Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-15 / 269. szám
t>. olda. KELET-M AGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1972. november 155 Felgyorsult idő Gondolatok a szakmunkásképzésről Hogyan tovább ? Lakásszövetkezetek válaszúton Szövetkezeti házak a körúton. tPAROSODÓ VAROSUNK szamara igen fontos politikai és gazdasági kérdés, hogy biztosítani tudjuk a szakmunkásutánpótlást. E kérdés jelentőségét még inkább aláhúzza az a tény, hogy az összfoglalkozta- tottakon belül a szakmunkások aránya alig haladja túl a 30 százalékot, ami kedvezőtlen mutató. A városi párt-vb a közelmúltban foglalkozott a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételeivel, az intézményekben és üzemekben folyó képzés tapasztalataival. Egyértelműen megállapítható, hogy voltak erőfeszítések fejlődő városunk szakmunkásigényének kielégítésére, elsősorban a tárgyi és személyi feltételek javítására, bár itt inkább a jövő az, ami biztató. A 110-es intézet a III. ötéves terv keretében egy korszerű, 20 tantermes iskolát kapott. Az új igényeknek megfelelően 1970-ben a Könnyűipari Minisztérium létrehozta a ruha- és kötő-hur- koló szakmunkásképző iskolát a 107-es intézet mellett. 1971-ben a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára építésének előrehaladásával a pa irfeldolgozó ipari szakmunkásképzés igénye is felmerült, s így jött létre a 110-es számú intézet mellett a papírfeldolgozó ipari szakmunkásképző iskola. A korábbi óraadók helyett az önálló iskolák teljesen főhivatású tantestületekkel működnek, s ez hatékonyabb oktató-nevelő munkát tesz lehetővé. Mindezek ellenére jelentős gondjaik is vannak. A tárgyi feltételek továbbra is kedvezőtlenek. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolára. Mindez akadályozza az előírt korszerűsítés dinamikusabb megvalósítását, &z egyes profilok (ágazatok) mennyiségi és minőségi igényeinek jobb kielégítését. A tanárok túlterhelése még mindig fennáll. A labilis létszám miatt — ami összefügg a hullámzó tanulói létszámmal, a vállalatok távlati tervezésének hiányosságaival, — a heti átlagos óraszám túlhaladja a 30 órát. Ez és a két műszakban való tanítás nagyon nehezíti az iskolán kívüli nevelőmunkát. így stabilizálni egy jól oktató és nevelő tantestületet nem lehet. A negyedik ötéves tervben a város szakmunkásképzésének tárgyi feltételei nagyobb részben megoldódnak. Ä jóváhagyott tervek alapján a 110-es intézet egy 190 személyes korszerű tanműhelyt és egy 300 férőhelyes kollégiumot kap. (Ennek jelentőségét különösen az mutatja, hogy ma tanműhelyi képzésben 1510 tanuló részesül (iskolai+vállala- ti), kollégiumban lévő tanulói létszám 386 fő.) A 107-es intézetnek egy 25 tantermes modern iskola, a kereskedelmi szakmunkás- képző iskolának egy 16 tantermes iskolaépület és 100 személyes kollégium épül. A fenti beruházások összege közel 100 millió forintot tesz ki. oZÜKSÉGES TERMÉSZETESEN, hogy O a népgazdasági, valamint a megyei és városi tervek igényeivel jobb összhangban legyen a pályaválasztási tanácsadás is. Az egyéni elképzelések és a vállalati lehetőségek közötti összhangot nagyobb tervszerűséggel kell megvalósítani. A képzés tervszerűsége összefügg az ipartelepítés irányával kapcsolatos információ javításával is. A szakmunkásképzésben az oktatás és nevelés színterei közül az iskola meghatározó funkciója mellett kiemelkedően fontos a gyakorlati munkahely. A gyakorlati munkahelyeken a tanulók több időt töltenek, mint az iskolában. (Általában a képzési idő kétharmadát.) Rendkívül fontos, hogy a vállalati, üzemi nevelés, oktatás tartalmát, módszereit állandóan fejlesszük. Alapvető dolog itt is a tárgyi és személyi feltételek javítása. Minden remény megvan arra, hogy a szakmunkásképzésről szóló törvény (1969. évi VI. törvény) a vállalati gyakorlati oktatás korszerűbb feltételeit teremti meg. A IV. ötéves tervben érvényt kell szer rezni az új reform-tantervekben foglalt előírásoknak a vállalatoknál folyó gyakorlati oktatásban is. Szükséges a tanulók számára olyan munkaellátást biztosítani, hogy a tanmenetben előírt műveleteket megfelelő időrendben sajátíthassák el. Általánossá kell tenni az I- éves tanulók tanműhelyben történő oktatását. Az üzemi tanműhelyek számának növelésével, a meglévők korszerűsítésével meg kell tCiCi^váni a reformba tás tárgyi feltételeit. Vannak e területen már kedvező tapasztalatok. Viszonylag jó tanműhelyekkel rendelkeznek a mezőgazdasági gépjavító, a Vörös Október Ruhagyár, a cipőgyár, a konzervgyár, a TITÁSZ stb. és több vállalat hozzákezdett a tanműhely megépítéséhez. Sajnos még maradi szemlélettel is találkozunk. Vannak vállalatok, melyek nem tartják kifizetődőnek a szakmunkásképzést, vagy csak pillanatnyi érdeküket veszik figyelembe. Ez nem valós álláspont. A képzés a jövő megalapozását jelenti és ez nemcsak intézeti, tanácsi, vagy munkaügyi probléma. Nem is csak egyszerűen termelési r'dalú dolog ez, hanem társadalmi, politikai kérdés. Remélhetőleg előrelépést jelent majd, hogv 1973. január 1-vel létrejön a Szakmunkásképzési Alap, amely a terhek arányosabb elosztását jelenti, de egyúttal a képzést ösztönző hatást’ is lesz. A SZAKMUNKÁSTÖRVÉNY VÉGRE- HAJTÁSI rendelete előírja, hogy a vállalat területén történő gyakorlati oktatást iskolai, vagy vállalati állományba tartozó szakoktatónak kell ellátni. A vállalati szakoktatók beállítása sok esetben problémát jelent. A legjobb szakmunkások egy része nem szívesen vállal oktatói feladatokat — elsősorban hátrányosabb anyagi kihatás miatt. Így általában fiatalokkal, kevesebb szakmai és élettapasztalattal rendelkezők oktatnak. Ezen az arányon a feltételek megteremtésével változtatni szükséges. A létező nehézségek ellenére is az oktató-nevelő munka eredményességét bizonyítja a szakmunkásvizsgák jó eredménye, a vállalatok ragaszkodása a fiatal szakmunkásokhoz. A tanulók mintegy hetven százaléka a szakmunkásvizsga letétele után a képző vállalatnál marad. Ez az arány kedvezőbb lehetne, ha a társadalmi ösztöndíj adományozása szélesebb körű lenne. De lényegesen hat erre az a tény is, hogy milyen az üzemi légkör, megfelelőek-e a munka- és szociális körülmények, valamint hogy a bérezés hogyan alakul. Megalapozott az az igény, hogy már a tanulóképzés során meg kell ismertetni azokat a feltételeket, amelyek a szakmát és az üzemet vonzóvá teszik, pályakezdésük idején pedig körültekintően és igazságosan kell elbírálni felkészültségüket. A vállalatoknak nagy a felelősségük a szakmunkássá válás intenzíyebb elősegítésében. Lényeges kérdésként vetődik itt fel a szakmunkástanulók Més £2 ifzémi politikai szervek közötti kapcsolat. Ma még kevés az az tizem, ahol meghívják a tanulókat például a szakszervezeti rendezvényekre, i A vállalati vezetés részéről kevés az a törekvés, hogy megismertessék a tanulókat az üzemi demokrácia formáival és ösztönözzék őket az aktív részvételre. Elszórtan fordul csak elő, hogy a tanulók és az idősebb szakmunkások, veteránok kerekasztal-beszélgetését megszerveznék. Üzemi pártszervezeteinknek kezdeményezni kell e találkozókat, a tanulók és társadalmi szervek kapcsolatainak kialakítását. A Központi Bizottság és a megyei párt- bizottság állásfoglalása alapján is egyértelművé kell tennünk, hogy a képzést sem gazdasági, sem politikai értelemben nem tekintjük lezártnak. A jól képzett szakmunkás szerepét a termelékenység, a hatékonyság emelésében aligha kell hangsúlyozni. Mindezek ellenére a felnőtt szakoktatásban lényeges a lemaradás még ott is, ahol egyébként a szakmunkástanuló h^ozés jól megoldott. y ANNAK KEZDEMÉNYEZÉSEK e té* ren, hiszen a kereskedő iskola közreműködésével 13 szakmunkásképző tanfolyam, 10 vezetőképző tanfolyam indult mintegy 600 fő bevonásával (megyei szintű). A mezőgazdasági iskola 9 növényvédő betanított munkás képesítés megszerzéséhez szükséges tanfolyamot szervezett. Az elmúlt tanévben 270 fő tett vizsgát (megyei szintű szervezés). A 110-es intézet két vasas szakmunkásképző tanfolyamot,' a konzervgyár pedig 1 tagozatot szervezett. Mindez — figyelembe véve az igényeket — nagyon kevés. A vállalati vezetésnek rendszeresen kell e fontos tényezővel foglalkozni,. Anyagilag is elő kell segíteni a szakmai képzést és továbbképzést. Az igények pontos felmérésével szükséges lenne az esti tagozat létrehozása is. ív megyénkben jelenleg 13 lakásfenntartó, i’-*- 6 lakásépítő és fenntartó, s két garázs, szövetkezet működik. Ebből mindössze kettő vidéken, a többi Nyíregyházán. A lakásfenntartó szövetkezetek a tanácsok által értékesített lakások fenntartására és kezelésére alakultak. ötvenhét épületben 1345 lakás tartozik hozzájuk, 65 738 négyzetméter lakásterülettel. A lakásépítő és fenntartó szövetkezetek fiatalabb társulások, a tanácsok által rendelkezésre bocsátott, közművesített területeken 537 lakás beruházását kezdték el, előreláthatóan 143 millió forintos költséggel. Százmilliók kezelése Ezek az adatok, tények is jelzik, hagy az utóbbi években megnövekedett a lakásszövet, kezetek szerepe, ezzel együtt nőttek a velük szemben támasztott követelmények, az elvég, zendő feladatok - is. örvendetes, hogy a megalkotott általános szövetkezeti törvény, a lakásépítés fejlesztése érdekében hozott párt- és kormányintézkedések egy sor korábban nem, vagy csak részben megoldott kérdés után tettek pontot. Mint ismeretes, az előző években nehezítette az előbbrejutást a hiányos jogi szabályozás-, a szövetkezetek szervezésében, létrehozásában olykor háttérbe szorultak a szövetkezés alapelvei, s gátolta e szövetkezeti forma fejlődését az érdekképviselet hiánya is. Ezeket a gondokat rendezi a megjelent intézkedés, amely a társadalmi elvárások alapján meghatározza e szövetkezeti formával szembeni igényeket, s megfelelő elvi és jogi feltételeket biztosít arra, hogy a magánerős lakásépítés és fenntartás korszerű, az igényeket jól kielégítő közösségekké váljanak. Mi a jelenlegi helyzet? A 19 szövetkezet Nyíregyházán 1816 lakás és 100 garázs fenntartását, kezelését végzi, s az épülő új lakások beruházói szerepkörét is ellátja. Egy kisebb városrésznyi terület ez — összesen 90 ezer négyzetméteres területtel, a lakásvagyon értéke megközelíti a 370—390 millió forintot. A közös „kasszára” jellemző, hogy a lakásfenntartó szövetkezeteknél a tagok által befizetett fenntartási összeg ez évben eléri a 3 millió forintot. A kiadások — házmesterek munkabére, közteher, javítás, karbantartás, felújítás, közüzemi díjak, stb. — meghaladják a 2 millió forintot. A különbözet a felújítási tartalékalapot növeli, amely az év végére eléri a 3 millió forintot. Intéznivalók százai Nem vitatható, hogy jelentős az a társadalmi tulajdon, amelynek gondos kezelését, az épületek állagának, a jelentkező üzemelési gondok megoldását, a jelentős pénzforgalom lebonyolítását, a tagokkal vaió elszámolást, nyilvántartást és egyéb nem is betervezhető munkákat állítják szinte naponta a lakásszövetkezetek vezetőségei elé. Nem mellékes körülmény, hogy a lakosság csaknem 9 százaléka — 6—6500 ember — közvetlenül, mint lakó érintett a lakásszövetkezet jó, vagy kevésbé jó munkájában. Közérzetüket, politikai hangulatukat is befolyásolja, hogyan gondoskodnak egyik legfontosabb ügyükről, a lakások fenntartásáról, karbantartásáról, a jogos kérések elintézéséről, s egy sor olyan napi problémáról, amely a legközvetlenebbül érint százakat. Mit várnak a szövetkezeti vezetőségtől a lakók? Elsősorban azt, hogy a lakásokban előadódó hibákat minél előbb és minél alacsonyabb költséggel kijavítsák, jó legyen a karbantartó munka, az üzemelésnél „beugró” hibák rövid idő alatt megszűnjenek, a vitás ügyekben is segítséget kapjanak. A lakások kezelése és karbantartása érdekében a MÉSZÖV elnöksége 155 ezer forinttal segítette a lakásszövetkezetek társulását azzal a feltétellel. hogy 1973-tól a társulás saját bevételeiből igyekezzen megvalósítani az önköltséges fenntartást. ' A saját házilagos karbantartó részlég anyagi eszközeinek — épület, gép. forgóeszköz, stb. — biztosítására a MÉSZÖV további 400 ezer forint támogatást adott és közbeniárt a megyei tanácsnál, hogy a szolgáltatás fejlesztésének alapjából 1 millió forintot juttas. son a lakásszövetkezeteknek. Ez évben 500 ezer, jövő évben ugyanennyi öszeget. A társult lakásszövetkezetek elfogadták azzal a kö_ telezettséggel, hogy 1975-ig az 1,4 millió forinthoz a felújítási alapjuk 10 százalékából fejlesztési célra 600 ezer forintot fordítanak, s 1975-ben mintegy 3,6 millió forint termelési értékű lakásjavítást és karbantartást végeznek. Magasabb igény Alapvető gond a szövetkezetek továbbfejlesztésében, hogy sem a kisebb — 20—30 lakásos —, méginkább a 100, 200, 500 lakásos nagy szövetkezeteknél az igazgatóság nem tud megfelelni a tagság elvárásának. Ezért a tagság nincs megelégedve a lakások fenntartásával, kezelésével kapcsolatos 'munkákkal, sokan jobb informálást várnának a szövetkezet ügyeiről, a döntésekben igényelnék a nagyobb beleszólást. Vannak közönyösek is, akik az évente egyszer megtartott közgyűlésekre se járnak rendszeresen, némely szövetkezetnél határozatképes közgyűléseket emiatt nem tudnak lebonyolítani. Az igazgatóság tevékenysége nem állandó, sok kívánnivalót hagy maga után. Az igazgatóság tagjai egyéb elfoglaltságaik miatt kevésbé tudnak a szövetkezet ügyeivel foglalkozni. Elmarad — a kellő informáltság és jogszabályi ismeretek hiányában — a problémák megnyugtató rendezése, a határozatok hozatala. Egyik oldalról növekszik a lakásszövetkezeti tagság száma, a mozgalom szerepe, másrészt viszont nincs megfelelő ügyintéző, a közös feladatokat, gondokat kézben tartó, azért teljes felelősséggel, számadással rendelkező szerve a szövetkezeteknek. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a közgyűlések határozatai alapján az ügyek intézésére, vagy önálóan alkalmazzanak ügyvezetőt — alakítsanak ki ügyintézői csoportot ’— vagy társulással több szövetkezet közösen oldja meg ezt. Nem arról van szó, hogy egy magas létszámú „irodai állományt” kellene alkalmazni, amelynek anyagi kiadásait természetesen a tagság viselné, hanem egy ésszerű keretek között mozgó, a tényleges sokirányú munkákat főhivatásként végző ügyintézés vár megoldásra, melyet társadalmi munkában a mostani megnövekedett feladatok közepette már nem lehet a tagság számára is megnyugtatóan megoldani. Márpedig a feladatok tovább szaporodnak: a lakások öregedésével arányosan az üzemelési, fenntartási hibák is nőnek, egyre állandóbb kapcsolatra van szükség a különböző szolgáltató vállalatokkal — IKSZV, TITÁSZ, SZAVICSAV, stb. —, s jövő év elsejétől hatályba lép az új rendelkezés a lakásszövetkezetek gazdálkodási, nyilvántartási és beszámolási rendszeréről. A. tulajdonosok érdeke A MÉSZÖV elnöksége legutóbb úgy foglalt állást: a lakásszövetkezetek tevékenysége és helyzete az elmúlt két évben kielégítően fejlődött, azonban a továbbfejlesztés egyik alapvető problémája: nincs olyan a lakások kezelésével, fenntartásával kapcsolatos, a szövetkezetek egyre bonyolultabb* gazdasági, műszaki feladatait ellátó ügyintézői szervezetük, antely megfelelő szinten szolgálná a tagok érdekeltségének érvényesülését. Az ered. ménvesebb működés érdekében a MESTÖV elnöksége ajánlotta a lakásszövetkezetek megyei választmányának és a lakásszövetkezeteknek. hogy Nyíregyházán az egy lakásszövetkezetre vonatkozó elképzeléseket vitassák meg. s terjesszék azt kellő megértéssel a szövetkezetek közgyűlései elé. hogy megvalósuljon az egyesülés. Teljes egyetértéssel :- mogatja ezt a városi pártbizottság is hisz így lehetővé válna olyan közösen alkaltrr zott és főhivatású szakemberek, ügyintézők munkába állítása, akiit kézben tudják tartani a mind népesebb lakásszövetkezeti tagság közös ügyeit, s intézik a mindennapos feladatokat. Páll Géza Czakó István Ruhaipari tanulók a VOR-ban.
