Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-23 / 276. szám

Hfl. H. KTT WT-WÄetA«<MW»!«il Kettős pilléren WRHEZ IDŐSZAK UTÁN mérte fel, értékelte és ösz- szegezte a szocialista mun­kaverseny helyzetét és eredményeit a Szatmár- beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tár­sadalmi és önkormányzati bizottsága. A nehéz idősza­kot még az 1970. évi árvíz okozta. Addig ugyanis a szövetséghez tartozó tsz-ek többségében már szervezett és eredményes volt a mun­kaverseny, sőt, számos szo­cialista brigád is működött. Az árvíz azonban súlyos károkat okozott a szocialis­ta munkaverseny-mozgalom. ban is. A szocialista brigá­dok többsége — elsősorban a fehérgyarmati járásban — az árvíz utáni időszakban feloszlott, a kollektívák szét- bomlottak, az emberek — a brigádtagok — más-más területre, vagy munkahely­re kerültek. Ez a helyzet, de általában az árvíz utáni temérdek gond, probléma háttérbe szorította a szo­cialista munkaversenyt. Az­zal a tsz-gazdaságok veze­tői és pártszervezetei se tudtak foglalkozni. így volt ez egészen az elmúlt esz­tendő végéig. A versenymozgalom új­raszervezésének, a szocia­lista célokért és címért ver­senyző brigádok újraalaku- lásának a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1971. december 1-én megtartott kibővített ülése, és annak — a munkaver­seny-mozgalom továbbfej­lesztésével foglalkozó hatá­rozata adott erőteljes lökést a szatmár-beregi termelő­szövetkezetekben is. A te­rületi szövetség vezetői, munkatársai a társadalmi és önkormányzati bizottság ak­tív közreműködésével meg. beszélték a Központi Bizott­ság határozatát és javasla­tait s 1972 elején hozzá­kezdtek a konkrét, gyakor­lati munkához, a munkaver­seny-mozgalom újraszerve­zéséhez és továbbfejlesztésé­hez. Lendületet adott e munkának a kormány 1972. áprilisi határozata, majd a szocialista brigádvezetők XV. országos tanácskozása, nem utolsósorban a termelőszö­vetkezetek H, országos kongresszusa. A SZATMÁR-BEREGI TESZÜV VEZETŐI, MUN­KATÁRSAI, valamint a társadalmi és önkormány­zati bizottság tagjai megbe­szélték a munkaverseny to­vábbfejlesztésével kapcsola­tos feladatokat a járási partbizottságokkal, KISZ-bi- zottságokkal és a tömeg- szervezetek vezetőivel is. Egységesen abban állapodtak meg — amit a párt Közpon­ti Bizottsága is javasolt —, hogy a munkaverseny alap­vető formája továbbra is a szocialista brigádmozgalom legyen. A párt Központi Bi­zottságának határozata sze­rint munkájukat „a szocia­lista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pillérjére építve” végezték, végzik, s ma már értékes eredmé­nyekről számolhatnak be. Az 1972. évi országos és szövetségi szintű gazdálko­dási versenyt a csegöldi Bajesy-Zsilinszky Termelő- szövetkezet felhívással kez­deményezte, amelyhez a szö­vetség tagszövetkezetei sa­ját helyzetük és adottságuk szerint kidolgozott vállalá­sokkal csatlakoztak. A vál­lalások tartalma — a ver, senyzés célja — valamennyi szövetkezetben a halmozot­tan termelési érték és a brutto jövedelem növelése, az áruértékesítési terv túl­teljesítése és a -tsz-tagok személyes jövedelmének gyarapítása volt és marad. E gazdasági feladatokkal együtt célul tűzték ki a közösségi szellem erősíté­sét, de olyan konkrét fel­adatokat is, mint a munká­ét üzemszervezés korszerű­sítő se, az anyagi ösztönzés módszereinek tökéletesítése, vagy, mint a járadékos és nyugdíjas tsz-tagokról való fokozottabb gondoskodás. Az áprilisi kormányhatározat értelmében a munkaverseny és a szocialista brigádmoa- galom újraszervezése és to­vábbfejlesztése