Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-23 / 276. szám
KBtet-WSWyAWOftSZAÖ ÍÖ72. novemßer MÖ I oWa! A szocialista munkaverseny szerepe és jelentősége a gazdasági építőmunkában A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán, az építők Rózsa Ferenc művelődési házában Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT titkára előadást tartott A szocialista munkaverseny szerepe és jelentősége a gazdasági építőmunkában címmel. Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője nyitotta meg az előadást, amelyen részt vett politikai és társadalmi életünk számos vezető személyisége. A szocialista munkaverseny-mozgalom a felszabadulás utáni korszak majd min- • den fázisában maradandóan éreztette itatását a szocialista építőmunkában. A dolgozók millióinak odaadó, gyakran áldozatos munkája, önként vállalt munkakezdeményezései meghatározó tényezői voltak a termelőerők gyors fejlődésének, a szocialista iparosításnak, a korszerű közlekedési hálózat és kereskedelem megteremtésének, a szocialista mezőgazdaság kiépítésének és fejlesztésének. A szocialista építés nemzetközi és hazai történelme, a gyakorlati tapasztalatok egyértelműen igazolják és bizonyítják azt a történelmi és társadalmi igazságot, hogy a szocialista munkaverseny a szocialista termelési és tulajdonviszonyokból fakadó objektív szükségszerűség. A szocialista munkaverseny a szocialista építőmunka szükségszerű velejárója. Az is beigazolódott, hogy a szocialista építőmunkának nélkülözhetetlen feltétele a szocialista tudat és közgondolkodás kialakulása és fejlődése. Ebben, valamint a munkához való szocialista viszony kialakulásában és fejlődésében a szocialista mun- baversenvnek is meghatározó szerepe volt, van és lesz a jövőben is. Munkásosztályunk nagy nevelőiskolája A munkaverseny-mozgalom az újjáépítés kezdetétől a szocialista brigádmozgalom létrejöttéig nagy utat tett meg. Időközben voltak a munkaversenyben átmeneti visszaesések, torzulások és bürokratikus megnyilvánulások, amelyek csökkentették a dolgozók termelési aktivitását. Mindez azonban nem kisebbíti azt a történelmi tényt, hogy a munkaverseny- mozgalom munkásosztályunk nagy nevelőiskolája, a szocialista építés alapvető eszköze. A gazdaságirányítási rendszer reformja magasabb fokon igényli a munkaverseny segítségét. A párt Központi Bizottsága a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztéséről szóló határozata meghozatalakor a X. párt- kongresszus útmutatásait érvényesítve abból indult ki, hogy a szocializmus építésének minőségileg magasabb fokú társadalmi, politikai és gazdasági céljait csak a dolgozók érdemleges és hatékony közreműködésével lehetséges megvalósítani. Gazdasági tartalmát illetően a munkaverseny olyan önkéntesen vállalt munkakezdeményezés, a kötelezőn felüli többletvállalás, amely kézzelfogható és bizonyítható módon megnöveli a munkavégzés eredményességét, hatásfokát. Munkaversenv-tevé- kenyséenek ismerjük el azokat a tömeges kezdeményezéseket, a gazdálkodás eredményességét segítő újszerű törekvéseket, a korábbi idő- aaakhoz mért és önerőből törISemeslaki livadar előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján ténő előrelépést, amelyek átlagon felüli mértékben mozdítják elő a népgazdasági célok, a termelői, fogyasztói és a lakossági igények terv szerinti kielégítését. A szocialista munkaverseny alapvető és elengedhetetlen tartalmi követelménye a társadalmi hasznosság. Ennek a szocialista kötelezettség-vállalásokban is mindenkor ki kell fejeződnie. Bármily többlet-erőfeszítésről legyen is szó, csak kudarcba fulladhat, ha nem reális társadalmi szükségletet elégít ki, vagy az társadalmi szükségleten felüli termelést eredményez. A munkaverseny-tevékeny- ség tartalmában szélesebb az átlagon felüli munkavégzésnél. Hozzátartozik a korszerű szakismeretek elsajátítása, az általános műveltség emelése. Feladatai közé kell sorolnunk a munkavégzés folyamatában alakuló szocialista emberi viszonyok tudatos fejlesztésére irányuló törekvéseket és tevékenységet is. Ezenbelül is nagy jelentőségű a kölcsönös elvtársi segítsé?*'-újtás, s a szocialista társ imra jellemző erkölcsi normák betartása és betartatása. A versenyben való aktív részvétel a dolgozóknak a szocializmus iránti tudatos elkötelezettségét is kifejezi. Soha nem hagyható figyelmen kívül a munkát végző emberek azon jogos igénye, hogy közvetlenül is érezni, tapasztalni akarják erőfeszítéseik megbecsülését, s ezzel együtt többleteredményeik elismerését. Minden lehetőség megvan arra, hogy a munkaverseny- mozgalmat'kiterjesszük a beruházási terveket kidolgozó és azok műszaki-gazdasági előkészítését végző szakemberek körére. Nem kisebb jelentőségű a beruházások kivitelezésével foglalkozó vállalatok és brigádok közötti szocialista szerződéskötés, az összehangolt együttműködés, a határidők pontos betartása, illetve rövidítése érdekében. Kihasználatlan szellemi értékek Meg kell változtatni azt a helyzetet is, amely a beruházási jellegű újítások területén évek óta tapasztalható. E lét- fontosságú területen gyakorlatilag megszűnt az újítási tevékenység a dí jazás forrásainak rendezetlensége miatt, holott kormányhatározat kötelezi a tárcákat a kérdés rendezésére. Az újítómozgalom, a szocialista munkaverseny-mozgalom szerves és elválaszthatatlan tartalmi részeként igényli a támogatást és a fellendítést, a gazdasági és társadalmi vezetők és szervek részéről egyaránt. A szellemi értékek pazarlását jelenti, hogy sok esetben a legképzettebb munkások és sok műszaki értelmiségi dolgozó — közöttük tudományos dolgozók is — tehetségükét és képességeiket nem elsősorban saját szakmájukban és munkahelyeiken újítások kidolgozásával és bevezetésével, hanem más irányú másodállások és mellék- foglalkozások útján kamatoztatják. Vannak olyan nem kívánatos jelenségek is, amelyek ellen miúdenütt és mindenkor határozottan fel kell lépni. Helyenként a munkás csak úgy tudja újítását elfogadtatni, ha az úgynevezett „pártfogóknak” is juttat az újítási díjból. Ezekkel szemben helyes szigorúan fellépni törvényeink alapján. Nemritkán előfordul azonban az is, hogy egyesek lényegtelen „javításokat” újításként szeretnének elfogadtatni. vagy munkaköri kötelességük alapján a tőlük elvárhaló tevékenységet akarják újításként elismertetni. Ezt is erkölcstelennek, s jogtalannak tartjuk. A munkaverseny és az üzemi demokrácia, a munkaverseny és a termelésszervezés (a munka- és üzemszervezés) egymást kölcsönösen feltételezik, kiegészítik, egymással elválaszthatatlan és szoros kölcsönhatásban vannak, azaz egymást erősítik vagy gyengítik. Az üzemi demokrácia lényege, hogy a dolgozó emberrel úgy számoljanak, mint a termelés legfőbb tényezőjével, nyújtsanak lehetőséget számára, hogy részese legyen a döntések kialakításának, s hogy tudja, méghozzá jól, pontosan, hogy miben kérik a véleményét és maga is törhesse fejét a közérdekű kérdéseken, a termelési feladatok megvalósításán. Ez korántsem a vezetők egyszemélyi felelősségének „fellazítása”, hanem a munkáshatalom lényegi megnyilvánulása a munkahelyeken, a dolgozóknak a hatalomban való részvétele a termelés frontján. Az üzemi demokrácia jelentősége Bebizonyosodott, hogy ott hatékony a munkaverseny, ahol