Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

Í972. október lí; KELET-M AGY ARORSZÄG ».»• oMaí Kulturális címen guruló pénzek A MONDABELI TELI KOR­SÓRA gondol az ember, ami­kor kézbe veszi a megyei szá­mítást, s megnézi a művelő­dési célokra rendelkezésre ál­ló pénzek összegeit. Mim ugyanis a szomjas ember szá jához emeli a teli korsót, csa­lódottan tapasztalja, hogy a" üres. Leteszi, belenéz, s újr- azt látja, hogy tele van... Ilyenformán vagyunk a művelődési alapokkal is. „Messziről” szép summákat láthatunk, tetszetős összege­ket. S amikor egy-egy fontos kulturális rendezvényhez pénz kellene, kiderül: már rég kimerült a kulturális alap. De mitől és hogyan? Négy év kiadásait nézték meg tüzetesen 280 szabolcsi munkahelyen — 67-ben 54, hatvannyolcban 88, 1970-ben 54, s hetvenegyben 88 üzem­ben, vállalatnál, intézmény­nél. A felmérésben hat szak- szervezeti szakmai megyei bi­zottság — ÉDOSZ, Éoítők, HVDSZ, KPVDSZ, MEDOSZ, Vasút és az SZMT kulturális és propaganda bizottsága — vett részt. „Fényképet” készí­tettek arról, mire költik a munkahelyeken a jóléti ala­pokat, pontosabban a művelő­dési célokra fordítható össze­geket. A kép kedvezőbb, mint korábban volt: emelkednek a közművelődésre fordított összegek. „Ha mégis rangsorolni akar­nánk, — olvassuk a jelentés­ben — első helyen áll a szo­ciális juttatás, utána követ­kezik a segélyezés, harmadik a közművelődés, negyedik a -.port, ötödik az üdülés.” örülnünk kellene a harmadik helynek, hisz nemrég még sokkal hátrább "olt a kultu­rális támogatás ' Tégsem tu­dunk maradék! á latiul örül­ni. Még sok olyan összeggel találkoztunk, amelyet kultu­rális címszóval könyvelnek el, de alig, vagy semmi köze nincs a művelődéshez... AZ ALAPOK FELE, az utóbbi két évben egyharmada még mindig a következő cí­meken „megy el”: családi események, nőnap, társadalmi ünnepek, télapó. gyermek­nap... Nem az ellen vagyunk, hogy ne vendégeljék meg a nőket, ne kapjanak Miku­láscsomagot a gyermekek. Te­gyék ezt belátásuk szerint a munka'--Jyek, de ne a kultu­rális pénzből! Van olyan munkahely, ahol közművelődésre nem köl­töttek semmit, ugyanakkor egy másik munkahelyen a részesedési alap 20 százalékát használták fel. Az általános felhasználás 15—20 százalékos — állapították meg a szak- szervezetek munkatársai. A kimutatásból megtudjuk, hogy a leggyakoribb az alkalmi kulturális támogatás, könyv­tár, ismeretterjesztés szak­körök, felnőttoktatás, művé­szeti csoportok, klubok, könyv-, folyóirat-, színház-, mozi jegy vásárlás. Igen kevés az olyan állandó kötelezett­ségvállalás, mint a nyírbog- dányi, ahol a kőolajipari vál­lalat az SZMT-vel közösen tartja fenn a művelődési ott­hont. Még az ilyen állandó fi­nanszírozástól idegenkednek a vállalatok, holott ez lenne a korszerű és eredményes fir­mája a művelődés támogatá­sának. \ SZOT LEGUTÓBBI ÜLÉ­SÉN Gál László titkár előadói beszédében a jóléti alapok felhasználásáról megjegyezte: ,,A döntési jogkörbe tartozó ügyeknél is az ellenőrzést kell javítani. A kulturális, szociá­lis összegek felhasználása ak­kor lesz hatékonyabb, ha az ellenőrzés nem enged lazasá­gokat, más irányú felhaszná­lásokat.” A sok éves problémára ta­lán ez lesz a legjobb szer, az óhajok, panaszok helyett idő­szerű az ellenőrzés eszközei­vel, akár fegyelmi és egyéb eljárásokkal is érvényt sze­rezni a határozatnak, hogy a kulturális pénzeket kizárólag erre a célra használhassák fel mindenütt. Ne legyen bocsá­natos bűn hozzányúlni, ne járjunk úgy vele, mint a mondabeli korsóval. P. G. A'Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet szerviziizemében a jövő évtől már személy­gépkocsik 1-es, 2-es, 3-as szemléjét is elvégzik Képünkön: Rozinál György műszaki mérnök egy felújított indítómotor elektromos berendezését ellenőrzi az univerzális probaasztaion. (Elek Emil felvétele) Az étterem aránylag üres volt. Leültem az ablak mel­lé és vártam a pincért, öt perc múlva jött is, s átható pillantással végigmért, az­tán megkérdezte: — Enni óhajt? — Igen. — Értem — bólintott. — Mindent megteszünk, amit csak lehet. — Köszönöm — suttogtam meghatódva. — Legyen szi­ves, hozzon egy üveg sört. — Hideget? — Természetesen. — Megpróbálom. Eg üveggel? — Egy üveggel. — Talán sikerül — bízta tott ha'ározottan és ba szemmel rám kacsintott. A kacsintása ravasz és titokza. tos volt. Ezzel a kacsintás sál értésemre ádta hogy e sör manapság ritka >uxus. A sörgyárak tatarozás miatt alig-alig termelnek, egy üveg sör aranyat ér, egyszerűé hiánycikk, de nekem ( megszerzi... — Ezenkívül kérek eg' adag borscsot. Elfehéredett. De azért az mondta: — Tökéletesen '’-tem. Ezúttal a job' szemével kacsintott rám — Valóban oorscsot pa­rancsol ? Gr. Gorin r Mindent a vendégért — Valóban. — És melegen? — Szeretném... — Tányérban? — így szoktam... — Tejföllel? — Ha lehetne... — Megpróbáljuk — sut­togta. — Ne nyugtalankod­jék. És újra rám kacsintott, Kacsintása elárulta, hogy a óorscs az csudanagy ritka­ság. A szakácsok már nem ,s főzik, mert a mandolino­ás sokkal eísobbvaló. Per- ;ze van egy poltavai borscs. pecialistájuk, egy vénséges regasszony, akiért — direkt niattam különrepülőgépet siildenek. hogy megehessem a tányér borscsomat. — Másodiknak bifszteket érek — kockáztattam meg. - Hagymásán. A pincér fogait csikorgat­va visszakérdezett: — Húsból legyen? — Igen. A hagyma pedig hagymából. Hosszan elgondolkozott, sóhajtott, de így szólt: —' Megpróbáljuk. De csak magáért! És csettintett hoz­zá. Ezzel a csettintéssel ér­tésemre adta, hogy mekkora áldozatsorozatra kész értem, s hogy a bifszteket mór em­beremlékezet óta nem ren­delik, így ahhoz, hogy én most bifszteket ehessek, konzultálniuk kell a Tudo­mányos Akadémával. a légi­erővel. s nem különben a Moszfilrn-Múdiöval. De mindezek mellett értem bár­mit megtesznek. — Mást nem kér? — Nem. — Kendben, Öt perc múl­va ebédelhet — mondta. s ahogy ezt tudtomra adta. olyan ünnepélyes tekintettel nézett rám. amelyből kivi­láglott: hihetetlenül nehéz dologra vállalkozott értem mivel a többiek ugye órá­kon át ücsörögnek itt; vár­nak éhesen, szomjasan, mert ESIentmondások között, vajúdva (2.) Nagyhalászban új gyár szüléiéit Az ősz bajuszú, kopaszodó, szikár, magas Molnár Antal és a zömök Máté István sze­gül kísérőmmé a gyárban. Mindketten pestiek. Jelenleg a szövődé és a fonoda vezetői. Kisuíjukban a szakma min­den fortélya és egy különös képesség: úgy tudják munká­jukat bemutatni, hogy a lai­kus is megérti. Ők ismertetik meg a zsákgvóriakat az anyaggal, géppel, technológiá­val, a mozgás ökonómiájával, a síkért biztosító kis apró fo­gásokkal. Szóval mindazzal, ami összeáll termeléssé és szüli azt, amit úgy hívunk: zsák, zsákszövet. Időt adni mindenkinek — Aki új munkás, most vettük fel — magyarázzák —, az a betanulási időre — ez két-három hónap — ötfo­rintos órabért kap. De ha előbb eléri a teljesítmény- szintet, kereshet többet is. A kendergyáriak, akiket átvet­tünk, három hónapig ottani átlagkeresetüket kapják. Időt kell adni mindenkinek, hogy feloldódjanak a gátlások, hogy beidegződ jenek a moz­dulatok, hogy megbarátkozza­nak az újjal. A bordáshenger mellett Császár Istvánnal váltunk szót. 23 évig dolgozott a ken­dergyárban. — Szokatlan, persze, hogy az. Meg aztán hárman is va­gyunk itt, mindnek más az órabére. Egy szintre kellene hozni. Majd ha berázódunk, elválik, jobb lesz-e itt. Közben keze szorgosan rakja a pakisztáni, a sziámi, az in­diai jutát a gépbe, figyeli út­ját és rá-rácsodólkozik tár­sára, Simonyi Istvánra. aki három hónapig Pesten már begyakorolta ezt a munkát. Berecz Jánosnéval a fi- nomkártoló mellett beszélge­tünk. Mondjam, hogy régi textiles? Az ötvenes években mór dolgozott, ugyanilyen gé­pen Mikor megtudta, hogy a zsákgyárbar. munkát kap, júniusban jelentkezett. 7.60- ért óránként. Neki semmi nem szokatlan. Az előfonóban Lukács Anna most tért haza Budapestről. Az ottani gyár­ban tanult. Precíz munkájá­val 1800—1900 forintot is megkeres. Fiatal leány, aki már hivatásnak érzi a fonó­női pályát. Ha szakad a szá!... innen egy pár lépés csupán és ott állunk a Gardeila vetü- lékcsévélőriéi, ennél az ör­ugve ebédidőben az ember­nek annyi ideje van, hogy nyugodtan szerelemre ger­jedhet, házasodhat, sót itt helyben az utód érkezését is megvárhatja... Mindennek tudatában köl­töttem el ebédemet, s ami­kor felálltam azt mondtam a pincérnek: — Nem is tudom hogyan háláljam meg... Amit értem tett, azt halálomig nem fe­lejtem el. Mennyivel tarto­zom? — Egy rubel huszonegy kopejka. — Értem — kacsintottam rá. — Magának kifizetem. Azzal markába pottyantot­tam a kért összeget és kezet ráztam vele. Ezzel a kézfo­gással értésére adtam, hogy nem akárhogyan bánok ám vele. mert a pénz manapsag nagy kincs, a pénzverdéből alig-alig kerül ki valami, s ettől függően én fizetés nél­kül is távozhatnék, de hát őérte akkora áldozatra kész vagvok. hogy pontosan kifi­zetem az egy rubel huszon­egy kopejkát... Lefogadom: sokáig nem felejtjük el egymást. Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália döngős olász félautomatánál. A kezelője Sinka Sándorné. — Hosszú út volt a kéziti- lolótól idáig — mondja és nagyon jókedvűen mosolyog. Tizennyolc éve dolgozom a kendergyárban, nem mon­dom, nagyon szokatlan volt, és néha még az ma is. Szorít a munka, szorít a gép. Ha Szakad a szál, megáll. De nem állhat. Ha itt egyikünk kiesik, végig érzik az állást. Márpedig itt 84 szovjet szö­vőgép érezné meg, ha vala­hol elakad a munka. Korsze­rű masinák, pergő számok mérik önnön teljesítményüket, Egy asszony vagy leány négy berni''.-', zést kezel, már aki beletanult. Csattogva szalad a hajó ide-oda. a juta-kender és lenszálakat átszövi a műanyag raffia, a készülő szövet közepén, vég nélküli csíkként fut minden gabonás- zsák sajátos jellemzője: a pi- ros-fehérrzöld csík. A kék munkaruhás férfi, aki a nagy zajban magyaráz mellettem. Pere Dániel. A gyár párttitkára, különben művezető. Fiatalember. A Dunántúlról jött ide. — össze lehet-e egyeztetni a művezetést a párttitkárság­gal? Néha bizony nehéz. Van ugyan egy titka ennek is. Mindig az emberi oldali kell nézni. A lényeg most nálunk, hogy a negyven párttagunk legyen az új propagandistája. Akkor minden könnyebb lesz. Humánusnak kell lenni, mindig azt keresem, hogy miként értethetem meg a kö­zösségi és az egvéni érdek azonosságát. Tudja, egy kicsit a magam példája is beleját­szik. Én azért jöttem ide, mert úgy véltem: fiatal gyár, fiatai vezetők, itt nem lesz féltékeny kedés, itt érvénye­sülhetek jobban a szakmában. Ez a törekvésen;, úgy érzem hasznos a gyárnak is. A párttitkárról azt mond­ják, fáradhatatlan. Tanítja a lányokat, asszonyokat, közben magyaráz. izzad és verejté­kezik, amikor az egyéni gon­Ilyenkor ősszel a legtöbb a közlekedési baleset, az it­tas vezetés, mert ilyen álla­potban van legtöbb baj a reflexekkel' ilyenkor vezet­nek „bátrabban” néhányari a kanyarokban. ★ Csák János ittasan kerék­pározott Mátészalkán, sőt még arról is megfeledkezett, hogy lámpát szereljen bicik­lijére. Egy motoros jött ve­le sz.embe és amikor közel kerültek egymáshoz, az ital hatására hirtelen áthajtott az úttest másik oldalára. A mo­toros már nem tudta elke­rülni a balesetet és nekihaj. tott a kerékpárnak. Csák Já­nos 8, napon túl, pótutasa, — akit a biciklin szállított — 8 napon belül gyógyuló sérü­lést szenvedett. A megyei bí­róság a 30 éves büntetett előéletű Csákot sz.eszes ital­tól befolyásolt állapotban sú­lyos testi sértést okozó gon­datlanul elkövetett közleke­dési vétségért 8 hónap fog­házbüntetésre ítélte. Tolnai Lajos 34 éves bu­dapesti lakos arra hivatko­zott amikor az ő ügyét tár­gyalták. hogy hem ismerte jól az utat Nyírbátorban és ezért következett be a bal­eset. Tolnai egy ismerőse kocsijával közlekedett Nyír­bátorban 55—60 kilométeres sebességgel. A Mártírok útja *5. számú épületnél jobbra kellett volna kanyarodnia, de mivel sebességét nem -sökkentette. áttért az út bal oldalára és összeütközött a szemben .jövő, szabályosan közlekedő motorossal. A mo­tor vezetője 8 napon túl gyógyuló sérülést szenve­dett. A vizsgálatkor kimutat­ták, hogy Tolnai 6 és fé: deci bornak megfelelő meny nyisé^ű szeszes italt fogyasz­tott es ezért „mert” ilyen dokkal ostromolják. Nyugtat és lelkesít. Még szerencse, hogy van egy jó segítője, Kállai János személyében. Szegedről jött ide. Fiatal, aki a város után az új üzemben talál kárpótlást mindenért. Nevek a bérjegyzéken Távolodunk a fülsiketítő gépzajtól. Varrógépek csen­desebb berregése zümmög a levegőben. A hatalmas zsák­hegyek között a törékeny Együd Józsefné mutatja be az itt dolgozó nagyhalászi asz- szonyokat. Itt tanultak mind. Legfeljebb otthon varrogat- tak régen, és most az 55 dekás zsákokat könyeclén forgatják a tű alatt. Mind megkeresi az 1500 forintot. Pedig még a gyakorlás ele­jén vannak. Nézegetem a különben oly prózai bérjegyzéket. Rajta a gyár új dolgozóinak neve, közben egy-egy régebbi ken­deresé. Kecsmár Ilona: 1637. Németh Béláné: 1592. Hor­váth Jánosné: 1596. Lippai Mária: 1724. Ragály Erzsébet: 1581. Bodnárik Mihályné: 1607. Csikós Andrásrié: 1634. Ezek a keresetek. A nagvha* lászi új gyárban fizetett bé­rek. Mindez most, a tan’'ás, a gyakorlás időszakában, ök és sokan mások már a he­lyükön vannak, beleszoktak a nagyüzem másfajta légkö­rébe. De jönnek hozzájuk, melléjük az újak. Még folvik a régi és az új gyár egyesülé­sé. Még lesznek emberi gon­dok, nehézségek, a vezetők sok álmatlan éjszaka elé néz­nek, míg mindenki és min­den a helyére kerül. Mert hiába változik a cégtábla a kapu fölött, az új nagyhalá­sz! gyárban, a mágvar zsák* gyártás friss könnyűszerkeze­tes „fellegvárrában” ezután is sokat kell még bizonyítani. Bürget Lajos sebességgel kis ívben kanya­rodni. A megyei bíróság 6 hónap fogházbüntetésre ítél* te és egy évre eltiltotta mindennemű hatósági enge* délyhez kötött gépjárműve, zetéstől. Kecskés Gyula 45 éves Ujfehértói lakos 5 hónap börtönbüntetést kapott és őt j évre tiltotta el a bíróság mindennemű hatósági enge­délyhez kötött gépjármű ve­zetésétől. Kecskés — aki egyébként idült alkoholista — saját erőgépét javítgatta a lakása udvarán, és közben a közeli italboltban megivott 5 korsó sört. Mikor az MTZ-t megjavította, kiment az utcára, hogy megkérjen egy arra járó tehergépko­csit: huzassák be az erőgé­pet, mert nem indul. Talált is egy gépkocsive­zetőt, aki kihúzatta az utcá­ra. Ment is a traktor vagy 400 métert, de amikor meg akart fordulni, lefulladt. Is­mét várt, amíg arra jött egy másik teherautó, és őt is megkérte, hogy húzássá be. A teherkocsi eléállt, da amikor meghúzta, a drótkö­tél a kormányösszekötő rúd.; ra csavarodott, kiszakította és egy villanyoszlopnak üt­között. Kecskés már nem tudta megállítani a trak­tort, ő is nekiment az osz­lopnak és leszakított. egy száll vezetéket. ★ Csak három eset a sok baleset közül, ráadásul a szerencsésebb balesetek kö­zül, hiszen egyik sem köve­telt emberéletet. Az ok azon­ban mindháromnál ugyanaz: az ital, a felelőtlen, meg­gondolatlan vezetés. De iogy nem történt súlyosabb aleset, nem az elkövetőkön múlott. (balogbjj KÖZLEKEDÉSI BALESETEK Ok s sím Sísftl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents