Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

(9t5. ^cértfrier j. m5Cffr-MAGYAR0«SÄA» 1 «M Év végi taggyűlések A Nyíregyházi Hullámpapfr- és Zsákgyár egyik munkacsarnokának látképe. (Hammel József felvétele) Nyitóit szemmel a műhelyben Munkások az üzemszervezésről az UNIVERSIL-ben A munkások csak így mondják: mi kell ahhoz, hogy kevesebbet bosszankod­jék az ember, hogy „flottul” menjen a munka, ne kell­jen órákon át tétlenkedni, s aztán hanyatt esni a vékony boríték láttán. A jelenté­sekben, meg a beszámolók­ban ezt úgy nevezik: üzem- és munkaszervezés. Mit tud­nak erről a termelésben közvetlenül részt vevő mun­kások? Mit tennének ők, ha egy időre rájuk bíznák az egész gyár vezetését? Erre kíséreltük meg választ kap­ni az Elektroakusztikai Gyár nyíregyházi UNIVERSIL üzemében Ganzler Ilona és Földest György üvegműve­sektől, Ferencz József tmk- lakatostól és Félegyházi Jó­zsef elektroműszerésztől. Uj iparág, zökkenőkkel Néhány dologban «piár a beszélgetés elején megegyez­tünk. Például: — A vezetők sem tudnak csodákat művelni, az ő le­hetőségeik is végesek. — Egy új iparág megho­nosítása nem megy zökke­nők nélkül. — Sok minden lenn a műhelyben dől el. Az üvegművesek „előny­ben” vannak: az ő üzemük nem tegnap kezdett dolgoz­ni, ott már folyamatában is lemérhetőek a változá­sok. Mondja is Földesi György: „Nálunk a legna­gyobb problémát a hőség okozza, emiatt elég sokan hagyták már el az üzemet. Ha rajtam múlna, minde­nekelőtt ezt oldanám meg, csakhogy ez koránfsem ilyen egyszerű. Sokat évód- tek a vezetők is a levegő­csere megoldásán, úgy tud­juk, most már meg lesz rá a pénz.” Ganzler Ilona szerint az új dolgozók eléggé türelmet­lenek, nincs bennük aka­raterő. Hűségpénz karácsonyra — Fokozatosan bonyolul­tabb munkát kapnak a kez­dők s ha a vezetők látják, jól végzik munkájukat, nem fukarkodnak az elismeréssel sem. Gyakori, hogy egy be­tanított munkás magasabb bért kap a szorgalmáért, mint aki kényelmességét a szakmunkás-bizony ítvány- nyal akarja leplezni. Aztán a törzsgárdaság béralakító tényező: fokozatosan emel­kedik az órabér s minden karácsony előtt, mint az idén is. szép hűségpénzt kapnak akik jóban, rossz­ban kitartottak. Ferencz József lakatos is azzal kezdi, ami közvetlenül rajtuk, a munkásokon mú­lik. „Mi tmk-sok járjuk a különböző üzemrészeket, ahol éppen baj van, s ha jól kinyitjuk a szemünket, észrevehetjük, hol lehetne javítani a munka menetén is. Ezek adják az ötleteket az újításainkhoz. Legutóbb például a műanyagrészlegbe sorjázó szerszámgépet csi­náltunk, amivel jelentős munkaidő-megtakarítást le­het elérni.” Ha a lakatosokon múlna, ő mielőbb gépeket szerezne a műhelyüknek. „Ha volná­nak gépeink, több olyan műveletet is meg tudnánk csinálni, amit ma még drá­ga pénzért másutt végezte­tünk.” Csakhogy a pénz: Ferencz Tiszadadai vázlatok KIEMELKEDŐ POLITIKAI ESEMÉNYRE, az év végi be­számoló taggyűlésekre ké­szülődnek pártszervezete­inknél. Egy teljes esztendő alapos, reális, a politikai, gazdasági és kulturális életét elemző és a további felada­tokat meghatározó beszámo lók kerülnek a kommunis­ták fórumai elé. Ez minden párttagtól, pártvezetöségtől felelősségteljes önvizsgáló­dást, követel. Reális értéke­lését egy dolgos esztendő­nek. Ehhez viszont elengedhe­tetlenül szükséges, hogy új­ra és újra beletekintsenek pártunk X. kongresszusának beszámolóiba, az ott elfoga­dott határozatokat újra fel­elevenítsék, elemezzék. Ez adhat biztos alapot, olyan objektív értékelést, amely a világos, egyértelmű célkitű­zéseket segítheti. Nagyon fontos elvi és módszerbeli útmutatást ad a pártvezető­ségeknek, minden kommu­nistának a munka értékelé­séhez az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi, no­vember 14—15-i üléséről kiadott közlemény. Ez az állásfoglalás értékeli a X. pártkongresszus óta elért eredményeket. Két eszten­dőnek az egész magyar va­lóságot átölelő munkáját elemzi sokoldalúan, a kong­resszuson elfogadott határo­zatok szellemében. A X. kongresszus határo­zatainak végrehajtását elem­ző és a teendőket is megha­tározó központi bizottsági állásfoglalás legfontosabb következtetése az, hogy meg­erősítette pártunk helyes, marxista—leninista politi­káját, a kongresszus határo­zatait, s ezeknek az élet minden területén való kö­vetkezetesebb érvényesíté­sére kérte a pártszervezete-* kei., a gazdasági, a társa­dalmi és az ideológiai élet területén munkálkodó dol­gozókat, vezetőket, kommu­nistákat és pártonkívülieket egyaránt. Nincs tehát szó politikai irányváltozásról. Ellenben a még következetesebb mun­káról, a párt és kormány- határozatok megtartásáról és végrehajtásáról. Amikor pártszervezeteink mérlegre teszik egy esztendő munká­ját, errői ne feledkezzenek meg. A pártélet kiemelkedő eseménye: a beszámoló tag­gyűlés. Ez nem egy a sok közül, hanem egy esztendő „mérlege”. Legmegfelelőbb időpont tehát megtartásuk­ra az új esztendő első két hónapja, amikor már teljes egészében látja, s így érté­kelheti is a pártvezetőség az üzemben, a tsz-ben, az intéz­ményben végzett munkát. Itt a község határát szelő Tisza az úr. Gazdag kenye­ret, jó megélhetést biztosított évezredeken át. És ma is je­lentékenyen szól bele az élet- körülmények alakulásába. Lök és Dob között Tiszada- dán vagyunk, ahol az első feljegyzés a községről 1098- ból való. A krónika szerint ekkor egy Julius nevű pap „gondozta” a települést. A korabeli iratok szerint a XIV. században Tgrra-Dada volt a helység neve. Évszáza­dok múltak. A jobbágyságot a földesúri birtok váltotta fel. 1888-ban árvíz, 1890-ben pe­dig tűzvész pusztítja el a fa­lut. Századfordulói adat sze­rint (Magyarországi várme­gyék és városai) 446 házban 2473 lakos él. 1931-ben 3108 lakos: 1960-ban 979 lakóház­ban 3572 ember él. Ma ezer lakóházban 3300-an laknak. A község földterülete 8474 ka­tasztrális hold. Az emberemlékezetekben még élő múltban, s a század első felében a lakosság nagy része robottal, nyáron részes aratással, télen fakitermelés­sel, máskor a Tisza-töltésen végzett kubikosmunkával tengette életét. A község felszabadítása a tiszai átkelést megakadályoz­Legalább ilyen fontos az is, hogy a már jóváhagyott és sok fórumon megvitatott éves népgazdasági terv alap­ján jobban, alaposabban meghatározhatják a párt- szervezet, a kommunisták, a tömegszervezetek felada­tait. Erre épülve tökélete­sebbek lehetnek a taggyűlé­sek határozatai. LÉNYEGES. HOGY A BE­SZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK. a párttagok és pártvezetősé­gek munkájának értékelésé­vel. a feladatok kialakításá­val segítsék elő az alap­szervezeti munka színvona­lának emelését, növeljék ha­tékonyságát. Az egész évi munka elemzése módot és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az alapszervezetek re­álisan mérlegeljék: működé­sük területén, hogyan sike­rült érvényre juttatni politi­kánkat. ezáltal biztosítani a párt vezető szerepe érvénye­sülését. Csak erősítheti az alapszervezet egységét, ha a beszámoló értékeli személy szerint is a párttagok és a pártvezetőség munkáját. Valójában csak akkor lesz serkentő, jobb munkára ösz­tönző, ha törekednek párt­vezetőségeink az objektivi­tásra. Sajnos még elég gya­koriak a formális, szubjektív értékelések, a pillanatnyi helyzetet tükröző állásfog­lalások. Ezek nagy károkat okozhatnak, s az egyik leg­fontosabbat, a párttagok ak­tivitását veszélyeztetik. Leg­fontosabb, hogy az értéke­lésnél térjenek ki arra. hogy a párttagok hogy állnak helyt a termelőmunkában, becsülettel teljesítik-e párt- megbizatásukat, hogyan kép­viselik, terjesztik a párt politikáját, helyesen befolyá­solják-e közvetlen környeze­tüket. A tulajdonképpeni értéke­lést pártcsoportülésen, illet­ve a taggyűlésen kell el­mondani. A pártcsoport egyes párttagokat értékelő összesített tapasztalatait a beszámoló taggyűlésen a vezetőség ismertesse. Az egyes párttagok munkájá­nak elismerése, bírálata nagy lendítője lehet a párt­tag aktivitásának. Elejtett megjegyzésekkel, általános kijelentésekkel nem lehet bírálni, de nem is lehet a bírálatot komolyan venni. Az eredményességhez nél­külözhetetlen a konkrétság, a sokoldalúság. S ettől a taggyűléstől joggal várja ezt el a párttagság. A PÁRTSZERVEZET ÉVES MUNKÁJÁNAK értékelése nem egyszerűen összesítés. Valójában arról kell és le­ni akaró fasiszta erők miatt sok szenvedést zúdított a köz­ségre. Ám ma már ez is csak lidérces álom. A fiataloknak pedig történelem. A felszabadulás után 3293 katasztrális hold földet osz­tottak ki. A termelőszövetke­zeti mozgalom kezdetén négy szövetkezetbe tömörül a köz­ség lakossága. A szövetkeze­tek 1956-ban feloszlottak, de már 1957-ben újjáalakultak. Hamarosan ráébred mind a lakosság, mind a község, mind pedig a szövetkezetek vezetősége, hogy erőik szét­forgácsoltak. Igv határoz­zák el már 1970-ben, hogy egy termelőszövetkezetbe egyesülnek. Most a szövetke­zet 735 tagja 6360 katasztrális hold földön dolgozik. A máról és a holnapról-be- szélgetünk Orosz Jánossal, a községi tanács elnökével és Szántó Sándorral, a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnökével. Elsőként a lakosság és a tagság munkaszeretetéről esik szó. Hogy ez miben nyilvánul meg? A termelőszövetkezet­het beszámolni, amit az alapszervezet elvégzett. Ez elsősorban a taggyűléseken, vezetőségi üléseken tárgyalt napirendekben, az ott ho­zott határozatokban, azok végrehajtásában, a pártmeg- bizatásokat teljesítő kom­munisták munkájában ölt testet. Első teendő tehát, hogy át kell tekinteni a taggyűlések munkáját. Pártszervezeteink alapve­tő feladata, hogy elősegít­sék és biztosítsák: működé­si területükön érvényesüljön a párt politikája. Értékel­jék és elemezzék e beszá­moló taggyűlések, hogy munkájuk milyen hatékony­sággal segítette ezt elő, megfelelő eredményt ért-e el üzemük, tsz-ük, intézmé­nyük. Jó segítséget ad e munka objektív értékelé­séhez, ennek felméréséhez a KB novemberi állásfoglalá­sa. Kövessék