzett, s 1959-ben az olajfúró vállalat igazgatójá­vá nevezték ki. Tovább ívelt a pálya — 1967-ben a tröszt igazgatója lett. Közben dí­jak, kitüntetések. Állami-díj, Lenin-rend, becsületrend. Képviselő a Legfelső Ta­nácsban. küldött pártkong­resszusokon. — Miért lett olajmunkás? — kérdezem, s ő csodálkoz­va visszakérdez. — Hát van ennél szebb, romantikusabb. férfiasabb foglalkozás? Harcolni tűz­zel, vízzel. az elemekkel, legyőzni: - szolgává tenni a természetet!? — Akkor, amikor én Ba­kuba jöttem a háború utol­só napjaiban. Azerbajdzsán, ban újra kezdődött az élet. Nem voltak új olajfúrások. S éppen, hogy elkezdődött a tengeri olajbányászat. Erős flotta nélkül, kézi munká­val fúrtunk. Daruhajó nél­kül csak a nyugodt öblök­ben, közel a parthoz, 3—6 méteres tengervíz alatti mélységben dolgoztunk. Az ötvenes évek elején kezdő­dött a mélytengeri kutatás. — Miért kezdtek a ten­gerben kutatni? — Itt volt még szabad te­rület. S a tengeri olaj ön­költsége csalt egyharmada a szárazföldi olajnak. Ma az egész Azerbajdzsán olajter­melésének 60 százalékát ad­ja a tengeri olaj. Túl a Kaukázuson 2. A dal hőse — Most hogy kutatnak? — vallatom igazgatói minősé­gében Abaszovot; aki a munkáról láthatóan szívesen beszél. — A tröszt 14 kutatási területen dolgozik — az Apseront félszigettől a Kaspi-tenger keleti részé­ig — lényegében az egész Kaspi-tengeren. Mindenfé­le vízmélységben kutatnak 30-tól 65 méterig. A parttól 40—100—150 kilométernyi- ' re, kétszáz hajóból álló erős flottával. A tengerszint alatt átlag 4 ezer méterig fúrnak le az olajért, de van olyan munkahely is, ahol már hatezer méternél tar­tanak. A tröszt nemcsak kutatás­sal, hanem fúrással, tengeri építkezéssel, fémkonstruk­ciók gyártásával, berende­zések felszerelésével is fog­lalkozik. A tengerben fúróhelyeket, olajszigeteket építenek, A parttól 20—40 kilométerre lévő szigetekre naponta jár­nak ki a munkások. Egy­folytában 12 órát dolgoz­nak, utána 2 napig pihen­nek. A távoli, 100—200 ki­lométer távolságban lévő szigeteken öt napig tartóz­kodnak az olajmunkások. Ekkor mindennap 12 órát dolgoznak, a következő öt napon pihennek. Ezeken az olajszigeteken minden ke« nyelemmel felszerelt mun­kásszállás, üzlet, étterem, kultúrház, mozi, könyvtár, szolgáltatóházak várják az ott ^1 gozóka t. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tengeri olajmun­kás legyen? — Fizikumban semmi kü­lönleges. Alapos felkészült­ség, és közösségi szellem. Ott nem- lehet az egyéni teljesítménvre figyelni. Min­dig, mindenkinek a másik munkájával kell- összhang­ban lennie. Nehéz feladat, de jól is keresnek. Azerbajdzsán azelőtt a szovjet olajtermelés nyolc­van százalékát adta. S noha azóta is állandóan növek­szik a termelés — ma már a köztársaságban nem az olaj a vezető iparág. Elő­térbe került a gépipar, az elektromosság, a vegyipar, egész várost építettek a szintetikus kaucsukgyártás céljaira: Szumgaitban több, mint százezer ember él, dol­gozik. — Nekünk, persze most is legfontosabb az olaj. Nem­csak azért, mert hivatá­sunk. munkánk, de életünk, sorsunk is összeforrt az olajjal — véglegesen, elvá­laszthatatlanul. Kádár Márta is lehetségesnek tartotta a gyilkosságot. És rendőri szi­mata mindjárt a megvalósí­tás módját is kutatni kezd­te. Hogyan élhették meg, ha megölték Fürdőkád, víz, gázcsapok. Ha Borbásnak egyáltalán eszébe juthatott kétkedni, z csak azért tör­ténhetett nert kollegái, a nyomozás végzők, akik a helyszínen voltak kételked­tek. Eszerint Balátai holttes­te túlságosan is szabályosan fekhetett a kádban. Arca ki­simult, nem tükrözte azt a megdöbbenést, amit a halál­ra készülés önkéntelenül az öngyilkosokra feszít. Szász úgy vélte, nem okoskodik jól!... Nem tükrözhette ak­kor azt sem, hogy valaki, vagy valakik, ismeretlen em­berek meglepték. Milyen le­het egy arc, ha gázzal ölik meg? Talán egy ideig réme­sen torz, de több óra múlva a a halottak vonásai megnyug­szanak, kisimulnak, elrende­ződnek. Különösen, ha va­lakit lassan ér a halál, s előbb elkábul, elalszik, tu­data kikapcsolódik. Szörnyűség! Szász felpat­tant helyéről, és berohant a saját szállodai fürdőszobá­jukba. A bojler fölötti falat vizsgálta, a gázvezetéknek a falba nyomuló részét. Min­denütt kürtőket használnak, kályháknál is. hogy az égési termékek eltávozzanak. De még ezen felül is, így szól s szabvány, szellőzölyuknak kell lennie. Ráccsal borított szellőzölyuknak. Ha Borbás feltételezése jó, akkor az erő­sebb gázt a szellőzőnyíláson keresztül fujhalták be a für­dőszobába, miközben a többi nyílást eltömték. Vagy azon keresztül pottyantottak be olyan fiolát, ami összetörött, a gáz kifolyt, és megbénítot­ta a mérnököt?... Nincs iga­za Borbásnak! Nem erősebb, hanem éppen gyengébb gázt alkalmazhattak. Csak olyat, amitől a fürdőkádban ülő mérnök elszédülhetett, el­aludt, elkábult. De meg le­het-e az ilyen gyenge gázt ta­lálni az ember szervezetében a halála után? Biztosan, mert a boncolásnál ez kiderül. Mit mondtak a hivatalos szervek az újságíróknak? „A boncolás adatai kétség­telenül bebizonyították, hogy Balátai Jenő geológus­felfedező gázmérgezés áldo­zata lett, életének saját ma­ga szántából vetett véget.” De miért nem csúszott bele teste a vízbe, a kádba?. . Az EST című lap pontosan így fogal­mazott: „Feje oldalra billen­ve, a kád szélén feküdt, a gáz pedig a csöveken át halk nesszel szivárgott.” (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents