Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

*. oldal KELET-MAGYARORSZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET Í972. oícíófeflf Hí , ... ■ Programot adni IDEGENFORGALOM 72 D inamikusan fejlődő megyénk és vá­rosunk minőségi változások során esett át az elmúlt években. E sorozat egyik Jelentős mozzanata a hazai és külföldi ide­genforgalom kibontakozása. A még nem is olyan régen az idegenforgalom térképén fe­hér foltnak számító Szabolcs-Szatmár színe­sedik és egyre több „felfedező” viszi el jó hírét az itt talált természeti, kulturális, gaz­dasági kincseinknek Különösen vonatkozik ez Nyíregyházára, mint a megye kulturális, gazdasági, közleke­dési, vendéglátóipari és ezáltal idegenforgal­mi centrumára, ahol jó kiindulóbázist te­rem ehet az ide utazó, hogy innen beportyáz- za a megyét, megismerkedjék a szatmár- beregi sík. a Nyírség, a Rétköz világával. Nyíregyháza ezen túlmenően fontos állomá­sa, árufeltöltő helye a Debrecen—Miskolc közötti idegenforgalmi folyosónak és nem utolsósorban Nyíregyháza önálló úticél a nyaralni, hét végeken kikapcsolódni vágyók vagy hivatalos ügyeiket intézők számára. Idegenforgalmi szempontból Nyíregyhá­zának Sóstófürdő jelenti a „nagy lehetősé­get”. Sóstó tradicionális híre, az 50-es és 60- as évek és napjaink fejlesztései azonban csak akkor realizálhatók, ha e fejlesztések üteme fokozódik és ha Sóstó valóban kor­szerű nagyvároshoz kapcsolódik, ahol az igényesebb vendégek is megtalálják mind­azon adottságokat (vásárlási lehetőség, kul­turális programok gazdag választéka, szóra­kozási igények kielégítése) melyek itt-tartóz- kodásukat a természeti adottságokon túlme­nően indokolják. Ez utóbbi feltétel napjainkban van kiala­kulóban. A nagyvárossá válás folyamatának idegenforgalmi szempontból jelentős epizód­jai: a tanárképző főiskola jelenléte, az új Szabolcs-szálló, a NYIRTOURIST új szék­háza, a korszerűsített vendéglátóegységek a villamosított vasútvonal, az új sóstói mű- út, a létesült és épülő áruházak, az új mú­zeumi épület a Benczúr téren, az épülő sós­tói falumúzeum, az ifjúsági park, az újjá­születő városmag és nem utolsósorban az egyre növekvő forgalom a városunkon ke­resztül futó tranzitutakon. 1 966-tól, a Szabolcs-Szatmár megyei Idegenforgalmi Hivatal (NYIR­TOURIST) megalakulásával megyénkben és Nyíregyházán is, a helyi érdekeket szem előtt tartó, céltudatos idegenforgalmi fejlesz­tés folyik. Az adottságok, lehetőségek felmé­rése után a legfontosabb feladat városunk idegenforgalmi fogadóképességének növelése, elsősorban a tárgyi feltételek javítása révén, hiszen csak ezáltal hasznosíthatók: jó vas­úti és országúti közlekedési adottságaink, kedvező fekvésünk (két jelentős idegenfor­galmi területet összekötő idegenforgalmi fo­lyosó mentén), és a Sóstó, — valamint az erdő — adta lehetőségeink. A tárgyi feltételek közül legfontosabb talán a szállás. Rendkívüli jelentőségű (bár minőségileg sok tekintetben kifogásolható) az új Szabolcs-szálló, mint belföldi és kül­földi vendégeink első számú fogadóhelye. 