Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-14 / 268. szám
Wi fiiitfäfflBef ft I. otdai 20 éves a nyíregyházi stúdió Ráfizetés helyeit A stúdió „apraja-nagy- ja” hetek óta minden szabad idejét, estéjét tervezgetés- sel töltötte és azzal, hogy porolgatta két évtized papírtermését — hátha sikerül hű képet nyerni a hajdan útjára indított nyíregyházi adóállomás történetéről. Húsz esztendő története együtt van — hála az emlékezetnek és annak, hogy nem selejtezte ki senki az okmányokat — de egy rövid cikkben szinte lehetet- ’en mindent megírni Rövid néhány hónap szorgos építő, műszaki szerelő munkája után 1952. december 11-én kiment az első fütyülés — próbamoduláció — a város határában lévő adóállomásra és onnan az éterbe Nyíregyháza, Vöröshadsereg útja 42-es számú épületéből. Még néhány nap zenés kísérleti adós és december 16-án, este 18 órakor, az „Ököritói fergeteges” zenéjé. bői készített szignál után megszólalt Siklósi Norbert — egy személyben stúdióvezető, szerkesztő, cikkíró és bemondó: „A nyíregyházi adóállomás köszönti hallgatóit. Ma délben 12 órakor adták át rendeltetésének ötéves tervünk legújabb létesítményét, az első megyei adót...” — És az ünnepi beszédek, jókívánságok, » az első üzemi riport sugárzásával a nyíregyházi stúdió belépett Szabolcs-Szatmár közéletébe. így kezdődött húsz esztendővel ezelőtt. Útra valót is kapott a stúdió közéleti szerepléséhez. Varga Sándor megyei titkár ezt mondta avatóbeszédében : „Az a célunk, hogy ezt az adóállomást kultúrközpont- tá fejlesszük... Sugározza a mai naptól kezdve a szocialista építés hangját.... ösztönözze művelődésre megyénk dolgozóit...” E programot húsz esztendő távolából ma is magáénak vallhatja és vallja a nyíregyházi stúdió minden munkatársa. S eszerint végezte — a maihoz képest sokkal nehezebb körülmények között — munkáját a stúdió első, mindössze öttagú „stábja”. (Hadd álljon itt a nevük: Siklósi Norbert vezető — most a MUOSZ főtitkára; Vass Ottó riporter — most a Falurádió munkatársa: Tóth Árpád riporter — most a Kelet-Magyarország munkatársa; Fehér Gábor technikus és Farkasné Oláh Klára zenei szerkesztő — húsz éve ezeken a posztokon). Még vázlatában is nehéz lenne képet adni a két évtizedről; a hivatásuknak élő és a munkában égő emberekről; a sokszor megfáradt, de önmagukat mindig újrateremtő újságíró kollektívákról: azoknak az embereknek a százairól, akik hosszabb-rö- videbb időn át tudósítói, segítői voltak a nyíregyházi rádiónak és azoknak az embereknek az ezreiről, akik gondjuk-bajuk istápolása végett bizalommal fordultak és fordulhattak a stúdióhoz. Lehetetlen afféle statisztikát is csinálni a műsorokról. Mert mit mond az a szám, hogy 100 vagy 120 ezer információt, jegyzetet, megjegyzést, riportot sugárzott két évtized alatt a stúdió? — Ez édeskeveset mond. Azt, hogy miképpen töltötte be hivatását, hogy sáfárkodott az avatása napján kapott útravalóval, milyen volt közéleti szereplése, mondanivalójának hatékonysága húsz éven át — a hallgatók mérték nap mint nap és mérik le ma is: a nyíregyházi stúdió hallgatói Hajdú-Bi- harban, Szabolcs-Szatmár- ban, a Hegyalján és határainkon túl. * Hazánkban a vidéki "rádiózásnak új szakasza . kezdődik. Ez nem abban nyilvánul meg, hogy a hajdani 35, majd a 10 és a jelenleg: 3—5 kilós riportmagnók helyett esetleg tranzisztoros „zsebmagnókat” kapunk. Nem ebben van a változás, hanem műsormunkánk tar talmában. A Krúdy-emlék- táblával díszített és megszépült stúdiónk falain belül korszerűbb a technikai felszerelésünk is. Ez természetesen szükséges ahhoz, hogy elképzeléseinket valóra válthassuk. Melyek ezek a célok? Mindenekelőtt azt szeretnénk, hogy szabolcs-szatmári, hajdú-bihari hallgatóinknak az eddigitől több és változatosabb információt adjunk megyéjük, járásuk életéről, még többet foglalkozzunk örömeikkel, gondjaikkal. Ezért is bővítjük tudósítói hálózatunkat a Hajdúságban is, hogy ne legyen olyan adásnap, amikor azt mondja a hallgató, hogy nem volt érdemes ma este megkeresni a 240 méteres hullámhosz- szat, mert velem nem közöltek semmit. Azt akarjuk, hogy fiszak- Tiszántúl rajtunk keresztül is nagyobb kitekintést nyerjen a világba. Vagy megfordítva: a magyar rádióhallgatók Békésben, Somogybán és Zalában ismerjék meg jobban a mi tájunk embereinek életét; ezért sugároz esténként negyedórás szabolcsi műsort a Petőfi rádió és a stúdió munkatársai is egyre gyakrabban szólalnak meg a Krónika műsorában. Ez a törekvés, az új utak keresése nem érdemünk, ha-' nem hallgatóink iránti kötelességünk. Bízom abban, hogy fiatal kollektívánk képes lesz megfelelni a helyi rádiózás iránti követelményeknek és rövidesen ahhoz is felnő, hogy a majd bővülő adásidőnk mellett is ellássa feladatát. ★ A nyíregyházi stúdió, dolgozói december 16-án, a napi munka befejeztével csöndes házi ünnepségen emlékeznek példás elődeikre, és mindazokra, akik önzetlen társadalmi munkásai voltak két évtizeden át a műsorokban. Ezen a napon műsorunk egy részében is emlékezünk: azok szólalnak meg. akik alapítói és első szereplői voltak — régi elnevezés szerint — a nyíregyházi adóállomásnak. Samu András T églaégetők Hosszú, magas téglalap alakú épület emelkedik a tiszaberceli téglagyár irodáitól mintegy 5—600 méterre. Ablaka nincs, de az oldalán 4—5 félköríves, ajtóhoz hasonló rés sorakozik. Olyan magasak, hogy ember csak lehajtott fejjel léphet be rajtuk. Szükségtelen lenne magasabbra építeni, mert azok, akik ki-be járnak ezeken az ajtókon, csak a belső, tágasabb helyiségben tudnak kiegyenesedni, miután terhüket lerakták. Ide szállítják a keskeny sínpáras csilléken a nyers téglát, hogy azután erős munkáskezek talicskákba átpakolva bevigyék a kisebb, szoba nagyságú területre — be a kemencébe. Ott aztán ketten nekigyűrkőznek. Szabályos, szellős falakat emelnek egymás után a boltíves mennyezettől a földig, megtöltik a kis szobát, végül befalazzák az ajtókat is. A munka végét egy papírfüggöny jelzi — jöhet a következő ajtó, legvégül pedig a tüzelés, majd a kirakodás. Állandóan ismétlődő körforgás ez, áprilistól a következő áprilisig tart, illetve, ha nagyon pontosak akarunk lenni, egyhónapos kihagyással, mert idő kell a kemence évi nagyjavításához is. — Nagyon kemény fizikai munka ez — mondja kísérőm, Mihalik András. Bizony kevesen irigylik ezeket az embereket. Szabadban, porban dolgoznak, naponta 40 mázsa téglát raknak kibe. Most csak a férfiakat látja itt, de nem ritka, amikora nők is beállnak a nehéz targoncák mellé és pakolják a kemencébe a téglát. A fűtőket egy emelettel feljebb találjuk. A téglalap hátsó részében áthatolhatatlan füst látszik, amely a kereszthuzat ellenére is mozdulatlan. — Sajnos, elromlott az elszívónk — mentegetőzik Czene Miklós, a 26 tagú fű- tőbrígad vezetője. Elindulunk a füst irányába — most ott folyik az égetés. Az egyenletes sorokban lerakott csövek egyikéről leemeli a fedelet és máris látszik a mélyben, vörösen izzó tégla. Az ajtó felé érve már egyik csövön sincs kupak. A lyukakból száraz, meleg levegő csap fel. Ezen a részen most hűtik a kiégetett darabokat. Érdekes munka a fűtőké. Pontosan tudják. mennyi tüzelőt kell leszórniuk, az égő tégla különböző árnyalataiból nyomon követik az. égés minden fázisát. Munkájuk eredményét azonban csak a kiszedés után látják igazán. — Több, mint 20 éve végzem itt Bercelen ezt a munkát — mondja Czene Miklós -V így nese lehet azon csodálkozni, hogy értem „a tégla viselkedését”. Ezt tanultam, szeretem is, annak ellenére, hogy nem éppen ideális munkahely. Hamar elfáradunk, mivel mi hordjuk fel a tüzelőt és dobáljuk a csövekbe minden gépi segítség nélkül. Az állandó, vasárnap, ünnepnap nélküli, éjjel-nappal folyamatosan tartó munka nem kis energiát követel, de „őrködünk”, mert a tűznek nem szabad kialudnia. A poros, gázos terem az egészségre is ártalmas — gyógyitalunk a szódavíz, nem sokat segít a 7 órás műszakok alatt. Magas szikár ember: arcvonásain nyomot hagyott a több évtizedes nehéz fizikai munka, a nem éppen egészséges munkahely. Éveinek számát éppen ezért pontosan megállapítani sem lehet — bizony, jóval többnek látszott a koránál. Pihenésre, kikapcsolódásra ritkán jut ideje. Az éjjeli műszakra eső 10 százalékkal és az ártalmas munkahely „pluszpénzével” együtt sem elég az a 2300 forint. így azután gyakran elhalasztja a hajdúszoboszlói kéthetes beutalót. Fürdés helyett a termelőszövetkezetet választja. Ez is meglátszik az arcán, a ráncok inkább mélyülnek*. Amikor a beszélgetés az újabb téglaégetési terhiM* nyereséget Kritikus évek után a nyírturai Zöld Mező Tsz A nyírturai Zöld Mező többszörösen szanált tsz. Az utóbbi két évben több, mint hárommillió forint mérleghiányt mutatott. Gyakran változtak a vezetők. A gazda- ságtalanságra a közös, a tagság fizetett rá. A szanálás után A szanáló bizottság különböző dolgokra hívta fel a figyelmet. Többek közt javasolta az erősen ráfizetéses sertéstelep felszámolását. Egy kiló sertéshúsért még a múlt évben is csaknem nyolc kiló takarmányt (pontosan 7,8 kilót) használtak fel (!?). Egy kiló „húsgyarapodás” 42 forintjába került a tsz-nek. Olyan fontos növényeknél, mint a kukorica, burgonya, cukorrépa, a tervezettnek csak a felét vagy még azt se termelték meg. Az egyik napraforgótábla a szakszerűtlen kezelés és a szervezetlenség miatt annyira elgyomosodott, hogy végül * juhokkal legeltették le. S egy összehasonlítás. A szomszédos, hasonló talajadottságú Nyírtéten, múlt évben egymillió hasznot hozott a tsz- nek a burgonya. Túrán hétszázezret vesztettek rajta. Legalább kéttucatnyi növényféleség termelésével darabolták szét a közös határt. Gazdasági és munkafeltételek figyelmen kívül hagyásával. Például tökmag- és édeskömény-termelés— a tsz körülményei közt kész ráfizetés. Sertés helyett marhát A céltalan kísérletezések, a kapkodás eredménytelenségei közepette a tagság közömbösé vált. A fiatalok elkerülik a tsz-t. (Utóbbiak annál inkább, mert Nyíregyháza a szomszédban van.) S a szanálás következtében behalógiákra terelődött, halkan jegyezte meg. — Igen, hallottunk már gáztüzelésű kemencékről, melyekkel a munka sokkal könnyebb és egyszerűbb, de azt hiszem, mi még látni sem fogjuk ezeket a tiszaberceli gyárban. Maradunk ennél a több, mint 60 éves körkemencénél. A 60 éves kemence „teherbírásához” alakították ki az alapanyag-bányászat, a nyerstéglagyártás folyamatát, termelését is. Korszerűsítették — évekkel ezelőtt — azt, amit lehetett. A bányában kotrógépek beállításával megszűnt a legnehezebb fizikai munka, a szállítást lovak helyett csillékkel oldották meg, a prést gép hajtja és a vágást is félautomata berendezés végzi. Most már csak a vizet keverik hozzá. A további fejlesztést már nem bírná el a kemence, előbb-utóbb újat kellene éoíteni. de az több millióba kerülne, a többi munkahely korszerűsítéséről nem is beszélve. Eredményeik mindezek ellenére kiválóak. Terveiket teljesítik, nyereségesen dolgoznak. Pedig számításba kell venniük a munkaerővándorlást, ami azért is érinti érzékenyen őket, mert a törzsgárdatagok hagyják el legtöbbször a gyárat. Kon- kurrencia a helyi termelőszövetkezet, a gépek, a magasabb kereset és a köny- nyebbnek hitt munka. ftatosh Müa tárolt a munkadíjazás kerete. Nem könnyű a helyzete „ tsz mostani vezetőségének, szakembereinek. Tisztában vannak e^zel első napjuktól Vállalják, keresik a kiutal. Azt már megállapították: minden területről erélyesen száműzni kell a gazdaságtalan termelést. Az annyit kifogásolt sertésteleppel máris elértek annyit, hogy nem ráfizetéses. Egy kiló hús ko. rábbi (ijesztő) költségé mintegy felére, 20,40 forintra szorították vissza. Ez év első felében hozott is a telep harmincezer forint hasznot. Mégis az a végleges döntés: fel kell számolni a sertéstelepet. Van jobb lehetőség. Szabadtartásos szarvasmarha-hizlalást vezetnek be. Erre jő az adottság. Fejlesztik a juhászatot. Az idén is negyedmillió hasznot adott. Az anyák számát négyszázötvenről hatszázra növelik. Már van ötszáznegyven anya. ■uh. Csak a jövedelmezőt A jövő évben a növények közül a jövedelmezőket hagyják meg. A feltét'on hasznosság alapján. Mint az előzetes elképzelés tavija, több gondot fordítanak a eljesen gépesített kenyérgabonára. A többi területet aövénvfontossagi sorrendben osztják fel. Reménykeltő a nyolcvannégy hold almáskert. amely egy-két év múlva teljesen termőre fordul. Háromszáz hold erdősítéshez megvan á hivatalos hozzájárulás. A nemrég kialakított műanyagi eszközöket készítő melléküzemág ugyancsak hasznosnak bizonyul. A nőtagság egy részének ad állandó munkát. s a közös kasszába idén mintegy félmillió bevételt. Sok jel mutat arra. hogy lezáródik a nyírturai tsz egy kritikus időszaka. Bár az új vezetés, a számoló, politizáló szakemberek javára most még csak részeredmények vannak, a főkönyvelő így is bizakodó: „Idén talán nem lesz mérleghiány.” Ez azt jelentené, a tsz végre kilépn® a szanálások kötöttségéből. A tagságnak a céltudatos vezetéssel, a szakemberekkel karöltve elsődleges érdek* A kombájuos Képünk! Bétéri Miklós tombájnost mutatja be, a győrteleki Aranykalász Termelőszövetkezet dolgozóját. Kevés hozzá hasonló mun- kagépvezétő van, aki azzal dicsekedhet, hogy nyolfvar vagonnál több szemes terményt takarított be idén egymaga a gépével. Ezt úgj csinálta, hogy a győrteleki ermelőszövetkezetben első' között végzett az aratással \ztán átment segíteni több ermelőszövetkezetnek, végül még a Dunántúlra is az elsők között jelentkezett ős Kajárpecen is aratott 3e’enleg k"Irnri"4t ^ör bájnjával már e hó ?lejé* elvégezte odahaza Győrtele* ken a ráeső munkarészt. E«. után átment segíteni Szamos« kérre. Amikor ezt a fénvké- pet készítettük róla. már Szamoskéren is végzet: és útban van Olcsvaapátiba, ahol szintén a kukoricát töri majd gépével. Annyit dolgozott, hogy tőlünk tu<t; ta meg: közben kitüntetek a Mezőgazdaság kiváló dolgozója "ímmel — és a hős» zá vált -astagabb oénzesba, rítékkal. (Hammel Tózsa» felvétele)
