Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-19 / 273. szám

—** v ’?\ $*>"& WN tK P*T 'S*? j&f

Wfi. «ovefrtWr f®

„Minden

művészetek közül.,/'

Beszélgetés a „Kísértetjárásról“

Petőfi-előzmények a világirodalomban

Az 50 éves szovjet filmművészet

A mozigépész kerékpárpe- dállal hajtja a vetítőgépet és közben magyarázza a látványt. A tengerparton légy- ottozó anyáról és vízbe fúló kislányáról készült díszlet, szagú, inkább komikus, mint tragikus kisfilmből aszerint lesz a burzsoázia leleplezése, avagy érzelmes-szomorú história, hogy milyen közönség ül a vászon előtt, hogyan kommentálja a látvánvt a mozigépész.

Mindezt, mint szellemes be. tétet láthatják a mai mozinézők a Ragyogj, ragyogj csillagom című kitűnő szovjet filmben. A polgárháború évelnek atmoszféráját kívánja érzékeltetni ez a betét, mely egyben azt is mutatja, hogy a film bizony a szovjethatalom első éveiben nem sokat változott; megmaradt még jó ideig annak a vásári, nagyon olcsó mulatságnak, aminek születésekor indult. Kevesen ismerték fel igazi lehetőségeit, jelentőségét. Jel. lemző II. Miklós, az utolsó cár vélekedése: „Úgy vélem, hogy a film üres, fölösleges, sőt káros szórakozás. Csak abnormális ember állíthatja a mutatványos ipart a művészettel egy szintre. Mindez ostobaság, és az ilyen sületlenségnek kár jelentőséget tu. lajdonítani.”

Az októberi forradalom, a polgárháború éveiben a bolsevikoknak nem volt elég idejük a film kérdéseivel foglalkozni. Az egyedüli kivétel éppen Lenin, aki ekkoriban mondta szállóigévé vált szavait, egy Lunacsarszkijval folytatott beszélgetésében, „ön a művészetek pártfogóinak hírében áll, erősen emlékezetébe kell hót vésnie, hogy számunkra minden mű. vészét közül a legfontosabb a film.” Figyelmeztetése ellenére az államosított filmgyártás folytatta a hagyományos melodrámák, bűnügyi filmek forgatását, legföljebb a bűnüldözők komszamolisták lettek, a bűnözők pedig külföldi diverzánsok. Sőt. Akadtak olyan filmesek, akik ideológiát is teremtettek ehhez a koncepcióhoz: a közönség ízlésére hivatkoztak, amely ezeket a filmeket igényli.

A változás éppen egybeesik a Szovjetuniónak mint államnak ötven évvel ezelőtti megalakulása éveivel, bár az egybeesés csak időbeli. A szovjet filmművészet is éppen ötven esztendeje, az 1922- es évben indult meg a fejlődés olyan útján, amely egyszeriben a világ élvonalába emelte. A változások három névvel függnek össze: Dziga Vertovéval, Lev Kulesovéval és Szergej Eizensteinével, akik harcosan felléptek a filmgyártás konzervativizmusa ellen.

Vertov medikus, az idegkutató intézet hallgatója volt, és 1918-ban került a filmhíradóhoz, mint titkár. Később az lett a feladata, hogy a polgárháború frontjain dolgozó operatőrök által készített filmnyersanyagokat összeragassza és ahol szükséges, fel. iratokkal lássa el. Munkája során rájött arra: nem mindegy, hogy milyen hosszúak az egymás után ragasztott filmszalagok. Sőt. Azt is felismerte, hogy a különböző frontokon készült híradórész- . leteket úgy is össze lehet ragasztani, hogy azok egységes eseménysor benyomását keltsék. Közben persze az is kiderült, hogy az operatőrök kissé unalmasan, egyhangúan dolgoznak: leállítják valahol a felvevőgépet, onnan nemigen mozdulnak, és ebből az egyetlen látószögből igen hosszú filmszalagokat használnak fel. Vertov kiment hát operatőrével, hogy maga készítsen a levegőből, vonatsínek közül, mozgó kocsin és mindenféle mozgó járművön felvételeket, amelyeket sokkal színesebben, elevenebben lehet összeragasztani, vagy ahogy a szaknyelv mondja: összevágni. Vertov ugyan abszolutizálta felfedezéseit, mindenfajta rendezettséget eluta. sított, s ez nyilvánvalóan leszűkítette hatását, de munkássága nyomán született az igazi dokumentumfilm műfaj és technikája kihatott jó harminc évvel későbbre is, amikor a francia új hullám születését inspirálta az ötvenes évek elején. A francia művészek, részben Vertov iránti tiszteletből nevezték el mód. szerüket cinema veritének, ami pontos fordítása Vertov Kino Pravda című sajátos híradó-összeállításának, és magyarul Film-Igazságot jelent.

Lev Kulesov még a forradalom előtt került kapcsolatba a filmmel, de művészi kísérleteit 6 is a forradalom után kezdte el. ö játékfilmé, két csinált és Vertovtól függetlenül fedezte fel a vágás filmművészeti jelentőségét. Híres kísérlete: egy mozdulatlan arcú színészt ábrázoló hosszú filmszalagot megmegszakítva egy tányér leves, egy csecsemő és egy temetés képével vágta össze. Amikor szakértő közönség előtt levetítette az így összeállított filmszalagot, a nézőket elragadta a lelkesedés, hogy lám, a színész eszközte. lenül is milyen nagyszerűen fejezte ki az éhség, a szeretet, a gyász érzését! Kuleso- vot azonban kevéssé érdekelte a szovjet valóság, fgy vágáselméleti kísérletei saját játékfilmjeiben nem hoztak kimagasló eredményeket.

Egy rigai születésű mérnök, majd színházi rendező, Szergej Eizenstein volt az, aki nemcsak a filmvágás jelentőségét ismerte fel, hanem azt is, hogy a megtalált új művészi kifejezési eszközöket a valóság űj, forradalmi vonásainak bemutatására kell használni. 1925-ben — a valódi események után húsz esztendővel — elkészítette a Pa- tyomkin páncélos-t, amely nemcsak tartalmával hatott forradalmasítóan, hanem a világ filmművészete számára is új utakat nyitott. Amikor 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából mintegy háromszáz rendező szavazott arról, melyik a világ legjobb tizenkét filmje, az első he- Iven, a legtöbb szavazattal a Patyomkin páncélos végzett.

Eizenstein, Pudovkin, Dov. zsenko, Romm, Kozincev és a’ mai fiatalok: Csuhraj, Tár- kovszkij, Koncsalovszkij, Panfilov jelképezik azt a sort, ami már ötven esztendeje reprezentálja a szovjet film- művészetet. Ez a filmgyártás mindig biztosította. néha több. néha kevesebb filmmel, hogy a világ filmművészetének élvonalában képviseltethesse magát a Szovjetunió,

Bernáth László

Helyreállítják a szerencsi Rákóczi várkastélyt

A tokajhegyaljai borvidék „kapujában” elhelyezkedő Szerencsen járási iű- velődési — valamint idegenforgalmi központtá fejlesztik a hajdani Rákóczi várkastélyt.

Már tető alá hozták a XVIII. században épült magtárépületet. Ebben háromszázszemélyes színház- termet alakítottak ki, s ezt fedett folyosóval kötötték össze a XV. században épült és ugyancsak helyreállított sarokbástyával, amelyen dohányzót és társalgót Madeznek be. A barokk

stílusú úgynevezett huszárvár egyemeletes épületét korabeli stílusban állították helyre. Abban negyvennégy személyes szállodát alakítanak ki. Az épület helyreállítása befejeződött. A tervek szerint jövőre elkészül a kazánházzal együtt, az új szálloda, amely jelentősen elősegíti majd a s^lláshe- lyekben nem bővelkedő világhírű borvidék, többek között Tárcái, Mád idegen- forgalmát. ’'

A szerencsi vár teljes műemléki helyreállítását 1977- re fejezik be.

Nem is egészen pontos a cím: nemcsak a világirodalomban, hanem a filozófiában, esztétikában, történettudományban, s általában a tudományos gondolkodásban. Pándi Pál azt a feladatot tűz. te ki célul, hogy megmutassa: miként hatottak a XVIII. szá. zad végi, XIX. század eleji haladó és forradalmi gondolkodók eredményei a reformkor íróinak, elsősorban Petőfinek az életművére; miként formálták a költő világnézetét, tágították látóhatárát, érlelték költészetét.

