Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-09 / 264. szám

\VÍC. We&émSer • 5, KBfeÄt-ÄjftmSSiSEÄ« ». A háztáji megváltása Az éltető víz $ ( I ’ :................... ... U) közművek Szabolcsban egy erdekes uj tény Jutott tudomásunkra. Terjed megyénkben is a háztáji te­rületek megváltása készpénz­zel. A megváltás összege ka- tasztrális holdanként 2500 és 9000 forint, között mozog. Hol a legalacsonyabb? A nagy- kállói járásban. És hol a leg­magasabb? A nyíregyházi já­rás egyes területein, például Vencsellőn. Az itteni közös gazdaság hajlandó egy évre az egy hold háztáji megvál­tásaként kilencezer forintot fizetni. Gondolatokra késztető ada­tok. Hát egy hold föld nem ér ugyanannyit mondjuk Báikányban, mint Vencsel­lőn? A kérdés csak formai. Mindenki, aki valaha földek­kel foglalkozott, tudja, hogy a földek értéke nem egyfor­ma. Van jó föld és rossz föld. Van értékesebb és van értéktelenebb. Következik a másik kér­dés : de hát akkor ugyanannyi teljesített munkanapért miért jár egy hold itt is, ott is. Ki­sebb és nagyobb érték? ERRE MÁR BONYOLUL­TABB a válasz, de még kö­vethető: minden termelőszö­vetkezetnek joga — és erköl­csi kötelessége — volt már egy évtizede, hogy javítsa a földjét. Erre a korszerű tu­domány egész sor módszert javasol. Ahol éltek vele, ahol költöttek rá. ahol jó gazda­ként a jövedelem nem is ids részét éveken át erre fordí­tották, ott a föld értékesebb tett. Kik áldoztak rá? A tag­ság, a tulajdonosok szövetke­zete. Kik érdemlik meg? Ők. természetesen. A földjavítás egyik módja volt, melynek már határai vannak, a gyümölcstelepítés. Szakemberek mondják, hogy az egyik legértéktelenebb földterülete Hodász község­nek volt. Most. a virágzó gyümölcstermesztés mellett többet érnek, mint Békés megye legjobb búzatermő te­rületei. Ezenkívül lehet javí­tani mészkézeléssel. vízren­dezéssel és még számos más módon. DE EZ CSAK EGYIK OL­DALA az egész kéi'désnek. Bármennyire tiszteletreméltó is az idősebb falusi nemze­dék ragaszkodása a földhöz, amit kifejez a háztáji földek­hez való ragaszkodás, a ház­táji méretének a teljesített munkaegységekhez ragasz­tott fegyelmező ereje, tudo­másul kell venni, hogy a fiatalabb nemzedék már nem akar háztájit. Ez a nemzedék- váltás egyik nem is kicsi problémája. Ugyanakkor a háztáji jut- ■ tatás prémium is, értéket képvisel. Ha nem veszik lei, helyettesíteni kell valamivel. Mivel? Természetesen pénz- beni megváltással. Tyúkodon és Csengerben már régen igen sok tag él ezzel a lehe­tőséggel. De egy szegény kö­zös gazdaság, rossz földekből, magától értetődően kevesebb összegű megváltást tud fi­zetni. Most derül csak ki: a háztájinak értéke van. Mennyi? Helyenként változó. Mutatják a kiemelt példák. Tyúkodon húsz mázsa májusi morzsolt kukorica árát adják, ez körülbelül valamivel több, mint hatezer forint. Nem kell kimenni kapálni, nem kell pénzért kibérelni a termelő- szövetkezet traktorát szánta­ni. nem kell adót fizetni utána. Kifizetik és kész. Nagyüzemi művelés alá ke­rülhet, a közös jövedelmét gyarapítja Hiszen ebből tud­ja kifizetni. Mert nem mind­egy, hogy helyenként három­száz holdnál több háztáji táblácskában néhány öreg kapálgat, fáradságosan, és be­takarít egy kis termésecskét, holott nagyüzemi műveléssel ugyanaz a föld kétszer, há­romszor annyit is hozhatott volna. De itt van nemzed,ékváltás is.. A nyugdíjasoknak és já­radékosoknak már hat száza­léka mással művelted a ház­tájiját, egyszerűen azért, mért ö már nem tudja megmű­velni. Nagyon sok pedagógus Is kiadja feleseknek, harma­dosoknak az illetményfölde­ket, mert egyszerűen nem ér rá. rokona sincs, aki ki­járna. Hová vezet ez? Nyilvánva­ló, hogy a mai idős nemze­dékkel együtt eltűnik a ház­táji is és felváltja a megvál­tás, mint szerzett jog. A RAKAMAZt GYŐZE­LEM Termelőszövetkezet kezdett hozzá leghatározot­tabban a felszámoláshoz. Tervbe vették, hogy öt év alatt elérik: minden tag megváltja a háztájit. Az első év eredménye: húsz százalék. Zömmel fiatalok, akik régen várták ezt a megoldást. A mostani módszerekkel kétsé­ges, sikerülni fog-e a raka- mazi közös gazdaság vezetői­nek terve. Ugyanis a mara­dék idősebb ember ragaszko­dik a földhöz, nem utolsó­sorban ahhoz, ahol nyugdíjas korában is elpepecselhet, hasznos munkát végezhet, családja javára működhet, sikerélménye lehet. Ezt az örömöt pénzzel aligha lehet megváltani. Nem is akarja senki eről­tetni. De egy bizonyos: a jö­vő a nagyüzemi gazdálkodá­sé. Bármennyire is fontos zsebe ma a népgazdaságnak minden kiskert és háztáji gazdaság, ahol élelmiszert termelnek, elöbb-utóbb rá­jön mindenki, hogy jobb a gépek művelte föld hozama, mint a kiskapával fáradtsá­gosán megművelt nadrág­szí jparcelláké. Hallottuk fiataloktól: hadd szórakozzon az öreg, ha örö­me telik benne. Részben igazuk van. De őket is meg lehet győzni, lép­csőzetesen. Először táblásíta- ni kellene. Egy-két kezdemé­nyezés után megértenék — és a zsebükön megéreznék — hogy a táblásított burgonya-, vagy kukoricaföldön, háztáji­ból is két, sőt háromszor annyi termést lehet betakarí­tani. mint a kapáltból. Innen már csak egy lépés a megváltás. EZT AZ UTAT BE KELL JÁRNUNK, a földhöz ra­gaszkodás iránti tiszteletből, az öreg falusiak életformá­jának megbecsülése miatt. De gondolni kell arra is, hogy egyre több lesz a fiatal tag. aki meg akarja váltani a háztájija Elébük kell menni, okos, ju szervezéssel. Gesztelyi Vagy /.ol'.áu Négy folyót mondhat a magáénak, mégis a megye belső részei több tíz kilómé teres távolságban vannak t folyóktól — ez jellemzi Sza- bolcs-Szatmár egész vízgaz­dálkodását, a vízzel, mint pusztító elemmel folyó har­cot, s a vízért, mint a gazda­ság éltető eleméért folyta­tott küzdelmet. Ezt a helyze­tet elemezte a közelmúltban a megyei tanács két bizottsá­ga is, a tervgazdasági és a műszaki és kommunális bi­zottság. A frb/íni készletek kimerülnek Bármennyire szokatlan, de meg kell barátkozni egy ténnyel: a vízkészlet is vé­ges. Különösen vonatkozik ez a megye felszíni készle­teire, tehát a csapadékból a földre kerülő, ott elfolyó vi­zekre. Az öntözésre, ivó-, és iparivíznyerésre ezek a készletek mintegy öt-tíz év múlva kimerülnek, csak a tervezett nagy tározók vál­toztathatnak ezen. A talaj alatti vizek viszont még hosszú ideig elláthatják a kisebb vízigénnyel fellépő fo­gyasztókat. A pusztító víz ellen az ember védekezik. Az 1970. évi árvíz után megkezdték, s lassan a befejezés előtt áll a nagy zárógát építése. A; árvíz gyors levonulását se­gíti elő, hogy a hullámte­rekből eltávolítják a vízfo­lyást akadályozó fákat, bok­rokat. Egyébként a megépí­tett gátak jók, csak ítt-ott szorulnak erősítésre. Ugyan­akkor viszont a Tiszán két helyen is mederrendezésre kerül sor. A Dombrádnál folytatott munkák minteg’. 40 milliós költséget tette!; ki, jövőre pedig ötéves prog­ramban Tiszaszalka környé­kén kerül sor mederrende­zésre, összesen 34 millió fo­rintos költséggel. Nem látványosan, de ál­landóan „pusztít” a belvíz is. A megépült olcsvai, ti- szaberceli, nagyecsedi és ti- szaszalkai szivattyútelepek lehetővé teszik a töltésektől védett területek vizének át­emelését. Most már az üze­meken a sor, hogy a helyi vizek elvezetését oldják meg mindenütt. Ugyanez vonat­kozik a községekre is, ahol egyre többet fordítanak az. ilyen irányú munkálatokra. A IV. ötéves tervben például már 173 millió forintot iránv- zott elő a költségvetés. íóteliüet — tározókból A víz hasznosítása a má­sik gond. Az öntözőkapaci­tás kisebb kihasználatlansá­gáról az. idén sok szó esett. A szakemberek számának gyarapításával, a meglévő adottságok felmérésével lehet előrébb jutni. Az elkövetke­ző években a Tisza II. víz­lépcső megépítésével kap­csolatban nő jobban a me­gyében az öntözött terület. Jövőre több mint háromezer hold öntözése válik lehetővé Rakamazon és Vencsellőn, az ötéves terv végéig pedig meghaladja a hatezer hol­dat az új öntözőfürtök által ellátott terület. A halászatnak és a vízi- szárnyas-nevelésnek is na­gyobb szerepe lehetne. Hoz­zájárul ehhez, hogy az ed­dig megépített víztározók mellé a közeljövőben épülő laskodi, leveleki, kemecsei és székelyi tározók újabb 900 holdas tófelület kialakítását eredményezik. Emellett a folyók holtágainak a hasz­nosításával együtt több mint tízezer holdnyi vízfelü­let állna rendelkezésre, de ezen a téren a gazdaságok jelentős fejlesztéseket egye­lőre nem terveznek, \ezelék<*s víz A lakosság egyre nagyobb .■étegét érinti a vezetékes ivóvízzel váló ellátás. Bál­áz országos i iszonyszámokat tekintve még mindig az utolsók között vagyunk, de az 1300 mélyfúrású közkút mellett már 22 vízmű is üze­mel a megyében, s újak épí­tése van folyamatban, v > <y már félig üzemelnek is, mint a nagykállói. tárnái, nyírlugosi, baktalóránth ' ú, nyírszőlősi és záhonyi víz­művek. Ezek alapján a veze­tékes ivóvízzel ellálotUiic száma öt év alatt közel meg­duplázódik. A vízművek épí­tésére jellemző az igen nagy költségigény. Különö­sen vonatkozik ez olyan nagy fogyasztókra, mint a városok. Nyíregyházán pél­dául már megkezdődtek a nyírteleki kútrendszer épí­tési munkái, de a távlatok­ban egy tiszai vízművel s számolni kell. Mindez körülbelül 1980-ig — több mint egymilliárd forintba fog kerülni. A vízhasználattal együtt nő a szennyvíz mennyisége. Nyíregyházán főijük a tisz­títómű bővítése, épül a má­tészalkai és kisvórdai csator­namű és szennyvíztelep is, és megvalósítás előtt áll a nyírbátori szennyvízhálózat építése, de a nagykállói, vá- sárosnaményi és tiszalöki csatornarendszer kiépítése is folyik. Nyíregyházán az ötödik ötéves terv idősza­kában újabb tisztítóművet kell üzembe helyezni, ami­nek a költsége félmilliárd fo­rint körül lesz. Gyogyhalasii termálkutak A megye földtani adottsá­gai olyanok, hogy gyógyha­tású termálvizet lehet nyerni több helyütt. Egyelőre vi­szont a sóstói, kisvárdai és mátészalkai strandokon kí­vül a- -meleg- víz egyéb fel- használását — mint épületek fűtése, palántanevelés — nem szorgalmazzák. ­A vízgazdálkodás szakem­bereinek a jövőben a taka­rékos vízfelhasználást. kell célul tűzni, hiszen a fog . ;z- íás növekedésével a jó mi­nőségű víz előteremtése egy­re több pénzbe kerül. Ennek az alapján kell az érdekelt szerveknek összehangolni a munkájukat, szem előtt tart­va az egyre növekvő igénye­ket is. L. B. Gajsa Saripova ­NAGYKORÚSÁG Anna Szfepanovna szerint minden igen egyszerű: az iskolában a foglalkozás két órakor befejeződik. Kettőtől tízig — amikor ajánlatos le­feküdni — az ő kifejezése szerint: „Egy egész munka­nap van ebédszünettel együtt”. Egy munkanap alatt pedig nemcsak a leckét lehet elkészíteni, de el lehet ro­hanni egy moziba és a Kom- szomol-feladatokat is min J egy szálig lehet teljesíteni. Ső: még ezután is kell maradni szabad időnek. Csak az a saj­nálatos. hogy bár Anna Sztepanovna elképzelései he­lyesek, de az életbe sehogy sem illeszkednek bele... A lakásban csend van. A kistestvérkém alszik. A köny­vekben néha azt írják a gye­rekekről: „Izgett-mozgott ál­mában!" Timácskáról ezt nem lehet mondani. Kicsi ökleit összeszorította, térdeit felhúzta, magas homlokú fe­jecskéje előre hullott. A nagymama szintén al szik, sőt méc horkol is. Ha pe­dig a nagymama alszik, ak- ko- az azt jelenti, hogy az az idő, amikor az iskolás lá­nyoknak ajánlatos ágyba ke rülni. régen elmúlt. Gálja haragvóan tekint a" órára: a kismutató már a li­efen van, a nagy pontosan 12-esen Az asztalon szétnyíló! könyv fekszik és egy teljese’ új füzet, melyben még egyet len betű sincs. A könyv és •• füzet is az asztal szélére van lékctolva. Gálja előtt pedig fehérük egy igen egyszerű, kérdésekkel tele fehér kérdő­ív. Gáljának egyszerűen felel­ni kell rájuk, a kitöltött blan­kettát elvinni a rendőrségre és megkapja a személyazo­nossági igazolványát. Tizenhat év! Gálja ismétli ezeket a rendkívüli szavakat. Milyen nagj-szerűen hangzik! Mind a dal? Nem. Mint a himnusz! Az a sajnálatos, hogy eb­ben a percben nincs -el megosztani az örömét. A nagymamát nem költheti fel. A papa és a mama nincs itt­hon — a Fekete-tengernél üdülnek. Amikor a papa ha­zahozta a beutalókat, a ma­mának még a könnyei is ki­csordultak: — Először utazunk egyútí léire,. — Töröld meg a szemeid; először — de nem utoljára — mosolyodott el a papa. Gálja születésnapja szülei szabadságának a közepére esett. Úgy döntöttek, hogy ha­zaérkezésük után ülik meg a születésnapi ünnepségeket. Gálja beleegyezett minden habozás nélkül, de a személy­azonossági igazolvány meg­kapásának -a napját viszont semmi áron nem engedte ké­rőbbre tenni. Helyesen • csele­kedtem? Nagj-apa, te hogy ondolod. így van-e ez jól'’ Gálja szeret tanácskozni a ■’gyaOjával. Most is nagy-pa­lája fényképére emelte te­kintetét. amelyik fekete rá­mában az asztala felett van felakasztva. A fényképről most is, mint mindig a nyá­ri tábori sapkában lévő em­ber figj-elmesen nézett. A nagymama vasdobozá - ban, mely a láda fenekén var, elrejtve, a személyazonossági igazolványával és a fénykép­pel együtt, amelyiken a nagy­mama egy komolytalan ser- dülőlánynak néz ki, őrződik egy összegyűrt boríték elron- gyolódott sarkaival. Ebben van a szörnyű gyászjelentés. A gyászjelentésben az áll, hogy a szovjet hadsereg ka­tonája, a Dicsőség II. fokoza­tával kitüntetett tüzér, Ah- medsa Kozsajev 1943. október 21-én hősi halált halt. Százszor is elolvasta Gálja ezeket a szörnyű szavakat, kívülről tudta őket, de ettől még nem veszítették el ször­nyű jelentésüket. — Nagyapa. te nagyszerű ember vagy. Hős. Szép. Az én barátnőim nagyapái mind öreg emberek, őszek, neked pedig még csak egyetlen ránc sincs az arcodon. Te olyan fiatal vágj-, mint az apám. Nagj-on szeretlek téged... Milyen jó, hogy a kérdőív nem nagy és a kérdései a legtermészetesebbek. Gye­rünk. Kezdjük! A vezetékne­ve? Ez világos — Kozsevája A keresztneve? Gálja! Vál­junk csak! Gálja-e valóban mert a kérdőívre hivatalosai az egész keresztnevet kell ír­ni. Mi is az én kerszetnevem' Az iskolában annak ellené re, hogy Komszomol-szervezC mégis Gáljának hívják, ső' Gálkának is nevezik. Az édesapja otthon legtöbl szőr kedveskedve fordul ho- zá és így szólítja meg: — Szaulem! Az édesanyja előszeret tel hívja : — Donyuskámnak! A nagymamája legtöbbassö. így becézi: — Küzim! Ha pedig a nagymama megharagszik valamiért, ak­kor a kedveskedő „Küzim” helyett szigorúan azt mondja: — Gálja! Ha a mama haragos, ak­kor fagyosan kérdi: — Galina, mit kell rólad gondolni ? Papa hasonló esetekben hallgat. Hát mégis, akkor hát, hogy hívják? Segít eligazodni a kis- lánj-nak ebben a zűrzavar­ban a születési anyaköny­vi kivonat, amelyet az édes­anyja adott neki oda, elutazá­sa előtt. Oh. mamácska, mi Ijen előrelátó vágj- te! Gálja pontosan az anyaköny­vi kivonattal egyezően beír­ja: „Galija”. Gyerünk tovább. Mi az ön atyai neve? Kérem -- Batir- benkovna. No, mi v-m még hátra? Születési éve? Gálja nagy igyekezettel írja .,1946. november 1.” Őh. végre az utolsó kérdés Nemzetisége? Felvilágosítás ’.-éppen ehhez a rövid kérdés hez oda van írva, hogy azol a személyek, akik elősző" kapnak személyazonosság' igazolványt, a saját nemzeti- egükön kívül kötelesek meg nevezni az apjuk és anyju' nemzetiségét is. Erre a meg jegyzésre igen könnyű v-ála szólni: az apa Batibek Kozsr iev. kazal-.. \z anya Natalj- r-icenko, ukrán. Be ki ő, Gálja, Kazah? De hát a mama? U'n-án? Mi var akkor papával? Gálja gon dolkodik. A szobában csend van. A kisöccse mélyen al­szik. Boldog, nyugodtan aludhat, neki még igen soká kell feleini ilyren kérdésekre. Édesen alszik a nagymama is. ö se nem kazah nő, se nem ukrán, hanem tatár. De hát ki ö — Gálja? Hátradől a széken és ki­tartóan néz a nyári tábori sapkás emberre :ct— Nagjrapa. mit tanácsolsz nekem, mit kell itt az igazságnak meg­felelően felelni? De nagj-papa csak hallgat, és figyelmesen néz az unoká­jára. Teljesen észrevétlenül lopja bele magát az álom. lágy karjaival lecsukja a szemeit és kinyitja annak a feneket­len zsáknak száját, amelyik­ben a legcsodálatosabb ál­mok és hódító szendergések vannak elrejtve. — Aludni., aludni... alud­ni,.. suttogja Gálja, és alig hogy levetkezett, máris taka­ró alá bukik. Félálomban hallja Gálja nagymama szavait: — Kis Küzim, kelj csak fel! Elkésel az iskolából! Vagy az ünnep kedvéért fel sem kelsz? Egy pillanat alatt kirepül a "íméből az álom: — Hogyhogy nem kelek­re!? Hát a barátaim? És An na Sztepanovna? Hát tudod-e te nagymama, hogy milyer nap van ma? — Hogyne tudnám?! Gye­re megcsókollak — és nagymama az unokája felé hajol. — Gratulálj a nagykorúsá gom elérése napján. Ma be­töltöttem a tizenhatodik élet­ívemet ! Pontosan tizenhat '■vés vagj'ok! Gálja átöleli a nagymama ja nyakát, magához szorítja és hangosan csókolgatja ráncos arcát. majd hirtelen eltolja magától és nagyon komoij-an megkérdi: — Nagymama, igaz, hogy te tatár nő vagy? — Hogyhogy. hát te csak ma tudtad ezt meg? — A napád is tatár volt? És az édesanyád is tatár nő volt? — Természetesen — feleli haragvóan a nagymama. — Hogy lehet ez másképp? Most pedig akár orosz, akár kazah, akár tatár, lehet jó ember. A múltban nem az embert néz­ték... Én pedig? De még mielőtt a nagyma­ma tudott volna felelni az unokája váratlan kérdésére, a szoba betelt a rádióbemon- dó szavaival: „1962. november 1-én a Szovjetunióban kozmikus ra­kétát lőttek fel a Mars irá­nyába. A kilövést elsőként valósították meg.” Hurrá! — ordítja Tiinurka elragadtatással. Gálja, ez az­tán az ajándék. — Hurrá! — Gálja felkap­ja és elkezd forogni vele a szobában. Azután hirtelen megáll. Az rca szigorúvá, majdnem ün- -fepélyessé válik. Ezzel a kifejezéssel, íel- ■ őttként összeráncolt szemöl­dökkel Gálja odament az asztalhoz és magabiztosa;- ír­ta a tegnap este üresen vá­gyott rovatba, szembe a „Nemzetisége” rövid kérdés­sel a súlj-os, mindent kifejező szót: „Szovjet”. A nagymama elragadtatás­sal nézte a nagykorú unoká­ját. Fordította: Sígér Imr«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents