Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-25 / 278. szám

wn. nrn&ri*ér 5S; ■Jfvr *"r *? *(5 8 oldal t Az utas jár jól PANYOLÁRÖL VÄSA- ROSNAMÉNYBA mentek, hogy segítsék ki őket, egy kilométer hosszú utat kell építeni. Az Ut- és Vasútépítő Vállalat építésvezetősége el­vállalta a munkát, egy hó­nap alatt elvégezte. Még a fehérgyarmati tanácselnök is járt Vásárosnaményban, hogy építsenek nekik utat. Pedig helyben is van út­építő cég. a megyei közúti építő vállalat éppen Fehér- gyarmaton épített nagy ke­verőtelepet az árvíz után megrongálódott úthálózat felújítására, a környéken megvalósítandó útkorszerű­sítések kiszolgálására. Nyír­egyházán viszont a városi tanács éppen a közúti építő­ket bízta meg a Tanácsköz­társaság tér útépítésével, miközben a városnak a ta­nácsi építőipari vállalat sze. mélyében „saját” vállalata is van, amely útépítéssel fog­lalkozik. Ugyanakkor ez a vállalat nem a városban, hanem a megye több közsé­gében épít utat. A felsorolás tovább is tarthatna, de már az eddig említettekből is kitűnik, van elég vállalkozó az út­építésre, mindenki azt a kivitelezőt keresi meg. ame­lyik — szerinte — határ­időre és jó minőségben épít. Mit hoz ez az úton köz­lekedő embernek? Egész biztosan csak jót, hiszen a minőség javulása, a gyors, időre elvégzett munkák ke­vesebb bosszúságot adnak, megkönnyítik a közleke­dést, a szállítást. És hogv fogadják a kivi­telezőket? Vegyes érzel­mekkel. Kétségtelen, hogy annak, aki eddig monopol- helyzetben volt, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alaoon építhette az utakat, válo­gathatott a megrendelések között, most nehezebb át­alakítani a gondolkodást, hogy versenyben kell meg­küzdeni a beruházói piacért. Jó példa erre a közúti építő vállalat, amelyik a vásá- rosnaményi konkurrens ki­vonulására számít, ezt veti fel minden fórumon, még azt is megemlítve, hogy nem a közlekedési, hanem az építési tárcához tartozik a vállalat, így a tárcára néz­ve káros szabolcsi jelenléte. Pedig — és ez a második, a gazdaságirányítás mai rend­szerét képviselő álláspont — a KPM illetékesei még a múlt évben leszögezték sza­bolcsi útjuk során, hogy az ésszerű, a szocialista ver­senyt támogatják, hiszen a1 fogyasztó, jelen esetben az úton közlekedő ember ér­dekeit kell nézni elsősorban aki a legkisebb költséggel a legjobbat akarja. EZEK UTÁN NEM ART röviden vázolni megyénk útépítési helyzetét, a kivite­lező vállalatokat és a meg­rendelőket. A közel kétezer kilométeres állami úthálózat fenntartásáról, felújításáról a megyei közúti igazgatóság gondoskodik. Jövőre is kö­zel 300 millió forint érték- i ben ad megrendelést. Itt a nagyobb munkák közé tar­tozik a 4-es út korszerűsí­tése — ennek egy részét Betonútépítő Vállalat kis- várdai főépítésvezetősége végzi, a Hídépítő Vállalat a rakamazi ártéri hidakat építi, az Ut- és Vasútépítő Vállalat a Vásárosnamény és Záhony közötti „almaút” korszerűsítésében vesz részt, de a kivitelezés kétharmadát a közúti építő vállalat kap­ja. A városi és községi ta­nácsok jövőre 47 millió fo­rint központi keretet kap­nak útéoüésre ez az összeg másra fel nem használható Itt a kisebb javításokba be­segítenek a tanácsi költség- vetési üzemek is. ezeknek a