Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-15 / 269. szám
8«« ’ jvwéfftfe MB Le Duc Tho elutazott Párizsba Folytatódnak a vietnami tűzszünettel kapcsolatos megbeszélések MOSZKVA Khaled Bagdasnak, a Száriai Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának 60. születésnapja alkalmából az egyik legmagasabb szovjet •kitüntetést adományozták a kommunista mozgalomban szerzett érdemeiért. Az SZKP Központi Bizottsága táviratban fejezte ki Bagdasnak születésnapi jókívánságait és a szovjet dolgozók mély megbecsüléséről biztosította őt DELHI Indira Gand-ni miniszterellök az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt parlamenti csoportja végrehajtó bizottságának zárt ülését} kijelentette: az indiai kormánynak megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra, hogy az Egyesült Államok központi hírszerző hivatala (CIA) aknamunkát folytat Indiában. Az jndiai kormány minden szükséges intézkedéseket megtesz az ország nemzeti érdekeinek és biztonságának védelmében — mondotta Indira Gandhi. VARSÓ A lengyel s" ' szervezeti kongresszus keddi plenáris ülésének vitájában felszólaltak a szocialista országokból érkezett küldöttségek vezetői. A magyar szakszervezetek és egész dolgozó népünk testvéri üdvözletét Földvári Aladár SZOT-elnök tolmácsolta és sikeres munkát kívánt a kongresszusnak. WASHINGTON William Rogers külügyminiszter kedden hivatalában fogadta Moshe Dajan izraeli hadügyminisztert, aki hivatalos indoklás szerint Izrael javára indítandó pénzgyűjtő kampány támogatására érkezett az Egyesült Államokba. A kommunizmus építőinek sikerei világszerte határozott harcra lelkesítik az elnyomott népeket a kapitalista zsarnokság ellen — mondotta Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke a Szovjetsz- kaja Rosszija című moszkvai lap tudósítójának. Az a tény, hogy egyes fiatal afrikai államok fejlesztési programjukban a szocialista átalakulás megvalósítására irányuló törekvésüket juttatják kifejezésre — a szocializmus eszméinek diadalát bizonyítja, a Szovjetunió ereje 29. — £n azt hiszem, Dedi — támaszkodott könyökére Éva —, még mindig keveset tudok a régi ügyekről, és Dániel... — elharapta a szót, mert nem akarta nagyanyját megbántani és csak saját magában folytatta: ... érdekes, eddig a családról, apjáról, korábbi éledéről úgy vélekedett, hogy valamennyien a balsors áldozatai voltak. Sorsuk végzetszerűen teljesedett be. „Mi lett volna belőlünk, ha...” — Sokszor hallotta rokoni körben. Dédi viszont itt Jugoszláviában ingerültebben tesz célzást a régi ügyekre, amelyek valamilyen megmagyarázhatatlan, meg sem történt esemény, vagy képzelet következtében teljes# n új megvilágításba kezdenek kerülni. Évát kimondott balsejtelem gyötörte. A sors, a végzet meghatározott alakot AUött, méghozzá apja alakHétfőn visszaérkezett Washingtonba Haig tábornok, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának helyettese, aki Saigonban Thieu elnökkel tárgyalt és körútja során Phnom Penhben, valamint Szöulban is folytatott konzultációkat. Mint ismeretes, az amerikai kormány a tűz- szüneti egyezmény aláírásának halogatásánál egyebek közt a Thieu elnök által támasztott nehézségekre hivatkozik. Haig tábornok Washingtonból azonnal tovább repült az elnök Camp David-i nyaralójába, és beszámolt útjának tapasztalatairól. Jelen volt Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadója is. A több mint egyórás megbeszélésről semmi sem szivárgott ki és Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtófőnöke még arra sem adott határozott választ, hogy Kissinger, illetve Haig a napokban Párizsba utazik-e. Annyit azonban kijelentett, hogy ha 'étrejönne is a találkozó az amerikai kormány megbízottai és a VDK képviselői között, „még további konzultációkra lesz szükség a dél-vietnamiakkal.” Ebből a kijelentésből — amely ellentétben áll Henry Kissinger korábbi megállapításával, mely szerint „még egy” párizsi ülésre kell számítani a végleges rendezés előtt, nyilvánvalóan kitűnik, hogy az amerikaiak időhúzásra játszanak. Bár a szóvivő — mint már említettük — nem adott egyenes választ arra, hogy az amerikai kormány megbízottai Párizsba utaznak, megfigyelők valószínűnek tartják, hogy erre néhány napon belül mégis csak sor kerül. Ezt a feltételezést látszik megerősíteni az a hanoi hír is, hogy kedden reggel Párizsba indult Le Due Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges polinövekedésének lelkesítő hatásának az eredménye — folytatta Winston. A Szovjetunió tapasztalatai igazolják, hogy ha felszámolják az embernek ember által való kizsákmányolását, akkor eltűnnek a faji és a nemzeti előítéletek forrásai. „A Szovjetunióban az egyenjogú nemzetek szövetségének megteremtése olyan nagy vívmány, amelyet egyetlen más ország sem ért el. Nekünk, fekete bőrű amerikaiaknak ez a szövetség mutat utat a jövő felé” — jegyezte meg Winston. ját, a tékozló, könnyelmű fantaszta ember alakját, aki anyát cserbenhagyta. Éva négyéves volt, amikor apja meghalt, nem nagyon emlékezett sűnv-n:-p abból az időből. Dédi vitte ki a temetésre, de távol álltak a többi embertől, messze, mintha csak féltek volna valamitől, őrajta fehér bundakabát volt, esett az eső, és a felcsapódó sár összemaszatolta a kabát alját. Erre is emlékszik, meg arra, mert ezt a részt többször felidézték Pi- kivel, távoli unokatestvérével, aki idősebb volt nála, hogy a sírnál nagyon sok, rosszul öltözött ember állt. Piki ezt úgy fejezte ki, hogy „sötétkék alakok”, a köznépi ünneplő ruha borzalmas színére célozva. Ezek, most már Éva tudta, bányászok voltak, akik eljöttek utolsó „Jó szerencsét” köszönni a mérnöküknek. Éva szerette az ismeretlentikai tanácsadója. A VDK külügyminisztériumának szóvivője kedden tájékoztató közleményt adott ki Le Dúc Tho Párizsba történt elutazásáról. A közlemény szerint amerikai részről nemrégiben javasolták, hogy még egyszer találkozzanak a két fél képviselői Párizsban és ott döntse’' - a vietnami béke helyreállításáról kötendő megállapodás aláírásáról. A VDK kormánya jóakaratának bizonyítékaként ismét elfogadta az amerikai fél javaslatát és november 14-én Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja elutazott Párizsba, hogy Xuan Thuy miniszterrel, a VDK tárgyalóküldöttségének vezetőjével együtt találkozzék az amerikai fél képviselőivel. Le Dúc Tho elutazása a VDK kormányának jóakaratát és komolyságát bizonyítja — állapítja meg a közlemény — s elvárjuk az amerikai féltől, hogy hasonló komolysággal és jóakarattal járuljon hozzá a vietnami háború befejezéséhez és a béke Az angol hadsereg és az IRA „ideiglenesei” között kirobbant hétfői incidens következtében kedden a kórházban meghalt két ember: egy 19 éves katona és egy 24 éves polgári személy. Mindez azon a héten történt, amikor Edward Heath miniszter- elnök Belfastba utazik. Az északír és az angliai rendőrség 200 detektívet vezényelt ki a kormányfő személyes biztonságának védelmére. Feltételezik, hogy az IRA „ideiglenes” szárnyának geA New World Review című amerikai folyóirat, amely külön számot adott ki a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, nyilatkozatot közölt Henry Wins- tontól, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnökétől. Winston hangsúlyozza: „a világ első sok- nemzetiségű szocialista államának megalakulása olyan történelmi esemény • volt, amely szemléletesen demonstrálta a proletár internacionalizmus eszméinek erejét és a lenini nemzetiségi politika életképességét”. ségből időnként felbukkanó apját, de most már nem tudta hová tenni. Kíváncsisága nyugtalalanul kereste a sosem látott apát. — Dédi, apám szerinted nemcsak tehetségtelen volt a pénzügyekben, de felelőtlen is? — kérdezte váratlanul. A kérdésre válaszolni kellett. — Egyetlen mentséget tudok találni a számára, így és itt, a múltat felidézve, hogy a te apád volt. Más semmit! De most — a bárónő, kinyújtotta száraz, csontos kezét, és mintha csak hipnotizálni akarná unokáját, erősen megszorította karját —, hajót lá*nk közeledni a hajótöröttek felé. Ez nagyon ködösen és sejtelmesen hangzott, és any- nvira ellentétben állt mindazzal, ami itt valóság volt, a szúró napfénnyel, napozókosarakkal, a labdázó gyerekekkel, a, teraszon a papírhelyreállításához. Mint jelentették, a VDK képviselője kedden Pekingbe érkezett, ahol fogadta őt Csou En-laj kínai miniszterelnök is. Az amerikai légierő nehézbombázói hétfőn és kedden változatlan hevességgel támadták a demokratikus Vietnam területét. A B—52- es óriás bombázók ezúttal a 20. szélességi vonaltól mindössze kilenc kilométerre délre, s a VDK fővárosától 200 kilométerre szórták le bom- baterhüket. A déli frontok közül a központi fennsíkon, Kontum tartományi székhely körzetében a felszabadító erők alakulatai 10 órás ütközetet vívtak a saigoni kormánycsapatok egységeivel. Nyugati források szerint a saigoni fél az összecsapásban 79 embert vesztett. Az amerikai parancsnokság kedden bejelentette, hogy az elmúlt héten ezer fővel csökkentették a Dél-Vietnamban lévő amerikai haderők . létszámát. így jelenleg — amerikai adat szerint — 31 100 katonát állomásoztatnak az országban. rillái olyan akcióra készülnek, amivel bebizonyíthatják, hogy még mindig erősek és befolyásuk van a katolikus kisebbségre. A katolikus politikusok egy része nem akar tárgyalni Heath-szel. Egyes katolikus pártok az egész lakosságot felszólították Heath látogatásának bojkottálására és azt ajánlották, hogy a katolikusok tűzzenek ki házukra fekete zászlót Heath jelenléte elleni tiltakozásul. Az angol alsóház hétfőn rendezett északír vitájában William Whitelaw miniszter egyetértett Maudling képviselővel abban, hogy a népszavazást (a protestánsok újraegyesítés elleni alkotmányos biztosítékát) „mielőbb meg kell rendezni”, Merlyn Rees, az ellenzék északír ügyek szóvivője szorosabb kapcsolatokat sürgetett az ír Köztársasággal, egészen egy közös északír—ír köztársasági testület létrehozásáig. Ez — Enoch Powell jobboldali konzervatív képviselő szerint — „a katasztrófa receptje” lenne. Bernadette Devlin, az északír katolikusok képviselője azt mondotta, hogy nem a kormánystruktúra, vagy a határ kérdése a tartomány legnagyobb problémája, hanem a nyomornegyedek, munkanélküliség, az északír munkásosztály szegénysége és megosztottsága. jaiba bújt Dániellel, ugyanakkor a nyaralásból hátralevő egy-két nappal, hogy Éva akaratlanul is elnevette magát. — Ugyan, Dédi, ez lehetetlenség ! S ebben a pillanatban a lapos kövekből épített kis gyalogjáról feltűnt Alfred Flessburger sportos, fehér ruhás alakja, s Évára láthatatlan súly nehezedett. Nem tartotta teljesen hihetőnek Flessburger ajánlatát, és ezért nem is élte bele magát, Dédinek sem mert előhozakodni vele. Éva szemöldöke hegyesebb ívben feszült homlokán, erőlködve próbált kitalálni valamit, amiről csak sejtette, hogy létezik, van, közöttük feszül. Dédi megjegyzései, Dániel titokzatossága, makacs, szinte dühödt félrevonultsága, Flessburger ajánlata — mindez túl sok volt egyszerű lényének. CFoly tatjuk) KOMMENTAR: Egy esztendővel ezelőtt, 1971. november 15-én foglalhatta el — a szocialista országok és más haladó országok több, mint két évtizedes harcának eredményeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az esemény jól példázta az erőviszonyok alapvető megváltozását a világban, s kedvező körülményeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és biztonságos nemzetközi viszonyok érvényesüléséért küzdő többi állam sikeresebben vethesse latba befolyását a világ- szervezetben is. Sajnos a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Népköztársaság szereplése az ENSZ-ben még azoknak is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikcakkjait és főleg szovjet- ellenességtől fűtött indítékait — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépése elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-szereplése azzal kezdődött, hogy az Egyesült Ál_ lamokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a bengáliai nép nemzeti felszabadító küzdelmét, s elítélte a független Bengáli Népi Köztársaság megalakulását. Az idén csak any- nyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Államok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a Bengáli Népi Köztársasággal, s , ennek megfelelően támogatta felvételét az ENSZ-be. Peking ezzel szemben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajnoka”, vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, megakadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagságát. Ez ^ lépés, érthetően, viharos tiltakozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai országokban is, amelyeknek vezető körei hajlamosak arra, hogy meg. értést tanúsítsanak Peking- nek a „világot diktátumaikkal leigázó szuperhatalmak” elleni kirohanásai iránt. Különösen rossz megvilágítást adott a Bengáli Népi Köztársasággal szembeni ellenséges lépésnek az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság maga is két évtizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ-tagság ügyében egy bizonyos monopolkapitalista nagyhatalom, az Egyesült Államok — nem* pedig a „szuperhatalmak”!... — vétójának (Egyébként ez a nagyhatalom, a.2 Egyesült Államok természetesen nem kis megelégedéssel nyugtázza ezeket a pekingi húzásokat, s joggal érzi azt, hogy a kínai vezetés, például a Bengáli Népi Köztársaság kérdésében, azt a politikát viszi, amely tulajdonképpen Amerikának nagyon tetszik, amelyet azonban Washington éppen taktikai okokból, a látszat megóvása szempontjából nem folytathat!) Október 4-én hangzott el Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-helyettes felszólalása az idei ENSZ- közgyűlés általános vítájá. ban. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyító alá vették a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egyesült Államok, s hányszor a Szovjetunió' nevét. Ez a szorgos analízis egyöntetű véleményhez juttatta a megfigyelőket: a két úgynevezett szuperhatalom közül a kínai küldött a Szovjetunió ellen intézte a hevesebb támadásokat. Az európai biztonsági értekezlet, mondotta, konfrontációhoz fog vezetni, s az érdekszférák felosztását célozza. Peking megbízottja ezzel az értékeléssel szinte szó szerint ismétli, amit a biztonsági értekezlet ádáz ellenzői, például olyan ismert kereszteslovagok hirdetnek, mint a bajor demagóg; Franz-Josef Strauss. Megjegyzendő, hogy a Kínai Népköztársaság teljesen elvtelen Európa-politikája megmutatkozik abban iái ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire tekint. Ha a pekingi propagandának hinni lehet, akkor ez a monopolkapitalista gazdasági egyesülés a záloga a kontinens szabad, demokratikus fejlődésének. S ez az álláspont annál is inkább átlátszó, mert közben az európai szocialista országok gazdasági összefogását, a KGST-t — szidalmazzák. A pekingi logika szerint tehát a szociális*» országok törekvése az össze_ fogásra, az integrált gazdaságra helytelen; ki-ki csata önerőre támaszkodva építheti a szocializmust, ha azonban a kapitalisták fognak össze, ez meggyorsítja a fejlődést. Hasonlóan önleleplező az a kritika, amellyel Kína az ENSZ közgyűlése elé terjeszt tett szovjet javaslatot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atomfegyverek betiltása a nem nukleáris országok: ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak maradnak Pe- kingben a válasszal, hiszen logikusan nehéz is lenne bizonyítani, hogy ha betiltják! az atomfegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szempontjából rosz- szabb helyzetbe azok az országok, amelyeknek nem volt atombombájuk, azokkal szemben, amelyek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék, önkéntelenül is arra kell gondol-’ nunk, hogy Kína a tilalomé tói és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól saját atomfegyver-kísérleteit félti. Ugyancsak megmagyarázhatatlan, miért támadja Kína a szovjet—amerikai SALT-megállapodást, s miért tekint egy lefegyver- kezés felé tett lépést — még ha az kétségtelenül csata részleges is — a fegyverke-; zési hajsza fokozásának. S végül rendkívül lelep-’ lező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetellenessé-i gére, hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési világértekezletet elveti, mond-J ván az „üres viták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg”. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen értekezleten sokfajta nézet, vé-í lemény kapna hangot, talán nagyon éles vitákra }s sor kerülne. De jobb vitatkozni, mint fegyverrel egymásra támadni! S vajon nem vitákban, sőt kompromisszumokban jutnak vaJ lamiféle kölcsönösen elfo-> gadható álláspontra a küJ lönböző társadalmi berendezkedésű országok politikusai, ha egymással találkoznak? Ideértve mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök, illetve Mao Ce-í tung elnök találkozását is a pekingi eszmecsere alkalmával. Ha az egyébként helyeselhető tárgyalás a kapitalista világ képviselőivel beleillik a békés egymás mellett élés gyakorlatába — miért vonakodnak az eszmei cserétől szélesebb körben, a szocialista országok és a fejlődő államok képviselőivel? S milyen veszélyeket rejt magában egy, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia azok számáraj akiknek szándékaik békések? Peking az elmúlt észtén-- dőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok országával és a „kultu- rális forradalom” elutasító merevségét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árulkodik. Megértés az ideológiai ellenfél és a nem régen még Kína állami létét is tagadó kormányok iránt, s rendhhetetlen bezárkózás, elutasítás az azonos társadalmi berendezkedésű országok minden ésszerű és — lényegében — a közös ügyet szolgáló kezdeményezéseivel szemben! Nemes Jáesg Ut a jövő felé Henry Winston a Szovjetunióról Szüts Dénes: Parlamenti vita az északír válságról Kína egy éve az ENSZ-ben