— Munkám egyike azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a Petőfi-év alkalmá. ból jelennek meg. A magyar irodalomtudomány ebből az alkalomból valóságos sereg, szemlét rendezett: igyekezett összegezni a Petőfi-kutatás eddigi eredményeit. Az Eötvös Loránd Tudományegye. tem felvilágosodás és reformkori magyar irodalVni tanszéke — együttműködve más tudományos intézetekkel, budapesti és vidéki egyetemek munkatársaival, iro. dalomtörténészekkel — külön kötetben jelenteti meg a napjainkban folyó Petőfi-kutatás legfontosabb eredményeit. Egyéb kiadváiíyok is megjelentek — vagy megjelennek a közeljövőben — az évforduló ünnepi alkalmából. Ezek sorába tartozik a „Kí- sértetjárás” Magyarországon. Ebben a kétkötetes munkában azt kívántam bemutatni, miként jelentkeztek az utópista szocialista eszmék és a kommunista tanok Magyar- országon a reformkorban, már az 1830-as évek legelején, tehát: szinte egyidőben'a „párducos Árpád” költészeté, vei. Szellemi erejük milyen ösztönzést adott a kor felelős gondolkodóinak: íróknak, költőknek, politikusoknak. Első. sorban, természetesen, „hősömnek”, Petőfinek, akinek munkássága, költészete, s annak a magyar közgondolkodásra gyakorolt hatása hosszú évek óta foglalkoztat.

— Tehát a korábbi Petőfi- monográfiának folytatása, — bár az előzmények feltárása, időrendben tehát mintegy „formabontva” — ez a könyv?

— Igen is, nem is. Úgy gondolom — s ezt fejtem ki a könyvben —, hogy a XIX. századi utópista szocialista eszmék hazai elterjedtsége és

a korban rájuk irányuló figyelem sokkal szélesebb és mélyebb, mint ahogy eddig hittük-gondoltuk. Éppen ezért, a korszak szellemi arculatát figyelve nem lehetett pusztái) az irodalom, a publicisztika, a közgazdaság, a filozófiai törekvések vizsgálatára szorítkozni. Az új-szociális eszmék jelentkezése a szellemi tevékenység különböző területein zajlott le. s magától értetődően nem valamiféle mechanikus egyenletességgel, ha. nem differenciáltan, az új eszmeáramlatok létrejöttének törvényszerűségei szerint. Nem vállalhattam többet e roppant bonyolult és szerteágazó folyamat megragadásából. mint annak magyarországi bemutatását, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyebben értse, alaposabban lássa: milyen szellemi előzményekből sarjadtak ki a magyar reformgondolatok, és jött létre a Petőfi-életmű. Persze, ez a munka a forrásvidéknek csak egyetlen területét igyekszik feltárni.

— Kimutatható-e közvetlenül Petőfi költészetében az utópista szocialista eszme- áramlatok képviselőinek hatása?

— A költő nem tételeket énekel meg. Nem tanokat hangol át rímre. Mint tudjuk, Petőfi kedvenc stúdiuma a világtörténelem volt, abból is — fejlődése bizonyos korsza. kában — a francia forradalom története. Ennek eszméivel és 8z ezt követő kor eszméivel, tehát már a korai szó. cialista nézetekkel is, igen sűrűn foglalkoztak a reformkori újságok, könyvek. Petőfi szervesen „feldolgozta” költészetének gondolati anyagában ezeket az új gondolatokat, pontosabban: Petőfi végiggondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a korai szocialistákhoz hasonló eszmékhez jutott el.

— Az értékes utópiák történetét tanulmányozva egyébként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —, hogy számos jelentős utópikus rendszer, sőt a XVIII. század végéig e rendszerek többsége szépirodalmi formában érvényesíti az elméleti lényeget. Teória és irodalmi szándék egyszerre vannak jelen ezekben az utópikus művekben. Az utópista szocialista és a kommunista eszmék reformkori „kísér.

tetjárásának” bemutatásakor figyelemmel kellett, lenni a korábbi jelentkezésekre is.

— S Petőfi működése jelentette ezen eszmék befogadásának és költői kifejezésének betetőzését?

