Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-14 / 268. szám

t. m* KELET - WÄTT? a t?or<!7 K « 1972. novemSer tC Saigon előtt a szabadságharcosok | A dél-vietnami hazafias erők sikeres támadást hajtottak végre a Saigontól mindössze 25 kilométerre lévő Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont ellen és rakétákkal sikerült megsem­misíteni egy napalmbombaraktárt. Képünk a napalmbomba raktárának égéséről készült. (Kclel-Magyarország telcfotó) A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme no­vember 9 és 12 között öt amerikai repülőgépet lőtt le, jelentette vasárnap a VNA hírügynökség. Két gépet Vinh Linh körzetében, to­vábbi kettőt Nghe An, il­letve Than Hoa tartományok felett ért találat. Az ötödik pilóta nélküli felderítő gép volt. A diplomáciai akciók kö­zül a legnagyobb figyelem Haig tábornoknak, Nixon elnök helyettes nemzetbiz­tonsági tanácsadójának Thieu elnökkel folytatott megbe­széléseit kísérte. Saigoni kormánykörök szerint to­vábbra is fennmaradtak „bizonyos nézeteltérések” az amerikai és a saigoni állás­pont között. Haig tábornok Thieu levelét viszi Washing­tonba. Haig közben Saigon­ból előbb Phnom Penhbe, majd Szöulba utazott. A dél-koreai fővárosban más­fél órás ,,beszélést folyta­tott Pák Csöng Hi elnökkel és részletesen tájékoztatta őt a vietnami tárgyalások menetéről. Hétfőn Kissinger helyettese Szöulból Wash­ingtonba utazott, hogy be­számoljon tapasztalatairól Nixon elnöknek. A laoszi hazafias erők hétfőn rakétatámadást in­téztek Luang Prabang repü­lőtere ellen. A 122 mm-es rakéták, amelyekből mint­egy 50 csaoódott be a kor­mánycsapatok állásaiba, megrongáltak két T—28-as vadászbombázót és három megfigyelésre használt repü­lőgépet. Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint a felszaba­dító erők november elején Saravane tartomány felett lelőttek két amerikai repülő­gépet. A thaiföldi felszabadító erők egységei tüzérségi tá­madást intéztek Tha Khek vá­ros ellen. A szabadságharco­sok rövid idő alatt elfoglal­ták a város körül lévő vala­mennyi kisebb települést. Párizsban árra. számítanak,, hogy e hétén újabb találko­zóra kerül sor a francia fő- ■ városban Le Dúc Tho és Kissinger között, s ezzel kapcsolatban a hét végén — amerikai forrásokból — olyan hírek is elterjedtek, hogy a vietnami kérdést ren­dező megállapodást még no­vember folyamán, előrelát­hatólag november 20-án alá­írják Párizsban. Hétfőn azonban a francia kommentátorok többsége már tartózkodó derűlátást tanúsított ebben a kérdésben, s a hírmagyarázók rámutat­nak: a gyors kibontakozás attól függ, vajon Washington az újabb találkozón nem akarja-e kérdésessé tenni a már , kidolgozott, megállapo­dás főbb pontjait: A Figaro szerint Haig tá­bornok saigoni látogatásakor főként arról volt szó, milyen újabb „biztosítékot” adhat Washington a saigoni rend­szernek arra, hogy a tűzszü­net után „ne váljék a játsz­ma nagy vesztesévé”. A lap szerint „kétségtelenül még több hétre van szükség ah­hoz, hogy létrejöhessen a tűzszünet”. A Figaro saigoni tudósítója azt jelenti, a re­zsim politikai személyiségei­nek többsége úgy véli, „Haig tábornok útja még csak a tárgyalások utolsó szakaszát vezette be. s ez a szakasz még 3—6 hétig, vagy legfel­jebb két hónapig eltarthat”. -.AZ- ‘Áuroré' : szerint még .drámai fordulatok” bekö­vetkezésévé is lehet számí­tani, amíg „visszatérhet a normális élet Indokína föld­jére”. Allende beszéde Salvador Allende chilei el­lök vasárnap háromórás be­szédet mondott a szocialista párt országos plénumán. Rá­mutatott, hogy a márciusi választások döntő feladatot jelentenek a nép és a szo­cialista párt számára. Min­den eddiginél nagyobb lehe­tőség van arra — mondotta Allende — hogy a képviselő­ház teljes újraválasztása so­rán a népi egység megszerez­ze az abszolút többséget. Chile jelenleg egyre nö­vekvő agresszió célpontja a külföldi vállalatok részéről, s ez reakciós visszavágás a né­pi egység ellen az államosí­tásokért — folytatta Allende. Az elnök bejelentette, hogy rövidesen ellátogat baráti or­szágokba, majd beszéde vé­gén mélységesen elítélte a jobboldali csoportok tevé­kenységét, amelyek a kor­mány megdöntésére törnek. Amerikai áldozatok és a „házi leszerelés“ Az elegánsan öltözött fér­fi belépett egy New York-i bárba és rendelt egy whiskyt szódával. Italát nyugodtan felhörpintette, majd hirte­len mindkét kezével zsebébe nyúlt, egy-egy pisztolyt rán­tott ki onnan. Hidegvérűen agyonlőtte a bár két vendé­gét, majd még kettőt meg­sebesített, aztán nyugodtan távozott. A gyilkos kiléte és tettének oka ismeretlen. Egy nappal korábban a saját la­kásán gyilkoltak meg egy férfit. A következő napon a rendőr órákig kergetett az egyik főútvonalon egy lövöl­döző bűnözőt. Ez azonban itt nem újság. New Yorkban sűrűn lövöldöznek, akárcsak az Egyesült Államok más városaiban. A hivatalos sta­tisztika szerint kétpercenként gyilkolnak vagy sebesítenek meg valakit ebben az or­szágban és percenként tör­ténik egy-egy fegyveres rab­lótámadás. Miért változott az Egyesült Államok ilyen lövöldöző or­szággá? Ennek megvan a maga társadalmi és bizo­nyos mértékig történelmi háttere. Először is az Egye­sült Államokban bárki min­den megszorítás nélkül vá­sárolhat fegyvert és lőszert. Egy kisebb pisztoly mindösz- sze 10—15 dollárba kerül. Az Egyesült Államokban, ahol feltétlenül be kell jegyeztet­ni a gépkocsit vagy a ku­tyát, számos államban a fegyvereket nem kell nyil­vántartásba venni, ahol pe­dig mégis előírják a törvé­nyek, ott egyszerűen figyel­men kívül hagyják. New Yorkban a városi hatóságok szerint 500 000 kis kaliberű pisztoly van a lakosságnál. Ebből a bejelentett pisztoly mindössze 20 000 A kongresszus időről idő­dre kísérletekét tesz, hogy va­lamiféle rendet teremtsen ezen a területen. 1939-ben például sikerült befagyaszta­ni a golyószórók árusítását. 1968-ban betiltották a kis­méretű pisztolyok importját, de a hazai forgalom ugyan­akkor elérte az évi egymil­lió darabot. Birch szenátor nemrégen javaslatot tett a kongresz- szusnak, hogy tiltsák be a kis kaliberű pisztolyok gyártását és árusítását. Víkendpiszto- lyoknak nevezi az amerikai köznyelv ezeket a fegyvere­ket, mert olyan aprók, hogy egy kempingnadrág zsebé­ben is elférnek. Betiltásuk nem lett volna valamilyen jelentékeny lépés, de még ez is heves ellenállásba ütkö­zött. A szenátor a kong­resszus előtt elmondta: ja­vaslata óta „jóindulatúan’ figyelmeztették, ne foglal kozzon a lőfegyverek ügyé vei. Edward Kennedy szenáto- egy módosítást terjesztett elf ahhoz a törvényjavaslathoz amely központilag fogta vol­na össze a lőfegyverek nyíl vántartását és a fegvvervise- lési engedélyek kiadásál Kennedy szenátor szerint a lőfegyver éppen úgy közké­zen forog az amerikai társa­dalomban, mint például a bokszer. Szerződést kell kötnünk az Egyesült Államok polgárai­val a leszerelésről — jelen­tette ki Kennedy nem min­den irónia nélkül. — Nyo­mós érv a fegyverek ellen, hogy naponta növekszik az áldozatok száma. De mek­korára kell növekednie a he­ti áldozatlistának, amíg or­szágunk eldönti, hogy a névsor már tűrhetetlenül hosszú? Az országos lövészegyesü­let azonban meghiúsít min­Rainer Barzel kancellár- jelölt vezetésével hétfőn délelőtt tanácskozásra ült össze a nyugatnémet fővá­rosban a jobboldali keresz­ténydemokrata unió elnök­sége. A tanácskozás napirend­jén két téma szerepel: 1. az NDK és az NSZK alap- szerződése; 2. Schiller volt gazdaság} miniszter együtt­működési ajánlata. Bár senki sem számít már arra, hogy a CDU még a vasárnapi választások előtt nyilvánosságra hozza végle­ges álláspontját az alap- szerződésről, mégis számol­ni lehet a jobboldali ellen­állás fokozódásával. A CDU vezetői, elsősorban Rainer Börzei, szombaton és vasár­nap már kiléptek fenntartá­sokba burkolt „semlegessé­gükből” és igen ingerülten támadták a két német állam