az üzemi demokrácia fórumai érdemben funkció, nálnak, ahol a dolgozók tájékozottak munkahelyük problémáiról, eredményeiről és fogyatékosságairól, és átérzik a vezetés gondjait, tudatában vannak saját feladataiknak és felelősségüknek egyaránt, ismerve a követelményeket és lehetőségeket. A „DH” munkarendszer jó szervezeti kereteket és félté, teleket nyújthat az együtt- hnűködéshez a termelés irányításában és ellenőrzésében közvetlenül és közvetve részt vevő műszaki-gazdasági vezetőknek, szakembereknek és dolgozóknak. Sokan felteszik a kérdést, hogy helyes-e, és ha igen, milyen esetekben indokolt a törvényes munkaidőn felüli, azaz a szabad szombatokon és a heti pihenőnapokon történő termelőmunka, úgynevezett munkaakciók, kommunista szombatok és vasárnapok formájában való szervezése? Az ilyen jellegű többlet- munkának akkor van létjogosultsága, sőt kívánatos is, ha nagy társadalmi jelentőségű ügyről van szó, amelyet a munkások elfogadnak, maguk kezdeményeznek és önként vállalnak. A becsületes és jó szándékú dolgozók, szocialista brigádok azonban több helyütt élesen szóvá tették, hogy nem ilyen céllal és túl gyakran szerveznek kommunista szombatokat és vasárnapokat, vagy más elnevezéssel különböző műszakokat. Ezeket úgy minősítik, mint a munkaidőalapnak politikai jelszóba burkolt megnövelését. Bár az ilyen műszakokért az esetek többségében kifizették a törvényes munkabért, esetenként előfordult a bizonytalan ígéretekre alapozott túlmunka is. A heti pihenőnapokon végzett társadalmi termelőmunka rendszeresítése azonban semmissé teheti a munkaidő-csökkentés kedvező hatását és a nemes célok érdekében szervezett munkaverseny hitelét is nagymértékben rontja, s tudatilag is demoralizál. A szocialista brigádmozgalom ma már átfogja az építőmunka szinte valamennyi területét. Napjainkban mintegy 110 ezer kollektívában egymillió-kétszázezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvalósítására. Nagy jelentőségű és örvendetes, hogy négyszáz- ezer nő és körülbelül ugyanennyi fiatal fejt ki társadalmilag hasznos tevékenységet a mozgalomban. A szocialista brigádmoz- gaJjtnat a vállalatoknál, gazdaságokban, termelőszövetkezetekben mindenekelőtt tartalmában és mélységében szükséges fejleszteni. A brigádmozgalomnak a termelőmunka és a vezetés hatékonyságát előmozdító törekvések mellett azzal együtt a szocialista erkölcs fejlesztésének, az általános műveltség és a szakmai képzettség növelésének, a politikai látókör szélesítésének, a szocialista kultúra befogadásának és terjesztésének is széles körű bázisává ke11 válnia. A szocialista brigádmozgalomnak fontos szerepe van a szocialista munkamorál erősítésében is. Kívánatos, hogy a szocialista brigádok és munkahelyi kollektívák maguk is nagyobb erőfeszítéseket tegyenek, határozottabb fellépést tanúsítsanak környezetükben az állampolgári fegyelem, a vezetési fegyelem, a technológiai és a munkafegyelem lazaságainak felszámolása, ban. Kollektív helytállás, egyéni aktivitás Sok vállalatnál a szocialista brigádoknál kezdődik és be is fejeződik a verseny értékelése. Nagyon kezdetlegesek az egyénre vetített elbírálási, minőségi, értékelési normák és nem kellő mértékű az egyénre irányuló differenciálás sem. Mindez a kollektívákon belül, még a szocialista brigádokon beiül is egyenlősdire, a jövedelmek nivellálására, az egyéni képességek, szorgalom, törekvések figyelmen kívül hagyására vezet. A szocialista brigádokon belül is az egyéni aktivitás, kezdeményezés, azaz az egyéni verseny a kiindulási alap. Ezért a kisebb vagy nagyobb kollektívák versenyét az egyének tevékenységére és kezdeményezésére szükséges alapozni és a kollektíva eredményeinek értékelésével és elismerésével együtt az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az egyes dolgozók személyes tevékenységének értékelésére és az egyéni eredmények elismerésére is. A dolgozók termelési akti. vitását, munkaversenyét a szocialista öntudat, és az anyagi érdekeltség kettős pillérére kell építeni. Jobban számításba kell venni a tisztességesen dolgozó emberek azon tulajdonságát és igényét, hogy szeretik tisztán látni, hogyan vélekedik róluk a vezetés, miként ismeri el a munkájukat. Ezt részben kifejezi a munkabér, a személyi jövedelem. A munkavégzés és a munkaverseny elkülönített kezelése az ösztönzés és elismerés területén is megnyilvánul. Az eddigi gyakorlat szerint a munka elismerésére szolgál a béremelés, a prémium, a nyereségprémium és részben a nyereségrészesedés is. A munkaverseny anyagi ösztönzésére pedig az előzőektől elkülönített töredékösszeget, a versenyjutalmakat fordították. A köztük lévő nagy különbség okozza, hogy helyenként a versenyjutalmakat csak valamiféle formai, politikai kényszerűségnek, vagy gesztusnak tekintik. Ezen a jövőben változtatni kell! Mindenekelőtt mérlegelni szükséges annak lehetőségét, hogy miként lehetne az alapbéren felüli úgynevezett mozgóbérek és egyéb pénz- beni juttatások jelenlegi elosztási gyakorlatán javítani, szorosabb összefüggésbe hozni a munkavégzéssel. Elvileg is helytelen külön jutalmazni a jó munkát és külön a munkaversenyeredményeket. Célszerűbbnek látszik az erkölcsi és anyagi elismerés eszközeit koncentrálni, azokat egyetlen címen, a végzett munkán alapuló többleteredmények arányában biztosítani. A jól do’gozók megbecsülése A munkahelyi közösségek tagjai jól tudják, hogy kik a legjobb dolgozók, és önmagukban elismerik ezek érdemeit. De a kitüntetéseknél és jutalmazásoknál nem mindig ezekre esik a választás. Gyakran az úgynevezett sorosság érvényesül, vagyis hogy a „múltkor X. Y. kapott, most kapjon más.” Ezen a gyakorlaton is feltétlenül változtatni kell. Érvényt kell szerezni mindenütt a párt Központi Bizottsága által előírt azon alapvető követelményeknek, hogy a legkiválóbb eredményeket elért dolgozók legyenek a legmegbecsültebbek és a legjobban keresők. Olyan juttatásokat és kedvezményeket is lehetne biztosítani, amelyekhez kizárólag a legkiválóbb kollektívák és dolgozók juthatnak hozzá, illetve azok megszerzésében előnyt élveznek. Mindenütt meg kell találni azt a józan, reális mértéket, ahol az öntudat és a helyes érdekeltség szoros egységben fejti ki előrevivő áldásos hatását. Az ágazati minisztériumoknak feladatuk, hogy rendszeresen számon kérjék a vállalatok gazdasági vezetőitől a munkaverseny- mozgalom irányításával és szervezetével kapcsolatos teendőik teljesítését, elemezzék mindenekelőtt a munkaverseny-mozgalom gazdasági tapasztalatait. Az állami-gazdasági szervek és vezetők megnövekedett szerepe nem csökkenti a mozgalmi szervek, elsősorban a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek, valamint a soraikban dolgozó kommunisták felelősségét a munka- verseny-mozgalomért. A szakszervezeti és KISZ- szervezetek mindenekelőtt felvilágosító nevelő és szervező munkával segíthetik legeredményesebben a dolgozók munkaaktivitását. Hivatásuknak elsődlegesen akkor tesznek eleget, ha folyamatosan és megfelelően figyelemmel kísérik az eredményes munkavégzéshez Szerdán plenáris üléssel folytatódott a KGST élelmiszeripari állandó bizottságának 18. ülésszaka az ÉDOSZ dísztermében. Az ÉÁB mostani ülésén összegezte 1972. évi tevékenységét, értékelte, hogy mit végeztek