Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Ünnepi melléklet A SZOVJET ÁLLAM ÉS A FORRADALOM Az első szocialista forradalom idei. 55. születésnapja egybeesik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 50. évfordulójával. Emlékeztető ez: a forradalom győzelme után öt esztendeig tartott, amíg létrejött a Szovjetunió, lényegében máig megőrzött formájában, mint soknemzetiségű, szocialista szövetségi állam. Igaz a fél évszázados évfor. dúló decemberre esik, de november 7-ét köszöntve is előtérbe kerül gondolatainkban az állam és a forradalom kapcsolata. Annál inkább, mert a kettő viszonyának ma is, nagyon eleven időszerűsége van. A nap politikai eseményeinek bonyolult szövevényében nem mindig könnyű felismerni, de történelmi távlatból visszatekintve világosan kirajzolódik, milyen szerepe volt a szovjet áilam. nak. diplomáciájának, erejének a szoéialista forradalom győzelmei kivívásában a szocializmus világrendszerré növekedésében. A forradalom első időszakában, a munkásosztály hatalmának védelme és megszilárdítása idején a döntő erejű jelszó, a béke jelszava volt a háborúban megfáradt oroszországi népek számára. Aztán nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a házat, az otthont, a hazát, az életet kellett megvédelmezniük a külföldi tőkés intervencióval szemben. Ezekben a harcok, ban alakult ki az oroszországi dolgozók minden nemzetiségi korlátot áttörő testvérisége, a soknemzetiségű szovjet állam. Már fogantatásában, születésében egyesült benne a proletárhatalom a béke és a hazafiság tiszteletével és szolgálatával. A nemzeti érdekek és a béke, a társadalmi igazság * és az osztályalapon értelmezett szabadság eszméje forrott össze, s kapott szervezeti formát a szovjet szövetségi államban. A második világháborúban, a megvalósult szocializmus országát védelmezték, a szovjet haza létéért küzdöttek a Szovjetunió népei a fasizmus ellen: a szocialista vívmányok, a ' szovjet állam, a haza védelme itt a nemzetközi szabadság és demokrácia ügyével , kapcsolódott össze. Senkinek sem volt, nem is lehetett kétsége, hogy a szocializmus léte és a szovjet állam fennmaradása. győzelme — elválaszthatatlan egységbe fonódik. A második világháború után a; szocializmust építő országok egész sora jött létre. Egy sincs közülük, amelynek ne lett volna életbevágóan fontos Segítője a szocializmusért ■ folytatott forradalmi harcában a szov. jet állam. Efelől sem merült fel ekkor semmi kétség. Később voltak olyan nacionalista hullámok, amelyek a felszínre hozták a Szovjetunió szerepét lebecsülő értékeléseket, s volt példa a? ellenkezőjére: a társadalm fordulatot kivívott nép, a •zocializmust építő országok saját, hazai erőfeszhAseinek lekicsinylésére (dogmatikus, értetlen vezetők részéről). Mintha nem az lett volna a szovjet állam lényege, ami az újszülött szocialista országok győzelmének is a leg. főbb hajtóereje lett: a társadalmi felszabadulás és a nemzeti függetlenség egysége, az egyének számára teremtett emberibb létfeltételek és a nemzetközi elnyomás, a kizsákmányolás ellen. az imperializmus ellen, a békéért folytatott internacionalista harc feladatainak egybeesése. Rosszul értette a Szovjetuniót és helytelenül fogta fel a szovjet államérdekeket az, aki nem ismerte fel hogy a szocializmus felépítése minden országban csakis a nép saját műve lehet. A szocializmus erősödése, élet- képessége a fiatal szocialista országokban — jelentősen megnövelte a szovjet állam, az első és leghatalmasabb szocialista ország erejét, nemzetközi tekintélyét. Másként tekintettek a világ népei arra a Szovjetunióra, amelynek társadalmi rendszerét sajátos Változatokban, de alapjaiban azonos elvek szerint egyre több ország vette át a földön, mintha továbbra is. egyetlen, elszigetelt óriás maradt volna. Ez a történelmi folyamat bizonyította. hogy a szocializmus a növekedés sodrában áll, ez a haladás fő iránya, még akkor is az, ha a haladás nem lehetett sem egyenes vonalúan töretlen, sem problémáktól, visszaesésektől mentes. Az imperializmus nem tűrte volna el a szocializmus ilyen világméretű előretörését a negyvenes-ötvenes években — hiszen a tőke csöppet sem vált erőtlenné! — ha nem kényszerítette. fékezte volna cselekvésében a szovjet állam, s a többi szocialista országok államának, erőszakszervezeteinek az ereje is. A szocializmus még mindig csak a földkerekség egyharmadán győzött, s az osztályellenség nyomása súlyosan nehezedett rá mindenfelől. Ilyen viszonyok között lehetetlen volt nem törekedni a szocialista államok erősítésére. Közvetlenül a háború után azzal is számolni kellett, hogy a tőkések megismétlik a fiatal szovjet, ország elleni fegyveres intervenciót, ezúttal kiterjesztve az új szocialista országok egész csoportja ellen is. Aztán jött a hidegháború korszaka amely a nyomás és a blokád eszközei mellett ugyanezt, a tőkés állami erőszakkal való fenyegetést tartotta fenn. A második világháború utáni tőkés fejlődésnek egyik alapvető jellemvonása lett az állam szerepének .ki- terjesztése. Az állammonopolista kapitalizmusban mái nemcsak háborúval, vámokkal, távoli országok kormányainak megvásárlásával fenyegetésével, nemcsak felforgató tevékenységgel se. títik a tőkés állam hatalmi szervei a profitszerzést, hanem a gazdasági tevékenység mindennapjaiban olvad ösz- sze a tőkéstermelés és értékesítés folyamata az állam Szimeonov: 1917. funkcióival. A költségvetés, hadimegrendelések, kutatás' programok pénzelése, nyers, anyagimport és kitermelés biztosítása, energiahordozók olcsó árszinten tartása — mind a fejlett tőkés állami tevékenység rutinfeladatai közé sorolódott. Már nemcsak az ellenségeskedés, az országok közti feszültségek idején, hanem a békés együttélés formái közt, a gazdasági-kulturális együttműködés területén is lehetetlenné vált megkerülni, kikapcsolni a szocialista és a tőkés' államok közti érintkezést. így vált a szocialista világforradalomnak utat építő népek és mozgalmak számára kötelezővé és elkerülhetetlenné az államok közti kapcsolatokban való számolás, gondolkodás, az ehhez illő cselekvési formák keresése. az ebből fakadó előnyök kihasználása — és az ezzel járó korlátok és veszélyék vállalása. Ha a Szov. jetunlő utolsó, esztendei kül. politikai lépéseit sorra vesz- szük, így tudjuk' csak felmérni. hogy ennek a diplomáciai, állami-politikai tevékenységnek milyen forradalmi jelentősége van. A világ legtöbb országában nincs akut forradalmi helyzet. Ilyen helyzetben a szocializmus építésének feltételeit, s a tőkésországok dolgozói számára a szocializmushoz vezető út nyitva . tartását egyaránt a békés egymás mellett élés biztosítja, amely a Szovjetuniónak és a szocialista világrendszer országainak állami politikája Olyan politika, amely csak a proletárállamok egész hatalmának, fegyveres erőinek súlyával is támogatva nyerhetett általános elismerést A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, a két Németország közti megállapodások, Nixon moszkvai útja —* mind annak a jele, hogy a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen lehetséges út ma a világpolitikában. A nemrég még kizárólag a fegyveres forradalmi harcra esküdött Kínában sem gerillavezérek, hanem tőkésállamok külügyminiszterei, ’ miniszterelnökei, államfői elé terítik ma le a piros szőnyeget. Túl az ide. ológiai ellentéteken, a társadalmi rendszerek különbözőségén: az államok szerepe a nemzetközi osztályharcban megmásíthatatlan ténnyé vált. S ezáltal sokszorosára növekedett annak a jelentősége milyen államról, melyik osztály képviseletében küzdő, milyen politikát, a többi nemzet függetlenségéhez, érdekeihez milyen viszonyt kialakító, gyakorló államról van szó? Ezért is több, mint elméleti kérdés — gyakorlati jelentősége van, hogy a soknemzetiségű, a proletárdiktatúra új formái, az osztály nélküli társadalom szocialista össznépi állama felé fejlődő szovjet állam fél évszázados tapasztaltait mérlegeljük és hasznosítsuk a magunk számára. . Nem ünnepnapi, hanem mindennapi feladatunk ez. S jellemző a szocialista országok — valamennyi ellentét és bonyodalom ellenére fennálló, alapvető — érdek- közösségre, hogy ez nyilvánvalóan egyszerre hazafias és internacionalista feladat. Annál inkább az, mert az állam ereje belülről, az osztály erejéből, egységéből, öntudatából táplálkozik. A nép cselekvő támogatása áll a leghatalmasabb erőforrásként a szocialista államok külpolitikai akciói mögött is. Ezt láttuk a szovjet állam történetének nagy sorsfordulóin. Ebből tanuljunk, ezt ünnepeljük az idei évfordulón. Patké lmm
