Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-14 / 268. szám
t. m* KELET - WÄTT? a t?or<!7 K « 1972. novemSer tC Saigon előtt a szabadságharcosok | A dél-vietnami hazafias erők sikeres támadást hajtottak végre a Saigontól mindössze 25 kilométerre lévő Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont ellen és rakétákkal sikerült megsemmisíteni egy napalmbombaraktárt. Képünk a napalmbomba raktárának égéséről készült. (Kclel-Magyarország telcfotó) A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme november 9 és 12 között öt amerikai repülőgépet lőtt le, jelentette vasárnap a VNA hírügynökség. Két gépet Vinh Linh körzetében, további kettőt Nghe An, illetve Than Hoa tartományok felett ért találat. Az ötödik pilóta nélküli felderítő gép volt. A diplomáciai akciók közül a legnagyobb figyelem Haig tábornoknak, Nixon elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadójának Thieu elnökkel folytatott megbeszéléseit kísérte. Saigoni kormánykörök szerint továbbra is fennmaradtak „bizonyos nézeteltérések” az amerikai és a saigoni álláspont között. Haig tábornok Thieu levelét viszi Washingtonba. Haig közben Saigonból előbb Phnom Penhbe, majd Szöulba utazott. A dél-koreai fővárosban másfél órás ,,beszélést folytatott Pák Csöng Hi elnökkel és részletesen tájékoztatta őt a vietnami tárgyalások menetéről. Hétfőn Kissinger helyettese Szöulból Washingtonba utazott, hogy beszámoljon tapasztalatairól Nixon elnöknek. A laoszi hazafias erők hétfőn rakétatámadást intéztek Luang Prabang repülőtere ellen. A 122 mm-es rakéták, amelyekből mintegy 50 csaoódott be a kormánycsapatok állásaiba, megrongáltak két T—28-as vadászbombázót és három megfigyelésre használt repülőgépet. Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint a felszabadító erők november elején Saravane tartomány felett lelőttek két amerikai repülőgépet. A thaiföldi felszabadító erők egységei tüzérségi támadást intéztek Tha Khek város ellen. A szabadságharcosok rövid idő alatt elfoglalták a város körül lévő valamennyi kisebb települést. Párizsban árra. számítanak,, hogy e hétén újabb találkozóra kerül sor a francia fő- ■ városban Le Dúc Tho és Kissinger között, s ezzel kapcsolatban a hét végén — amerikai forrásokból — olyan hírek is elterjedtek, hogy a vietnami kérdést rendező megállapodást még november folyamán, előreláthatólag november 20-án aláírják Párizsban. Hétfőn azonban a francia kommentátorok többsége már tartózkodó derűlátást tanúsított ebben a kérdésben, s a hírmagyarázók rámutatnak: a gyors kibontakozás attól függ, vajon Washington az újabb találkozón nem akarja-e kérdésessé tenni a már , kidolgozott, megállapodás főbb pontjait: A Figaro szerint Haig tábornok saigoni látogatásakor főként arról volt szó, milyen újabb „biztosítékot” adhat Washington a saigoni rendszernek arra, hogy a tűzszünet után „ne váljék a játszma nagy vesztesévé”. A lap szerint „kétségtelenül még több hétre van szükség ahhoz, hogy létrejöhessen a tűzszünet”. A Figaro saigoni tudósítója azt jelenti, a rezsim politikai személyiségeinek többsége úgy véli, „Haig tábornok útja még csak a tárgyalások utolsó szakaszát vezette be. s ez a szakasz még 3—6 hétig, vagy legfeljebb két hónapig eltarthat”. -.AZ- ‘Áuroré' : szerint még .drámai fordulatok” bekövetkezésévé is lehet számítani, amíg „visszatérhet a normális élet Indokína földjére”. Allende beszéde Salvador Allende chilei ellök vasárnap háromórás beszédet mondott a szocialista párt országos plénumán. Rámutatott, hogy a márciusi választások döntő feladatot jelentenek a nép és a szocialista párt számára. Minden eddiginél nagyobb lehetőség van arra — mondotta Allende — hogy a képviselőház teljes újraválasztása során a népi egység megszerezze az abszolút többséget. Chile jelenleg egyre növekvő agresszió célpontja a külföldi vállalatok részéről, s ez reakciós