ezt a mód­szert, kerüljék az általános­ságokat, s azt, hogy min­den kérdésre kiterjedő be­számolót készítsenek. A pártvezetés és a pártélet leglényegesebb összefüggé­seit, a fő feladatokat hatá­rozzák meg. A legfonto­sabb teendőket tartsák szem előtt. Erre épüljenek a sa­ját határozataik is. Különö­sen azokra irányítsák a párttagság. az egész alap­szervezet figyelmét, a kom­munisták energiáját, ame­lyekben nagyobb következe­tességre van szükség, ame­lyeket a novemberi pártál­lásfoglalás állított a közvéle­mény, de elsősorban a kom munisták fókuszába. Pártvezetőségeinket, de az egész párttagságot is nagy feladat elé állítja az éves munka reális értékelése, a feladatok helyes, konkrét meghatározása. Ez csak ak­kor járhat sikerrel, ha részt vesz benne az egész párt­tagság. Lényegében ott helyben, az első vonalban dől el, megértették-e a kong­resszusi határozatokat, a KB határozatait, azonosulnak-e velük. Ez megsokszorozhat­ja az erőket, s még követ­kezetesebb munkára ser­kent. Ennek megvalósítása pedig lényegében nem más, mint a szocializmus maga­sabb szinten való építése, dolgozó népünk életszínvo­nalának további emelése. EZT A CÉLT SZOLGÁL JÁK pártunk határozatai, ennek érdekében értékelik pártszervezeteinkben az egy ' esztendő munkáját Farkas Kálmán ben végzett jó munkában. 85 forintot terveznek egy 10 órás munkanapra. Ezt a jelentős beruházási kötelezettség mel­lett is tudják tartani. De szorgoskodik a lakosság a háztáji gazdaságban is. Jelentős tényezők tárulnak elénk a község és a szövetke­zet életéből, ha a kérdést a jószágtartás oldaláról közelít­jük. A szövetkezet abraktakar- mány-szükséglete 200 vagon. Százával adják el a hízott marhákat, ezrével a hízott sertést és a bárányt. A tsz- tagság pedig csak nyers cu­korrépaszeletből 123 vagonnal rendel a háztáji állatállomány részére. Takarmányszükség­letük kielégítését szolgálja még a 242 hold takarmány­répa-termés fele, a részes szálastakarmány-termesztés és a háztáji föld hozama. A község felesleges munka­erejét a volt járási székhely. Ti szál ök faipari üzemei, a HÓDIKÖT és más gazdasági egységek kötik le. Kétszázon felül van azoknak a száma, akik ipari munkára eljárnak a községből. Csupán a szövet­kezet asszonyainak a januári és a februári foglalkoztatása jelent gondot. A községi beruházásokról többek között megtudjuk, hogy eddig mindegy 16 ezer négyzetméter járdát építet­tek meg. Ennek hossza meg­haladja a 20 kilométert. Ez azt jelenti, hogy a községben minden utca egyik oldalán már van járda. Hozzáláttak a másik oldal járdaépítéseihez is. Úgy határozott a község, hogy ez évtől csak társadalmi munkában építenek járdát. Eddig 600 métert fektettek le. A község földútjainak a rendben tartását a termelőszö­vetkezet vállalta magára. Nemcsak tárcsázza és boro­pálja az utakat, de alkalom- adtán földet és követ hord. Ha szükséges, tolólappal si­mítanak. Elmondja a termelőszövet­kezet elnöke azt is: tudják, hogy több anyagi segítséggel kellene hozzájárulni a köz­ség kulturális, oktatási, óvo­dai, bölcsődei gondjainak a megoldásából. De a szövetke­zet beruházásai, a nagyüzemi termelés biztosítása is sok anyagi erőt követelnek. Ä gyerekek oktatását, neve­lését 23 pedagógus végzi. Egy tanyai iskolájuk van. Itt 10 gyerek tanul a nyolc osztály­ban. ősszel, télen a pedagó­gus lóháton jár ki tanítani. A lovat a szövetkezet bizto­sítja. Óvodai, bölcsődei és is­kolai napközi otthoni férő­helygondjaik jelenleg nincse­nek. Problémájuk van viszont a nagyszámú cigánylakosság gyerekeinek az iskolába járá­sával. Több gyereknek vásá­rolt a tanács tanfelszerelést és ruházati cikket, hogy fo­lyamatosan tudjanak iskolába járni. Működtet a község egy öregek napközijét is. A fiatalok és a lakosság művelődési szükségleteinek kielégítésére közös beruhá­zással egy modem községi könyvtárat szeretnének építe­ni. Tovább akarják rendezni, csinosítani a községet. Gon­dolnak a helybeli munkalehe­tőségek bővítésére. Két elnökkel beszélget­tünk. Másak a munkaterüle­teik. de egyek a gondjaik: a község, a fejlődés, a lakosság életének szépítése, gazdagítá­sa. a jővő generáció útjának a könnyítése. Stgér Imre József is jól tudja, mindenre a fedezetet még jobb mun­kával, nagyobb nyereséggel lehet előteremteni. Ök pél­dául gyakran bosszankodnak amiatt, hogy egyik-másik munkadarabhoz hiányzik valamilyen fontos anyag. „Ekkor sem ülünk ölbe tett kézzel, nem füstölögjük el az időt, keresünk más el­foglaltságot az embereknek, olyat, ami hasznot is hoz a gyárnak.” Az UNI VERSI L legtipi­kusabb gondjai Félegyházt József szavaiból derülnek ki: — Itt újdonság az elektro­akusztika, Pestről telepített profil s amíg a betanított munkások hiba nélkül tud­ják összeállítani a tolmács­leválasztó berendezést, a diszpécsertelefont, vagy a hangfalat, bizony sok ke­serves óra múlik el. Az én csoportomban a húsz fő át­lagéletkora talán nincs is 19 év: jobbára fiatal lá- nyok, akik még csak ízlel­getik a gyári munkát. Gyak­ran kell fegyelmezni. Félegyházi a munkaszer* vezés más emberi oldalát is megemlíti, ó „haza jött” Pestről, beállt dolgozni és a vezetők gyorsan észrevették szorgalmát, szaktudását s előléptették. „Van egy be­csületes, jó felkészültségű szakmunkásom. A korábbi főnöke miért, miért nem, el­áztatta. Kedvtelen, szomo­rú, magába zárkózó volt Láttam, három héten át csaknem annyi munkát vég­zett, mint két ember együtt­véve : megdicsértettem as üzem főnökével. Azóta mint­ha kicserélték volna, pedig nem kapott pénzt esak jó szót.” Közérzet, munkakedv Itt, az üvegtech nfkában Is nagy lehetőségek vannak még a gépesítésre. Földesi i* tudja, mindez jobbára pénz­kérdés, de az sem ismerét­len előtte, hogy a gyár mű­szaki fejlesztési tervébe» komoly teret szenteltek a gépesítésnek. S amíg az anyagiak meglesznek, addig ők gyakran tartanak „kon­zultációkat” lenn a műhely­ben, ha egy izgalmas fel­adat adódik, vagy valami bökkenőt fedeznek fel a technológiai leírásban. „Min­denki erőlteti az agyát s ha van egy jó tippje, nyomban kijátssza: csináljuk így, mert sokkal gazdaságosabb.” Szóba hozzák azokat az intézkedéseket, melyeket a gyár vezetői az utóbbi idő­ben tettek a munkakörül­mények javításáért, a szo­ciális ellátásért: ezek sem „mellékesek”, mert jobb a közérzet a műhelyekben s nagyobb a munkakedv is. Félegyházi: „Nálunk az új csarnokban mondhatni, esz­ményi a környezet, öröm belépni. Nemrég mondtam a szakmunkásoknak, fiúk, itt a hó vége, sok az elmaradá­sunk a tolmácsleválasztóból, rá kellene húzni. Hatan ma­radtak és meg sem kérdez­ték, mit kapnak a túl­óráért” Angyal Sanda«

Next

/
Thumbnails
Contents