során egyér­telmű megfogalmazást — és a versenyző tsz-ekben meg­értést— nyert az is, hogy a munkaverseny szervezése és ösztönzése a gazdasági irányító munka szerves ré­sze, a gazdasági vezetők ■munkaköri kötelessége is. A közös szervező munka eredményeként a Szatmár- beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének 34 termelőszövetkezete csatla­kozott az 1972. évi gazdál­kodási versenyhez. A szö­vetség területén jelenleg 35 termelőszövetkezetben 95 szocialista címért versenyző brigád dolgozik mintegy 1500 taggal. A nyári, időszaki jellegű gabonabetakarítási versenyhez 42 közös gazda­ságból 170 kombájnos, 55 rendrevágógép-vezető és 89 bálázógép-kezelő csatlako­zott. A betakarítási verseny legjobbjainak összesen 22 500 forint jutalmat osztottak ki. MOST EGY EVVEL a párt Központi Bizottsága múnkaversennyöl kapcso­latos határozata után a szatmár-beregi termelőszö­vetkezetekben a munksver- seny és a szocialista bri­gádmozgalom ismét fellen­dülőben van, az eddig vég­zett szervező munka meg­hozta eredményét. Több tér., meíőszövetkezetben új bri­gádok alakultak s ezeknek a szövetség, illetve a bizott­ság konkrét segítséget is nyújtott — elsősorban a reális vállalások kialakítá­sában és megfogalmazásá­ban. Az idén — a KISZ megyei bizottságával együtt­működve — megszervezték a termelőszövetkezeti fiatal szocialista brigádvezetők megyei vetélkedőjét is. A legjobbaknak 2000 forint jutalmat is adott a szövet­ség. Az elért eredmények ér­tékelésével egyidőben azon­ban azt is hangsúlyozni kell, hogy a szatmár-beregi ter­melőszövetkezetek még megközelítően se használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a tnunkavcrseny és a szocialista brigádmoz­galom adhat. Különösen vo­natkozik ez a fehérgyarmati és a vásárosnaményi járá­sokra. A fehérgyarmati já­rásban csak négy termelő- szövetkezetben versenyeznek brigádok (kilenc brigád 88 taggal) a szocialista címért. A vásárosnaményi járás 2TJ közös gazdasága közül 11- ben működik 28 brigád 304 taggal. A mátészalkai járás, ban viszont 20 tsz-ben dol­gozik és versenyez brigád, közülük jó néhány — pél­dául: az ópályi Kossuth Tsz állattenyésztő szocialis­ta brigádja — már 1965 óta, vagy mások négy-öt éve. A mátészalkai járásban csak három olyan tsz van, amely­ben még nem szerveztek szocialista címért verseny­ző brigádot A 20 tsz 58 brigádjában 1042 tag dolgo­zik, közülük 284 nő, 389 fia­tal, 30 éven aluli tsz-tag. A porcsaimai Dózsa és a sza- mosbecsi Dózsa Tsz-ekben kü­lön ifjúsági szocialista bri­gád j* működik. A máté­szalkai Egyesült Erő Tsz- nek 11, a csengerújfalui Bé­ke Tsz-nek 8 szocialista brigádja van. Kiemelkedően jó a szocialista brigádmoz­galom a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz- ben is, ahol négy brigád dol­gozik példamutató eredmé­nyekkel. A vásárosnaményi járás legjobbjai a beregda- róci és a csarodai tsz-ek. A berégdaróci Barátság Tsz- ben 10 szocialista brigád működik, ezek közül hét régebbi, három viszont az idén alakult. A csarodai Uj Élet Tsz Május 1. elnevezé­sű szocialista brigádja 1968 óta évről évre elnyerte a kitüntető címet. LEHETNE MÉG JO PÉL­DÁT SOROLNI többet is. Összességükben azonban mind azt bizonyítanák, hogy az „árvízkár” a szocialista j ■munkaver seny-mozgalom- ban is megszűnt, a szatmár- j beregi közös gazdaságok i többségében újrarendeződtek j és újraszerveződtek a sso-! cialista gondolkozása, a f munkaverseny értékeit ée ; előnyeit jól ismerő dolgozók [ sorai, kollektívái. Mindezek ellenére feladat és lehetőség még bőségesen van mindhá­rom járás termelőszövetke­zeteiben. örvendetes és megnyugtató azonban, hogy az új lendületű munkaver­seny- és brigádmozgalom mindenütt a szocialista ön­tudat és ar anyagi érdekelt­ség kettős pillérére épül. Szendrei Jőasdf ; „Nem várhatunk mindent felülről“ Tantestületi értekezleten a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépiskolában Tanítási szünet volt no­vember 21-én az általános és középiskolákban. A nevelők ezen a napon vitatták meg feladataikat, iskolájuk eredményeit, gondjait, tenni­valóit, a Központi Bizottság határozatának megvalósítá­sát. Elkezdődött a nagy mun­ka, amely hosszú időre szóló program, de megvannak a „sürgős”, „minél előbb” jel­zéssel ellátható részei. Fő­ként ezekre figyeltünk a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépisko­la nevelési értekezletén, ahol kritikus, önkritikus, optimis­ta légkörben vitatták meg há­za tájuk tennivalóit. Fiatal iskola A megye egyik legfiatalabb középiskolájában 13 tanterem és 3 előadóterem áll az 560 ta­nuló és a 29 tanár rendelke­zésére. Tíz gimnáziumi osztá­lyuk van — biológiai és ma­tematikai I. tagozattal és hat szakközépiskolai osztály. A szakközépiskolai osztályok­ban a rádióműszerészetet ok­tatták eddig, azonban a je~ jelenlegi III. és IV. osztály már „kifutó”, velük zárul a* ilyen képzés. Az útkeresés je­gyében — a felettes oktatási szervek — a finommechani­kai és műszeripari képzésben jelölték meg a szakközépisko­lai osztályok profilját. Sajnos, az üzemi háttér és a tárgyi feltételek hiánya eddig is erősen megkérdőjelezte ezt a lépést, a következő időszak felülvizsgáló, elemző, profil­meghatározó munkája ad vég­leges választ, milyen válto­zási kíván az élet. a megye leányé itt is a szakközépisko­lai osztályoktól.., A szorító gondokat naponta tapasztalják. Megértették azonnban, hogy égjük napról ' a másikra nem lehet átfor­málni a szakközépiskolai osz­tályok képzését, ebben meg kell várni a minisztériumi és megyei, városi intézkedése­ket. Az viszont bizonyos, hogy a tantestület vélemé­nye, javaslata, helyset- ér nroblémaismerete helyet fog kapni az új feladatok megha­tározásában. A legélénkeb­ben az foglalkoztatta a vi­tában részt vevőket — s erre adott ösztönzést Banner Lámt- 16 igazgató referátuma is — mi az, amire nem kell várni, mór holnap, holnapután el­kezdhető, illetve folytatható... A túlterhelést nem lehet le­szűkíteni csupán a tananyag­ból eredő gondokra. Nem várhatnak — az egyébként be­látható időn belül megjelenő — minisztériumi tananyag­csökkentő , intézkedésekre, mert sokszor a nem megfele­lő módszerek, a túlzott, úgy­nevezett áligényesség, a nem megfelelő fokú tanítani tudás, a tantárgyi „sovinizmus” is szüii, táplálja a tanári és a tanulói túlterhelést. Kellő önvizsgálattal, a ha­tározat szellemében, már ma és holnap megtehetők az első lépések, hogy a szubjektív „falak” ne gátolják a kor­szerű oktató-nevelő munkát. A vitában felszólaló Sze- merszki Miklós. a városi pártbizottság titkára is fel­hívta a figyelmet erre, han­goztatva: a korszerű nevelés legfőbb ismérve az eredmé­nyesség, a hatásosság. Ki-ki saját tanítási módszerét, stí­lusát felülvizsgálva levonhat­ja a tanulságot és ha a min­dennapos oktató-nevelő mun­kában alkalmazza is, máris tett egy lépést a határozat megvalósításáért... Szabadosság üéikft! IBUSZ-szal a múltba! Az. újsághirdetést 1989 ja­nuárjában pillantottam meg. Ez volt a szövege: „Hathetes IBUSZ-utazás a múltba. 1999. március 7-től április 18-ig. A bibliai idők­től — Tróján át — Napóleo­nig. Találkozás Mózessel, Agamemnonnal és a többi történelmi nagysággal. 58 000 forint, OTP részletre is! In­dulás a ferihegyi Időgépál­lomásról.” Március 7-én ott állottam az Időgépállomáson és egy­szerre inamba szállt a bá­torságom. — Nem téríthetik el a gé­pet? — kérdeztem. — Ha ott rekedünk a, múltban, nem láthatom többé se An­gyalt, se Maigret felügyelőt, és Kelemennek se adhatom meg tartozásomat! — Garantáljuk a vissza­érkezést; — nyugtattak meg, erre beszálltam a gépbe. Bekapcsoltuk a biztonsági övét és alig telt el másfél óra, már négyezer évet tett meg a gép. Megérkeztünk * régi Athénbe és felkerestük Agamemnont, akit egy falo­vat gyártó kisipari szövet­kezetben találtunk meg. Agamemnon j-pporzékolt, mert a ktsz nem készítet­te el időre a megrendelt fa­lovat. A szövetkezet elnöke azzal védekezett, hogy a Gyaluértékesííő Vállalat nem szállította le a csiszo­láshoz szükséges gyalukat. Agamemnon ekkor taná­csomra célprémiumot tűzött ki, mire a faló másnapra elkészült. Megtekintettük a jelenetet, amint a katonák beszálltak a falóba, amely­nek nagyon szűk volt a nyílása és így a bejáratnál nagy tolongás folyt. A kato­nák dühösen kiáltozták: — Belül még egészen üres... A háború végét nem vár­tuk be, hanem visszautaz­tunk több, mint hétezer évet, egészen Mózes korá­ig. Amikor meglátott, izga­tottan kérdezte tőlem: —■ Elhozta? — Mit kellett volttá el­hoznom ? — Hát a csapot. Maga nem a vízvezetékszerelőtől jött? — Nem. — Hogy az a... —kezdett mérgelődni, de azután mér­sékelte hangját és elpana­szolta nekem. hogy baj lesz a nimbuszával. — Ma kellene ebből a sziklából vizet fakasztanom. — magyarázta, — de hogy vigyem véghez a csodát, ha nem szállítják le a csapot? Mit fog mondani az utó­kor? Megígértem neki, hogy ki­mentem az utókor előtt, mi­re megnyugodott. Mannával akart megkínálni, de nekem rohanni kellett az időgép­hez. Indultunk a tizenhato­dik századba. 1536-ot írtak, amikor megérkeztünk. Saj­nos. Boleyn Annát nem láthattuk, bedig az IBUSZ prospektus megígérte! Az történt, hogy egy napot hm­tűnk és VIII. Henrik éppen megérkezésünk napján fe­jeztette le. Megtudtuk, hogy a királyi házaspárnak egy Erzsébet nevű hároméves kislánya van. Megkértük ve­zetőnket, vigyen bennünket Erzsébet korába, de kijelen­tette, hogy mivel ez nincs a prospektusban, telefonálnia kell Pestre a központba. Rögtön kapott kapcsolást, azután közölte, hogy fejen­ként húsz forintot kell a külön útért fizetnünk. Ebbe belementünk. Amikor meg­érkeztünk 1587-be, nagy fe­jetlenség volt a To werben. Akkor fejeztette le Erzsébet Stuart Máriát. Ezután utunk végső állo­mása, Naoóleon kora kö­vetkezett. Ez azonban már nem nagyon érdekelt ben­nünket. hiszen annyiszor láttuk Napóleont filmen. Charles Boyler például sok­kal jobban tetszett, mint a nagy császár. Amikor visszaérkeztünk Budapestre, új IBUSZ-hir- detés keltette tel figyelmün­ket. Hatnapos utazást hir­dettek a világ teremtéséhez Azt is meg fogom nézni. Palása hémló sekben. fegyelmi ügyekben, % tanulóifjúságot érintő, neve» lőtestületi üléseken. Jellemzi^ mennyire élő és nem alka­lomszerű ez a viszony a tanu­lóifjúsághoz, hogy a vitába* feltette a kérdést az egyik tanár: vajon nem kellett vol­na-e meghívni erre a fontos nevelési értekezletre is » KISZ képviselőjét... Nyissuk ki az iskolákat A szabadosság és a sza­badság is gyakran került szóba a Krúdy középiskola nevelőtestületi ülésén. Vilá­gosan kiderült a vitából: a nevelők tudják, érzik, hogy a nagyobb önállóság a tanítá­si órák megszervezésében, le­bonyolításában, a módszerek megválasztásában nem okoz­hat