kaoacitása viszont nem számottevő, még az évi 20 millió forintot sem éri el összesen. A tsz bekötő utak éoítésére szintén jelentős az állami támogatás, ennek mértéke évente változik, de több tízmiliós nagyság- rendű. Ha a fenti számokat ösz- szehasonlítjuk a kivitelezők kapacitásával. akkor egy kevés többletkapacitásról beszélhetünk. A legnagyobb szervezet, a közúti építő vállalat évente 220—250 milliós útépítésre képes, ennyi megrendelése az utób­bi időben mindig volt, a jövőben is várható. A be­tonútépítő és a hídépítő vállalatok csak egy-egy cél­jellegű munkára települtek a megyében, elvégzése után máshová mennek építeni. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az ugrásszerűen megnövek­vő, majd ugyanúgy lecsök­kenő központi, országos programoknak a megvalósí­pokban mindhárom gépen végrehajtották az üzempró­bát. A nagyobb állomásokra várhatóan elegendő meny- nyiségű ipari sót és homo­kot helyeztek készenlétbe a hó olvasztására, illetve a peronok síkosságának meg­szüntetésére. A pályafenn­tartási szolgálat dolgozói nagyobb részt már elhelyez­ték a vasúti pályák ve­szélyeztetett részei mellett a hóvédő műveket. Megszervezték az igazga­tóság területén a készültsé­tása nem a megyei vállala­toknak való, éppen a válto­zások miatt. A költségveté- a • si üzemek pedig csak a kisebb javításokra vállal­kozhatnak, hiszen a gép­parkjuk, szakmai felkészült­ségük nem teszi lehetővé nagyobb munkák végzését. Az említett, az egyensúly felé haladó tendenciák el­lenére a kivitelezésben még mindig tapasztalunk ellent­mondásokat — néha egy vállalaton belül is. így a KÉV-nél a Nyíregyháza környéki útéoítések minő­sége jóval jobb. mint a szatmári részé, pedig je­lenleg éppen oda koncent­rálódik a nagyobb súly, és meglepő, hogy például a kiemelt Mátészalka és Ti- szabecs közötti útéoítésné’ tudják kevésbé tartani a határidőket. MINDEZ NEM ZÁRJA KI. hogy az útépítéssel foglal­kozó vállalatok között ki­alakult verseny a szocialista elveknek megfelelően ala­kuljon. Példa erre. ko*v a kisvárdai keverőtelepről mások is vásárolnak építő­anyagot. mert így olcsóbb, mint a távoli szállítás. A közúti építők az utóbbi idő­ben már árkedvezményt is adtak, bizonyítva, hogy a következő időben is meg akarják tartani a megren­delőt. A minőség javulása szintén azt jelzi, hog” szá­mon tartják: ha az egyik nem dolgozik jól. akkor a másik kapja a megbízást. És ennek az egyensúlynak, az így kialakuló verseny­nek a győztese az utas. a szállító, aki jó úton közle­kedhet. Lányi Botond ségében közlekedik néhány kályhával fűtött szerelvény. (Várhatóan 1973-ban ezeket is kivonják a forgalomból.) A vezetők szinte naponta ellenőrzik a vonatok és a várótermek fűtését. A fűtés esetleges elmaradásáért fe­lelős vasúti dolgozót — ha nem műszaki hibáról van szó — íegyelmileg vonják felelősségre a vasút vezetői. (n. L> Télre készül a MÁV Hogyan készül a MÁV a télre, hófúvások esetén szá­míthatunk-e a tavalyinál jobb közlekedésre? — kér­deztük telefonon Békési. .Re­zsőtől, a debreceni vasút- igazgatóság helyettes veze­tőjétől. Válaszában elmondta, hogy az igazgatóság a kö­zelmúltban részletes intéz­kedési tervet dolgozott ki Hajdú és Szabolcs megye téli forgalmának lebonyolí­tására. A tervnek megfele­lően Debrecenben és Zá­honyban nagy hatósugarú hóolvasztó gépet, Nyíregy­házán pedig Kiima típusú hóeltakarító gépet helyeztek készenlétbe. Az elmúlt na­gi szolgálatokat. Nagyobb hófúvás esetén az igazgató­ság vezetői vasúti mérnökök bevonásával irányítják a hóeltakarítást és a forgalom lebonyolítását. Ha a hófuvá. sok eltakarításával a vas­utas dolgozók nem tudnak megbirkózni, akkor az igaz­gatóság a már kijelölt honvédségi alakulatok se­gítségét kéri. Ha a szükség úgy kívánja — egy előzetes megegyezés szerint —, a városi és a községi taná­csok is segítséget adnak a hóeltakarításhoz. Az igazgatóság ebben az évben 5 modem „önfűté- ses” szerelvényt kapott, így már csak Mátészalka tér­A diplomatanyelv Mindig áhítattal vegyes borzongással, mint valami titkos szekta titkon kihall­gatott varázsigéjének szöve­gét, úgy hallgattam, ha vé­letlenül hozzájuthattam egy kis diplomatanyelvhez. A „magas felek”; „a nézetek tisztázása...”; „egymás ál­láspontjainak jobb megérté­se...”; „a kölcsönös megér­tés légkörében...” — és tár­saik főhajtásra késztettek, s késztetnek ma is. A fogal­mazás magas röptűsége, sa­játos stílusa, remekbe sike­rült fölényessége, meggyőző ereje —, ez az ami hiányzik mindennapi életünkből, et­től szürke és sivár a min­dennapi élet, e nyelv híján válnak brutálissá az embe­rek és alantassá egymáshoz intézett szavaik. Éppen ezen tűnődtem az utcán baktatva és még a pardont sem tudva kimonda­ni. hogy tűnődés közben vé­letlenül behatolást követtem el egy embertársam oldalá­ba. amikor egy pofon kísé­retében a következő meg­jegyzést nyújtotta át ulti­mátum formájában: — Marha! Miután a pofon és az in­kriminált megjegyzés szinte azzal egyidőben hangzott el, hogy véletlenül az említett behatolást elkövettem, két­ségeim sem lehettek két dolgot illetően: a) a „mar­ha” megjegyzés annak szólt, aki a pofont kapta; b) a pofont én kaptam, tehát az illető embertársam engem nevezett marhának. E kétségkívül bonyolult, de általam mégis zseniáli­san megoldott logikai fel­adat végére jutván és nem felejtv.én el iménti töpren­gésem. ily szavakkal for­dultam az engem meggon­dolatlan cselekedetével testi mivoltomban, átmenetileg megsértett Magas Félhez (volt vagy 160 centiméter); — Uram, az ön tette ki­meríti a meggondolatlan és durva visszavágás kritériu­mát Miután én viszont a békés egymás mellett élés. a kölcsönös megértés, az egymás érdekei legmesz- szebbmenő tiszteletben tar­tásának elve alapján állok, s nem utolsósorban mély­ségesen elítélem a kölcsönös beavatkozás minden fajtá­ját, engedje meg. hogy fi­gyelmeztessem tettének sú­lyára. Természetesen, vélet­len ütközésem feletti saj­nálkozásomat kifejezni el nem mulaszthatom, ám ez a véletlen és igazán jelen­téktelennek tűnhető incidens az én sajnálkozásom kifeje­zésével megoldást nyerhetett volna, ha ön nem ragadtat­ja magát nyílt és durva ag­resszióra. Uram, még min­den lehetőség adott, hogy A nyíregyházi repülőtér hangárjában akkor is serény munka folvik, amikor a vá­ros légterében egye len gép sem gyakorol A repülőgépes növényvédő állomás műszaki bázisa működik itt. A PZL 101—A típusú gépek úgynevezett holt felületének, —szárny, vezércsíkok és kormánymű — nagyja, .ását végzik. (Hammel József felvétele) NEM MINDEN FELADAT NÉPSZERŰ A papi liákárasszony Beszélgetés faluról, tanácsról, örömről, gondról Szó ami szó: remek asszony. Ezt még azok sem vitatják, akik hivatali ügy miatt néha összekoccannak vele. De re­mek volta ellenére beszélge­tésünk során mégis vétett egy hibát. Elszólta magát. Elmondta ugyanis, hogy már 18 éve dolgozik a tanácsnál. Ha nem mondja, alig hiszem többnek a korát. Mészáros Andrásné tanácstitkár mo­solygós, derűs, határozott és tekintélyes ember. Minden'iit ismer — Amikor először esket­tem itt a faluban, a szertar­tás végén idejön hozzám az egyik néni. Azt mondja: — Te Irén, oszt érvénves ez, hogv te csináltad? Különö­sebben nem csodálkoztam. Itt Papon én voltam az első női vezető, különben is ide­való vagyok, így hát nem va­lami nagy tekintéllyel k°zdő- dött a pályafutásom. Aztán lassan megfordult itt csak­nem mindenki az irodámban. Igyekeztem mindig embersé­gesen, de igazságosan is in­tézni. így aztán lassan elfo­gadtak. Jönnek az ügyfelek. Van, akinek csak „jányom”, más­nak elvtársnő, van, aki Irén- kének hívja, a falu kis kerti házikói higiéniájának nem hivatalos őre egyenesen nagyságosnak szólítja. Mióta nagyobb a hatáskör, még többen keresik. Anyakönyvi ügy, munkakönyv, telekvá­kifejtse ön is álláspontját, hogy a köztünk lévő átme­neti és nem súlyos konflik­tust a tárgyalások síkjára helyezzük. Hajlandó vagyok tárgyalni. fejtse ki ön is álláspontját, tisztázzuk né­zeteinket, hogy a kölcsönös megértés légkörében, egy­más testi határainak tisz­teletben tartásával folytas­suk tovább útjainkat, test­részeink épségben tartása érdekében... — Menjen a fenébe, hü­lye fickó! — mondta a 160 centi Magas Fél, minden diplomáciai nyelvet félre­téve. aztán könnyed gyor­sasággal még belém rúgott kétszer és fölényes léptek­kel távozott. A nyomorult. Az ostoba fickó! Megállj, az anyád! Milyen hülye is vagyok, tényleg! Legalább jó szájon kantam volna én is, hogy különbséget tudott volna tenni a nyílt tárgyalások szelleme és még ma is ha­tásos jobbtenyeresem között1 Gyurkó Géza sáriás, eltartási szerződés, adó, pénzügyi kérdések, is­kolai, óvodai gondok, klub, szabálysértés mind ott köt ki nála. Naponta 10—14 embert hallgat meg türelemmel, dönt, intéz, javasol, tilt, segélyez és büntet. — Nos, ezt a szabálysérté­si dolgot nem szeretem. Sze­rencsére nem sok van, évi 4—5. Most volt a rekord, 15. A száj- és körömfájás miatt. Volt, aki kiengedte a kutyát, disznót. Ez büntetendő volt. Ki is szabtam 200-tól 500-ig néhány büntetést. Volt, aki csendesen fogadta, volt, aki életveszélyesen megfenyege­tett, mások meg duzzogtak. Nem minden feladat népsze­rű, hiszen valaki vagy rokon, vagy ismerős, vagy szomszéd, vagy volt szomszéd. De hát mindez nem lehet döntő. — Reggel fésülködés köz­ben kopognak. Itt lakom a tanácsházán, hamar megtalál­nak. Szóval kopognak, jön az ügyfél. Leül. Meghallgatom. Tanácsot kér. Mondja, magá­nak lenne szíve azt mondani, jöjjön később? Szombat. Este kopognak. Szabadságos kiska- tonák. Pecsétet kérnek a papírjukra. Megyek, intézem. Éjszaka verik az ablakot: — Titkár néni, szül az asszony. Telefonáljon már a mentőért. Tűz van. Éjjel is veszem a kagylót. Vasárnap főzök. Jön az egyik bácsi: — Irén, gyere már, kinn a malac a határ­ban. (Akkor még zárlat volt.) Odaadom a kanalat a fér­jemnek, megyek. Minden es­küvő szombaton délután van, itt is így a szokás. Ne gon­dolja, hogy ez panasz. Talán más életet el se tudnék már képzelni. Persze nemcsak ez a titkár­asszony élete. Van bizony sok óra, amikor asztala mel­lett töpreng, hogy vajon ho­gyan is alakul a falu jelene, jövője. Pár forint híján két­millió forintból gazdálkodik. Mi mindenre kell ez a pénz! Munkabér, tatarozás, segélye­zés, villamosítás, járda. Keíle- ne több az iskolának, bizony az óvodának is elkelne vala­mi. Tények és számok — Jó évet zárunk az idén. Bevételeink fedezik az ösz- szes kiadást. Ennek egyit oka. hogv az idén már befi­zette adóját a tsz is, mégpe­dig a tavalyi elmaradásával együtt. Igv aztán az adók, a gépjárműadó, a községfejlesz­tési hozzájárulás, a költségve­tési keret, meg egy külön ösz- szeg a járástól sok minden megvalósulását tette lehető­vé. Felújítva, készen a poli­technikai műhely, az iskolád ban, épült egy kmb-s iroda, került pénz a régi iskoláié felújítására, létesült itt egy gázcseretelep, 101 ezer fo­rintért hosszabbítottuk meg a villanyhálózatot. Kiderül aztán, hogy volt egy igenis mai jellegű mun­ka a faluban. Különleges va­lami, megérdemli a szót. Ar­ról van ugyanis szó, hogy a faluban egy kilométeres sza­kaszon ki kellett cserélni a villanyvezetéket. Oka: nem bírta a terhelést. A villamo­sítás óta annvi háztartási gé­pet, rádiót, tévét vettek az emberek, hogy a drót már nem tudta szállítani aa áramot. Amolyan második fa­luvillamosítást jelent ez, ai megnőtt igény és lehetősig felgöngyölíti a régi vezeté­ket. — Ez igaz, és ennek örü­lünk. Gondolja el, a kétezer lelkes Papon, ahol mintegy 500 család él, ma háromszáz házban van már gáztűzhely, A lakások berendezése olyan, hogy minden kritikát kibír. Jómódú község vagyunk, pe­dig valamikor itt cselédek él­tek. Jó a szövetkezet is, a 110 forintos munkaegység mindent bizonyít. A O M 99 99 i A jovcrol Közel a város, Kisvárda, lassan talán magába szívja Papot is. A községben ezt tudják. És valahogyan úgy van: nem akarnak készületle­nül menni e házasságba. Sok minden kellene még. Korsze­rűbb iskola, jobb óvoda, mo­dernebb közlekedés, jobb el­látás. A termelőszövetkezet csak mértéktartó módon se­gít bele ebbe a törekvésbe. Igaz. adózik, de mennyi min­dennel segíthetne a község lakosságán, volt^kéopen tag­ságán! Itt még van front, amit át kell törni. Szeretné­nek minden szemnonthól ren­dezett. jó alapokkal kancso- Iódni ahhoz a fejlődéshez, ami maid a városiasodáshoz nyitja meg az utat. A titkárasszonyt munká­jával hagyom. Készül a szom­bati négy esküvőre. Számol­ja a boradó várható ösz- szegét. Aláírja a sza­bálysértési határozatot. Elő- készü! a következő vb-re. Közben csak úgy, egy percre betévedt ügyfelét hallgatja és gonddal-örömmel várja, hogy az új hatásköri jegyzékből megtudja, mit kell majd ten­nie a jövőben. Két gyerme­kéhez hasonlóan ő is tanu’ás- ra készül, hogv a tané—ka- démia 3 és fél éve utár üra,’ még jobban szolgálhass- -öz. sége népét. Akik közül '• is indult, akikkel együtt él örömben, gondban. Bur geiz

Next

/
Thumbnails
Contents