124 ágyával, jó éttermével, különtermeivel már alkalmas a hazai viszonyok közötti korsze­rű vendégfogadásra. Az olcsóbb diák- és tu­ristaigényeket a sóstói „F egy vés” turistaház és camping kielégíti (idei forgalmát azonban igen károsan befolyásolta a termálstrand te­rületén nyitott vadeamping.) A régi szállo­dák, a fizetővendéglátó szolgálati szobák és a fentebb említett szálláshelyek azonban együttesen sem oldják meg a tavaszi és őszi hónapokban, a hét első 4—5 napján az évek óta tartó szállásgondjainkat. További, kor­szerű szálláshelyek létesítését kell szorgal­mazni a jövőben is. Sóstó szálláshelyzetét kívánja javítani a NYIRTOURIST jövő nyáron már üzemelő „Igrice” nyaralófalu 20 összkomfortos bungallow-ja, 40 szobával és 80 ággyal. A csehszlovák idegenforgalmi partnerek máris élénken érdeklődnek irán­ta. számba vették régiójuk összes értékeit, ame­lyek az idegenforgalomban hasznosíthatók. Koncentráltak a kultúra, a népművészet, a szórakoztatás, a sport, a testkultúra, vala­mint a tájegység bemutatására. A vendég­nek szüksége van ellátásra, szállásra, de ugyanilyen rangúan igényli, hogy megfelelő színvonalon, csokorba kötve mutassák be nekik mindazt, ami tulajdonképpen ide von­zotta, vagy utazásának egyéb alapcélja mel­lett felkelti figyelmét és ami maradandó emléket hagy benne. Az emberek elsősorban azért utaznak, hogy megismerkedjenek ezek­kel az értékekkel. A többi a tartózkodásnak feltétele, ez pedig a tartalma, amit szerve­zetten fel kell dolgozni és programokban egyéniteni.” A rendezvények, városnézés, megyejá­rás mellett területünk bemutatásának ko­moly eszköze a propaganda, melynek egy időben kell tájékoztató és hívogató jellegű­nek lennie. Nyíregyháza idegenforgalmi propagálása az elmúlt években meglehető­sen szerény keretek közé szorítva inkább csak tájékoztatásra, mint invitálásra szorít­kozott. E mérsékelt propagandának fő oka városunk fogadóképességének korábbi fo­gyatékos volta (1972-ig új szálló hiánya, vendéglátóipari és kereskedelmi fogyatékos­ságok, stb) volt, de erősen hátráltatta az anyagi források hiánya. Megfelelő pénzesz­közök híján a kiváló minőségű megyei pros­pektusok (Bereg, Nyírbátor, Tisza-kanyar, Nyírség) és • Szabolcs-Szatmár c. képes­könyv mellett csupán 2—3 szerény kivitelű kiadvány látott napvilágot a különféle szer­vek kezelésében (várostérkép, Nyíregyháza c. prospektus, Sóstófürdő c. zsebkalauz, nyír­egyházi és sóstói térképes levelezőlap, Nyír­egyháza művészeti emlékei c. kiadvány). Különösen nagy hiányosság tapasztalha­tó a város változásával lépést tartó, jó mi­nőségű képes levelezőlapok terén. N yíregyháza idegenforgalmát elemez­getve nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül az idegenforgalomban oly nagy szerepet játszó társadalmi tényezőt sem. magát a he­lyi lakosságot. Viselkedésük, rendszeretetük, lokálpatriotizmusuk, az ide érkezőkkel szem­beni magatartásuk, városunk tisztasága iránt érzett felelősségük, vagy éppen felelőtlensé­gük igen lényeges tényezője a fogadóképes­ségnek. E téren meglehetősen ellentétes ta­pasztalatokat szerezhetünk: impozáns társa­dalmi összefogás Sóstó fejlesztése érdekében (pl. ifjúsági park építése), nagyarányú út­korszerűsítések, stb. Ugyanakkor a belvá­rosból hiányoznak a szeméttartók, porosak, piszkosak az utcák, éjszakánként részeg du­hajoktól hangos a városközpont. E negatív jelenségek ellenére városunk lakosságának túlnyomó része büszke szőkébb hazájára, együtt örül eredményeinknek és ezeket az eredményeket igyekszik is vendégeivel is­mertetni. A társadalom összefogására alapozva, a helyi erőket mozgósítva új, az idegenforgal­mat fejleszteni kívánó területi szerv van ki­bontakozóban, a Felső-Tisza-vidéki Intéző Bizottság. A megyei idegenforgalmi koncep­ció döntő szerepet juttat Nyíregyházának, Sóstónak. Csallány Géza A nyíregyházi szálláshelyzet javulásának egyenes következménye, hogy ebben az év­ben számos országos, sőt nemzetközi rendez­vény színhelye lett városunk. A gyermek- gyógyászok és a tüdőgyógyászok kongresz- szusának, újságírók nemzetközi autótúrájá­nak, nemzetközi repülömodell-versenynek, országos népi műemléki tanácskozásnak, nyírségi nemzetközi lovastúráknak, megyénk tájait ismertető négy, országos meghirdetésű tájismertető versenynek. Az alkalmi nagy rendezvényeket haszno­san egészítették ki a városnéző és megyejá­ró programok. Szívesen vették igénybe a NYIRTOURIST megye- és országjáró útjait a nyári időben a tanárképző főiskola kollégiumában kéthetes turnusokban elhe­lyezett SZOT-üdülők, vagy az országos vi­rágkötészeti verseny és kiállítás résztvevői, vendégei. A nyíregyházi művészeti hetek, a Nyír­egyházi Nyár a helyi igényeken túlmenően megfelelő kulturális kiegészítő programot adott éppen ez idő tájt városunkban tartóz­kodóknak ;s a VI. Nyírségi Ősz már a tradicióere- jével hat. Jelentőségét és célját Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium ven­déglátó és idegenforgalmi főosztályának ve­zetője így fogalmazta meg: „A Nyírségi Ősz má" Hagyományossá vált, rendezvényei év­ről évre gazdagabbak, bővül a rendezők és a résztvevők köre. Ennek szakmai, társadal­mi és idegenforgalmi hatását igen nagyra kell értékelni... A rendezők összegyűjtötték. Zöld a por ellen A VÁROS NEM CSUPÁN AZÉRT ÉPÜL, M" hogy fedelet és menedéket adjon, hanem úgy kellene azokat megtervezni, hogy a polgárok kényelmének biztosításán kívül kellő hely maradjon közterek, kocsipályák, kertek, levegőző helyek, szórakozás és fel­üdülés céljára egyaránt” — írja Leone Bat­tista Alberti a XV. század derekán. (Dr. Ra- dó Dezső doktori disszertáció.) A nagy építész sorai akár ma is íródhat­tak volna. Meglepő, hogy már 500 évvel ez­előtt is milyen gondossággal féltették a kor nagy elméi az akkor alakuló városok lakói­nak egészségét, nyugalmát. Még meglepőbb, ha városaink zöldövezeteit vizsgáljuk, mennyire nem fogadták meg elődeink, de még a most élő generációk sem a fél évezre­des tanácsokat. Különösen égetővé vált e probléma az utóbbi évtizedekben, amikor az addigi poros levegőt hatványozottan tovább rontotta a benzingőz és mind ezt tetőzi az irdatlan zaj. Hogyan is alakult a mi városiasodó Nyíregyházánk helyzete, ahol a környező homokdombok és az állandóan fujdogáló szél jóvoltából még egy helyi negatívumunk is van, a „nyíri eső”. Az a homokeső, ami vö­rösre karcolja a szemet, ropog a fog alatt, de legnagyobb kártételt a légzőszervekben okozzák a tűhegyes kvarcszemcsék, mintegy melegágyat készítve a különböző bacilusok- nak. Van-e nekünk elég „levegőző, felüdülő helyünk” a városon belül? Erről érdeklőd­tünk Jenser Györgytől, a kertészeti és parképítő vállalat igazgatójától. Nyíregyházán 1822-ben alakult az első városépítészeti bizottság. Ennek a bizottság­nak azonban nem volt feladata a parkosítás, az utcák fásítása, csupán a házak telepíté­sének rendszerbe foglalását irányította. A belső zöldövezet kezdeti létesítésére csak az 1890-es években került sor. Az akkori városi rendelkezések írják elő a mostani Petőfi, Bessenyei és Benczúr terek kialakí­tását. A század elején hozzák létre a most ismert terek többségét. Ezek gondozására 1917-ben születik határozat. A következő dá­tum 1923, amikor az Árok utca végén meg­alakul a városi kertészeti telep. Majdnem negyven évig