— Feltétlenül. Az új-szociális gondolatok legmagasabb rendű jelentkezése a magyar irodalomban: Petőfi

költői műve. Verseiben eggyé olvadnak a plebejus-demokratizmus, a forradalmi radikalizmus és a korai szocia- lisztikus-kommunisztikus esz. mék a francia forradalom gondolati sugallataival, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző források vize. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nemcsak rezonált az új-szociális gondolatokra, ha. nem a saját világképéhez, a korabeli magyar valósághoz igazította azokat. Tehát „gon. dolatfordítói”, adaptáló munkát végzett. Hazai tapasztalatai. plebejus következetes, sége dolgozták sajátja í ezeket a hatásokat, s az új eszmék hozzájárultak világképe kialakulásához. Petőfi a maximális nemzeti öntudattal di. namikus világismeretet egye. sített. E gondolati eredménynek lírai kifejeződése az 1846—47-es esztendők számos nagy verse, s ennek a távlattudatnak a birtokában formálta meg a maga forradalmi álláspontját 1848—49- ben. Életművének vonulatát figyelve, megbizonyosodhatunk róla — s a könyv jelentős részében éppen ezt szándékozom kifejezni —. hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és köl. tői feladatai Petőfi számára a világtudattaí gazdagodott —*■ plebejus nemzeti öntudat próbái voltak.

A „Kísértetjárás” olvasói nyomon követhetik a tudós eljárását. Pándi végigkíséri Petőíi gondolati fejlődését a legkorábbi megnyilatkozásoktól kezdve forradalmi köl. tészetének teljes kibontakozásáig. A' monográfia ezen fejezeteinek akár a „Petőfi szellemi életrajza” összefoglaló címet is adhatnánk. Nyo. mon követi Petőfi élményvilágának alakulását, olvasmányait, olvasmányainak költői művekben való jelentkezéséi — s ehhez természetesen fel kellett elevenítenie életének külső eseményeit is: utazásait, nyilvános szerepléseit,

gondolatvilágának alakulása szempontjából fontos kortár. sakkal való- találkozásait. Pa. lyaszakaszok szerint elemzi az élményköröket, azoknak gyűrűzését-fnozgását; kimu. tatva egy-egy versről, milyen gondolati előzményei voltak, milyen szellemi hatások érvényesülnek benne, hogyan vált az európai gondolat a költeményben Petőfi- müvé, s e mű révén hazai kortársak, olvasók felfogásának formálójává.

E filológiai kalandozásban — amely a Petőfi-pálya ki- teljesedése és formálása iránt érdeklődő olvasók számára roppant izgalmas utazás — nem követhetjük a szerzőt. Ehelyett, mint egy vázlatos összefoglalását kérve műve létrejöttének indítékaira, is. mét átadjuk neki a szót:

— Az utópikus-szocialista és kommunista eszmék (hogy csak a fontosabbakat említsük meg, futólagosán: Saint Simon. Owen, Fourier, Ca- bet) megértése, befogadása, a korabeli hazai viszonyokra való átformálása révén távolodott el Petőfi a hagyományos nemesi haza- és nemzetfogalomtól — s vált költésze. te a hazát felölelő világméretű szabadságprogram kifejezésévé. Ha Petőfi klasszikus összhangot tudott teremteni életművében a nemzeti törekvés és a szoeialisztikus-kom. munisztikus emberi igény között, akkor/ ez a költői összhang megsemmisíthetetlen érv amellett, hogy a plebejus módon értelmezett nemzeti perspektíva s a szocia- lisztikus-kommunisztikus tér. vezés és felfogás nem zárja ki egymást. A művészetnek megvan a maga sajátos, hitelesítő ereje, s jó tudni, hogy az új szociális igényt már re. formkori irodalmunk, elsősor., bah Petőfi költészete hitelesítette.

— Munkámmal tehát — mondja befejezésül Pándi Pál —, amely egyike a korunk- beli Petőfi-értelmezéseknek és kommentároknak, s a köl. tő születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából meg. jelenő könyveknek, azt a folyamatosságot kívántam szemléltetni, amely a költőt

a Világ jobbítására „szövetkezett” haladó gondolkodókkal összefűzte, s amely még közelebb hozza alakját mai tár. sadalmunkhoz.

T. I.

Stpkay Barna:

CSENDES VÍZ

A folyó felett szinte sziporkázott a

csend. A község hídja beúszott a kanyar nyárfái mögé, csak a templom fehér feje fuldoklóit még a kék páratengerben.

Kristályos pendülésekke] csapott az evező a vízbe. A csónak az öbölbe tartott, ahol fűzek tocsogtak öregesen és halak cuppogtak a lábaiknál. Az ember mindezt egyszerre látta, nem rebbenő szemmel. Hangosan, orrán át szívta a hal- szagú levegőt, egyenletesen evezett. Az öbölben, a befelé hajló fűz törzsét megmarkolta, rávetette a csónak kötelét, bár itt mozdulatlan volt a víz. Aztán nyugodtan bontogatta a horgászfelszerelést. Három csalétkes zsinórt vetett ki, úgy, hogy a Csigalassúságú forgás visszafelé közelítse őket. Legalább tíz perc, amíg végigússzák a távot s lehet újra dobni.

Aztán leült. Rokonszenves, bár sötét és kemény arca a fatörzs egy árnyékos darabjának látszott, térdére támasztott karjai ágaknak.

Mint a vízbe dobott tükör, darabok, villantak a felugráló halak.

Két gerle nyilallt át a folyón, acélos zúgással.

Csak a szemét vetette rájuk.

Opálos, sárgásbarna árnyékok kúsztak a folyómederben, az áttetsző víztükör alatt.

A zsebében volt a cigaretta. De nem mozdult.

— Van valami?

Túl vidám, túl hangos, túl váratlan volt a kérdés. A csónakban az ember gyorsan a partnak fordult. Zöldesszürke nadrágban fekete, zsákszerűén bő pulóverben, kigombolt inggel és félrehúzott nyakkendővel egy magas, nagy lábú. nagy kezű férfi állt csípőre rakott kézzel az egyik fűz mellett. Mosolya csúnya, de magával ragadó volt. Széttörte^. a csendet, a mozdulatlanságot, nyomában madár szállt a fára, csattogni kezdett és valami dűlőúton most zörgött fel egy paA csónakos ember mozdulatlan arccal megint a vizen úszó dugókat bámulta.

— Még nincs — mondta egyszerűen.

A hangja nem zengett, mint a másiknak, száraz volt, mint a parti homok.

A pulóveres mbst megfordult és láthatóan egy nőnek kiáltott:

— Csukd be a kocsit és gyere le! Remek itt!

Messziről csapódás hangzott. Tehát autóval jött a férfi. De hogy nem hallottam mégsem? — töprengett a csónakban az ember.

— Beülhetnék maga mellé?

A csónakos nehezen mozdult. A fatörzset fogva közelebb vontatta a csónakot, a pulóveres beugrott.

— Semmi vész — kacagott, mert a csónak nagyot ringott. — Tudok úszni.

— De a víz hideg — jegyezte meg a csónakos.

Leültek. A dugók mozdulatlanul, alig észrevehetően közelítettek. A csónakos már bánta, hogy maga mellé vette az idegent.

— Türelmetlen lett. Cigarettára gyújtott.

— Ma”a mindig itt halászik?

— Mindig. Azazhogy lejjebb is, meg túlnan is, a hídon.

— Tehát a faluban dolgozik. Tanító?

— Nem. Tanácselnök vagyok.

— Egy valódi tanácselnök! — kacagott ismét a pulóveres és nagy kezével a térdére csapott. — Én a tanácselnököket eddig mindig az irodában tudtam csak elképzelni, amint szalon'át esznek zsírpapírból.

— Nem egészen — mosolyodon el a csónakos.

Az egyik dugó megrándult. Félkilós ponty akadt a horogra.

— Ez a jó kezdet! — biztatta a pulóveres a csónakost.

— Kezdeni mindig jól kezdem, de a folytatásban nincs szerencsém.

— Ne mondja. Például?

— Például elsőre mindig szép halat fogok, aztán csak ötdekás ivadékokat rántok ki.

— Meg kell fejelni a szerencsét, uram.

— Ismerős.

— Micsoda?

— Ez a mondás. Ezt mondja a tanácstitkár is. Látja, ő tényleg megfejeli a szerencsét. ■

— A tanácstitkár? Az magának valami segédféló. je? Szárnysegédje?

V IC»*