Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-15 / 269. szám

1972. november i», RBLET-MAGYARORSZAQ — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET y. omüi Szép hagyomány Tallózás az árak körül Tisztelet a harcosoknak-p EL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK /csil- ”r lagosok, katonák/ Nagy munka vár ma reátok/ állnak még a paloták...” A Krúdy Gyula Gimnázium és Szakkö­zépiskola kamarakórusa percek alatt vissza­idézi a régmúlt harcokat, s az idős emberek, akik itt ülnek a nyíregyházi második kerü­leti pártház nagytermében, meghatottan éneklik az unokákkal a forradalom olyany- nyira népszerű indulóját. Idén november hetedike előestéjén is meghívták Nyíregyháza harminckét veterán kommunista harcosát, hogy együtt emlékez­zenek a forradalomra, a nagy csatákra a megye és a város párt- és tanácsi vezetőivel, beszélgessenek a jelen dolgairól, koccintsa­nak egymás egészségére. Hagyomány már Nyíregyházán, hogy a nagy október évfordulóján a Szocialista ha­záért kitüntetés tulajdonosai, március 21-én pedig a Magyar Tanácsköztársaság harcosai, a Tanácsköztársaságért emlékérem birtoko­sai jönnek össze baráti találkozóra. Másfél évtizede minden esztendőben. Jó és nemes hagyomány ez. Tisztelet- adás azoknak, akik dacoltak a halállal, a fasiszták börtöneivel, a rendőrök kardlapjai­val és a csendőrszuronyokkal. Azokat kö­szönteni, akik ott voltak a cári uralom meg­döntésénél, akik illegalitásban is hirdették a párt szavát, majd a felszabadulás első pil­lanataiban az újjáépítés, a mozgalom élére álltak — megtisztelő kötelessége is az utó­kornak. Tavaly még harminchat, a sors kegyet­len törvényei miatt idén novemberben már csak harminckét idős embert láttak vendé­gül a kerületi pártház szépen megterített fehér asztalainál. Megemlékeztek az eltávo­zottakról, meghajtották előttük a kegyelet zászlaját. ■Syr INDEN HAGYOMÁNYOS. A házi I” disznótoros, az Ilona-tanyai rizling, a felcsillanó szemek, a megható pillanatok. Akik itt ülnek, harmineketten, már nagy­apák, és dédapák, illetve nagymamák, hi­szen négy néni is van közöttük. Hagyomá­nyos, hogy a megyei pártbizottság első tit­kára, titkárai, a megvei tanács elnöke is eljön, hogy ott vannak a városi párt- és a tanácsi vezetők. Hagyományos ez a találko­zás, mint a kései érettségi bankettek. Ha­gyomány az is, hogy az ifjúság köszönti őket először. Úttörők virággal és csókkal, a KISZ-esek néhány keresetlen szóval, amely­ben mindig elhangzik, hogy a példájuk sze­rint akarnak élni: becsülettel, kommunistá­hoz illő módon. A városi pártbizottság nevében idén Gyuricsku Kálmán köszöntötte az idős har­cosokat. Rövid beszéddel, amelynek a lénye­ge: nagy öröm, hogy itt vannak velünk a forradalom megvédéséért, a szocializmusért folytatott harc élenjáró katonái, a munká­ban, küzdelemben megöregedett tanítóink, elvtársaink. Elég-e — kérdezhetnénk, hogy éven­ként egyszer meghívjuk egy délután az idős kommunista harcosokat? Vajon ez jelenti-e csupán a megbecsülésüket? C ZERENCSERE NEM EZ, sőt: közel ^ sem ez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a hétköznapok számtalan tennivaló­ja mellett sem feledkezett meg arról a meg­tisztelő feladatáról, hogy megbecsülje azo­kat, akik tevékeny részesei voltak a világot fo máló mozgalomnak, a történelem nagy és s- apró sorsfordulóinak. És ennek is kö­szönhető, hogy idén — amikor a városi párt- bizottság munkatársai megkeresték lakásu­kon a veteránokat, hogy meghívják őket a találkozóra. — már nem igen hallottak tő­lük anyagi gondokról. A többségnek kétezer- hatszáz forintra egészítették ki a nyugdíját, d» vannak akiknek ettől is magasabb a ha­vi postautalvány-összege. A Szocialista há­zi írt érdemrend adományozásával arra is t.. ekedtek az utódok, hogy rendes megélhe­tést nyújtsanak a megfáradt, idős harcosok­nak, s életük hátralévő éveit gondok nélkül, pihenéssel töltsék el. Akik itt vannak — van, aki részt vett az orosz forradalom harcaiban, mint Somogyi Gyula, vagy Tóth Gábor — van aki a Ta­nácsköztársaság idején is harcolt, — mind­annyian a felszabadulás előtt is tagjai vol­tak a pártnak. Munkásságuk, harcuk meg­becsüléseként jelent meg a 27/1966. (XII. 18.) kormányrendelet, amely a többi között ki­mondja, hogy a kitüntetettek soronkívüliséget, kivételes gyógyellátést élveznek a rendelőin­tézetekben, a kórházakban. Időkorlátozás nélküli kórházi ápolás jár nekik. Az 1949 előtti időt megszakítás nélküli munkavi­szonynak kell tekinteni nyugdíjuk megálla­pításánál. A közalkalmazottakat megillető utazási kedvezmény jár nekik. Továbbtanu­ló gyermekeiket az oktatási intézményekben való felvételnél kedvezményben kell része­síteni. A veteránnak évente egyszer — amennyiben igényt tart rá, — feleségével és kiskorú gyermekeivel kéthetes szakszerveze­ti beutaló is jár. A rendelet kimondja, hogy hivatalos ügyeik intézésénél (például lakás- kiutalás, más ügyek) a tanácsok és más ál­lami szervek részesítsék őket előnyben. A pártmunkások év közben is megkere­sik őket, beszélgetnek velük gondjaikról, s amiben tudnak, segítenek. Ebben az évben is két veterán lakását cserélték ki központi fűtésesre, összkomfortosra és a minőségi cseréért járó pénzt — egyik esetben tizen­négy, a másik esetben tízezer forintot — a kormány fizette ki helyettük. A MIKOR AZ ÜJ PÁRTHÁZ elkészült, ** nem feledkeztek meg az Idős elvtár- sak:.t meghívni, nekik is megmutatni, hol dolgoznak a ma pártmunkásai. Felvitték a veteránokat a tetőteraszra is, ahonnan gyö­nyörű kilátás nyílik az új nyíregyházi vá­rosnegyedekre, majd a titkárok beszélgettek velük a város mai életéről. Most is négy elvtársat kellett kocsival felhozni, mert gyengélkednek, de amikor csak szükség van rá, szívesen rendelkezé­sükre bocsátják a közlekedési eszközt. A veteránok nagyobbik része azonban igen jól bírja ma is magát. Nem ritka, hogy azért keresik meg a pártszerveket, hogy adjanak munkát nekik. Mint a városi pártvezetők minden alkalommal hangsúlyozzák, ők nem azt kérik tőlük, hogy dolgozzanak, hanem azt, hogy vigyázzanak magukra. Varga Gyu­la, a városi pártbizottság első titkára így fe­jezi ki: „Tekintsék azt pártmunkának, hogy a saját egészségüket óvják.” Az egykori asztalosok, nyomdászok, va­sasok, földmunkások, a fehér hajú idős har­cosok iránt figyelmesek a házigazdák. Min­denkihez szólnak, mindenkivel külön is be­szélnek, mindenkit személyesen Is végig­kínálnak. Még arra is gondoltak ezen a ba­ráti találkozón, hogy a hurka-kolbász ne tegyen nagyon fűszeres. S milyen nagy taps fogadta a bejelentést: nem csak az itt lé­vőkre, de az otthon maradt családtagokra is gondoltak a vendéglátók. Mindenkinek kós­tolót csomagoltak, hadd ízleljék meg a va­csorát a feleségek, férjek is. A megyei pártbizottság minden alka­lommal külön köszönti azokat, akik kerek születésnapot ünnepelnek, akik például hat­van, hatvanöt, hetven, hetvenöt, nyolcvan- évesek. Idén az ünnepségen dr. Tar Imre megyei első titkár köszöntötte a hetvenesz tendős Haja Ferencet, Szarvas Ernőt, nyolcvanéves Bartha Józsefet. Számukra pártbizottság ajándékot is ad. Külön szt színfoltja volt az ünnepségeknek a Kár- lyok és az Imrék köszöntése — ezek a név napok november elején vannak. M int régi ismerősök, úgy köszön tik egymást a veteránok és a mc gyei, városi vezetők, s igazán jó hangula! ban koccintanak egymás egészségére. S ilyen kor — ez is hagyomány már Nyíregyházé — a megyei pártbizottság első titkára el mondja, mi történt a legutóbbi egy eszte- dő során a megyében, milyen volt a terme gabonából, almából, milyenek az örömeink és a gondjaink ezekben a napokban. Kopka János Barát! hangulatban. Drága-e a piac? ■p\ rága-e a nyíregyházi piac? A kér- désre azért kerestük a választ, mert az utóbbi hónapokban különböző városi fó­rumokon is elhangzott. Kétségtelen, hogy az urbanizáció növe­kedésével, az ipartelepítéssel és fejlesztéssel rohamosan felduzzadnak a városok, s ez alól nem kivétel Szabolcs-Szatmár székhe­lye, a dinamikusan fejlődő, immár het.van- ötezres Nyíregyháza sem. Évről évre növek­szik a munkások, a bérből és fizetésből élők száma. A régi kis mezőváros fokozatosan munkásvárossá alakul. Mind több a piacon vásárló. Elmúlt vagy elmúlóban van már az, hogy az itt élő, valamikor jórészt mező- gazdasággal foglalkozó lakosság a kiskertek­ben megtermelte a ház körül, amire éppen szüksége volt. Több zöld fogy Üdülőövezeteinkben — Sóstón, környékén, Császárszálláson, Oros és Nyírszőlős szom­szédságában — a pihenni vágyók hobby- kertjeikben termelnek ugyan tenyérnyi te­rületeken zöldség- és gyümölcsféléket. Ez is jó, ez is segít. De nem lehet az a célja, hogy az ellátást biztosítsa. Ismeretes az is, hogy az igények vál­toznak, növekednek, s mind többen igény­lik a változatosságot. Oktatásunk törekvése a helyes étkezési rend, normák kialakításá­ra ugyancsak most kezd beérni. Eltolódás következik be a zöldség-gyümölcsfélék fo­gyasztása javára. Étkezésünk változatosabb, egészségesebb, s alig van ma már olyan háztartás, ahonnan hiányoznának a primőr­félék, ha annak beérési ideje elérkezett. Bizonyos törekvések már korábban is voltak a várost övező termelőszövetkezetek­nél, a nyíregyházi Ságváriban, a Dózsánál, a távolabb eső tiszanagyfaiui és vencsellői közös gazdaságokban, hogy Nyíregyháza el­látására termeljenek korai zöldséget. Ez azonban még mindig minimális, távolról sem elégíti ki az igényeket, s az egyre nö­vekvő keresletet. Éppen ezért az ellátás biz­tosítására még hosszú ideig behozatalra szo­rulunk más megyékből. Kétségtelen, hogy a nagy távolságokról szállított amúgy sem olcsó primőr zöldség — áru fuvarköltsége, kezelése, csomagolása is árnövelő tényező­ként hat. Ezzel számolni kell a jövőben is. Mégsem mondhatjuk egyértelműen, hogy a nyíregyházi piac általában drágább lenne, mint a környező nagyvárosoké. Ennek bizonyítására álljon itt néhány statisztikai adat. Olyan összehasonlító elem­zés, amely az országos fogyasztói árak ala­kulását mulatja. Annak érdekében, hogy az igazsághoz közelebb jussunk, összehasonlí­tásunk kiterjed a tavaszi, nyári és az őszi időszakra is. Összehasonlítás Milyenek voltak a piaci árak 1972. má­jus 11-én Nyíregyházán és a környező nagy­városokban? Amíg egy kiló kelkáposztát jzolnokon 10-ért, Miskolcon 9,80 forintért ehetett vásárolni, addig Nyíregyházán 8 fo- int volt. Egy fej saláta a miskolci és a deb- iceni piacokon 2 forint volt, Szolnokon 1.50, lyíregyházán 1,80. A zöldhagyma csomóját zen a napon a Szabolcs megyei székhelyen rusították a legolcsóbban. S míg egy csomó aralábé Miskolcon 11,40, Debrecenben 10, zolnokon 8,50, addig Nyíregyházán 8 forint /olt. Nézzük most meg a június másodikai .alakulást. Az új burgonya kilója Miskol­con 5,60, Debrecenben 6, Szolnokon 5,80, lyíregyházán 5,50 forint volt. Csaknem ha­sonló a helyzet a zöldborsó esetében is, me­lyet Miskolcon 4,60-ért, Debrecenben 4,50-ért adtak, a szolnoki és a nyíregyházi piacokon egy kiló 4—4 forintba került. Hasonlítsuk össze két gyümölcsféle, a cseresznye és a földieper árát. A nyíregyházi piacon egy ki­ló cseresznye 7 forint volt. Miskolcon két forinttal, Debrecenben 5 forinttal, Szolno­kon 1 forinttal drágábban lehetett vásárol­ni. Egy kiló földieper a nyíregyházi piacon 14, Miskolcon 20, Debrecenben 30, Szolno­kon 15 forintba került. Igaz, hogy ugyanezen a napon a kara­lábé 1 forinttal volt drágább nálunk, mint az említett városok piacain. Ez vonatkozik a fejes káposztára is. Ehhez azonban azt is tudnunk kell, hogy fejes káposztából, re­tekből, salátából, kelkáposztából, karalábé­ból májusban is, s részben még júniusban is a déli megyékből szállítottuk az árut a nyír­egyházi piacra. Csak a tisztánlátás érdekében említjük meg, hogy például májusban 45 ezer fej fe­jes salátát, 111 ezer csomó retket, 8 ezei csomó karalábét és ezer mázsa fejes ká­posztát hoztunk Békésből, Csongrá'ból. Bácsból. Még júniusban is behozatalra szo­rultunk, hogy az egyre növekvő keres etet ki tudjuk elégíteni mennyiségben és minő­ségben. Nézzünk most egy egészen friss statiszti­kát, a szeptember 27-1 piaci írakat. Ezen a napon a karfiolt Miskolcon 5,60. Szolnokon 5, Debrecenben és Nvíregvházán egyaránt 6—6 forintért árusították. (Szeptemberben 11 mázsa karfiolt hoztunk más megyékből). A sárgarépa Miskolcon 2,80, Szolnokon 2,50, Debrecenben 3,50, míg Nyíregyházán 2,80 volt. A gyökér viszont 50 fillérrel volt drá­Kép a Búza térről. gább mint Debrecenben, 20 fillérrel, mint Miskolcon, s mind a szolnoki, mind a nyír­egyházi piacon 6 forintért árusították. A zöldpaprika ára a következőképpen alakult: Miskolc 6.80, Szolnok 5,50, Debrecen 6,50, Nyíregyháza 4,50. Mit tehetünk ? Sokak számára talán meglepetés, hogy még szeptemberben is más megyékből is szállítottak zöldségfélét, hogy az. ellátást biz­tosítani tudják. (47 mázsa uborkát, 116 má­zsa kelkáposztát, 12 mázsa sárgarépát, 23 mázsa gyökereket.) Ez év szeptemberében az 1971 hasonló hönapjpibz viszonyítva csak­nem ezer mázsával több burgonyát, 119 má­zsával. több zöldségfélét és 104 mázsával több gyümölcsfélét árusítottak a nyíregyházi üz­letek. Tojásból az idén 8 hónap alatt a ta­valyi év első nyolc hónapjához viszonyítva 854 ezer darab tojással forgalmazott többet a kereskedelem, s átlagosan 20—30 fillérrel olcsóbban, mint a szabadpiaci ár. Talán még szembetűnőbb a zöldség- gyiimölcsfogyasztás növekedése, ha egv négy­éves időszakot hasonlítunk össze. A MÉK nyíregyházi üzletei és piaci standjai 1967- ben 27 milliót forgalmaztak, 1971-bsn pedig több mint 45 milliót. Ha ehhez hozzászámít­juk a fogyasztói árszint emelkedését, meg így is közel 40 százalékkal több zöldség­gyümölcsféle került piacra. Mit tehetünk az árak csökkentéséér' ° Az igazság az, hogy ez elég lassan ha­lad, a gazdaságok éppen a munkaerőhiány­ra való hivatkozás és munkaigényessége miatt nem szívesen foglalkoznak vele. Pe­dig a kedvezmények miatt megérné, hiszen a kormány az ezzel járó beruházások fel it magára vállalja. Csak a város környéki tsz- ekben a nyíregyházi Ságváriban, a Dózsá­ban és Nagyecseden a tsz-ben vannak kez­deti lépések. Annak érdekében, hogy a vá­ros mind jobb ellátását biztosítsák, a MÉK öt évre szóló szerződést kötött az említett tsz-ekkel, ezek mellett a tiszanagyfaiui és az ópályi közös gazdaságokkal. Ezek az erő­feszítések azonban nem kielégítőek. Nagyobb lehetőségek vannak jelenlek is egyes tsz-ek- ben, mint amennyit a zöldségtermesztés fel­lendítésére eddig hasznosítottak. Olcsóbb, mint másutt Drága-e a nyíregyházi piac? Ha ezeket az összefüggéseket vizsgál­juk, s látjuk a teendőket is, azt kell mon­dani: olcsóbb, mint más városoké. Hogy le­hetne olcsóbb, az kétségtelen. Csakhogy az árak a termelésben alakulnak ki. Jó mód­szer, helyes kezdeményezés, amelyet a Nyír­egyházi Konzervgyár alkalmazott, amikor az általa megvásárolt primőr paradicsomból és paprikából piacra „dobott” bizonyos mennyiséget, hogy az emelkedő árakat le­törje, s a munkásságot olcsó áruhoz juttas­sa. Ez nem a gyár feladata, s ezt nem is lehet mindig alkalmazni. Ahhoz, hogy az árak csökkenjenek, el kell terjeszteni a tö­meges fóliás termelést, ho'*'7 megfelelő idő­ben nagy mennyiségű és jó minőségű áru- mennyiség kerüljön a .piacra. Évről évre 8—15 százalékkal növekszik a zöldség-gyümölcsforgalom Nyíregyházán. Tapasztalhatóan változások történtek a ke- "esletben is. Előtérbe 'ült a minőség, ugyanakkor ezt törne n kell kielégíteni. A primőrök időszak rászorulunk más megyék termékeire. Ez a jövőben is így lesz. Ahhoz azonban, hogy a mind jobban növek­vő igényeket kielégítsük, itt helyben is töb­bet kell tenni. A termesztés növeléséért. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents