Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-01 / 258. szám
WK. ÍWflffltP t S. ÜM A munkások és a tájékoztatás ÉVZÁRÁS ELŐTT Amíg a „NYÍRFA“ felnő Kis vállalat és a gazdaságosság Januárban kezdte meg működését a Nyírbátori Faipari Vállalat — mindjárt veszteséggel. Kevésbé kecsegtető távlat egy kis, száznál kevesebb emberrel dolgozó tanácsi vállalatnál, ha már a kezdet a veszteséges termelést mutatja. — A tervezett nyereséget hozzuk az év végére — ismerteti mai bizakodását Jakab Tibor, a vállalat igazgatója. Miből? Kis vállalatnál látszólag egyszerű minden. A nyírbátori Iskola utcában, a „központban” látható mindez. Itt, ebben az épületben, a hajdani gazdasági iskolában kezdte a Csepel Motorkerékpárgyár telepének elődje, a vasipari vállalat, itt kezdte szárnyait bontogatni az Auróra Cipőipari Vállalat, mielőtt felépült volna korszerű üzeme. Ezek a távlatok várnak a NYIRFÁ-ra is? Most a teljes iroda két szobácska. Itt szorong az igazgatótól a gépírónőig mindenki. Az „üzem” egy jobb sorsra érdemes, inkább lebontani, mint felújítani való régi házacska a szomszédságban. Ez van Nyírbátorban. A vállalat másik telepe, a nyírbélteki már sokkal má- sabb képet mutat. Bár ott sem volt más a kezdet, de az új üzemcsarnok már a korszerű termelés előhírnöke. A körülmények persze még nem jelentik a gazdaságos termelést, vagy ráfizetést. Csak a lehetőségeket csillantják fel. A lehetőségekkel viszont élni kell tudni. Két kézen meg lehet számolni a gyártott termékek számát. Ezen kellett kezdeni. — Ne hulladékot gyártsunk, volt a jelszó — mondja az igazgató. — Az anyagtakarékosság az egyik, ami megmenthet a veszteségtől. Számok bizonyítják az igazát. A beérkezett faáru szabásánál, feldolgozásánál kezdték. Ismerve a méreteket, szinte a forgácsig „szorították le” a hulladékfa nagyságát. A vonalzók gyártásánál például az első negyedév 20 százalékos veszteséget mutatott ki. A tizedére csökkentették úgy, hogy az anyaghányad egy-egy elkészült darabnál majd a felére csökkent. Az év első kilenc hónapjában — miközben a termelés mennyisége állandóan nőtt — nemhogy az első negyedéves veszteséget számolták fel, de több, mint negyedmilliós nyereséget is elértek. Az év végére várhatóan 4 százalékos lesz a nyereségük a termelési értékhez viszonyítva. Ez önmagában szintén kis szám, hiszen az iparban nem ritka a 15—20 százalékos nyereséggel dolgozó vállalatok száma sem. — De még mi sem tudunk mindent megtenni, amire lehetőségünk van. illetve lenne — szól a magyarázat. — Olyan szűkösen vagyunk az épületben, hogy biztonsági MAGYAR TIBOR ÉS KOCSIS JÁNOS A NYÍRBÁTORI ÜZEMBEN A GYALUK ÖSSZESZERELÉSÉT VÉGZI. (ELEK EMIL FELVÉTELE) szempontból sem lehet minden gépet üzemeltetni egyszerre. Ez pedig tiszta kiesés a termelésben, mert volna ember, aki a gépen dolgozzék. Az új termékek bevezetése, nagyobb mértékű gyártása szintén a jövő nyereségét jelentik. Jó haszna van a vállalatnak. s az egész országban keresett az itt gyártott gyalupad, a kisebb faipari szerszámok. Az idén eddig 8 ezer gyalut 'készítettek, a második fél évben tízezer a kézi keretes fűrészek száma, amit gyártanak. Készül a terve egy hob- bypadnak. amely kis helyet foglalva a házi fúró-faragó embereknek lehet kedves segítője. A kisebb hulladékból játékot, asztali kuglit készítenek. Nyírbátorban a raktár egyszerű deszkabódé. Az üzem sem igazi még. bár a zümmögő gépek mellett szakmunkások állnak. A termelés viszont emelkedik, a kis vállalat kiharcolja magának a helyet a „nagyok” között a kicsik erejével, a rugalmassággal. (1. b.) Műszakonként "00—800 pár cipő készül a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár szalagjain. Kép: Orosz András rámázó olyan kis gépen dolgozik, amelyet a javítóüzem házilag készített. (Hammel József felvétele) A SZOV/ETEK HATALMÁÉRT Pataki Péter emlékei Egy fehérgyarmati ipari üzemnél rögtönzött közvéleménykutatáson az volt a kérdés: ismerik-e vajon a munkások, mennyi értéket kell a gyárnak egy év alatt termelni. A válaszok meglepően szórtak voltak. Az ötmilliótól a 20 millióig terjedtek a számok, de akadt, aki kereken megmondta: sejtelme sincs róla. Talán jó, ha hozzáteszem: szakmunkások voltak a megkérdezettek. Ellenpéldának ugyanakkor felhozhatok egy betanított munkásnőt a dohánygyárból, aki pontosan kiszámolta, hogy egynapi bérért menynyi dohányt kell revideálni. Folytathatnék a sort olyan példával is. hogy egy üzem dolgozói nem tudták megmondani, hányán is dolgoznak a vállalatnál, másutt nem ismerték a latin szavakból összevont üzem nevének magyar jelentését. Egy másik kontrasztot idé. zendő: egy munkásasszony, aki nemrég került Nagyhalászban új üzemi környezetbe, pontosan körül tudta írni, milyen következményei vannak a szalagszerű termelés szempontjából annak, ha az ő gépe leáll. A jó és a rossz példák egyaránt egy téma köré csoportosíthatók. Röviden úgy nevezhetjük: a tájékoztatás. Az üzemen belüli információ, melynek jelentősége nem egyszerűen az üzemi demokrácia tetszetős kelléke, hanem végeredményében a termeléssel szorosan ösz- szefüggő követelmény. Ha még tovább elemezzük ezt a bizonyos belső tájékoztatást, kijelenthetjük azt is, hogy tulajdonképpen mindez nem más, mint termelési agitáció. Vagyis a munka tudatossá tételének egyik eleme, az üzem iránti érdeklődés szüntelen napirenden tartása, a gyárhoz, vállalathoz fűző érzelmi szálak erősítése. Hiánya nem egyszerűen csak rossz informáltságot eredményez, hanem eredője annak,' amit sommásan úgy intéznek el: érdektelenség. Egy szocialista vállalatnál — újabban elég keveset beszélünk erről, bár érdemes akkor is említeni, ha köztudottnak hat — a munka- viszony létesítése több, mint egyszerű alkalmazás. A tulajdonviszonyokból adódóan a munkás nemcsak hogy ■jogosult ismerni munkahelye megannyi problémáját, hanem a vezetésnek egyenesen kötelessége, hogy kimerítő, részletes, alapos, közérthető, őszinte információkat nyújtson. Elképzelhető, hogy a belépés pillanatában tájékoztatják az újakat, és számos formát találnak a régiek folyamatos informálására. A tartalom az, amiről inDúl a polgárháború. A fehérek az egész Oroszországot egy hatalmas hadszíntérré szeretnék változtatni. Az iparvidékeken rövid idő alatt győz a forradalom. Oroszország központi ' területének lakossága kezdi építeni az új világot. A távolabbi vidékeken viszont a fehérek, a hatalomról lemondani nem akáró földesúri arisztokráciá és burzsoázia szeretné megvetni a lábát. Nem szégyelli segítségül hívni Európa amúgy is mindenre kész kommunistaellenes burzsoá kormányainak hadseregét. Az orosz és a testvéri népek lelkesedése azonban gátat szab Kolcsak. Gyenyikin, Bátyira Maknó és külföldi cinkosaik aljas céljainak. A világháború egyszerű közkatonái megunták az oktalan vérontást. De ha saját sorstársaikról van szó. az egyszerű orosz emberekről, akkor fáradtan is csa fasorba állnak. Ez történt az I. világháború orosz hadszínterén hadifogságba esett magyar katonákkal is. Ez juttatta el a forradalmárok soraiba Pataki Pétert is. ősei a vajai grófok uradalmi birtokain is kívül rekedt nincstelenek Érthető, hogy az első szóra a gzegenyek mellé állt. Az esekább beszélni kell. Különösen most, amikor a harmadik negyedév kerül a terítékre, és a közeledő év vége bizonyára sok problémát vet fel mindenfelé. Mert nem kétséges: megtartják a tájékoztatásokat, de vajon elég-e, ha számok áttekinthetetlen és fel nem fogható özönével lepik el egy nyolcórás műszak után a munkásokat? A folyamatos és tartalmas termelési agitáció nem szorítkozhat ilyen eseményekre csupán. Feltétlenül szükséges. hogy szinte mindennap, minden héten, minden emberhez eljutva fogalmazódjék meg a soron lévő feladat, annak minden következménye, a várható nehézség előrejelzése húzza ki a viharos jelenetek méregfogát, őszinte eszmecsere munkás és gazdasági vezető között segítsen áthidalni pénzügyi, szervezési nehézséget. E feladat megvalósítása érdekében kétségtelenül a legnagyobb munka egy-egy üzem pártszervezetére hárul. A kommunisták a termelés politikai irányítói, ezért szükségszerűen elébe kell hogy menjenek az eseményeknek, tudatossá kell hogy tegyék egy-egy közösség magatartását, fellépését. Kezdeményezöen szükséges fellépniök a gazdasági vezetőkkel szemben is, ha kell, hogy a szabályozók misztikus sűrűje mögé bujtatott válaszok helyett az őszinte, emberi, érthető fogalmazásokkal keressék meg a munkásokat. A közelmúltban a METRI- POND-nál éppen akkor jártam. amikor igen súlyos bérproblémák derültek ki. Voltak emberek, akik 1000— 1200 forinttal kerestek kevesebbet (!) mint az előző hónapban. Érthetetlenül álltak a jelenség előtt. ügy jött, mint derült égből a mennykő. De jön-e ilyen mennykö egy nap alatt? Aki már dolgozott gyárban, tudja, hogy nem. Senki előre nem, jelzett semmit, az emberek elkeseredtek. Joggal. Itt világosan bebizonyosodott, hogy akár mit tesznek, az már csak tűzoltás. Ha hamarabb informálnak, beszélnek az emberekkel, ha a termelés zökkenőiről folyik a dialógus... Nos, ha... A jó és a rossz üzemi, vállalati hangulat egyaránt függ attól, hogy mit tud a munkás a gyáráról. Gyáráról — és nem egyszerűen a gyárról. A tájékoztatás tehát nem kegy, nem egyszerű programfeladat. Kötelesség. Értelme viszont csak akkor van, ha mondanivalója, minden szava közérthető, őszinte. Akkor is, ha jó a közlendő, akkor is, ha problémáról kell számot adni. Bürget Lajos menyeket sokszor még napjainkban, 82 éves korában is az akkori forradalmár szemével nézi. Pataki Péter Vaján a Török Ignác utca új házsorának egyikében lakik. Ismeri az egész falu. Tiszteletben tartják az egykori vöröskatonát. Első találkozásunkkor a/ LVISZBT titkárával este köszöntünk be a családhoz. A harcok színhelyéről, az általa átélt forradalmi eseményekről beszélgettünk Péter bácsival. Az I. világháború harci eseményeiről így vall: — Hajtottak bennünket a háborúba, mint a barmokat. Menteni akartuk az életünket. Az orosz hadifogságot választottuk. Hamarosan rájöttünk, hogy tévedtünk. Az orosz cári hadvezetés „a Murmányra" (murmanszki vasútépítés) szállíttatott bennünket. Egy7 ideig dolgoztunk. Majd a cinga (skorbut) legyengített bennünket. Dolgozni nem tudtunk. Ázsiába. Taskent környékére dobtak át bennünket. — Hogyan lett vöröskatona Péter bácsi? — Toboroztak a lágerben. Elmondták a vörös elvtársak, hogy mit akarnak. Beálltam közéjük. Bejártam fél Ázsiát. — Taskent. Orenburg, Omszk, Tomszk. Kizil-Arvát — harcaink színhelye. De űztük az ellenséget a perzsa határ közelében is. — Kire emlékszik Péter bácsi harcostársai közül? — Sajnos, nagyon kevésre. Arcukat ma is látom, tetteiket is, de a nevüket nem tudom. A parancsnokom Iván Ivánics felesége volt. A férje a gyalogságnál vezetett egy egységet. Ezek szerint Péter bács> nem gyalogos volt. — Nem. Én lovas katona voltam, huszár. A parancsnokunk, ő volt az igazi asz- szonv. Nem félt a halált': sem. Jobban megülte a lovát, mint egyik-másik kozák. Ha meg kardot rántott, akkor egyenesen félelmetes volt. Egyikünk sem volt bátrabb nála. A legktgyetle- nebb harcokból is győztesen tértünk vissza. A fehér hordák féltek még az árnyékától is. Nagyon szerették volna elfogni. Ez azonban sohasem sikerült. Péter bácsi a forradalom előtt, mint hadifogoly, egy ideig munkán volt. A forradalom után még visszatéri régi gazdájához? Miért? — Igen. visszamentem. Érte. Olgáért, Olga Mitro- vicsért, a feleségemért — mutat a heverő szélén ülő, ukrános vonásait ma is tartó nénire. Megszerettük egymást. És ő eljött velem Magyarországra. A szülei ellenezték. ök nagyon gazdagok voltak. Több száz gvesztja tinával a hátuk mögött. Ér pedig nagyon szegény. 1921- ben Leningrad. Stetin — Csóton keresztül a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt érkeztünk haza. A csóti gyűjtőtábort én különösebb vallatások nélkül IEGYZET Kedv — újításra A Konzervipari Tröszt vállalatai októbert nyilvánították ez évben újítási hónapnak. A megtartott ankétok, megbeszélések elsődleges ’ feladata az újítások számának növelése volt és olyan gyorsított eljárás bevezetése, amely léhetővé teszi, hogy a benyújtott ötleteket minél hamarabb elbírálják, értékeljék. Az újítási hónap legkézenfekvőbb eredménye a Nyíregyházi Konzervgyárban 15 új ötlet. 21)—25 nap alatt. Összehasonlításként még egy adat: volt olyan év, amikor a benyújtott újítások száma még a tizet sem érte el. A mostani, rövid idő alatt is értékes, széles skálát érintő javaslatok. ötletek és komoly újítások érkeztek a bizottság elé. Az értékelést is megkönnyítették — néhány napos határidőt szabtak az elbírálásnál. A munkák az újítási feladattér)' alapján készültek, úsztam meg. Itthon viszont a csendőrség mint vöröskatonát tartott számon. Éveken keresztül kellett jelentkeznem a csendőrőrsön. Vaján nagy feltűnést keltett a magát sokszor koldulásból tartó család fiának. Pataki Péternek a hazatérése. A község lakói még ma is elevenen emlékszenek a hazatérés napjaira. Pataki Péter, a faluszéli viskó lakója magával hozta a földig bíborba-bársonyba öltözött feleségét, az ukrán bojár lányt. — Olga néni, — mert. így tiszteli az egész falu — nehéz volt-e megszokni az új környezetet? — Nagyon nehéz. Hihetetlenül szegények voltunk. De ment az én uram aratni, dolgozni a gazdagok földjére, hogy ne éhezzünk, hogy legyen valamink. Jöttek a gyerekek. Beteg lettem. Kétszer operáltak. — Volt-e valaha valamilyen magyar igazolványa Olga néninek? — kérdezem anyanyelvén, ukránul melyet még ma is tisztábban beszél, mint a magyart. — Nyet. Nem volt. De nem is igen volt arra szükség. 1946-ban. a harcok után jártunk sokat Pestre. Ekkor találkoztam az orosz katonák között vetetlenül az elsősorban műszaki-technikai jellegiek. Az értékelők a vállalat műszaki' fejlesztési csoportja és egy öttagú bizottság. mely tagjai között az újítást megvalósító terület vezetője is helyet kap. Ugyancsak a fejlesztési csoport támogatja azokat az újítókat is, akik elgondolásaikat nem mindig tudják kivitelezni. A rajzolástól kezdve a legapróbb számításokig — anyagi hozzájárulás nélkül — segítséget nyújtanak. De nem titok a pénzügyi elismerés sem — a feladattervben ismertetett javaslatok mellett a jutalmazás összege is szerepel. Az újítómozgalom — sok adminisztratív akadályt megszüntetve — újabb lendületre kapott. Sok még a megoldatlan, korszerűsítésre váró feladat. Elsősorban ott kell változtatni, ahol még mindig jelentős kézi erőre vannak utalva. Balogh Júlia égjük unokatestvéremmel, aki akkor itt szolgált Magyarországon. Később elte, vesztettük egymást, így nagyon keveset tudok Kijev- ről, szülőföldemről, esetleg élő rokonaimról. — Hogyan alakult sorsuk a felszabadulás után? — A felszabaduláskor tói. mács voltam a harcoló orosz csapatoknál. Ahogy indult az élet, úgy kaptam munkát. Elsők között léptem a termelőszövetkezetbe. Kint tagja voltam az orosz kommunista pártnak. Párttagságomat is elismerték. Szép nyugellátásban részesülök. Ma is eljárok a szövetkezeti meg a párttaggyűlésekre. Sokszor bánt, hogy az ilyen magamfajta öregek már csak keveset tudnak segíteni a munkában. (Több százra tehető megyénkben azoknak az idős elvtársaknak, egykori vörös, katonáknak száma, akik az I. világháború idején orosz fogságba estek, majd vöröskatonaként 1917 és 1921 között részesei voltak a forradalom végső győzelméért vívott harcoknak. Idős koruknál fogva egyre ke vese b. ben maradnak. írásunkkal az élőket köszöntjük, s az elhaltak emlékének tisztelgünk.) Stgér IMM
