Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-04 / 261. szám

KELET-MAGYARORSZAG I. oMaS WT2. liwemfer I: Építőipar — napjainkban KORUNK TUDOMÁNYOS «zenzációi, az űrkutatás, az elektronizálás árnyékában már-már észrevétlenül fu­totta be szédületes karrier­jét az építőipar. Az ok ké­zenfekvő: az utóbbi évtize­dekben világszerte példátlan méreteket öltött az építés­éhség; az iparfejlődés és a városiasodás üteme szükség­képp újra és újra megkér­dőjelezi az építőipar hagyo­mányos módszereit. Ha eh­hez most már a jövő hoz­závetőleges kórvonalrajzát is kapcsoljuk, ha a városiaso­dás holnapját is ábrázoljuk, akkor még nyilvánvalóbb, miért nem érheti be a világ a jó öreg tégla és a malte- roskanál évezredes techno­lógiájával. A jövőkutató szaktekintélyek monoton azonossággal ismétlik, nem a vernei látomást, hanem a számítható bizonyosságot: a Föld népessége sűrű hullá­mokban áramlik az űj han- gyabolypoliszokba, a váro­sokba... Mindez alighanem elegen­dő annak jelzésére, miért vagyunk tanúi — világszer­te és nálunk is — az építő­ipar teljes megújulásának, az új technológiák felgyorsult térhódításának. Nyelvünk ta­láló pontossággal fejezi ki ezt a változásfolyamatot; az építőipar iparosodása tömö­ren összegezi az átalakulás lényegét. Ha közelebbről szemügyre vesszük ezt az új fogalmat, kitűnik, hogy az iparosítás voltaképpen nem értelmez­hető kizárólag az építőipar kapuin belüli, „háztáji” ügyeként. Igaz. az iparosítás mindenekelőtt azokat az új technológiai eljárásokat sű­ríti. amelyek például a ház­gyárak megjelenésével. a nagypaneles építéssel, tehát a valóban belső, iparági változásokkal függnek össze. Ezzel párhuzamosan nyo­mulnak előtérbe azonban a még újabb eljárások —ilyen például az úgynevezett könnyűszerkezetes építés, mód, — amelyek feltételeik­kel és hatásaikkal már rend- re-sora túllépnek az építő­ipari határokon. AZ ÉPÍTŐIPAR kétségkí­vül az ősi kezdetektől a legutóbbi évtizedekig, min­dig feltételezte a külső kap­csolatokat — nyilvánvaló, hogy például a lakásépítés, a technológiai megújulás előtt is megkövetelte bizonyos szerelvények, szerelési anya­gok stb. szállítását. Ez a kapcsolatrendszer is átala­kult azonban, s ma már az építőipart, illetve a széles ipari hátországát sajátosan új szálak fűzik össze. Volta­képpen olyan ágazati integ­rálódásnak lehetünk tanúi, amely egyebek között a me­zőgazdaságban is világszer­te kialakult, s amely már- már elválaszthatatlanná te­szi a közvetlen termelőtevé­kenységet a szállító-kapcso­lódó ágazatok munkájától. Az építőipari változásokat alapjában véve az jellemzi — s ebből fakad az ipari­szolgáltatási hátországhoz fűződő újszerű kapcsolat —, hogy a határ, amely koráb­ban az úgynevezett telepített ipart a nem telepített épí­tőipartól, ettől a jobbára helyszíni munkát végző, vándortevékenységtől el­választotta, mind erőtelje­sebben elmosódik. Az épít­kezéseken csökken a hely­színi munka aránva, mind­inkább csupán összeszerelés­ről van szó, miközben az ipari, gyári jellegű termelés kerül előtérbe. A könnyű- szerkezetes építésmód pél­dául, amely elsősorban úgy­nevezett közösségi, kereske­delmi, bizonyos ipari épüle­tek rendkívül gyors létreho­zására alkalmas, immár túlnyomórészt erre a hátor­szágra épít; ott kell a szerkezeteket, különleges pontos, századmilliméteres tűrési határú technológiával előállítani. (Jellemző a. mód* szer előnyeire, hogy a ma­gyar könnyűszerkezetes épí­tés tapasztalatait bemuta- .tó :vai kiállítás óriás csarnokát egyetlen hónap alatt szerelik össze!). AZ ELÖREGYÄRTÄS, sze­relés újszerű hátországi kap­csolatokat feltételez a hagyo­mányos építőipari anyagok, szerelési cikkek termelése tekintetében is. Természetes, hogy például a teljes fürdő­szobát gyárilag előállító blokkrendszer a csapok, fürdőkádak stb. pontos, tervszerű szállítását követe­li, hiszen a határidő-elcsúszás, a minőségi előírások mellő­zése most már valóban az egész építési . menetrendet befolyásolhatja. S itt nyom­ban átkapcsolhatunk az elvi megközelítésről a napi, gyakorlati gondokra: ez az a pont, ahol az építőipar mél­tán vár több segítséget, jobb együttműködést. Amíg ugyanis például a könnyű­szerkezetes építésmód vagy a házgyártás nagy beruhá­zásokkal megvalósított, új­szerű termelést feltételez, a hagyományos anyagok, ter­mékek szállításánál a sok­éves, már-már meggyökere­sedett kapcsolatok újjászer­vezéséről, a szállítások terv- szerűségéről van szó. Hadd utaljunk közeli tapasztala­tokra; az idén, az év első felében is nagymértékben akadályozta az építés egyen­letességét, hogy egész sor, más ágazatból várt anyag szállítása késett. Hiány volt csatornázási vasöntvényekből, kábelekből és villamos vezetékekből, radiátorokból, csőkapcsoló idomokból, s a habalátétes PVC padlóburkoló anyag nagymérvű hiánya sok he­lyütt a lakásátadások üte­mét késleltette. Továbbra is gondot okoz egész sor épü­letszerelvény, zománcozott berendezés, gáztűzhely terv­szerűtlen szállítása. Az építőipar teljes meg­újulása, az építkezések gyorsítása, tömegesebbé, egyszersmind olcsóbbá ala­kítása, amint bevezetőben utaltunk rá, óriási erőket mozgató, nagy anyagi for­rásokat feltételező világfo- 1 lyamat, amelynek térhódí­tási üteme nálunk is rend­kívül gyors. A negyedik öt­éves terv az építőipari ter­melés növekedését az átla­gosnál gyorsabbra irányozta elő, egészében mintegy 40 százalékos bővüléssel szá­molva, s ehhez mintegy 15 milliárd forintos ágazati fej­lesztési összeget is kalku­lált. ' MINDEZT KIEGÉSZÍTIK azok a korszerűsítési, fej­lesztési programok — példá­ul a vegyiparban, a gép­iparban, a bútoriparban —, amelyek az építkezések hát­országában is megteremtik a gyors előrehaladás lehető­ségeit. Nyilvánvaló azonban, s ezt húzzák alá az Idei első fél év tanulságai is: hiba lenne mindent a fejlesztési programoktól, a nagy beru­házásoktól várni. Az iparo­sodó, következésképp: ipa­ri tervszerűséggel, pontos fogaskerék-kapcsolódással működő építőipar a hét­köznapi munka, a folyama­tos szállítás tervszerűségét, szervezettségét ugyancsak feltételezi! , T. A. Konsxtantyin Ovteskim A DAL Az októberi ünnepre Sze- vasztyjan nagyapó vendége­ket hívott. Tőle jobbra Akim ült, a felderítő osztag volt parancsnoka, balján pe­dig Szavelij, a partizánbri­gád komisszárja. Az öregek iszogattak, és mint ahogy ez ilyenkor szokás, visszaemlékeztek a fiatal éveikre, tűzben-harc- ban eltelt ifjúságukra. Aztán így szólt Akim: — Rajta, Szevasztyjan, kezdd el a mi dalunkat. Hi­szen neked gyönyörű hangod volt Szevasztyjan tagadóan in­tett: — Nem megy már, testvér. ' Reszket a hangom. Hanem) inkább idehívom Igort, az unokámat. Vendégségbe jött a városból. Énekkari tag, koncerteken is énekel. Neki aztán van hangja. Igor, gye­re csak be! Az unoka átjött a szom­széd szobából. Ott állt. vilá­gos öltönyben, divatos nyakkendővel. Magas, kék szemű. — Igor — kérte a nagy­apja — .énekelni szeretnénk Kezdd már el, hogy „Völgy­vidéken és hegygerince át...” Majd mi aztán foly­tatjuk. — „Völgyvidéken és hegy­gerincen át... 7” — mosoly­gott Igor. — Régi nóta ez már, nagyapa. Elénekelek inkább egy másikat. Felszegte a fejét és rá­zendített: Találkozóra ha vár a kedves, Siess hozzá, siess, siess... Kellemes hangja volt, szív­hez szóló. Tudott vele bánni. Az öreg partizánok szót­lanul hallgatták, bólogattak ősz fejükkel. Akim csende­sen mosolygott magában. Szevasztyjan gyönyörködött az unokájában. — Pernek hangod van — mondta Akim. — De azért mégis segíts nekünk énekelni. Vagy éne­kelj el valami mást, amit az ifjúság énekel mostanában — kérte Szavelij. De Igor nem énekelt töb­bet. Visszament a másik szobába. *Az asztalnál hallgattak az öregek. Aztán Szavelij rá­nézett társaira és elkezdte: Völgyvidéken és hegy­gerincen át, tör előre a hadsereg... A hangja recsegő volt. re­kedtes. De a dal mégis zen- tett és felröppent az ünnepi isztal fölé. Akim és Szevasztyjan is ekapcsolódott: A fehérek partvidékét. Hogy csatában nyerje meg. A szomszéd szobában Igor felkelt a díványról és be­hajtotta az ajtót, zavarta a ének. De itt a szobában lobog tak a' harcban edzett sza vak: Vörös zászló leng, lengeti S2>i' A csaták bíbor hajnalán Szevasztyjan lehunyt szem­mel énekelt, arra emléke zett, hogyan égették fel r fülérek szülőfaluját, Ivanov kát, és hogyan lőtték agyor a lakosokat. Akkor hal' meg a felesége, Lukerja Valami csoda folytán meg­menekült az ötéves Matvej- ka. Igor apja. És amikor is­mét visszafoglalták a falut, csak üszkös romokat talált... Merit a hős brigádok élén Sok amúri partizán... Akim tenyerébe hajtva az arcát, arra emlékezett, ho­gyan bukott le a lóról ami­kor kardsebet kapott. Még szerencse, hogy társai az­tán időben megtalálták, másképp elvérzett volna. A szakáll alatt most már alig lehet észrevenni a fülétől az álláig húzódó mély sebhe­lyet... És a Csendes-óceánnál Véget értek a csaták. Szavelij énekelt, kihúzva magát. Komisszár volt és most ismét előtte vonultak a seregek az ellenség állásai ellen... Énekeltek és egyál­talán nem vették észre, hogy a másik szobából kijött Igor. nekidőlt az ajtófélfának és nézte,- nézte az öreg partizá­nokat. Énekeltek és egválta- lán nem hallották. hogy reszkető öreges hangjukbp beleolvadt egy fiatal hang. Zbiskoné Hering Margit fordítása Távlatok Csen gerben Szakosítás A három üzemegységes, 5 ezer hektáros csengeri Lenin Tsz a megye legnagyobb szö­vetkezeti gazdaságai közé tar­tozik. Két éve, a szamosközi árvíz idején rengeteg kárt szenvedett, tragikus heteket élt át. Most, az év utolsó ne­gyedében Szilágyi Béla fő­könyvelőtől kértem adatokat. úi létesítmények Szinte egyszerre jelentke­zik három irányú szakosítás telepei kialakításának befeje­zése és jószággal benépesíté­se. Az évi 10 ezer kövér ser­tést kibocsátó centrum ez év végére lesz kész. Betelepítése jövő márciusban történik. A 432 tehénférőhelyes telep no­vember végére, december kö­zepére készül el. Állományá­nak 90 százalékával már ren­delkezik a tsz. A 9640-es juh- telep (6 ezer anyával) ugyan­csak az egyik legnagyobb ilyen gócpontja lesz a me­gyének. A szakosítások megvalósí­tása 108 millióba kerül. Ter­mészetesen igénybe vették a lehetséges állami támogatást. Teljes üzemelésnél, a szako­sított sertéstenyésztés, illet­ve hizlalás évi hasznát 4 millió forintra tervezik. Szarvasmarha-állománynál egyedenként 3500 literesekkel számolnak, s egyelőre az évi bevételt 1—1 millió 200 ezer forintra becsülik. A nagyszá­mú juhállomány után másfél­kétmillióra tervezik az évi jövedelmet. Persze, mindez még megva­lósítás előtt áll. Egész sor gazdasági és speciális felada­tot kell megoldani. Nem lát­Közvetlen export az „új telepesek“ szik könnyűnek határidőn • belül, kellő számú, megbízha­tó szakmunkásgárdát kialakí­tani. f Alma exportra Félezer vagon almatermés­re számítottak idén. Húsz va­gonnal kevesebb termett. (A gyümölcsös bizonyos tekintet­ben még mindig sínyli az ár­vizet.) Exportra való mintegy 400—420 vagon mennyiség. A tsz saját készítésű ládáiba csomagolja. A Szovjetunióba irányított exportot közvetlen adja át Tuzséron. Nagyon pontos szervezést, gyorsasá­got és felelősséget követel napi 8—10 vagon exportalma el­szállítása a megye legtávo­labbi részéből. Rendszerint 200—300 nő dolgozik a válo­gatásnál, csomagolásnál. Félezer holdat vetettek ok- . tóber 28-ig. Naponta 14 gép­pel dolgoznak szántás-vetés munkán. A kedvező időjárást alaposan kihasználva, novem­ber 5-ig földbe teszik az utol­só búzavetőmagot. A tervek teljesítését minden területen külön is jutalmazzák. Jutalom a legjobbaknak A tsz összes bruttó árbevé­telre 122 millió forintot ter­vezett idén. Az 1200 munka­képes tag közt különösen so­kat jelent a három szocinlista címert dolgozó brigád. A nö­vénytermelőnek 24, a zöldség­kertésznek 21, a gyümölcster­melőnek 17 taíia van. Na.ev többségük nő és fiatal. Jutal­mazásukra 30 ezer forintot szavazott meg a közgyűlés. A közeli Szamos medréből építésre kiválóan alkalmas — Munkában hordaléki folyami hdmokoi — kavicsot termelnek ki. Napon­ta átlagban 200—300 köbmé­tert gyűjtenek össze. Másik kiegészítő tevékeny­ség: exportszállításra is meg­felelő ládakészítés. De ezt épp úgy, mint a kavicsterme­lést, nem különleges haszon érdekében működtetik. Azt tartják fontosnak, mintegy félgzáz tagnak állandó mun­kalehetőséget biztosítanak. Közeli ipar hiányában ez so­kat számít. A szorgalom eredménye A nagy árvíz után számos család költözött át és telepe­dett le végleg Csengerben. Az eddig áttelepültek a gyors állami segítséggel kor­szerű, szép házakat építettek és rendeztek be. Elvezették hozzájuk a vízműhálózatot, lekövezték az utcát. Jól be­rendezett boltot nyitott az ÁFÉSZ, befejezés előtt a szi­lárd járda építése. így lassan megszokják, megszeretik új lakóhelyüket a „beköltözöttek”. S marad­tak tovább, dolgoznak a tsz- ben, a nagy család közössé­gében. Munkaképes tagjaik száma kétszáz körüli. Szorgal­muknak — minden nehézsé­geik ellenére — megvan az eredménye: mindjárt az árvi­zet követő évben 93 forintot ért egy 10 órás munkanap a csengeri Lenin Tsz-ben. Idén 100 forintot terveztek. De az alma, a napraforgó nem hoz­ta pontosan a számítást. 90 forint körül így is meglesz egy napért. S ez egyáltalán nem lebecsülendő eredmény. Asztalos Báltat Tanyák — holnap Jegyzetek a vásárosnaményi járásból Évekkel ezelőtt azt hittéka vásárosnaményi járásban is, hogy a tanyavilág belátható időn belül megszűnik, lakói a községekbe költöznek. Ezért jó ideig kevés gondot fordí­tottak a „lebontásra ítélt” ta­nyákra. Az élet azonban másként alakult: a tanyavilág nagyon is élő tényező maradt, "őleg a mezőgazdaság miatt. A járásban 2 tanyát jelentős ' :jlesztésre jelöltek ki. Ere- letileg 1968-ban csak a Nagy- /arsányhoz tartozó Szabadság­tanya fejlesztési tervét fogad- ‘a el a megyei tanács, de a kérvények hatására a megye vezetői hozzájárultak a Vá- '.ánasnaményhoz tartozó Pető- fi-tanya fejlesztéséhez is. Azóta a megye és a járás párt- és gazdasági vezetői többször is foglalkoztak a ta­nyán élő lakosság helyzetével. A járási hivataloknak leg­utóbb október elsejéig kellett jelentést készíteni a megyei tanácsnak, a tanyák jelenéjről és a fejlesztésre kijelölt ta­nyák jövőjének tervéről. A vásárosnaményi járásban — a néhány házból álló telepü­léseket nem számítva — mindössze hat tanyát tarta­nak nyilván. A járási hivatal jelentése szerint a Vásáros- naményhoz tartozó Károlyi­tanyát, a Tiszaszalkához tar­tozó Laposhát-tanyát és a Nyírmadához tartozó Zöld-ta-' nyát nem ítélték lebontásra, sem fejlesztésre, ezek a ta­nyák tehát maradnak jelenle­gi helyzetükben, mivel ezekre a tanyákra- nem adhatnak építési engedélyt a tanácsok. A Tiszaszalkához tartozó Uj- tanyát lebontásra ítélték. A megyei tanács nem csu­pán statisztikai célokra kérte a jelentéseket. A megye és a járások vezetői javítani akar­ják a tanyán élő emberek élet- és munkakörülményeit. Azokat, a tanyákat „ítélték” lebontásra, amelyek fenntar­tása, illetve fejlesztése nem célszerű, sem a tanács, sem a mezőgazdaság, sem a lakos­ság szempontjából. Az ilyen tanyák lakói a községekben telekhelyet és munkát kap­nak, kulturáltabb, jobb éle­tet élhetnek. A fejlesztésre kijelölt tanyákon viszont a községekhez hasonló élet- és munkakörülményeket tarem- tenek. így — ha lassan is —, de évről évre csökken majd a falu és a tanya közötti kü­lönbség. Szükség is van a haté­kony intézkedésekre, hiszen jelenleg a vásárosnaményi já­rás 6 tanyáján közel ezer em­ber él — hátrányos körülmé­nyek között. A tanyai embe­rek életét a nehéz mezőgaz­dasági munka jellemzi, az itt élő emberek iskolai végzett­sége általában alacsony. Petőfi-tanyán már ez év végéig jelentősen javul az itt élő 280 ember élete. A tanács kérésére a MÁV várótermet épített a tanya közelében. A lakosság sem maradt tétlen, társadalmi munkával segítet­te az építkezést. így novem­ber elejétől a tanyát bekap­csolják a vasúti közleKedésbe, év végéig pedig az autóbusz­k.v Jsbe is. Már felépül1 az új buszváró — a Károlyi­tanyán is —, így mindkét ta­nya autóbuszt kap. A Petőfi tanya már segélykérő telefoni is kapott, tehát "itt hamarosan teljes lesz az összeköttetés a külvilággal. Év végére eltű­nik az udvarokról és az ut­cákról az évszázados átok: a sár. A Beregi Vízgazdálkodá­si Társulat ugyanis megoldja a belvízrendezést. A követke­ző ötéves tervben törpe víz­művel látják el a települést. Az itt élő gyerekeket újab­ban iskolabusz viszi a Vásá- rosnamény II. kerületében lé­vő iskolába, ahpl korszerű, a réginél magasabb színtű okta­tásban részesülnek a gyere­kek, s a napközi otthonban ebédet is kapnak. . A Szabadság-tanyán folya­matosan épülnek az új házak és szépülnek, modernebbek lesznek a régiek. A település villanyhálózata év végéig 500 méterrel bővül, jövőre se­gélykérő telefont kapnak az itteniek. Ugyancsak jövőre bővítik a nagyvarsányi nap­közi otthont, a tanyán telje­sen megszűnik az általános is­kolai oktatás, az alsó tagoza­tosok is a rangosabb községi iskolában tanulnak majd. Uj-tanyán gazdasági okok miatt megszüntették a Nyírmadai Állami Gazdaság üzemegységét, a tanyát átvet­te a tiszaszalkai tsz. A tsz-nek sem célszerű itt egy telepet létrehozni, ezért ítélték le­bontásra a tanyát, ahol már csak öt család lakik. Ezek a családok — anyagi helyze­tük miatt — egyelőre nem tudnak lakást építeni a köz­ségben, ezábt még 2—3 évig maradnak megszokott ottho­nukban. A járási hivatal még­is könnyített sorsukon: a ta­nyát igazgatásilag Barabá tói Tiszaszalkához csatolták a közelmúltban. MábriA UjN

Next

/
Thumbnails
Contents