visszavágás a népi egység ellen az államosításokért — folytatta Allende. Az elnök bejelentette, hogy rövidesen ellátogat baráti országokba, majd beszéde végén mélységesen elítélte a jobboldali csoportok tevékenységét, amelyek a kormány megdöntésére törnek. Amerikai áldozatok és a „házi leszerelés“ Az elegánsan öltözött férfi belépett egy New York-i bárba és rendelt egy whiskyt szódával. Italát nyugodtan felhörpintette, majd hirtelen mindkét kezével zsebébe nyúlt, egy-egy pisztolyt rántott ki onnan. Hidegvérűen agyonlőtte a bár két vendégét, majd még kettőt megsebesített, aztán nyugodtan távozott. A gyilkos kiléte és tettének oka ismeretlen. Egy nappal korábban a saját lakásán gyilkoltak meg egy férfit. A következő napon a rendőr órákig kergetett az egyik főútvonalon egy lövöldöző bűnözőt. Ez azonban itt nem újság. New Yorkban sűrűn lövöldöznek, akárcsak az Egyesült Államok más városaiban. A hivatalos statisztika szerint kétpercenként gyilkolnak vagy sebesítenek meg valakit ebben az országban és percenként történik egy-egy fegyveres rablótámadás. Miért változott az Egyesült Államok ilyen lövöldöző országgá? Ennek megvan a maga társadalmi és bizonyos mértékig történelmi háttere. Először is az Egyesült Államokban bárki minden megszorítás nélkül vásárolhat fegyvert és lőszert. Egy kisebb pisztoly mindösz- sze 10—15 dollárba kerül. Az Egyesült Államokban, ahol feltétlenül be kell jegyeztetni a gépkocsit vagy a kutyát, számos államban a fegyvereket nem kell nyilvántartásba venni, ahol pedig mégis előírják a törvények, ott egyszerűen figyelmen kívül hagyják. New Yorkban a városi hatóságok szerint 500 000 kis kaliberű pisztoly van a lakosságnál. Ebből a bejelentett pisztoly mindössze 20 000 A kongresszus időről idődre kísérletekét tesz, hogy valamiféle rendet teremtsen ezen a területen. 1939-ben például sikerült befagyasztani a golyószórók árusítását. 1968-ban betiltották a kisméretű pisztolyok importját, de a hazai forgalom ugyanakkor elérte az évi egymillió darabot. Birch szenátor nemrégen javaslatot tett a kongresz- szusnak, hogy tiltsák be a kis kaliberű pisztolyok gyártását és árusítását. Víkendpiszto- lyoknak nevezi az amerikai köznyelv ezeket a fegyvereket, mert olyan aprók, hogy egy kempingnadrág zsebében is elférnek. Betiltásuk nem lett volna valamilyen jelentékeny lépés, de még ez is heves ellenállásba ütközött. A szenátor a kongresszus előtt elmondta: javaslata óta „jóindulatúan’ figyelmeztették, ne foglal kozzon a lőfegyverek ügyé vei. Edward Kennedy szenáto- egy módosítást terjesztett elf ahhoz a törvényjavaslathoz amely központilag fogta volna össze a lőfegyverek nyíl vántartását és a fegvvervise- lési engedélyek kiadásál Kennedy szenátor szerint a lőfegyver éppen úgy közkézen forog az amerikai társadalomban, mint például a bokszer. Szerződést kell kötnünk az Egyesült Államok polgáraival a leszerelésről — jelentette ki Kennedy nem minden irónia nélkül. — Nyomós érv a fegyverek ellen, hogy naponta növekszik az áldozatok száma. De mekkorára kell növekednie a heti áldozatlistának, amíg országunk eldönti, hogy a névsor már tűrhetetlenül hosszú? Az országos lövészegyesület azonban meghiúsít minRainer Barzel kancellár- jelölt vezetésével hétfőn délelőtt tanácskozásra ült össze a nyugatnémet fővárosban a jobboldali kereszténydemokrata unió elnöksége. A tanácskozás napirendjén két téma szerepel: 1. az NDK és az NSZK alap- szerződése; 2. Schiller volt gazdaság} miniszter együttműködési ajánlata. Bár senki sem számít már arra, hogy a CDU még a vasárnapi választások előtt nyilvánosságra hozza végleges álláspontját az alap- szerződésről, mégis számolni lehet a jobboldali ellenállás fokozódásával. A CDU vezetői, elsősorban Rainer Börzei, szombaton és vasárnap már kiléptek fenntartásokba burkolt „semlegességükből” és igen ingerülten támadták a két német állam megállapodását, sőt Barzel már eleve elfogadhatatlannak nyilvánította azt. ’A másik téma az ellenzék „választási adujával” a drágulási hullámot kiaknázó den olyan kísérletet, amely bármilyen módon is ellenőrzés alá vonná a fegyvereket — folytatta a szenátor. —> Az egyesület nem tart mást szem előtt, mint azt, hogy bárki kedvére lövöldözhessen és mindenképpen gátolni igyekszik azoknak a szenátoroknak és képviselőknek az erőfeszítéseit, akik szeretnék elejét venni annak, hogy az egész Amerika vadnyugattá változzon. Edward Kennedy szenátor javaslatát elutasították. Jóllehet a Birch-féle törvény- javaslatot annak idején hosz- szas vita után elfogadták, az ellenzéknek mégis sikerült kierőszakolnia egy olyan módosítást, amely megköny- nyíti a fegyverek vásárlását és eladását. Az amerikai lövészegyesület és a mögötte álló fegyverkereskedők tömege azért száll szembe az úgynevezett házi leszereléssel, amiért a hadiipari komplexum is ellenzi a nemzetközi leszerelést. Fő a jövedelem — minden áron. G. Gcraszimov (APN) pánikkeltéssel függ össze. A jobboldali lapok öles hirdetésekben idézik a közpon. ti statisztikai hivatal múlt heti jelentését, miszerint a drágulás mértéke a tavalyi szinthez képest elérte a 6,4 százalékot. A CDU az év végére 7—8 százalékos inflációs szintet jósol és azzal igyekszik megnyerni a tömegeket, hogy három éven belül Barzel vezetésével „helyreállítja a stabilitást”. A múlt héten Barzel kétszer is találkozott Schiller volt gazdasági miniszterrel, aki felajánlkozott: szívesen segítene egy CDU—CSU kormánynak a gazdasági stabilitás megteremtésében. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége is összeült Willy Brandt kancellár elnökletével. A vezetőség — amely utolsó tanácskozását tartja a választások előtt — a belső helyzet értékelésével és az utolsó napok választási taktikájával foglalkozott. Fokozódik a választási harc az NSZK-ban Siüts Dénesi ■ a 28 Itt is, akár a teraszon, gömbölyű asztalokat, bennük középen óriási, sokszínű napernyőké* állítottak fel, de voltak külön egyszemélyes, fonott műanyag napozókosarak is. A társaságok egy-egy gombatelepet alkotva táboroztak a napernyők alatt és melle't, 6 közöttük csak a labdát kergető gyerekek szaladgáltak. Dédi a napernyő alatt ült elmaradhatatlan sötét szemüvegével, Éva egyik kevésbé feltűnő színű köpenyében ami azonban szikár alakjára túl bő volt. Éva a homokban feküdt, karjait feje alá téve élvezte a rebegő napfényt a meleget, a tenger feló’ Időnket feltámadó, simogair szél futamúkat. — Dédi. — Éva hangja türelmetlen volt. — Az esküvődről mesélj. Nagyor pompás lehetett Hatlovar hintó egyebek . — Egy áh vn nem lehetnek róla jó emlékeim. A B»'"'"'1’ soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetséges, csinos nő, kitűnő politikai érzékkel... Beszélt, beszélt, régen elfelejtett alakokat, helyzeteket idézett fel. Igaz, kicsit szebbre, élénkebbre, bűbájosabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Mesélt andalító hangsúllyal, de közben teljesen másra, azaz többre gondolt. Először ~'brúderrel pár hónappal korábban lefolytatott bizalmas eszmecseréjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke közölte vc’p hogy újabb, az eddigieknél is hatalmasabb üzlet kecsegtet, mert Balátai Jenő talán a gántinál is nagyobb területen talált bauxi- tot. Schröder ismertette vele az addig történteke*, s azt mondta, ebben az ügyben most mint a hazájukból elszakadt. de fontos küldetéssel bíró német embereknek össze kell fogniuk: Balátai Jenőt be kell vonniuk a körbe, mn«*ukhoz kell láncolniuk. Schröder vállalta a bemutatást. Egyik estélvér meghívta Balátait. ö is kíváncsi volt arra az emberre akihez a lánva. Alice férihez fog menni. Mayer dr. felesége vezette őhozzá, ezekke a szavakkal: engedje meg bárónő, hogy bemutassam Balátai Jenőt, felfedező és az ipari dualizmus apostola — Mayerné derűsen folytatta —, tulajdonképpen neki köszönhetünk mindent. — Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lépő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliárdos kincset fedezett fel hazájának. Az ő szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bulldog . Ez a típus ha valamibe belekezd nem hagvja abba. Inkább beledöglik. Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán görcsös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszébe sem iutott nagyanyjára nézni. Felvette újból a könyvet, és olvasni kezdett. — Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, ahogyan lányát akkor magáho; hívta Mice otthagyta a fiata lányok csoportját, és anyjához sietett. — Anyám?! — állt m-»“ “lőtte a lánya, aki divatos nyári ruhájában rendkívül karcsú, csinos és nőies volt, akár Lanvin szalonjából lépett volna elő. — Akiről már beszéltem neked, ez az úr Balátai Jenő. tudós, felfedező, geológus és leendő milliomos. A férfi arca egy pillanatra elsötétült, de amikor Alice belekarolt, és a terem közepén álló dúsan terített asztalhoz vezette, már vidám és felhőtlen lett. — Igyunk egy-'tt a bauxitnak. ? m->g“ csodálatos ezüstjének sikerére — ennyit hallott még Alice szájából. Este oedia Schröder dolgozószr bátőhqn kicsi* fátyolos hangon közölte az asszony az elnökkel: — Hozzáadom a lányomat Én fogom adni az észt, a politikumot, 6 a tehetségét q7r.»~>“imát. Értem önt. Most már megértem. Emlékszik? Fritz Opelnél meséltem a Führerrel való találkozásomról. Nem mondtam el akkor valamit... Azokat a sötét, al pári alak ckat nézve engerr is elfogott a kétség: vége Németországnak. az arisztok ráciának, amely nélkül nine német f“«velem. De mos már kezd kibontakozni élőt tem a Führer csodálatos koncepciója. A friss vér, új erő... Mi már elfáradtunk, gyengék vagyunk Balátai és a lányom házasságakor ugyanez az érzés kerít hatalmába... — Nagyon helyes — szakította akkor félbe Schröder hűvös hangon álmodozását —, de ne higgye, hogy Balátai könnyű falat lesz. Igaz, nem ért az üzlethez, de fantasztikus álmokat kerge*, iparosítani akarja a Bakony és Vértes , bauxitlelőhelyeit. Ojabb zártkutatmányait csak úgy tudja majd fizetni, ha ön anyagilag támogatja. Akinek pedig pénzt adunk, azt könnyű befolyásolni. Ezzel Schröder egészen elrontotta a hangulatát, hosszú ideig magyarázott neki, és ő kénytelen volt félbeszakítani: — Ugyan, kedves Schröder, még el sem vette a lá- cvomat, i-rtzán ráérünk majd akkor mindent lefixálni. Éva közben észre sem vet- t~ hogy Dédi elnémult. Belemerült az olvasásba. További ’ ’ :’:cs és mulattató részeket fedezett fel a könyvben. és hangosan felkaca- TOtt. — Ha nevetsz, mindig Ali- •e jut "'““mbe — szólalt meg Dédi, és középs' ujj óval napszemüvege alá nyúlt, mintegy jelezve meghatottságának fokát. — De anyád soha nem bírta a napot Nem volt ilyen atavisztlkus, mint te, szívem. — Úgy érted, gyenge alkatú volt? Talán azért nem bírta ki az epeműtétet sem. — Egyáltalán nem az alkata miatt — kapta fel rosz- szallóan a fejét. — Több évig kétső-’- - ’*5 állapotban volt az apád miatt. — De ők már nem éltek rütt. Tudtommal, apám halála előtt már két évvel elköltözött anyám. Nem? — Drágám, már annyiszor elmagyaráztam neked, igen, de én azért üzletileg még apádhoz kötődtem, hiszen számos elszámolnivp’ ’ k volt... Én a vagyonomat leöltem vállalkozásába. Sajnos... Hagyjuk ezt. Nem akarom a te érzékenységedet sérteni. Vannak dolgok, amiről nem jó tudnod, és elégedj meg annyival, hogy Alice-t, a te édesanyádat annyira leromlott állapotban érte az epeműtét, hogy egy évre apád halála után ő is... Oh, drágám, élhettünk volna ragyogóan. ha apád fejébe lem veszi azt az ostobaságot — Úgy tudom, a nérr 'eb ''ánlatát ne fogadta eL Az am“rtkaiakét sem.2 Senkiét!... Magával rántott bennünket, té :d is..! Igen... A pusztulásba. ^Folytatjuk}