különféle munkacsoportjai. A bizottság idei munkájának egyik fő iránya a KGST-tagországok élelmiszeripari-közgazdasági együttműködésének szervezése volt. Kidolgozták például a hús-, a tej-, a növényolaj-, a konzerv-, a cukor-, a bor-, a sör- és a dohányipar 1985-ig szóló fejlesztési prognózisát, ame. lyet egyébként a mostani ülésszakon is megtárgyaltak. Az anyagból kitűnik, hogy a KGST-tagországok a legnagyobb előállítói a világon számos élelmiszeripari terméknek. A világ lakosságának 10 százalékát kitevő népesség mellett a szocialista együttműködés országai a hús 20 százalékát, a cukor és a margarin 25 százalékát, az állati eredetű zsiradék körülbelül 30 százalékát, a cigaretta 20 százalékát gyártják. Az elmúlt tíz esztendő alatt a KGST-orszá- gokban az élelmiszeripari termelés növekedési üteme szükséges személyi, anyagi és szervezési feltételek biztosítását. Felelősségteljesen és érdemi módon vegyenek részt a munkaverseny-moz- galom irányításában, szervezésében, az egyes dolgozók és kollektívák anyagi és erkölcsi elismerésének meghatározásában. A Központi Bizottság határozata egyértelműen abban jelöli meg a pártszervezetek feladatait, hogy politikai eszközökkel segítsék elő a vállalati gazdasági szervek és vezetők, valamint a társadalmi szervek összehangolt együttműködését a munkaverseny-mozgalom irányításában. A munkaverseny- mozgalom társadalmi hasznosságát növeli, ha a párt- szervezetek időszakonként értékelik társadalompolitikai, gazdasági tapasztalatait, minősítik a gazdasági vezetők és a szakszervezeti és KISZ-szervek munkáját. Kedvező politikai és társadalmi körülmények között A munkaverseny irányításának egyik fontos láncszeme a versenypropaganda. Az ország közvéleménye ismerje jobban a legkiválóbb vállalati kollektívákat, az egyes vállalatok legjobb dolgozóit, szocialista brigádjait. A Központi Bizottsé" legutóbbi, novemberi határozatában kijelölt és soron lévő gazdaságpolitikai feladatok eredményes végrehajtásának elengedhetetlen feltétele, hogy 1973-ban erőteljesebb és tervszerűbb tevékenység bontakozzék ki a konkrét helyi munka- és üzemszervezési feladatok társadalmi tömegakciókkal megalapozott végrehajtására. Mindezek, valamint az 1973. évi tervben kijelölt fő célkitűzések megvalósításának eredményes szolgálatába állítjuk a szocialista munkaversenyt is. A jelenlegi társadalmi, politikai és gazdasági körülmények kedvezőek ahhoz, hogy hatékonyabbá, magasabb szintűvé váljék a szocialista munkaverseny-mozgalom és betöltse történelmi szerepét a szocializmus teljes felépítésében. lényegesen magasabb volt, mint a Közös Piac országaiban és egyéb fejlett tőkésországokban. A lakosság teljesebb, jobb élelmiszer-ellátása érdekében a KGST országai 1985-ig gyártásuk lényeges fejlődését tervezik. A tagállamokban az élelmiszer- ipar össztermelésl értéke általában másfél-két és félszeresére növekszik. Különféle intézkedéseket terveznek az állati eredetű termékek, a gyorsfagyasztott zöldségek és gyümölcsök, a gyermek- és diétás ételek, a különböző félkész és konyhakész termékek fokozottabb gyártására. A lakosság életszínvonalának előírt növekedésével összhangban valamennyi ország tervezi az élelmiszer-fogyasztás struktúrájának további javítását, a hús, a hal és a tej, valamint az ezekből gyártott termékek, továbbá a friss és a feldolgozott zöldség-gyümölcs fogyasztásának növelésével. Ily módon 1985-ig a KGST- tagországok lakosságának fogyasztási színvonala é3 szerkezete erősen megközelíti a tudományosan meg-' alapozott táplálkozási kövfts telményekej. I KGST élelmiszeripari államié bizottságának budapesti ülése