több, kevesebb sikerrel innen intézték a város kertészeti munkáit, a pa- lántahajtatást, a virágok nevelését és mikor mi volt a feladatuk. Az egész városra kiter­jedő" fásítás 1926-ban kezdődik, a terek mel­lett a fontosabb utcákat is a kertészeti üzem fásította illetve a meglévő fasorokat gondozásba vette. A FELSZABADUL ÁS UTÁN MÁS, első- rendűbb helyreállítások miatt jó né­hány évig kevés pénz jutott a parkok, utak zöldövezeteire. A mostani Tanácsköztársaság és a Lenin tér egy ideig piachely volt. Túl az anyagiak hiányán nehezítette a tervsze­rű munkát a gyakori átszervezés is. A vállalati összevonás és szétválasztás soro­zatra végül 1961-ben tettek pontot. Ettől az időtől önálló kertészeti és parképítő válla­latként végzik a városi kertészeti teendő­ket. Közben megváltoztatta a vállalat a te­lephelyét is. A minden fejlesztési lehetőség­nek gátat szabó szűk Árok utcai telepről a Gumigyár mellé, a Bokréta utcában kapott új otthont a városi kertészet. Az elmúlt ti­zenegy évről legtömörebben a számok be­szélhetnek. Az alakuláskor egyetlen ló je­lentette a vonóerőt és néhány ezer forint értékű kézieszköz a felszerelést. Ma ötmil­lión felüli traktor, rakodó- és permetezőgép van a birtokukban. A másfél milliós állóesz­köz több, mint tízszeresére növekedett. A gazdálkodásuk jövedelmező lett. 1972-re 2,4 millió forint nyereséget terveztek. Alakuláskor a vállalatnak a parkfenn­tartás, dísznövénytermesztés és a parképítés volt a feladata, azóta profiljuk lett a park- tervezés és a korai zöldséghajtatás is. A vállalati termelés értéke 18 millió körül van. Ez nem sorolja a nagyobb vállalatok közé sem a 240 fős létszám. A szerteágazó teendőik: tervezés, építés, termelés, kom­munális szolgáltatások, kereskedelem, mind­ezek jó szervezése, irányítása azonban nem csekély feladatot ró a vezetőkre. A hajtató­házakon, az üzletekbe termelő virágágyakon, központi telepen kívül nincs semmi beke­rítve. A város minden pontján, szinte min­den utcájában van munkahelyük. Például az utcai fasorok hossza 143 kilométer hosz- szú, ahol 28 540 darab fa tartozik a vállalat­hoz. A városi parkokban 1021, a Sóstón ke­zelt parkban pedig 1661 darab fa van. A parkok fenntartása, felújítása nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi évek­ben. A Marx tér, a Petőfi kert és az Északi Alközpont, a körút zöldsávja, hogy csak a jelentősebbeket említsük, néhány év alatt váltak olyanná, ami bizonyítja a szakembe­rek munkáját, a hozzáértést. Tíz év alatt a gondozásba vett terület 250 ezerről 450 ezer négyzetméterre növekedett. Az új lakótele­pekkel, az utak, parkok végleges kialakítá­sa révén évente 20—25 ezer négyzetméterrel gyarapszik a gondozott városi zöldterület. A kiültetett egynyári virágok száma tíz évvel korábban évi 20 ezer volt, az idén 160 ezer darab került ki a terekre, utcákra. A VIRÁGOS NYÍREGYHÁZÁÉRT moz­galmat azzal is segíteni iparkodik a vállalat, hogy gyakrabban rendez virágkiál­lításokat. Ezzel is próbálják a szépre, a virágszeretetre nevelni a lakosságot. Több hazai és külföldi siker közül a nyíregyházi­A Marx téri parkban. ak számára legjobban emlékezetes az idén, július elején a tanárképző főiskolán rende­zett kiállítás. Aki látta, felejthetetlen él­ménnyel lett gazdagabb. A vendégkönyv sok-sok bejegyzése között ilyeneket olvas­hatunk: „Ez volt a legszebb. Nehéz lesz túl­szárnyalni. Szebb volt az eddigieknél: a) szakmailag, b) belső építészetileg, c) szín­hely, környezet szempontjából. Nyíregyhá­za, 1972. július 1. Dr. Radó Dezső, a FO­KÉRT igazgatója.” Több kommentár nem szükséges, ha tudjuk, hogy a szakma dokto­ra és a fővárosi kertészet igazgatója írt ilyen véleményt. Az eddig leírtakból azt szűrhetné le az olvasó, hogy itt minden úgy megy, mint a karikacsapás, gond, probléma talán nincs is. A vállalat vezetői tudják, hogy á jelenlegi adottságok mellett is lehetne még az ered­ményeket fokozni. Ami tőlük függ, azt má­sokra való áthárítás nélkül próbálják kija­vítani. Mint jeleztük is már a munkahelyük az egész város területe, társadalmi összefo­gás és ha szükséges, megfelelő büntetések kiszabása nélkül saját erőből a parkokat, fákat nem tudják megvédeni. Évente 1000— 1500 darab fát ültetnek és csupán az utóbbi esztendőben a felelőtlen rongálok 725 dara­bot tördeltek ki. Ez kilencvenezer forint kárt jelent. De vajon mérhető forintban a zöld­övezet egészségügyi és városszépészeti ér­téke. Sok kárt okoz télen az utak sózása, a tömény sós víz méreg a pázsitra és a fiatal fákra. Az építővállalatok, de az útépítők sem szívesen kerülgetik a fákat, a könnyeb­bik megoldást választják, kivágják. Gondot okoz a vállalatnak az elörege­dett fasorok cseréje. Sokszor a lakosság Is kifogásolja a felújítást. Például most is töb­ben sérelmezik, hogy a Tanácsköztársaság téren kivágják a gömbakácokat. De aki kö­zelről is megnézi, hogy milyen korhadt a gyökere, dereka ezeknek a fáknak, más vé­leményen lesz. Sajnos erősen öregszenek a Kossuth téri gesztenyék, a Vöröshadsereg úti japánakácok is. Ezek felújítását közé­ültetéssel és előnevelt fák telepítésével pró­bálja zökkenőmentesebbé tenni a vállalat. Munkaerőgondokkal is küzdenek. Húsz fő parképítő és dísznövénytermesztő szakmun­kást alkalmaznának, akár holnap. A fiatalok lenézik ezt a pályát, szégyellnek a parkok­ban, utcán dolgozni. Inkább mennek ugyan­annyi fizetésért egy rossz levegőjű, nehezebb fizikai munkát adó üzembe, mintsem a vi­rágok, fák gondozását, ezt az egészséges, szép pályát választanák. |\f EGKEZDÖDÖTT A SZOMSZÉDOS VÁLLALATOK közötti specializáló­dás. Most 75 féle virágot termel a nyíregy­házi vállalat, de a Hajdú és Borsod megyei­ekkel kooperálva ezt a számot lényegesen csökkenthetik és így egymást kiegészítve ki­alakulhat a nagyüzemi termesztés. Ehhez jól szervezett, gyors, biztonságos szállításra van szükség. A vállalat jelentősebb munkái közé tartozik a Tanácsköztársaság tér felújí­tása. az ifjúsági park építése és az új lakó­telepek parkosítása. Szeretne a vállalat egy közlekedési parkot építeni, ahol a fiatalok játszva sajátíthatnák el a közúti forgalom szabályait. Végezetül néhány adat: a parkokban egy liter levegőben talált porszemek száma 70— 250 között váltakozik. A városi forgalmas utakon 700—1600 porszemet találtak. Egy hektár bükkfa lombja 68 tonna port képes lekötni. A parkok, fasorok jelentősen csök­kentik a zajt, az utca és a lakóépület kö­zötti zöldsáv pedig megakadályozza a nagy járművek által okozott rázkódások, rezgések továbbterjedését. Ahol ilyen zöldsáv van a járda mellett, nem koccannak össze a poha­rak, tányérok, ha egy kamionkocsi elmegy az ablak alatt. Talán ez a néhány adat is bizonyítja, akár milyen drága is a parko­sítás. nem tudunk eleget költeni a fákra, a pázsitra, a virágokra, mert az egészségün­ket, nyugalmunkat védik. Csikós Balázs A város „tüdeje*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents