Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

S. oláa! KELET-MAGYÄRÖR§2Äe mt. oktőber H (Folytatás az 1. oldalról) vennünk. Ez feladatunk len. ne ilyen sajnálatos, negatív megnyilatkozások nélkül is. Minden okom meglenne arra, hogy a nemzetközi vi­szonyok legkedvezőbb jelen­ségeire vonatkozóan fejtsem ki beszédem elején a ma­gyar kormány véleményét. Először is azért, mert Ma­gyarország Európában van és ma a legkedvezőbb jelen­ségek Európában mutatkoz­nak. Az is kivételes alkalom az egyesült nemzetek törté­netében, hogy mind a köz­gyűlés elnöke, mind a főtit­kár európai ország képvi­selője. Európa történetében először a napokban tartottak közös konferenciát Európa összes fővárosainak polgár- mesterei, s ez éppen Buda-: pesten, Magyarország fővá­rosában történt. Mégsem eb­ből indulok ki és nem a kedvező jelenségekkel, ha­nem a kedvezőtlenekkel kap­csolatban fejtem ki kormá­nyom álláspontját, keresve a viszonyok javítását ott, ahol azok még rosszak. Forradalmi időket élünk. Nagy változások tanúi, szen­vedői és alkotói vagyunk. A mai világ erőit sok­féle jelzővel lehet mi­nősíteni. Lehet mon­dani, hogy vannak békés erők és vannak háborús erők. Lehet mondani, hogy vannak haladó és vannak reakciós erők. Mindezeket át- meg átszőve, lehet mon­dani, hogy vannak erők, kor­mányok, törekvések, amelyek időszerű intézkedéseket tesz­nek, mert értik az idők szavát, és vannak olyanok, amelyek intézkedéseikkel időszerűtlenné teszik magu­kat, mert nem értik az idők szavát. Vannak emberek, személyek, kormányok, tör­vényes intézkedések, ame­lyek túlélték korukat. A termonukleáris korszak­ban a népeknek felül kell vizsgálniuk eddigi szokásai­kat, törvényeiket, nemzet­közi viszonyaikat, a nemzet­közi jogra vonatkozó felfo­gásukat, a háború és béke kérdéseiről vallott felfogásu­kat. Ez az akklimatizálódás az új viszonyokhoz nem megy könnyen és nem mehet na­gyon gyorsan. De a történe­lem működik és azokat, akik a szemétdombra valók, a történelem sodrása oda dobja. Igen, a történelmi és tár­sadalmi rendszerváltozások menetében a szemben álló legfőbb erők viszonyában — elsősorban azokéban, ame­lyektől függ, hogy lesz-e termonukleáris háború vagy nem — jelentős enyhülés, sőt a közös felelősség tudatában jelentős együttműködés ta­pasztalható. Ezt az enyhülést azonban nem mindenki érti és nem mindenki érzi. Most azokat a területeket vizsgálom közös nemzetközi sorsukban, ahol nem lehet érzékelni az enyhülés hatá­sát. Az általános nemzetközi viszonyok javulása nem mu­tatja még hatását a vietna­mi kérdésben annak ellené­re, hogy vietnami részről a realizmus legmagasabb fo­kán fogalmazták meg a háború befejezésének, a megfelelő nemzetközi megál­lapodásnak és Észak-, vala­mint Dél-Vietnam jövőjének körvonalait. Mindenki biztos lehet abban, hogy ez a jö­vő útja. Nincs más út. A magyar nép és kormá­nya támogatja azokat az épí­tő és az egész Távol-Kelet új, békés jövőjét felvázoló javaslatokat, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány a felszabadító mozga­lommal együtt előterjesztett. Ezeket olyan emberek fo­galmazták, akik ott élnek a nép között, s akik nem azt keresik, hogy a nép minél hosszabb ideig szenvedjen a háborúban és annak követ­kezményeiben, hanem azt, hogy minél hamarabb élvez­ze a nép a béke gyümöl­cseit. Nehéz meggyőzni az arab országok népeit is arról, hogy javulnak a nemzetközi viszo­nyok. öt év óta várják, hogy az Egyesült Nemzetek Bizton­sági Tanácsának 1967, no­vemberében hozott határoza­ta alapján történjék valami. Egyes érdekelt hatalmak azon vitatkoznak, hogy a Bizton­sági Tanács határozatában az Szovjet vezetők és az iráni sah megbeszélései angol és a francia szövegezés között lényeges különbség van. Nagyon mély felelősséggel mondom a következőket: Az arab országok részéről olyan javaslatok vannak Iz­rael kormánya előtt, amelyek Izrael országának a biztonsá­gát kétségbe vonhatatlanná teszik, ha viszont Izrael kor­mánya ezeket a javaslatokat — amelyek a Biztonsági Ta­nács határozatán alapulnak — nem veszi halálosan ko­molyan, akkor Izrael saját sírját ássa meg. Mi magya­rok szoktunk beszélni a perc­emberkék politikai szerepé­ről. Izraellel kapcsolatban el lehet mondani, hogy az izra­eli percemberkéknek rövid távon kedvezően dolgozhat az idő, de történelmi távla­tokban ezek az emberek el­temetik Izrael országát vég­érvényesen. A történelem kérlelhetetlen tényei mutat­tak már példát arra. hogy fe­lelőtlen vezetők bűnei követ­keztében hogyan tűntek le a történelem színpadáról egyes nemzetek. Há Izrael mai ve­zetői úgy képzelik, hogy sa­játságos földrajzi helyzetük­ben a föld egész kerekségére kiterjedő cionizmus nemzet­közi befolyása mai magatar­tásukat realisztikussá teheti, tragikusan tévednek. Tudni- ok kellene, hogy hosszú tá­von az idő az arab országok javára dolgozik, Izrael jövő­je attól függ, hogy tudja-e rendezni viszonyát a környe­ző arab országokkal. Il­lúzió lenne, ha Iz­rael kormánya a nem­zetközi cionizmusra akarná építeni országa jövőjét. Egy biztos alap van Izrael jövő­jének megalapozására: A barátság megteremtése a szomszédos országokkal, a pa­lesztin nép jogainak érvénye­sítésével. Elnézést kérek önöktől, hogy a Közel-Kelet kérdései­vel ilyen hosszán foglalko­zom, de ennek nagyon ko­moly okai vannak. Az is ve­zet abban, hogy ilyen beha­tóan foglalkozom a Közel- Kelet kérdéseivel, mert ezen a területen mutatkozik a leg­kevésbé a nemzetközi viszo­nyok általános javulásának következménye. Közös nem­zetközi feladata az ENSZ minden tagállamának az alapokmányból adódó kötele­zettségként, hogy a közel- keleti viszonyok békés ren­dezésének a konkrét tervét kidolgozzák. A magyar kor­mány nagy tisztelettel tekint Jarring nagykövet erőfeszi- téseire és nemcsak jókíván­ságokkal hanem konkrét lé­péseivel is igyekszik segíteni őt történelmi küldetésének teljesítésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagságának a nagy többségét az úgyneve­zett „harmadik világ” orszá­gai alkotják, s miközben itt a nemzetközi viszonyok ja­vulásáról beszélünk, — még­pedig joggal — Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika orszá­gainak nagy részében növek­szik a nyomor. A világ né­peinek össze kell fogniok, hogy a gyarmati rendszer maradványait eltüntessük, a ma még mindig gyarmati el­nyomás alatt élő népeket felszabadítsuk, s ezzel együtt a gyarmati sorból felszaba­dult országokat gazdasági gondjaik megoldásában tá­mogassuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének történetében jelentős esemény volt Kína képviseletének a rendezése. A Magyar Népköztársaság kormánya örömmel fogadta azoknak az eseményeknek a híreit, amelyek a Kínai Nép- köztársaság nemzetközi el­szigetelődésének feloldását és a Kínai Népköztársaságnak a nemzetközi életben való aktív részvételét mutatják. A nemzetközi helyzet ja­vulásának felettébb világos jelei vannak Európában. Tu­dom, hogy Európa neve az ENSZ-tagállamok döntő többségénél nem hangzik kel­lemesen. A gyarmatosítás embertelen századai és két világháború tragédiái fűződ­nek Európa nevéhez. Most azonban az emberiség új korszakának hajnalán, ami­kor a termonukleáris kor­nak viszonyaira rendezkedik be a mai emberi nemzedék, Európa a termonukleáris há­ború szörnyű kataklizmájá­nak az alternatívájával szemben a békés egymás mellett élés politikáját igyekszik érvényesíteni. Ezt a békét és biztonságot akar­juk az eddiginél szilárdabb alapokra helyezni. Ezért akarjuk az európai béke és együttműködés konferenciá­ját egybehívni. Ez nemcsak európai ügy. Ha ezt jól old­juk meg, akkor ez a világ többi népe számára is hasz­nos lesz. mert a fegyverke­zési verseny megszűntéből mérhetetlen erők szabadul­nak majd fel, s ezeket az emberi lét alapvető kérdé­seinek a megoldására lehet majd fordítani. A Magyar Népköztársaság kormánya ilyen jó reménnyel tekint a jövő elé. Úgy gondoljuk, hogy ennek a jövőnek hasz­nos munkálója volt és lesz az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Mikor az Egyesült Nemze­tek Szervezetének jövőjére gondolunk, nem felejthetjük el múltját. Az elmúlt évek során sok­szor volt válságban éz a szervezet. A sok tényező kö­zött, amely megmentette en­nek a szervezetnek a létét, volt egy különleges szemé­lyes tényező is: ez pedig az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének előző főtitkára, U Thant. Volt főtitkárunk bölcsessége, az emberi és társadalmi problémák iránt tanúsított fogékonysága, a történelem nagy tényezői előtt megmutatkozott sze­rénysége és alázatossága, az emberi elhivatottság rendkí­vüli nagyságát tárta fel előt­tünk és nyújtott segítséget sokunknak az Egyesült Nem­zetek Szervezete előtt tor- , nyosuló feladatok megoldá­sához. Kívánom, hogy az ő fele­lősségtudata éljen továbbra is ebben a szervezetben. Szerdán a Kremlben folyta­tódtak a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke, Alekszej Ko­szigin a szovjet miniszterta­nács elnöke és Mohammad Reza Pahlavi iráni sah kö­zött. Az iráni sajtó nagy figye­lemmel foglalkozik a sah és felesége moszkvai látogatásá­val és tárgyalásaival. Mielőtt Walter Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter és Csi Peng-fej kínai külügy­miniszter szerdán Pekingben aláírták volna az NSZK és Kína diplomáciai kapcsolat- felvételéről szóló megállapo­dást, a két külügyminiszter kétórás megbeszélést folyta­tott. A nyugatnémet kormány szóvivője, Rüdiger von Wech­mar szerint Scheel javasolta, hogy az árucsere-forgalom fo­kozásán kívül még pek .igi tartózkodása alatt vitassák meg a két ország nagykövet­ségei felállításának részlegeit és a kulturális csere lehetősé­geit. Csütörtöktől kezdve több munkacsoport foglalkozik majd a felvetett kérdésekkel. Scheel külügyminiszter sze­rint már 1974-ben, vagy 1975­Mint már közöltük, az olasz külügyminisztérium hivatalo­san is bejelentette Andreotti miniszterelnök Szovjetunió­ban teendő hivatalos látoga­tásának időpontját. Az olasz kormányfő, Medici külügy­miniszter kíséretében októ­ber 24—30-ig látogat Moszk­vába. Találkozik a legfőbb szovjet vezetőkkel, a szovjet fővároson kívül megtekint néhány más várost is, köz-' tűk Leningrádot. Eddig kétszer látogatott el magas színtű olasz küldöttség a Szovjetunióba: 1960-ban Gronczi köztársasági elnök, 1961-ben Fanfani akkori mi­A KGST-országok belke­reskedelmi minisztereinek ok­tóber 12-én kezdődő tanács­kozására szerdán Ulánbátor­ba utazott Bulgária, Mag) t ország, az NDK, Kuba, Len­gyelország, Románia, a Szov­jetunió és Csehszlovákia de­legációja. A magyar küldött­séget Szurdi István belkeres­kedelmi miniszter vezeti. A Kayhan International azt fejtegeti, hogy az iráni—szov­jet gazdasági kapcsolatok még sohasem voltak ilyen magas színvonalúak. — Politikai síkon nincsenek olyan tényezők, amelyek mi­att a két ország ne élhetne egymással barátságban. A kapcsolatok fejlődésének ural­kodó tendenciája pozitív és ez jó kilátásokat teremt a jövőre nézve — írja a lap. ben meg lehetne ren­dezni Kínában a német ipari kiállítást. Indí '-iyt tett továbbá kölcsönös C' jrgal- mi egyezmény megiv sere is. A szerdán aláírt megálla­podással kapcsolatban Csi Peng-fej kijelentette, hogy a két ország viszonyában „új fe­jezet” kezdődött. Mindkét külügyminiszter egyetértett abban, hogy a nagyköveteket „rövidesen” ki kell nevezni, de személyüket illetően még nem nyilatkoztak. Scheel külügyminiszter szerdán átnyújtotta vendéglá­tóinak a Német Szövetségi Köztársaság ajándékát, egy csoportos szűrővizsgálatra alkalmas orvosi berendezést. Ez alkalommal tolmácsolta Willy Brandt szövetségi kancellár üdvözletét. niszterelnök utazott el Moszk­vába. Andreotti utazásával kap­csolatban megfigyelők rámu- tanak: Az olasz miniszterel­nöknek ilyen minőségben tör­ténő első hivatalos látogatása éppen Moszkvába vezet. A kétoldalú szovjet—olasz kap­csolatokat illetően Andreotti elsősorban gazdasági kérdése­ket kíván tárgyalni a szov­jet vezetőkkel. Olasz részről nagy érdekek fűződnek az európai szocialista országgal folytatott gazdasági kapcsola­tok és együttműködés bővíté­séhez. A belfasti rendőrség közle­ménye szerint egy ismeretlen férfi merényletet követett el egy katolikus bíró ellen. A bíró gépkocsiján utazott, s egy hirtelen eléje vágó mo­torkerékpárról több lövés ér­te. Perceken belül a közeli kórházba szállították és azon­nal megoperálták. KOMMENTÁR: Bombák és tárgyalások Henry Kissinger, Nixon el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója, nem először foly­tat titkos tanácskozásokat Le Dúc Thóval, a Párizsban tár­gyaló VDK-küldöttség kü­lönleges tanácsadójával. Ez­úttal a titkos tárgyalások­ban részt vett Xuan Thuy, a párizsi VDK-delegáció vezető­je és — ami sok találgatásra ad okot — a zárt ajtós meg­beszélések hosszabb ideig tartanak, mint tervezték. Mennyi időt szántak rá eredetileg? Ezt nem tudhat­juk. Ám abból következtet­hetünk — mert ez nyilvános­ságra került —, hogy kedden már elhelyezték az amerikai különrepülőgépbe Kissinge- rék poggyászát, azután mégis kicsomagoltak újra és szerdán tovább folytatták a tanács­kozásokat. Abból . is következtethe­tünk, hogy Kissinger közben Schumann francia külügymi­niszternél járt. A francia sajtó máris azt állítja: Schu- mannon keresztül magát Pompidou elnököt akarja fel­kérni az USA: közvetítsen közte és Hanoi között. I Váratlan, de tulajdonkép­pen nem véletlen gikszer csúszott közbe most, bár va­lószínűtlen, hogy ez akadá­lyozná Párizs közvetítő sze­repét. Az történt ugyanis, hogy a VDK elleni, szűnni nem akaró bombázások so­rán, Hanoit támadva, ép­pen most, szerdán érte sú­lyos találat a francia fődele­gátus épületét, maga a fő- delegátus, Pierre Susini is sú­lyosan megsebesült. Francia- ország természetesen hiva­talosan tiltakozott az USA párizsi nagyköveténél. az utóbbi sajnálkozását fejezte ki. Szinte bizonyos, hogy ez az incidens, bármilyen kínos is, nem akadályozza meg Pomo’dout, abban, hogy — ha elvállalta — közvetítsen a titkos tárgyalásokon. Csak éppen jellemzi Washington hadviselésének nyers és bar­bár módszereit, amelvek gyakran egy öngól szerepével is felérnek. Egyébként a francia diplo­máciai képviselet szomszéd­ságában megsérült az algériai nagykövetség épülete. To­vábbá, ugyancsak a közelben, 10 mázsás bomba találta te­libe eey munkás lakótelep fából énült szállását, s egy másik lakóházat, amelvben két kisgyermek halt meg. A francia diplomáciai kép­viselet épületét eltalálni — ez nemzetközi feltűnést kelt, mert ritka esemény. Hanoi lakóházak romba döntése, kis­gyermekek halála a bomba- záoorban — ez, sajnos egy ideje mindennapos eseménv- nyé vált. Ám akik azt hiszik Washingtonban. hogy énp ezért nem is feltűnő, azok té­vednek. Diplomáciai kapcsolat az NSZK és Kína között Andreotti Moszkvába utazik Szüts Dénes: ■ ■ 6. — Oh, oh persze. Az öreg jól tudta, nálunk csak érték­telen, kibányászásra alkal­matlan arany található. Bol­dog volt viszont, hogy talált egy „megszállottat”... Valami­kor tudniillik ő is kutatott. Azt hiszem, Erdélyben talált is gyenge minőségű bauxitot. Nos, ezt a tanulmányt átadta ő Balátainak. Emlékszem, sokszor láttam őket a park öreg fái között karonfogva sétálni... — Kedves professzor űr, tudja ön hogyan halt meg Balátai? — Igen. Az újságokban ol­vastam, hogy öngyilkos lett. A háború előtt én külföldre emigráltam, mert szöknöm kellett a fasizmus elől... 1946- ban jöttem haza. Persze is­merem azért a harmincas évek eseményeit. Tudóm, hogy Balátait, a tehetséges kutatót, anyagilag teljesen tönkretet­ték... Szász kikapcsolta a készü­léket. Ez tehát a legrégibb emléke, s Dákay az egyik ré­gi szemtanú. Van-e itt valami tisztáznivaló? Talán csak az, miért kezdett kutatni Balá­tai?... Meg akart gazdagodni? Dicsőséget akart szerezni?... Szász fellapozta a Bányá­szati és Kohászati Lapok 1938-as évfolyamának 104. számát: „Balátai Jenő a ku­tató élő megtestesítője volt, állandóan űzte, hajtotta a vágy a hegyek közé. A bauxit- előfordulásokat nemcsak a vé­letlen, hanem az irodalom és a térképek tüzetes tanulmá­nyozása alapján ismerte fej. Fáradtságot nem kímélve, vízmosások és hegyoldalak sűrű bokros részek között tört utat magának, és olyan terü­leteken kutatott, ahol bánya­mérnökök és geológusok már jártak, mégis övé lett a ba­uxit felfedezésének dicső­sége...” I Szász bekapcsolta a magnó*, a készülékből ismét a saját hangja szólalt meg: — Pr. fesszor úr a negyvenes évek végén lett a Magyar Állam! Földtani Intézet igazgatója? — Igen. 1948-ban neveztek ki. — Egy év múlva találko­zott Balátai Jenő lányával? — Tél volt. A Körúton sé­táltam, hazafelé igyekeztem. Undorító idő volt, havas eső esett. Az unokáimnak akar­tam karácsonyi ajándékot venni és az egyik kirakathoz léptem. A nő, aki ott állt mel­lettem alig lehetett több ti­zennyolc évesnél, és mint ké­sőbb kiderült, csak tizenöt éves volt... Teljesen rossz, kopott, szürke felöltőt viselt, lábán széttaposott, barna sportos cipő... Kendő, kalap sem volt rajta. A hó rövid, barna hajára esett. Kéretn, ön az előbb Balátai Jenő fia­talkori képét mutatva pé­kem...A lánya megdöbbentően hasonlított hozzá. A szeme, arcának vonalai... Hangsúlyo­zom, teljesen véletlen eset volt... — Mit néz a kisasszony annyira elmerülten? — kér­deztem, s azt válaszolta: — Hagyjon békén öregúr!... Egy ideig ilyen stílusban társalogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják?... Egy „miért ér­dekli” után kibökte: Balátai Éva. Szerkesztő úr megért, izga­tott lettem. Azt mondta, egy bölcsődébe jár takarítani, mo­sogatni, mert ott enni is ad­nak neki... A nagyanyja nylon- terítőket varr, de filléreket keres és egy koszos albérlet­ben laknak... Balátai Jenő lá­nya ne takarítson 1948-ban! Ez fogalmazódott meg ben­nem. — Tudod te, mi volt az apád — kérdeztem hangosan. — Ennek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Felvettem az intézetbe. Elvégezte a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy kutató fúró válla­lathoz. — Köszönöm a válaszait. Ha legközelebb... Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját ad­ta vissza... — Ebben a ház­ban lakott... a mérnök úr, én egészen kislány voltam... Apánk a fronton volt, az el­ső világháborúban. Féltünk az erdőben, a hegyek között... Még örült is az anyám, azt mondta, jó ha van egy férfi a háznál... ötven koronát adott, de aztán később sem­mit. Csak folyton ígérgetett... Hej, Bokorné lelkem, egy bo­kor pénzt adok magának, ha megtalálom, amit kereselj... ez volt a szavajárása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett anyámnak. — Te Erzsiké — mondta egyszer, — ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. (Folytatjuk) ULÁNBÁTOR BELFAST

Next

/
Thumbnails
Contents