anarchiát, nem vezethet szabadossághoz. Ezért is em­lítették töhhen „ , a szakmai munkaközösségek nagyobb szerepét, á tantestületi élet.' a demokratizmus, a tanárok kö­zötti munkatársi viszony és a tanári példamutatás jelentő­ségét. Szerényen, de a közös ered­mények jóleső érzésével summázták azt is, hogy az iskolában sikerült előrelépni a szocialista tanár-diák vi­szony továbbfejlesztésében. S ez nem formálisan él, ha­nem tartalmával hat az is­kolai közösség fejlődésére. A diákok véleményező, javaslat- tevő jogköre — a központilag javasoltakat jóval megelőz­ve — egy sor fontos dologra kiterjed. Az ifjúság, a KISZ képviselője ott van és pontjaival, véleményével „szavaz” a felvételi beszélge­téseknél. A fiatalok részt vettek a házirend kialakításá­ban. a tanulószobai felvéte­lek elbírálásában, a kedvez­ményes, ingyenes étkeztetést, a bejáró tanulók költségeinek megtérítését eldöntő kérdé­„Nyissuk ki az iskolát m tanulók előtt akkor is, ami­kor nincs tanítás, amikor nem kötelező az iskolába jörmir — javasolta az egyik tanár. A téli, a nyári vakáció és más iskolaszüneti napokon is te­gyék lehetővé, aki be akar jönni, olvasgatni, böngészi», a társaival csevegni — az ne találjon csukott ajtókat, Igenám, de ez a tanároktól is elvesz egy-egy órát, felügye­letre csak szükség van — hangzott nyomban a másíts érv. „Talán a KISZ-szel kö­zösen ez is járható ét hetu- ne...” — javasolták. Támogatták a nevelőit: a javaslatot, hogy a fiatalok jobb informálása érdekében szervezzenek iskolai „közgyű­léseket” — nem várva a két­évenként sorra kerülő parla­mentekre. Gondolkoznak azon is, hogy kisebb körbe« — az író-olvasó találkozók mintájára — diák-tanár ta­lálkozókat,. kqrekasztal-be- szélgetéseket .is lehetne tar­tani. Ez csak első hallásra iurcsa. hiszen,, a diák és a tanár naponta találkozik, mi­ért kellene külön is találkoz­niuk? A tanárok is megerősí­tették, hogy a diákokkal csak a tanítási órákon találkoznak. Eddig nem volt idő, erő job­ban megismerni őket, s tény­legesen hatni emberi, jellem­beli fejlődésükre. Az egyik osztályban a lá­nyok haragosdit játszanak, kiderült, néhányan már évek óta nem szólnak egymáshoz. Az egyik osztályban — ponto­sabban a tantestületi ülésen — megróttak egy fiút a gyenge tanulásért. Éppen az álta­lunk is meglátogatott neveiért értekezleten mondta el az egyik tanárnő: a megrótt fiú az egyik legjobban elfoglalt tanuló az iskolában. S tud­ják-e a tanárok, hogy az egyik kollégiumban villany- oltás után — zseblámpafény­nél — tanulnak a lányok, s hányán szerepelnek eredmé­nyesen a különböző vetélke­dőkön, sportversenyeken. Egyéni sikerük egyben az is­kola sikere, hírnevének gya­rapítása is. *• Önvizsgálat és cselekvés Teljes képet — még felso­rolást — sem adhatunk a Krúdy nevelési értekezleté­ről. Minden terítékre került, ami megnyugtatta a pedagó­gusokat — s több éves gond­jaikra adott választ. Elhang­zottak kérdések, amelyekre a születő intézkedések hoznak megoldást. Egyre azonban nem lehet rendeletet hozni — mondták a tanárok — az új iránti fogékonyság, a nagyobb hivatástudat, a tanári tekin­tély, a mindennapos nevelő- munkában formálódhat, tel­het meg tartalommal. S ezért minden nevelőnek meg kell vívnia a saját kis csatáját önmagával is, mit csinált jól eddig és min kell változtat­nia... Ezt a személyes elköte- fozettséget is kéri a Közvetíti Bizottság határozata mű fon pedagógustól, különösen szá­mít a kommunistákra, a pe­dagógus pártatapszerv retek­re. A ma és a holnap — és a •-V"''')! éve'- munkájában. PaH

Next

/
Thumbnails
Contents