Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-19 / 273. szám
m nwemteer W »«sfcW-MASYMlORSZAG - VASARKAP1 MRLLfKLRT Páratlan értékű műemlékek Szabolcs községben Sokak áltál már hallomásból ismert, hogy több éves régészeti kutatómunka folyik Szabolcs-Szatmár ősi névadó székhelyén, Szabolcs községben. Né \y psztendei ásatás után eljött annak is az idej,e, hogy számot adjunk, mit sikerült bizonyítani e költséges leletmentő munkák során. Mindenekelőtt kétséget kizárva beigazolódott, hogy a hírps háromszög alapú földvár a X. sz. legelején épült. Számolva a honfoglalás utáni besenyő veszéllyel, ekkor építette a keleti országrész ura, Szabolcs herceg, aki Árpád fejedelem legidősebb férfirokonaként követte őt az uralkodásban. A sánc átvágásakor az is kitűnt, hogy a földvárat. — mely egész Kejet- Európa egyetlen máig is. fennmaradt legszebb föld- építményg — a XI. sz. második felében az űzök és kunok betörése idején belső oldaláról megerősítették. A vár északi kapuja előtti kutatóárokban a régészek 9 méter széles kövesút maradványaira bukkantak, amely a várral egyidős, így a magyar technikatörténet egyik legrégibb em)éke. Mérnöki számításokkal azt is kimutatták, hogy e nagyszabású várépítkezéshez közel félmillió köbméter földet kellett megmozgatni, s több ezer hold erdőt kivágni, gerendának megfaragni a sáncot alkotó földtömeg ösz- szetartására. Ezt a hatalmas munkát a környező falvak- lakói végezték, akik a ránk maradt oklevelek tanúsága szerint a szabolcsi várispán- ság népéhez tartoztak. Temetkezési helyeiket is sikerült feltárni a szomszédos Tímár községben és Szabolcs több pontján. A közel 300 sír megbolygatása során az előkerült ékszerekből, használati eszközökből. Árpád-kori pénzekből, valamint a temetkezési szokásokból egyértelműen kiviláglik, hogy jellegzetes X—XÍf. századi magyar köznépi temetőkkel állunk szemben. A szóhagyomány és az oklevelek nyomában elindulva sikerült meglelni Tímár és Szabolcs között egy másik Árpád-kori település. Kisfalud nyomait, amely feltehetően a tatárjáráskor pusztulhatott el. A szerjzácjószámba menő régészeti felfedezések sorát a szabolcsi reformátps kis- templom zária. A jelenleg is álló, többször átalakított épületet I. István korában emelhették, ez volt a megyésispánnal egyenrangú szabolcsi főesperes egyháza. A kizárólag terméskőből épített templom szentélyét egykor freskók díszítették, ezek maradványait a régészek meg is találták. Mivel még a székesfehérvári királyi bazilikának is csak az alaprajzát ismerjük, elmondható, hogy a hajdani főesperesi monostor több, mint egyszerű műemlék: az államalapító I. István egyetlen, viszonylag épségben ránk maradt temploma. Nehéz pár sorban beszámolnunk e felfedező munka mincjen részletéről, szépségeiről. Az ásatásoknál tömegesen érdeklődő embereket ráadásul az is izgatja, nem költik-e a kutatásokra szá- molatlanul a százezreket, lesz-e ebből a megyének, az országnak valami haszna? Szabolcs neve már egyszer felragyogott a magyar történelemben. mégpedig 1092- ben, amikor I. László elnökletevei az ország főurai és főpapjai itt tartották az ún. szabolcsi zsinatot. A tatárjárás óta a községet a teljes némaság övezi. Pedig a régészek elképzelése szerint társadalmi összefogássá} ismét szóhoz juthatna, mint példát ritkító idegenforgalmi nevezetesség Tokaj szomszédságában. Tegyünk mi is egy képzeletbeli sétát a falucska látnivalói között. Legyen utunk nvi látnivaló után pedig valósággal felüdülést nyújtana a község ma még elhanyagolt tiszai strandja. Mindez természetesen ma még csak lehetőség, de nem néhány régész vágyálma csupán, hanem egy egész megye óhaja. Ami eddig ez ügyben történt, kezdetnek biztató. A Művelődésügyi Minisztérium anyagi hozzájárulásával régészeink az elkövetkező két évben tovább folytathatják a kutatást. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség magára vállalta a kistemplom tetemes helyreállítási költségét, a Szabolcsj-Szatmár Megyei Tanács mar meg is rendelte a Debreceni Tervező Irodánál a község rendezési tervét. Reméljük, hogy a 700 éves névtelenség után új, mozgalmasabb fejezet nyílik egy méltatlanul feledett kisközség életében. Barkóczi János első állomása a 200 éves református parókia, ahol Móricz is többször megfordult. A kélholdas parkkal övezett műemlék épület egyik fefe kiváló helytörténeti múzeum lehetne, másik részében tudósoknak, művészeknek meghitt alkotóházat lehetije berendezni. Innen csak egy ugrás a földvár, melynek környezetét ha rendjpe tennék, kedves kirándulóhely lenne. A 25—30 méter magas sáncról nem mindennapi látvány tárul elénk: alattunk erdők között a Tisza ezüstcsíkja, előttünk Tokaj és a sátorhe- gyek koszorúja, az. egész Hegyalja. Pár percnyi séta és máris a híres szabolcsi zsinat színhelyén, a restaurált református templomban vagyunk, melynek lassan évezredes falai a középkori muzsikának nyújthatnának otthont a nyírbátori zenei napok mintájára. A közeli téren Szabolcs vezér szobra állíthatna méltó emléket honfoglaló elődeinknek, s azoknak a névtelen ezreknek, akiknek véréből-veríté- kéből épült az új haza. EnySarkadi Imre utolsó drámája az Elveszett paradicsom előbb került a Madách Színház előadásában a fővárosi, majd filmszalagon egy egész ország közönsége, mint szőkébb hazája, szülővárosa, Debrecen színházlátogatói elé. A debreceni Csokonai Színház Lsndvay Ferenc rendezésében tizenegy évvel az író váratlan halála után ebben a színházi évadban tijzie-"műsorára a kétrészes drámát. Kijlön érdekessége volt a debreceni bemutatónak, hogy a nézőtéren ott ült az író jelenleg is Debrecenben élő nagybátyja, tulajdonképpen a dráma egyik „főszereplője”, aki K darab öreg Sebőkjének megformálását il)let|e. Sebők Imre az író által áhított rend. belső fegyelem és határozottság mintája, s mellette, de nem ellentéteként a másik pólus, (mintha csak egy emberben megférne ugyanaz a kettősség), az „elfuserált zseni”, Sebők Zoltán, az öreg fia. nihilizmusával, a halálra készülve. Ez a kettősség, mint egy vepIfjúsági klubok versenye CSAKNEM EGY ÉVE hirdette meg a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ megyéi bizottsága, a megyei művelődési központ és a megyei könyvtár azt a vetélkedősorozatot, amely helyi, körzeti, járási és megyei elődöntőin át legutolsó szakaszához érkezett, amelynek célja az volt, hogy a művelődési szervek és intézmények, de maguk a fiatalok is képet kapjanak;-milyen a szabolcsi ifjúság 1872-ben. If júsági klubok tagjai folytattak egymással maratoni versenyt a „Szabolcsi ifjúság ’72” keretében. A legelső klubpályázat feltételeinek meghirdetésétől és teljesítésétől a legújabban alakult ifjúsági klubok munkájáig több új színt kapott ez a szórakozási-művelődési forma, s fiatalok százai és ezrei bizonyították be megyénkben is. hogv a hajdanvolt falusi bálok, vagy az unalmas presszózások ellentéteként egy olyan műfajú társasélet jött létre ezekben a kis közösségekben, amely a modern igényeknek is megfelel, s nemcsak a tétlen szabad idő otthona. Csellengő fiatalokat persze mindig látni, s helyük van az elégedetlen megjegysenymü vissza-visszatgrő, egymásnak felelgető motívumai, fogja egységbe a drámát, az egyébként igen kevés cselekmény enpek a kettősségnek az összepsapódásgi és kiegyenlítődései révén ad szerkezetet a darabnak. Már napokkal a nyíregyházi előadás után bizonyos, hogy a dráma átterjedt á csupa fiatalokból álló közönségre. A történet dióhéjban: Sebők Zoltán, a minden célját elért, sikeres sebészorvos két napra apjához utazik. Váratlanul egy falubeli beteghez hívják, nem megy, sőt indokot is keres; a pohárral elvágja a kezét. Résőbb mondja el apjának; ma reggel embert ölt. Azt a nőt, akit szeretett, műtőasztalon, „egy kis kürefecske” közben. Két napot számol még magának, vagyonát, lakását elosztogatja, nem akar a börtönbe kerülni. Apja, a nyugdíjas tudós, akinek *75. születésnapjára megérkezik a rokonság, a saját belső törvényei szerint,- kiegyensúlyozottan, önmagával békében él és dolzéseknek is. például Nyíregyházán : „nem érdemes elmenni, nincs egy jp klub az egész városban”. Ez a hapg az igé- nyesebbeké, akik azt várpák: ne változzanak át a klubok unalmas előadóteremmé, vagy tizenévesek táncparkettjévé. Vagy nézzük a másik oldalt, azokat, akiknek minden teljesen mindegy, észre sem veszik. hogv más is van, mint az állandóan nyitott ajtajú vendéglátóhelyek. MINDKÉT ESETBEN az a végeredmény, hogy jobb, vonzóbb programokat! A megyei vetélkedőre nevezett 98 klub versenyzési szándékában is ez lehetett; bemutatni saját életüket. Mintegy 1200 fiatal, tizen- és huszonéves adott számot a mérkőzéseken politikai, természettudományos ismereteiből, tájékozottságáról a korszerű technikai ismeretekben és a művészetekben. A versenyben való részvétel egy „jó pont” a kiyáló klubmozgalom feltételeinek teljesítésében is. Bár tíztagú csapatok versenyeztek az egyes klubok képviseletében, a kérdések sok helyen mégis egyéni műveltséget kértek számon, még akkor is sértve a csapatvergozjk fgraddatgtlanul. „A halál ellen csinálom” — mondja fiának. Kettejük egymást kiegészítő élet-halál ügyébe szövődik a feltartóztathatatlanul, a minden belső tiltakozás ellenére is létező szerelem, Mira. a kolozsvári lány, tis^ta- fejűségével, határozottságával, céljaival, amelyek között az is elfér, h°ß.V öt, tíz, vagy még több évet vár jon, míg a börtönbüntetés lejár. S közben ellenpontként a kívülről szemlélők, a csak közvetve családtagok, vő és meny, sógorok, akik mit sem tudnak, ismernek társaik belső életéből. Felszínességükkel, céltalanságukkal csak elrontott sorsukat bírják átérezni, amelyben közös rossz a Sebők név. Van-e újrakezdés? Lehetett-e, hogy míg mások idegi bajt hoztak a hadifogságból, Sarkadi öreg Sebőkje virágmagvakat, hogy mikroszkópon tanulmányozhassa azokat? Az öreg Sebők Gerbár Tibor érett alakításában elhitette ezt. Fonyó István Zolseny jellegét, ha a válaszokat közösen fogalmazhatták meg. Boncolgathatnánk még a kérdéseket, amelyek jó néhány szór megbénították a versenyzési kedvet. PERSZE, EZ A LflNYEG. Csaknem egy éven át tömegeket vonzott a felkészülés, a csapatok összeállítása, a házi feladatok elkészítésé. Tanulmányozták és megértették az ifjúságpolitikai , határozatot, az ifjúsági törvényt és a KISZ VIII. kongresszusának határozatait. A művészeti kérdéseknél neldául közösen olvastak és ismertettek klasszikus regényeket'. Megírták a község KISZ-alapsze‘'vezetének, vagy klubjának történetét. Az aktuális évfordulókat nagy-» közönség előtt ünnepelték. Több száz népi játékot és szüreti hagyományt gyűjtöttek össze. A vetélkedő első szakaszában a*körzeti. a mi ;odikban a járás} versenyeket bonyolították le. A meevei elődöntő 16 csapatából a négy legjobb nyilvános vetélkedőn osztozik a helyezéseken azon a megyei klubtalálkozón, amelyet november ?5-én és 26-án rendeznek Nyíregyházén, mintegy 400 résztvevővel. Biiraksó Erzsébet tánja nihilizmusában, vívódásaiban, magáról megfeledkező szerelmében egyenrangú partner. A fiatal Farkas Zsuzsa Mirája itt-ott tiszta egyszerűségében villan fel. Ígéret, de a darab egészében nem volt képes elhitetni erejét, sok még a „külső” eszköze. Ujvárossy Kati Zsófi nénije a tudós mellett meg- öregedeíí házvezetőnő tartózkodásával a kisebb szerepben is teljeset nyújtott.. Jó drámát nem lehet rosz- szul játszani — mondta valaki az előadás után. Néhány művész értékes munkája valóban jól emelte az egészet, s kiegyenlítette a gyengébbre sikerült teljesítményeket. Minden eddiginél több színházbérlő látogatja ebben az évadban a debreceni és a Déryné Színház társulatainak előadásait. Ezért volt hasznos a Móricz Zsigmond Színház és a KISZ megyei bizottságának közös szervezésében ez a bérleten kívüli előadás. Egy jó drámát láthatott a telt házas tizen- és huszonéves közönség. (B.) Színház Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom — Nem. Beosztottam. az jgaz, de mégis más. De ő megfejeli a szerencsét. Maga hpva való? A pulóveres legyintett. — Ide kétszáz kilométerre. Szabadságon vagyok, kocsivá} járom egy kicsit az országot. Van egy sátram, ott alszom. ahol az éjszaka ér. — Értem. De akkor je- - lentkgznie kellett volna este nglunk. — Abervgsz. És miben Van szerencséje a titkárjának? — Mindenben. Ügyes ember. Érti a módját. Van ijyen. — Miért qe volna? —nevetett a pulóveres. — Itt volt például a kút — folytatta a csónakos, aki beszédesebb lett. mióta a halat a hálóbap tydta, — a községi kút. Elintéztem, hogy új kutat fúrjanak az egyik utcában. Amikor kijött a mérnök, hogy kitűzze a kút helyét, a titkát persze odaszaladt, „Nem ide. hanem ide” parancsolta. A mérnök vitatkozott, a titkár nerp hagyta a magáét. „Ismerem én a törvényt, ha azt mondom. ide a kutat, akkor ide!” És persze. a mérnök odatette. De ezt hallották számosán. hát persze, hogy megnőtt a titkár tekintélye a parasztok előtt. — És persze, mgga furattá a kutat! — Én. — Ember, álljon a talpára! Akkor se rogyik be maga alatt a föld! — Ahhoz persze pofa kell. A pulóveres rábámult. Nagyot kacagott. — Van az magának is, nem? Már ne haragudjon, nem akarom megsérteni. Szóval, a maga titkárja szemtelen, rqi? Higgye el, csak így lehet valamire menni az életben! A csónakos türelmesen bámulta a dugókat. A víz nem árult el semmit. — Igen, lehet hogy magának van igaza — mondta később. — Spkat gondolkoztam én már ezen. Minden héten kijárok a vízre, néha háromszor is. Órákat Ülök. nézek, és gondolkozom. — Nem érdemes! — De. Kell. Az embernek tudnia kell. hogy hol is áll a világban? Én úgy képzelem. minden ember egy facsemete. amit valahol beültetnek. Aztán körűié nőni kezd az erdő. Tudnia kell. melyik hogyan nő körűié, és merre ritkul az erdő. Mikor kerül rá a sor, hogy kivágják. vagy hogy kiszárad. — Maga filozófus? — Ugyan — masolygot! alig észrpvehetöen a csónakos — Maga nem szokott ilyesmin töprengeni ? — Soha. Én cselekszem. — Mint a titkárom. Persze, ő nem mindig úgy, ahogyan ember azt elvárná tőle. — Haragszik maga a titkárjára, látom. A csónakos nem felelt. De a pulóveres erőltette: — Talán gazember? Miért nem jelenti fel? Vagy miért nem rúgja ki? Kirúghatná? — Kirúgni? Felőlem maradjon. Sokszor azt gondolom. nekem tulajdonképpen már mindegy. — Látom én, maguk halálos ellenségek. — Ngm. Más ez, uram. — De hát mi? — Azt nem mondom meg. — No persze, ha olyan. Rezzent az egyik dugó. — Fogja