megállapodását, sőt Barzel már eleve elfogadhatatlan­nak nyilvánította azt. ’A másik téma az ellenzék „választási adujával” a drá­gulási hullámot kiaknázó den olyan kísérletet, amely bármilyen módon is ellenőr­zés alá vonná a fegyvereket — folytatta a szenátor. —> Az egyesület nem tart mást szem előtt, mint azt, hogy bárki kedvére lövöldözhessen és mindenképpen gátolni igyekszik azoknak a szenáto­roknak és képviselőknek az erőfeszítéseit, akik szeret­nék elejét venni annak, hogy az egész Amerika vadnyu­gattá változzon. Edward Kennedy szenátor javaslatát elutasították. Jól­lehet a Birch-féle törvény- javaslatot annak idején hosz- szas vita után elfogadták, az ellenzéknek mégis sikerült kierőszakolnia egy olyan módosítást, amely megköny- nyíti a fegyverek vásárlását és eladását. Az amerikai lövészegyesü­let és a mögötte álló fegy­verkereskedők tömege azért száll szembe az úgynevezett házi leszereléssel, amiért a hadiipari komplexum is el­lenzi a nemzetközi leszere­lést. Fő a jövedelem — min­den áron. G. Gcraszimov (APN) pánikkeltéssel függ össze. A jobboldali lapok öles hir­detésekben idézik a közpon. ti statisztikai hivatal múlt heti jelentését, miszerint a drágulás mértéke a tavalyi szinthez képest elérte a 6,4 százalékot. A CDU az év végére 7—8 százalékos inflációs szintet jósol és azzal igyekszik megnyerni a tömegeket, hogy három éven belül Barzel vezetésével „helyreállítja a stabilitást”. A múlt héten Barzel két­szer is találkozott Schiller volt gazdasági miniszterrel, aki felajánlkozott: szívesen segítene egy CDU—CSU kormánynak a gazdasági stabilitás megteremtésében. A Német Szociáldemokra­ta Párt vezetősége is össze­ült Willy Brandt kancellár elnökletével. A vezetőség — amely utolsó tanácskozását tartja a választások előtt — a belső helyzet értékelésé­vel és az utolsó napok vá­lasztási taktikájával foglal­kozott. Fokozódik a választási harc az NSZK-ban Siüts Dénesi ■ a 28 Itt is, akár a teraszon, göm­bölyű asztalokat, bennük kö­zépen óriási, sokszínű naper­nyőké* állítottak fel, de voltak külön egyszemélyes, fonott műanyag napozókosarak is. A társaságok egy-egy gomba­telepet alkotva táboroztak a napernyők alatt és melle't, 6 közöttük csak a labdát ker­gető gyerekek szaladgáltak. Dédi a napernyő alatt ült elmaradhatatlan sötét szem­üvegével, Éva egyik kevésbé feltűnő színű köpenyében ami azonban szikár alakjára túl bő volt. Éva a homokban feküdt, karjait feje alá téve élvezte a rebegő napfényt a meleget, a tenger feló’ Időnket feltámadó, simogair szél futamúkat. — Dédi. — Éva hangja tü­relmetlen volt. — Az eskü­vődről mesélj. Nagyor pompás lehetett Hatlovar hintó egyebek . — Egy áh vn nem lehet­nek róla jó emlékeim. A B»'"'"'1’ soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetséges, csinos nő, kitűnő politikai érzékkel... Beszélt, beszélt, régen el­felejtett alakokat, helyzete­ket idézett fel. Igaz, kicsit szebbre, élénkebbre, bűbá­josabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Me­sélt andalító hangsúllyal, de közben teljesen másra, azaz többre gondolt. Először ~'brúderrel pár hónappal korábban lefolytatott bizal­mas eszmecseréjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke kö­zölte vc’p hogy újabb, az ed­digieknél is hatalmasabb üz­let kecsegtet, mert Balátai Jenő talán a gántinál is na­gyobb területen talált bauxi- tot. Schröder ismertette ve­le az addig történteke*, s azt mondta, ebben az ügyben most mint a hazájukból el­szakadt. de fontos küldetés­sel bíró német embereknek össze kell fogniuk: Balátai Jenőt be kell vonniuk a kör­be, mn«*ukhoz kell láncol­niuk. Schröder vállalta a bemutatást. Egyik estélvér meghívta Balátait. ö is kí­váncsi volt arra az emberre akihez a lánva. Alice férihez fog menni. Mayer dr. fele­sége vezette őhozzá, ezekke a szavakkal: engedje meg bárónő, hogy bemutassam Balátai Jenőt, felfedező és az ipari dualizmus apostola — Mayerné derűsen folytat­ta —, tulajdonképpen neki köszönhetünk mindent. — Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lé­pő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliár­dos kincset fedezett fel ha­zájának. Az ő szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bull­dog . Ez a típus ha valami­be belekezd nem hagvja ab­ba. Inkább beledöglik. Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán gör­csös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszé­be sem iutott nagyanyjára nézni. Felvette újból a köny­vet, és olvasni kezdett. — Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, aho­gyan lányát akkor magáho; hívta Mice otthagyta a fiata lányok csoportját, és anyjá­hoz sietett. — Anyám?! — állt m-»“ “lőtte a lánya, aki divatos nyári ruhájában rendkívül karcsú, csinos és nőies volt, akár Lanvin sza­lonjából lépett volna elő. — Akiről már beszéltem neked, ez az úr Balátai Jenő. tudós, felfedező, geológus és leendő milliomos. A férfi arca egy pillanatra elsötétült, de amikor Alice belekarolt, és a terem köze­pén álló dúsan terített asz­talhoz vezette, már vidám és felhőtlen lett. — Igyunk egy-'tt a bauxit­nak. ? m->g“ csodálatos ezüst­jének sikerére — ennyit hal­lott még Alice szájából. Este oedia Schröder dolgozószr bátőhqn kicsi* fátyolos han­gon közölte az asszony az el­nökkel: — Hozzáadom a lányomat Én fogom adni az észt, a po­litikumot, 6 a tehetségét q7r.»~>“imát. Értem önt. Most már megértem. Emlékszik? Fritz Opelnél meséltem a Führerrel való találkozásom­ról. Nem mondtam el akkor valamit... Azokat a sötét, al pári alak ckat nézve engerr is elfogott a kétség: vége Né­metországnak. az arisztok ráciának, amely nélkül nine német f“«velem. De mos már kezd kibontakozni élőt tem a Führer csodálatos kon­cepciója. A friss vér, új erő... Mi már elfáradtunk, gyengék vagyunk Balátai és a lá­nyom házasságakor ugyanez az érzés kerít hatalmába... — Nagyon helyes — szakí­totta akkor félbe Schröder hűvös hangon álmodozását —, de ne higgye, hogy Balá­tai könnyű falat lesz. Igaz, nem ért az üzlethez, de fan­tasztikus álmokat kerge*, iparosítani akarja a Bakony és Vértes , bauxitlelőhelyeit. Ojabb zártkutatmányait csak úgy tudja majd fizetni, ha ön anyagilag támogatja. Akinek pedig pénzt adunk, azt könnyű befolyásolni. Ez­zel Schröder egészen elron­totta a hangulatát, hosszú ideig magyarázott neki, és ő kénytelen volt félbeszakíta­ni: — Ugyan, kedves Schrö­der, még el sem vette a lá- cvomat, i-rtzán ráérünk majd akkor mindent lefixálni. Éva közben észre sem vet- t~ hogy Dédi elnémult. Be­lemerült az olvasásba. To­vábbi ’ ’ :’:cs és mulattató részeket fedezett fel a könyv­ben. és hangosan felkaca- TOtt. — Ha nevetsz, mindig Ali- •e jut "'““mbe — szólalt meg Dédi, és középs' ujj óval nap­szemüvege alá nyúlt, mint­egy jelezve meghatottságá­nak fokát. — De anyád soha nem bírta a napot Nem volt ilyen atavisztlkus, mint te, szívem. — Úgy érted, gyenge alka­tú volt? Talán azért nem bírta ki az epeműtétet sem. — Egyáltalán nem az al­kata miatt — kapta fel rosz- szallóan a fejét. — Több évig kétső-’- - ’*5 állapotban volt az apád miatt. — De ők már nem éltek rütt. Tudtommal, apám halála előtt már két évvel elköltözött anyám. Nem? — Drágám, már annyiszor elmagyaráztam neked, igen, de én azért üzletileg még apádhoz kötődtem, hiszen számos elszámolnivp’ ’ k volt... Én a vagyonomat leöltem vállalkozásába. Saj­nos... Hagyjuk ezt. Nem akarom a te érzékenységedet sérteni. Vannak dolgok, ami­ről nem jó tudnod, és elégedj meg annyival, hogy Alice-t, a te édesanyádat annyira le­romlott állapotban érte az epeműtét, hogy egy évre apád halála után ő is... Oh, drágám, élhettünk volna ra­gyogóan. ha apád fejébe lem veszi azt az ostobaságot — Úgy tudom, a nérr 'eb ''ánlatát ne fogadta eL Az am“rtkaiakét sem.2 Senkiét!... Magával rántott bennünket, té :d is..! Igen... A pusztulásba. ^Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents