Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-09 / 264. szám

-|. oldal 1972. novemSér (Folytatás as 1. oldalról) sabb a gazdasági év sikeres befejezésé. A párt és az ál­lam a jövőben is megkü­lönböztetett figyelmet szen­tel a mezőgazdasági kérdé­seknek. Mazurov a továbbiakban rámutatott, hogy a szovjet nép külpolitikai aktivitásá­nak, a szocialista országok egybehangolt külpolitiká­jának eredményeképpen, minden haladó, békeszerető erő támogatásával a feszült­ség érzékelhetően enyhült; a békés egymás mellett élés elve mind mélyebben beha­tol az államközi kapcsola­tok gyakorlatába. A sikerek — folytatta a moszkvai gyűlés szónoka —, amelyeket a testvéri orszá­gok elérnek az új társada­lom építésében, a KGST- tagállamok szocialista gazda­sági integrációja komplex programjának megvalósítá­sában, továbbá külpolitikai tevékenységük szoros ösz- szehangolása — mindez erő­síti a szocializmus állásait, növeli nemzetközi tekinté­lyét. A szocializmus mind mélyrehatóbb befolyást gya­korol a világban végbeme­nő folyamatokra. Mazurov hangsúlyozta: létrejönnek az előfeltételei annak, hogy az államok együttműködjenek a tartós európai biztonság szavato­lásában. Eljött az ideje, hogy rendeződjenek a kap­csolatok a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság — mint szuverén és független államok — között, felvegyék a két országot az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe, és rendezzék az NüZ,K és Csehszlovákia kapcsolatait. Az európai helyzet nor­malizálásához pozitív mó­don járult hozzá a Szovjet­unió és számos nyugat­európai ország kétoldalú kapcsolatainak fejlesztése. Az együttműködés, ezen be­lül a politikai együttműkö­dés magas fokára lépett a Franciaországhoz fűződő vi­szony. Nagyszabású munka folyik annak érdekében, hogy alapvetően megjavul­janak a Szovjetuniónak az NSZK-hoz fűződő kapcsola­tai. A kontinens biztonságá­nak szavatolásában, a jelen­legi szakaszban az európai együttműködés eszméjének realizálásában fontos sze­repre hivatott az európai értekezlet, amelynek össze­hívására vonatkozólag elvi megállapodás jött létre min­den érdekelt ország között — mondotta Mazurov, majd így folytatta; A legmagasabb szintű szovjet—amerikai tárgyalá­sok eredményeképpen feltá rultak a nemzetközi helyzet meg javulásának szélesebb perspektívái. A moszkvai tárgyalások kimenetele meg­mutatta, hogy realisztikus megközelítés mellett érzé­kelhető gyakorlati eredmé­nyek érhetők el még a leg­bonyolultabb nemzetközi problémák megoldásában is. Most az a legfontosabb, hogy következetesen megva­lósuljon az elért megállapo­dás. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatok megjavítására törekszik — mondotta ez­után Kirill Mazurov. — A pekingi vezetőség az utóbbi időben — ki akarván kerülni a nemzetközi elszigetelődés­ből — külpolitikájában bizo­nyos korrekciókat hajt vég­re, e külpolitika alapja azon­ban továbbra is a szovjetel- lenesség, a világszocializmus és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom szétdarabolásá- nak és aláaknázásának, az antiimperialista erők szétta- golásának irányvonala. Mi, miközben határozott vissza­utasításban részesítjük a pe­kingi vezetőség mesterkedé­seit, továbbra is síkraszál- lunk a Kínai Népköztársa­sághoz fűződő kapcsolatok normalizálása mellett. Ez a mi pártunk elvi irányvona­la, amelyet megerősített a XXIV. kongresszus és amely változatlan marad. A nyugati reakciós körök — folytatta Mazurov — min­denekelőtt az amerikai ha­diipari komplexum főnökei és a NATO-militaristák, minden eszközzel szembe­szegülnek az enyhülési fo­lyamattal, továbbra is ösz­tönzik a fegyverkezési haj­szát. Mindez arra kötelez bennünket, hogy magas fo­kú éberséget tanúsítsunk, erősítsük a szovjet fegyve­res erőket, amelyek elszán­tan védelmezik a nagy ok­tóber vívmányait, a szoci­alista haza biztonságát. A Szovjetunió — hangoz­tatta — változatlanul sokol­dalú támogatást nyújt Viet­nam hős népének, Laosz és Kambodzsa bátor hazafiai­nak az Egyesült Államok ag­ressziója ellen vívott har­cukban. A Szovjetunió kö­vetkezetesen úgy foglal ál­lást, mint a barátja és szö­vetségese az arab népeknek, amelyek harcolnak az im­perialista erők támogatását élvező Izrael terjeszkedő po­litikája ellen. A szovjet em­berek — mondotta a szónok — rokonszenveznek a chilei néppel és támogatást nyújta­nak számára. Mazurov végezetül rámu­tatott, hogy az SZKP nem­zetközi tevékenysége, a párt Központi Bizottságának kül­politikai akciói és kezdemé­nyezései forró helyeslésre és teljes támogatásra találnak a Szovjetunió minden dol­gozójánál. Az SZKP által lelkesített és vezetett soknemzetiségű szovjet nép büszke arra, hogy neki jutott a lenini for­radalmi ügy élharcosának történelmi küldetése és ma­gabiztosan halad a kommu­nizmus felé vezető úton — monaotta a moszkvai ünne­pi gyűlés szónoka. Jubileumi díszszemle Moszkvában Sorrendben századik dísz­szemléjüket tartották idén november 7-én a szovjet fegyveres erők. Az első díszszemlét Lenin személyes intézkedése alapján rendez­ték meg Moszkvában 1918. május elsején. Akkor ter­mészetesen csak szuronyos puskával felszerelt gyalogos- és lovas csapatok, a forra­dalmár matrózok egységei demonstrálták a fiatal szov­jet állam fegyveres erőinek elszántságát a születő szo­cializmus megvédelmezésé- re. A roppant erejű hadigé- pezeltel, magasan képzett személyi állománnyal rendel­kező mai szovjet fegyveres erők díszegységei — a moszkvai katonai körzet helyőrségi csapatai és a tisz­ti iskolák díszzászlóaljai kedden délelőtt tíz óra előtt már felsorakozva várták a díszszemle kezdetét. A Le- nin-mauzóleum mellvédjén helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői, Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Pod- gornljjal és Alekszej Koszi- ginnal az élen ott voltak az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagjai, póttagjai és a központi bizottság titkárai, valamint a legmagasabb ran­gú szovjet katonai vezetők. Crecsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere pontosan tízkor nyitott gép­kocsin hajtott be a térre, ahol Vlagyimir Govorov ve­zérezredes, a moszkvai ka­tonai körzet nemrégiben ki­nevezett parancsnoka, a díszszemle vezénylő táborno­ka jelentést tett a csapatok készenlétéről. Grecsko mar­sall körbejárta a Vörös té­ren és az Októberi Forrada­lom terén felsorakozott dísz­egységeket, majd a mauzó­leum mellvédjéről ünnepi beszédet mondott. A beszéd elhangzása után a moszkvai katonai zeneis­kola növendékeinek ( dobos százada vonult el elsőként a diplomaták, a külföldi ven­dégek és a moszkvai dolgo­zók képviselőinek tribünjei, a mauzóleum előtt. A moszk­vai katonai körzet gépesí­tett alakulatainak szemléjét a lövészhadosztályok dísz­egységei nyitották meg majd ugyancsak páncélautó­kon, önjáró lövegeken, tan­kokon tengerészgyalogosok és légideszantcsapatok de­monstrálták, hogy a szovjet hadseregnek ma már nin­csenek hagyományos érte­lemben vett „gyalogos” ala­kulatai. A lövészek, ejtőer­nyősök és tengerészgyalogo­sok egyaránt a legkorsze­rűbb földi, légi, tengeri és KfiLET-MAGYARORSZÁfl folyami közlekedési eszkö­zökkel vannak felszerelve, s fegyvertárukból a rakéták sem hiányoznak. A rakéták a szovjet fegy­veres erők minden fegyver­nemében és haderőnemében a legfontosabb ütőerőt ké­pezik — természetesen a ka­tona mellett. A keddi fel­vonuláson, a Vörös téren elsőként légvédelmi rakéta­alakulatok vonultak el, majd azok a ballisztikus ra­kéták vonultak el, amelyek tengeralattjárókról kerülnek felbocsátásra, s így a világ­óceán bármely pontjáról in­dítva alkalmasak a cél megsemmisítésére. A több száz főből álló ka­tonazenekar elvonulása után megkezdődött a moszkvai dolgozók hagyományos ün­nepi felvonulása. Fogadás a Kremlben A Szovjetunió kormánya kedden délután a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából ünnepi fogadást adott a Kreml kongresszusi palotájá­ban. A fogadáson jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezető személyiségei, a tár­sadalmi szervek, a kulturális és tudományos élet kiemelke­dő személyiségei, a hadsereg és a flotta vezető tábornokai és más közéleti személyisé­gek. Ott voltak a Moszkvában akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői, köztük Ra- pai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. A hagyományok szerint a kormányfogadáson egyetlen pohárköszöntő hangzott el. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára a Központi Bizottság nevében köszönetét mondott a szovjet gyárak és üzemek dolgozóinak, a földművelők­nek és mindazoknak a szovje* embereknek, akiknek munká ja lehetővé tette, hogy az or­szág e legnagyobb nemzeti ünnepén ismét, a szocialista építés új eredményeiről ad­hassanak számot. A Szovjet­unió megalakulásának; kö­zelgő Ötvenedik évfordulója kapcsán az SZKP Központi Bizottságának főtitkára külön nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió sokrétű fejlődése, nagy eredményei az unióhoz tartozó testvér-népek szoros együttműködésének kö­szönhetők. A fogadás rendkívül szívé­lyes, baráti légkörben ért vé­get. •• Ünnepségek világszerte Világszerte megemlékez­tek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évfor­dulójáról. A csehszlovák főváros lakossága az Óvá­ros téren megtartott nagy­gyűlésen köszöntötte az év­fordulót. Az ünnepségen megjelent Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára is, s a Vendégek sorában helyet foglalt Vlagyimir Novikov., szovjet miniszterelnök-he­lyettes. Varsóban, a Tudomány éi Kultúra Palotájában hétfőn este ünnepi gyűlést tartot­tak, és országszerte nagy­gyűléseken köszöntötték a nagy évfordulót. Az ünnep­pel egvidőben megkezdőd­tek a Szovjetunió megalapí­tásának fél évszázados ju­bileuma tiszteletére rende­zett ünnepi események, ame­lyek egészen a jövő áprili­sig tartanak. Szófiában a bolgár dolgo­zók felvonulással ünnepel­ték az évfordulót. Hétfőn este ünnepi gyűlést tartot­tak, amelyen megjelentek a bolgár párt- és állami ve­zetők. A Szovjet—Román Baráti Társaság bukaresti házában ugyancsak ünnepi nagygyű­léssel emlékeztek meg az októberi forradalom 55. év­fordulójáról. A Német Szocialista Egy- ségpárt Központi Bizottsága, az államtanács, a kormány és a nemzeti front a berlini operaházban rendezett ün­nepséget, amelyen Erich Honeckerrel, az NSZEP első titkárával az élen megje­lentek a párt- és állami élet vezetői. Vasárnap a Berlin melletti Wünsdorfban a Né­metországban állomásozó szovjet hadseregcsoport fő­parancsnokságán is ünne­pélyt rendeztek, amelyen többek között megjelent Erich Honecker, valamint; Ivanovszkij hadseregtábor­nok, a Németországban ál­lomásozó szovjet hadseregT csoport főparancsnoka. Az NDK-beli szovjet nagykövetség tagjai és a szovjet haderők egy dísz­egysége a nyugat-berlini Tiergarten kerületben levő szovjet emlékműnél rótták le kegyeletüket november 7. alkalmából. A Mongol Népköztársa­ságban befejeződött a ha­gyományos mongol—szovjet barátsági hónap, amelyet az idén az októberi forra­dalom 55. és a Szovjetunió megalakulása 50. évforduló­jának szenteltek. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság fővárosá­ban Kim írnek, a Koreai Munkapárt KB Poli'ikai Bi­zottsága tagjának, a társa­dalom és a koreai néphad­sereg képviselőjének részvé­telével ünnepi gyűlésen em­lékeztek meg az októberi forradalom 55. évfordulójá­ról. Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Truong Chinh, a nem­zetgyűlés állandó bizottsá­gának elnöke és Pham Van Dong, a kormány elnöke melegen üdvözölték a szov­jet vezetőket az októberi forradalom évfordulója al­kalmából. Üdvözletükben a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetői méltat­ják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom je­lentőségét. a szovjet nép eredményeit, és külön köszönetét mondanak azért a jelentős, erőteljes és hatékony támogatásért, ame­lyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, kormánya és népe nyújtott és nyújt a vietnami népnek. Táviratban köszöntötte a Szovjetunió Legfelsőbb Ta- ■ Rácsának' •‘Elnökségét és a , szovjet minisztertanácsot a Kínai Országos Népi Gyű­lés állandó bizottsága és a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsa. Az üzenet a többi között megállapítja, hogy az októberi forrada­lom az emberiség történeté­nek mérföldköve, és mékat- ja a szovjet nép dicső for­radalmi hagyományait. Az iraki Baath Párt veze­tősége nyilatkozatban mél­tatta az évfordulót. Clodo- miro Almeyda chilei kül­ügyminiszter sajtónyilatko­zatában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió tevékenyen támogatja Chilét. Az Oszt­rák KP ünnepi estet rende­zett. New Yorkban nagy tömegek részvételével szov­jet—amerikai barátsági gyű­lést tartottak, amelyen üd­vözölték a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap-, csolatainak javulását. Ünnepségeket tartottak még a világ sok más fővárosá­ban is. VIETNAMI HARCOK. B—52-es légierődök szerdán a vi­etnami háború kezdete óta a legnagyobb szabású támadást intézlék a demilitarizált övezet mindkét oldala ellen és bom­bázták a hazafiak feltételezett állásait. Az akcióban több, mint 75 B—52-es vett részt, s összesen több, mint 2000 tonna bombát szórt le Észak-Vietnam déli. részére, a demilitarizált övezetre és a Quang Tri tartományi székhely környékére. (Kelet-Magvarország telefoto) INixoní újraválasztották (Folytatás az 1. oldalról) az előttünk álló időszakban továbbra is kedvezően fejlőd­nek majd a szovjet—amerikai KOMMENTÁRUNK A csodára várók csalód­tak. Az amerikai választá­sokon győzedelmeskedett a papírforma: Richard Mil­house Nixont újabb new esztendőn keresztül Mr. Pre- sidentnek, elnök úrnak szó­lítják majd. Milyen ténye­zőkből állt össze ez a szo­katlanul nagyarányú, de még ilyen arányban is jő/ előre, megjövendöli gy’őiélem ? At! USA történetének sta­tisztikája ázt mutatja^ '■'■'hogy a hivatalban lévő, az úgyne­vezett „Incumbent” elnök eleve nagyon komoly esély- lyel rendelkezik arra, hogy a második szakaszra is meg­tarthassa magas tisztségét. A Fehér Ház mindenkori la­kója ugyanis számtalan olyan politikai, pénzügyi és propagandalehetőség birto­kában van, amelyet ellenfe­le általában nem mondhat a magáénak. Egyetlen példa a mostani kampányból: amikor kipattant az ITT-monopó- lium furcsa pénzalapjaival, majd a demokrata párt szék­házának még furcsább „lá­togatóival” kapcsolatos bot­rány, Nixon sikerrel vette igénybe a hivatalos állam­gépezetet a skandalum hatá­sainak csökkentésére. A második faktor vitatha­tatlanul Vietnam. .Nixon négy esztendeje a vietnami béke ígéretével választatta meg magát és ez elméletben ellene fordulhatott volna. Parafálták az IS DK—NSZK alapszerződését (Folytatás az 1. oldalról) ban nem adódhatnak prob lémák: különböző társadal mi berendezkedéssel bírnak, más politikai irányvonalat követnek, más szövetségei elkötelezettséggel rendelkez­nek. De kétségkívül lefarag­hatnak azok a plusz feszült­ségkeltő elemek, amelyek — nem az NDK hibájából — eddig fennálltak. Két ország alapszerződését parafálták, de ez kihat tá- gabb pátriánkra, Európára is. A Helsinkibe november 22-re összehívott multilate­rális konferencia előkészítő ülés mindenképpen létrejött volna, de ezáltal, hogy a két német állam megállapodása megelőzte ezt, jelentős te­hertől szabadulhat meg az európai biztonsági konfe­rencia. Olyan kölcsönhatások sorozatáról beszélhetünk, amelyek jótékonyan befo­lyásolhatják egymás mene­tét, a politikai kibontakozást. Nem lenne teljes azonban a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet egy másik közelgő dátumra és eseményre. No­vember 19-én kerül sor az NSZK-ban az általános vá­lasztásokra, amelyeknek esé­lyei változatlanul nyíltak. A jobboldali ellenzék ugyan ta­nácstalan és nem tud sem­mit szembeállítani az alap- szerződéssel, de győzelem esetére máris a megállapo­dások felülvizsgálatával fe­nyegetőzik. Ez a fellépés bi­zonyára befolyásolja majd a választási harc finisét, jólle­het a szavazást számos más, bizonyos fokig kiszámítha­tatlan belpolitikai tényező is meghatározza. Mégis bizo­nyos, hogy az NSZK meg­változott nemzetközi állás- foglalásában nemcsak egyes vezetők jó szándéka játszik közre, hanem az objektív szükségszerűségek kénysze­rítő hatása, amelyek min­denképpen fennállnak majd, tovember 19-ét követően is. Az alapszerződés találó ne­ve arra is int, hogy megfele­lő alapok nélkül semmit nem lehet csinálni. kapcsolatok, a szovjet és a* amerikai nép érdekében, a nemzetközi biztonság és a világbéke megszilárdítása ja­vára.” Több okból ennek az ellen­kezője -történt. Amikor az annyiszor becsapott, kiáb­rándított amerikai szavazó azt hallotta, hogy McGovern most ígéri csaknem ugyan­azt, mint annak idején Ni­xon, minden jel szerint így gondolkozott: miért hinnék neki jobban? »Ezpnr- is- túlmenően ■ sok sza­vazó, felismerte azt, az alap­vétő tényt, hogy az Egye­sült’ ÁU'á'm'ók mind katonai­lag, mind politikailag kiful­ladt Indokínában és. a béke az; elnök személyétől függet­lenül Washington számára parancsoló szükségszerűség. A Kissinger-küldetésekkel kapcsolatos fejlemények a huzavona ellenére megerősí­tették ezt a meggyőződést. Jelentős számú szavazatot szerzett az elnöknek pekingi és mindenekelőtt moszkvai látogatása, a SALT-egyez- mény megkötése és a világ­szerte, de elsősorban Euró­pában tapasztalható enyhülé­si folyamat. Az urnák előtti döntést milliók számára könnyítette meg az ellenfél, McGovern szenátor gyakori következetlenségé. Az elnök siketének érté­két ugyanakkor csökkenti az a tény, hogy a szavazók a törvényhozásban meghagy­ták az ellenzéki többséget. Ez a többség hozzájárulhat ahhoz, hogy Washington a jövőben se hagyhasson fi­gyelmen kívül bizonyos fon­tos realitásokat. De a re­mény legfontosabb forrása nem bel-, hanem külpolitikai természetű, a nemzetközi progresszió ereje, amely az első négy évben is több jó­zan lépést kényszerített Richard Nixonra. Az NSZK első varsói nagyköveié Henryk Jablonski, a len­gyel államtanács elnöke szer­dán fogadta dr. Hans Réutét, az NSZK első rendkívüli és meghatalmazott varsói nagy­követet, aki átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Stefan Olszewski külügyminiszter és Ludomlr Stasiak, az államtanács tit­kára. A nyugatnémet nagykövetet megbízólevelének átadása után a lengyel államelnök magánkihallgatáson fogadta. Ezen részt vett S. Olszowski külügyminiszter is. A fogadást követően az NSZK nagykövete megko­szorúzta a lengyel emelet­ien katona sírják

Next

/
Thumbnails
Contents