meg. kapja ki! — kiáltotta a pulóveres. — Nem. még nem. Hadd kapjon rá. — Ej. de hiszen rákapott! S a pulóveres felragadta a botot. Rántotta. húzta, majd felbillent a csónak. Villant a hal. aztán visszaesett. * — Az ördögbe! — Mondtam, hogy kapjon rá. — A fene egye meg! A pulóveres dühösen ült vissza a keskeny, korhadt deszkára. — Már rajta volt a dög, láttam, ezt egy gyerek is látta volna, de kiszakadt a pofája! Megjegyzem, biztosan kiesi a horog. — Nem kicsi — ellenkezett türelmesen a csónakos, — ilyenekkel járok mindig a pontyra. — Kicsi. Nagyobb horog kell ide. A csónakos elhallgatott, de le is könyökölt a térdére és merpen a vízbe bámult. — Rúgja ki azt a tanács- titkárt, fogadja meg a szavamat — mondta a pulóveres, miközben rágyújtott és a gypfaszálat messze pöccentette. — Addig rúgja ki, amíg meg nem fúrja magát. Ismerem az ilyen erőszakos pónemeket, van belőlük elég. Ezekkel szemben az ember csak akkor boldogul, ha foggal esik nekik, nem csak udvariasan. Kicsi!! A part felé kiáltott. — Kicsi! Nem akarsz halat reggelire? — Nem. köszönöm! — kiabált vissza egy női hang. A csónakos ember odapillantott. Piros pongyolában ott állt a pő. kezében pokróc. éppen azt rázta. Fiatal volt. közönyös. — A feleségem — mondta a pulóveres. Ültek. A pulóveres élesen kezdte nézni a csónakost. Annak már kényelmetlennt vált ez a merev nézés. — Látja a feleségemet? — kérdezte egyszerre a pulóveres. lehalkított, de érdes hangon. — Az ember a saját feleségével szemben sem lehet vajszívű, mert rajta veszt. A csónakos felneszeit, de nem kérdezett. Ült. térdére bicsaklott karral. A folyón felmosolygott a nap. — Egy hete járjuk az országot. Tudom, hogy szenved. Megőrül az unalomtól, mert gyűlöli a sátrat, a szúnyogot, a magányt. Csak a városi aszfaltot szereti- De nem baj. Ez most büntetés. És tudom, hogy soha többé eszébe nem jut. — Mi? A csónakos elharapta a mondatot. Nem akart érdeklődni. , — Megcsalt. Halk szellő borzolta meg a vizet. Most leányhoz hasonlított a folyó, amint fésülködik. — Elkényeztettem, kedveskedtem neki. Ajándékokat hordtam §z ölébe. te vagy a legszebb, a legjobb... amit férfi szokott mondani egy nőnek. akit imád. Egyszer látom. hof<v az utcán csókolózik valakivel. Na megállj! Meg se említettem neki. Megkértem egy fiatal munkatársamat akit még nem ismerhetett a feleségem, hogy két napig szegődjön a nyomába. Valóságos magándetektív irodát nyitottam! Ks az eredmény? Együtt látta őket a cukrászdában, barátságos félhomályban. csókolóztak! És a férfi benyúlt a feleségem hóna alá, és gyűrögette a szőrt. Ki teszi ezt? Csak az olyan, akinek viszonya volt, van a nővel! Uram, mit tett volna ön a helyemben ? A csónakos hallgatott. Nagyokat szívott cigarettájából. — Megpofoztam. Istene, sen. Tudtára adtam, hogy én vagyok a férfi, és összetöröm, ha még egyszer, valahol... és azóta minden lépését ellenőrzőm. De vezekelnie kell. Reggel ő gyújt tüzet. Mire felkelek, kész a reggeli. Kipucolva ragyog a cipőm. Takarít. Naponta többször telefonálok, a munkatársait felhatalmaz, tam. hogy egyetlen gyanús dologra... a pénzt ideadja. Uj ruha nincs! Körömlakk nincs! Szórakozás nincs! Föd. rász nincs! Hidegvíz! Padló, súrolás! Pásztázási Egy héten három napig sárga a keze! A körmei letörnek, a kézfején sebeket rág a lúgos víz. Az anyád istenit! Én nem voltam elég neked’ Most majd megtanulod! És... tudja, uram. hogv azóta boldogok vagyunk? Egy szó ellenvetés nincs! Minden úgy megy. mint a parancsolat! így kell. így kell. Kicsi!! Felállt a csónakban, úgy kiabált. — Készítsd elő a bográcsot! Halat reggelizünk!!
