Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-25 / 278. szám
t. ciMaí KSLET-MÄGYARORSZAfS 1972. november 99. Szülők fóruma FIATALOK Sil FIATALOK gg FIATALOK Sí FIATALOK jg! FIATALOK. Túlterhelés * m mm t mm r r f es különórák Nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy szükség van-e a különórákra és az iskolán kívül szervezett elfoglaltságokra való buzdításra. Inkább azt lehet mondani, van akinél nélkülözhetetlen lenne, s van akinél gondokat okozna az ilyesfajta ösztönzés. Itt van a tanulói túlterhelés — manapság jogosan sok szó esik róla. Ennek sok összetevője van. Közrejátszanak benne a túlzott tantervi követelmények, a maximalista tankönyvek, a kiforratlan tanári módszerek, a szaktárgyi sovinizmus különféle megnyilvánulásai. És hozzájárulnak a túlterheléshez a gyerekek képességeit, érdeklődési körét figyelmen kívül hagyó szülői ambíciók is. Szinte mindenki tud példát említeni saját ismeretségi köréből is arra, hogy esetenként milyen sokféle különórát, tanfolyamot, szakkört és otthoni munkát raknak a tanulók vállaira. Nos, számukra nyilvánvalóan az lenne a hasznos, ha csökkentenék kötött elfoglaltságukat, s több Időt hagynának szórakozásukra, a játékra, a pihenésre. A másik oldalon pedig ott van a gyerekeknek egy meglehetősen széles köre, akik az iskolai órák után teljesen szabadon gazdálkodnak az idejükkel, akiket a szülők egyáltalán nem ösztönöznek önművelésre, az iskola nyújtotta ismeretek bővítésére, ök általában saját lehetőségeikkel és képességeikkel sincsenek tisztában. Pedig lehet, hogy egészen kis rávezetéssel, bizonyos ismeretkörök felvillantásával is felébreszthetnénk érdeklődésüket, kibontakoztathatnánk tehetségüket. Nagyon fontos, hogy ezeknek a diákoknak lehetővé tegyük a különórákat, a szakköröket, a tanfolyamokat. És hasonló a helyzet az otthoni munkával is. Egyikmásik gyereknek annyi teendője van a szülői házban, hogy még a rendes tanulásra sincs ideje, s közben szép számmal akadnak olyanok, akik semmit sem csinálnak, akiknek még a cipőjüket is kitisztítják, a táskájukat is bekészítik. A munkában, miként a tanulásban is, meg kell találni a helyes arányokat, az egészséges terhelés mértékét. Mert valljuk, hogy a gyereket terhelni kell, de nem túlterhelni. A tudást nem adják ingyen, ahhoz mindig fáradtsággal lehetett hozzájutni, s a mértékkel megkívánt otthoni munkára is szükség van az erkölcsi és jellembeli alapok felépítéséhez. De ha túlságosan sokat kívánunk a gyerektől, éppen az óhajtott fejlődésében akadályozzuk meg. Itt is érvényes: aki sokat markol, keveset fog. A Művelődésügyi Minisztériumban most dolgoznak a szeptemberben érvénybe lépő tananyagcsökkentésen. Már ez is jelentősen mérsékelni fogja a tanulók túlterhelését. Nem lenne szerencsés, ha az így nyert időt azok a szülők is különórákra, s egyéb kötött elfoglaltságokra fordítanák, akik eddig is sokat követeltek gyereküktől. A speciális érdeklődés kielégítésére a különböző irányban megnyilvánuló tehetség fejlesztésére — a párthatározatnak megfelelően — hamarosan hozzáfognak a fakultatív tárgyak rendszerének kidolgozásához. Segíti majd a mai feszültségek csökkentését az átlagosztályzat tervezett eltörlése is, hiszen az óhajtott pálya eléréséhez nem kell minden áron az összes tárgyból „hajszolni” a jó jegyeket. A tisztességes tanulásra persze továbbra is szükség lesz, de a diákok azokra az Ismeretkörökre és tantárgyakra koncentrálhatják majd figyelmük és energiájuk zömét, amelyekhez nagyobb a vonzódásuk, s amelyekben várhatóan nagyobb sikereket érnek el. Külön kell megemlíteni, hogy a szellemi és a fizikai terhelés összhangjáról is gondoskodni kell. Vannak gyerekek, akik a tankönyveken kívül mást nem is olvasnak, s akadnak olyanok is, akik állandóan a könyvek mellett ülnek, s csak nagyritkán mennek pajtásaik közé játszani. A szülők feladata, hogy ezeken az egyoldalúságokon változtassanak. S még valamit: hasznos, ha a különórák és az egyéb iskolán kívüli elfoglaltságok megszervezése előtt megkérdezik a szülők a nevelők véleményét. Ök jól ismerik tanítványaikat, látják milyen jellegű az érdeklődésük és milyen mérvű a tehetségük. Az ő tanácsaikkal tehát elkerülhető, hogy ráerőszakoljunk saját gyerekünkre olyan öbbletmunkát, ami inkább ártana, mint használna. Tóth László Kukoricafosztás Száll az este, a piros, az ajkakról dal fakad. A legények, leányok kukoricát fosztanak. Kukoricahéj suhog, pattog a tűz, a vidám. Jókedvű most a legény, jókedvű most a leány. Jár a kezük szaporán, elhallgat a nótaszó. Mesélni kezd valaki, a mese oly csillogó, ügy csobog a szép mese, mint mikor a kis patak lefut a kék hegyekről a mély völgybe álmatag. A világra éj borul. Ezüstösen gyűl a hold. Bevégezték a munkát, amíg a szép mese szólt. Subát vesz fel a legény, meleg kendőt a leány. S elcsendesül az élet, kinn a végtelen tanyán. ölbey Iréa TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Némán sír! 7. Szürkefém. 8. Sértetlen. 9. Lárma. 11. Vonatkozó névmás. 12. OBÓV. 14. Romániai nagyváros. 16. A ház építőköve. 18. Vízsodor. 20. A vízszintes 1. folytatása. 21. Hamis. 22. Szeszes ital. 24. ...és kontra. 25. Árasztá. 27. Fut. 28. Azonos mássalhangzók. 29. A burgonya is ez. Függőleges: 1. Közel-keleti nép. 2. Római 505. 3. Fogoly. 4. Kerti szerszámmal dolgozik. 5. Beszédre képtelen. 6. A vízszintes 20 folytatása. 10. Nem rosszat. 11. Menyasz- szony. 13. öreg. 14. Talp közepe! 15. Nótázó. 17. Masina. 19. Tuskó. 21. Elektromosság. 23. RTK. 24. Foszfor, nitrogén, urán vegyje- le. 26. Állami Könyvterjesztő. 27. Igazgató rövidítése. Megfejtendő: Október 30- hoz fűződnek az ...vízszintes 1, 20, függ. 6. Máit heti megfejtés: Vásárhelyi Pál emlékműve Ti- szadob község határában hirdeti a Tisza-szabályozás nagy tettét. Könyvjutalmat nyertek: Széli János Záhony, Gazdag Zsolt Nyíregyháza, Ács Miklós Levelek, Czirják Csaba Magy, Deák Gyula Nyíregyháza. pesti séta Jancsi kis testvérét, Pirikét Budapest két közismert szórakozóhelyére vitte el. Hogy hová? Azt megtudjátok a vízszintes 1. és 41. sorokból. VÍZSZINTES: 8. Eszes. 9. Mérkőzésvezető. 11. Fanyar erdei gyümölcs. 12. Elek. 14. Fél mondat. 15. Római 950. 16. Pállal együtt emlegetik. 18. Nitrogén és oxigén vegyjele. 19. Növény. 20. Tova. 22. Tea betűi, keverve. 23. Vissza: lengyel származású magyar honvéd- tábornok. 25. Vissza: gyümölcs. 26. Árusít. 28. Rag. 29. Varjú teszi. 33. Tetejére. 34. Török férfinév. 36. ÓÉV. 37. Egyik oldal. 38. Férfinév. 40. Szomszéd ország fővárosa. FÜGGŐLEGES: 1. Bákom ikerszava. 2. Ka- cat. 3. Eles. 4. Pohárba önt. 5. Kutya. 6. Versvégződés. 7. Királyi szék. 8. Északi főváros 10. Az 1707. évi nevezetes országgyűlés székhelye. 12. Folyadék. 13. Alá. 16. Kis folyó. 17. Reszket. 19. Felfelé. 21. Talál. 22. Magyar lé- ' gitársaság, névelővel. 24. Gyümölcs. 25. Fogoly, névelővel. 27. Lásd betűi keverve. 30. Fa része. 31. Nem reád. 32. Véd. 35. Ilona becézve. 37. Fizetés. 39. Juttat. 40. Rag. H-JTíd urep-!A -.saifajSaiM Mókus Akármit mondanak a kecskének, bármit kérdeznek is tőle, mindig csak így válaszol: Mek-mek. Ha például azt kérdeznék tőle, hogy merre visz az út Kukutyin- ba, ő azt mondja: mek-mek. Ez jelentheti azt, hogy: Erre, erre egyenesen, azután balra, később meg jobbra. De azt is jelentheti, hogy: Nem tudom. Ha megkérdezik, hogy mennyi az idő, a kecske mek-mekje azt is jelentheti, hogy most van a Nap lemenőben, de azt is, hogy most van feljövőben. Minden attól függ, hogy milyen hanghordozással mekeg. Aki tud a kecskék nyelvén, az mindig megérti, hogy mit akar kifejezni ez a jámbor fűevő, bokorrágó jószág a mek-mek hangokkal. Volt idő azonban, amikor a kecskék nem voltak ilyen szűkszavúak. Nagyon is bőbeszédűek voltak: hosszasan, körülményesen adták elő a mondanivalójukat, mint ahogy az egy olyan tudós külsejű lényhez illik, aki szakállt is visel. Hogyan szoktak le a bőbeszédűségről, ezt akarom mostan elmesélni. Réges-régen, amikor még az evezős hajókat vitorlával, a vitorlásokat pedig evezőlapáttal hajtották, szóval igen-igen régen, de talán még annál is régebben az állatok királya, az oroszlán összehívta a szokásos évi nagygyűlést, amelyen valamennyi állat megjelenni tartozott. Éppen ezért az ilyen összejövetelek napját jó előre kihirdették, hogy a leglustább, leglomhább állat, a lajhár is idejében odaérhessen. Nem is késett el sohasem, sőt nagy igyekezetében sokszor ő volt ott elsőnek. A gyűléseken mindenki előadhatta a panaszát, kérelmét, s az oroszlán bölcs megfontolással igazságot szolgáltatott hatalmasnak és kicsinek egyaránt. így történt, hogy egy ízben a kecske is előállt a sérelmével. Kezdte pedig a mondókáját imigyen: — Felséges királyom, tizenkilencedik Leó úr! Kedves és nagyra becsült állattársaim !... Nagy az én panaszom, súlyos a sérelem, ami miatt szólásra kényszerültem jelenlétetekben, mondhatnám úgy is: magas színetek előtt. Amint tudjátok, távoli rokonom, Zerge Zénó, aki itt lapul meg közietek, a leghátulsó sorban, nagy lelki bánatot és tetemes anyagi kárt okozott nekem csalárd magatartásával. Tudnivaló, hogy Zerge Zénóval közösen egy hegyi legelőt örököltünk anyai nagynénikénk nagybácsikájá- tól, aki tavaly múlt ki aggkori végelgyengülésben, de az is lehet, hogy pákosztos- sága következtében, mert háziorvosa, Uhu Ubvl úr szerint egy szerencsétlen napon még a szokásosnál is jobban teleette magát kedvenc eledelével, kecskerágó fűvel. A megboldogult — nyugodjon békében! — hiteles végakaratának értelmében az örökrészünket tevő hegyi legelő közös tulajdonunkat képezi a zergei és kecskéi kor legvégső határáig. Tudnivaló azonban az is, Rogy Zerge Zénó a többi zerge módjára ott éldegél a magas sziklabérceken, a szédítő meredélyek között. Ravasz rokonom most azt akar jaj hogy én is odajárjak lege- , lészni, a már említett 'agat sziklabércek és szédítő meredélyek közé. Ki ne tudná azonban, hogy a magami aj- ■ ta jámbor kérődző jobban érzi magát megszokott tartózkodási helyén, a lankás dombok közé ékelt völgyben, híven a kecskék félős természetéhez. Ezért azt kértem másodunokatestvérem harmadunokatestvérétől, fent nevezett és alulírott Zerge Zénótól, hogy tartsa meg \ magának a hegyi legelőt egészben, nekem pedig szerezzen lent a völgyben egy 'ugyanakkora rétet, mint amekkora annak a magasla- \ ti legelőnek a fele. Így kívánja a jog és az iga-stg, nemde, tiszteletre és e- tetre méltó hallgatóim A kecske itt lélegzetűé ■ nyi szünetet tartott, csak éppen a szakálla rezgett-reme - gett még a nagy felindulás- e tói, ami az őt ért méltánti- talanság miatt vett erőt raí- ta. Csakhogy akkorára már : mindenki kifáradt a sok panasz meghallgatásában, legfőképpen az oroszlán, akinek nemcsak hallgatnia kellett a panaszokat, de a döntés is az ő joga és kötelessége volt a vitás ügyekben. .4. kimerült hallgatóság soraiban legelsőnek a mormota aludt el, aki tudvalevőleg amúgy is igen aluszékony természetű. De már az oroszlán is csak nehezen tudta nyitva tartani a szemét. Hogy a tekintélyén csorba ne essen, vagyis hogy a többiek szeme láttára el ne bóbiskoljon, végül is rárivallt a szegény kecskére, aki a pillanatnyi szünet után újból belekezdett a mondókájába. Meglepő fordulattal azonban nem ott folytatta, ahol abbahagyta. hanem visszatért oda, hogy Uhu doktor, a tudós hátiorvos milyen gyógyfürdőt és gyógyfüveket javain anyai nagynénikéje gyöngélkedő nagybácsikáiá- nak... — Elhallgass, kecske! — dörögte haragosan a király. — Ha nem veszed rövidebb- re a mondókádat, hiéna legyen a nevem, ha meg nem vonom tőled a szót!.,. Megértetted?! — Meg, meg — akarta mondani a megszeppent kecske, de ijedtében csak hebegni tudott. — Mefc, mek — makogta, s több szó nem is jött a szájára. De ezzel nem járt rosz- szabbul, mert a bölcs oroszlánnak ennyi is elég volt ahhoz, hogy igazságot tegyen. A kapzsi zergét kártérítésre kötelezte, s megparancsolta neki, hogy lent a völgyben adja ki a rokoni részt a panaszosnak. Azóta is ennyiből áll a kecske egész szókincse. Ha a kis kecskegidát a kecskeiskolában megkérdezi a tanító néni, hogy mitől olyan tápláló a kecsketej, a gida csak ennyit mond: mek-mek. A kecske tanító néni, aki a mek-meken kívül szintén nem beszél többet, ennyiből is meg tudja állapítani, hogy készült-e a kisgida, vagy pedig hanyag és l"?.'a volt, s ugrándozással tölt i az egész előző napját. Heves Ferenc Kicsi mókus-légtornász tölgyfa ágán mért hintálsz? — Nem hintátok, kedvesem. Ke:.yeremet keresem. Tölgyfa makkja, bükk makkja, mutatványom jutalma. Van öröm az odúban, ha a markom tele van. Gazdag Erzsi — Hullj csak havacska! így csiripel, gyorsan repülök fészkembe fel. Fű-paplanomat lehajtom én, hópihe fénylik szárnyam hegyén. — Hullj csak havacska, alszom is már, gallyból font seprűm holnap is vár! Tasnádi Varga Ev§ Mióta mekea a kecske? Sűrű pelyhekben hull-hull a hó, kis gallyal söpör Veréb anyó. Feje bekötve jó melegen, nehogy másnapra beteg legyen. Térül és fordul, csipog nagyot, jégvirágosak az ablakok. Hullj csak havacska...
