Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-25 / 278. szám

s. KELfff-MÁGYAttORSZAÍf T97S. novem’ber 3ft KOMMENTÁR: HELSINKI TANÁCSKOZÁS Nyegyelja: Felszólalt Rónai Rudolf, hazánk nagykő, ete A gif-sur- yvefte-i ház Egy kis vidéki ház képe bejárta a világsajtót. Arról az épületről , van szó, amelynek zsalugáteres ab­lakai mögött, iramodásnyira Párizstól, Gif-Sur-Yvette. ben a VDK—amerikai titkos tárgyalások mostani szaka­szát tartják. Úgymond, egy szemfüles riporter leste meg Le Dúc Thó-t, a VDK pári­zsi küldöttségének különle­ges tanácsadóját és Henry Kissingert, Nixon nemzetvé­delmi főtanácsadóját, amint gépkocsijaikkal megtévesztő manőverekkel tarkított ki­térők utón rátértek a bájo­san csengő nevű Gif-Sur- Yvette felé vezető útra. S közben mind riasztóbb, aggodalomra is okot adó hí­rek kergetik egymást Egyes amerikai lapok — mint ar­ról az Humanité pénteki száma írt — tudni vélik, hogy Kissinger már a kidol­gozott megállapodás lénye­ges pontjait is vitatja. Ne­vezetesen a Dél-Vietnamban állomásozó agresszív ameri­kai haderő kérdését fenye­geti. s azt a korábban ko­moly akadályt jelentő ál­láspontot hangoztatja, amely szerint a béke feltétele a „kölcsönös csapatvisszavo­nás”. Ez nem egyéb a lo­gikai bukfencnél. Washington — miközben egyszer már le is tett erről a képtelenségről — most igyekszik ismét egyenlőség- jelet tenni a szabadságukért, függetlenségükért és hazájuk egyesítéséért küzdő vietna­mi hazafiak, valamint az USA fegyveres erői közé. így vagy úgy, az idő sza­lad. Az október végi jó re­mények szertef oszlóban: a vietnami háború befejezésé­nek közelségébe vetett biza­lom lankad. S eközben bar­bár légitámadások érik újra meg újra a VDK lakott te­lepüléseit. Dél-Vietnam frontjain pedig heves csa­ták dúlnak. Emberek, érté­kek, családi otthonok és műemlékek pusztulnak. Va­jon számon tartja-e valaki, számolják-e Valahol, hogy október 31, a megállapodás aláírásának eredeti időpont­ja óta hány családfőt, fiút és unokát siratnak az árvák, a szülők, a nagyszülők? Nem, erről bizonyára ne készül statisztika. Legfel­jebb arról, hányadszor sur- í’an a delegátusok génko’ _ sora Párizs szívéből a kis Gif-Sur-Yvette felé. Jó remények: száz- és százmilliók renjénysége _ kí­séri útjukon a bennülőket. De a vietnami bombazáoo rok robaja, a sebesültek jajszava és a csaták ördö­gi moraja <*- sajnos — nem ér el Párizsig. Építői légkörben folyta­tódott Helsinkiben péntek délelőtt az európai biztonsá­gi és együttműködési konfe­renciát előkészítő nagykö­veti tanácskozás. A péntek délelőtti ülésen is a jelenle­gi tanácskozás munkarend­jével foglalkoztak. Megálla­podás született arról, hogy az elnök gyűjtse össze az eddig beérkezett javaslatok­ból mindazokat az eleme­ket, melyekben már kiala­kult az egyetértés és ter­jessze azokat összegezve a Henry Kissinger, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és Le Dúc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének kü­lönleges tanácsadója pén­teken is találkozott a francia fővárosban és egy óra hosz- szat tárgyalt — jelentették a hírügynökségek. A tárgyaló felek előzőleg azt közölték, hogy Kissinger és Le Dúc Tho pénteken nem ta­lálkozik. Hírügynökségek eb­ből a közlésből arra követ­keztetnek, hogy az újságírók zaklatásától akarták magu­kat megkímélni. A találkozó színhelyét is felcserélték, ez­úttal Choisy-Le-Roiban, Pá­rizs egyik elővárosában ta­lálkoztak. Nguyen Thi Binh, a DIFK külügyminisztere, a dél-viet­námi ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője pén­teken délután a francia fővá­rosban, a küldöttség reziden­ciáján fogadta a Béke-vPág- tanács küldöttségét, élén Ro­A kairói A1 Ahram szerint a (megszállt) Golan-fennsi- kon a helyzet robbanásig feszült, s most már nincs helye egyszerűen „rendkí­vüli feszültségről” beszélni. A lap damaszkuszi tudósí­tója úgy véli, ha az ellen­ségeskedések kiújulnának, a harc nem korlátozódna ma­gára a Golan-fennsíkra. E megjegyzés közelebbi értelmére ugyancsak az A1 Ahram világított rá egy másik helyen. Kiegészítés­képpen Zajjat külügymi­niszter és a nagyhatalmak diplomáciai képviselőinek találkozójához elmondta: a miniszter figyelmeztette a tanácskozás elé. Erre már péntek délután sor kerül, határozat azonban csak a jövő hét elejére várható, mert szombaton a tanács­kozás szünnapot tart. A péntek délelőtti ülésen csaknem húsz felszólalás hangzott el, köztük a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Románia nagykövete kért szót. Fel­szólalt hazánk helsinki mes Csandrával, a BVT el­nökével. Mint a DIFK küldöttségé­nek szóvivője beszámolt róla, Binh asszony tájékoztatta a BVT küldöttségét a dél-viet­nami helyzetről és a párizsi négyes értekezlet munkájáról. A DIFK külügyminisztere elmondta, hogy a saigoni re­zsim kíméletlen megtorlást alkalmaz mindazok ellen, akik a vietnami háború be­fejezéséről szpló megállapodás aláírása mellett foglalnak ál­lást. Mint mondotta, a Thieu- rezsim a dél-vietnami börtö­nökben sínylődő politikai foglyok fizikai megsemmisíté­sére készül. A Béke-világtanács küldött­ségének tagjai tájékoztatták Binh asszonyt arról, hogy a BVT mozgósítja a világ köz­véleményét: követelje, hogy az amerikai kormány szün­tesse be vietnami agresszióját és haladéktalanul írja alá a vietnami békéről szóló meg­állapodást. nagyköveteket, hogy - Egyip­tom kész eleget tenni szö- vetségesi kötelezettségeinek, ha Szíriát újabb agresszió érné. Az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánya, mint közismert kimondja, hogy a tagországok^ bárme­lyike ellen irányuló táma­dás a föderációt ért táma­dásnak minősül. Heikal. az A1 Ahram fő- szerkesztője, szokásos pén­teki vezércikkében azt mondja, Egyiptomnak ki kell törnie a jelenlegi zsák­utcából („sem béke, sem há­ború”) különben felemészti valamennyi erkölcsi és anyagi tartalékát. nagykövete, Rónai Rudolf is, aki rámutatott: számos kér­désben máris egyetértés alakult ki a tanácskozáson, s arra kell törekedni, hogy az ezekből adódó következteté­seket mielőbb általános elv­ként alkalmazzák. Állást foglalt egyes szervezeti kér­désekben, hangsúlyozva, hogy az előterjesztett javas­latok sok hasznos elképze­lést tartalmaztak. A pénteki ülés felszólalói általában egyetértettek ab­ban az elvben, hogy a nagy­követi tanácskozásnak egyetértéssel kell meghoznia döntéseit. Ilyen általános egyetértésnek tekintik, ha egy-egy javaslattal kapcso­latban nem hangzik el el­lenvetés. Hasonló vélemé"» fejeződött ki számos szerve­zeti kérdésben is, az eddig előterjesztett, s a szervezeti kérdésekre vonatkozó állás­pontok. így a francia és a román javaslatok bizonyos fokú módosításával, közelí­tésével. ENSZ-szocialista kezdeményezés Kilenc szocialista ország — a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongó­lia, a Szovjetunió és az Uk­rán Szovjet Szocialista Köz­társaság — közös kezdemé­nyezésükben javasolták, hogy az ENSZ közgyűlése vizsgálja meg az „Egyesült Nemzetek Szervezetének a gazdasági, kereskedelmi és tudományos­technikai. területeken az egyenjogú együttműködés fej­lesztésében való közreműkö­désről szóló nyilatkozatot”. A szocialista országok ja­vaslata értelmében az álla­mok közti ilyen jellegű együttműködés legfontosabb feladata a népek életkörül- ' menyeinek megjavítása, a teljes foglalkoztatottság bizto­sítása, a társadalmi fejlődés elősegítése, a gazdasági füg­getlenség megszilárdítása és a természeti erőforrások nemze­ti kihasználásának biztosítá­sa. J. V. Makejev, a Szovjet­unió képviselője felszólalásá­ban rámutatott, hogy e nyilat­kozat elfogadása hozzájárulna a békés egymás mellett élés alapelveinek gazdasági és jo­gi alátámasztásához és haté­kony garanciája lenne az or­szágok belügyeibe való be nem avatkozásnak, kölcsönös előnyöket és elkötelezettsége­ket biztosíthatna. Kissinger—Le Dúc Tho—Binh asszony—Romes Csandra Egyiptom—Szíria—Izrael A Brezsnyev-látogatás előtt A Nyegyelja című moszk­vai hetilap külpolitikai szemléjének nagy részét a magyar—szovjet kapcsolatok témájának szenteli a Leo- nyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség küszöbönálló ma­gyarországi látogatása al­kalmából. A szovjet—magyar kap. csolatok — írja Rogyionov, a cikk szerzője — a teljes né­zetazonosságra, a szocialista internacionalizmus megin­gathatatlan elveire épülnek. A népi Magyarország nagy­mértékben hozzájárul a Varsói Szerződés és a KGST megszilárdításához, a szo­cialista közösség egységének erősítéséhez, az európai biz­tonság és a világbéke biz­tosításához. A Nyegyelja rámutat: a testvéri szocialista országok kapcsolataiban egyre nö­vekvő szerepet töltenek be a szocialista gazdasági in­tegráció kérdései, s ennek meggyőző ( példái vannak a szovjet—magyar kapcsola­tokban is. A szovjet hetilap megemlékezik az alumíni­um—timföld megállapodás jelentőségéről. Az olefin­programról a szovjet kom­mentátor ezt írja: „Nagy­szerű, azt mondhatnám ele­gáns példája annak, hogyan egyesítheti két szocialista ország az erőfeszítéseit az integráció elvei alapján”. Rogyionov utal arra, hogy két-három évvel ezelőtt Ma­gyarországon még az „ole­fin” szót sem ismerték, ma azonban mindenki tudja, hogy az ötéves terv legna­gyobb beruházásáról, egy korszerű iparág, a petrolké­mia megteremtéséről van szó. A Nyegyelja végül meg­emlékezik az MSZMP Köz­ponti Bizottságának múlt heti üléséről, hangoztatva, hogy ez többek között ki­mondta : Magyarország min­den rendelkezésre álló esz­közzel a KGST komplex programjának sikeres vég­rehajtására fog törekedni. „A tárgyra tértünk” — kö­zölte az újságírókkal a SALT szóvivője a pénteki ülés után. A tanácskozást ezúttal az amerikai misszió genfi épüle­tében rendezték. Akárcsak a keddi megnyitó, a második megbeszélés is pontosan 95 percig tartott. A szóvivő az érdeklődő újságíróknak el­mondta még: „nagyon kedve­ző a légkör”. A most folyó .megbeszélések tárgya ismert: kidolgozni a stratégiai támadórakéták kor­látozásának átfogó szerződé­sét, amely majd a jelenleg öt évig érvényben lévő ideigle­nes megállapodás helyébe lép. Szakértők szerint ennek a végző szerződésnek tétő alá hozása az eddigieknél nehe­zebb Jfesz. Továbbra is a leg­nagyobb gondot az úgyneve­zett MIRV-rakéták, a több robbanófejet tartalmazó egyen­ként más-más célpontra irá­nyítható rakéták korlátozása és ellenőrzése adja. A genfi tárgyalássorozat egyik fő vita­témája nyilvánvalóan ez lesz. A jó légkörben kezdődött genfi szakaszról még annyi vált ismeretessé, hogy Szem- jonov szovjet külügyminisz­ter-helyettes és Smith ame-; rikai nagykövet, a két kül­döttség vezetője nagyon elé­gedetten nyilatkozott Bern­ben tett csütörtöki látogatá­sukról, amelynek során Nello Cello svájci szövetségi elnök fogadta a két dÍBlöIhatát. A SALT legközelebbi ölé-: sét keddeh délelőtt a szovjet misszió épületében rendezik. Rakétakísérletek November 25-e és decem­ber 31-e között a Szovjet­unió rakétahordozókat indít el a Csendes-óceán egyenlí­tői térségének egy 50 ten­geri mérföld sugarú körzete felé, amelynek centrumát az alábbi koordináták hatá­rozzák meg: az északi szé­lesség 37 fok 15 perce, a ke­leti hosszúság 170 fok 50 perce. A szovjet távirati irodát felhatalmazták annak közlé­sére, hogy a szovjet kor­mány, szem előtt tartva a biztonság érdekeit, felkérj a csendes-óceáni tengeri és légi útvonalakat használó országok kormányait, hogy illetékes szerveik révén uta­sítsák a hajókat és repülő­gépeket a megadott egyen- ütői térség és légi tér elke­rülésére, mégpedig napon­ta 12 óra és 24 óra között, helyi idő szerint. Szüts Dénes: and# 7 a K&tkihÁ utcában 37. — Majdnem mindent tudsz, most elégedj meg ennyivel. Ha elmégy vacsorázni, kérlek, mentsél ki. Nem vagyok éhes. Mire visszajössz, főzök neked egy jó hazai kávét. — Mondhafom, isteni figu­ra vagy — és Éva idegesen verte le cigarettájának ha­muját a szőnyegre. — Azt kí­vánom, bár inkább ne lennél itt. — Felugrott, s bement a fürdőszobába, fésűt rántott rövid kis hajába, cseppnyi pudert szórt arcára, és az aj­tóból piég visszaszólt; — Ne csodálkozz, ha későn jövök meg. —• Szervusz! —■ Dániel üd­vözlésre emelte karját. Bó­lintott, mosolygott is ehhez a mazdulathoz. — Szia .. Vi­gyázz magadra! — kimondta, és abban a pillanatban na­gyon megsajnálta az asszonyt. Tényleg undok hozzá és el­hanyagolja. Felugrott és utá­narohant. A folyosó közepén érte utol. Maga felé fordítot­ta és megcsókolta az arcát, aztán a ijezét is. — Éva, ne haragudj! Tu­dom, hogy lehetetlen alak vagyok... de rövidesen rá­jössz, rendkívül fontos, amit csinálok... Mindkettőnk szá­rmára fontos... — Nem tudott többet kipréselni magából. A gondolatok világában élt, és ha onnan kilépett, már Bi­zonytalankodott. Éva kis­sé szomorúan húzta el a száját. — Rendben van, megbocsá­tok. De jövőre még könyvet sem engedek magaddal hoz­ni, ha nyaralni megyünk. Feltéve, ha még együtt me­gyünk nyaralni — idegesen felnevetett. — Jól gondold még, Dániel! Szász nem tudta mire vél-, ni az asszony^ megjegyzését. Máskor sokáig töprengett volna rajta, magyarázatot kért volna, de most egyetlen vágya volt, megtalált kincsé­vel, egy névvel, Ludger Westrickkel félrevonulni. — Csacsi! Csacsi asszony­kám! — veregette meg Éva arcát, és visszament a szobá­jába. Az ajtóra ráfordította arc­teszt, és a bőröndjéhez ro­hant. Hol találkozott ő ezzel a névvel?... Beletúrt az ira­tokba. — Hát persze — mondta hangosan —, ez az ember volt... Most már megvan!... ... Ludger Westrick 1930— 1933 között, a Vereinigte Stahlwerke délkelet-európai exportvezetője, majd lelkes náciként a hadigazdálkodás kulcsembere. Gőring meghív­ja a légifegyverkezést irá­nyító tiVagú tanácsba, az Industrieratba. Később ve­zérigazgatója a Vereinigte Aluminiumwerke A. G.-nek, és befolyásos tagja a birodal- %ű Vereinigte Industrie Unternehmungen A. G,-nek, a VIAG-nak, amely a legfon­tosabb hadiipari vállalkozá­sokat egyesítette... Itt van egy levél, amelyet von Hanneken tábornoknak, a birodalmi gazdasági mi­nisztérium . államtitkárának küldtek: „Egy háború eseté­re a szükséges nyersanyag biztosítása érdekében 1983 óta évente annyival több bauxitot kell behoznunk, hogy a háború kitörésekor több mint egymillió tonna tartalékkal rendelkezzünk”... Aláírás: Ludger Westrick. Mennyi lehetett az évi ki­szállítás? — Szász újabb ada­tokat szedett elő gyűjtemé­nyéből — Carl von Clodius, a a birodalmi külügyminiszté­rium osztályvezető-helyettese 1943. május 30-án (ennek az iratnak eredetije az NDK-ban található, s Szász onnan kérte meg a fotókópiát) Ribbent- ropnak jelentette... „Magyar- ország Németország bauxit- ejlátásának bázisa. A magyar kormány kötelezettséget vál­lalt évi egymillió tonna ba- uxlt szállítására, s ezzel a mennyiséggel túlszárnyalja az összes többi ország együt­tes szállítását.” Ludger Westricket tehát a Rajniss-féle estélyen ütötték a bauxlt rablólovagjává. Rajnissnak pénzt, lakást ad­tak, hogy fogja be a száját, s ne tárja ország-világ elé a bauxittal folyó manővereket. De a hallgatásnak más ára is volt, nemcsak as a 40 ezer pengő. Be kellett a svájci társaságnak vennie az Üzlet­be Ludger Westricket. Vajon tudták a magyar gyárosok, bankárok, hogy kit vesznek- be? Ki ez az em­ber?... Aligha. Talán annyit árult el nekik Schröder, hogy ez az Úr német nagyiparos, aki adni, venni, fizetni, hitelt szerezni tud, egyszóval min­den tranzakciót képes lebo­nyolítani. Chorin, az okas Chorin azért biztosan elhúzta a száját. Szász a magukkal hozott kis turistafőzővei kávét ké­szített magának. És miközben várta, hogy kifolyjon, össze­gezte eddigi ismereteit; a szándékokat és cselekedete­ket. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar RT életében Chorin Ferenc megjelenése hozott döntő fordulatot, a svájci Blancart Bankház által fi­nanszírozott Bauxit Tröszt életében pedig Ludger We.^j- rick megjelenése. De ez a második tény radikális válto­zások kezdetét is jelentette. A svájci csoport befolyásá­nak elsorvasztását, csökken­tését, majd teljes megszün­tetését, és a német csoport előretörését, hatalmának nö­vekedését, majd a teljes be- hódolást Milyen állásponton lehetett Mayer dr., a vezérigazgató? Pénz, pénz, Pecunia non ölet... Csak jöjjön, csorog­jon, minél nagyobb folyam­ban. Ennyire egyszerű lett vol­na ezeket a rafinált gyároso­kat becsapni? Ennyire nem látták volna előre, hogy vé­gül őket is felfalják a nácik? De a legfőbb szereplő, a fel­fedező, Balá+ai Jenő meggyő­zése, lefizetése, megvesztege­tése még hátra volt. Azaz... Balátai Jenő, azt hitték, há­zasságával teljesen hálójukba esett. Az elképzelés ragyogó volt. Nem kellett más, mint egy nagystílű, gyönyörű nő, aki lehetőleg úgy költekezzék, hogy azt ne lehessen normá­lis pénzkeresettel birni. Ak­kor majd a férfinak több és mind több pénzre lesz szük­sége. Akinek pedig sok p#;>z kell, az mindenre kapható. Szász elismeréssel adó­zott távoli, nagy, részben már elhunyt ellenfeleinek, de a még élőknek is. Ezt csak az­zal a germán alapossággal le­het előkészíteni, amivel az ötödik hadoszlopok szétrág­ták a hátországokat, amire a Wehrmacht menetelni kez­dett. (Folytatjuk} SALT Kedvezd a légkör

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents