Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

x. mow-KPICTSfSÖW9SÜW r«»y*«Ua m L oMaMI A szovjet fél nagyra érté­keli a Magyar Népköztársa­ság következetes internacio­nalista politikáját, jelentős hozzájárulását a szocializmus nemzetközi pozícióinak erő­sítéséhez, az európai és a világbéke megszilárdításá­hoz. A felek mély megelége­déssel állapították meg, hogy sikeresen fejlődik a testvéri szocialista országoknak — a világbékéért és a társadalmi haladásért vívott harc fő erejének — sokrétű együtt­működése. Kifejezték el­határozottságukat : tovább­ra is minden téren erőtelje­sen fejlesztik a szocialista közösség országainak kétol­dalú és sokoldalú együttmű­ködését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a szocialista államok kollektív szerveze­teinek, a Varsói Szerződés­nek és a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának a je­lentőségét. Mindkét ország vezetői üdvözölték a Kubai Köztársaság belépését a KGST-be. A tárgyaló felek tájékoz­tatták egymást pártjaik és más testvérpártok képvise­lőinek az utóbbi időben tör­tént találkozóiról és tárgya­lásairól. Megállapították, hogy a kommunista és munkáspártok 1989. évi nem­zetközi tanácskozásán el­fogadott antiimperialista har­ci program megvalósítása során mind jobban megszi­lárdul a világ kommunista és munkásmozgalmának poli­tikai és eszmei egysége, szakadatlanul nő a világ fejlődésére gyakorolt hatása. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövő­ben is minden lehető módon elősegíti a nemzetközi, kom­munista és munkásmozga­lom tömörülését a marxiz­mus—leninizmus, a proletár lntemácionalizmus elvei alapján. engesztelhetetlen harcot folytat az antimarxis- ta nézetek, a nacionalizmus, a jobb- és baloldali oppor­tunizmus ellen. Ennek kan­osán a felek , hangsúlyozták a maoizmus és mindenek­előtt a jelenlegi kínai veze­tés politikai Irányvonalának veszélyességét, s azt, hogy azok szemben állnak a kom­munista és munkáspártok, a szocialista közösség együttes érdekeivel, s az összes anti­imperialista erő egységének aláásására irányulnak. A nemzetközi kérdések megvitatása során a felek megállapították, hogy a nem­zeti felszabadító mozgalom fellendülése tovább tart. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette, hogy változatlanul támogat­ja Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek a szabad­ságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért, a gyarmatosítás és az újgyar- matosítás teljes felszámolá­sáért vívott harcát. A testvéri szocialista or­szágok összehangolt fellépé­se, a kommunista és mun­kásmozgalom erősödése, a nemzeti felszabadító mozga­lom fejlődése kedvező felté­teleket hozott létre a béke megvédésére és a nemzetkö­zi biztonság megteremtésére irányuló aktív politika újabb sikerei számára. A nemzet­közi enyhülés tendenciája napjainkban mindinkább utat tőr magának. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szilárd el­határozása, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testületé prágai nyilatko­zatában rögzített közös állás­pontnak megfelelően, a töb­bi szövetséges állammal együtt folytatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a feszültség csökkentésére, a kollektív biztonság megszi­lárdítására és a kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztésére irányulnak az eu­rópai kontinensen. A felek ismételten meg­erősítették a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió készségét arra, hogy Európa szocialista államaival, vala­mint más érdekelt országok­kal együtt minden lehető módon elősegítsék az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet összehívá­sát. Ez hivatott arra, hogy valamennyi európai állam kollektív erőfeszítése útján kezdetét vegye a népek által hőn óhajtott tartós béke és jószomszédi viszony rendsze­sOokBn, Ezzel knpcscitatoMm nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a Helsinkiben meg­kezdődött sokoldalú tanács­kozásnak. A felek megállapították, hogy a szocialista országok és több nyugat-európai állam együttműködésének sikeres fejlődése, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szerződése a Német Szövet­ségi Köztársasággal, az utób­bi időszak több más nem­zetközi megállapodása és dokumentuma kedvező fel­tételeket teremt az európai béke és biztonság további megerősítésére irányuló ak­tív lépések számára. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgv véli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság viszo- nvának alapjairól szóló szer­ződés aláírása és életbe lép­tetése új, jelentős lépés lesz az európai helyzet javulásá­ban. A felek síkraszállnak a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság mielőbbi felvételéért az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe. Hang­súlyozzák a Szovjetunió, Nagy-Pritannia, az Ameri­kai Egyesült Államok és Franciaország kormányai megállapodásának pozitív jelentőségét, hogy támogatják mindkét német állam tag- felvételi kérelmét az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. A két ország vezetői az európai politika égetően fon­tos feladatának tekintik a Csehszlovákia és más szo­cialista országok fontos ál­lami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdé­sének rendezését. Mindezen lépések természetes követ­kezménye lenne a szociális-, ta közösség országai és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti viszony további normalizálása, a Nyugat-Né- metország múltbeli politiká­ja által kiváltott ellenséges­kedés és bizalmatlanság hosszan tartó időszakának felszámolása. A felek hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség más országaival együtt fon­tos jelentőséget tulajdoníta­nak a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének Európában, ami az európai légkör egészségesebbé válá­sának önálló lépésévé, a vi­lágbéke megszilárdításának új, jelentős tényezőjévé vál­hat. A felek kijelentették, hogy továbbra is minden lehetsé­ges módon elősegítik az ál­talános és teljes leszerelés kérdésének megoldását. Is­méteken állást foglaltak az Egyesült Nemzetek Szerve­zete által támogatott lesze­relési világkonferencia ösz- szehívása, az összes államok­nak, mindenekelőtt a nukle­áris hatalmaknak az előké­szítésben való aktív részvéte­le mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezetői ki­fejezték változatlan szoli­daritásukat a hős vietnami nép, a laoszi és a kambod­zsai hazafiak igazságos har­ca iránt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok által ki­robbantott imperialista ag­resszió ellen vívnak. Támo­gatásukról biztosítják a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság kormányának és a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánynak a há­ború befejezésével és a vi­etnami béke helyreállításával kapcsolatos megállapodásra vonatkozó álláspontját, és fellépnek az Egyesült Álla­mok halogató taktikája s az agresszió folytatása ellen. A tárgyaló felek támogat­ják a Koreai Munkapárt és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának konstruktív lépéseit, ame­lyek az ország békés, de­mokratikus újraegyesítését célozzák az imperialista erők beavatkozása nélkül. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősí­tette készségét, hogy a jö­vőben is támogatja az arab népek igazságos ügyét. E népek az amerikai imperia­lizmus által támogatott iz­raeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért, a közel-keleti válság rende­zéséért harcolnak a Biztonsá­gi Tanács 1967. november 22-i határozata valamennyi f pontjának következetes tel­jesítése és mindenekelőtt az noegstóllt'iöíb* területről va­ló kivonása alapján. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kiállt és ki­áll amellett, hogy minden ál­lam ismerje el a Bangla Desh Népi Köztársaság törvényes jogát, hogy elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. A felek a világbéke és a pépek biztonságának meg­szilárdulása szempontjából nagy jelentőséget tulajdoní­tanak az ENSZ-közgyűlés 27, ülésszakán megvitatásra beterjesztett, „Az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleá­ris fegyverek alkalmazásának örök időre való betiltásá”- ról szóló szovjet javaslatnak. Mély megelégedésüket feje­zik ki, hogy az ENSZ köz­gyűlése ezt a javaslatot el­fogadta. A tárgyalások során hang­súlyozták azt a fontos sze­repet, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatott betölteni az időszerű nem­zetközi politikai kérdések rendezésében, a béke, a nem­zetközi biztonság és az álla­mok együttműködésének erősítésében. ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára a látogatás idején megbeszéléseket foly­tatott. A beható és gyümöl­csöző eszmecseréken a kér­dések széles körét vitatták meg. Ugyancsak találkoztak és véleménycserét folytattak Pullai Árpád, a Magvar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára és K. F. Katusev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára, valamint Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere és A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere. A szovjet küldöttség ma­gyarországi tartózkodása so­rán megtekintette a szovjet szakemberek segítségével épülő budapesti metró má­sodik szakaszának Kossuth téri állomását, a magyar fő­város egvik új lakónegyedét, egy Iskolát, találkozott a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság aktíváival. A küldött­ség látogatást tett Győr- Bopron megyében, megismer­kedett Győr városával, ellá­togatott a Kába Magyar Va­gon- és Gépgyárba. A szov­jet küldöttség megismerke­dett az Agárdi Állami Gaz­daság és a hernádi „Március 15”-e Termelőszövetkezet munkájával. A szovjet pért- és te»­mény küld öttség megláto­gatta a Csepel Vas- és Fém­műveket, majd a csepeli sportcsarnokban rendezett magyar—szovjet barátsági gyűlésen találkozott Budapest dolgozóival. Ez a találkozó a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan szövetsé­gének nagy demonstrációja volt. A # küldöttség mindenütt szívélyes, meleg fogadtatás­ban részesült. A magyar dol­gozókkal, a társadalmi szer­vezőtek képviselőivel, a párt­ós állami funkcionáriusokkal történt találkozásain ismé­telten kifejezésre jutottak a magyar nép mély, testvéri érzelmei a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt. L. I. Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek megbízásából a látogatás során átnyújtotta Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának — a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának erősí­tésében betöltött kimagasló szerepe, a béke és a szo­cializmus ügyének megerő­sítésében szerzett nagy ér­demei elismeréséül — ado­mányozott Lenin-rendet. A magyar és a szovjet tárgyaló fél teljes megelé­gedését fejezte ki a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkö­rében folytatott tárgyalások eredményeit illetően. A meg­beszélések ismételten meg­erősítették a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió kormányának teljes nézet- azonosságát az összes meg­vitatott kérdésekben. Szi­lárd meggyőződésük, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió Sokoldalú, testvéri együttműködésének tovább­fejlesztése megfelel a ma­gyar és a szovjet nép l alap­vető érdekeinek,, a szocialis­ta közösség és a kommunis­ta világmozgalom érdekei­nek. A szovjet küldöttség a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya megbízásából magyar párt­ós kormányküldöttséget hí­vott meg a Szovjetunióba hivatalos baráti látogatásra, a magyar fél számára meg­felelő időpontban. A ma­gyar tárgyaló fél a M°gvar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar kormány nevében a meghí­vást köszönettel elfogadta. (MTI) SzOts Dénes: W9 ^^ ? ú* ß% Ä útbUfaő* u>tct 40. — A gázcsapok a cseléd­lány szerint nyitva voltak — mondja a hadnagy. — A gáz­kályha csapjai. A boyleré nem, mert ahhoz a víznek is folynia kellett volna. — Hány órakor fedezte fel a cselédlány, hogy...? — A fél kilences moziba akart menni. Fél tíz körül érkezett vissza a lakásba. — Három óra hosszat jö­hetett a gáz a fürdőszobába. Ez elegendő idő arra, hogy halált okozzon? — Igen — válaszolt az or­vos. — Persze. A helyiség aj­taja jól zár, az ablak be van téve. Még a szellőzőrács nyí­lása közé is rongyokat dug­tak. — De miért kellett ehhez levetkőznie és fürdeni? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Aki öngyilkos akar lenni, az képes ilyen...? — Talán a meleg víz hatá­sára gyorsabb a vérkeringés és a gáz hamarabb felszívód­hat — szól közbe a felügyelő, aki közben az ujjlenyomato­kat vizsgálja. — Lehet — válaszol az or­vot. — Én most úgy látom, fulladás, a vérkeringés híá­ínya okozta a halált. Szabá­lyos öngyilKosság, bár bizo­nyosat csak a boncolásnál*.. — Igen, ezt már mondta — a vizsgálóbíró az orvos őszülő haját nézi, s arra gondol, ru­tinos, öreg róka a szakmá­ban, aligha téved. Óvatos ember, nem akar elhamar­kodottan nyilatkozni. A vizsgálóbíró kérdéseket tesz még fel, s közben fe­szülten gondolkodik. Balátai Jenő eléggé ismert ember volt a szakmáján kívül is. Az újságok sokat foglalkoz­tak a bauxittal... Balátai- nak bírósági ügye is volt, ha jól emlékszik. Perbe ke­rült az államkincstárral... El­keseredhetett. — Azt hiszem tényleg — a vizgálóbíró hirtelen a kádra néz. lehajol, egészen közel a vízhez, s olyan arckifeje­zéssel egyenesedik ki, amit nem lehet félreérteni. — A víz! — kiáltja. — Szappa­nos! — Na és? — kérdezi a fel­ügyelő. — Aki fürdik, az... — Éppen ez a bökkenő — a vizsgálóbíró gondterhelten töpreng. — Aki öngyilkos akar lenni, az nem mossa magát tisztára előtte. Mwópsi mteméfyiségck fmtMmém: Az Egyesült Államok vesse«« véget a vetoemí háborúnak Az Humanité szombati Szá­mában közli azt a nyilatkoza­tot, amelyet 11 európai or­szág neves kulturális és köz­életi személyiségei írtak alá, s mely a következőképpen hangzik: „A vietnami nép évek óta kegyetlen háború áldozata. Területére már eddig is több bombát és tömegpusztító szer­kezetet dobtak le, mint a má­sodik világháború valameny- nyi hadszínterére. E népgyil­kos háború senkit sem kímél, sem a nőket, sem a gyerme­keket, sem az aggastyánokat. Vietnam és egész Indokína népei, akárcsak a világ vala­mennyi népe számára bizto­sítani kell a lehetőséget, hogy szabadon dönthessenek sor­sukról, függetlenségben és bé­kében. Felhívunk minden európai férfit és nőt, hogy emelje fel sza*#t és jeteóts* ki velünk együtt: Csak az Egyesült Államok politikai és katonai beavat­kozásának megszüntetése ál­líthatja meg a háborút és vethet véget borzalmainak.’* A nyilatkozat aláírói: Ra­fael Alberti író (Spanyolor­szág), Louis Aragon író (Fran­ciaország), Burhop professzor, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének elnöke (Nagy-Britannia), Dmitrij Sosztakovics zeneszerző, (Szov­jetunió), Déry Tibor író (Ma­gyarország), Jan Dobraczyrs- kt író (Lengyelország), Meli­na Mercouri színművésznő (Görögország), Martin Nie- möller lelkész (NSZK), Henri Rolin államminiszter (Bel­gium), Anna Seghers írónő (NDK), Luchino Visconti filmrendező (Olaszország). A francia baloldali pártok nagygyűlése Párizsban Százezer főnyi tömeg töl­tötte meg péntek este a pári­zsi kiállítási palota hatalmas betoncsarnokát a francia bal­oldali pártok közös nagygyű­lésén. Soraikban ott voltak Franciaország valamennyi ré­szének, a francia társadalom úgyszólván minden rétegé­nek képviselői. A nagygyűlés résztvevői forró lelkesedés­sel köszöntötték a három bal­oldali pártnak — a FKP-nak, a szocialista pártnak és a baloldali radikálszocialista mozgalomnak — a gyűlésen meeielent vezetőit, s ismétel­ten lelkes kiáltásokkal fe­jezték ki azt az ■ akaratukat, hogy — szoros egységbe tö­mörülve. —..győzelemre .segít­sék az egyesült baloldal lo­bogóját. Robert Fabre, a baloldali radikálszocialista mozgalom elnöke hangsúlyozta, hogy „a francia nép megmozdult” s a francia politika történetében először kerül sor arra, hogy a balodali pártok nem csupán választási szövetséget ki- _ tek, hanem közös pro.gr t alapján együttes kormányzás­ra egyesítik erőiket. Georges Marchais, a FKP fö’itkárhelyettese rámuta­tott a baloldali erők egységé­nek fontosságára. Hangsú­lyozta: a kommunisták sze­mében ez az egység a partne­rek teljes egyenjogúsága alap­ján való együttműködés a dolgozók érdekeinek megfe­lelő politika folytatására. El az egység nem jelenti azt, hogy a három párt egyetlen párttá olvad össze, a szövet­ség nem jelenti a nézeteltéré­sek teljes megszűnését, ezek azonban nem akadályozhat­ják a szövetséget. Bizonyítja ezt, hogy sikerült megegyezni a közös kormányprogramban, ami példa nélkül álló tény a francia történelemben. A mai este rendkívüli sikere it megerősíti: a baloldal győ­zelmet aralhat — jelentett* ki a százezres tömeg viharo* lelkesedése közepette Geor­ges Marchais. Francois Mitterrand arra szólította fel a nagygyűlés minden résztvevőjét, hogy a szocialisták, a kommunisták és a radikálisok egyaránt szoros egységben vegyenek részt a most kezdődő nagy politikai csatában, s juttassák győzelemre a baloldal közös kormányprogramját. A szombat reggeli francia lapok vezető helyen számol­nak be a baloldali nagygyű­lésről és a polgári sajtó is elismeri annak vita+hatatlan sikerét, azt, hogy a baloldali pártok egysége valóban ha­talmas tömegmozgalmat indí­tott el. — M5t akar ön ezzel mon­dani? — a felügyelő kutató szempárja az idősebb férfié­ba fúródik. — Talán... — Én csak feltételezek. A vétkek és bűnök minden el­képzelhető rafinériáját fel kell fognom... — Igen. Felfogni, megérte­ni... Ez az — motyogja ma­gának Szász. A vizsgálóbíró agyának abban a pillanatban az összes elképzelhető va­riációt fel kellett dolgoz­nia. . De vajon feldolgozta-e? Dániel elé a felidézett múlt kényszerítő erővel állította a következő kérdéseket: Balá­tai Jenőt előbb megölték, majd a kádba tették, és ki­nyitották a gázcsapokat... Vagy: a kádban ölték meg, és utána eresztették rá a gázt... Meglepték fürdés köz­ben. Vagy: valamivel megbéní­tották, hogy ne tudjon a gáz­zal szemben védekezni. Vagy: nem is a gáz okozta a halálát. (De akkor mi?) Miért nem védekezett? A vizsgálóbíró az orvos­hoz fordult: — Doktor Ur! öngyilkosság esetében a szer­vezet nem védekezik? Nem fgjt Isi ellenállást? Mond­juk a kar, a kéz, a láb, a WJ, az arc, az önműködő reflexek nyomán nem vesz fel má* tartást? Túlságosan nyugodt - nak tartom a pózt, amiben a holttest fekszik. ■" — Erős akaratú emberek esetében — kezdi az orvó* megfogalmazni véleményét — nem jön létre deformációt Különben is a gáz lassan ha­tol a szervezetbe, elszédül, eszméletét veszti a paciens. — Felügyelő úr! Vizsgálja meg a lakás ajtajának zár­ját. — A vizsgálóbíró a nap­pali szobába megy. — Ké­rem, hívják ide a cseléd­lányt! Posta Rozália megjelenik a vizsgálóbíró előtt. Félén­ken, alaposan begyulladva. — Üljön le — s a vizsgáló- bíró sétálni kezd a sző­nyegen. — Mióta van dr. Vá­riék szolgálatában? Figyel­meztetem, csak az igazat vallja, mert úgyis mindent megtudunk. Hazugság esetén börtönbe kerülhet — Jaj, jaj — sír fel a lány, s beszél. A vizsgálóbíró néha meg­áll, s a lányra néz. (FolytatjuIJ-----------------

Next

/
Thumbnails
Contents